Mint már kiderülhetett ebből a blogból,a Mecsek a kedvenc hazai hegységem.A hegység pedig tele van forrásokkal.Talán csak a Bükkben van ennyi forrás Magyarországon mint a Mecsekben.Nem kell parázni ha erre jársz,itt mindig utadba kerül legalább egy forrás,nem fogsz szomjan halni a legnagyobb melegben sem.Iditottam egy sorozatot még 2018 végén,amelyben a hegység forrásait mutatom be.Minden hónapban egyet.Látszik,hogy már a húszonkettedik hónapnál tartok és abc sorrendben haladva is csak a "b" netűs forrásoknál tartok.Szóval van forrás bőven.A mai októberi részben a Bögrés-kúttal ismerkedünk meg közelebbről.
Ilyen a Bögrtés-kút
A Nyugat-Mecsekben a Körtvélyesi-völgy felsőbb szakaszán, a völgytalp keleti oldalában található forrás, amit turistaút nem érint, mivel a völgyben nem halad jelzett -csak erdbészeti- út.Megközelíthető a Pipás-forrástól kb. 0,5 km-re É-ra a patak melletti erdei úton, vagy a Vásáros út felől (Z kereszt jelzés), illetve a Z sáv felöl.
A mellette elfolyó patak medrével közel azonos szinten jelentkezik. Kövekből kötéssel felrakott alacsony kis támfalából kiálló fémcső vezeti le a forrásvizet, mely egy merítős medencébe folyik (szerkezeti felépítését rekonstrukción mutatjuk). A cső felett egy kis márványtáblán függőlegesen olvasható a forrás megnevezése (a csonka háromszög alakú tábla méretei; alapja=17cm, teteje=5cm, a két oldala=18cm). Általában bővizű forrás, hozama 0,5-20 liter/perc értékű. - Alsó triász lemezes mészkő repedésvize jelenik meg itt, mely nagyobb hozamok esetén a foglalás környezetében is napfényre léphet.
Forráskörnyék
A forrást Csokonay Sándor építette ki, a tábláját is ő faragta. A kiépítése után egy bögrét helyeztek a forrás tetejére, hogy aki erre jár, ennek segítségével tudjon inni a forrás vízéből.
- 2015. decembere óta újra ott van az üveg-bögre a forrás tetején! - 2018. májusában új bögre került a forrásra.
- A forrás mellett álló két bükkfa között (sajnos a vastagabb már meghalt), a Pécs városi erdő régi határ-köve egy HOMP-on látható (0,5 m-es ■-alakú kőoszlop). HOMP = egy hantolás, melynek a tetején helyezték el a határköveket
1999-ben a pusztulóban lévő (eliszaposodott) forrás falazatát újraépítették, és cementes habarccsal megerősítették. A 30cm átmérőjű 40 cm mély beton üllepítőmedencét kitisztították, és a medret is alaposan kikotorták. 2009-ben az üllepítőmedencét újra kipucolták és a bal oldalon jelentkező forrásmezőt bekötötték az üllepítő medencébe, a biztosabb vízhez jutás érdekében.
Egy közeli
Túrázásaink történelmében még soha nem jártunk ennél a forrásnál és,hogy őszinte legyek sok esélyt nem is látok rá,hogy valaha is eljövünk ide.Egyszerűen erre nem vezetnek útjaink.Ha mégis erre tévedek,ti lesztek az elsők akik tudtok majd róla!
Idén épült fel a Zengő új kilátója a Mecsek legmagasabb csúcsán,ahol alig pár napja mi is jártunk.Persze amellett,hogy rácsodálkoztunk az új remek építményre,meglepődve vettem tudomásul,hogy óriási embertömeg van a hegység legmagasabb hegyén és a kilátónál is.Már felfelé jövet is,jó sok ember mozgott erre,a kilátónál meg szinte majdnem sorba kellett állni.Odafönn pedig alig fért oda az ember egy-egy jobb helyre ahonnan csodálhatja a kilátást.Persze nincs is ezzel semmi gond,ezért készült,hogy embereket mozgasson meg.Csak hát... hova tűnt a régi nyugis Zengő?
A régi kilátó a régi nyugi...
Alighanem körbe zárta az embertömeg,éppen úgy ahogy a régi kilátót körbezárta az új.Emlékszem valahányszor jöttünk erre,ez itt a nyugalom és a béke szigete volt,illetve csúcsa.Rajtunk kivül nagy ritkán mozgott csak erre valaki,a régi kilátóba sem kellett sorba állni,szinte csak a merészebbek mentek fel.A torony melletti kis asztalkánál pedig nyugodtan meglehetett pihenni és lakmározni is.Így is tettünk mindig akármikor is vetett erre a sors.Most amikor ide érkeztünk egy nagyobb társaság ült az asztalka körül és fenhangon ordítoztak és nevettek.Sosem értettem azokat akik erdőben szeretik hallatni hangjukat...
Gergővel és Tibor barátomékkal falatozás az asztalkánál még 2014-ben
A kilátóban zsúfoltság uralkodott.Ezzel sincs semmi gond.Csak mikor odafent a korláthoz értem végre,láttam,hogy az már kellően összevan karcolva,különféle nevekkel,szívekkel,ki járt itt ekkor meg ekkor...egy három hónapos kilátóban... Na most ez miért kell?Miért nem képesek az emberek vigyázni az értékeikre?Szóval ha a dolognak ezt az oldalát meg az odalenn ordibálgató jóképességűek oldalát nézem,akkor bízony kár ezért az embertömegért.Kár mert a normális túrázók és kirándulók mellett mostmár a söpredék is tiszteletét illetve tiszteletlenségét teszi ezen a remek helyen...
Az új kilátó
Lejövet a Zengővár romjain is embertömeg üldögélt.Úgy tűnt ezek itt a normálisabb kirándulók,hisz csendben voltak,a romokban kárt pedig nem tettek.Az asztalkától meg továbbállt az ordítós társaság is.Remélhetőleg a szemetjüket is elvitték...Lefelé pedig számtalan kiránduló jött szembe.Ez sem volt jellemző korábban a Zengőre.Na de amig normálisan tudnak viselkedni az erdőben,meg nem szemetelnek addig a fene bánja.
Zoli is sokára fért oda a megfelelő helyre
Örülök az új kilátónak persze és rögtön meg is szerettem,de a Zengő nyugalma már a múlté.Jó persze egy csodás őszi szombaton voltunk fenn,más időben talán nincs ilyen tömeg.De az is lehet mindez csak az új kilátónak szól,mindenki kiváncsi rá,szeretné megnézni,aztán majd idővel lecsökken a varázsa.Bár úgy gondolom a régi nyugi ide már nem tér vissza.Nincs ezzel semmi gond,csak vigyázzunk a Zengőre a kilátóra,ha már elődeink hősiesen megvédték a lokátortól.
Hát akkor elérkezett végre a nap,hogy felkeressem a Zengő űj kilátóját.Ugye már számtalan szó és bejegyzés volt ebben a blogban a Zengő új és régi kilátójáról.Ígéretet tettem is rá,hogyha elkészül majd az új akkor még az idén felkeresem majd.Áprilisra terveztem jó szokásunkhoz híven a zengői túrát,de a koronavírus okozta kijárási korlátozás ebben akkor meghíúsított.Járvány most is van,sőt erősebb mint tavasszal,viszont nincs (még?) kijárási korlátozás,így semmi sem tartott már vissza,hogy megvalósítsam ezt az ígéretemet.Eredetileg két héttel korábban akartunk jönni,de akkora ítéletidőt mondtak (nem volt az!),így elhalasztottuk akkor két hétre a túrát.Most viszont minden adott volt egy újabb jó bulihoz,az idő több mint remek volt.Nem hiába a túrázásoknak leginkább kedvező október volt végre.Reggel fél hétkor indultunk Dunaújvárosból busszal,a lassan egyre jobban összeérő csapattal: jómagam,Zolika,Manó és a Tizedes barátaimmal.
Harangláb Zengővárkonyban
Egy átszállással fél tíz után már Zengővárkonyban is voltunk.Innen indult a túra.Terveink szerint majd bemegyünk a szelídgesztenyésbe,majd Pécsváradon körbejárjuk a várat ezúttal kivülről,onnan pedig megkezdjük kapaszkodásunkat fel a Zengőre.A kilátó és a kilátás megcsodálása után pedig leereszkedünk Hosszúheténybe ahol elfogyasztjuk majd immár szokásos babgulyásunkat.Hozzávetőleg ez egy 12-14km-es túrának ígérkezett.Belevágtunk hát.Zengővárkonyra magára nem sok időt vesztegettünk,éppen csak azt néztük meg ami utunkba került,ezek leglátványosabb eleme egy harangláb volt.Gyorsan kiértünk a faluból.
Reggeli szüneten
Hamar feltűnt a Szelídgesztenyés.Egy-két száz méterre volt csak,sőt magát a települést jelző táblát már kitették ide a Szelídgesztenyés mellé.Mielőtt behatolhattunk volt egy szép ligetes részre lettünk figyelmesek,ahol padok és asztal is volt.Úgy döntöttünk akkor itt megreggelizünk mielőtt belevágnánk a nagy kalandba.Így is lett.A reggeli végeztével behatoltunk a gesztenyésbe.Szép volt persze mint mindig.Nekem eszembe ötlött,hogy utoljára itt is Gergővel jártam 2014-ben... A gesztenyés fő eleme persze maga a Rockenbauer sír volt amely a túrázók zarándokhelye.Szomorúan állíptottam meg,hogy négyünk közül volt egy személy aki nem tudta ki az a Rockenbauer Pál...(nevet most nem mondok).Fotózgattunk,majd Manó és a Tizedes megpróbált pár gesztenyét gyűjteni.Kevés sikerrel.Lényegében mindannyiuknak tetszett a Szelídgesztenyés.
A Rockenbauer sírnál
Miután tiszteletünket tettük Rockenbauer Pálnál (én,túrázásaim történetében már harmadszor) folytattuk a túrát Pécsvárad felé.Egy kis időre elvesztettük ugyan a piros+ jelzést ami vezetett minket,de aztán hamar megtaláltuk újra.Pécsvárad pár száz méterre volt csak.Odaérve kicsit kanyargott az út az ugymondd "peremkerület" részén,de könnyen odataláltunk a várhoz.Ehhez lekellett térni kicsit a piros+ -ról.A várhoz érve már előre lefixáltuk,hogy most nem megyünk be.Én meg Zoli tavaly jártunk itt,Manó is egy-két éve.A Tizedes sajnálta kicsit a dolgot,de aztán belenyugodott.A vár mögötti/alatti park lenyügőzöen szép volt,tele vagy hatvan szoborral.Elöször azthittem ezek hasonlóak mint nálunk az acélszobor park,de közelebb menve egyikhez felfedeztem,hogy ezek nem acélból készültek,hanem fából (...)
A vár alulnézetből
Az egyik szobor és a vár
Megkerültük - körbejártuk tehát a várat,még megnéztük a kálváriát és a templomot,majd következhetett a túra érdemi része.Kapaszkodás a Zengőre.Választhattunk: vagy a piros+ - on megyünk tovább,vagy ide a várhoz is betérő sárgán.Mivel innen még sosem ment fel egyikünk sem a Zengőre nem tudtuk melyik a könnyebbik.Mert azzal tisztában voltunk,hogy könnyű éppenséggel nem lesz a felfelé vezető út.A piros+ még kavargott kicsit a városka utcáin a sárga viszont egyenesen vezetett fel a rengetegbe.Így ez utóbbi mellett döntöttünk.A piros+ odafenn amúgy belefut ebbe a sárgába egy ponton.Elhaladtunk feltehetőleg a helyi brikett-telepen mielőtt emelkedésbe kezdett volna az út.Aztán már ott is voltunk.A Zengő erdejében!
A csodás zengői erdő
Október közepét írunk lassan és bizony késik az ősz.Nem is keveset!Ilyenkorra már javában zajlik az őszi színjáték,de itt is mint odahaza még minden zöld volt...Hiányoltam a sárguló fákat,de egyenlőre nyoma sem volt.Ettől persze még lenyügőzöen szép volt a zengői erdő.Az út rendkivül jól járható volt.Aztán utak tömbkelege halad itt mindenfelé.Szerencsére a jelzések jól voltak felfestve,így nem tévedtünk el.Egyenlőre szelíden emelkedett a sárga jelzés.Azonban tudtuk ez nem lesz mindig így...Ez amúgy az a sárga ami ugye felmegy a Zengőre,lereszkedik a másik oldalon elképesztő meredekséggel,majd megy be a Mecsekbe,hogy átvigyen a Miske tetőn,felvigyen a Cigány-hegyre,a Dobogóra és megérkezzen a Nyárádi kunyhóhoz....Tehát mondhatni a legkedvesebb mecseki utam amelynek számos részén jártunk már.Itt viszont még nem.Egy ponton aztán ahogy gondoltuk odalett a szelíd emelkedés és meglehetős fingatósba kezdett az út...
A Viki pihenő
A többiek a pihenőidőn
A kilátóig már bizony ilyen volt.Fingatós emelkedők.Meglepő volt,hogy most az eddig szinte minden túrán hátul kullogó Zolika ment elől és ő bírta a legjobban a terepet.A Csepegő-árkos szenvedése után most kiváló kondiban volt.Mi hárman meg szenvedtünk felfelé.Nehezen bírtuk.Jól jött egy kis pihi a Viki pihenőnél.Meglepő tömeg kezdett lenni közben a Zengőn.Immár elnyerte a hozzá méltó népszerűséget a hegy!Számomra ez persze zavaró volt.Vágytam a régi idők zengői nyugalma után.Erre most semmi esély nem volt.Valóban tömeg volt fenn...Na de sebaj,a pihenő után még akadt fingatós rész,de egyszer csak ott volt a kilátó...!
Első találkozás az új kilátóval
Első látásra beleszerettem.Persze hiányzott a régi filling,a régi kilátó és annak nyugalma.Bár ott volt benne az új kilátóban a régi is.Ugyanis ahogyan korábban már írtam párszor,az új kilátót a régi köré építették.A régi geódéziai mérőtorony köré húzták fel ezt az acélvázat,ami szerintem meglehetősen jól sikerült.Ami nem kicsit volt zavaró az a tömeg.Óriási tömeg volt a Zengő új kilátóján és annak környékén.Ráadásul akadt néhány jóképességű akik megint kiakartak tűnni a tömegből,az egyik asztalkánál (ahol annak idején Gergővel is ettünk) röhögött óriási fenhangon...legszívesebben hozzábasztam volna egy 20 tonnás tekercset a melóhelyünkről... Érdekes volt,hogy még amig a régi kilátó volt szinte nem járt itt senki.Most meg...többen voltunk mint egy MTK meccsen.Na de indultunk fel a kilátóba.
Felfelé
Új kilátó lévén,természetesen kiváló állapotban volt,a lépcsők és a szintek rácsos elemekből álltak,a vázak rendkivül erősnek tűntek.Hét szint volt ha jól számoltam,mint anno múltkor a Gizella királyné kilátóban is.Ez azonban magasabb volt öt méterrel és néggyel a régi kilátó tetejétől is,a maga 22 méternyi magas kilátószintjével.Óriási tömeg volt odafenn.Ahogy haladtam felfelé a hatodik szintnél ugye elértem a régi kilátó tetejét.Szívem újra megdobbant,hisz megannyi szép emlék fűzött ide...Jártam itt a régi cimborákkal,Sándorral és Gergővel is.A régi kilátó a szívem egy darabja...Na de mentem fel a legfelső szintre.
A régi kilátó és annak teteje az új kilátóból
Odafenn is óriási volt a tömeg.A védő korlát a szinttől meglehetős magasan volt,így a kilátószint rendkivül biztonságos volt!Persze kisgyerekek nem nagyon látnak ki,de fő a biztonság ilyen magasságban.Nehezen fértem oda megcsodálni a kilátást,de sikerült.Felsejlett a történelem legszebb kilátása a Mecsek hegységre!Na és persze a környékre.Nem volt a legtisztább idő,de türhető azért.A teljes hegységet lehetett látni és nagyjából 25-30 km távolságra a környéket is.A Dráva ezúttal nem látszodótt és persze nem lehetett látni a Badacsonyt sem,pedig úgy tartja a fáma tiszta időben lehet.Mint írtam nem volt 100%-os tiszta idő.
Kilátás a Hármashegyre
Kilátás a Mecsekre
A Mecsek ismert részei persze jól látszódtak: a Hármashegy,a Misina, a Miske tető,a Cigány-hegy,a Dobogó,a Réka-völgy és sok más is.Ismert élmények,emlékek köszöntek szembe.Órákig eltudtam volna itt lenne a tömeg ellenére is.Imádtam mindig a Mecseket,a Zengőt.És új volt a kilátó,de ott volt alattunk a régi is.Sajnos hiába az alig három hónapja átadott építmény a sok fasz már belekarcolta itt-ott a nevét meg sok minden ökörséget.Szerencsére ez nem tudta elrontani az élményemet azért.Csodáltam a szentélyt odafentről.Ugye a régi kilátóból ezt már nem lehetett,mert a fák elérték annak magasságát.Bízunk benne ilyen magasra már nem fognak nőni azok a fák.
A Mecsek tetején
Na de a többiek elindultak lefelé,így lassan én is búcsút mondtam ennek a csodának.Ötödszörre voltam a Zengőn és ha rajtam múlik jövök még,hogy láthassam ezt a csodát újra és újra.Leérve sem csitult a tömeg.Két nő lépett hozzám segítséget kérni.Nem tudom,de ezekszerint rám lehet írva,hogy ismerem a Mecseket.Útbaigazítást kértek én pedig útbaigazitottam őket.Mi meg búcsút vettünk a kilátótól.Megkezdtük ereszkedésünket lefelé.Közben mivel közeledett a Bocz kereszt,meséltem a többieknek a Báránylesről,ami egy népi hagyonmány és itt van a színhelye a keresztnél,minden év húsvét hajnalán (talán volt már róla szó a blogban is).Tetszett nekik,olyannyira,hogy szeretnének is eljönni majd.De ez még a jövő zenéje...Elértük tehát a keresztet.Mondanom sem kell gondolom,hogy itt is Gergővel jártam utoljára még 2017-ben...
Búcsú a Zengőtől
A Bocz kereszt
Nem kellett többé felfelé menni.A fingatós részek megszűntek.Ám lefelé ahogy a lábunk tartotta a testünket a meredek utakon,kissé fárasztó volt.Persze nem panaszkodni jöttünk,nem is panaszkodtunk.Ez már a sárga háromszög jelzés volt,ezt már jól ismertem.Egy ponton csatlakozott be az a kék háromszög jelzésű út amit annyira szerettünk,hisz itt található az a medvehagymás amelynek virágzásakor nincs szebb hely ennél a világon.De most mentünk lefelé a sárgán ahol egykor Gergővel,egykor meg Sándorral mentünk.Tavaly meg Zolival meg Mónival.Most október lévén,medvehagyma már nem volt,csak a zöld erdő.
Ahol becsatlakozik a kék3
Lefelé még egy traktor(!) szolgált látnivalóval,ami a turistaút mellett volt az erdőben és úgy tűnt a földből nőtt ki.Lejebb pedig az a pont ahol mindig megálltunk,akárkivel is voltunk erre.Itt volt csodás rálátásunk a Hármashegyre.Most is mint mindig nagyon szép volt.Most is készült itt fotó mint mindig.Most is megmutatom mint mindig.
A Hármashegy
Tudtam a sárga háromszög oda vezet a Tavasz vendéglőhöz ahová pont tartottunk.Ám egy ponton nem is értem hogyan elvesztettük a jelzést és Hosszúhetény egy másik utcájában kötöttünk ki.Gondolkodtam hogy a pinyóba,hiszen nem elöször jártam itt...Valószinűleg az történhetett,hogy annyira beszélgettünk,hogy nem figyeltünk az útra,így a jelzés valahol letért.Tragédia persze nem történt,annyiból volt kellemetlen,hogy így nagyjából még ötszáz méternyit gyalogolhattunk a vendéglőhöz.Na de megérkeztünk és ezzel bevégeztetett a túra.Betértünk kedvenc helyünkre,voltunk már itt ugye valamennyien,legutóbb a Mecseket átszelő túrán pár hónapja.Beültünk és elöször leöblitettük az út fáradalmait,ki-ki sörrel vagy fröccsel.
Egészségetekre!
Ezután következhetett a nap csúspontja a babgulyás.Itt készítik a világ legfinomabb babgulyását,most azonban nem volt olyan finom mint szokott.Ennek oka,hogy nem volt marhahús a készleten,helyette csülökből csinálták,így meg olcsóbban adták.Persze azért finom volt így is.A falatozás után jöhetett a következő sör,majd kávé és egy adag palacsintát is lenyomtunk.Több mint két órát eltöltöttünk most is itt.Újra megvoltunk elégedve.Jövünk még ide az biztos.Volt még 50 percünk a buszig,így elsétáltunk a közeli templomig még.
A hetényi templom és környéke
Megcsodáltuk a templomot és környékét,majd még egy utolsó pillantást vettünk a Zengő kilátójára,mert innen lehetett látni a csúcson.Majd elsétáltunk a buszmegállóig.Jött a busz rendesen.Hazafelé Pécsről csak vonatpotló busz volt Dombóvárog,onnan már vonattal mentünk Szabadegyházáig,ott meg most elértük a Dunaújvárosba menő buszt.Így fél 11-re hazaértünk.Hát újra egy pompás nap volt,egy oltári jó buli,rengeteg látnivalóval.
Nem is tudom mikor találkoztunk elöször az "őszi finálé" megnevezéssel.Talán 2012-13 tájékán.Egy álltalam nagyon kedvelt és tisztelt mecseki amatör filmesek igen találó kifejezése volt az ősz csúcspontjára.Azóta bennem is rögzült ez a kifejezés.Pedig ha jobban belegondolunk,hogy érthetően fejezzem ki magam,ez egy kitaláció egy nagyon is létező dologról.Mielőtt belevágnék a történetbe tisztázzuk mi is az az őszi finálé egészen pontosan.
Őszi finálénak hívjuk az ősz csúcspontját.Azt a pontot amikor már annyira szép a természet,hogy az szavakkal nem kifejezhető.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlő arányban vannak a fákon még megmaradt aranysárga színekben pompázó és a már földre lehullt levelek.Ez az őszi finálé.Időpontja tájegységenként eltérhet,más és már lehet.Nyilván előbb van északon és később délen..Ha mégis megakarom határozni,ez az esetek túlnyomó többségében,minden évnek az október 20.-november10. közötti időszakára esik.Nálunk volt,hogy november 8.-ra esett,de volt,hogy november 2.-ra.Egyik évben amikor pl. a Pilisben voltunk október 31.-én,ott akkora már lezajlott.
Őszi finálé tájékán...
Persze mindenki saját maga dönti el melyik is lehet ez a nap az évben.Nyilván senki sem fogja lemérni,hogy mikor van egyenlő arányban falevél még a fákon és a földön.Ez úgy nagyjából saccra megállapítandó dolog.De akkor így már nagyjából mindenki képben van mi is az a őszi finálé.Persze természet kedvelő embernek ilyentájt kötelező a természetben lennie,más mindenkinek pedig ajánlatos,mégpedig azért mert ehhez fogható csoda nincs még egy a világmindenségben!
A természet őszi csodáját jómagam persze már évtizedekkel az őszi finálé kifejezés elnevezése előtt is megcsodáltam rendre.Sokáig a nyár volt a kedvenc évszakom,gyermekként persze,na és a telet is szerettem.Aztán ahogy nővögettem a kedvenc évszak a tavasz lett,majd ahogy túrázgattam és jártam útjaim és rácsodálkoztam a szépre,később már Gergővel együtt,rákellett jönnöm,hogy a természet őszi szépségeinél nem gyártott még szebb dolgot a jóisten!Az ősz pedig messze a legjobb évszak!
Őszi színelőadás
Ősszel vannak a legjobb idők (jó tavasszal is akad).Ősszel a legjobb túrázni!A kellemes őszi időben a természet a nap földre eső fényei valami különleges varázst adnak a dolognak.A fináléhoz vezető őszi színjáték szépségeire nincsenek megfelelő szavak...Majd a finálét követő elmúlást igéző időszak is fenomenálisan szép.Ha pedig párosul a dolog egy őszi köddel,az egész olyan misztikus,mintha egy fantasy történet részesei lennénk.
Jól most jöhet azzal a kedves olvasó és mivan az őszi pocsék napokkal?Amikor esik,szürke minden...Ilyenje minden évszaknak van.De ha van vér a pucádban és megfelelő felszerelésed is hozzá,menj ki egy őszi "pocsék" napon is az erdőbe.Meg fogsz lepődni!
Summa summárum,azthiszem kivehető a sorokból,hogy legnagyobb kedvencem az bizony az ősz.Gergőt is így neveltem,vagyis hát nem kellett nevelni,mert adta magát a dolog,jött magától.Neki is ez volt a kedvence.
Bizony az őszhöz köthetőek a legjobb túráink is.
Hát kell ennél szebb?
Talán 2015-re váltak rendszeressé az őszi finálés túráink.Persze azelőtt is jártunk ősszel a természetben,de 2015-re időzítettük mindig úgy,hogy az őszi finálékor ott legyünk.Ha jól emlékszem 15-ben a Velencei-hegységben talált ránk a finálé,pontosabban mi találtuk rá.Talán éppen ez volt az első ingókővekhez vezető túránk,bár az is lehet,hogy ez 2014-ben volt,a fene sem emlékszik már pontosan rá,akkor még nem volt blogom,hogy ezt vezessem.Igen közben beugrott ez 14-ben volt,mert 15-ben a környék szigetein értük el a finálét,amikor a Duna alacsony vízállásának köszönhetően száraz lábbal áttudtunk menni a szigetekre.Talán ez a 2015-ös finálé volt a legszebb az életemben...
2016-ban volt a már említett pilisi túra,amikor is október 31-én ott találtunk rá az őszi fináléra.A pilisi Nagy-Kopasz környékén (mert van a Budai-hegységben is Nagy-Kopasz).Fenomenálisan szép volt ott is!
Az ősz a legszebb...!
Elérkezett 2017 fináléja.Ekkor a közeli Rácalmási-szigetre mentünk ki.A sziget mindig is nagy kedvencem volt,hisz minden évszakban igazán gyönyörű.Azonban 2017 októberének végén nem hiszem volt a szigetnél szebb dolog az egész világmindenségben!Hála túrázásaimnak számtalan csodát átéltem az elmúlt 40évben,de erre itt akkor nem voltak már megfelelő szavak...( a képek amikkel illusztrálva van a történet,főként ekkor és itt készültek)
Ekkor megfogadtuk Gergővel,hogy soha többé nem hagyjuk ki az őszi finálét.Bárhova is sódor az élet erre mindig elfogunk jönni.Ez olyan fokú szépség amit minden évben látni kell...Hiába a fogadkozás,2018-ban sajnos eljött az utolsó finálé...
Az utolsó finálén,az Adonyi-szigettel
Persze nem tudhattuk,hogy az utolsó (és erről majd még írok részletesen egy külön bejegyzést) így boldogan vágtunk bele a kalandba 18 októberének talán ha jól emlékszem akkor a 29.-ik napján.Most az Adonyi-szigetre mentünk.Amely szép volt persze,gyönyörű,de 2017-es Rácalmási-szigetet nem tudta überelni.Persze ettől függetlenül élveztük és remekül elvoltunk Gergővel.Mai fejjel pedig áldom az eszem,hogy elmentünk,mert egy újabb élménnyel lettünk gazdagabbak és Gergő is ezeket a csodákat vitte magával a finálé után hat héttel,amikor is örökre elment...
Jómagam az utolsó finálén
Gergő elment egy szebb és jobb világba én pedig egyedül maradtam a 2019-es fináléra.Emlékeztem megfogadtuk,hogy bármi is lesz,bárhogy is alakul a finálét sosem hagyjuk ki többé...Így eljöttem 19-ben is,ahogy megfogadtuk.A Rácalmási-szigetet választottam újból e célra,de most hiba volt.Ez volt minden idők legborzalmasabb fináléja.
Mire november 2.-án kiértem a szigerte a finálé ott már lezajlott,túlvoltunk a csúcsponton.Ez,meg,hogy Gergő nem lehetett már velem amúgy is mély letargiába merített.Aztán ha hozzáveszem azt,hogy ekkor a szigeten kiméletlen erdőpusztitást végeztek épp,így már végképp eléggé kivoltam... A sírás kerülgetett,pokoli rosszul éreztem magam a túrán amelyen a szigetet jártam körbe.Teljesen kikészültem lelkileg (fizikailag semmi bajom nem volt),nagyon elhagyatottnak és elveszettnek éreztem magam.Ekkor éreztem azt,hogy Gergő ott van velem és simogat...érintése áthatol idő és tér szabta határokat....
Az őszi finálé örök,mint az idő....
Az,hogy hogyan tovább nem tudom.Szeretném ha nem halna el a dolog amit Gergővel megfogadtunk,másfelöl még egy ilyen finálé mint a tavalyi teljesen a földbe fog döngölni...Persze magamat ismerve azon leszek,hogy ez idén sem maradjon el,hiszen az egyik legjobb dolog volt az életünkben és tudom Gergő is azt szeretné,hogy ne halljon el a finálés hagyományunk... ha egyedül leszek,ő úgy is újra jön majd a földöntúli érintésével...
Hát ez a mi őszi fináléink története,amit annyira imádtunk mindig is.Tudom ezek sokat jelentettek Gergőnek is és odaát is szívesen emlékszik vissza ezekre...
Mementoként pedig legyen itt a 2017-es finálénk gyönyörű filmje:
Szinte napra pontosan három éve,hogy megcsináltuk Gergővel a görögből-magyarba túrát a Mezőföld keleti felén.A címnek az a magyarázata,hogy a legnagyobb magyarországi görög kissebség településéről Beloianniszból mentünk a magyarok lakra Ercsibe.Legalábbis azt gondoltuk,hogy ez így is van.A valóság az,hogy Beloianniszban maradtak ugyan még görögök,de a falut nagyrészt magyarok lakják.Míg Ercsiben bőven találunk a magyar településeken szokásos kisebbségieket is... A túra eredeti bejegyzése amúgy ide kattíntva elolvasható.Borús idő volt,de hömérsékletre megfelelő túraidő.Eső sem esett.Remekül elvoltunk mint minden túránkon.
Beloannisz melleti erdő az őszben
A túra maga a sok betonútas része ellenére is kellemes volt,Ercsiben pedig kellemesen csalódtunk.Legalábbis egy ideig. A városba érve az tele volt macskaköves utcákkal és különféle emlékművekkel.Itt láttam csak pl.mohácsi csata emlékművet.A Dunához érve annak partja is varázslatos volt,a városka további része sem okozott csalódást.Szép volt a templom környéke is,a tűztorony is.A belvárosban is voltak emlékművek,templomok.Akadt tehát látnivaló nem is unatkoztunk.Zárásként pedig úgy döntöttünk,hogy vonattal megyünk haza.Így a vasútállomás felé vettük az irányt.Amelyről keringtek már legendák...
Pedig Ercsi szép volt!
Nevezetesen az,hogy a hátsó bejárata és a hátsó ablakai bevannak falazva...Meglehetősen furcsa egy állomás esetében.Hiszen álltalában úgy érkezünk egy állomásra,hogy a város felöl.Hát itt éppen a város felé eső rész volt elfalazva.Vajon miért is?Mi ugye itt eddig csak úgy jártunk,hogy vonattal átutaztunk.Akkor álltalában csak azt láttuk,hogy az állomást többnyire a helyi kisebbség használja... Kezdett összeállni a kép az elfalazott bejáratról... Félre értés ne essék én nem akarok előítéleteket gyártani,a blog nem is erről szól,de tény nekem még kellemes élményem nem volt ezekkel kapcsolatban... bááár...az első szerelmem az ilyen kisebbségi volt és az akkor egy gyönyörü lány volt.Szóval mi meg mentünk Ercsi utcáin a vasútállomás felé...
Ercsi egyik utcája.Természetesen a brikett-telepen nem mertem elővenni a fényképezőt...
Valamilyen térkép volt nálunk,hogy milyen azt már nem tudom.Azon kémleltük,hogy merre is van a legközelebbi út az állomáshoz.Mikor ezt kitotóztuk,akkor arra vettük az irányt.Volt ugyan más alternatíva is,de az kerülőnek tűnt,mi meg ekkor már elvoltunk kissé fáradva.Logikusnak tűnt,hogy a legrövidebb úton menjünk a vonathoz.Nem is volt semmi baj amíg el nem értük az állomáshoz vezető utolsó utcát.Távolról semmi ijesztőt nem is láttunk benne.Rendezett házakat láttunk.Legalábbis távolabbról.Aztán befordultunk az utcába amely az állomáshoz vezetett közvetlen.
Ercsi...
Beérve az utcába láttuk,hogy arébb gyerekek játszanak,labdáznak.Aztán közelebb érve meggyőzödtünk róla,hogy ezek Gáspár Győzike fajtájának gyermekei...Árgus szemekkel bámultak ránk.Magamban elmondtam egy imát,nehogy felénk guruljun a labda.Közben a porták keritéséhez ki-ki jöttek valószinüleg valamelyikük szüleik.Azok is bámultak mint borjú az újkapura...Na mondom csak ezt éljük túl... Már-már vártam mikor kötnek belénk.Halkan odasúgtam Gergőnek,ha megbököm akkor szaladjunk mint a fene...Itt már az is végérvényesen világos volt,hogy miért volt elfalazva az állomásnak ez a fele...
Az állomás
Nem tudom ki vigyázott ránk,talán a szellemi segítőink,talán az örangyalaink,vagy tán maga a jóisten.Szerencsére nem kötöttek belénk,bár azok a tekintetek felejthetetlenek maradnak...Nem szóltak hozzánk,hagytak békésen átmenni az utcán.Nekünk persze egy örökkévalóságnak tűnt.Végül is odaértünk az állomáshoz.Ahol aztán meglepödve láttuk,hogy már nem csak az utca felöli oldal van befalazva,de a vasút felölinek is a fele.Hát nem semmi.... Hát ez volt a kalandunk a brikett.telepen.Ezt az elnevezést még amúgy Manó barátom eszközölte a közelmúltban Kurdon,így én is ezt használom ha a kissebbségekről van szó.Így talán nem tűnik sértőnek
Ebben a sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
A mai októberi részben a nem régiben meglátogatott Gizella királyné kilátót vesézzük ki.
A kilátó amely ívesnek látszik,de valójában egyenes!
Az alapoktól újjáépített, horganyzott acélból készült Gizella királyné kilátó 22 méter magas, 7 szintes és 51 tonna össztömegű. Korábban a Gulya-dombi kilátó állt ezen a helyen, amely megrongálódott, ezért 2015-ben le kellett zárni.
Felépítése gyártással, szereléssel együtt 4 hónapot vett igénybe. Az 1615 db, összesen 51 tonna össztömegű, különböző méretű alkatrészt 7500 db csavar fogja össze. A szerkezet 22 méter magas, a hetedik, egyben legmagasabb kilátószintje 17,5 méter magasan van, innen egyedülálló körpanoráma nyílik, belátható az egész város és a környék. A kilátó érdekessége a formája, úgynevezett parabolikus hiperboloid, azaz ívesnek látszik, de egyenes - egy igazi matematikai bravúr.
A feljáró
A kilátóból teljes 100%-os körpanoráma élvezhető.Hiszen maga a város mellett a Bakony hegyvonulata is jól kivehető,sőt jól látszik a hegység második legmagasabb csúcsa is a Papod-hegy,valamint a Csatár hegyi kilátó is.De akár a 8-as főút forgalmát is csodálhatjuk odafentről.
A veszprémi Gulya-dombon épült kilátó 2016-ban került átadásra.A parkerdei utakon jól elérhetjük akár az állatkert,akár a Betekints-völgy felől.A veszprémi tömegközlekedési pályaudvarokról pedig jelzéssel ellátott utak vezetnek el ide.
A kilátószínt
A kilátó,főleg köszönhetően annak mert még újnak számít,kiváló állapotoknak örvend.Csak remélni tudom,hogy ez így is marad még jó sokáig.
Sajnos Gergővel nem sikerült ide eljutnunk,bár szerepelt egy távlati tervünkben.Sajnos ez nem tudott már valóra válni.
A közelmúltban jártam itt Zoli barátommal,e sorok írásakor nincs még egy hónapja sem.Nagyon nagy élmény volt,bátor szívvel ajánlom mindenkinek!
Kilátás a Bakonyra
Kilátás a városra
Érdekességként említem még meg - bár valószinűleg ez csak számomra bír érdekességgel - ,hogy a kilátóból jól látható az egyik jelenlegi legjobb barátomék háza (ő most külföldön dolgozik),valamint az egykori nagy szerelmem háza is.Az előbbi társasház,az utóbbi pedig családi.
Benne van a pakliban,hogy jövök még/jövünk még ide.
Éppen ma van 43 éve,hogy szegény elvetemült bátyám odáig merészkedett,hogy kivitt egy focimeccsre.Ha tudja mi sül ki ebből,lehet sosem vitt volna ki.De kivitt és ezzel kezdetét vette egy nem mindennapi történet.Az elmúlt négy évtizedben csak kevésszer hiányoztam a nézőtérről és ha veszek egy évi harminc meccses átlagot,ez akkor közel 1300 mérközés!Azthiszem azt elmondhatom magamról,hogy nem vagyok divatszurkoló hiszen a 43 év alatt egyetlen csapatnak szurkoltam csak.Csupán a csapatnév változott,de az alap ugyanaz volt mindig.Hosszú ideig Dunaújvárosi Kohásznak hívták a csapatot,majd következett egy másfél évtizedet átölelő Dunaferr SE időszak.Ez volt a legsikeresebb korszak.Majd jöttek a hanyatlás évei amikor már mindenféle neve volt a csapatnak,mint pl.Dunaújváros FC Prelasti meg ilyenek.Egy rövid ideig voltunk ismét Kohász.Majd elérkeztünk napjainkig amikor is Dunaújváros PASE a csapat neve.Bár azt mondják ez nem jogútodja a Kohásznak és a Dunaferrnek,de mindenki annak tekinti,hiszen ma is fel-fel csendül a lelátón egy-egy Hajrá Kohász kiáltás.
A régi stadion.Ma már fura,hogy egyáltalán lehetett itt meccs...
Az a bizonyos első meccs ami napra pontosan 43 éve volt még a régi Kohász stadionban került megrendezésre.Telt ház volt,hiszen a Ferencváros érkezett hozzánk amelynek a neve már 1977-ben is jólcsengett... Én még kis porbafingó kölyök voltam,mai fejjel meglepő volt,hogy a tesóm bemert vinni a zsúfolt stadionba.Abba a stadionba amelyről ma alig tudnánk elképzelni,hogy itt focimeccset lehetett egyáltalán rendezni.De lehetett és nem nagyon volt még ülőhely,álltak az emberek.A félidőben 2-0 arányban vezetett a Ferencváros,mi meg a szünetben kimentünk a büfébe.Ahol persze hosszú sor volt,így míg sorba álltunk elkezdödött a második félidő.Amelynek elején a Dunaújváros rögtön tizenegyeshez jutott.Hördült is nagyot a tömeg,mi meg elfelejtve a sorban állást,rohantunk fel a lelátóra.Tesóm a nyakába vett,ahonnan jól láttam,hogy belötte a hálóba a labdát a Dunaújváros.Azthiszem ez volt az a pont vagy mérföldkő ahonnan beleszerettem az egészbe.A tömeg gólöröme magával ragadott,mint a második félidő további része.Ugyanis a csapat fordított és 3-2-re megnyerte a mérközést!
Dunaújváros történetének legjobb csapata
Tehát ezzel vette kezdetét a történet.Attól fogva minden héten ott voltam a régi stadionban.1989 augusztusáig kivétel nélkül minden alkalommal!Szerepelhettünk akárhogy.Mert már ekkora is megéltünk mi itt mindent.Jó szereplést az NB I.-ben,kiesét az NB II.-ből,vegetálást az NB III.-ban...Semmi sem tántorított el.1989-ben csak azért maradtak abba a meccsre járásaim mert behívtak katonának.Persze amikor idehaza voltam épp és a csapat játszott akkor kimentem.A leszerelésem után hosszú NB II.-es évek jöttek,majd 98 táján feljutottunk újra az NB I.-be.Ezek voltak aztán az aranyévek.Az ezredforduló évében magyar bajnokságot nyert a Dunaújváros és igazán büszke voltam.Óriási élményekben volt részem.
Ám az aranyévek is elmúltak,következtek a böjt évei,sőt a megszünésé is!2009-ben megszünt az egykori Dunaújvárosi Kohász.Ez azért is volt szomorú,mert közben felépítettek egy új stadiont (ami a mai napig nincs kész 100%-san).
Az új stadion
A kertek alatt aztán született egy új klub a városban amely 1998-ban alakult és 2010 környékére kinőtte így magát a város vezető futballegyesületévé.Ekkora ráadásul már az NB III.-ban bontogatta szárnyait.ahonnan felkerült az NB II.-be,de onnan kiesett egy év után.
Ekkoriban volt az,hogy többet hiányoztam kicsit a kelleténél a lelátóról.Szerencsére aztán 2013 környékén észbe kaptunk.A csapat nagy harcban volt az NB III.-ban az újabb feljutásért,ezt már nem nézhettük tétlenül.Ekkor kezdtünk Gergővel kijárkálni a meccsekre.Ahogy engem is azon a 1977-es napon,úgy Gergőt is elvarázsolta az egész milliő akkor azon a 2013-as napon.Pedig ekkor nem volt már teltház.Innentől kezdve újra kint voltam minden egyes meccsen.Jöttek a sikerek NB II. majd NB I.,aztán újra a visszaesés,de mindig ott voltam és Gergő is haláláig mindig minden meccsen ott volt velem!
A Dunaújváros csapata napjainkban
Gergő elvesztése után óriási erőfeszitésembe került újra kimenni...de megtettem és teszem ma is,úgy is,hogy egyre több olyan meccs van,hogy nincs kivel mennem,így egyedül vágok bele.Hiányozna ha nem mehetnék,hiszen az elmúlt 43 évben szinte mindig ott voltam (sőt olykor idegenbe is elmentem).Itt aztán tényleg megértünk már mindent.Voltunk fenn a legmagasabb csúcson és lenn a pokol legmélyebb bugyraiban.Viszont sosem vehetik el már tőlem a gól örömét a győzelem mámorát a meccsek izgalmát...
Immár lassan két éve,hogy letudtuk azt a bakonyi túrát amelynek végállomása Iszkaszentgyőrgyön volt.Ekkor "találkoztunk" az ország egyetlen piramisával.A túra pedig szándékosan úgy lett megtervezve,hogy érintse a piramist,amelyre korábban egy cikk alapján figyeltem fel.Már az akkori filmben ígértem,hogy egyszer majd részletesen foglalkozom vele.Lassan két év telt el azóta így hát mondhatni ideje lesz.Ugye akkoriban sokminden rossz történt amelynek hatására feledésbe merült a dolog,most aztán ahogy újra megnéztem azt a régi filmünket eszembe jutatta.Így hát összegyüjtöttem mindazt amit a piramisról találtam.
A Kőasztal piramis
A Székesfehérvártól alig tíz kilométerre fekvő Iszkaszentgyörgyön számos turisztikai gyöngyszem és természeti csoda is látható: az odalátogatók többek között megleshetik az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyt, a Duzzogó-fürdőt, illetve a Piramita-hegyen található Csillaghegyi kilátót és a faszerkezettől pár méterre található kőasztalt is. Utóbbitól néhány apró lépésnyire csúcsosodik az ég felé egy kővel kirakott gúla, amely tíz méteres magasságával történetesen Magyarország egyetlen kőpiramisa.
Gergő a piramisnál
A kőpiramis történetét egy legenda lengi körül: eredetileg Pappenheim Szigfrid építtette, aki 1936-ban halt meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kőpiramis a '30-as, '40-es években már bőven itt volt, ugyanis rendelkezésünkre áll egy olyan fotó, amelyen Sybill néni (Szigfrid unokája) olyan nyolc-kilenc éves körül lehetett, amikor az építmény mellett ült. Mivel Sybill de Mola 1926-ban született, így könnyű behatárolni, hogy mikor épülhetett a kőpiramis eredeti változata
Az elbeszélés szerint az impozáns építmény emlékműnek készült, amelyet az egyik elhunyt családtagnak állítottak: volt a rokonságban egy olyan férfiú, aki rangon alul szeretett bele egy leányzóba, amit nagyon nem néztek jó szemmel az idősebbek. Mivel nem teljesülhetett be ez a szerelem, a férfi önkezével vetett véget az életének, az ő tiszteletére készült a piramis. Pappenheim Szigfrid rendkívül nagy hódolója volt az antik művészeteknek, emiatt kaphatott piramis formát az emlékmű.
Az a régi előkerült kép...
A kőpiramis aztán egészen a háborút követő időszakig állt, majd az '50-es évek végén, a '60-as évek elején a helyiek teljesen lerombolták, köveit pedig a falusi építkezésekhez használták fel. Az tudni kell, hogy a kastélytól elkezdve az épületeken és a műtárgyakon át minden, ami ahhoz a rendszerhez tartozott, már nem volt nagy érték az akkori lakosok számára, sőt, inkább olyan volt, amit el kell tüntetni. Ennek következtében majdnem teljesen lerombolták a gúla alakú építményt.
A kőpiramist aztán 2014-ben a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. építette újjá, amely egy modernebb változata lett az eredeti emlékműnek. Míg a 1960-as évekbeli ritkaság tömörebb elemekből készült, és minden élét gyönyörű vasalás, a tetejét pedig egy kis gömb díszítette, addig a jelenkori műalkotás alapja beton, és kisebb kövekből rakták körbe a piramis-formát.
Az, hogy ez az emlékmű ott áll, ahol, részben annak is tulajdonítható, hogy előkerült egy megsárgult fotó, amin Sybill néni nyolcéves kislányként nagymamájával, Károlyi Erzsébet grófnővel és a dajkával egy piramisnál ül.A település polgármestere utánajárt a történetének, majd azt gondolta, hogy ennek a kőpiramisnak régi területén lenne a helye.
Ilyen a környéke
Ez egy sematikusabb, leegyszerűsítettebb verziója a régebbi alkotásnak, ám a múlt visszacsempészése mindenképpen üdvözítendő. A kőpiramisnál elrejtettek egy időkapszulát is, amely az új építmény átadásával egy időben készült el, és majd ötven év múlva fogják felnyitni. A kapuszulába 2014-es újságokat és helyi tárgyakat helyeztek bele, így 2064-ben nagy élmény lesz majd felfedezni ezeket az emlékeket.
Jómagam a piramisnál
A kőpiramis nagyon fontos része Iszkaszentgyörgy történelmének, identitásának.Annak a nemzetnek, amelynek nincsen múltja, nem lehet jövője sem, tehát, ha nem becsüljük meg az értékeinket, akkor nem sok keresnivalónk van itt...
Az emberek nagyon meg szoktak lepődni, hogy mégis mit keres egy piramis Magyarországon.
Mint már említettem,mi Gergővel 2018 október 13.-án jártunk itt.Kifejezett célunk volt a piramis felkeresése.Ám éppen egy 27km-es túra legvégén voltunk,így erősen megfáradva érkeztünk ide,de ettől függetlenül is élveztük ezt a csodát.Sajnos ketten együtt már nem tudunk ide eljönni és én azóta sem jártam itt.Elképzelhető,hogy valaha még eljövök majd,hiszen a hely igazán klassz.Arra azonban mindenki készüljön fel,hogy a környéken a turistajelek felfestése igen gyenge,nem árt térkép és valami telefonos alkalmazás ami segít.
Az említett film,a piramisos rész 45.35-nél kezdődik,de
