Október.A legjobb hónap a túrázásoknak.Nem is akartuk kihagyni az alkalmat.E havi bakancslistás túránk a Bakonyba vezetett.A hegyre amit kinéztünk magunknak amikor legutóbb a 8-as úton mentünk hazafelé.Hála az erre tartó jó tömegközlekedésnek már reggel fél 8 előtt Várpalotán találtuk magunkat.Október lévén a reggelek már meglehetösen hüvösek voltak,ám a mai szép nap boritékolható volt.Tervünk az volt a túrára,hogy kimenve Várpalotáról elmegyünk és megmásszunk azt a bizonyos hegyet a Baglyas-hegyet,majd onnan elmegyünk Iszkaszentgyörgyig ahol a kilátót és a kőasztal piramist nézzünk majd meg.Kilátásba helyeztünk egy olyan opciót is - mivel Gergő valami bütykö miatt fájlalta a lábát én meg néhány órája fejezte be a meglehetösen húzos munkahetet - hogy ha nem nagyon bírnánk akkor a Baglyas-hegyről nem Iszkaszentgyörgyre hanem Csórra megyünk le és ott fejezzük be a túrát.Ekkor még úgy éreztem kb.olyan 18km vár ránk.Aztán ez több lett,na de menjünk szépen sorjában az eseményekkel.
 |
| Ilyen volt a reggel Várpalotán |
Gyönyörü volt a reggel Várpalotán.A városba nem sokat időztünk,hisz az nyugat felé húzodott el,mi pedig ezúttal kelet felé indultunk.A jelzés egy darabig maga volt az Inotára vezető út,aztán egy ponton tért be egy földútra.Innentől kezdöttek igazán a kalandok.Rögtön egy kisebb hegy került elénk,az út pedig úgy tűnt megkerüli azt.Nagyjából 200 méter magas hegynek tűnt és kopár volt,azaz nem volt rajta egy fa sem.Gergő javasolta,hogy térjünk le az útról és másszuk meg mert biztos klassz lehet fentről a kilátás.Igy is tettünk,megmásztuk és igaza volt Gergőnek valóban fenomenális kilátás fogadott fentről.Nyugatra szembeköszönt egész Várpalota.Azon túl látszódtak a Futónék csúcsai ahol júliusban jártunk épp.Délre maga volt a csoda a kilátás.A lent úszó ködöt fentről látni fantasztikusan szép volt!Északra csodás rétek és a Bakony vonulata szolgáltatta a látnivalót.Keletre pedig jó pár ugyanolyan kopár kis hegy amin mi is tartozkódtunk éppen és azokon túl pedig a Baglyas-hegy.Erre tartottunk.
 |
| Nyugatra visszaköszönt Várpalota |
 |
| Látható dél felé az odalenti ködfátyol |
 |
| Keletre a kis hegyek és a Baglyas |
Ereszkedtünk le a hegyről a jelzett útra mikor kiderült,hogy ez a jelzett út ahol vagyunk!Egy kövön ugyanis ott vigyorgott ránk a zöld jelzés.Akkor tehát kicsivel odébb a jelzés is feljött a hegyre és nem kerülte meg azt.Nagyon helyesen tette csak mi most vettük észre,így félúton lefelé visszafordultunk a hegyre és fent is észrevettük a jelzést egy kövön.Mentünk tehát a jelzett úton ami jelen esetben itt egy csapás volt.Tehát szó szerint csapattuk.A hegy túloldalán vezetett le az út.Majd egy kisebb fás részre ért amit erdőnek nevezni azért túlzás.Itt viszont megkerülte északról a következő kopár hegyet.A jelzések meglehetösen gyengén voltak felfestve így az alkalmazásunkat kellett használni a legtöbb helyen,de ezt amikor csak lehetett igyekeztem elkerülni mert alaposan meritette a telefonom aksiját.Ja és a Bakony turistatérképe ki tudja miért ezt a részt már nem mutatta...így nem vettük ekkor még észre de kicsit letértünk a jelzésről és belefutottunk egy...
 |
| A rejtélyes járat bejárata |
...egy nem is tudom minek nevezzem,tán egy földalatti járatba.Odaérve benézve és kicsit belépve meglehetösen bizzarnak tűnt a hely.Elöször azthittem egy pince,de belépve láttam,hogy egy járat ami messze-messze benyúlik abba a hegybe amit a jelzés éppen megkerülni igyekezett.Nem volt nálunk lámpa,bemenni messzebb háát...nem tűnt éppen hivalkodónak...csak lestünk és azon agyaltunk mi lehet ez?Nem tudtuk,de majd próbálok utána nyomozni,ha jutok valamire akkor majd egyszer lehet visszajövünk megnézni hová vezethet ez a járat...na de mentünk tovább,kiderült a jelzés épp mellettünk feljebb ment.Tovább menve egy ponton újabb megmagyarázhatatlan dolog került elénk.Egy járat ami csúszda szerülen vezetett le alighanem ugyanebbe a járatba amit az elöbb felfedeztünk.Onnan amúgy már kb.200 métert jöhettünk,tehát az a földalatti járat minimum 200 méter hosszú kell,hogy legyen!
 |
| Levezető járat a földalatti járatba,de max itt csak csúszva juthatsz le.... |
Nem tudtunk magyarázható dolgot adni a rejtélyes két dologra.Én agyalgattam azon,hogy errefelé volt még tán a szoci időkben a baráti hadseregek hadgyakorlatai anno,így tán ennek a földalatti járatnak valami köze lehet ehhez...de nem tudom.Egyben megkérem a kedves olvasókat akik közül bárki bármit tud erről a rejtélyről az írja meg nekem,akár kommentben akár privátilag.Mentünk tovább és csak elö-elö kellett venem az alakalmazást mert a jelzések katasztrófálisan voltak felfestve.Az út felvezetett a sorban harmadik kopár hegyre.Ez is mint elődjei 200-230 méter körüli magasságúnak tűnt és erről is pazar volt a kilátás.Aztán ezen már elértünk a déli oldalán Inota közelébe.
 |
| Odalenn az inotai víztározó |
A hegy másik oldalán egy nagyon szép völgy bontakozott ki,odalenn középpontban az inotai víztárolóval.Az út a hegyről cikk-cakkban vezetett le,felettünk az inotai templom vigyorgott.Szemben pedig egy újabb kopár hegy vigyorgott,ennek oldalában volt ugyan egy-két fa.Hamar leértünk a víztárolóhoz melynek végén egy kimustrált oszlopokkal teli használaton kivüli épület állt.Nem tudtuk mi lehetett ez hajdanán,valószinüleg nem strand münködhetett itt,inkább valami vízműé lehetett az épület és a funkciójának is köze lehetett ehhez.Az út a szembenlévő hegy alatt a víztároló partján futott tovább.Mielőtt azthittünk volna,hogy megkerüli a hegyet gyorsan letért jobbra,fel a hegyre...Egy külszini fejtés szomszédságában kapaszkodtunk felfelé.Érdekesnek tűnt,de maga a tájseb számomra zavaró volt.Még zavaróbb volt,hogy a hegy másik oldalán is hasonló volt a helyzet,ha lehet itt még durvább volt a tájseb.Ez felett pihentünk és tartottunk egy reggeli szünetet.
 |
| Az északi tájseb |
 |
| Újabb hegy,távolabb pedig a Baglyas |
Újabb immár az ötödik kopár hegy volt szemben,a távolban pedig ott vigyorgott ránk a Baglyas-hegy mintha mondaná:-mi van sosem értek már ide?-.Ám a jelzett út nem a szemközti hegyre vezetet,bár jelzetlen vezetett át,hanem Inotának a hegyre felnyúló részének utolsó utcáján ment végig és ott kerülte meg ezt az ötödik hegyet,de aztán jöttek sorba a többi hegyek.Ezek magassága már elmaradt az első ötétől az út pedig hullámosan haladt köztük,hol az oldalukba,hol felmenve rájuk.Nem számoltam,de Várpalotától a Baglyas-hegyig nagyjából tíz ilyen kisebb kopár hegy volt,ezek nagyrészét meg is kellett másznunk.Aztán odaértünk a Baglyas elé,alattunk egy hatalmas völgy odalenn egy sóderbánya...ahol folytak is a munklálatok,újabb és újabb tájsebeket okozva ezzel a hegyeknek....Arra aligha vihetett tovább az út,kiváncsi voltam merre is visz.Persze újra és újra elökellett venni a telefonos térkép alkalmazást mert a jelzések továbbra is katasztrófálisak voltak...
Nem tudtuk hol megy majd fel az út a hegyre,de akárhol is,nagyon neccesnek,nehéznek tűnt,pedig ez a hegy csupán fele volt magasságra a Pils-hegynek ahol legutóbb jártunk.Az út aztán megkerülte a hegyet északi-nyugati irányból,majd bement egy kisebb erdőbe,azt lement egy kisebb völgybe majd vagy kétszáz méter után itt végre elfordult felfelé a hegynek.Nem tudom hogyan sikerült,de magtalálta azt a helyet ahol legkönnyebb felmenni erre a hegyre.Persze kaptatós volt felfelé,de korántsem annyira mint ahogy az elsö látásra tűnt.így viszonylag hamar és könnyen fel is értünk,ráadásul a kopár hegy azon helyén ahol éppen egy erdőben vezetett fel az út.Tehát hüvös is volt mer időközben amúgy nagyon meleg lett.
 |
| Erdős út felfelé |
Odafenn kiérve az erdőből már a kopár hegyen voltunk,de a csúcs még messze felettünk volt.Elindultunk hát,hogy teljesen felérjünk és ez az utolsó kétszáz méter volt inkább kimerítö,de felértünk végre!Itt voltunk a Baglyas-hegy csúcsán!Ami "csak" 361 méter magas volt.Hát odafenn mindenesetre úgy tünt,hogy a világ tetején vagyunk.Mielőtt alaposan kürölnéztem volna,kicsit elterültem a földön élvezve a csodás levegőt és tán pár percet aludtam is.Egy kopjafa állt itt a csúcson amit aztán elfelejtettünk közelebbről megnézni,hála a csodás 100%-os körpanorámának.Ám párában úszott a világ sajnos,a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.Várpalota és a sok kis hegy ami idáig vezetett már csak apró pontocskának tűnt.Északra kivehető volt a Bakony vonulata és azon túl a Vértesé.Keletre Gergő aztmondta ő látja Székesfehérvárt és a párás időben nem láttam.Délre valami tavak voltak kivehetők az inotai és a péti erőmüekkel.A Balatont nem láttuk.
 |
| A kopjafa |
 |
| Magassági pont a Baglyas-hegy csúcsán |
Pihentünk itt kicsit és néztük a körülölelö világot.Aztán láttuk egy kb.60fős csoport jön fel a hegyre,nem kivántunk velük találkozni így összeszedtük magunkat és megkezdtük ereszkedésünket a hegy másik oldalán.Egy messze elnyuló fensík szerüség köszöntött szembe,a jelzett út többször is elveszett,sebaj,alkalmazás elő,aksi merül,de legalább így mindig tudtuk merre vezet a nem is létező út.Ami eztán egy darabig ezen a fensikon vezetett,majd betért egy erdőbe ahol kacskázott,le-fel vezetett de nagyon szép volt.Durva hangokra lettünk figyelmesek.Krosszmotorosok bravúroskodtak az erdei utakon...négyen voltak.Nagyon nem dijazom az ilyesmit,ha csak két perccel gyorsabbak vagyunk,lehet elütnek a jelzett úton!Ezeket a bájgúnárokat fognám azt felakasztanám az első fára,de a biztonság kedvéért beléjük eresztenék egy sorozatot...Életveszélyesek voltak,de szerencsére megúsztuk.
 |
| A Baglyas-fensík |
 |
| Erdei útakon,itt jöttek a krosszmotorosok... |
Az út egy darabig az erdőben kanyargott majd újra kiért egy fensikra.Erre nem járt senki,úgy tünt egyedül vagyunk a világon valahol Észak-Koreában...ilyen hangulatot árasztott a hely.Borzalmasan voltak a jelek felfestve.Végül is rájöttünk,hogy túrázásaink történelmében ez az a hely ahol a legrosszabbul vannak felfestve a jelzések.Teljesen az alkalmazásunkra kellett hagyatkoznunk,attól féltem teljesen lemerül a telefon és nem tudok több képet és videót rögziteni.Ám állta a sarat a kis xiaomi.Itt-ott mégis sikerült letérni a sokszor nem is látszó utakról,hisz volt,hogy azok a fűben,gazban vezettek.A távot azonban úgy tünt rosszul mértük fel,ugye elözetesen 18-20 km-nek saccoltuk ezt a túrát,ám már most járhattunk a húszadik kilométernél...Kezdtünk alaposan elfáradni,pedig még nem volt vége.Talán a táj szépsége kompenzálta valamennyire a fáradtságot.
 |
| A táj azért szépséges |
Levezetett az út még egy szépséges völgybe,ám tudtuk onnan majd még felkell majd jönni...Gyönyörü szép volt az erdő a völgyben,nagyon kellemes volt itt menni az ősz csodáiban gyönyörködni.Aztán valóban elindult felfelé az út...Erőnk utolsó maradékával tudtunk csak itt felkapaszkodni,már nagyon fáradtak voltunk.Beértünk valami hétvégi kertes övezetbe,ez már Iszkaszentgyörgy közelségét jelezte.Ám dehogy volt az még közel!Csak mentünk,mentünk...mentünk.Erdökön,mezökön át,katasztrófálisan jelzett utakon.Újabb probláma ütötte fel a fejét.Elöször túrázásaim immár 36 éves története során elfogyott a vízünk...Ám végül is már itt voltunk Iszkaszentgyörgynél.Útközben már lemondtunk a kilátóról,úgy voltunk vele még a piramist megnézzük,azt gyorsan le a faluba inni...
Ám egyszercsak ott volt a kilátó...
 |
| Az iszkai kilátó |
Hát ha már itt volt,nem hagyhattuk ki...a kis dombra óriási erőfeszitésbe került felmenni.Tényleg erőm végén járhattam,ráadásul szomjas voltam,na és Gergő is.Azért felmentünk a kilátóra,de nem volt érdemes.Nem sok élményt nyújtott.Maga az építmény remek volt,de kilátásunkat megakadályozta a körülölelő fenyves.Egyetlen ponton tudtunk kilátni,onnan szépen látszodott Székesfehérvár.Szomjasan erőt vesztve úgy döntöttünk ha már idáig eljutottunk a piramist nem hagyhatjuk ki.Szerencsére nem volt messze,néhány száz méternyire a kilátótól és jó kis épitmény volt.Kimerültségem határán is tetszett.Persze nem egy egyiptomi piramisra kell gondolni,annál jóval kisebb volt,de legalább végre eljutottunk ide is.Régóta terveztük már.
 |
| A piramis |
 |
| Régóta terveztem már,hogy felkeresem |
 |
| Egy szelfi itt |
Kigyönyörködtük magunkat aztán indultunk le a faluba ami innen jó másfél kilométernyire volt.Leérve óriásinak tűnt a település.Persze mert fáradtak voltunk és legföképp szomjasak.Sehol az utcákon nem volt egy csap,se egy kút...minek is..hagy szenvedjen a vándor...na és kocsma sem volt sehol...a falu szép kastélya ugyan utunkba került,de már nem volt energiánk foglalkozni vele,majd egyszer egy másik alkalommal....kín szenvedésnek tűnt amig elértük a fő utcát,ott aztán végre találtunk egy kocsmát.Nekiszakadtunk az italoknak.Újjá is születtünk egyből.Közel volt a buszegálló,ahol megvártunk egy Fehérvárra menő járatot.Onnan pedig tűztünk haza.
 |
| Túra vége Iszkaszentgyörgy |
Hát alaposan elméreteztük a túra távját.Maximum 20 kilométeresnek gondoltam azt,de szerintem közelebb voltunk a 30-hoz mint a húszhoz.Alaposan ki is meritett a dolog hiszen mindennel együtt kb.13 hegyet másztunk meg mégha azok nem is voltak túl magasak.Ráadás volt még,hogy elfogyott útközben igaz a túra vége felé a vízkészletünk is és szinte végig csak az alakalmazásra hagyatkozhattunk,hiszen térkép nem volt a területről és a jelzések is katasztrófálisan voltak felfestve.Lehet szerencsésebb lett volna,ha mégis Csóron fejezzük be a túrát,na de így alakult.Ettől függetlenül lebilincselöen szép és érdekes kaland volt ez is!
