Lebontják...

Úgy tűnik újabb mérföldkőhöz érkezik városunk története és úgy tűnik egy újabb értelmetlennek tünő dologgal kapcsolatosan.Már évek óta járja a mende-monda városszerte,hogy épül majd egy új sportcsarnok.Ezzel nincs is nagy baj,kétségtelenül szükség lehet egy újabb modernebb csarnokra és akkor talán nem fordulhat ismét elő olyan dolog,hogy  a helyi kézilabdacsapatnak Veszprémbe kell vinni egy Európa kupa döntőt,mert a jelenlegi csarnok nem alkalmas a megrendezésére...Ám úgy már kezd érthetetlennek hatni a sztori,hogy a hírek szerint az új csarnok befogadó képessége kevesebb lesz mint a régié,úgy pedig még inkább,hogy az új épület a régi helyén épül fel.Úgy,hogy a régit lebontják...

A dunaújvárosi sportcsarnok

Próbálok értelmet találni a történetben,de nem lelek.Oké,hogy európai kupa döntőnek nem alkalmas a csarnok a megrendezésre,de viszonylag azért még jó állapotban van.Na és hát nem öreg épületről beszélünk,hiszen mindössze alig múlt harminc éves.Épitésén pedig 86-87 táján én is résztvettem!Na és hát megannyi emlék fűz ide,így hát nem örvedtem ennek a hírnek igazán,hogy lebontják azért,hogy új épülhessen...A mai nap mivel a várható rossz idő miatt a túránk elhalasztodott,elsétáltam a csarnok felé,hogy lefotózhassam még eredeti állapotában,mert ki tudja mikor indul el az épitkezés.Szerettem volna ha marad képes emlékem is az arénáról.Szinte ugyanazon az útvonalon sétáltam ki,mint amerre az utolsó sétánk vezetett Gergővel...csupán a stadionnál tértem le erről,de ott meg betértem abba az erdőbe amelyben pl.a Csövek-völgye felé is vezettek a túráink.Emlék és emlék akárhol járok...

Az erdőn át a csarnokhoz,erre is sokat túráztunk

Útközben persze újfent megrohantak az emlékek.Elöször a Gergővel errefelé átélt élmények vitték a pálmát,majd a sportcsarnokhoz kötödő élményeim jöttek elő.A rengeteg jobbnál jobb meccs,a bajnoki és a kupa sikerek...Gergővel ugyan nem voltunk sokat a csarnokban,nem kötödött hozzá úgy mint a stadionhoz,de három-négyszer azért ott voltunk és hát itt volt a szalagavatója is 2016 decemberében...Szóval vannak emlékek bőven a csarnokból is...Ezért is szó szerint,szinte fáj,hogy lefogják bontani...

Csarnok a stadion mellett

Egyfelöl felesleges pénzkidobásnak vélem,mert akkor miért nem lehetett a jelenlegi csarnokot felújitani...vagy mellette az erdőben akár néhány fa kivágásával is (ugyis sok a szemét arra) felépiteni az újat,ezt meghagyni akár az utánpótlásnak?Szóval nem fér a fejembe ez a sok baromság ami jelenleg a városban zajlik.Egy csomó mindent felújitanak (stadion,mozi,uszoda) egy csomó új dolgot épitenek ami szerintem felesleges pénzköltés csak (kilátó,csarnok)...Apropó kilátó.Dolgom végeztével a csarnoknál elsétáltam arra is,tehát visszatértem az utolsó séta útvonalára....Persze még lőttem néhány képet a sportcsarnokról,hogy maradjon meg emlékeimben...

Búcsú a csarnoktól,azért remélem látom még...

Aztán kimentem ugye a felső Dunapartra.Ritka tiszta idő volt...Jó időben ellátni innen egészen a Budai-hegységig.Hát hála a tiszta időnek ilyen élesen és jól még sohasem láttam innen a Budai-hegységet...Szokatlan volt ez a látvány még nekem is,pedig már vagy ezerszer jártam itt.Aztán bandukolva elértem a kilátóhoz.Mondom na most kiderül mi igaz abból,hogy átadták március 15-én?Hát semmi...a kilátó levan zárva az átadás nem történt meg.Valószinű tehát igazak a mende-mondák amiről pár hete írtam és valóban gondok lehetnek a kilátóval.Nagyszerű,ebben a városban még egy kilátót sem tudnak normálisan megépiteni,milyen lesz majd az új sportcsarnok...?

Kilátó:lezárva...

Hát ez volt a mai séta...Továbbra sem találok sok értelmet ezekben a dolgokban,de alighanem egész biztosan én vagyok szűk látókörű...

Szivatós meteorológia

Pedig igéretet tettem magamnak arra,hogy ezzel nem fogok foglalkozni,de mégis...

Mégis,mert dühitő.Mégis mert túrára készültünk a mai napon és árgus szemekkel figyeltük az előrejelzést mindennap...Aztán úgy alakult,hogy a mára tervezett túrát elkellett halasztanunk.Persze nem elöször szívattak meg túrázásaink történelmében...

Néha olyan érzésem van,hogy azt sem tudják milyen rendezvényen vannak...

Gergőkémmel való túrázásaink során is számtalan alkalommal lettünk a meteorológia áldozata.Nevezetesen egészen mást fújtak egész héten,mint ami aztán szombaton lett.Persze volt,hogy pozítivan sült el a dolog,hogy rosszat mondtak,de jó lett.Ám az esetek többségében negatívan jött össze.Vagy amikor pl.a Jakab-hegyi túránkon...viharos időt,szelet,esőt jósoltak mi mégis belevágtunk.Nagyon jól tettük,mert teljesen jó idő volt,az igért itéletidő csak este érkezett,amikor már túl voltunk a túrán útban hazafelé...

Az őszi pilisi túránkra meg még 2016-ban,teljesen jó napos időt jósoltak,ám végig borús volt az ég,helyenként esett az eső is...Jó pár példát feltudnék hozni a meteorológia nem kicsi tévedéseire...Az egész azért dühit,mert emlékezetem szerint a nyolcvanas években negyed ilyen technikával mint ami most van,fele ennyit sem tévedtek az időjósok....

A legszebb az,amikor külömböző tv csatornákon más és más időt jósolnak ugyanarra a napra...

Most ugye egész héten figyeltem az előrejelzést,mint mindig amikor hétvégén túrára készültünk.Le is írom miket jósoltak szombatra:

Hétfőn - megérkezik a meleg idő,kellemes tavasz lesz,napfényes idővel

Kedden - szombaton melegfront,napfényes idő

Szerdán - némi fátyolfelhős

Csütörtökön - felhős,élénk szél,de melegfront

Pénteken - borúlt ég,erős helyenként viharos szél,eső...

Na mit lehet ezekután ezekre mondani?Ha én igy végezném a munkámat már rég az utcán lehetnék.Hogyan tervezzünk igy előre,ha az akinek ez lenne a dolga képtelen egy legalább a pontoshoz hasonló időt jósolni,lehetőleg már hét közepén...
A mai technikával valóban képtelenség ezt ennyire nem kiszámítani?

Hiába szépek a lányok,a hozzáértésükkel gond van...

Reggel felébredve kinézve az ablakon - nálunk esett az eső,de szél az minimális volt.Megnéztem a radaron egy aktuális oldalon,ahova mentünk volna,ott is esik és nagy a szél..ezekután persze a halasztás mellett döntöttünk,egy másik alkalommal talán jó időnk lesz.Figyelem majd most is az előrejelzést,ami persze mostanra már elérte a teljesen megbizhatatlan szintet..de mi mást tudok csinálni?Vajon miért csak az utolsó nap képesek hozzávetőleg pontosan megmondani milyen lesz az idő?Mert persze van olyan,hogy akkor sem...Na eddig sem voltam jó véleménnyel róluk,eddig sem tartoztak a kedvenceim közé,de bizom abban,hogy egyszer talán pontosabbak lesznek...

Mennyire lehet hinni nekik?

Ajándék

Az embernek tulajdonképpen,a fia elvesztése után a saját szülinapja igazából már nem jelent semmit.Értelmét vesztette ez is.Tökmindegy már hány éves is vagyok,öregedtem egy újabb évet,na és... 93 nap telt el azóta,hogy Gergő elment...de még halálában is gondoskodott némi ajándékról a fater számára... Eljöttek azok a napok amikor már van némi erőm pakolgatni Gergő szobájában.Sokáig érintetlenül hagytam a szobáját,de ugye nem maradhat mindig igy.A ruháit rászoruló családoknak ajándékozom,ami esetleg még jó rám,azt elhasználom én.Pl.kedvenc barna pulcsija,amibe a túrák többségére jött.Azóta én is azt használtam eddig minden túrán ami volt azóta... Egy ilyen pakolásos alkalommal lettem figyelmes a naptárjára,amely ott vigyorgott az asztalán.Természtesen a 2019-es naptár amelyet még december elején megvett és amibe beleírta a legszükségesebbeket...

A 19-es naptár,már nem volt alkalma használni...

Soha nem volt szokásom a fiam magánszféráiban kutakodni,de most mi mást tehettem volna?Belenéztem.Hiszen ő már ugysem fog... Láttam sorra a dolgokat amiket már december elején beleírt,hogy ne feledkezzen meg semmiről sem.Márciushoz érve láttam,hogy tizennegyedikére bevan írva,hogy apu szülinapja...A végletekig meghatott a dolog és még a könnyeim is kijöttek.Gergő sohasem feledkezett meg a fater szülinapjáról... valahogy jó érzés volt most ez is,hogy felírta a kis naptárába a dolgot... Persze boldog születésnapot sem felejtett el soha kívánni...Hát nélküle már nem lesz soha boldog születésnapom.De persze így is köszönöm neki ezt a gesztust.

A bejegyzés

Nagyon sok szeretetet kaptam Gergőtől az elmúlt tizenkilenc évben és nagyon sok mindenre megtanitott rövidke élete során.Azthiszem a legjobban az alábbi idézet fejezi ki pontosan azt,hogy mire is...

"A világon a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életű hópelyhek a tenyereden. Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortűzben, amelyre már nincs kedved még egy ágat rádobni - mindennek megvan a szabott ideje. Ahogyan elered az első tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikcakkja. Ha akarod, mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget."

(Szergej Vasziljevics Lukjanyenko)

Gergő mindenhol megtalálta a szépet...

Püspökszentlászló legendája

A Mecsek az a különös hegység ahol szinte mindennek van valami legendája,mondája vagy éppen valami története.Ezeket összesiti a Mecseki népmodák gyüjtemény.A márciusi rész egyik kedvenc helyükről szól amit Gergő is nagyon szeretett.Püspökszentlászlóra látogatunk.Ennek a csodás helynek is megvan a maga legendája.

Harangláb Püspökszentlászlón

Úgy tartja a régi hagyomány, hogy Szent László király egykor Baranya megye vidékén időzve a mai Szent László falu helyére is elvetődött, és itt heves zivatar érvén el, hogy ez ellen magát megvédhesse a sziklák közt lévő barlangba húzódott, s az esemény emlékére később ott egy kápolnát építtetett, amelyet aztán Szent László kápolnának neveztek el. 1721-ben a vizita megemlíti, hogy a hegyek között Szent László templomának romjai nagy kőhalmazban fekszenek, mely mellett egy fakunyhóban egy remete él. Évenként Szent László napján az összegyűlő nép részére misét tartanak. A remete által összegyűjtött adományokból 1725-ben Nesselvel pécsi püspök óhajára, templom épült. Szentlászló 1767 körül népesült be, németajkúakkal. Esterházy László püspök 1797-ben a kápolna mellett templomot és hozzá püspöki nyaralót építtetett, "mely e vad bérceket még ékesíti".

Szen László Szentlászlón

Így ír Püspökszentlászlóról a Mecsek lexikon:

Hosszúhe­­tény­­hez tartozó, attól mintegy 3-4 km-re északra fekvő kis község, a Zengő északnyugati tövében, festői környezetben. Nevének eredetét a néphagyomány Szent László királyhoz köti. A király bölényvadászat közben nagy vihar elől itt talált menedéket. Hálából kápolnát építtetett, mellé falu települt. A török időkben elnéptelenedett, a 18. század elején németek telepítették újra. Ma üdül­­őfalu, hétvégi házakkal, vendégházakkal. Gyönyörű természeti környezete és történelmi hangulata népszerű kirándulóhellyé tette. Itt üzemel a Bazsarózsa kul­cso­s­ház és a jezsuita alapítású Ifjúsági Életrendezés Háza. Látnivalói: a volt püspöki nyaraló (ma egyházi továbbképző központ), az arborétum, a Mária kápolna, a Ferenc kápolna és a Szent László szobor, amelyet Csukás Zoltán pécsi bádogosmester rézlemezekből alkotott 1903-ban. Mondás szerint a faluban csak egyik oldalán sütik a palacsintát, (mert az utcájának csak az egyik oldalán vannak házak). A K■, S, Z■ jelzés vezet erre. Püspökszentlászlói arboré­tum (Keleti-Mecsek): a püs­­pök­szentlászlói kastély park­ja, amelyben Hetyey Sámuel püs­pök 1898-ban arborétumot hozott létre hat holdas terü­leten. Zengő északi lejtőjéhez simuló kis völgy párás levegője kedvez a kb. 25 fajta fenyő és 80 fajta egyéb növény fejlődésének. Az arborétum bejelentéssel láto­gat­ható. Püspökszentlászlói kápolna és püspöki kastély (Keleti-Mecsek): A német betelepedés után a régi kápolna már csak rom volt, a ferencesek 1725-ben helyreállították. 1797-ben Ester­házy Pál László pécsi püspök át­épít­tette a kis templomot, (zsindely kupolával és Szent Lászlót ábrázoló oltárképpel), és mellé egy klasszicizáló, késő barokk kastélyt is emel­te­tett. Hetyey Sámuel püspök 1898-ban restauráltatta az épületet és arborétumot telepített a kertjében. Utóda, gróf Zichy Gyula püspök tataroztatta az épület­együttest, és mesterséges tóval és szökőkúttal gazdagította a kertet. Rövid ideig itt volt házi őrizetben Mindszenty József bíboros hercegprímás. Ma egy­házi továbbképző köz­pont­ként működik. 

A püspöki kastély

Püspökszentlászló mindig is közel állt a szívemhez,a szivünkhöz.Sándorral jártam itt elöször a nyolcvanas években,aztán Gergőt is sikerült elhoznom ide háromszor is.Minden alkalomkor nagyon jól érezte magát...Remélem eljutok még ide a jövőben is...

Visszatérés a Zichy kápolnához

Lényegébe az első tavaszi túránkra került sor a nőnap utáni hétvégén,amire az immár szokásos csapattal vágtunk neki: Zolival és Mónival na és persze Gergővel a szívünkben.Gergő aki spirituális uton kért meg arra,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam továbbra is,ő ott lesz velem mindig...Ezzel a tudattal vágtam neki.Célunk már egy jól ismert helyszín volt: a lórévi Zichy kápolna.Természetesen ez csak számomra volt ismerös,hisz sem Zoli,sem Móni nem járt még itt.Reméltem így újat tudok nekik mutatni.Terv szerint Adonynál átkelve a komppal,megyünk majd el a kápolnáig.Onnan benézünk Lórévre,majd visszatérve a dunai gátra,azon megyünk el Makádig.Ott visszafordulunk Lórév felé és a kompnál kötünk majd ki.Tehát egy körtúra nézett ki,ami becslésem alapján 13-14km-es lesz.

Két és fél év után újra a Zichy kápolnánál

Szerencsénk volt,autóval kivittek minket az Adony-Lórévi kompig.Jobb is mert eredetileg az öböl felöl jöttünk volna Adonyból,de ennek alá szaladtunk volna,hisz a magas vízállás miatt nem tudtunk volna pár helyen átjönni.Igy azonban minden sklappolt.A rév átkelés látványos és sima volt ahogy mindig is,mikor erre jártunk Gergővel is.Átérve a lórévi oldalra,felhős,de nem hideg idő fogadott.Elő-elő bukkant azért a nap is.A kápolna közel van a révállomáshoz,így szinte rögtön ott találtuk magunkat.Fájó volt számomra,hogy a kápolna elötti egykori focipályát mára már szétbarmolták,a kapukat is elvitték és már csak egy legelőhöz hasonlitott az egész.A többieknek tetszett a kápolna,de elájulva azért nem voltak tőle.Bezzegh Gergőnek annak idején tetszett...

Engem mindig rabul ejt a kis kápolna

Előadtam a többieknek a kápolna nem mindennapi történetét majd mentünk tovább fel a töltésre és a gát mögött elterülő Lórévre.Beérve a településre az rendkivül rendezettnek tűnt,szemét sem volt sehol.Igaz kocsma se...Hamar átértünk a többségében szerb kisebbség álltal lakott településen,amelynek déli részén akadt némi látnivaló.Egy kegyhely féle valami és egy szerb ortodox templom,amit részben eltakart egy parasztház.Ettől függetlenül szép volt,de ez volt minden ami Lóréven érdekes lehetett.Kimentünk a falu dél-nyugati sarkán vissza a gátra és elindultunk dél felé Makád irányába.Erre mentünk Gergővel is a tassi zsilip túrán 17 november elsején anno...

,Magunk mögött hagyjuk Lórévet

Hosszú egyenes,de mégis szép útszakasz követezett.A mezőkön körös-körül őzek tucatjai szaladgáltak,arébb egy tanyánál gyöngytyúkok kevertek az úton,de jöttünkre odébb is álltak.Az ártéri erdők kopaszon is szépek voltak,az út pedig igazán kellemes,na és jelzetlen.Erre nincsenek turistajelzések,de ha ügyes az ember eltévedni itt nem lehet.A kopasz erdők zöldre váltottak közben,na nem a levelek kezdtek már előjönni,de valami örökzöld fák voltak ott,amik leginkább fűzfára hasonlítottak.Olyan 3,5km-t mehettünk a gáton dél felé,mig le nem tértünk róla.

Lelket nyugtató útszakasz..

Letérve az útról az elöször keleti irányt vett.Az erdőben találtuk magunkat,egy fenomenálisan szép hóvirág tenger kellös közepén!Ameddig a szem ellátott mindenhol hóvirágok voltak...lenyügöző volt a látvány!Volt köztünk valami kék virág is,nem ibolya,tán valami mákvirág lehetett,de nem tudom pontosan,mert annyira nem vágom a témát.Lényeg,hogy a hely bliriáns szépségű volt az ezernyi hóvirággal.Ugyan a virágzás mintha a végső stádiumban kezdett lenni,de igy is szép volt nagyon.

A hóvirágtenger egy része

Egy elhagyatott ház volt az erdőben ami ha ápolták volna meglehetősen szép lehetett volna...Zolival eltudtunk volna képzelni ide egy turista vagy horgász szállót...de az elhagyatott házzal nem törödött senki...Az út kiért a szép erdőből és visszafordult északnak.Itt voltunk már Makád valagában.Bementünk délről ahogy egykor Gergővel is.Makád hasonlóan Lórévhez,a nyugis arcát mutatta.Itt már kisütött alaposan a napocska is.Beértünk arra a szabadidő redezvényeknek adó helyre ahol annak idején Gergővel is pihentünk.Ám most a szomszédos tavacskához is lementünk.Itt tartottunk egy kajaszünetet.

A kajaszünet végén

A szünet végeztével bementünk Makád központjába,ahol az emlékmű levolt takarva.Gondolom védve a téli fagyoktól.A templom szomszédságában találtunk egy vegyesboltot,itt kicsit felpakoltunk,vettünk gyümölcsöt,csokit és sört is.Makádról pedig annak északi részén távoztunk.Gergőt itt éreztem úgy,hogy valóban velünk van,hisz elöször a túrán jött az a kellemes bizsergés a hátamon.Azt mondta nekünk a médium a múltkor,hogy ilyenkor valóban velünk van és így tud jelezni...mintha simogatna-ölelne.Reménykedek benne,hogy ez igy is van...Annak idején mi amúgy Gergővel a tassi zsilip felé mentünk,azaz keleti irányba hagytuk el a települést.Arra most nem mentünk,visszafelé tartottunk Lórévre északi irányban.

Makád központjában

Egy nádas melett vezetett az utunk,immár nyugat - észak-nyugat felé.Vadászlesek sora köszöntek szembe,amire rendre felmásztunk.A kilátások nem voltak rosszak a Csepel-sziget mezőire illetve a kulcsi szélmalomra.Odalenn az út melett mókusok hancuroztak,a távolban pedig őzek szaladgáltak.Mondhatni pazar volt az út.Ráaádsul az utolsó vadászlesnél fácánok játszottak a nádasban.Tehát volt itt kérem szépen minden.Láttuk szinte a Csepel-sziget teljes állat arzenálját.Az út pedig egy ponton véglegesen észak felé fordult.

Vadászlesen

Aztán persze eltünt a szántóföldeken.Igy azokon kellett keresztül mennünk.A távolban ott vigyorgott szemben velünk Lórév,így eltévedni nem lehetett.Rendre őzek keresztezték túránkat.Az egyik alkalommal megszámoltuk 22(!) őzike futott el mellettünk.Igy aztán látványos volt a túrának ez a szakasza is.Közeledve Lórévhez,egyre inkább eltünt a reggeli tiszteletem a település iránt,ugyanis a település összes szemete a környékbeli földeken a fák között volt elszorva,kidobva...ezért nem volt tehát szemét az utcákon...Sebaj,gondoltuk majd iszunk egy jót egy lórévi kocsmában...

Lórév

Visszaérve Lórévre,kocsmát most sem találtunk.Igy szomjunkat ezen a településen bizony nem tudtuk oltani.Egy vegyesboltot láttunk csak,ami már délben bezárt.Most a másik utcán mentünk mind reggel és dél-északi irányba mentünk át a településen.Kiérve pedig visszamentünk a gátra és újra dél felé fordultunk.A kápolna ott vigyorgott ránk kétszáz méterre tölünk.Arra vitt tovább az utunk,vissza a révállomásra.

Búcsú Lórévtől

Megnéztem mégegyszer a kápolnát,habár nincs messze Dunaújvárostól,csak a jó ég tudja,hogy mikor jövök ide újra...Gergő nélkül nem olyan egyszerű ez sem.Kiértünk a komphoz ahol még volt félóránk annak indulásáig.Meglehetösen nagy szél kerekedett itt,elöször a nap folyamán fáztunk is egy kicsit.Nagy nehezen aztán elérkezett az indulás ideje.Búcsút vettünk a Csepel-szigettől.

Pihen a komp kikötötték...Indulásra várva

Sima volt a visszaút is.Hamar átértünk Adonyba,ahol nyoma sem volt a túloldali nagy szélnek.Sőt!Szinte szélcsend volt...érdekesnek találtam ezt is,hiszen nagyjából 350 méterre lehettünk az elöbbi helytől.Nem volt más már hátra visszasétáltunk Adony központjába,ahol megvártunk egy hazafelé induló buszt.Jött is,így lett teljes a körtúra.Remek nap volt,egy kellemes túrával,bízva akkor abban,hogy Gergő is valóban velem volt...

Amikor rongáltunk...

Mert ilyen is volt...no persze nem szándékosan,egyszerűen így alakult.Két ilyen eset jut eszembe Gergővel való közös túrázásaink alatt,ennek a kettőnek a sztoriját próbálom most leírni.Az érdekes az,hogy a két eset lényegében egy hónap alatt történt.2016 decemberében,kerek két évvel Gergő távozása előtt... Apostagra túráztunk innen helyből indulva.Sokszor jártunk már azon az útvonalon ami Apostagra vezetett,így próbáltuk egy kicsit kombinálni,egy kicsit másképp csinálni mint korábban,hisz film is készült a túráról.Érintettünk olyan érdekességeket itt a közelben mint a Csövek-völgye.Éppen innen nem tértünk vissza a jelzett útra,hanem kimentünk a helyi ipartelepek felé.Egy tömegsporttelepre vezetett be az út a völgyből kiérve.Ami az utca fronton persze elvolt keritve.Hátulról amerről jöttünk szabad volt a bejárás.

A kép illusztráció!De valami ilyesmi kárt okoztunk mi is...

Az utcafronton végig kerités volt és egy kapu.Ami meg zárva volt...Na hát most hogyan jutunk innen ki?Nem volt más választásunk mint keritést mászni.A kapu magas volt,ott nem lehetett.Ám mellette alacsonynak tűnt a keritést.Gondoltam akkor megpróbáljuk itt.Én mentem elöre Gergő utánam.Igen ám,de maga a kerités ami drótkerités volt,nem igazán bírta el a súlyom.Meg-meg rogyott alattam,behajlott annál durvábban mint ahogy a fenti képen van...na de átjutottam!Gergőnek innen már szinte gyerekjáték volt a dolog.Ám a keritésbe kétségtelenül kárt tettünk...Müvünk azóta is ott van!Több mint két év telt el és a kerítés ugyanolyan ott ahogy mi hagytuk...Nem fényképezem le,nem mutatom meg,nehogy valaki még itt rám verje a dolgot azt fizethetek.Azért olyan durva kár nem keletkezett,na és nem volt szándékos...

A másik eset Csillebércen történt 2017 januárjában,a Sorrento sziklás túránkon.Beérve Csillebércre egy érdekes táblát láttunk.Lényegébe egy útba igazitó tábla volt,amely pont azt az irányt mutatta amerre nekünk kellett volna menni és hát épp segítség kellett mert nem találtuk a jelzést.Azaz csak mutatta volna...ugyanis az útirányt jelző táblára rászögeltek egy másik táblát ami egy turista szállást hírdetett.Hát nem is tudom miért,ma sem tudok rá megfelelő magyarázatot adni,de rendesen elkapott ez miatt az ideg...Mégis,hogy gondolják,hogy éppen egy útjelzést takarnak el egy másik táblával?Elkezdtük feszegetni a táblát,hisz az alatta levőnek így csak egy kis része látszodott...és megakartam győzödni róla,merre is kell mennünk.A nagy feszegetésnek az lett a vége,hogy a felső táblának egy jókora darabját letörtük...

Valami ilyesmi volt...

Meglátva alkotásunk persze iszkoltunk onnan,szerencsére nem látta senki mit műveltünk.Nem igazán volt szándékos ez sem persze,egyszerüen csak megakartam nézni az alatta lévő táblán merre is kell mennünk...Persze szó se róla,amikor megláttam ezt, az ideg az elkapott.Ez nem volt jellemző rám,miként az sem,hogy mi rongálunk.Azthiszem ezen a két eseten kivül nem is volt más rongálos esetünk.Végül is minden embernek vannak örült dolgai amit később nem tud mire vélni...Ez így alakult,kompenzáltuk azzal később is,hogy sok jó dolgot is tettünk.Ma már ez is egy kaland,egy sztrori,amikor is a Gergővel való élményekre gondolok vissza,akkor be-be ugrik olyan dolog is amikre a hétköznapokon úgy nem gondolok...

Problémás kilátó

Még hivatalosan át sem adták már is nagy viharok jellemzik rövidke létezését.A dunaújvárosi kilátó amelynek épitését ezen blog keretein belül is megkülömböztetett figyelemel kisértük.Korábban Gergővel jártunk ki figyelni az eseményeket,ám hosszú ideig nem történt semmi.Amikor végre elkezdett mocorogni a dolog azt sajnos Gergő már nem érhette meg,de már csak miatta is tovább figyeltem a kilátó épitését.Mint korábbi kilátóról szóló bejegyzéseimben is írtam,az építményt teljesen feleslegesnek tartottam/tartottuk hiszen a dunaújvárosi felső dunapart kilátó nélkül is tudja azt az élményt nyújtani mint kilátóval.Persze mint a kilátók nagy hívei azért örültünk is neki.A kilátó kész lett időközben,ám az átadásra még várni kell,na és akkor itt jöttek közbe a pletykák,aminek vagy van valóság alapja vagy nincs...

A kilátónk a felsö dunaparton kb.100méteres tengerszint feletti magasságban

Elöször is leírnám azt amit én tapasztaltam.A kilátóra kimenve némi imbolygást éreztem,nem éreztem azt,hogy teljesen biztonságos lenne az építmény.A kilátó fellépöjénél egy tábla figyelmeztet is,hogy szeles időben használni tilos...mondjuk én szélcsendben voltam ott...Szóval imbolyog azaz mozog a kilátó.Én ezt tapasztaltam.Hetekig aztán nem történt semmi,egyszer csak durva módon lezárták a kilátóra felvezető két járatot.Itt kezdödtek a pletykák...

Kilátó lezárva!

Egyesek szerint azért került sor az ilyen fokú lezárásra,mert ahogy azt mondtam a kilátó mozog,imbolyog na meg...süllyed!Tény,hogy Dunaújváros löszös talaja pont ott a dunapartnál lehet nem igazán kedvez az ilyen épitményeknek...de...akkor ennek elözőleg nem néztek volna utána?Nem nézték volna meg mit bír a talaj?A másik meg...ha megnézitek egy pont tartja a kilátót az abból kiálló három ferde tartó oszlopal.Hát úgy gondolom ez nem egy mérnöki remekmű igy...Talán ezt másképp is meglehett volna oldani...nem egy alátámasztással.Vajon aki ezt így tervezte hol szerezte a diplomáját...?

Elgondolkodtató...Ha valami baleset lesz ebből kifolyólag ki tartja majd a hátát?

Valóban jó így?

Mások szerint aztán semmi másról nincs szó,mint arról,hogy átadásig kerülni akarják,hogy illetéktelenek rámenjenek a kilátóra.Mentek már be is az ott elhelyezett padokat bizony alaposan bepiszkitották..De ha így is van.Korábban miért nem deszkázták be akkor a két bejárónál?És oké ez akkor megcáfolja azt,hogy süllyed,de a mozgást még nem tudja megcáfolni,hiszen mint írtam saját magam is tapasztaltam,hogy imbolyog,mozog...nem ad biztonság érzetet.Nem tudom mi lesz ebből,figyelem az eseményeket.Én úgy tudtam március 15-re akarják átadni,hát kiváncsi leszek rá...Igy vagy úgy beszámolok majd a történtekről.Félő,hogy továbbra is kilátó nélkül maradunk...

Jópofa,de szerintem nem illik bele a környezetbe

Kezdödő szezon - Egyedül a stadionban

Talán vannak néhányan akik emlékeznek a Fociblogomra,amely kezdett ugyanilyen szépen alakulni mint ez a Túrablog.Ám Gergő távozásával elment a lelkierőm azt folytatni és hát úgy döntöttem megszüntetem.Így visszakerülnek ide olyan bejegyések mint a Kezdödő szezon,amely korábban is ebben a blogban volt,hisz itt kisértük figyelemmel kedvenc csapatunk sorsát.A csapatét és a hányatott sorsú stadionét amelyeket Gergő is imádott.Nos újra küszöbön a szezon kezdete.Tavaly ilyenkor az első helyen álltunk,most a negyediken.Ám a fő gondom,vagy problámám nekem most az lesz,hogy egyedül kell oda kimennem ahová az elmúlt hat évben kivétel nélkül mindig Gergővel mentem...

A fények stadionja - Gergő vára...

Nem lesz egyszerű,hiszen Gergő mindig ott volt velem és most felfoghatatlan lesz,hogy nincs ott...de mint a túrák esetében itt is azt szeretné,hogy menjek és figyeljem tovább kedvenc csapatunk sorsát és szurkoljak nekik úgy mint eddig.A hányatott sorsú stadion is elkezdett szépülni végre,szemmel láthatóan csinálják kivül-belül.Erről most nincsen képem,mert azóta az utolsó séta óta én egyedül már nem mentem be,de majd csinálok fotókat is meccs közben.Gergőt mindig érdekelte a stadion sorsa,egy kapavágásnak is tudott örülni ha az a stadion érdekében történt.Hát mostmár látványosan szépül...

Gergő élete utolsó mérközésén,megyünk be a stadionba....

A csapatunk...hát nem a legfényesebben szerepel,bár továbbra is egy szerethető társaság.A negyedikek vagyunk és valószinű ebben a szezonban nagyon előre lépni nem tudunk.A cél inkább az lehet,hogy hátrébb ne essünk jelenlegi pozicióknál.Igazolni sem igazoltunk a télen ami számomra pénznek a hiányát érzékelteti,mintha a cél most csak az lehetne,hogy éljük túl ezt az időszakot.Igy persze jobb eredményben reménykedni butaság.Vannak most nálunk jobb csapatok,de mindössze igy is csak négyszer kaptunk ki az őszi szezonba és a legsúlyosabb vereségünk is csak egy 2-0 volt...

Álltalában ezt láttuk amikor Gergővel megérkeztünk a mérközésekre

A csapat gerince megmaradt akikhez csatlakozott az utánpótlásból felkerült néhány fiatal,így képesnek tartom a társaságot,hogy ezt a negyedik helyezést megtartsa.Ha igy lesz elégedett leszek és ha igy lesz akkor három egymást követő idényben is a negyedikek leszünk..Ám ezek között is van különség.Ugye tavaly az első helyről csúsztunk vissza,ami akkor csalódás volt.Most egy gyengébb csapattal ezt megtartani már bravúr lehet majd.Feltéve persze ha sikerül,de ha nem ez akkor is a mi csapatunk akkor is ugyanúgy szurkolok nekik mint eddig.

Boldogan a lelátón.Hiányozni fogsz melőlem kisfiam!

Nagyon emberi arcát mutatta a csapat a télen amikor értesültek Gergő elhunytáról,hiszen a közösségi oldalukon is megemlékzetek róla,pár játékos írt is nekem a volt edző és a technikai vezető meg fel is hívott.Na és mikor az is kitudodott,hogy egy csapat sálat szeretnék Gergő sírjába betenni,akkor felajánlottak egyet.Tehát az a minimum,hogy én is kitartok mellettük.Persze mindettől függetlenül ez eddig is igy volt!

Mindig ott voltunk,nem érdekelt az sem,ha hülyéskedtek a lányok mögöttünk

A meccstúrák...hát igen.Híresek voltunk arról is,hogy idegenbe is eljárkáltunk szurkolni a csapatnak.Tettük ezt úgy,hogy autónk sem volt,mégis mikor lehetőségünk volt rá mentünk.Hatalmas életre szóló bulik voltak ezek...sose felejtem el.Mindig úgy csináltuk,hogy egy röpke kirándulással fűszereztük a dolgot,körbenéztünk azon a településen ahol éppen játszottunk.Tényleg csodálatos napok voltak ezek..

Gergő nélkül azonban...hova is tudnék menni ezentúl idegenbe?Alighanem sehova...ezt egyedül nem lehet megcsinálni,főleg ilyen hiányérzettel a szívemben...Így ezek a meccstúrák örökre megszünnek,persze nem zárom ki,hogy egyszer-egyszer összejöjjön valami.Talán Iváncsára elmenni a legesélyesebb még...Meglátjuk.

Egész életében egy csapatnak szurkolt

Így tehát idegenbe már aligha,de a hazai meccsekre kijárok majd továbbra is.Ez sem lesz könnyű mint írtam,nem tudom hogyan fogom tudni megszokni,hogy Gergő nincs ott mellettem... igyekszem majd ismerösök közelébe ülni...Hát ennyit tudok most írni a kezdödő szezonról.Ha lesz valami rendkivüli,vagy ha lesz esetleg meccstúra mégis arról irok menetközben,ha nem akkor szezon végén majd egy összefoglalóval jelentkezem.Drukkolok továbbra is,mert tudom Gergő is ezt szeretné...

Gergő helye...

Mindig is imádta a stadiont...

Tavaszi tervek

Megszokhatták már akik benéznek ide,hogy minden évszak elején az arra az évszakra vonatkozó terveinkkel jelentkezünk itt.Szinte időtlen idők óta így volt már ez.Most azonban az a terv,hogy nincs igazán terv...ugye hogyan is lehetne Gergő nélkül...Ám azért ennyire mégsem hagyom el magam,sőt annak fényében,hogy történt egy különös dolog is.Bármennyire is megmosolyogtató lehet egyesek számára,én azért hiszek ebben és talán vannak mások is akik igen.Az történt,hogy spirituális uton feltudtam venni a kapcsolatot Gergővel a minap és tudtunk némileg kommunikálni a síron túlról is...Persze ezt nem részletezném hogyan és mi módon történt,hiszen ez a legbelsőbb magánszférám.A lényeg az,hogy Gergő a folytatásra kért (ahogy azt eddig is sejtettem...),hogy folytassam ezt az egészet,mert ez volt az életünk,az életem.Valamint biztositott arról,hogy ő ezután is mindig velem lesz...Igen,ezt így gondoltam és akartam én is.

Zichy kápolna Lórév,csodás emlékek örzője

Persze ez nem ugyanaz azért,hisz nem tudunk majd órákat beszélgetni,rácsodálkozni a világra szétneveteni az agyunkat,de...legalább ott lesz és én azért tudok hozzá szólni.A tervek így azért nem öltenek olyan kerek formát mint azokban az időkben amikor együtt készültünk a csodás túráinkra.Annyi,hogy van néhány dolog a fejemben.Na és annyi,hogy ezeknek a túráknak,kirándulásoknak a zömét feltehetően nem mindig ugyanazokkal teszem majd meg,hiszen állandó túratársam az Gergő volt.Most is lesznek akik elkisérnek majd utjaimra,de előfordulhat olyan szitu is,amikor majd egyedül megyek.

A Tabán

Sem a sorrend,sem az utvonal nem biztos.Ezek csak a fejemben lévő álmok most.

Az eredeti bakancslista szerint márciusban a Vértesbe,áprilisban a Mecsekbe,májusban pedig a Ferihegyi túrára mentünk volna... Nos a Vértes minden valószinűség szerint nem lesz.A Mecsekbe viszont mindenképpen szeretnék elmenni,annál is inkább mert most a Nagy mezőre mentünk volna a bazsarózsák igazi otthonába.Gergő meg meg is kért rá,hogyha a többit nem is,de ezt a túrát mindenképp csináljam meg...Igy tehát a Mecsekbe a tavasz folyamán lefogok menni,valószinüleg április végén.Valamint a májusra betervezett Ferihegyi körtúrát is megszeretném valósitani,mert ennek tervezésénél még novemberben nagyon lelkes volt Gergő.Mondhatnám akkor remélhetőleg ez lesz a tavasz két fő túrája.Ezeken kivül van egy olyan terv,hogy Budán a zöld jelzést kisérnénk végig,a Gellért tértől a Szabadság-hegyig és lehetőség szerint tovább.Ez lenne március fő túrája,most még képlékeny a dolog,de remélhetőleg meg tud majd valósulni.

A Sörét torony és környéke

Zoli barátom akar összehozni egy olyan kirándulást ami Tatára vezetne a Sörét toronyhoz és szeretném ezt megfüszerezni azzal,hogy ha már idáig eljutunk,akkor menjünk akár tovább is,mégpedig Komáromba a Monostori erődhöz.Ezt Gergővel is tervezgettük.Ez a túra benne van a pakliban,hogy megtud valósulni majd,ha nem is tavasszal,de az év során valamikor mindenképpen.Aztán nekem van még egy olyan álmom,hogy visszatérünk a Csepel-szigetre a Zichy kápolnához,persze kis túrával fűszerezve ami érintené Lórévet és Makádot,főleg azon az utvonalon,amelyen Gergővel is jártunk.

A Mecsek ami Gergő kedvence is volt

Hát ezek az én ha terveknek nem is mondható,de álmaimnak igen,tavaszra.Meglátjuk mi fog belöle megvalósulni.Meccstúra alighanem nem lesz,hisz hova is mennék Gergő nélkül szurkolni.Egy olyan terv van,hogy Zolival felmegyünk majd az ATP teniszt is megnézni.

Persze ezeken kivül is összejöhet bármi,hisz mint írtam mostmár úgy zajlanak a túrák,hogy spontán ötlet alapján,nincsenek igazán betervezve.

Fő a folytatás,ha már Gergő is erre kért...

A földcsuszamlás

felhasznált forrás: dunaujvarosmesel.hu

55 éve történt a dunaújvárosi földcsuszamlás

Megcsúszik a Duna menti partfal

1964 február 29-én az I. sz. szivattyútelep fölötti partszakasz megcsúszik, és a nagyarányú partcsuszamlás következtében a szivattyútelep 30 méterrel a Duna felé tolódik, a nyomóvezetékek elszakadnak, és ugyanerre a sorsra jutnak a szivattyútelep villamos kábelei is. Járhatatlanná válnak a part menti utak.

Részletek a korabeli sajtó tudósításából:

“A Dunai Vasmű dolgozóinak többsége is a rádióból szerzett tudomást arról, hogy a radari részen földcsuszamlás történt”. A rövid híradás úgy zárul, hogy a Dunai Vasmű zavartalanul termel.

“Ahhoz azonban, hogy a földomlás még átmenetileg sem okozott üzemzavart a vasműben, nagyon sok ember hősies helytállására volt szükség. 

Durva lehetett....

A szivattyútelepen próbáltunk választ kapni, mit is tettek azért, hogy a vasmű zavartalanul termelhessen. Sós Miklós főgépész a következőként mondta el a földomlást: – Éjszaka az egyik nyomóvezetéken szivárgást észleltünk, először sikerült tömíteni, majd később oly erőssé vált a szivárgás, hogy ezt a nyomóvezetéket ki kellett iktatni. Később a másik nyomóvezetéknél is szivárgás jelentkezett, éjfél felé pedig megszűnt az ivóvízellátásunk.

Különösen nagy jelentőséget mégsem tulajdonítottunk az esetnek, mert kisebb földmozgás már az előző években is volt, így ezt szinte már
megszoktuk. Reggel kb. háromnegyed 6 óra körül szükségessé vált újabb gépegység leállítása, ezért az üzemvezető felment egy munkatársával a tolózárházba a szükséges átkapcsolásokat megtenni. Eközben hatalmas robajjal elkezdett megindulni a föld. Telefonálni akartunk a vezénylőterembe, hogy áramtalanítsák a transzformátort, időközben a telefonunk is elnémult.”

7 millió köbméter föld mozdult meg

A vasmű üzemeinek iparivíz-ellátása a II. sz. szivattyútelepről történik. A partcsúszás alapvető okai:

• a part feletti magas löszfal és talajszerkezet, valamint ezek hidrogeológiai viszonyai,
• a fagyott talaj alatt a több méteres talajvízszint-emelkedés
• csúszási síkok képződése a vízzel telített talajrétegekben.

Így írt az esetről a Népaszabadság:

Hétmillió köbméter föld mozdult meg a Dunaújváros alatti partszakaszon

Kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe
A szivattyú ház épségben maradi – Vizsgálják a földcsuszamlás okait

Mint már jelentettük, szombaton reggel földcsuszamlás történt a Dunaújváros alatt húzódó dunai partszakaszon. Bár a földomlás következtében néhány épület megrongálódott, személyi sérülés nem történt. Mi okozta az elemi csapást, mit tesznek a károk helyreállításáért – erre kerestünk választ a helyszínen.

A város déli kijáratánál, szemközt a vasművel, mintegy másfél kilométer hosszúságban nyúlik el a dombvonulat, amelyet a helybeliek Radar telepnek neveznek. Lent, a dombok lábánál, a Duna- parton, egymástól mintegy 800 méter távolságban, két toronyháznak is beillő épület áll: a vasmű 1-es és 2-es számú szivattyúháza. Ezek az épületek szolgáltatják a vizet a hatalmas kombinátnak. Fent a dombtetőn több mint egy kilométer szélességben földszintes épületek sorakoznak, ezekben laktak a város hajdani építői. Később a házak némelyikét átalakították munkásszállásnak, néhányban pedig szükséglakást rendeztek be. Lent is, fent is állnak épületek, a közöttük elterülő domboldalon azonban nagy pusztítást végeztek a természet, szilaj erői: a fagy és a víz. A radart domb lösztalajában ugyanis könnyen utat talál a víz. Amerre elvonul, üregeket, barlangokat hagy maga után. A vízmosások időközönként beomlanak és ilyenkor kisebb-nagyobb gyűrődések keletkeznek a föld felszínén.

Így látták a szemtanúk

Ezen a vidéken földrepedéseket, kisebb földcsuszamlásokat már korábban is észleltek, különösen a tavaszi olvadások, esőzések idején. De szombat reggel csaknem egy kilométeres hosszúságban szinte egyszerre mozdult meg a föld.

Hogyan látták a földcsuszamlást, mit mondtak róla a szemtanúk?

Hoffer Béláné, az 1-es számú szivattyúház fűtője, hat óra tájban észlelte az első morajlást.

– Lent álltam, a ház teraszán – mondotta Hofferné. – Fentről, a domboldal felől jött a különös hang, mintha, tankok közeledtek volna. És egyszer csak megmozdult ez a hatalmas épület és erősödött a robaj is. Láttam, hogy a dombtetőn kettényílik a föld, szélesedik a szakadék, majd az egész zúdulni kezd az én irányomba. Beszaladtam a gépházba, onnan már telefonáltak segítségért, de megszakadt a vonal. Ezután valamennyien kirohantunk az épületből és a dunai gát védelme mellett a 2-es szivattyú házhoz siettünk, ott kerestünk menedéket. Az itteniek csak a robajt hallották. a föld mozgását már nem érezték.

Bezlanovits István, az egyik raktár gondnoka fentről. a dombtetőről nézte végig a történteket.

– Két ház állt a part közvetlen közelében. Amikor leszakadt a föld, ezeket a házaikat is magával ragadta. Még tartott a robaj, amikor jöttek a katonák, tűzoltók, munkásőrök és rendőrök, hogy segítsenek. Én azonban valósággal kővé meredtem. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a mélybe zuhant házakban emberek is lehetnek.

Csövek a Dunában

Azonnal kiürítették  a veszélyeztetett területet

Azokban a házakban, amelyeket a lezúduló földtömeg magával ragadott, szerencsére senki sem tartózkodott. A veszélyeztetett területet azonnal lezárták, s még a reggeli órákban kiürítették. Csaknem 120 embert költöztettek el a földcsuszamlás körzetében levő házakból, kiürítették a raktározásra használt épületeket is.

Hétfőre virradóra még észleltek kisebb földmozgást a dombvonulaton, további veszélytől azonban valószínűleg nem kell tartani. A földcsuszamlás okainak vizsgálatát azonnal megkezdték. Hozzávetőleges számítás szerint csaknem hétmillió köbméter föld mozdult meg. A földcsuszamlás centrumában 300-350 méter szélességben és 30-40 méter mélységben leszakadt a partoldal, másutt félméteres repedések, gyűrődések keletkeztek, a partvonulat fáinak zöme kifordult helyéből, csaknem egy kilométer hosszúságban beszakadt az alsó partszakaszon húzódó kocsiút, a Dunában is több méter magas homokdombok láthatók. Meglepő látvány, hiszen ezen a részen mintegy 10-15 méter mély a Duna vize. A friss dunai zátonyok főként az 1-es számú szivattyúház közelében gyűrődtek fel.

– Hogyan lehetséges, hogy a toronymagas szivattyúház mégsem rongálódott meg? – kérdezzük Inokai János elvtárstól, a vasmű beruházási főmérnökétől, aki egy műszaki bizottság élén éppen a helyszínen tartózkodik.

– Pillanatnyilag még nem lehet megállapítani, hogy mekkora földmennyiség, milyen úton-módon gyűrődött fel – az épületet elkerülve – a Duna medrében. Annyi azonban bizonyos, hogy a szivattyúház 22 méter mélységbe süllyesztett, összefüggő, úgynevezett betonszekrényen nyugszik. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy az épület falai , berendezései teljes épségben maradtak. Sajnos, a csővezeték-rendszer, amelyen a vasmű szállította az ipari vizet, kettétört, és nincs lehetőség arra, hogy az eredeti útvonalán helyreállítsuk. Egyelőre a 2-es számú tartalék szivattyútelep látja el vízzel az üzemet. Ez a telep, legnagyobb szerencsénkre, mintegy 100 méterrel kiesik a földcsuszamlás körzetéből, máskülönben leállt volna a vasmű.

A pótszivattyúk zökkenő nélkül szolgáltatják a vizet a vasműnek. A gyár vezetői – több országos szerv szakértőinek bevonásával – szerdán megkezdték az előkészületeket az 1-es számú szivattyúház üzembe helyezésére is. Több alternatíva közül megvalósíthatónak látszik az a terv, amely szerint kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe, és az is, mely szerint függőhíd formájában kapcsolnák össze a szivattyúház vezetékrendszerét. Mielőtt azonban a munkákhoz hozzálátnának, tisztázni kell a szivattyúház stabilitását, a berendezések üzembiztonságát. A geológusok még nem nyilatkoztak. Akadályt jelent az a körülmény is. hogy közvetlenül a szivattyúház előtt zátonyok keletkeztek, amelyek egyelőre útját állják a víz áramlásának. De miközben a szakemberek az ideiglenes megoldás lehetőségeit latolgatják, egyik tervezőintézetünk megbízást kapott a vasmű vízellátásának végleges rendezésére.

Itt történt az eset,sokszor túráztunk erre Gergővel...

A partszakasz végleges rendezéséért

– Mi is keressük a radart dombvonulat megfékezésének végső formáit – tájékoztatott Dorgai Mihály elvtárs, a Dunaújvárosi Tanács vb elnökhelyettese. – A városi tanács az Országos Tervhivatal megbízásából, neves szakemberek közreműködésével évekig tanulmányozta a kritikus partszakasz geológiai viszonyait, azokat a hidrológiai és talajfizikai tényezőket, amelyek állandó veszéllyel fenyegetik ezt a környéket. Részletes tanulmányba foglaltuk a tennivalókat és elküldtük az illetékeseknek. Várjuk a végleges döntést, hogy azután állami támogatással, és ha kell, társadalmi munkával is, hozzáláthassunk a veszélyeztetett partszakasz végleges rendezéséhez.

Dunaújvárosban tehát nagy gondot okoz a váratlan természeti csapás, de a vasmű vízellátásának biztosítására határozott, gyors intézkedések történtek.