Egy újabb meccstúrára készültünk.Ezúttal az álltalunk inkább a kirándulásainkról ismert Pécsre.Ez is abban a szezonban volt amikor csapatunk NB.I-es volt.Élethalál harc várt ránk Pécsen,hiszen kulcsfontosságú lett volna pontokat szereznünk a bentmaradás kiharcolása érdekében.Jók voltak az előjelek,hiszen az elöző fordulóban fölényes 4-1 arányú gyözelmet arattunk Szombathelyen a Haladás ellen.Egy esetleges győzelemmel nagy lépést tehettünk volna a bentmaradás felé.Különbusz indult a dunaújvárosi stadiontól amelyre jelentkeztünk.
Jó pár drukker jött,sajnos néhány abnormális is akik már itt a stadionnál elkezdték az ivászatot.
Gergő és a zászló a dunaújvárosi stadionnál,útra készen
Gergő készitett egy saját gyártású zászlót is a mérközésre,ezt természetesen vittük magunkkal.Az út oda változatos volt,maga a busz ugyan jól ment,de Pakson a csürhe üvöltözni kezdett,hogy "utálunk szar atomváros", de valószinüleg odakinn ezt senki sem hallotta.Aztán egy templom mellett haladtunk el,ahol éppen esküvő zajlott,ekkor újra megszólalt a kórus: "elkúrtad,elkúrtad" üvöltözés hallatszott a buszból.Paksról kiérve aztán Bonyhádig sima volt az út.Bonyhádnál az Aldi parkolójában álltunk meg pisi és cigiszünetre.
Itt viszonylag még minden rendben volt.Nem soká elértük Pécset.
Pécsre beérve újra megszólalt a kóros: "utálunk szar mecsekalja..." kiáltások hagyták el a buszt.A pécsi stadionhoz érve valami biztonságos útvonalon érkeztünk pont a vendégszektorhoz,így simán bementünk.Egy rendkivül lepusztult,rossz állapotú stadionban találtuk magunkat a szektorunkat mindössze egy mobil wc látta el.Na és egy büfé,ahol folytatódtak az ivászatok.
Zászlónk kifeszitve a pécsi stadionban
Nehezen gyűltek a nézök a mérközésre,aztán kezdésre aztán lett vagy 1500 néző,vagy 100 dunaújvárosival.Az újvárosi csürhe rögtön a meccs elején hozta a formáját,ahelyett,hogy a csapatot biztatták volna,újra felzengett az "utálunk szar mecsekalja"rígmusok amivel rögtön kivivtuk a pécsiek ellenszenvét.Öszintén szólva szégyeltem is magam miattuk,arébb is álltunk,nem akartunk azonosulni velük.Az első félidőben kiegyelitett játék folyt a pályán, 0-0-ás állással ért véget a félidő.Helyenként már szurkoltak is az újvárosi faszagyerekek.
A második félidőben aztán egy vitatható gólt kaptunk és az elöttünk az alapvonalon ténykedő gólbíró került támadásaink központjába,aki ráadásul nő volt...de itt már nálunk is elszakadt a cérna,szidtuk a női bírót mindenféle módon.A kurva volt a legszebb szó amit kapott tőlünk..A csürhét is felbosszantotta a hölgyike,onnan is kapta az ívet rendesen...
Megfelelő körités a romos stadionban
A meccs hajrájában aztán kaptunk még egy gólt,ezzel megpecsételödött a sorsunk.
Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk a bentmaradás kiharcolása vivott küzdelemben.
A meccs végén aztán az újvárosi csürhénél valószinüleg végképp elszakadhatott valami...
A normálisak velünk együtt felszálltak a szurkolói buszra,ahonnan csak azt láttuk,hogy a stadionból kijövő csürhét ütik-verik a rendörök.Hogy mi váltotta ezt ki,három év távlatából sem tudom.Talán beszólhattak ezek a jóképességüek a rendöröknek.
Egy jó nagy civakodás után látva egy igazi rendöri akciót,felterelték a buszra a rendörök a faszagyerekeket,egyet viszont ott tartottak,nem engedtek felszállni.Ezt látva a buszon is balhé tört ki a csürhe tagjai közt,követelték és üvöltöztek,hogy hagy szálhasson fel a gyerek...
Zajlik a meccs,háttérben a zászlónk és mi,na és a normálisabbja...(fotó:PMFC)
Ám a rendörök nem engedték fel az illetőt a buszra.Egy rendörautó pedig a busz elé állt és azt kellett követni,nem állhatott meg a busz.Igy kisértek ki minket a város közigazgatási határáig.A buszon még mindig üvöltöző csürhe támadása most a soförre irányúlt.Követelték,hogy menjünk vissza a gyerekért.Ám a busz nem állhatott meg és nem fordulhatott vissza.Sokáig ment a balhé a buszon is aminek végül is az lett a vége,hogy telefonáltak és sikerült lebeszélni,hogy maga a csapat busza megy majd be a gyerekért és hozza haza...
Egy-két faszagyerek még idehaza is balhézgatott már a normálisabb szurkolókba is belekötött és tette ezt olyan akit csak hébe-hóba látunk meccseken...na de a lényeg,hogy az észt azt tudja osztani.
Na végül is 2-0-ás vereséggel és egy megtépázott szurkolósereggel távoztunk Pécsről.
Nekünk pedig ez a város továbbra is inkább kirándulásainktól marad kedves.
A csapat a szezon végén kiesett az első osztályból,nem sikerült kivivni a bentmaradást.
Ettől függetlenül ez egy olyan szezon volt amelyben rengeteg élményünk volt és a kiesés ellenére pedig egy szerethető csapatunk is.
Biciklitúrára indultunk a Duna hozzánk képest túlpartjára Szalkszentmártonba.
Úgy készültünk menni ahogy szoktunk: végig a dunaújvárosi ipartelepen,majd át a Pentele-hídon,innen le Dunavecsére.Innen aztán Csabonyon át megyünk majd be Szalkszentmártonba,majd onnan ki a Dunához és ha ott megtaláljuk a töltést azon jövünk vissza a hídig.Ám ember tervez,isten végez... korábban már írtam,hogy bringatúráink nagy része balul sült el,nos ez egy ilyen túra volt.
A híd alatt,a híd alatt a Pentele-híd alatt...
A Pentele-hídig nem volt semmi problémánk,repültek a kerók.A városból az erdőket érintve jöttünk ki,majd az ipartelepen a bicikliúton,így e téren különösebb veszély nem leselkedett ránk.Sima utunk volt a hídig amelynek túloldalán tartottuk első pihenönket a híd alatt.Kajáltunk egyet és élveztük a híd alatti árnyékot,hisz kezdett igen meleg lenni.Ezután bementünk az utunkba eső Dunavecsére,részben a töltésen részben a város fő utcáján haladva.Itt megnéztük az érdekességeket,látnivalókat.
Meglepetésre elég sok látnivaló akadt a kisvárosban.
Dunavecsén a Trianon emlékműnél
Trianoni emlékműnél
Megnézve a város érdekességeit választhattunk a Szalkszentmártonba vezető utak közül,vagy megyünk a forgalmas 51-es főúton,vagy választjuk a biztonságos földútat ami az egykori Dunavecse-Szalkszentmárton vasútvonal mellett haladt.Ezzel csak az volt a baj,hogy lényegesen rosszabb minöségü volt mint a főút természetesen.De... itt volt a bakterház!Igen az a bizonyos bakterház az Indul a bakterházból.Ugyanis a film egyes jeleneteit itt forgatták.Ezt csak az itteniek elbeszéléséböl tudom,erre irányuló semmilyen leírást nem találtam soha sehol,igaz nem is nagyon kerestem.
A bakterházból ami megmaradt
Az állítólagos bakterház abszolúlt nem hasonlított a filmben látott bakterházra,de legyen: elhiszem néhány erre élő ismerösöm elbeszélését.Mondjuk a vasútvonal hasonlított arra ami a filmben volt,valóban itt szaladgálhatott egykor Regős Bendegúz... A földút nagyon száraz volt és kemény,de jól járható.Azért éreztem,hogy nem fog használni a bicikliknek.Reméltem azért nem ér baj minket,nem vagyok egy zseni bicikli szerelés terén.
Itt szaladgált Regős Bendegúz
Hamarosan elértük Szalkszentmártont az Alföldi falucskát,tetszetős utcáin tekertünk.Persze első utam itt a kocsmához vezetett.Meleg volt,úgy gondoltam egy sör nem fog megártani.Leparkoltuk,lezártuk a kerékpárokat a kocsma előtt és bementünk szomjunkat oltani.Gergő persze üditözött.Jó félórát pihenhettünk,aztán kiérve ért a kellemetlen meglepetés.Biciklim hátsó kereke lapos volt.Leengedték volna?Ugyan..voltak itt más bicajok is,miért pont az enyémet?Valószinü valami lassú defektet kaphattam...
Gergő arcán már a gondok Szalkszentmártonban
Nem igazán tudtam mi tévők legyünk,Dunaújváros innen 30km... én meg a biciklikhez nem igazán értek,meg szerszámom sincsen.Hát úgy döntöttünk elindulunk gyalog az 51-esen,útközben ha akad egy bezinkút ott majd probálunk segitséget kérni,legalábbis a felpumpálom a gumit azt hátha egy darabon eldöcögünk...azonban egész úton egy benzinkút sem akadt.
Azért egy fotót megeresztettük ha már itt jártunk
Hétköznap lévén az 51-es út elképesztően forgalmas volt és sehol egy járda,földút vagy ösvény az út mellett nem volt.Szemben a forgalommal az út szélén toltuk a kerékpárokat Dunavecse irányába.Félelmetes volt...és belegondolni is rossz volt milyen messze is van még Dunaújváros...Aztán úgy gondoltam,megeresztek egy telefont próbálok segitséget kérni.Ez sikerült is,így azzal a tudattal toltuk tovább a bicikliket,hogy hamarosan ide ér a segítség.
Forgalmas volt az 51-es (a kép illusztráció)
Dunavecséig mindenestre eljutottunk,ez sem volt így közel.Dunavecsén aztán megérkezett a segitség.A rossz kerékpárt az autóba raktuk,Gergő pedig beült és elvitték haza.Én meg a jó biciklivel hazatekertem.Hát így esett meg az egyik balul elsült túránk.Biciklitúrákkal nem voltunk valami szerencsések,idővel végleg fel is hagytunk velük és csak a gyalogtúrákra álltunk rá.Ez persze nem zárja ki egy esetleges jövőbeli biciklitúra lehetőségét.
Túránk útvonala,szagatottal az a rész ahol már toltuk
Felviradt végre a nap amire vártunk.2017 húsvétjának szombat hajnalán vágtunk neki a hosszú útnak.Nem igazán voltak biztatóak az előjelek.Kedvenc hasznavehetetlen meterológusaink egész héten nem tudtak pontos diagnózist adni a szombati időjárást illetően,így aztán szemerkélő esőben indultunk el Dunaújvárosból,minden eshetőségre felkészülvén...
Célunk a Baranya megyei Hosszúhetény volt.Na hát az idejutás tömegközlekedéssel sem egyszerű...leírom hogyan történt,okuljon belőle az utókor...ezzel is görbe tükröt tartva a mai Magyarországi helyzetnek.Hosszúhetény Dunaújvárostól való távolsága kb.120km,de legyen 130,nem is ez a lényeg.Higyjétek el nekem,alaposan körbe szaglásztuk a témát és még mindig ez a legegyszerübb verzió Hosszúhetény eléréséhez tömegközlkedéssel,úgy,hogy az adott napon még egy kis túrázás is beleférjen.Bocsi ha a túraleírásra vártok,de ezt még lekell írnom,aztán rátérek a lényegre.
Megérkezés Hosszúheténybe
Vonattal indultunk 5.12-kor Dunaújvárosból,Rétszilason kellett átszállnunk egy másik vonatra ami Szekszárdra vitt,nem kellett sokat várni kb.5 percet.Szekszárdra 7 órára értünk,innen busszal kellett tovább menni ami 20 perc várakozást igényelt.Nem volt olyan busz sem innen Szekszárdról,sem a közeli Bonyhádról ami Hosszúhetényt érintette volna a reggeli órákban...így elkellett mennünk Pécsre.Az út Szekszárdról 1óra 10 perces volt.Pécsen 30 percet kellett várni egy olyan buszra ami végre érintette Hosszúhetényt.Ez kilenc órakor indult és 9.30-ra meg is érkeztünk túránk kiinduló pontjához a Baranya megyei Hosszúheténybe!Csupán 4óra 18 percig tartott az út a 130km-re lévő Dunaújvárosból háromszori átszállással...Magyarország én így szeretlek...
Na akkor a túra.
Nem sok jót ígérő időjárás Hosszúhetényben
Hosszúhetényben a borús idő és a szemerkélő eső nem sok jót ígért a túrára,de voltak már túráink ennél mostohább körülmények között is.A hosszúhetényi Hetény vezér szobortól kezdtük a túrát,amely amúgy egy nagyon szép kis hely,egy kis parkocska szerüség van itt,a nagy szobor pedig lenyügöző.Ha jól tudom egy helyi szobrászművész alkotása akit Bocz Gyulának hívtak.Innen indultunk tehát a jól jelzett zöld4 jelzésen,amely Püspökszentlászlóra vezetett.Ezen mentünk már régebbi túráinkon is.Most csak a kék3 jelzésű leágazásig szándékoztunk menni.
Hetény vezér szobra
Ugye a kék háromszög jelzésű út a Zengő oldalában volt az amelytől három éve szinte majdnem elélveztünk.Csodás virágzó medvehagyma mezőkön át vezetett felfelé a Zengőre.Reméltem ez most így lesz.Aztán...most is a medvehagymákon keresztül vezetett az út,de azok még...nem virágoztak.Korán jöttük... Kicsit ez csalódást okozott,de így is nagyon szép volt a hely,meg voltak olyan részek azért ahol már elindult a virágzás.A jó levegő pedig a hagyma illattal rendkivül kellemes volt!A kék3 jelzés pedig belefutott a sárga3-ba,együtt mentek tovább felfelé.Itt már voltak keményebb,meredekebb szakaszok.
Minden nehézség ellenére rendkivül kellemes volt ez az útszakasz is.
A zöld4 jelzésen a Püspökszentlászlói-völgyben
Felfelé a kék3 jelzésen
Korán jöttünk,még nincs virágzás
A csúcshoz közeledve végre egy bazsarózsát is találtunk.Aki nem tudná annak leírom a bánáti bazsarózsa egy igazi hungarikum!A világon fellelhető állomány 90%-a itt található a Zengő környékén!Fokozottan védett,letépni nem szabad!Gyönyörü volt a kisvirág!Innen már közel volt a Bocz-kereszt,itt lesz néhány óra múlva a Bárányles,amelyről ezen a helyen írtam már.Furcsa volt néhány órával az esemény előtt itt járni.
Aztán ami meglepő volt a csúcshoz közeledve,az az,hogy jött velünk szembe pár túrázó,Mindegyikük magányos nő volt,egyszáll egyedül!Persze lehet,hogy ez csak nekem volt meglepő.Végre aztán elértük a csúcsot.
Bánáti bazsarózsa
Bocz-kereszt
A Zengő csúcsán egy geódéziai mérőtorony áll,ami természetesen kilátóként funkciónál.Ez maga a Zengő-kilátó.Itt zajlott 2004-ben a híres zengői csata amiről szintén írtam már erről itt lehet olvasni.Mielőtt felmentünk a kilátóba megkajáltunk itt az enyhén szemerkélő esőben.Megdöbbentő volt számomra,hogy itt is volt szemét eldobva.Sose értem meg,múmájer erdőben szemetelő parasztok mi a büdös kurva édesanyjukért jönnek ki a természetbe?Dühitő...na de indultunk fel a kilátóba,ahonnan éppen szintén egy magányos nőcike lépett ki (...) Sokadszorra voltam már itt,de imádom ezt a helyet.A kilátó amúgy ugyanolyan mint amilyen a Naszályon is van,mondjuk annál kicsivel rosszabb állapotban...
Felérve a borús idő ellenére is pazar volt a kilátás!
A szokásos gyönyörüség fogadott odafenn.Körpanoráma némiképp itt-ott a megnövő fák ugyan már bezavartak,de így is csodás volt!
Zengő-kilátó
Borús kilátás
Nőnek a fák
Ismét nehéz szívvel jöttünk le,majd a sárga jelzésen kezdtük meg az ereszkedést.Ez nem egyszerü szakasz,se felfelé se lefelé,de a környező erdő az gyönyörü!Leérve letértünk a sárga kör jelzésre ez vitt el a gyönyörü erdőben a Mária kápolnához és a Zarándok-kúthoz.
A kápolnánál is jártunk már,így az egyetlen új dolog egy apró kis sír féle volt,ez mintha nem lett volna itt akkor amikor utoljára jártunk itt.Kislányunk emlékére felírat volt ráírva... mellette volt a híres Mária kép,majd picivel odébb a kápolna.Rajtunk kivül most nem volt itt senki.Érezhető és élvezhető volt a csend.
Mária kép,tőle jobbra látható a kis sír
A kápolnánál
A kápolnától csodálatosan szép erdei út vezetett le a Zarándok-kúthoz,ahol a bőségesen folyó vízből tudtuk szomjunkat oltani.Mentünk tovább egy kb.30fős turistacsoport jött szembe,mindenki köszönt,mi is.Hamarosan elértük Püspökszentlászlót ahol már jó idő lett..Az út hárulról közelitette meg a helyi arborétumot,amely most is csodálatosan szép volt.
Körbejártuk és itt találkoztunk Tiborral egy jó barátommal,akivel a három évvel ezelötti Zengő-túrán voltunk,ő itt dolgozik,ő az arborétumban található kastély tárlatvezetője...
Így természetesen hivatalosak voltunk egy kastély látogatásra is.
Sokadszorra jártam már itt,de idáig a kastélyba sosem sikerült bejutnom.
Ez most hála Tibor barátomnak összejött.
Kivételes élmény volt!
Az arborétum és a kastély
Én és Tibor barátom
A kastély sokáig apáca zárdaként münködött,de itt tartották házi örizetben Mindszenty József bíborost is!Meg is néztük a szobáját és még sok-sok minden mást is.A kastély gyönyörü 2014-15-ben újították fel amúgy.Addig is szép volt,azóta meg...pazar.Minden helységet megnéztünk,Tibor mindegyikről mesélt valamit.Fantasztikus élmény volt körbejárni a gyönyörü kastélyt!Tinor még megvendégelt minket egy kávéra,aztán indulnunk kellett tovább,elkellett érnünk utunk végén a buszt,hisz ha az idejutás sem volt egyszerü,a hazajutás sem tünt annak...
A kastély egyik főterme
Mindszenty szobájában
Talán itt ültek össze a bíboros urak
Búcsút vettünk Tibortól és átmentünk a gyönyörü Püspökszentlászlón ahol csak egyik oldalán sütik a palacsintát!Ennek csak az az oka,hogy a település egyetlen utcáján,csupán csak az egyik oldalon vannak házak!A településen manapság 40 ember él,akik állandó lakosok,de a rendkivül sok érdekesség és látnivaló miatt turisták százai jönnek ide hetente.
A Zengő a Csengő-hegy és a Hármashegy árnyékában meghúzodó Püspökszentlászló valóságos földi paradicsom.A hegyek,a kastély és az arborétum mellett még a falu házai és a harangláb jelentik a látnivalókat.A kastélynál van még a híres apáca temető is,ahol a nővérek mindegyike megérte életének legalább 80. életévét.
Templom a kastély mellett
A harangláb
Nehéz szívvel vettünk ezuttal is búcsút Püspökszentlászlótól,de haladni kellett tovább.Dél felé mentünk egy darabig vissza Hosszúhetény felé,itt együtt ment néhány turistaút mi a kék4-et követtük,így hamarosan a Hármashegy északi lábánál haladtunk.Kicsit módosítottuk az utat,mert elözetes terv szerint Pusztabányára is elakartunk menni,de mivel jártunk már ott párszor,így most kihagytuk és a Csengő-hegy felé mentünk.Annak megmászása után szándékoztunk végig menni a Takanyó-völgyön ahol viszont még sohasem jártunk.A zöld+ jelzésre tértünk le ez vezetett fel a Csengő-hegyre.Nem volt túl vészes kaptató,de most nehezen bírtam felfelé.Odafent is rengeteg medvehagyma volt,de ezek sem virágoztak még.Az erdő mindenesetre gyönyörü volt,reméltük megtaláljuk a hegység legkisebb kulcsosházát a Csengő-lakot,de sajnos nem találtuk.
Felfelé a Csengő-hegyre
Jól járható út vezetett át a Csengő-hegyen.Utána tértünk rá ismét egy kék3 jelzésre ez vitt a Takanyó-völgy felé,elöször még a Zobákpuszta-Pusztabánya erdei betonúton,majd a Takanyó gerincen.Itt kereszteztük a sárga+ jelzést ami levitt a Takanyó-völgybe.Bár egyre szebb lett a völgy az út helyenként nehezen járható volt,elsösorban a gallyaktól,lehulló ágaktól,kidölt fáktól.A völgyben gyülnek össze a környék forrásainak vízei,ezek minösülnek a Völgységi-patak itteni eredésének.Gyönyörü volt a völgy,bár az Óbányai és a szomszédos Hidasi-völgyet nem tudta azért überelni.A Takanyó forrásnál álltunk meg, tartottunk egy kajaszünetet.
A Takanyó-völgy felső szakasza
Takanyó-völgy
Tetszett a völgy,az alső szakaszon hosszú nagy rétek is voltak.Néhány helyen hasonlított a Hidasi-völgyre is.Szép volt,jó volt itt lenni,de hamarosan sajnos ez is véget ért.
Az Egregyi-völgy országutján kötöttünk ki.Ide már csak egy ugrás volt Zobákpuszta túránk végpontja.Ezt hamarosan el is értük és ugyanúgy mint a Kelet-Mecseket átívelő túránkon most is itt fejeztük be a túrát.Elértük a buszt,de hazafelé is háromszor kellett átszállni,de nem volt annyira bonyolúlt a hazaút mint az idevezető.
A Mecsek ezuttal sem okozott csalódást,ha engem kérdeztek még mindig azt mondom,hogy ez a legszebb Magyarországi hegység.Gyönyörü erdőivel,völgyeivel,falvaival és hegyeivel na és fantasztikusan jó levegőjével kivételes élmény lehet mindenki számára!
E sorok írásakor egy nap választ el az újabb zengői túrától,így ráhangolodva a dolgokra bemutatok még egy mecseki legendát ami a csodás Zengőhöz kötödik.
Így a Mecseki népmondák sorozatomba e hónapba három bejegyzés is került.
Az aranykehely legendája:
Aranykehely - a kép természetesen csak illusztráció
A Zengő vidékének dúsgazdag földesura nem tudott mit kezdeni rengeteg kincsével, egy budai ötvössel drága aranykelyhet készítetett. Gyönyörű munka volt, messze földről csodájára jártak. Jött a tartárjárás. A gazdag földesurat vitézeivel együtt harcba szólította a király. A gazdag úr elmenetele előtt elrejtette az aranykelyhet a Zengő lejtőjén egy szelídgesztenyefa villám égette üregében. A fa beforrta a lyukat. Az úr vitézeivel együtt ott veszett a háborúban. A kelyhet pedig favágók lelték meg, amikor a gesztenyefát kivágták, és a törzsét elhasogatták. A szép aranykehely a Nemzeti Múzeumba került.
A szelídgesztenyés Zengővárkonyban
A Zengő a Mecsek hegység legmagasabb csúcsa (682m),a csodás legendákon kivül számos érdekesség akad itt: a tavasszal virágzó és mindent beborító medvehagymák,a szinte csak itt élő bánáti bazsarózsák,az egykori Zengővár maradványai,csodás kilátást biztositó kilátó,források,kápolna,arborétum stb...A hegyre kiválóan járható jelzéssel ellátott turistaútak vezetnek fel és le.Ezek közül is ajánlom április tájékán a kék háromszög jelzésű utat!Egészen földöntúli élményben lesz része annak aki ezen megy fel!
Idei ötödik túránkra indultunk virágvasárnap,célunk az álltalunk még nem ismert,bár lakóhelyünkhöz közeli három falu bejárása,megismerése volt.Iváncsa,Beloiannisz,Besnyő nagyjából 30km-re fekszik Dunaújvárostól és bármilyen furcsa is,még soha nem jártunk egyikben sem.Bár vonattal már sokszor átmentünk Iváncsa vasútállomásán,ami nem is a faluban van,de magában ezeken a településeken még nem jártunk..
Tervünk szerint túránkat az adonyi vasútállomástól inditjuk,majd a Mária zarándokút jelzését követve megyünk át Adonyon,majd érjük el Iváncsát és utána Beloianniszt.Itt búcsút veszünk a jelzett úttól és egy jelzetlen úton megyünk át Besnyőre.Ezen a településen is átvágva érjük majd el az Iváncsai vasútállomást ahol majd befejezzük a túrát.
Nagyjából 21km várt ránk.
Hangulatos kocsma Adonyban
Leszállva a vonatról Adonyba nem soká elértük a Mária zarándokútat,amelyet talán tudjátok kis "m" betűvel jeleznek.Ez egy darabig együtt ment a piros4 jelzéssel és meglepő módon kitünően felvoltak festve a jelzések!Voltunk pár olyan településen a közelmúltban amelyek szarnak a jelzésekre (pl.Budaörs,Simontornya),ehhez képest itt a semmi közepén található Adonynál kitünöek voltak a jelzések!Piros pont!Az állomástól vagy 2km volt Adony a jelzett úton,egy kicsit ingeszegény szakaszon,bár a távolban látszodott az Adonyi-szőlőhegy és távolabb a kulcsi fensík a szélmalommal.Az idő ekkor borús volt.Ezen átkozodtunk Laza Borit a meterológus csajt átkozva akik ismét csőbe húztak,mert napsütést mondtak a mai napra.Úgy döntöttünk revansot veszünt Borin!Minden szivatásáért megfizet most,hisz hamarosan elfogjuk érni szülöföldjét Iváncsát.Ha jót akar magának,akkor nem lesz a faluban!
A területről amúgy nincs térkép,egyetlen segitségünk egy online turistatérkép volt amelyen rajta van az ország összes turistaútja,ez ezen a helyen megtekinthető.Azonban a térkép erősen tévedett,ugyanis az "m" jelzés nem egészen arra ment,mint ahogy ezen a szakaszon jelöli.Persze nem volt vészes a tévedés,annyi volt csupán,hogy az utat úgy jelölte,hogy az a mezőn megy át Iváncsáig,ezzel szemben egészen kivitt a 6-os útig.
Hát követtük és kiérve Adonyból hamarosan elértük a Cikolai-vízet.
Cikolai-víz
Igértem a videóban,hogy utána kutatok honnan jön a Cikolai-víz.Azt ugye tudjuk,hogy ez egy csatorna szerüség és,hogy a Dunában végzi.Én a Lívia-tavakat mondtam a filmben,hogy onnan jön a csatorna.Utána néztem és jól mondtam,valóban a Lívia-tavakat köti össze a Dunával.Na ennek a csatornának a partján haladtunk,de a másik oldalon mint amerre a jelzett út ment,ugyanis az elöbb emlitett térkép szerint a csatornán nem lehetett átmenni.Azonban átlehetett!Volt rajta egy kishíd,így ez az online térkép mostmár egész bizonyossággal állítom,hogy hibás!Mindegy volt végül is,mert haladtunk jól,ez a rész szép volt,gazdag élővilággal,sok-sok madárfaj járt erre épp.
Hamarosan elértük Iváncsát.Jajj neked Borika,ha idehaza találunk!
Herkules Iváncsán
Közben kisütött a nap,csodás idő lett,így elpárolgott a haragunk Borika felé...Iváncsa egy dombon(fensíkon) feküdt,hasonló volt mint az adonyi-szőlőhegy.Itt a Cikolai-víz után kezdett dombosodni a táj.Iváncsa első látásra kedves,tiszta településnek tűnt és nagyon hosszúnak!Észak-dél irányban 5km hosszúnak saccoltam.Voltak szép parkjai,szobrai,jó kis focipályája.A települést 3000-en lakják,viszonylag jó helyen van,mert közel a Duna,közel a Velencei-tó és a főváros sincs túl messze.Vonattal kitünöen elérhető,busszal pedig elsősorban Dunaújváros felöl közelithető meg.
Iváncsa,református temploma
Az "m" jelzés aztán egy ponton letért a főutcáról (persze,hogy nem ott ahogy az online térkép jelölte,hanem vagy 1,5km-el odébb).Ekkor következett az út legkellemesebb szakasza.A helyi vízmű mellett elhaladva,lefelé mentünk erről a magaslatról,de nem teljesen.Szép telkek között ment az út,majd ezután látványosan elkezdett dombosodni a táj és azt kell mondjam,hirtelen egy nagyon szép tájon találtuk magunkat!
Az út ugyan lent ment,de felmentünk a dombokra a kilátást megcsodálni.Érdemes volt!Valóban a Mezőföld a legszebbik arcát mutatta felénk!
Alakul a táj Iváncsa és Beloiannisz között
Nagyon jó kilátásunk volt kelet felé és enyhén dél-kelet és észak-kelet felé.
A Dunát ugyan nem láttuk,de a 6-os útat igen és a közeli Sinatelepet is.Láttuk arébb a százhalombattai olajfinomitót és előtte elterülö Ercsit is.Látszodott a Budai-hegység is,amarra dél felé pedig még mindig ki lehetett venni a kulcsi fensíkot is.Távolabb pedig fekete füst szállt fel,talán az lehetett a Dunai Vasmű?Tartottunk is itt egy nagyobb pihenőt.Csodás volt az idő,egy csodás tájon.
Völgy keresztezi az utunkat
Úgy döntöttünk egyenlöre nem megyünk le a dombról,hisz fent is volt egy járható ösvény.Fent amúgy a fensík terült el,ezen láttuk meg a közeli Beloianniszt is.
A dombon haladva aztán egy völgyszerüség keresztezte az utunkat,így mégiscsak lekellett menni a jelzett turistaútra,de odalentről is szép volt a táj a kellemes áprilisi levegőben.
Megnéztük az itt elhaladó Váli-vízet is,amely nem volt olyan látványos mint a Cikolai-víz.
A partján elterülö fűzfák viszont kellemes hangulatot adtak a Váli-vízhez.Lent mentünk tovább a jelzésen,hisz ha hinni lehet (ezekután?) a térképnek akkor a jelzés bevisz Beloianniszba.
Ott voltunk fent
Még a dombok alatt haladt az út egy darabig.Őzikék szaladtak fel a dombra nem sokkal elöttünk!Persze mire észbe kaptam és elöbányásztam a fényképezőt már messze jártak.Ezuttal sem sikerült lefotóznom őket...Ezzel együtt varázslatosan kellemes volt a túrának ez a része!Nem gondoltuk,hogy errefelé ennyire szép a táj.
Lassan az út enyhén elfordult balra és kezdett emelkedni.Itt kezdett felfelé vezetni a közeli Beloianniszba.Tehát itt már jó volt a térkép.
Zöld tájakon át
Valóban ahogy felértünk az "m" jelzésen a dombra ott volt Beloiannisz.Talán furcsáljátok a település nevét,ennek az a magyarázata,hogy ez egy görög falu!Igen egy görög falu Magyarország közepén!Itt él a Magyarországon élő legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.A település egy komcsi vezetőről kapta a nevét:Nikos Beloianniszról még 1952-ben,azóta nem is történt névváltozás.Az utcák görög nevűek,de magyarul is és görögül is kivannak írva az utcák nevei.A település kellemes meglepetést okozott,elnyerte tetszésünket!Érdekesek voltak a házak több utcában is hiszen nem külön álló házak voltak erre,hanem sorházak,azokban voltak a lakások,de tetszett az egész nekünk!
Sorházak Beloianniszban
A falu szép volt,rögtön az elején volt a görög katolikus templom ami impozáns épitmény,a főtér is nagyon szép volt,lekövezve egy gyönyörü épülettel a központjában amely úgy tudom a könyvtár lehetett.Közelben park volt és egy klassz presszó ahol fagyiztunk egyet,közben kellemes görög zene szólt.Persze magyarul beszéltek az emberek.
Szóval tetszett nekünk Beloiannisz,nagyon szép,kellemes helynek tűnt.Ja és a fagyi is kitünő volt.Nehéz szívvel indultunk tovább az utunkba eső második faluból,de Besnyő még hátra volt.Indultunk hát,de búcsút vettünk a Mária zarándokúttól amely Ercsi felé vette az irányt,hát mi meg pont az ellenkező irányba mentünk.
Beloiannisz - görög katolikus templom
Kiérve a faluból újra beborúlt.Kereszteztük a Budapest-Pusztaszabolcs (vagy Dunaújváros,vagy Pécs ahogy tetszik) vasútvonalat majd az M6-os sztrádát amelyen fent egy hídon mentünk át.Innen már látszodott a közeli Besnyő,de az idő kellemetlenül beborúlt,bár nem volt hideg.A hídról a másik irányba pedig jól látható volt Ercsi egy dombon lévő nagy templom amelyre éppen lesütött ott a nap..Na de hamarosan beértünk Besnyőre.A három falu közül ez okozta a csalódást,nem tetszett annyira mint az elöző kettő.Egy hosszú utcán mentünk befelé a központba,látnivalót csak egy templom jelentett.A fötér Beloianniszhoz képest semmitmondó volt,egy vendéglátóhely is volt itt amely ki tudja miért vasárnap délután zárva volt.Indultunk tovább a faluból kivezető utcát,itt ugyan volt egy kellemes park sok emlékművel és egy klassz játszótérrel...de ennyi a pozitivum amit erről a faluról eltudok mondani.
Besnyő temploma
Besnyőről kiérve egy darabig az országuton kellett haladni.Ezuttal a sztráda alatt mentünk át és hamarosan az Iváncsai vasútállomáson találtuk magunkat éppen lekésve a Dunaújvárosba tartó vonatot,amelyet láttunk is elmenni.Na de nem baj,egy óra múlva jön a következő.Az állomásról pedig elmondanám azt,hogy ez lényegében ennek a három falunak a vasútállomása,ezzel is 6 ezer ember életét megkönnyitve.Bár Iváncsa a neve az állomásnak,de nem Iváncsához van a legközelebb.Beloiannisz a három közül a legközelebbi település ide,gyalog is könnyen elérhető (járda odáig kiépitve).A másik két településre pedig úgy tudom jár innen rendszeres buszjárat.
Hát itt fejeztük be a túrát az állomáson amely 21km-es volt,nem volt túl nehéz terep,annyira nem is fáradtunk el.Felkészülésnek szántuk a közelgő Zengő túrára,ennek pedig tökéletesen megfelelt.A dombos táj Iváncsa és Beloiannisz között pedig felejthetetlen élmény volt!
