Elkészült Gergő emlékfala

Tulajdonképpen már nagyon régóta megakartam csinálni....

Van már neki egy emlékfal jellegűje a szobájában,az olyan vegyigyümi,túrás és családi képek,de majd idővel azt is megszerkeztem és lesz egy kimondott túrás emlékfal.

Ez most a meccses emlékfal és ez az én szobámban került megvalósításra.

Ugye Gergő két dolgot szeretett igazán életében,a túrákat és a csapatát-a meccseket...

Nem lett egy remekmű,ráadásul szenvedtem is kicsit vele,nem volt egyszerű a mezt belevarázsolni a képkeretbe,aztán feltenni sem.Az iróasztalra ráállva az össze is dőlt alattam,borúlt minden,de szerencsére baj nem történt.

Úgy gondolom ez egy méltó emlék és biztos vagyok benne,hogy tetszene neki.

Gergő emlékére...

Gergő emlékére....

Bátrak földje

A tv-ben futó új népszerű sorozat adta az apropót a mai bejegyzésemnek.Na persze a sorozathoz az égvilágon semmi köze,csak magamban elgondolkodtam vajon melyik is volt a mi ugymodd legbátrabb túránk Gergővel.Persze van miből válogatni,voltak túrák amikor a józan ész határait súrolgattuk.Eszembe jutnak az emlékek....elég pl.a Salabasina-árokra gondolni,amelyhez azért kellett némi bátorság,egyszerű földi halandó nem biztos,hogy belevágott volna ebbe a túrába.Vagy mikor a Jakab-hegy szikláink kapaszkodtunk felfelé a Sasfészek közelében...vagy pont ott a csúcson abba a kilátóba felmenni sem volt semmi,ahová egy meglehetősen veszélyes létrán jutottunk csak fel.Lehetne még válogatni,pl. Bátorkő várához sem tükörsima út vezetett fel,vagy akár a Pécskőre sem.Felvidéken meg ott túráztunk ahol napokkal azelőtt medvét láttak...vagy akár ott a Burda-hegység közepén lecsapó óriási vihar....Szóval akadnak ugymondd "bátor túrák",mégis úgy gondolom ezek élére a jeges Rám-szakadékon átvezető túránk a legnagyobb esélyes.

Szelíd a táj a Rám-szakadék elején...de aztán...

Ma már nem biztos,hogy újra belevágnék...bár...Gergővel bele,alighanem belevágnék mégis újra.Hiszen az élmény akkor is életre szólt...Nagyjából három évvel ezelőtt indultunk neki.Korábban a nyári melegben már voltunk itt,akkor eldöntöttük,hogy ide vissza kell majd jönni,hiszen ez egy fantasztikus hely...Be is iktattuk a túrát a 2017-es bakancslistánkba,úgy gondoltuk megnézzük milyen télen a kanyon.Akkor még eszünkbe sem jutott,hogy ez a téli túra nem lesz bizony egyszerű...
De elindultunk azon a fantasztikus februári napon.Semmi sem jelezte,hogy a kanyon nem igazán lesz járható...Átlagos téli nap volt,hó nélkül.Persze a hegyekben mások a törvények.Ott lehet hó,lehet jég akkor is amikor máshol nem...

Combosodik...az első kis vízesés már részben befagyva

Dömösröl indultunk aztán ahogy közeledtünk a Rám-szakadékhoz,egyre sűrűbben köszöntek szembe a figyelmeztető táblák amelyek a jeges szakadékra hívták fel a figyelmünket,amelyek azt javasolták,hogy túrázáshoz most inkább használjuk a szomszédos Lukács-árkot amely jóval biztonságossabb.Sosem adtunk fel túrát,soha a történelemben.Most sem azért jöttünk,hogy ne csináljuk végig.Nem törödtünk a figyelmeztető/tiltó táblák sorával.Mentünk és belevágtunk.Az életérzés nem mindennapi volt.,tudtuk ismét egy hatalmas csodát élünk át.Na mondjuk én kishíján nem éltem át...

A szakadékot szinte végig jég borította....

Gergő az egyik vízesésnél a kanyonban

Természetesen az egész felülmúlhatatlan szépségű volt...A lehető legovatósabban haladtunk a jeges úton,sokhelyen a kapaszkodni kellett a korlátban,már ahol volt...

A kanyon közepéig nem is volt semmi gond.Ott aztán kicombosodott a dolog.Az első komolyabb vízesés félig bevolt fagyva,mellette a felvezető létra is félig,előtte az út pedig teljesen..Ez volt az a pont ahol még vissza lehetett volna fordulni.Persze nem vagyunk mi bolondok utazunk több mint 100km-et azért,hogy felmenjünk a Rám-szakadék feléig azt visszajöjjünk...Na de előre meg megkellett mászni a félig befagyott vízesést a félig befagyott létrán...Úgy beszéltük meg Gergő megy elöl,ha megcsúszna ott leszek mögötte és lehetőség szerint próbálom megtartani őt... Nem csúszott meg.Rendkivül csúszos volt a létra a létrafokok,kapaszkodni sem volt biztos pont sehol.

Ám ő nagyon ügyenes felment,ami rólam már nem volt elmondható...

Itt még szinte vigyorgok,aztán majdnem itt végeztem...

Mögöttem már ugye nem volt senki,az egész kanyonban sem volt szinte senki...elöttünk mentek ugyan hárman vagy kétszáz méterrel.Mivel nem voltak sehol,gondoltuk nekik sikerült,akkor miért ne sikerülne nekünk,de amúgy az egész szakadék üres volt,ugye itt egy átlagos napon átlag 165 látogató van...Mikor felértem a vízesés tetejére és álltam volna fel,megcsúsztam...Gyorsan lepergett előttem életem filmje,már rákészültem ,hogy lefogok esni a jeges vízesésen...Gergőt elkapta a pánik üvöltött,hogy kapaszkodjak.Az égiek szerencsére fogták a kezem...mert az utolsó pillanatban megtudtam kapaszkodni a fenti korlát azon részében amely azt a földhöz rögziti.Alighanem ez mentette meg az életem...

Felocsudva az ijedtségből folytattuk ezt a nem mindennapi túrát.A bátrak túráját.

Vagy ahogy most a kedves olvasó gondolhatja az örültek túráját...

Az utolsó vízesésnél már nem volt létra,két oldalt meg jeges....Hogyan tovább?

Az eddigieknél is ovatósabban és körültekintőbben folytattuk az utat.A következő két vízesésnél nem is volt semmi gond,noha a körülmények ott is fagyosak voltak.Ám az utolsó szemre kisebb vízesés kifogott rajtunk...
Egy ponton azt is éreztem csapdába kerültünk.

A sorban következő vízesésnél amely amúgy más az utolsó volt a kanyonban,nem volt létra.Kisebb volt ugyan a vízesés mint a többi és nem is oly meredek.A korlát alatt a sziklába vájt fokokon lehetett felkapaszkodni,kapaszkodva a korlátban persze.Ám ott lenn a vájatoknál bevolt fagyva minden...rálépve hiába kapaszkodtunk,visszacsúsztunk és nem tudtuk magunkat megtartani.A másik szélen is fagyos volt minden és még korlát sem volt.Hogyan tovább?Itt gondoltam azt,hogy csapdába kerültünk,elöre nem tudtunk menni.Visszafelé pedig a jeges vízeséseken,létrákon le,gyakorlatilag esélytelen volt...Nem volt más lehetőség megkellett mászni ezt a vízesést,ott valahogy megkapaszkodni ahol a jeges víz folyt éppen...

Az utolsó méterek egy életre szóló élmény után...

Megkellett próbálni mert nem volt más út...az elöttünk haladók is nyilván megcsinálták...Gergő ment elöl,ha valami van elkapom...Azhiszem visszagondolva egész életünkre ekkor hozta Gergő rövid kis élete legjobb formáját....!Olyan ügyesen olyan bravúrosan mászott fel,hogy az állam is leesett...nagyon bántam,hogy pont a mászását nem filmeztem le...Felment és rendkivül büszke voltam rá.Utána nagyon sokszor segített neki az életben ez az eset,mert ha úgy érezte,hogy valami nem megy,valami nem sikerül,akkor mindig azt mondtam neki,hogy aki a jeges Rám-szakadékban ilyen ügyesen mászta meg a befagyott vízesést azelőtt nincs akadály....és ez mindig olyan motívációt adott neki,hogy minden akadályt legyőzött!Na de még hátra voltam én,aki még ott állt a vízesés alján...Neki indultam,nem volt más esély a kijutásra.Mondanom sem kell a felénél visszacsúsztam...Pár perc múlva erőt gyüjtve újra neki veselkedtem.Üggyel-bajjal nem olyan simán mint Gergő,de legyőztem én is ezt az akadályt....Elképesztő élmény volt!Elképesztő diadal érzett kapott el minket.Szinte tényleg bátornak éreztük magunkat és persze pompás fickóknak...

A túra filmje két részben

Ez volt tehát a Bátrak földje túra,akkor persze nem így hívtuk,ez csak most erről a sorozatról jutott eszembe.A túra aztán még folytatódott,de hasonló nehézségek már nem voltak.Óriási élmény volt amire reményeim szerint Gergő is szívesen emlékszik vissza odaát...

A túráról készült eredeti bejegyzés erre a helyre kattíntva olvasható.

Balincai-kút

Idén is folytatom azt a sorozatot amely a Mecsek forrásait mutatja be.A hegységben hozzávetőlegesen kétszáz forrás is található!A mai részben azt a forrást mutatom be amelynél elöször jártam a túrázásaim négy évtizede alatt.Tehát a Balincai-kút volt az első olyan Mecseki forrás amelynek vízéből ittam.A forrásnál számtalanszor jártam az elmúlt negyven évben,nagyon sokat Sándorral és Gergővel is eljutottam ide.Legutóbb tavaly szeptemberben jártunk itt Mónival és Zolival.
A képek erről a túráról valóak.Sajnos ekkor a forrás nem adott vízet és nem is emlékszem mikor volt olyan amikor vízet tudtunk nyerni a Balincai-kútból,meglehet,hogy még az elöző évezredben volt ilyen esetünk...

A Balinca-kút volt az első olyan mecseki forrás amellyel "találkoztam"

A Vörösfenyő kulcsosháztól induló, Szászvár felé lefutó völgy kezdetében, a völgytalp alján található foglalt forrás, a sárga kör jelzésű turistaút mellett. Két "óriási" bükkfánál találjuk.

Homokkőből összerakott foglalás, vaslemezen felirattal, és egy vascsövön folyik a víz.
Vízhozama 0–30 liter/perc között váltakozik, de tartósan csak 5 liter/perc körüli vízmennyiséget szolgáltat, olykor elapadhat.
A Vörösfenyő kulcsosház és a Nyárádi kunyhó vízellátását biztosítja.

Ismertségünk már közel negyven éves...

 A forrás környékét Balinca néven említi a BMFN (Baranya Megye Földrajzi Nevei) összefoglaló mű, innen kaphatta nevét.Ugyanitt még Balincai-forrásként is szóba kerül.

- "Balincától indul a Bakók-vőgye vagy más néven a siralom-vőgye."

Balinca jelentése lehet még a siralom (fővesztés) helye.

- Reuter Camillo szerint balinca = mocsaras, nedves, "taknyos" vidéket jelent, ahol a víz megállt, szétterült.

A forrást ugyan 2002-ben felújították,de mint említettem én vízet adni talán a múlt században láttam utoljára - sajnos.

Jó lenne még inni a vízéből!

Elöször emlékezetem szerint Sándorral jártam itt 1982 húsvétján,aztán rendszeresen lejártunk ide,hiszen ez a forrás adta a vízet a Nyárádi kunyhónak sok éven át.

A kétezres évekre a közelében létrehozták a Kata-forrást is (vele majd a jövőben fogalalkozunk) amely az egyre többet elapadó Balincai-kút szerepét kívánta átvenni,hisz ellentétben ezzel a forással a Kata-forrás azóta is mindig folyik!

Ettől függetlenül ez a forrás a szívemben van,hisz sok élmény és emlék fűz ide,hiszen életem jelentősebb szereplőivel is eljutottam ide.

A források elhelyezkedése a Balincai erdőben

Ismét győztünk!

Évek óta tart egy jópofa dolog a Dunai szigeten blogon és facebook oldalon.Nevezetesen arról van szó,hogy minden évben megszavaztatják,hogy melyik volt az év dunai szigete.Különösebb jelentősége ugyan nincs a dolognak,mondhatjuk akár egy jó játék,de mégis jelzés értékű,hiszen több ezren szavaznak.Ugye a mi közvetlen környékünkön öt kisebb-nagyobb dunai sziget van,bőven volt már róluk szó ebben a blogban.Az,hogy ebben az évtizedben (mert ugye 2020 december 31-ig még ez az évtized van!) az öt sziget közül már másodszor a mi egyik szigetünk nyert úgy gondolom jelzi azt,hogy nem akármilyen szigetek vannak erre mifelénk.Talán vannak akik emlékeznek még a Szalki-sziget 2016-os győzelmére,most pedig a 2019-es év dunai szigete címet besöpörte a Rácalmási-sziget!Úgy gondolom kijárt már neki,viszont hozzátenném,hogy a sziget a magunk mögött hagyott éveket nézve most van a legcefetebb állapotban.Talán jobban megérdemelte volna pár évvel ezelőtt,de ami jár az jár.Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban vele,bár számtalan bejegyzésem van a szigeti kalandjainkról.

Jobbra a sziget,a képek a 2017-es őszi fináléról valók,szerintem ekkor volt a legszebb a sziget

A természetvédelmi oltalom alatt álló, 380 hektáron elterülő rácalmási Nagy-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Növény- és állatvilága számos érdekes látnivalót kínál, a rácalmási Duna-szakasz pedig a horgászok paradicsoma.

A sziget védetté nyilvánításának egyik legfontosabb célja az volt, hogy a korábbi tarvágások után a gyönyörű tölgy-, kőris- és szilfa növénytársulásokat helyreállítsa és megóvja az új, idegenhonos agresszívabb fafajtáktól. Sűrű lombkoronájuk ellenére a ligeterdők cserje- és gyepszintje is rendkívül gazdag. Kifejezetten nagy és értékes a védett lágyszárúakból álló aljnövényzet: megtalálható többek között a hóvirág, a tőzike és a gyógynövényként is használt gyöngyvirág.

A táplálékban gazdag holtágak és öblök változatos madárvilágot fogadnak be. A Nagy-szigeten jelenleg is 92 különböző madárfajta fészkel és több mint 50 további látogatja rendszeresen. A türelmesebbek olyan ritka gázlómadarakat is megcsodálhatnak, mint a szürkegém vagy a fekete gólya. Madárvonuláskor a szigetek több száz fős réce- és lúdcsapatoknak nyújtanak ideiglenes lakhelyet. A szigeten olyan fenséges ragadozó madarak is megtalálhatóak, mint a rétisas, a halászsas vagy akár a kerecsensólyom.

Jelentős a sziget emlős- állománya is. a mezei pocok, a pézsmapocok és a védett vízicickány mellett a kitartóbb szemlélődők akár a hermelint, az ő vagy a különösen ritka és fokozottan védett vidrát is lencsevégre kaphatják.

Sajnos a tanösvény állomásainak álapota egyre romlik

A Nagy-szigeten két kiépített hosszabb és rövidebb túraútvonalon kialakított tanösvény várja az érdeklődőket. A mélyebben fekvő ártereken és mocsaras területeken pallós cölöphidak vezetnek át. Így a sziget élővilágának szinte minden területét száraz lábbal kényelmesen járhatják be a látogatók.

Ha azonban kerékpárra pattanni támad kedve, azt is megteheti – akár saját, akár kölcsönzött kerékpárral. Az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően kiépült kerékpárút hálózaton nemcsak Rácalmást vagy a Nagy-szigetet járhatja be, de a hangulatos Duna-parton a kb. 10 km-re lévő Dunaújvárosba is el lehet jutni.

Mostanság nincsenek jó állapotban a madárlesek sem

Az évtizedben mint írtam rengetegszer jártunk itt és nagyon is a szívünkhöz nőtt a sziget,ezért is örülök most a győzelmének.Valóban remek séták,túrák,kerékpártúrák tehetők itt,a holtágakban akár kajakozni,csónakázni is lehet ha van hozzá megfelelő eszközöd.A sziget különösen október végén igazán szép.A természet tarkabarka pompája különösen szemet gyönyörködtető itt.Sajnos azonban vannak aggasztó jelek,dolgok...

A tanösvény szépen kialakitott,megépített állomásai egyre inkább pusztulóban vannak,a cölöphíd állapota teljesen kritikus.Legutóbb 2019 november elején jártam itt,javában zajlott a fa kitermelés is,amivel a sziget Macskalyuknál (dél-nyugati rész) található része szinte teljesen elvesztette a varázsát...Nyílván ültetni fognak oda facsemetéket,de mostani állapotában a terület lehangoló látványt nyújt,még akkor is ha így szép a kilátás a környező holtágakra.Ezenkivül vannak helyek ahol alaposan ott hagyta nyomát az ember...Maga az erdő belseje rendkivül szemetes.Gergővel anno,találtunk itt kibelezett monitort,székeket és rengeteg műanyag flakont...

Szóval van mit rendbehozni,remélve,hogy ebbe az irányba is elindul valami a következő években...és akkor valóban méltó lehet a sziget erre a megtisztelő címre!

Bármerre indulsz a szigeten szembeköszönnek a csodák!

Minden rossz dolog ellenére is ajánlom a szigetet egy kiránduláshoz,hisz azért most is szép és érdekes.A szigeten a piros körtúra jelzés vezet már körbe,ez nagyjából egy 10km-es túrát jelenthet annak aki végigmegy rajta.Érdemes azonban letérni a jelzett útról,hisz rengeteg csoda köszönhet szembe.Eltévedni nem nagyon lehet,ha van egy kis sütni valója az embernek nem is fog.Gyönyörű erdők,benyuló holtágak tehetik még emlékezetesebbé az élményt.Ha egészségem engedi ezer százalék,hogy jövök még ide én is,hisz minden évszakban megkapó a sziget szépsége és hangulata.Mindenről lesz ugyis bejegyzés a blogban,de ha bármilyem esemény vagy fejlemény történik arról is beszámolok természetesen.Ezúton is gratulálok a szigetnek a 2019-es év dunai szigete címhez!

Bakancslista féle...

Akik követik esetleg a blogomat tudják,hogy minden évet úgy kezdtünk,hogy a karácsony utáni napokban vagy újévkor közzé tettük az éves bakancslistánkat.Ez abból állt,hogy Gergővel egyeztetve összeszedtük,összegyüjtöttük azokat a helyeket ahová elszerettünk volna menni.Aztán egész évben e terv szerint haladtunk a túráinkkal.Ezt szinte mindig is sikerült megvalósitani,egy-egy túra maradt csak el,vagy változott valami velük kapcsolatban.Gergő elhunytával viszont úgy éreztem ennek így már semmi értelme.Nélküle ez elvesztette a varázsát...Egy évvel ezelőtt már nem is volt bakancslista,bár mindig úgy volt,hogy egész évben beszéltük a lehetőségeket amelyeket karácsony után összesítettünk.2018-ban is így volt,egész évben beszéltünk róla,hova merre kéne elmenni 2019-ben,így a tervek valamennyire megvoltak a fejemben.De sajnos Gergő elvitte magával ezeket a terveket és az álmokat... Magamat kellett összeszednem inkább.Így különösebb terv nélkül vágtam neki a 2019-es évnek,pár olyan túrát azért megvalósítottam amelyre Gergővel is készültünk...

A Mecsek,minden évben alap...

Immár 2020-at írunk,igazi terv olyan mint a Gergővel megélt időkben most sincs.Azonban vannak a fejemben tervek,vannak álmok...na és nem utolsó sorban maga Gergő lelke is kért három olyan túrát ahová/amelyre tegyek meg mindent,hogy eltudjak menni.Ezekkel kezdeném.Hozzáteszem nincsenek időpontok,nincs az,hogy mikor melyik hónapban legyen ez vagy az....amikor majd sikerül.Jobbra a következő túráim menüben mindig látható a soron következő két-három túra.Szóval Gergő arra kért a mindenségből,hogyha tudom és lehetőségem lesz rá akkor a Cseszneki várhoz mindenképp menjek el.Ez lett volna a fő túránk 2019-ben ami ugye nem valósulhatott meg.Most mindent megfogok tenni érte,hogy összejöjjön és eljussak végre a Cseszneki várhoz...

Cseszneki vár

A másik két Gergő álltal favorizált túra közül az egyik most is a Mecsek lenne,lehetőleg a bazsarózsákkal ismét.Nos tervezek idénre is a Mecsekbe túrákat,hármat is,hiszen ez a hegység a legnagyobb kedvencem!Azt,hogy bazsarózsákat érintünk-e,látunk-e most még nem tudom.Nem ez a fő cél idén a Mecskben,de rajta leszek a projekten.Amúgy ha már Mecsek...egy gigantikus viszonylag hosszú,de nem különösebben nehéz túrát tervezek,lehetőleg a tavasz folyamán.Ez Vékényből indulna érintené a Csepegő-árkot,a Dobogót,a Cigány-hegyet és Püspökszentlászlót is majd Hosszúhetényben végződne.Egy másik mecseki túrán pedig az addigra remélhetőleg elkészülő új zengői kilátót szeretném megnézni.Remélve,hogy sikerül egy harmadik túra is a Mecsekben,ennek útvonala majd évközben dől el.Végül pedig Gergő harmadik túlvilági kérése a Ferihegyi repülőtér körbejáró túra volt.Ezt is terveztük lázasan még 18 novemberében,ide készültem is 19-ben aztán,de valahogy elmaradt.Idén megpróbálom ezt is összehozni.

Ferihegy...körbejárni,repülöket nézni...Gergő egyik álma volt

Kimondott saját tervem/álmom a Bakonyban a Római fürdöhöz eljutni.Nem egyszerű tömegközlekedéssel (nekem ugye nincs autóm),de megvalósítható.Ez egy szurdok és vízesés a Bakonyban,igazából római fürdöhöz semmi köze nincs,csupán csak a neve az.Tehát ez az a 5-6 túra amelyet igyekszem majd mindenképp összehozni.Minden más bónusz.Na de mi jöhet még képbe?Hívnak pár helyre és Manó barátom szervezésében is összejöhetnek még dolgok.Képbe kerülhet idén a Karancs-Medves.Egy esetleges újabb somoskői túra,vagy tán maga a Karancs esetleg a Szilváskő.Képbe kerülhet a Dobogókő is.Hogy ezekből mi sikerülhet az év közben fog kiderülni...sokmindentől függ.Jómagam szeretnék még egyszer visszajutni a Burda-hegységbe is Felvidékre.Remek túrákat tettünk itt Gergővel,jó lenne felidézni őket...Visszaszeretnék menni a Gemenci erdőbe idén mert páratrlan szépségű és nagyon tetszett.Szóba jöhetnek várostúrák,elsösorban Bajára és Kecskemétre szeretnék egy kis kirándulást tenni ebben az évben,valamint ha úgy jön össze visszamenni Komáromba,ezúttal az Igmándi és a Csillag-erődbe.

Római fürdő a Bakonyban

Meccstúrákra is komoly esély van.E sorok írásakor még nem tudjuk lesz WTA Hungarian Ladies Open idén...ha lesz megyünk.Valószinű elnézünk az ATP-re is,az biztosan lesz.Valamint Magyarország rendezi idén a tenisz Fed kupa döntőit is,ide is szeretnénk eljutni.Itt esélyes lehet a dolog,hogy világsztárokat lássunk.Aztán persze kedvenc focicsapatomat is egyszer-egyszer talán sikerül elkisérni.Hívnak Pécsre az ottani meccsre és szeretnék elmenni ismét Csepelre tavasszal,egyik ellenfelünkkel ott játszunk majd.Hogy ezekből mi valósul meg most még nem tudható,azon vagyok,hogy minél több valóra váljon.

Elina Svitolina...idén esélyünk van élőben látni,vagy őt vagy hozzá hasonló világsztárokat....

Koncertúrákra is van esély...Zoli barátom idén is látni akarja majd kedvenc Katáját,valószinűleg elkell majd kisérnem.Ezeken kivül bármikor összejöhet bármi.Mindig előjön valami dolog ahová elszeretnék menni.Valószinűleg az évet egy Velencei-hegységi és egy Gödőllöi-dombság béli túrával inditjuk majd.Aztán a környéken is mindig összejöhet bármi...Hát nagyjából ezek a 2020-as kilátások.Bárhogy is alakultak a dolgok,minden évben sikerült terveink java részét megvalósitani.Most ugyan sok tervünk nincs,reméljük így aztán ezek zöme valóra válhat majd.
Idén is Gergő nyomát követem...!

Római fürdő

Sorsútjaim - Éves összefoglaló

Elérkezvén az év utolsó napja mi más is jöhetne mint a már hagyománnyá váló éves összefoglaló.Az első olyan évé amit Gergő nélkül kellett végigélnem.Az év első perceiben még nagyon friss volt a Gergő elvesztésével járó fájdalom.Nem tudtam,hogyan rakjam össze magam,nem tudtam hová-merre induljak idén.Induljak-e egyáltalán bármerre is?

Ám már akkor éreztem-tudtam belül,hogy Gergő mindenképp azt szeretné,hogy folytassam,hogy ne adjam fel,hiszen gyakorlatilag ez volt az életünk... Így hát,ugyan óriási ürrel és fájdalommal a szívemben elindultam új túráimra.Nem volt különösebb tervem az évet illetően,a bakancslista amelyet Gergővel úgy szerettünk,most valahogy értelmetlenné vált.Úgy voltam vele ami jön az jön.Annak ugyis jönnie kell.Szerencsém volt a szerencsétlenségemben,hogy az esetek túlnyomó részében akadtak társak akik velem tartottak,így hogyan is mondjam,a fájdalmamat év végére sikerült elviselhető szintre csökkenteni.Persze ebben más is segített.Olvassátok el a napokban írt "Mosoly odaátról" bejegyzésem és akkor kiderül mi.Most erre nem igazán térnék ki.

A Tündérszikla,amelynek idén jelentős szerepe volt...

Ha most kicsit elvonatkoztatok a Gergő utáni fájdalmaktól és szigorúan csak az évet nézzük akkor azt kell mondjam nem volt rossz év.Sőt!Kifejezetten pazar volt,de hangsúlyozom ez az évi kirándulásokra-túrákra értendő csak,mert aztán a sors nem hagyott nyugtot nekem idén sem.Évközben elvesztettem a testvéremet is és vele az utolsó vér szerinti hozzámtartozó is távozott.Ráadásul ez még nem volt elég a sorsnak,nem sokkal ezután a kiskutyám is eltávozott...Ezekkel és a korábbi fájdalmakkal kellett ugymondd helytállnom az élet sűrűjében.Nagy segítségemre voltak ebben ezek a kirándulások és mint korábban írtam a spirituális utakra lépés is.Szóval maguk a tények,a számok igazán nem rosszak.Sőt az évtized legjobb mutatóit hozta ez az év!Összesen 38 ilyen-olyan bulink,kirándulásunk,túránk volt.Persze mind a 38-on csak én vettem részt,a többieknél ez a szám hiányosabb ugye.

Volt 16 olyan túránk amiket mi Gergővel bakancslistás túrának hívnánk.Úgy gondolom ez nagyon szép szám!Aztán volt 10 olyan túránk amiket környékbeli túráknak hívtunk a mi időkben.Volt egy helyi túránk is.Folytatva a sort 5 meccstúra is bevigyorgott idén,ebből három tenisz volt és kettő foci.Utóbbit igazán örvendetesnek ítélem,hisz álmomban sem gondoltam,hogy Gergő nélkül még valaha elmegyek kedvenc csapatom idegenbeli meccseire.Persze a meccstúrákat ötvöztük kirándulásokkal ahogyan régen is...Aztán volt három ugynevezett koncertúránk,itt koncertet ötvöztünk kisebb kirándulással.Na és volt három olyan túra is amit mi Gergővel be nem tervezett túrának hívnánk.Úgy gondolom ez így pazar,ha ezt nézem az évre nem lehet panasz.

Gergő mindig velem volt és lesz ezután is!

Nem részletezném most különösebben ezeket,hisz minden egyes eseményről külön bejegyzés van a blogban.Azért a teljesség igénye nélkül nézzük merre is vitt a sorsom idén.Voltam/voltunk a Tündérsziklánál háromszor is!Visszatértem a Zichy kápolnához a Csepel-szigetre.Sikerült eljutni a nemzeti sírkertekbe is amit Gergővel is terveztünk,a Fiumei úti sírkertbe (Kerepesi temető) és a Farkasréti temetőbe is.Újra végigmentem az adonyi-szőlőhegyen.Eltévedtünk ugyan Németkérre tarva,de így lett szuper a buli!Eljotottunk a bazsarózsák földjére idén.Voltunk a magyar sivatagban az Alföldön.Szétnéztünk Tatán.Ott voltunk Biatorbágyon a viadukton is,ahonnan a vonat is lezúgott...Megfogadva,bár fél év késéssel Gergőért megcsináltam a 2018-as utolsó bakancslistás túrát a Nagy-Kopaszra és a Remeteszurdokba.Eljutottunk a Monostori erődbe és Komárnoba is.Voltunk a Sánc-hegyen Százhalombattánál.Végre megtudtam csinálni a Sándor emléktúrát is a Máré vár környékén,a sors durva fintora volt,hogy ez Gergő emléktúrája is volt egyben...Sikerült visszajutnom az Ebédleső-hegyre is Dunaegyháza közelében.Jártunk a nagy magyar mocsárnál Kolon-tónál.Bejutottam Gergő-szigetére a halála óta elöször...Megnéztük a Memento parkot a Kamaraerdőt átszelve.Voltunk a Sas-hegyen és a Gellért hegyen is.Eljutottam végre a Gemenci erdőbe.Visszatértem a pákozdi ingókövekhez is,láttam végre Miska huszárt.Végig barangoltunk egy budapesti éjszakát.A gesztesi várhoz is sikerült idén elmenni,valamint a Remeteséghez Majkpusztán.Az évadot Oroszlányban zártuk le.Azthiszem ez is egy pazar sor...

Az év legszebb csodája...és egy virág. (csak vicc)

Szinte minden túra valamilyen formában Gergőhöz volt köthető...vagy voltunk már ott vele,vagy terveztük,hogy elmegyünk ,vagy csak jött volna velem ahogy mindig is tette...Voltak olyan esetek amikor szinte kézzelfogható volt a túlvilág jelenléte!Az esetek többségében éreztem is Gergőt a túrákon,de voltak szituációk amiket semmi máshoz nem voltak köthetők mint túlvilági segítséghez.Ezek talán legnagyobbika a Nagy-Kopaszi túrán combosodott ki,amikor is eltévedtünk,de pont ez az eltévedés mentett meg minket az év legnagyobb viharától...!Ha nem tévedünk el,ha megyünk rendesen tovább az erdő közepén csapott volna le ránk és akár valamilyen sérülést is okozhatott volna.Hála az eltévedésnek egy buszmegállóba betudtunk húzodni és rendben átvészeltük a vihart.Akkor is ma is úgy gondolom/gondoltuk,hogy Gergő terelt minket szándékosan rossz felé,megmentve ezzel minket....Na de van még pár hasonló esetünk az évből,visszalehet őket olvasni,nem térnék ki külön rájuk,akkor sosem végeznék.Talán még említést érdemel a Tündérsziklás sztori,ahová év elején négy hetente visszajártam...Mint kiderült Gergő búcsú üzenetét rejtette magában a dolog,amelynek éppen a Tündérsziklánál volt a kulcsa a megoldáshoz...Részletesen levan írva minden tehát,külön nem térek ki most rá.Esetleg és ebben a témában tényleg ez a végszó,még az őszi finálés túrám ami érdekes lehet ebből a szempontból ami a Rácalmási-szigeten volt és amelyre egyedül mentem el.Teljesen olyan volt mintha Gergő mellettem lépdelt volna...ennyire még soha nem éreztem őt,mióta elment...Bízom és hiszem,hogy mindez valóság,hogy Gergő mindig ott van velem,kísér útjaimon,fogja a kezem és segít ha kell...

Az év legjobb buliját a Monostori erőd hozta!

Tavalyi túratársaimból szinte csak hírmondó maradt...Zoli barátom tartott ki mellettem.A tavalyiak felszívódtak,nem kívántak már velem túrázni,nem kerestek...így nem is számolok már velük a jövőben.Szerencsére bár ugyan volt három túra a 38-ból amelyen egyedül voltam,azért akadtak társak.Zolin kivül a könnyebb túrákra (ezekből több volt idén mint a Gergő érában) velünk tartott Móni Gergő édesanyja is.Volt exem Julcsi is elkisért kettő kirándulásra.Csatlakozott még Manó barátom és a szimpatikus Tizedes gyerek is.Velük még vannak további terveink is.Így tehát némileg ha pótolni nem is tudták Gergőt,de a fájdalmam elviselhető szintre hozásában jelentős szerepük volt.

Legjobb barátommal Zolival az omladozó Nyárádi kuynhónál...

A felsorolás nem teljes,de azért sejteti,hogy nem volt rossz év (mégegyszer hangsúlyozom: a kirándulásokat,túrákat értve ezalatt).Ha megkéne választani akkor az év legjobb túrája/bulija a Monostori erődi kirándulás lehetne.Az év helye szerintem a Nagy Mező a Mecsek déli részén,ami a bazsarózsák élőhelye.Az év citromdíjasa pedig a Sas-hegy,amin egy tanösvény vezet körbe és amely 1200Ft/koponya áron lehetséges csak és amely nem volt nyitva ottjártunkkor...Az év településének díját odaadnám a gyönyörü Bajának,idén ez a hely tetszett legjobban.Az év legjobb hónapja talán az augusztus és a december lehet,a legrosszabb pedig a június...Legjobb napként nem tudok kiemelni egyet sem,volt egy-két jó nap....a legrosszabb viszont június 12 és 18,bátyám és a kutyám elvesztésének napjai...

Folytatjuk amíg lehet!

Hogy mit hozhat a jövő?Erre majd az újév első bejegyzésében térnék ki.Ha a túrázásokat nézem tehát,soha rosszabb évet mint 2019 volt!Megyek és folytatom amig lehet amig a sorsutam engedi...Van pár elképzelés ahová még szeretnék eljutni...Megköszönve a figyelmet,mindenkinek aki olvassa boldog új évet kívánok,akkor is ha esetleg a nyáron olvassa,vagy bármikor!

Túra a Vértes ismeretlen részein

Legalábbis az álltalam eddig ismeretlen részein.Hála a jó égnek úgy alkult az emúlt években,hogy egyre gyakrabban jöttünk a Vértesbe is.Sokat bóklásztunk itt Gergővel remekebbnél remekebb túrákon át...Most a sors visszahozott ide amit persze cseppet sem bántam.Manó barátom talált ki egy itteni túrát,amely a hegység olyan részeit érintette ahol én még nem nagyon jártam.Négyen vágtunk neki a túrának a vértesi Kőhányáspusztára,ahova minő meglepő,de közvetlen buszjáratunk volt Dunaújvárosból,tehát át sem kellett szállni sehol.A Komáromba menő busz áll meg itt amúgy.Szóval én,Manó,Zolika és a Tizedes alkotta a csapatot mint az egy hónappal ezelőtti gemenci túránkon is.Fél kilenc előtt szálltunk le a buszról Kőhányásnál.

Az Avilai Szent Teréz templom

Leszállva szomorúan tapasztaltuk,hogy bár hiába a szép napfényes idő,meglehetősen hideg kellemetlen szél fújt,igen élénken.Fagypont körüli volt a hömérséklet.Persze minket semmi sem tántoritott el.Átmentünk az út túloldalán lévő kis rétre ahol kereszt,kegyhely és egy templomféle állt.Mint megtudtam ez volt a Gánti Avilai Szent Teréz templom.Manó kellően felkészült,így egy kis melegítővel tudtuk inditani a túrát,mindenkinek öntött egy kis jó házi pálinkát.A kellemetlen időben ez igazán jól jött.Úgy tűnt a település egy utcából ál,ami igazából csak településrész lehetett inkább és Gánthoz tartozott.Nagyjából 5km-re lehettünk északra Gánttól.Túratársaimnak nem volt kifejezett terve a túrát illetően azt itt a templomnál a hideg szélben dolgoztuk ki.

Kőhányás egyetlen utcája

Sikerült is kidolgozni az útvonal tervet,ezekszerint a kéken elmegyünk a gesztesi várig,majd onnan a sárgán le Majkpusztáig.Onnan pedig be Oroszlányba.Ha jut még rá idő akkor pedig kinézünk a Bokodi-tóig.Elindultunk hát az országos kéken a rendkivül kellemetlen szélben.Zolika nem készült fel kellően,hisz csak egy baseball sapkát hozott amit rendre lefújt a szél a fejéről.Mi többiek hoztunk meleg téli sapkákat.A Vértes az országúton átkellve a reggeli napfényben fenségesnek tűnt.Lassan beértünk egy erdőbe,egy völgybe.Itt már elviselhető szintre csökkent a széljárás.A völgy kisértetiesen hasonlitott a pár kilométerrel lejebb található csókakői Vár-völgyhöz.Ez a rész is fenségesen szép volt,a csitult szélben meg kellemes is!

Vár a Vértes

A baseball sapka átka erős szélben...

Menés a szép vértesi erdőben

Kisebb emelkedők ugyan voltak,de szinte végig a völgyben haladtunk a gesztesi várig,a vár előtt mégis egy komoly lefelé menet következett.Ezekszerint hiába a völgy,mégis magasan lettünk volna?Leérve elöttünk fent a hegyen ott pompázott a gesztesi vár,idelenn pedig egy szép kis rét volt,a Vár-rét.Úgy döntöttünk elöször felmegyünk a várhoz,majd visszajövünk a rétre kajálni,hisz itt voltak a széltől védő kis beülök.Azt nem gondoltam elözötesen,hogy még a gesztesi várhoz is elfogok jutni.Ugye a várhoz lényegébe Gergővel is elkartunk még jönni anno,de mivel az évek óta már zárva tartott lemondtunk róla,így kikerült ugymondd érdeklödésünk szemszögéből.Ám most mégis itt voltam.A várhoz a hegyre egy erőteljesebb kaptató vezetett fel.Pompás hely volt az itt már újra megerösödő szélben is.Odalenn észak felé maga Várgesztes pompázott.A vár viszont nem volt jó állapotban.Omladozó falak jellemezték,el is volt keritve.Nagyon megközeliteni nem lehetett.Igazán kár ezért a pompás építményért,reménykedtünk benne,hogy idővel majd rendbe hozzák...

Elöször jutottam el a gesztesi várhoz

...ám örömöm nem lehetett teljes,a vár állapota kétségbeejtő állapotban van...

A leginkább a Máré várhoz hasonlító várat körbejártuk.Itt-ott látszodott kétségbeejtő állapota.Hogy miért nem költenek rá,miért nem hozzák rendbe?A vár fénykorában még egy ifjúsági szálló is münködött odabenn.Bizony ha megfelelő állapotban lenne szívesen megszállnék ezen a pompás helyen...Löttünk pár fotót itt,majd elindultunk lefelé vissza a Vár-rétre,hisz itt mondunk búcsút az országos kéknek és térünk majd rá a Majkpusztáig vezető sárgára.Leérvén újra frissitettük magunkat a hideg időben egy kis pálesszel,majd nekiálltunk megreggelizni.Egy macsek bukkant elő a semmiből,akit megetettünk.Köszönte is szépen jóllakott.Mi pedig még a sárga elött felmentünk a közeli Kőfülkéhez is.

A Vár-rét

Reggeli szüneten

A Kőfülke meglehetősen magasan volt egy meredek hegyoldalon.El sem tudtam képzelni,hogyan fogunk oda felmenni.Aztán arébb kiderült volt egy felfelé vezető lépcső.Ám teli hassal a meredek hegyoldalban nem igazán volt egyszerű felkapaszkodni.Kapkodtam a levegőt mire felértem.A Kőfülke egy kegyhely féle volt,ráccsal lezárva.Odabenn egy Mária szobor vigyorgott szembe,mellette gyertyák sora és sok aprók kis kerámia szobor volt.Hát külön elismerés azon hívőknek akik ide felkapaszkodnak...Megfordulva szép volt amúgy innen a környék.Belehetett látni az alattunk húzodó völgyet és a szomszéd hegy tetején álló gesztesi várat.Miután megcsodáltunk mindent indultunk le,majd megkerestük a sárga jelzést és folytatodhatott a túra.

A Kőfülkénél

A sárga eleinte enyhén emelkedett.Teli hassal alig tudtam haladni...ez azért rám eddig nem volt jellemző,de nem esett jól a haladás ezen a részen.Szerencsére az út aztán már szinten ment és az én bajaim is elmúltak.Hosszú kissé ingerszegény szakaszt hozott a sárga út.Itt ott persze szép erdőket átszelve,itt-ott némi kilátással Oroszlány irányába,de az összképet nézve kissé unalmas rész volt.Szerencsére a Tizedesnél is akadt pálinka...ám nála ilyen áfonya-alma izű volt és csak akkor ihattunk belőle ha féltünk.Rájöttünk,hogy tulajdonképpen egy elképesztően félelmetes helyen vagyunk...Rendkivül ízletes volt a Tizedes pálinkája,a hátralévő út folyamán rendszeresen azon kaptuk magunkat,hogy félünk...

Itt még a kéken,mert a sárgán nem nagyon volt mit fotózni,de ugyanígy mentünk ott is.

Nagy sokára értünk le a sárgáról,mielőtt bementünk volna Majkpusztára a közeli Bányászati múzeumhoz is elnéztünk.Ám az zárva volt a környék pedig meglehetősen lepusztult.A környező Vértesre viszont itt helyenként klassz volt a rálátás.Nem sok időt fecséreltünk a zárva tartó múzeumra.Közel volt Majkpuszta,hamar oda is értünk.Itt is megáll amúgy a Komáromi busz,ez jól jöhet még a jövőben...Itt egy kolostor féle építmény állt,ami nem volt kicsi.Közepén egy templomtoronnyal.Sok kisebb házzal és egy nagy kastélyfélével.Gyakorlatilag olyan benyomást kelltett mint egy vár.Manó tájékoztatott,hogy itt egy remeteség volt,ugye az is egy rend,lényege az volt,hogy a remeteségbe tartozó tagok évente csak egyszer szólalhattak meg...Hát Zoli barátom alighanem alkalmatlan lett volna egy itteni életre...Amúgy remeteség éppen felújítás alatt állt,de a kastélyba belehetett menni,poton kétezer forintos/koponya árért...Hát ez ismét félelemmel töltött el minket és ezt orvosolni kellett...

A Remeteség egyik bejárata (zajlik közben a felújítás)

A torony is állványozva

Jómagam a kastélynál

 Láthatóan azonban az egész remeteség,a parkkal a létesitményekkel igen klassz lehet.Tetszett is.Majd ha készen lesz egy-két év múlva megpróbálok visszatérni ide.Annál is inkább mivel írtam,hogy megáll itt a Dunaújváros-Komárom buszjárat,elérése több mint egyszerű.Ám voltak még itt csodák ezen kivül is!Odalenn egy gyönyörű tó volt,kicsit feljebb attól meg egy kis kápolna és egy vízimalom is.Mindet megnéztük persze.A hideg kellemetlen szélben is megkapóan klassz helynek tűnt ez is.Egyre megerösödött bennem a gondolat,ha élek még,pár év múlva visszajövök majd.

A Majki-tó

Itt kell egy fotó...

A kis kápolna

Aztán más már nem maradt elindultunk Oroszlány felé,innen már a piros jelzésen.Ami sajna Oroszlányig innen már betonút volt.Az egyre inkább fokozodó szélben nyilvánvalóvá vált,hogy a Bokodi-tóig már nem megyünk el.Szerencsére nem volt messze Oroszlány.Beévre egy buszmegállóban még utoljára féltünk egyet,aztán indultunk a belváros felé.Elöször voltam itt,a város Dunaújváros-Komló-Tiszaújváros keverékének tűnt...valami szociváros lehetett ez is.Nem tudtam eldönteni szép vagy ronda-e.Végül is nem volt oly ronda na.A főutcáig sok érdekes szobrot és emlékművet láttunk.Hatalmas lett már a szél...nem sok értelme volt tovább maradni.A fő utcában volt egy buszmegálló ahonnan Fehérvárra mentek járatok.Ám volt még negyven percünk,így elmentünk egy közeli igen kellemes vendéglőbe.Lehúztunk egy fröccsöt,ezzel zárult a vértesi túra.

Oroszlány,innen indultunk vissza

Visszaérve nem soká jött a busz,ami egy Tatabánya-Pécs járat volt és érintette Székesfehérvárt.Fehérvárra érve elmentünk a Várfal pizzázóba ahol jól megkajáltunk,majd úgy indultunk haza az egyik buszjárattal.Hatra itthon voltam.A rendkivüli szél ellenére is egy igen jó kis buli volt.Csodálatos helyeket érintettünk és remekül elvoltunk,időnként persze féltünk is.Ezzel a túrával zárult az év és ezzel zárultak a tízes évek túrázásai amik nem semmi élményt hoztak...Ha isten is megsegít,folytatjuk!

Azért láttuk a Bokodi-tót is,ilyen a buszból nézve

Karácsony az Anna-hegyen

Nem akartam az egész karácsonyt otthon tölteni.Gergő nélkül ugysem tartok már karácsonyt,így úgy voltam vele ha kell egyedül is,de elmegyek valahová.Szerencsére a többiek is velem tartottak,így karácsony másnapjának reggelén,nem túl korán,de élénk szélben útrakeltünk a Pest megyei Törökbálintra.Fél tíz után meg is érkeztünk,könnyű sétával szeltük át a várost,annak a déli végében tornyosuló Anna-hegyig.Meglehetősen nyugodt kisváros benyomását keltette a település és ami még örvendetesebb volt,hiába karácsony másnapja,találtunk nyitva tartó boltot!Hamar megtaláltuk a belvárosból induló piros sáv jelzést,innen kezdödhetett a túra érdemi része.tervünk szerint egy körtúrát szándékoztunk tenni az Anna-hegyen.Nem tűnt veszélyesnek,hisz a hegy legmagasabb pontja is mindössze 285 méter volt.

Az út a sporttelep mellett kapaszkodik

A piros a település utcái után a helyi sportelep mellett haladt el.A sporttelep fekvése gyönyörű volt,beleolvadt egy völgybe a hegyek közé.Az út pedig mellette a hegyoldalban haladt felfelé.Akár innen is lehet meccset nézni ha úgy adódik,sőt kifejezetten innen jó.A sporttelepet elhagyva végre beért az út az erdőbe.Enyhén nem vészesen emelkedett.A decemberi erdő hó nélkül is lenyügözöen szép volt!Az út az elmúlt napok esőzése ellenére is jól járható.Mellénk szegödött a zöld jelzés is,de csak igen rövid időre.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Később meg a zöld háromszög zavarta meg a piros egyhangúságát,de ő éppen csak megmutatta magát.Mi maradtunk a piroson.

Még szelíden halad a piros

Nem hálálta meg hűségünket a piros jelzés,ugyanis egy kicsit brutálra váltott.Na nem a legdurvább fajtából,de azért keményebbre mint vártuk.Egy kanyart vett az út amit elneveztünk Zolival Eau Rouge-nak,mível a Spai forma1-es pálya híres kanyarjához hasonlított leginkább.Ezután következett az egész túra legbrutálisabb emelkedöje.Szerencsére nem volt hosszú,tán 250 méter és a végénél ott volt a fenomenális Anna-hegyi kilátó.Felérve megpihentünk és megkajáltunk.Sokan mozogtak a környéken,a szél ami a hegyoldalban elcsendesedett itt óriási erőre váltott.

Az Anna-hegyi kilátó

Meglehetősen zörgette a szél a kilátót,Zoli úgy ítélte meg ki is leng tán kissé.Móni eleve feladta,ő bizony nem jön ide fel.Engem nem ijesztett el semmi.Végül Zolival nekivágtunk.Ám ő is csak az első szintig mert feljönni.Már ott brutális erejű szél fújt...Én nem adtam fel,tudtam Gergő sem tenné...így mentem fel tovább.Fel is értem...óriási szél volt...Nem szoktam félni kilátókban,de itt most remegett a lábam...Pedig a kilátás pazar volt,ráadásul teljes 100%-os körpanoráma fogadott!Erősen fogtam a telefont,löttem vele a képeket és a videót,féltem nehogy kifújja a kezemből a szél.Azt még kapaszkodnom sem ártott,mert még engem is lefújt volna...Szóval a kilátás pazar,észak felé látszik minden...Törökbálint,Budaörs,a Csiki-hegyek,a Budai.hegység...kelet felé Budapest,Diósd...délnek Érd,Százhalombatta és a Duna.Nyugatra meg a távolban úgy ítéltem meg a Vértest látom,de ebben nem voltam egész biztos...Az egész az orkán erejű szél miatt azonban nem igazán volt élvezhető,mégha az idő tiszta is volt.Lehet majd egyszer visszatérek,hogy nyugodt körülmények között gyönyörködhessek ebben a csodában...

Egy kilátás a szélben,észak felé

Nem bántam a lejövetelt.Folytattuk tovább a piroson az Anna-hegy nyergén.Egy erdei tornapálya bontakozott itt ki,néhány gyakorlatot ki is próbáltunk.Sokan jártak erre,népszerűnek tűnt az Anna-hegy.Ahogy az illik,minden szembejövő köszönt.A terep itt kellemes volt az út lényegébe szinten ment.Közben a zöld,a zöld körtúra és a zöld+ jelzés is tiszteletét tette hosszabb-rövidebb ideig.A piros nagy sokára kezdett kicsit lefelé menni.Persze ennek is megvolt a maga böjtje mert aztán meg emelkedett mégha nem is oly durva formában.Móni nem örült neki.Erre már az erdei tornapálya véget ért,de azért erre is ficeregtek páran.

Erdei tornán

Itt-ott emelkedett,máskor lefelé ment a piros.Egy piknikező helyet találtunk,több is akad erre amúgy.Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat,szüneteltük kicsit.Na nem volt egy megeröltető túra hozzáteszem.Az M nullás alattunk ment el,erre már beszürödött a sztráda hangja,a nyugodt erdő filling oda is lett.Nem sokára aztán a piros belefutott a piros+ jelzésbe.Innen már csak lefelé vezetett az út.Nem kellett sokat lefelé irányba menni,pár száz méter után elértük a települést.Itt végzödött az erdő.

Innen már csak lefelé

A ksivárosba leérvén,annak egy rendezett utcáján találtuk magunkat.Kereskutak,szép parkok,emlékművek kerültek utunkba.Sorra megnéztük ezeket.Valóban egy nyugodt,rendezett kisvárost ismertünk meg Törökbálintban.Annyira belefeledkeztünk ezekbe,hogy túlmentünk azon a ponton ahol beakartuk fejezni a túrát.Nem igazán tudtam egy idő után hol is vagyunk,valahogy az alkalmazásomon sem tudtam most úgy kivenni.Mindegy volt,felfedeztem arébb egy buszmegállót.Mivel ide kijárnak a BKK helyijáratai ott megvártunk egyet és azzal jöttünk vissza a Kelenföldi vasútállomásra.

Emlékmű a városközpontban

Persze így sem volt gond,egy sajnálnivaló maradt csak az egészben,úgy terveztem még a Kegyelet parkba elmegyünk,hála azonban ennek a kisebb eltévedésnek ez elmaradt,Sebaj.Nagyjából jó tíz kilométert túrázhattunk egy kifejezetten könnyű,de mégis látványos terepen.Egy könnyű téli túrának jó volt.Egy ponton amúgy kissé előre mentem a többiek lemaradtak a kilátó előtt volt ez,azon a bizonyos legbrutálisabb szakaszon.Akkor kértem Gergőt ha ott van velem jelezzen valahogyan.Ez megtörtént hiszen egyből éreztem a hátamon azt a semmihez sem fogható bizsergető,kellemes érzést....tehát ott volt velem most is...