Elérkezett a nyár utolsó napja,legalábbi túrázásilag az utolsó,mert ha jól tudom,igazából szeptember 21.a nyár utolsó napja.Ideje összefoglalni a dolgokat,ahogyan azt minden évszak végén megteszem.Hát mit is mondhatnék?Nagyjából hat túrát/bulit terveztünk be a nyárra.Ez így vagy úgy,de összejött,mondjuk elég érdekesen,de erről nem soká majd részletesen.Ugyanakkor ahogy álltalában mindig (kivéve 2021 és talán 2016)most is a nyár volt a leggyengébb.Hol is kezdjem?Most sem dúskáltunk az anyagiakban,ez nagyban befolyásolta értelemszerűen az egész nyarat.Pedig reménykedtünk,mivel a cégünk igazgatója behintette az első negyedév végi prémiumkor,hogy ezentúl minden negyedév végén lesz egy kis plusz lové,mert ugye béremelés az már több mint három éve nincs...Természetesen ebből nem lett semmi,így mondhatni egyik napról a másikra éltünk és ez nem kevés problámát okozott idén nyáron sem..Szerencsére bevezették a megye és országos napijegyeket amelyek jelentősen csökkentették az utazási költségeket,így pár helyre eltudtunk azért menni.Nyár elején a terveknél beharangoztam,hogy egy régi barátunk Judit velünk tart majd egy-egy túrára és neki kocsija is van,így nagyobb lehetőségek nyílhatnak majd meg.Három ilyen autós túra volt betervezve,persze én tudtam,hogy ez úgysem sikerül.gondoltam az is jó lesz ha egy majd összejön.Hát egy összejött azért.Továbbá,hogy meglegyen a tervezett hat túra ahhoz kellett egy meccstúra is és az,hogy egy túrát két részletben csináljunk meg.Na menjünk sorjában.
A Tündérkertben nyár elején
Télen fedeztem fel a nagykarácsonyi Tündérkertet.Mivel ez nincs túl messze,ide adta magát a lehetőség,hogy összehozzunk egy túrát.De valahonnan máshonnan akartunk Nagykarácsonyba túrázni,mivel a Mezőfalváról ide vezető túra már a könyökünkön jött ki,Daruhegy környéke meg nem annyira látványos.Végül Előszállás mellett döntöttünk,hogy onnan túrázunk el ide.tehát dél felöl közelítjük meg Nagykarácsonyt.A nyár eleji túra remekül sikerült,hiszen nem várt,nem remélt szép tájak köszöntek szembe és a Tündérkert is igazán kellemes volt.Ami viszont hátulütője volt a dolognak,hogy három elhullott állat tetemét is láttuk.Eddig egész túrázási történetemben nem láttam három döglött állatot,most hármat is.A legmegdöbbentőbb az út mellett a hátán feküdt lábait az égre meresztő szarvasmarha teteme volt,de a mocsárba szorult őz sem volt egy felemelő látvány.Szűrreállisnak tűnt,hogy ez éppen egy tündérkertbe vezető tűrán történt meg.De mondom jó volt,a Tündérkert szép volt és a buli végén jót ettünk és söröztünk is.
Nem tudhattuk,de ahogy haladtunk előre a nyárban egyre nyílvánvalóbbá vált,hogy ez minden idők legforróbb,legfülledtebb nyara.És én meg azt vettem észre magamon,hogy ilyen fokú és fülledtségű melegben már nem bírom a túrákat.Ez meg is mutatkozott a nyáron párszor.Június végén folytattuk a balatoni kéket a harmadik szakasszal amely Balatonalmádiból vezetett Csopakra,kilátókat érintve.Az egész nyár addigi legmelegebb napján vágtunk neki a bulinak és ez nem sok jót ígért.Már Balatonalmádiból is nehezen jöttünk ki,de valahogy megmásztuk az Óvári messzelátóhoz és a Csere-hegyi kilátóhoz vezető hegyeket.A Csere-hegyen már félmeztelenre vetkőzve pihentem félórát a hűsben mert annyira meleg volt.Innen lementünk Alsóörsre és mivel a meleg itatta magát,a pecsételőhelynél lévő kocsmában alaposan be is söröztünk.Hát ezt nem kellett volna...Félig részegen még megmásztuk az alsóörsi kilátót,de innen pokollá változott a túra..Iszonyatos elviselhetetlen meleg lett és hiába ha felfelé már nem is nagyon kellett menni,a trappolás elviselhetetlen volt és a vízkészlet is kifogyóban volt.Palóznaknál ugyan találtunk csapot,de mondtam Zolikának,hogy a Csákány-hegyi kilátót most kihagyjuk,mert kitikkasztott a meleg..így lementünk Csopakra ahol kajáltunk ugyan,de a Balatonhoz sehol sem lehetett odaférni a strand és a magánterületek miatt...
Kilátás az alsóörsi kilátóból
Következett a tenisz a WTA buli amelyre minden júliusban elmegyünk.Ilyenkor rendezik a Hungarian Ladies Opent.Két napra is elszerettünk volna jönni,de ezt az anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé...Itt is iszonyatos hőség volt,nem is tudom a játékosok hogyan tudták elviselni.Ettől függetlenül nem volt rossz buli ez sem.A Csillaghegyi hév megállónál lévő vendéglőben,kellemes klimában kávéztunk,majd onnan mentünk a stadionhoz.Ott szerencsére találtunk jó helyet ahol nem ért annyira a nap.A meccsek jók voltak és szünetben eltudtunk menni egy jó halászléra a Római partra.Mondom egész jó volt ez most is.Hiányérzet azért maradt bennünk,mert nem tudtunk két napra jönni.
Zajlik a tenisztorna nyár közepén
Következett az a túra amire végre Judit is eljött.Így sikerült összehozni egy somoskői visszatérést.Bár az éves tervekben ez nem volt benne,de ugye mindig történhet olyasmi ami felülírja a terveket.Most az,hogy Judit eljött és autóval tudtunk így elmenni.Rám bízták a megtervezést.Én meg akkor összekötöttem a kellemest a hasznossal.Megszerveztem úgy a napot,hogy a régóta tervezett kishartyányi kőlyukhoz is eltudjunk menni.Onnan Somoskőre ahol egy 8-10 kilométeres kört is mentünk,majd hazafelé a Boszrokánykőt és a Salgó várat sem hagytuk ki.Nagyon remek nap volt,talán a nyár legjobb bulija.Judit nagyon jól vezetett így hamar odaértünk és sikerült mindent megnézni és úgy csinálni ahogy azt terveztem is.Számomra csak a kőlyuk volt új,de így is jó volt visszatérni az ismert helyekre.Zolinak meg Juditnak tetszettek ezek a helyek,ők most voltak itt első alkalommal.
Bár kedvelem Juditot,de nem elsősorban vele szerettem volna ide visszatérni...
Augusztus közepén folytattuk a balatoni kéket a negyedik szakasszal.Nagyon figyeltünk rá,hogy most ne igyunk be előre vagy túra közben.Ám most meg a nyár legfülledtebb napját sikerült kifogni... Csopakról szándékoztunk Balatonfüredre menni az elmaradt Csákány-hegyet és a Kolsoka-völgyet is érintve.Nem indult rosszul a dolog.Aztán a Csákány-hegyre felfelé menet olyan fokú páratartalommal találtuk magunkat szembe,hogy csak kapkodtuk a levegőt Zolikával.Innen aztán még rendben folytatódott a túra,de elviselhetetlen volt újfent a hőség és a fülledtség.A Péter-hegy megmászása számomra már renkivüli nehézséget okozott,pedig nem volt egy nehéz terep.Zoli bírta.Leérve a Péter-hegyről a Koloska-völgy bejáratánál találtuk magunkat,aztán itt leblokkoltam...alig kaptam levegőt és mondtam Zolikának akkor ez most ennyi volt,nem tudok tovább menni.Félóra múlva tudtam felállni és lementünk Balatonarácson át a füredi partra ahol ettünk és ittunk.A félbehagyott túra pedig nem kicsit idegesített mert ilyen korábban sosem történt még velem.Egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy a hőséget nem bírom...
Zoli bohóckodik a Csákány-hegyi kilátóban
Négy nappal később visszatértünk folytatni a túrát onnan ahol félbeszakadt.Hat-hét fokkal hűvösebb volt és elmúlt a fülledtség.Mondhatni ennek az elviselhetetlen meleg nyárnak a legkellemesebb napja volt.Így a túra maradék részét gond nélkül megcsináltuk.Érintettük a Koloska-völgyet,a Koloska sziklákat és a Jókai kilátót is.Majd szintén a balatonfüredi parton fejeztük be a bulit,ahol most is jót ettünk is ittunk.Így esett meg az a csúfság ,hogy a balatoni kéknek ezt a nem túl hosszú szakaszát két részletben csináltuk meg.Ez volt a nyár záró túrája.
A Koloska szikláknál
Így jött össze tehát a nyáron a hat tervezett túra,amellyel így persze nem lehetek elégedett.Zavar a pénztelenség és zavar,hogy már ennyire nem bírom a hőséget.Hozzáteszem a két túrán amikor nem bírtam bizony már extrém hőség és fülledtség volt! Ahogy szinte minden évben várhatóan most is a nyár volt a leggyengébb.Most jön majd az ősz ami a túrázásoknak leginkább kedvező évszak.Feltéve ha normális ősz lesz,mert szeptember első napjaira is mondja a 35-38 fokokat...Az őszi tervekről következő bejegyzésemben lesz szó!
A nyár hat túráján mindig velem volt Zolika és egy alkalommal Judit csatlakozott hozzánk.
Új sorozatot inditok!Túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A második ilyen hely a Budai-hegység keleti lábánál megbúvó Tündérszikla amelyről már számtalanszor volt szó ebben a blogban.
A Tündérszikla amikor utoljára láttam (2019 tavaszán)
Az első olyan túrák egyike volt az ide vezető túra amelyeket már terv szerinti bakancslista keretein belül valósítottunk meg Gergővel még 2015 végén.Az,hogy hogyan került képbe nem tudom,alighanem véletlen.De mivel véletlenek nincsenek,már ekkor tudatos túlvilági tervezés volt a dolog mögött,hiszen a helynek különös jelentősége lett a jövőben!
A túra ez az első jól sikerült,de úgy vettük,hogy egy a sok közül.Évekre elfelejtettük,majd lassan-lassan újra kezdett kibontakozni egy terv egy ide vezető túráról.De Gergővel már soha többé nem jöttünk el ide.Gergő halálát követő hónapban nagy hidegben és hóban viszont eljutottam ide.Minderről amúgy volt már szó ebben a blogban nem is egyszer.Aztán az volt a meglepő,hogy rá egy és rá két hónapra újra eljutottam ide!
Gergő a sziklánál 2015 végén,lehet már akkor "ide tette" azt az üzenetet?
Mint sikeresen megfejtettük a Tündérszikla hordozta magában Gergő nekem szánt üzenetét a túlvilágról,bármily hihetetlennek tűnik is ez,bizony így volt!Már az is különleges volt,hogy egy helyre három hónap alatt háromszor is eljutok.Ilyen véletlenek nincsenek.Aztán nem kis agyalással utolsó exemmel sikerült megfejtenünk a dolog és a hely nekünk szánt titkát!Erről a történetről és az életem egyik legfurcsább túrájáról ami szintén ide vezetett volt már szó a blogban.Ha érdekel keresd meg,ha nem találod szólj segítek!
A hely így különös jelentőséggel bírt immár.És talán az is fura,hogy aztán többé e sorok írásáig legalábbis nem tértem vissza.Mintha a sikeres "megfejtés" után elvesztette volna jelentőségét a hely,újra egy volt a sok közül.
Jómagam a sziklánál
Persze számomra sosem lesz egy a sok közül és egészen biztosan visszatérek még a misztikus,varázslatos helyre.Talán addigra Gergú újra kiagyal ide egy nekem szánt üzenetet.
Maga a Tündérszikla amúgy egy hát nem is tudom,jó tíz méter magas sziklatömb amelynek megmászása inkább a profik dolga.Mi az egyszerű túrázók inkább lentről csodáljuk a természet eme remekművét.Kellemes jó túrák vezetnek ide és innen is lehet sok irányba menni.
A hely bentragadt a szívembe,hiszen voltam itt Gergővel,voltam itt az utolsó szerelmemmel,voltak itt érdekes,misztikus csodák és ide vezetett Gergő túlvilági üzenete is.Egy nap még majd egészen biztosan visszatérek!
A szikla azon a napon amikor az a bizonyos legfurcsább túra vezetett ide..
A minap vágtunk neki a balatoni kék negyedik szakaszának,amelyet idő előtt félbe kellett szakítani az extrém hőség és fülledtség miatti rosszulétem után.Akkor a túra nagyjából 55%-át tettük meg és a Koloska-völgy bejáratánál ahol a kék és a piros jelzés keresztezi egymást szakítottuk meg.Négy napra rá ismét nekivágtunk,hogy pótoljuk az elmaradt részt.Sokkal jobb időnk volt most,eleve hűvösebb és frissebb volt az idő,na persze fázni most sem kellett.Ugyanúgy történt az utazás mint a négy nappal ezelőtti túrán,csak annyi,hogy most nem Csopakon szálltunk le,hanem egyel később Balatonarácson.Innen a legkönnyebb elérni a Koloska-völgyet,hiszen itt megy el az a piros jelzés ami bevisz a völgybe.Fél kilencre itt is voltunk,elsőnek az állomás épület hátuljában található kávézóban nyomtunk le egy-egy kávét és már indulhatott is a túra!
A kávézó
Elindultunk a piros jelzésen,arra amerre a múltkor jöttünk.Jóval frissebb és fittebb voltam én is,nem hiába,sokkal jobb időnk volt.Balatonarács szép részein keresztül vezetett az út amely hamar odaért ahhoz a ponthoz,ahol négy napja abbamaradt a túra.Itt keresztezi egymást a piros és a kék jelzés.Mi a Koloska-völgykedvéért most magára hagytuk a kéket és indultunk be a szép völgybe a piros jelzésen.Az út egy aszfaltozott út volt amelyen a hegy és a fák adtak árnyékot,így az eddigieknél is kellemesebb volt itt menni,a levegő is fenségesen firss és tiszta volt.Zolikával haladva,elmentünk a Koloska csárda és a vadaspark mellett.Egyre szebb lett a völgy és a betonút is véget ért.Egy nagy zöld terület bontakozott ki előttünk amely tele volt padokkal és asztalkákkal.De volt itt kegyhely,egy parányi tó és kereszt is.Sőt egy forrás is,ami nem münködött.Szép volt.Az úgymondd bejáratnál egy tábla fogadott amin az erdő fohásza állt.
Balatonarács és a Péter-hegy
Koloska-völgyben
Körülnéztünk,majd az egyik asztalkánál megreggeliztünk a kellemes környezetben és a jó levegőben.A pihi után indultunk tovább a piroson.Pár méter után ott volt a zöld3 jelzés,ez vitt fel a Koloska sziklákhoz.Erre tértünk le,pontosabban fel.A terv amúgy az volt,hogy a völgy és a sziklák után megyünk a Tamás-hegyre a kilátóhoz és a kereszthez.Ott térünk majd vissza a balatoni kékre,majd úgy megyünk le Balatonfüredre.Ott meg lemegyünk a partra enni-inni.Lépcső vezetett fel a sziklákhoz,egy nem vészes,nem is hosszú emelkedőn.Fent a völgy felett a sziklák és a lelátás a völgyre nagyon szép volt.A sziklák körül meg egy kis fenyves volt,ez különösen kellemes hangulatot adott a helynek.Persze megálltunk gyönyörködni a természet újabb remekművében.A korláton kivülre is kimentünk az egészet csodálni.A sziklákról majd valamikor írok részletesen is.
Lépcső vezet fel
Már fenn a szikláknál
Jómagam az egyik sziklán
A sziklákat letudván mentünk tovább a zöld3 jelzésen amely szerencsére fenn a hegyen,de szinten haladt.Kicsit ingerszegény út volt,de kellemes hüvős volt itt is a fák árnyékában.Nem soká elértünk egy kereszteződéshez ahol a zöld3 jelzésen kivül találkozott még a kék+ és a zöld+ jelzés is.Mi a kék+ -on mentünk keleti irányba,ez vitt vissza a balatoni kék jelzésre.Hangulatos erdőkön át vezetett a kék+ szintén szinten.Nagyon jól járható volt és kellemes.Nem voltak olyan fülledtség problémáink mint a túra első részében négy napja.Jó másfél-két kilométer múltán értük el a kék jelzést.Itt is utak futottak össze.Búcsút vettünk a hangulatos kék+ jelzéstől és immár a balatoni kéken folytattuk újra.
Túratársak a Koloska szikláknál
Hangulatos a kék+
Némi emelkedő következett,de éppen,hogy minimális.Pár méter után feltűnt a Jókai kilátó a szemközti ormon.A Tamás-hegyen voltunk már és emlékeztünk,hogy három éve éppen itt jöttünk szemből a balatonfüredi túrán.Hamar odaértünk a kilátóhoz,ahol meglehetősen sokan voltak.Többször írtam már és a kilátós sorozatomban is benne van,hogy ezt a kilátót nem zártuk a szívünkbe.Szűk,szűk a feljárat is,a gerendák balesetveszélyesek stb.Most sem hazudtolta meg magát a véleményem szerint a Balaton leggyengébb kilátója,még a három évvel ezelőttihez képest is ramatyabb állapotban volt.A lépcsőfokokat kövekkel támasztoták alá például és nem azért mert így jól mutat...a korlátok is erősen mozogtak és a gerenda most is ott figyelt.Ennek ellnére tömeg volt itt.Ezt azért furcsáltam mert a Balaton környékének két leggyengébb kilátójánál tapasztaltuk a legnagyobb tömeget (a másik a badacsonyi)...közben meg a jó kilátóknál szinte nincs senki.Na mindegy,valahogy feljutottuk a felső szintre ahol a sokaság miatt alig-alig volt élvezhető a kilátó egyetlen jó tulajdonsága a kilátás..
Feltűnik a Jókai kilátó
A történelemben másodszor a Jókai kilátónál
Kilátás Balatonfüredre és a Tihanyi-félszigetre
Közben a tömegben egy hölgyre lettünk figyelmesek.Persze csinos volt,de nem ezmiatt.Ugyanis dumálgattunk ott Zolikával közben,a kilátót szidtuk éppen,na nem durva formában és ezt ő meghallotta és a börzsönyi Csóványos kilátójáról kezdett beszélni,így aztán szóba elegyedtünk vele,mi meg előadtuk,hogy van a környéken sokkal jobb kilátó nem is egy,pl.az Örtorony a Tihanyi-félszigeten stb.,azt kiderült,hogy monoriak,akkor meg a hozzájuk közeli Sástói kilátót hoztuk fel neki,úgy tűnt nagyon érdekli a téma,ő meg még megemlítette a monori Strázsa-hegyi kilátót ahol szintén jártunk már.Leérve is váltottuk vele pár szót,igazán kellemes volt!Nem azért mert jó nő volt,hanem mert egyszerűen az ember észreveszi a hozzá hasonlót,az azonos érdeklődési körüeket meg ilyesmi.Persze a hangja is angyali volt,nehéz szívvel váltunk meg tőle.Annyi kiderült,hogy Hajninak hívják és Tihanyban nyaralnak éppen a családjával.Úgy láttam a szülei vannak vele meg talán a tesója meg talán a pasija (ha az volt).Mi mivel nem volt így élvezhető a kilátó a tömeg miatt mentünk tovább a kéken.
A kellemes kis csajszi a kilátóban,ha magadra ismersz és van kedved egy-egy túrához jelentkezz!
A kilátónál,továbbra sem ez a kedvenc kilátóm!
Lefelé indult a balatoni kék,közben azon merengtünk Zolikával,hogy többet is kilehetett volna hozni ebből a beszélgetésből a csajszival.Talán annyit,hogy valamikor egyszer-egyszer egy közös túrát bevállalni...na persze ezek csak agyalások voltak a realitás azt mondta ennek aligha lehet bármi esélye.Gyönyörű út vezetett lefelé,sok helyen felbukkant a kilátás,hol kelet,hol dél vagy dél-nyugat felé.Sokszor meg is álltunk ezt megcsodálni.Nem emlékeztem,hogy a három évvel ezelőtti túrán amikor itt jöttünk felfelé,akkor ez feltűnt-e?Pár száz méter múlva értük el a Tamás keresztet a Tamás-hegy oldalában.Innen is remek kilátás nyílt,itt is jártunk már és most itt is mozogtam bőven csütörtöki nap ellenére.De nem zavart,megcsodáltuk a keresztet és a kilátást.Ezután az utolsó méterek következtek.
Kilátás a Tamás-hegyről
A Tamás keresztnél
A kereszttől már csak pár méter volt a város.Nagyon hamar leértünk Balatonfüredre.Pár utcán át csatangolva meg elértük a két tornyú vörös színű templomot.Ezzel szemben a közösségi ház egyik oszlopán volt a pecsételőhely.Leigazoltuk a papírokat és a túra ezen a ponton lényegébe véget ért.Persze mi fogtuk magunkat és lementünk a Balatonhoz ami innen jó másfél kilométerre lehetett.Lenn a szokásos.a Tagore sétány kismillió emberrel.Mi megkerestük a múltkoir kajáldát és most is ott ettünk és ittunk egy igazán jót.Több mint egy órát üldögéltünk benn,de még mindig volt időnk,így ide-oda sétálgattunk a környéken különösebb látnivaló nélkül.
Végállomás a templomnál
Zolika pecsétel
Megérdemelt zaba!
Hat óra után indultunk vissza a vasútállomásra majd hét után indult a vonat.Sokkal simább volt az út haza mint vasárnap,most nem voltak viharok,nem volt eső.Este 11-re értem haza lakásra.Hát ha nem is könnyen,de sikerült teljesíteni a balatoni kék negyedik szakaszát.Két részletben ment a dolog,mivel az első rész végénél a rosszullét miatt félbekellett szakítani a túrát.Extrém fülledtség volt amit nagyon nehezen lehetett csak bírni.A második rész négy nap múlva már nagyon jól sikerült,semmiféle gondjaink nem akadtak és voltak a túrának kifejezetten kellemes szakaszai a napnak pedig kifejezetten kellemes percei...
Bár az egész buli az egy túra része volt,de mivel két nap jöttünk ezt egy újabb túrának számítom.Hiszen ha nem jövünk ide,akkor máshol túráztunk volna.Most is mentünk kb.10km-et.Így idén tartunk 233 kilométernél összesen.Az év 16.túrájával így az átlagunk 14,56 km túránként,ez így ötven felett nekem bőven megfelel!
Különösen a második rész már nagyon jó buli volt!A balatoni kéket terveink szerint ősszel folytatjuk a legvalószínűbb,hogy októberben.De addig is lesznek még más túráink!
Természetesen sosem gondoltam,hogy bármit is nagyon jól csinálnék,maximum esetleg jól.A you tube csatornám statisztikáit böngészve szembesültem vele,hogy az utóbbi időkben elszaporodtak a negatív értékelések a videóimnál.Azokról a videókról van szó amiknek a készítését hobbiként űzöm és az éppen adott túrát mutatják be a mi szemszögünkből,ahogy megéljük a dolgokat.Persze a sok agyoniskolázott negtív lájkokat adónak nem esik le,hogy a you tube csak a pozítiv szavazatokat mutatja.A teljes statisztikát csak én látom a you tube stúdióban.Persze ez engem annyira nem zavar,hiszen a megélt élményt ez nem tudja elvenni soha,csak próbálgatok az emberi lélektanba kicsit belelátni.Ezt már a facebook több furcsaságánál is próbáltam korábban,természetesen nem jutottam semmire.
Szóval megszaporodtak a leértékelések és azon gondolkodom mi zavarhatja ezeket az embereket?Természetesen a nagyobb nézettségű videók vonzák elsősorban ezeket a mókustojásokat.Nincsenek is túl sokan,sőt olyant is eltudok képzelni,hogy egy illető értékeli le a videókat különböző címekről,csatornákról.Mi zavarja őket?
A legnézettebb videóm jelenleg a Bendegúz nyomában,ahol az utóbbi napokban szaporodtak meg a negatív értékelések.Mondom ebből a you tube (nem én) semmit nem mutat a nagyérdeműnek,ezt csak én látom.
Egyértelmű,hogy ez nem csúcs munka.Sem a minősége,sem a tartalma nem tartozik az élmezőnybe,de könyörgöm ezer és ezer hasonló vagy még ennél is gyengébb videó van fenn a videómegosztón.Vajon annyira irritálhatja őket ez a film,hogy csillapíthatatlan vágya ébred,hogy leértékelje a videót?Vajon kinek ártott ez a film,hogy ezt érdemli?Vagy...lehet,hogy csupán az irigység dolgozik némelyik fotelhuszárban?Magát az élményt az életérzést nem tudja elviselni? Erre csak azt tudom mondani,hogy nem élünk jól,kegyetlenül megcibált az élet engem is és a legfőbb túratársamat is.Hagy maradjon meg legalább ez nekünk...
Másik filmem a Rebeka legendája amely előszeretettel vonza a negatív szavazatokat.Maga a sztori pedig úgy érzem jó,lehet nincs jól elkészítve a film,de mondom hemzsegnek az ennél jóval gyengébb produkciók is.Vajon ennél a videónál is mi irritálja a sok fotelharcost?
Aztán az összes Budai-hegységben készített videóm kapott legalább egy negatív lehúzást.Valakit nagyon zavarhat jelenlétünk a Budai-hegyekben...Itt volt olyan filmem amelyet megfelelő kamera híján stabilizátor nélküli telefonnal tudtunk rögziteni,mert épp megcibált az élet és nem tellett másra.Jó ezek tényleg gyengébb minőségű filmek.Hát észre is veszik!
Ahol én úgy érzem hibáztam és amely videó tényleg megérdemel egy-egy negatív kritikát az "Túra ahol a vonat a mélybe zuhant" c. filmem amelyet Biatorbágyon forgattunk.Ment ez is a maga útján,de a végét nagyon lehúztam az irányú elkeseredésemben,hogy nagy-nagy szomjunkban nem találtunk a város azon részén semmi ivási lehetőséget amerre mentünk.Itt talán kicsit erősen fogalmaztam én is,úgy ahogy nem kellett volna.Tehát itt oké.jogos a negatív lájk.
Aztán persze sok videómnál akad egy-egy negatív lehúzás,a legalja mondjuk az volt amikor Gergő első emlékvideóját értékelték le...ez úgy gondolom már mindennek a legalja...az ilyen embert már nem lehet mínősíteni.
Na,de persze jóval több a pozítiv visszajelzés a pozítiv lájk,így ezek a negativos kiskirályok kárt nem tudnak okozni bennem.Komment meg csak olyan tud bejönni amit én beengedek,sosem adok teret az olyan kommenteknek amelyek minket húznak le,vagy gyaláznak.Jogos kritikát persze elfogadok,de mindig mondom nem profi filmes vagyok még csak nem is profi túrázó és nem kívánok senkinek sem megfelelni.
De vajon kik értékelik le előszeretettel mások munkáját?Olyant is amibe húsz óra munka van.Legvalószínűbb az irigyek,a mindig mindenbe belekötő fotelhuszárok akik a facebookon is mindenbe belekötnek. Aztán,hogy az esetleges hasonló videótkészítő túratársak?Ezt annyira nem tartom valószínűnek (persze előfordulhat),hiszen pont ezek tudják mi munka van egy-egy ilyen filmben és remélve,hogy a többség ezt értékeli,ezért nem is húzzák le a másikat.Vagy akkor talán a film nélküli túrázók?Akik esetleg többet várnak egy-egy adott témáról-túráról és megnézve egy-egy filmemet nem azt kapják amit előzetesen vártak.Ez még előfordulhat.Leértékelhetik a filmeket még olyanok is akik ismernek és irigykednek,hogy mi ennyit eljárunk (még mindig kevesebbet mint egyesek - és 99%-ban csak belföldön),vagy olyan akinek a múltban valamilyen sérelmet okoztam és bosszú gyanánt értékeli le a videókat.
Szóval nem tudom...de nagyon érdekesek az emberek.Tudom minél nagyobb a nézettség annál több a hülye is.Nem tudom,de lehet valóban ezek a videók képviselik a világ legnagyobb baját,ezektől szar minden és ezektől szar egyes emberek élete.
Nekem továbbra sem tudnak ártani.A videózás a túrák voltak amelyek kisegítettek és segítenek a mai napig a Gergő elvesztését okozta depiből.Értékeld le továbbra is,ha neked ez örömet okoz.A negatív lájkod nem látszik a you tuben,tehát olyan mintha ott sem lenne,továbbá ezzel az élménytől még nem fosztassz meg minket és továbbra sem kívánunk senkinek sem megfelelni!
Gondolom ha a bejegyzéseket is lehetne értékelni akkor most ez is kapná a negatívokat...
Nem tudom megmagyarázni,de valahogy nem igazán vonz a balatoni kéktúra.Csupán Zolika iránti tiszteletből próbálom végig csinálni vele együtt.Talán a túra kötöttsége,hogy márpedig az előre meghatározott útvonalon kell menni,vagy nem tudom...de nem vagyok oda érte ez az igazság.Persze itt-ott azért le-le térünk,de a fő csapás marad.Az egész túra nagyjából 102 km hosszú,van aki egyszerre megcsinálja,van aki kétszerre,háromszorra,négy,öt...nekünk olyan tízedikre lesz meg a táv,esetleg nyolcadikra.Mondjuk mi sosem azért túrázunk,hogy sokat menjünk,sokkal inkább azért,hogy sokat lássunk.A napokban tapasztalható hőség és fülledtség is minél jobban elvette a kedvem az egésztől,anyagiakban sem duskáltunk az elmúlt hetekben,ugye a béremelésünk és a nyári pénzünk kellett a nagy fönök lányának és szeretőjének új lakására...Szóval nem volt kedvem ez az igazság,de tartoztam annyival Zolikának,hogy elmegyek vele.
Zolika neki készül a csopaki állomáson
Mivel kilencnapos szabin vagyunk,mindegy volt melyik nap indulunk neki.Mi a vasárnapot választottuk,erre ígérték a leginkább túrázásra való időt a fullasztó hőségben.Aztán mint kiderült ez óriási tévedés volt.Reggel fél ötkor indultunk,végig vonattal mentünk pusztaszabolcsi és fehérvári átszállásokkal.Viszonylag simán fél kilencre le is értünk Csopakra,itt fejeztük be az előző azaz a harmadik szakaszt.Innen indult a negyedik.Már a harmadik szakaszon is röviditettünk az extrém hőség miatt,bíztunk benne ezen a negyedik szakaszon majd nem kell.A kék jelzés nem az állomástól indult,feljebb kellett menni a faluban jó egy kilométernyit.Nem tűnt úgy elsőre,hogy gondjaink lesznek a napi időjárással.A kék jelzésig is akadtak látnivalók Csopakon.Szép szobrok,templomrom,új templom és a Csonka torony.Nem unatkoztunk tehát.A Csonka toronynál volt a kék jelzés.terveink szerint ugye Balatonfüredre mentünk volna tovább,de ellenkező irányba indultunk,hiszen legutóbb elmaradt a Csákány-hegyi kilátó.Most persze ezt akartuk pótolni.
Szent Miklós templomrom Csopakon
A Csonka torony
A Csonka toronyról majd alkalom adtán írok részletesen is.Indultunk tehát a kéken fel a Csákány-hegyre.Egy temetőt vágott ketté az út,majd betért egy erdőbe.Meredek nehezen járható út vezetett felfelé,de nem ez okozta a problémát.Eső volt éjjel és az út csúszott is,de még mindig nem ez volt a gond.A baj az volt,hogy a felszálló pára iszonyatosan elviselhetetlen volt.Alig kaptunk levegőt,nem tudtuk,de lehetett vagy kilencven százalékos páratartalom!Egyszerűen fuldokoltunk...Nagy nehezen szét izzadva aztán végül is felértünk a kilátóhoz.Itt volt egy asztal padokkal.Pihentünk annyit,hogy leperegjen rólunk az izzadtság.Aztán három lány jött egy kutyával akik betámadták a kilátót.Megvártuk míg lejöttek,aztán úgy támadtuk be mi is az alsóörsi kilátóhoz nagyon hasonló építményt!
A csodás Csákány-hegyi kilátó
A kilátószint
A zöld színű kilátó teljesen rendben volt,csupán a fába vésett sok ökörségen akadtam ki...Természetesen a kilátó bekerül majd a kilátós sorozatomba,ahol majd részletesen megismerkedünk vele.Felérve a fülledtséget felváltotta a kellemes szél.Nem is nagyon akartunk lemenni.Egy csávó jött fel futva,körülnézett azt futva le is ment.Mi meg megcsodáltuk a panorámát,hiszen teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Főleg a Balaton irányába azonban elég párás volt az idő.Alig látszódott a nem túl távoli Tihanyi-félsziget.Láttuk magunk előtt a hegyeket amelyek közül egy-kettőt megkell majd másznunk az út további szakaszán.Láttuk a Balaton-felvidék csodás tájait,mögöttünk meg Alsóörsöt és a Csere-hegyet is na és mindkét kilátót ahol voltunk.Szóval szép volt az biztos.Jó félórát fent voltunk,de indulni kellett tovább.
A kilátóban
Kilátás a Balaton felé
Búcsú a kilátótól
Lefelé sem volt sokkal könnyebb,de nem is annyira a terep miatt,hanem mert még mindig igen magas volt a páratartalom.Végül leértünk vissza a Csonka toronyhoz,indultunk tovább Balatonfüred felé.Egy vízimalomhoz értünk még Csopakon,de zártkörű rendezvény miatt nem engedtek be,mondták jöjjünk vissza két óra múlva...így mentünk tovább a kéken amely milliomos házak között vezetett,majd kiért a hegy alá és amolyan panoráma út szerűen haladtunk tovább.Itt is fülledtség volt ha nem is akkora mint a hegyen,de ez párosult egy elviselhetetlen hőséggel.Aztán láttuk,hogy az út felfelé indul a hegyre,előtte pihentünk még egyet a hüvősőn,majd belevágtunk!
A vízimalom
A panoráma úton
A 319 méter magas Péter-hegy normál esetben nem szabadna,hogy nehézséget okozzon.Az út nem túl meredeken cikk-cakkban vezetett felfelé.Ám a fülledtség és a hőség továbbra is tombolt!Azt vettem észre,hogy egyre nehezebben haladok felfelé 50-100 méterenként pihenőt kellett tartanom.Zolika bírta,dehát van 20 kiló és 13 év előnye.Nagyon nehezen értem fel a hegyre,ahonnan itt-ott kibukkant némi kilátás,de nem sok.Akár ez a hegy is megérdemelne egy kilátót!Na,de a neheze csak ezután jött!A lefelé menet a másik oldalon kész katasztrófa volt.Sokáig egyenesen elképesztő meredekséggel vezetett le az út a hegyről,nagyon csúszott is,ha nem a kövektől,akkor a sártól az éjjel leesett esőtől.Ez mellé párosult az elviselhetetlen fülledtség.Nagyon nehezen értünk le.Odalenn az út amire leértünk már bevitt a Koloska-völgybe.Eredetileg úgy terveztük bemegyünk,de aztán letettünk róla,mert úgy nem jutott volna idő egy kis tervezett lakomára a balatonfüredi parton.Na meg éreztem,hogy egyre inkább szarul vagyok.Leültem egy hűs helyre jó húsz percre.Akkor gondoltam teszek még egy utolsó próbát,de előttünk a Tamás-hegy tornyosult amit szintén megkellett mászni.Aztán éreztem,hogy nem bírom tovább.Felkellett adnom a túrát,hát nem sűrűn történik ilyesmi...de elég rosszul voltam már.Újabb kis pihenő és megnézve a térképet láttam,hogy egy viszonylag rövidebb úton letudunk menni a partra.Így arra indultunk tovább.
Itt szakadt félbe a túra
A városba érve találtunk egy vendéglőt ahová beültünk egy sörre és kávéra.Szégyelltem magam,hogy felkellett adnom a túrát ami így félbeszakadt.Úgy tűnik igy ötven felett ezt a fajta hőséget és fülledtséget már nem bírom.A sör és a kávé adott kis erőt így mentünk le a partra,az út amúgy a Koloska-völgyet a parttal összekötő piros jelzés volt.Elviselhetetlen volt a hőség itt is.Leérve a szívkórháznál lévő Kossuth szíkvíz forrásból ittunk.Továbbra sem örvendtem a legjobb állapotnak így kiérve a partra egy padon pihentem az árnyékban.Zoli addig megnézte a révész és halász szobrát.Kicsit magamhoz térve kis sétára indultunk a Tagore sétányon ahol sok étterem volt,találtunk egyet megfelelő árakkal.Ide beültünk lenyomtunk egy babgulyást,palacsintát ,kávét és sört.Egy órát ültünk benn.Ez újra adott egy kis erőt.Kaja után kis sétára indultunk a szép és kellemes sétányon.
A Kossuth-forrás
Lakoma
Szerencsére a sétány végig árnyékos volt,mert még mindig nagy fullasztó hőség volt amúgy.Még kiültünk egy helyen a partra bámultuk a csodás Balatont.Egy órát itt is elüldögéltük,még mindig nem voltam százszázalékos állapotban,de indultunk a vonathoz.Útban az állomásra még vettünk vízet magunkhoz a szíkvízforrásnál.Majd nem soká az állomásra értünk.Jött a vonat rendesen mi meg beültünk a szerencsére klimás vonatba.Ahogy elindultunk elkezdett esni az eső és vihar csapott le a Balatonra,de a vonat jött rendesen.Némi késést ugyan összeszedett,de rendbe,gond nélkül jött.Fehérvárra érve is tombolt a vihar,de itt nagyban eső nélkül,hatalmas széllel.Átkellett mennünk a másfél kilométerre lévő buszmegállóhoz ahonnan volt még buszunk haza.Félórát kellett rá várni.
Zoli pihen a parton
A révész és a halász.Megkell fogni a cipőjüket és visszatérünk ide!
A busz Dunaújvárosig végig hatalmas viharban jött.Nem utaztam még ekkora viharban,félelmetes volt!De a busz is rendesen hazaért.Itthon is hatalmas vihar volt,villámok csapkodtak,esélytelennek tűnt hazamenni a megállóból.Beálltunk egy árkád alá várva,hogy lanyhul a vihar.A helyijáratok sem jártak már így késő este.Jó félóra múltán csitult a vihar,így haza tudtunk menni.Így majd éjfélre értem haza.
Hát egy kicsit elcseszett nap volt.Sajnálatos volt és bántó számomra,hogy félbe kellett szakítani a túrát.Talán ez az első jele annak,hogy öregszem,nem megy már úgy minden mint régebben.Ez van.De folytatjuk rövidesen onnan ahol most félbeszakadt a túra.És bemegyünk akkor a Koloska-völgybe is ha már igy alakult.
Természetesen ez is túra volt azért.és ez volt az év 15.túrája.Most így is mentünk 10 kilométert.Ez pedig összesen így 223 kilométer ebben az évben.Az átlag pedig akkor 14,86 kilométer túránként.Ez már így nekem ebben a korban tökéletesen elég.
Nem mondhatnám,hogy sok pofont kaptam a szüleimtől az életemben,talán ha kettőt.Amennyire emlékszem az első az volt,hogy falhoz vágtam azt a pogácsát amit hosszas könyörgés után a nagyi készített.Már emlékezni nem emlékszem rá,arra emlékszem,hogy elmesélték nekem a szüleim.Szó se róla ezt megérdemeltem.A másodikat is alighanem.Mivel Papa100 jubileumi évet tartok,így elmesélem ennek a második pofonnak a történetét,hiszen majdhogynem világosan emlékszem rá és ezt ugye a papától kaptam.Akkor persze nem esett jól,ma már kincset érne még egy...Az időpont talán 1980 körüli lehet,vagy kicsivel előtte esetleg utána.A helyszín pedig a mezőfalvi szőlőhegyi kertünk,ahol pontosan egy éve jártunk és csak nyomokban fedeztem fel a régi gyerekkor nyomait a lepusztult háznál..
A régi háznál tavaly,semmi sem maradt régről csupán az omladozó ház...
1980 körül azonban még élt és virult ez a környék.Jó volt itt lenni a kellemes környezetben a hangulatos kert és a sok jó ember árnyékában.Még haverok is akadtak,pl az egyik szomszéd kisfiú,már a nevére sem emlékszem,talán János,de ez nem biztos.Persze még porbafingó tökmagként a játék volt az elsődleges és egy olyan világban amikor semmi kütyű,telefon,internet,de még nagyon tv sem volt,roppant jól elvoltunk!A sokadik játék közepén azt találtuk ki,hogy csinálunk egy sátort.Na,de hova?Olyan sok megfelelő helyet nem találtunk,mivel mindenhol növényzet volt a hátsó udvarban meg az állatok élték a mindennapjaikat.Azt találtam ki,hogy akkor a sátort a ház és a terasz előtti cseresznyefa közremünködésével alkotom meg.Na de,hogy?Már akkor remek "mérnőki tudásommal" úgy tudtam megtervezni,hogy a fiatal fa alsó ágát is bevonom a kivitelezésbe.
Illusztráció,hát a mienké nem ilyen volt...
A háznál található felesleges pokrócok segítségével amit az alsó ág tartott meg felső merevítő gyanánt egy igazán remek kis sátrat hoztunk össze.Ahol aztán játszhattunk kedvünkre.Azaz csak játszhattunk volna...Mert papa ekkor érkezett be a szőlőből és látva mit műveltünk valószínűleg elkapta az agyvíz.Féltette a fiatal cseresznyefáját,nehogy kárt tegyünk benne.Talán egy pokróc megtartása nem okozhatott a fának túl nagy kárt,de gondolom ő attól félhetett,hogy letörjük az ágat.Csak azt vettem észre,hogy igen egészséges pofon csattant az arcomon...De csak egy!Papa nem vert félholtra,esze ágában sem volt,egy olyan atyai pofon volt amilyent mehérdemeltem.Persze bőmböltem mint egy kis elkényesztetett hülyegyerek,de aztán beláttam,hogy baromságot csináltam.Később pedig maga a papa szerkeztett nekünk a fa mellé egy jópofa sátort.
A pofon (illúsztráció)
Több mint negyven év telt el a pofon óta,papa pedig 36 éve nincs velem.Mindent oda adnék egy újabb pofonért...Egy olyanért amit megérdemlek,ha olyan útra tévedek amire nem kellene,Bár szerencsére nagyon én nem tévedtem tévútakra az elmúlt 36 évben.De azért jó lenne ha itt lenne a papa és útbaigazítana amikor kell és amikor arra szükségem van.Korábban írtam,hogy amikor úgymondd túlvilági segítséget érzek azt legtöbbször úgy érzem,hogy a papától jön.Azt olvastam erről amit úgy érzünk az úgy is van...Így vagy úgy jöhetne egy újabb pofon!A cseresznyefa ágért pedig bocs papa,nem akartam,még kis buta voltam,de látod kárt azért nem tettem az álltalam is szeretett fába.Kárt az tett aki valamikor az elmúlt 36 év folyamán kivágta...
Az utolsó kilátó természetesen nem tudhatta,hogy ő az utolsó kilátó.Az utolsó ami megmaradt nekünk még... Csak állt ott nagy magányába,várta,hogy egyszer erre tévedjünk.A Baglyas-hegyi túránk egyik utolsó látvány eleme volt.Ám felérve a kilátószintre nem ajándékozott meg a kilátás csodájával és örömével.A kilátóból ugyanis csak azt körül ölelő erdőre láttunk ki.Valószinűleg amikor épült a környező fák sem lehettek sokkal kisebbek,így érthetetlennek tűnt,hogy miért nem építették magasabbra.Egy szűk sávban nyílt csupán kilátás magára Székesfehérvárra amely jó 10-15 kilométerre lehetett dél-kelet felé.Pedig a kilátó adottságai lehetővé tették volna a teljes körpanorámát.Talán ez a keserű felismerés vezetett odáig,hogy a kilátóban túl sok kép ekkor nem készült.Pedig ha tudom,hogy ez az utolsó kilátó...!
A Piramita kilátó
Nem is töltöttünk itt sok időt.El is mentünk búcsú nélkül.Nem tudhattuk,hogy nekünk kettőknek már nem tartogat több kilátót az élet.Nem volt már hátra két hónap sem és Gergő elment..Talán magával vitte az addigi kilátók emlékét...és talán magával vitte az utolsó kilátó és az utolsó kilátás emlékét is,annak a szűk sávét...Nekem még aztán akadtak sok szép kilátóim és minden egyes kilátóba felérve rettenetesen fájt,hogy örök túratársam már nem lehet ott velem...ez minden kilátóba eszembe jutott és eszembe jut azóta is.Pedig akadtak bőven csodák!Elég ha az Őrtoronyra gondolok Tihanyban amely szerintem a legklasszabb kilátó széles e hazában.De sorolhatnám holnap reggelig is,a Berzsenyi kilátó a Keszthelyi-hegységben vagy akár az Apponyi a Geresdi-dombságban,a Megyer-hegyi a Zemplémben,stb...ezekre már Gergő nélkül kellett elmennem...A mi lépteink ott maradtak a Cigány-hegyi kilátóban,vagy a Boldog Özsébben a Pilis csúcsán,de őrzi lépteinket a Julianus-kilátó a Börzsönyben is.Több kilátót kettőnknek nem tartogatott a sors az utolsó a Piramita kilátóba mindörökre ott maradtak a lépteink nyoma...
Az utolsó kilátó őrzi lépteink
Nem adta meg a sors,hogy Gergő rátudjon menni a mi saját kilátónkra amely itt épült a lakhelyünkön,hiába jártunk ki heti szinten megnézni,hogy lesz-e belőle végre valahára valami.Két héttel Gergő távozása után kezdték érdemben építeni...pedig ha elkészül időben valószínűleg az lett volna az utolsó kilátó.De nem,így maradt a Piramita kilátó,talán méltóbb is Gergő emlékéhez,hiszen ott áll az erdő közepén,erdő veszi körül amit Gergő annyira szeretett.A rengeteg kilátós élményeink itt értek véget,persze ezt akkor még nem tudtuk...Négy évvel később tértem vissza és úgy tűnt mintha a kilátó jobb állapotban lenne mint négy éve!Hát ez meg,hogy lehet?Éppen romlani szoktak a dolgok az idő múltával,nem javulni.Mindegy.A kilátás most is ugyanaz volt mint akkor,tehát lényegébe semmi.Kerestem Gergő nyomát és sajnáltam,hogy akkor csak pár percet töltöttünk itt.
Kilátásilag az egyik leggyengébb kilátó amiben valaha is jártam...
Az utolsó kilátó tehát nem kényeztetett el minket nagy élményekkel és ha Gergő nem megy el azon a téli hajnalon valószínűleg úgy vonul be túrázásaink történetébe mint egy jelentéktelen kilátó ami egy a sok közül.Így azonban óriási jelentőséggel bír ahová tervezek majd időnként egy-egy visszatérést.Sok utolsós emlékeink vannak,a kilátó most jutott eszembe.Az utolsó kilátóról most ezért emlékeztem meg.
.png)
