WTA buli 2024

 Hagyomány már,hogy minden év nyár közepén eljövünk a magyar tenisztornára a WTA Hungarian Garnd Prix-re (minden évben más a neve).Idén sem volt ez másképp.Igaz máshogy terveztük...úgy volt,hogy két napra is eljövünk,de mivel a cégünk vezére inkább a lányának vette egy 150 milliós lakást valahol Budapesten,mint a dolgózoknak adjon némi kis nyári pénzt,így nem tehettük meg,hogy két nap is eljöjjünk,mivel nem volt rá anyagi fedezetünk...így egy nap maradt a bulira.Szerdán szoktunk jönni,most a keddet választottuk,mivel esélyes volt,hogy szerdára már egy magyar sem lesz versenyben,legalább lássuk őket.Sikerült is,hiszen a keddi nap három magyarért is szurkolhattunk.Nem kellett kapkodni,a fél nyolcas vonattal érkeztünk a Déli pályaudvarra amely a késése ellenére is kilenc órára felért.Innen ahogy szoktuk gyalog mentünk ki a Margit-hídi HÉV megállóig,útközben vettünk egy-egy pizzaszeletet.Csak mellékesen jegyzem meg,hogy a Balatonon is és itt Pesten is olcsóbb a pizza mint nálunk Dunaújvárosban!Ez azért elég nagy szégyen a dunaújvárosi árusokra nézve,be is kaphatják az összes faszunkat mind!Na,de odaértünk a HÉV-hez és kihúztunk vele Csillaghegyre.Itt a HÉV megálló melletti kocsmába ahogy mindig is,most is betértünk!

Jók is felíratok a Csillaghegyi hév megállnál lévő kocsma falán

Ötletes,a hely nagyon jó,nagyon kedves kiszolgálással!Ajánlom mindenkinek!

Érdemes volt!Erre a napra jósolták az embertelen kánikula tetőfokát azaz 41 fokot,úgy tűnt így is lesz...a kocsmába betérve azonban kellemes klimatizált helység fogadott,amit tetézett egy nagyon kedves és aranyos pultos leány is!Egy-egy kávét és fröccsöt húztunk le.Aztán megköszöntünk a szíves vendéglátást.Érdekesek voltak a kocsma falára felfestett felíratok,megkérdeztem a leányt leszabad-e fotózni,mondta,hogy minden további nélkül.Így ezeket láthatjátok fentebb.Ezután indultunk ki a Római teniszakadémiára ami innen másfél-két kilométerre van.Félő volt,hogy a rekkenő hőségben odasülünk a lelátóra,de nem így volt,de erről majd menetközben.Rendben meg is érkeztünk a stadionhoz,megvettük a belépőnket elvégeztük a kis dolgunkat és mehettünk is fel a lelátóra!

Babosék meccsére értünk oda

Babos megsemmisitő,súlyos vereséget szenvedett...

Feltudtunk menni legfelülre ahol egy belogó fa adott kis árnyékot,bár a régi törzshelyünket elfoglalta egy nő aki aztán egész nap ott is ült,de így mellette is jutott még az árnyékból,így nem főttünk meg!Szegény játékosoknak nem lehetett semmi a pályán a tüző napon,de szerncsére kicsivel később felhők is jöttek!Az első meccs vége felé értünk oda,amelyen a híres magyar teniszezőnő Babos Timi játszott egy ha jó tudom egy orosz teniszezővel.Babos párosban a világ talán legjobbja volt pár éve,de egyéniben sosem volt igazán jó.Most is megsemmisitő vereséget szenvedett.Így nem is bántuk,hogy nem láttuk a teljes meccset.Amúgy többen voltak a lelátón mint tavaly meg tavalyelőtt ugyanilyenkor!Tavaly pl.mikor megérkeztünk lehettünk vagy húszan nézők,most voltunk vagy százan.Ez már majdnem annyi mint egy otthoni focimeccsen...Babos volt az öt magyar közül a harmadik aki kiesett,maradt még Fanny és Anna.Most kis szünet után következett Fannyék meccse.

Kezdödik Fannyék meccse

Fanny sorsolása nem volt kedvező,hiszen megkapta ellenfeléül a torna első számú kiemeltjét.Ennek ellenére ahogy tavaly,most is hösiesen küzdött és három szettre kényszerítette a legerősebb ellenfelet!Pokolian jó meccset játszottak amelyen nüanszok döntöttek.Rendkivül izgalmas,hatalmas csatában végül is Fanny maradt alul,de felemelet fejjel jöhetett le a pályáról.Így ki lehet kapni.Fanny nagyon ideges volt a végén és magába is roskadt.Interjút sem adott.De nincs oka elkeseredésre.Ő a 280.-ik a világranglistán míg ellenfele a 28-ik volt és éppen csak,hogy nem Fanny nyert.Sajnáltuk mert megérdemelte volna a továbbjutást!Amúgy gyűlekeztek a nézők,ezen a meccsen már kétszázan is lehettünk talán.Mi meg húztunk át az egyik mellékpályára,mert éppen ott játszottak korábbi kedvenceink az előző évek győztesei.Nem is értettük,hogy miért nem a centerpályára tették be őket.

Hatalmas csatát és izgalmakat hozott Fannyék meccse

Fanny búslakodik a meccs után,de nincs oka rá,remekül küzdött!

Fanny kiesésével már csak egyetlen magyarban bízhattunk,korábbi kedvencükben Annában,de az ő meccs még később kezdödött.Na,de mi meg átmentünk az egyik másik pályára,nem tudom hányas pálya volt,mert ki tudja miért a korábbi évek győzteseinek meccsét nem a centerpályára vitték azaz nem be a stadionba.Ez a pálya meg nagyon egyszerű és szegényes volt egy minimális lelátóval amelyen jó ha elfértünk százan.Közben még Fanniék meccse alatt kellemes lett az idő.Beborúlt dörgött is az ég,enyhe szellő fújdogált és vagy 6-8 fokot visszaesett a hömérséklet,így nem volt olyan vészes a helyzet.Idegesítő volt viszont a pálya felett leszálláshoz készülödő repülők elvonulása és zaja.A dolognak az az érdekessége,hogy pont itt a stadion felett húztak el a gépek,de csak kb.fél kettőig,onnantól kezdve egy sem jött erre!Talán valaki szólt,hogy másfelé tereljétek őket,vagy mi?Sajnos a Pera-Korpatsch meccsnek csak a végére értünk át a másik pályára.Jó 15 percet láttunk még belőle.Pera nyert a két évvel ezelőtti győztes.Jó meccs lehetett ez is,mondom nem értem miért nem a stadionba vitték be?

Szünet nélkül jöttek a repülők,de csak fél kettőig!

A csúcsmeccs a falusi pályán...

Pera nyer (fehérben) mi inkább a másik lánynak szurkoltunk..

Nem is értem most sem,az ország vezető teniszkoplexumának miért az egyik "falusi" pályájára teszik be a korábbi évek győzteseinek meccsét,miközben a centerpályán két nevesincs teniszező játszik Fannyék után...Na mindegy így alakult.Mi meg elmentünk ebédelni a közeli Dunapari büfébe.Emlékesztünk rá,hogy itt árulják az ország legjobb halászléját.Erre most is beruháztunk.Kicsit sétáltunk a Római parton,majd beültünk a halászléra.Ebben most sem csalódtunk,rendkivül finom volt!Most csak üditöztünk mert tudtuk a sör csak kiszárítana,na meg kávéztunk.Nagyon jó itt a halászlé,jövünk mi még ide!Még kicsit körülnéztünk aztán a parton majd húztunk vissza a stadionba.

A büfé a Dunánál

Elképesztően jó ez a halászlé!

Kis ökörködés a Dunánál

A nevesincs kinai és román lány mérkőzésének az utolsó harmadára értünk vissza.Különösebben ez a meccs nem mozgatott meg.A kinai lány nyert.Jöhetett Annáék meccse.Két éve nem láttuk Annát,mert tavaly nem azon a napon játszott amikor mi itt voltunk.Gyönyörű volt most is a szexi teniszruhájában.A meccs kifejezetten jó volt,még Fannyék meccsénél is jobb és izgalmasabb.A szerb Daniloviccal játszott aki szintén egy jó versenyző.Hatalmas csatában már jó ötszáz néző előtt Anna megvédte a magyarok becsületét és legyőzte ellenfelét!Örültünk neki persze.Meg is tapsoltuk.Meghallgattunk az interjút is vele.A meccs után pedig kis ünnepség kezdödőtt a korábbi magyar versenyzökkel,akik bejutottak valaha is a Roland Garros főtáblájára.Ennek csak az elejét néztük meg,indulni kellett a vonatra ami innen nem volt közel.

Zajlik Annáék meccse

Anna nyer!

Estére újra hőség lett,így megizzadva jutottunk el a hévig.Azzal aztán behúztunk a végállomásig,onnan pedig metróval a Délibe.Kényelmesen elértünk 20 óra 50-kor induló vonatunkat.Másfélóra alatt haza is értünk.Hát jó buli volt most is a tenisztorna.Jó meccseket láttunk és remekül elvoltunk.A hőséget meg sikeresen megúsztuk.Meleg volt,de szerintem nem ez a nap volt a rekord és a délelőtti felhők és szelecske kifejezetten jól is estek.Ha marad a tenisztorna Magyarországon akkor természetesen jövőre is eljövünk majd!

Az ünnepség a végén,jobb szélen Anna

Elment a legjobb barátom...

 Nem múlhat el úgy ez a nap egyik évben sem,hogy meg ne emlékeznék Gergőről,hiszen ma van a születésnapja.Ma lenne 25 éves,tehát már távolról sem lenne gyerek.Alighanem már túl lenne egy-két barátnőn,az sem elképzelhetetlen,hogy már megálapodott volna,bár őt ismerve azért ez nem túl valószínű...Ő most is inkább járná a hegyeket,az erdőket,kimenne inkább meccsre (ha olyan csapatunk lenne még amiért érdemes kimenni),de persze szelíd természetéből adódóan azért azt sem zárhatom ki,hogy már megállapodott volna egy igazi (nak tűnő) kislány mellett.

Sok-sok mindent megírtam már Gergőről,hiszen ez a blog főleg róla szól még holtában is.Nem tudom,hogy tudok-e még újat írni.De valamit firkantok ide,mert ez ezen a napon semmiképpen sem maradhat el!

Gergő a Vaskapunál,ekkor még három hónapot voltunk együtt...

Kettőnk történetében talán az volt a legszebb,hogy mi nem csak apa-fia kapcsolatban voltunk.Mi szó szerint barátok voltunk,a legjobb barátok.Olyan barátok akik bármikor bármilyen körülmények között számíthattak a másikra.Amikor az első "hivatalos" szeánszon voltam és lehívtuk Gergő lelkét,neki is szinte az volt az első mondandója,hogy mi nem csak apa-fia voltunk,hanem barátok is a legjobb barátok...

Nem is tudom,hol és hogyan kezdtek el így alakulni a dolgok.Mi rengeteg időt voltunk együtt,hisz ha nem túráztunk,vagy nem meccseztünk akkor lementünk a kutyussal sétálni nagyokat.Ezeken a sétákon aztán oltári jókat beszélgettünk vagy nagyokat hülyéskedtünk.Persze ugyanez megvolt a túrákon is.Így aztán a sok együtt töltött idő,az azonos érdeklődési kör összekovácsolt minket.Gergő mindig megbízott bennem és biztonságban érezte magát velem,de nekem ő,az ő jelenléte ugyanúgy biztonságot adott.Na meg erőt és magabiztosságot.Persze,hogy barátságba fordult ez a dolog,de ugyanakkor valahol megmaradtunk apa és fiaként is.Így vagy úgy,nagyszerű idők voltak.

Hát mit lehet erre mondani?

Azon az átkozott reggelen tudtam,hogy pótolhatatlan veszteség ért.Persze felfogtam azonnal a dolog súlyát,mégis ami először az eszembe jutott az volt,hogy nem lesz több túránk,nem lesz akivel olyan jókat beszélgessek,hülyéskedjek....hogyan,ha elment a legjobb barátom?Idővel a túrák újra beindultak,de kellett némi idő ehhez és Zolika valahol annyiban átvette Gergő szerepét és van kivel túrázgatom újra és ha olyan jókat nem is ,de azért vele is jókat beszélgetünk.Valahol mindig úgy éreztem,hogy Gergő alakította így a dolgokat odaátról,hogy ne maradjak teljesen egyedül nélküle...

Ma sincs máshogy mint korábban,ahogy mindig is írtam.Számtalan túrán érzem azt,hogy Gergő vezérel ő segít odaátról,elérni vagy épp megmutatni az újabb célt az újabb csodákat.És a mai napig vannak olyan túrák melyek egyes szakaszaint szó szerint a nyomában járok.

Elment a legjobb barátom..

A legjobb barátom elvesztése sok mindenre megtanított.Legfőképp a fájdalom küszöbömet kitolta heted-hét határon is túlra.Hiszen ma már nem igazán fáj semmi...Amiért korábban lelkibajaim lettek volna ma már leszarom.Belémkötnek,leszarják a munkámat,vérig sértenek?Ugyan kérem..ezek nem fájnak.Hogyan is fájhatnának amikor már megtörtént velem a létező legrosszabb dolog...és igazából már nem tud fájdalmat okozni senki és semmi.

Gergő elment és mostanában nem fogom a jeleket odaátról,de mégis érzem valahol,hogy ő velem van.Barátságunk pedig nem csak e világi,hiszen az túlmutat a csillagokon az időn és a fényeken.Biztos vagyok benne,hogy még találkozunk!

Boldog születésnapot kisfiam,bár tudom ez csak ebben a világban számít.De tudd,gondolok rád és ahogy te velem,úgy én is veled vagyok mindörökre.

Ikonikus helyek (1.) - Bátorkő

 Új sorozatot inditok!Túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.Az első ilyen hely a Várpalota közelében a Bakony erdeiben megbúvó romtorony:Bátorkő.

Bátorkő az első találkozáskor

Nem is emlékszem pontosan mikor találkoztam először Bátorkő nevével.Ahogy visszatudok emlékezni az online turistatérképet böngésztem új túrákat tervezgettem amikor feltünk Várpalotától északra a Bátorkő neve.Valamiért már akkor szimpatikus volt és elkezdtem utána járni elolvasni és megnézni a rommal kapcsolatos dolgokat.Aztán már éreztem,hogy a hely hív magához és én már tudtam,hogy ide rövidesen eljövünk.Így is lett.2018 nyarán esett meg az első találkozás.Azon a túrán Várpalotától tartottunk Eplénybe,tán napra pontosan hat éve (e sorok írásakor).Gergő és Mónika Bernadet tartott velem.Bátorkőt ekkor a Vár-völgy felöl értük el,mert van ám más útvonal is!Na persze páratlan szépségű volt ez az út is.Lenn még a völgyben Bátorkő tövében minden különösebb "előjáték" nélkül Gergő közölte velem,hogy Petőfi itt írta a Szeget szeggel c. versét.Na ezt meg honnan tudta Gergő?De így volt,igaza volt.Ezt követően mentünk fel Bátorkőhöz,ez volt az első találkozás.Persze nagyon tetszett,nagyon odáig voltunk.Valamiért sokkal jobban szerettük mindig is a romokat,mint a kész vagy a felújitott dolgokat.

Az egyik legikonikusabb képünk Gergővel Bátorkő alatt

Gergő ezután félévvel ment el,nem jutott el többé Bátorkőhöz.Én meg úgy gondoltam Bátorkőre mint az egyik legcsodásabb helyre ahol valaha is jártunk Gergővel.Ekkor még úgy nem fogant meg bennem a gondolat,hogy valaha is visszatérjek...De visszatértem.2020 decemberében valami különös láthatatlan erő vezetett el újra ide.Ekkor már újra elakartam jönni,hiszen előszeretettel jártam olyan helyeken újra,ahol Gergővel is valaha... így aztán úgy történtek a dolgok,hogy eltudjak jönni.Alighanem Gergő vezetett ide odaátról újra....Ekkor Manóval és Zolikával érkeztem.Misztikus ködös volt a Bakony ezen a decemberi napon,de éppen ettől fantasztikusan szép.Nem sok mindent láttunk a ködben mégis ez lett az egyik legjobb túránk a történelemben,valószinűleg top10-es.Ekkor is a völgy felül jöttünk,ám nem folytattuk a túrát Eplény felé mint régen Gergővel,hanem a szemközti Fajdas-hegyet megmászva tértünk vissza Várpalotára.A Fajdas-hegyről remek kilátás van Bátorkőre,persze a sűrű ködben ekkor semmit nem láttunk ebből.Mégis fantasztikusan jó túra volt.Nagyon jó lett volna,ha ott van velem Gergő is és ismét együtt éljük át ezt a csodát.

Bátorkő a misztikus ködben

Némileg tisztult aztán az idő

Zolikával Bátorkőnél

Ettől kezdve Bátorkő fogalommá vált.Zolikát két közös barátunk állandó jelleggel csesztette a közösségi oldalakon amiért ezen a túrán nem mászott fel velünk a toronyhoz ahogyan én meg Manó.A dolog persze vicces zirkálódás lett,de éveken keresztül előjött mindig a téma.Míg nem Zolika megfogadta ha majd újra eljövünk fel fog jönni ő is.Nem gondolta,hogy pár év és ismét eljövünk ide.2023 februárjában a Tési szélmalmokhoz vezető túra keretein belül érintettük újra az ekkora már kedvencünkké emelkedő Bátorkőt.Most nem a völgy felöl,hanem a Fajdas-hegyről jöttünk és végre megcsodálhattuk az eddig még nem látott kilátást Bátorkőre.Ekkor Zolikán kivül Viki és Tomi tartott velünk és ez is egy remek túra volt!

Végre a hegyről is láttuk Bátorkőt!

Közben Zolikára mentek a fogadások,hogy most fel mer-e mászni a toronyhoz közvetlen.Tudni kell,hogy Bátorkő tornyához nem olyan egyszerű felmenni,kőbe vájt lépcsőkön és sziklákon kell felmászni úgy,hogy jobb oldalt sziklafal van,balra pedig a szakadék.Oda kell figyelni mert balesetveszélyes!Ide nem mert feljönni korábban Zolika (én,Manó és Gergő különösöbb gond nélkül felmentünk mindig) és ezért csesztették a csajok évekig.Ezen a napon aztán eljött a revans lehetősége,hogy Zolika bízonyitson és,hogy ne csesztessék többé.Összeszedve minden bátorságát végül is sikerült neki és feljött a toronyhoz!Az ellene fogadók bukták  fogadást,Zolika pedig nagyon büszke volt magára.Ez a sztori is hozzátartozik Bátorkőhöz,ahhoz,hogy miért is tekintjük mi ikonikus helynek.

Jómagam,Viki és Zoli Bátorkőnél

Csodás kép a völgyből

Amúgy remek volt ez a harmadik túra is amely Bátorkőt érintette.Nem voltunk többet.Bátorkő három túra alatt is ikonikus helysziné vált túrázásaim történetében ahová mindig szívesen jövök vagy térünk vissza.Mert,hogy visszatérünk még az boritékolható (halál és egészségügyi problémák gátolhatnak meg csupán ebben).A torony a rom valamiért bejön nekünk,akárkivel is voltam itt mindegyiküknek tetszett.Olyan hely amiért az ember útra kel és nem beszélve arról,hogy remek túrák tehetők ide amelyeknek a nehézségi foka szinte elenyésző.Akár a völgy,akár a hegy felöl jövünk a nem mindennapi élmény garantált!Na meg nem mellesleg a rom a torony őrzi Gergő nyomait...

Gergő itt hagyta a nyomát...

Az első félév filmjei (2024)

 Továbbra is münködik a gépezet és remélem még egy darabig münködni is fog.Azaz az 2024-es év első félévének valamennyi túrájáról készült film/videó.Ezek felvannak töltve a you tube-ra is,de itt a blogban is megtekinthetők az adott bejegyzésnél.Ezek sem minőségben,se színvonalában nem érnek fel a you tube nagy szerkezői álltal készített filmekkel.Vannak olyanok is akik előszeretettel szeretik leértékelni őket,de ez engem nem érdekel.Ez engem továbbra is kikapcsol,hobbi szinten űzőm és pótolhattalan segítség volt abban,hogy a Gergő elvesztését okozta trauma után értelmet találjak még az életben...

Az idei első túra a mogyórodi Szent László kilátóhoz vezetett.Sajnos itt volt három hónapom ami kritikus volt,hiszen anyagi okok miatt elkellett adnom a korábbi kamerámat,ezzel pedig meglehetősen remegősre sikerült néhány videó.Érdekes,hogy ezek a remegős videók eddig mindössze egy negatív leértékelést kaptak,miközben jóval színvonalasabb filmeket húztak már le...

A második túrán kezdtük meg menetelésünket a Balatoni kéktúrán.Bár jól bemutattuk a dolgokat itt is érezhető volt még a remegés,ami ront a felhasználói élményen.

Az év harmadik túráján a közeli Mezőfalváról trappoltunk le Dunaföldvárra.Itt is készült film,de ez már saját belátásom szerint is vállalhatatlanul remegős lett,így ment a levesbe.Helyette egy képes-videót hoztam össze.

Az év negyedik túrájára sikerült orvosolni a remegés problémát és újra színvonalasabb filmek tudtak készülni.Ekkor egy helyi teljesítménytúrára mentünk.

Ötödik idei kiruccanáskor Mónival mentünk le kirándulni Dombóvárra.Csak képes videót csináltam,amit utólag bánok,hiszen annyira jó volt minden,hogy nyugodtan készülhetett volna normál film is.

Március 15-én jutottunk el a régóta tervezett Maderspach kilátóba és a Trianon múzeumba.Sajnos a múzeumban nem forgathattunk,de a túráról készült egy átfogó film.

Idén hamar tavasz lett és az ébredező természet ölelésében túráztunk ki a Rácalmási-szigetre a Bürühídhoz.Ha tartalmában nem is,minőségében úgy érzem ez lett az első félév legszínvonalasabb filmje.

Március végén folytattuk a Balatoni kéket.Ezúttal már nem remegett a film,de olyan nagyon sok érdekességet ez a túra nem tartogatott.

Áprilisban a Geresdi-dombsággal kezdtünk.Apróbb hibáktól eltekintve ez a film is türhető színvonalú lett.

Az év eddigi legjobb túrája április végén volt,a filmnek talán sikerült visszaadni a jó hangulatból és a sok érdekes látnivalóból valamit...

Májusban egy otthonülös kényszerszünetet megszakítva egyedül túráztam a környék érdekességeihez és azokra a helyekre ahol Gergővel is sokat jártam.Ezzel a filmmel aztán nem voltam megelégedve,nem sikerült valami jóra...

Óriási tervet/álmot sikerült megvalósítani május közepén.Eljutottunk a Megyer-hegyi tengerszemhez.Annyira lefoglalt a látnivaló,hogy a készülő filmre nem figyeltem,így úgy érzem az itt készült film lehetett volna jobb is.

Június elején jutottunk el a tervezett nagykarácsonyi levendulásba.Nem várt,szokatlanul szép tájakon vezetett a túra ám a film csak erős közepesre sikerült.

A félév utolsó túráján ismét a Balatoni kéket folytattuk.A film kiérdemelte azt,hogy szinte a feltöltése pillanatában kapott egy negatív lájkot.Ennyi idő alatt megnézni sem lehetett,így gondolom az illetőt inkább irritálhatta a dolog,hogy jól érezzük magunkat,vagy csak akkora arc,hogy érezteti velünk,hogy mennyire faszagyerek.Mindegy a mi jó hangulatunkat nem tudta elrontani.A film erős közepes lett.

Ez tehát az első félév termése.Remélem még élek fent lesz a videómegosztón és nem kavarnak be,mert jó ezeket visszanézni az idő múltával.Szerencsére olyanok is vannak akiknek tetszik a dolog,irigy rosszindulatú ki ha én nem mókustojások meg mindig akadnak.A you tube most úgy van megcsinálva,hogy a leértékelések amúgy sem látszódnak,ezt csak én látom a szerkeztői felületen.Mindegy az életérzést senki nem tudja tőlünk elvenni és mondom nekem ez a dolog segít abban,hogy Gergő halála után még élni tudjak...

Nem volt rossz,lehetett volna jobb? - Félévi összefoglaló

 Pár nap késéssel ugyan,de itt a félévi összefoglaló.Június utolsó napjain túráztunk éppen,esélytelen volt akkor megírni az összefoglalást.Lényegébe ugyanott tartunk ahol tavaly ilyenkor,hiszen hasonlóan a 2023-as első félévéhez,most is 13 túra jutott erre az időszakra,talán annyival vagyunk most jobbak,hogy plusz volt még egy kirándulásunk is amit nem tekintettem túrának.Kevesebb problémával küzdöttünk mint egy éve,de így sem sikerült emelni a túrák mennyiségén,ellenben a minőségén egy kicsit úgy érzem igen.Nézzük át akkor,hogy alakult a 2024-es év első féléve.

A mogyoródi kilátóhoz mentünk az év első túráján,de a reformátorok téri kilátó jobban tetszett!

A 2024-es évet Papa100 jubileumi évnek neveztem ki,hiszen az öregem idén lenne 100 éves ha még élne...itt-ott megemlékeztem róla a blogban,leginkább a közelmúltban íródott "Padok" c.bejegyzésemmel.Valamint a tavalyi szőlőhegyi túrát is neki ajánlom,amit szinte pont egy éve csináltunk meg.Valószínű lesz még idén egy-két bejegyzésem ami vele kapcsolatos.Sajnos mást már nem nagyon tudok érte tenni,alighanem én vagyok az egyetlen élő ember a Földön akinek emlékezetében még él az öreg.Szóval ez az ő jubileumi éve.

Az évet egy remek bulival kezdtük.Zolika,Manó és Viki társaságában a felújított mogyoródi kilátóhoz túráztunk ki Budapestről.Mi anno Zolikával megfogadtunk,hogyha egyszer felújítják a Szent László kilátót Mogyoródon,akkor azt megfogjuk nézni.Így is lett.Örömünkre csatlakazott hozzánk Manó és Viki is.Remek időt fogtunk ki január elején.Jól elvoltunk a közepesen nehéz túrán,érdekes volt,hogy a Reformátorok terén található Kertvárosi kilátó jobban tetszett nekünk mint a felújított mogyoródi.

Zolika vezérletével indult a balatoni kéktúra!

Idén az egyik fő irányvonalunknak szántuk a Balatoni kéktúra végigjárását.Én annyira nem voltam oda érte,de Zolikának tetszett és ő erőltette ezt igazán.A valamivel több mint 100 km-es szakaszt több részletekre bontottuk.Az első szakasz Pétfürdőtöl vezetett Litérig.Ekkor Zolikán kivül Viki is velünk tartott.Újra fantasztikusan jó időt sikerült kifogni és a túra első fele ismerös volt egy korábbi túránkról már.Látványos részeken,szép tájakon át vezetett a közepesnél egy picit nehezebb túra.Jól sikerült buli volt ez is,amit Litéren egy jó kávézással fejeltünk meg február elején.

Ott ahol egykor Gergő is...az év harmadik túráján

Az év harmadik túráján Zolikával trappoltunk Mezőfalvától Dunaföldvárra.Ezt a túrát már nagyon rég óta terveztem,talán már Gergővel is régen.A túra első részében így is ugyanarra mentünk amerre Gergővel is egy régebbi túrán.Most sem volt rossz időnk és meglepő volt,de sok-sok kullancs nehezítette a dolgunkat a túra első harmadán.Végig sík terepünk volt.Dunaföldvárnál aztán szemelől tévesztettük az amúgy jelzetlen útunkat,így az utolsó 4-5 km-t a vasúti sínen kellett megtennünk és az egészben ez volt a legnehezebb.Nem volt olyan jó a túra mint amilyennek vártuk,de megfejeltük a végén egy babgulyással a földvári Arany fácán vendéglőben.

Manó és Zoli a Dunán innen,Dunán túl túrán

Immár lassan hagyomány lesz,hogy a tél utolsó túráján a Dunán innen - Dunán túl teljesítménytúrán veszünk részt.Ez most is február utolsó hétvégéjén volt és most is a 20 km-es távra neveztünk be.Zolikán kivül Manó is eljött velünk,de őt csak a túra elején láttuk,mert ki tudja miért gyilkos tempóban tette meg a távot.Felesleges volt,mert mi kényelmesen ökörködve,fotózkodva,videókat csinálva is beértünk szintidőn belül.A túra az adonyi Vízi fogadótol vezetett Dunaújvárosba.Remek táv és remek környék melynek csúcspontja a kulcsi Szent Mihály erdei hóvirág tenger.Ilyenkor több tízezer virágzó hóvirágot látni itt és ezért a látványért mindenképp megéri az év ezen szakaszán erre jönni!Jó buli volt és ha nem jön közbe semmi,erre jövőre is elmegyünk!

A tavaszt egy kirándulással kezdtük.Ezt nem tekintettem túrának,de utólag úgy éreztem talán bevehettem volna.Mónit vittem már el kicsit kirándulni a választásom pedig Dombóvárra esett.Nem csalódtunk,hiszen a kellemes kisvárosban még olyan klassz helyek is voltak,mint a Kis-Konda patak-völgye,vagy a Szigeterdő.És hát így is mentünk 8 kilométert!Végül is egy kellemes kirándulás volt március elején.

Móni jól érezte magát Dombóváron

Egy újabb régi terv következett március 15-én.A Maderspach kilátóhoz akartunk már eljönni egy ideje a Bakonyba,de hírét vettük,hogy a kilátó télen zárva tart.Így aztán tavaszra tolódott ez a túra.Zolika jött újra velem.Érdekes volt mert Viki is nagyon készült erre a túrára,azt mikor eljött az idő nem jött el...Nem értettük a leányzó viselkedését mert nagyon lelkesnek tűnt korábban azt egyre jobban csökkent az érdeklődése,míg nem végleg elhalt.A túra amúgy remek volt.Várpalotáról indult és oda is érkezett vissza.Ráadásul a túra első fele ugyanarra haladt amerre Gergővel is mentünk a Baglyas-hegyre vezető túránkon 2018 októberében...Csodás tájakon mentünk,viszont maga a Maderspach kilátó nem volt egy nagy szám.Mindegy azért élveztük.Túra végén pedig sikerült végre bejutni a Trianon múzeumba is amely egy életre szóló élmény volt!

Maderspach kilátó

Március második részében visszatértem a Rácalmási-szigetre mégpedig Mónival.Tavaly májusban voltunk itt és akkor szomorúan tapasztaltuk,hogy a frissen felújított Bürühídat teljesen ellepte a betörő Duna víze...kiváncsai voltam mennyire sinylette meg a dolgot a híd amelyhez szép emlékek fűztek amúgy.Így kijöttünk ide Mónival egy könnyed túrára.Móni az állapota ellenére jól bírta a közel 10 km-es túrát és élvezte is.A sziget pedig régen volt ennyire szép és élvezhető.Én is jól éreztem magam hosszú idő után a szigeten.A híd most nem volt vízalatt és úgy tűnt különösebb kárt nem tett benne az árvíz.Át is mentünk rajta Mónival minden jel arra mutatott,hogy rendben van.Remek kis túra volt az ekkor valóban gyönyörű szigeten!

A Bürühíd megvan és rendben van!

Márciusban minden hétvégére jutott valami,az utolsón folytattuk a Balaton kéket a második szakasszal amely most Litértől vezetett Balatonalmádiba.Zolikával csináltuk meg a távot.Nem volt rossz,nem volt csúnya,de magam sem értem,hogy olyan nagyon nem vagyok oda a kéktúrázásért,talán a kötöttsége miatt vagy nem tudom.Azért elvoltunk még úgy is,hogy a végére kicsit elromlott az idő.

Az áprilist egy új hellyel kezdtük,hiszen lényegében először túráztunk a Geresdi-dombságban.Mórágyról indulva egy körtúrára mentünk a bátaapáti Apponyi kilátót érintve.Csodálatos szép,de kemény túra volt!Nem gondoltuk,de a dombság "hullámvasútazása" alaposan megfingatott minket.Ettől függetlenül remekül elvoltunk,több helyen a helyiekkel is klasszul elbeszélgetve!

Zolikával Litéren

Jómagam a mórágyi rögnél

Már évek óta terveztem a visszatérést a mecseki Jakab-hegyre,ez idén végre sikerült.Zolikán kivül Manó és a Tizedes haverjaim is jelezték részvételüket.Remek buli is kerekedett belőle,egy nagyszerű túrával.Érintettük a Babás-szerköveket,a Zsongorkőt és a Pálos kolostorromot is.A túra 70%-ban ugyanarra haladt mint a 2016-os Gergővel megtett itteni túra.Így most is mint annyiszor a nyomában jártam újra...Olyan jó buli volt,hogy egyelőre úgy fest ez volt eddig az év legjobb túrája.

Május elején egymagam tettem egy helyi túrát.A Szalki-szigetre és a Macskalyukhoz mentem ki.Elvoltam a hiánypotló túrán,de nem fogtam ki jó időt,így a képek nem lettek olyan jók amilyennek szerettem volna...

A csapat a Babás szerköveken

A Macskalyuk Dunaújvárosnál

Következett az év legnagyobb durranása.Amit nem gondoltam volna soha,hogy sikerül összehozni.De május 18-án eljutottunk Zolikával a Megyer-hegyi tengerszemhez a Zemplémbe!Folyton az járt a fejembe,ha ezt Gergő megérhette volna és itt lehetett volna velem...micsoda boldogság öntötte volna el a kis szívét...Szóval sikerült és valóban csodát láttunk.Annyira megfogott a dolog,hogy órákra leragadtunk a tengerszemnél,így az előzetesen tervezett körtúra elmaradt ugyan,de a kilátóba még felmentünk.Így is felejthetetlen dolog volt ide eljutni,mert ezzel nem számoltam,hogy valaha is sikerül...

Hát ide is eljutottunk...a Megyer-hegyi tengerszem

Télen hallottam először a nagykarácsonyi levendulásról.Tetszett így bevettem az idei bakancslistába.Csak azt nem tudtuk eldönteni honnan induljon eg ide vezető túra.Mezőfalva,Dunaföldvár,Daruszentmiklós vagy más?Végül a lehető legjobb megoldás született és a túrát Előszállásról inditottuk.Itt már bontogatta szárnyait a kánikula,nem hiába ez volt a nyár első túrája...amire nem számítottunk,az a minket is meglepő gyönyörű táj Előszállás és Nagykarácsony között.Élvezhető kellemes túra volt némi árnyképpel,hiszen három elhullott állattetemet is láttunk útközben.A levendulás a Tündérkert pedig szép volt és érdekes.

A Tündérkert ahová a belépő egy mosoly!

Egy túra maradt az első félévből ez pedig a Balatoni kék harmadik szakasza,amely Balatonalmáditól vezetett Csopakra.Kifogtuk az év legmelegebb napját így a túra inkább volt szenvedés mint élvezés...A szokásosnál nagyobb meleg aztán azzal is járt,hogy több folyadékot vittünk be magunkba mint szoktunk,sőt egy kicsit be is rúgtunk,de tényleg csak egy kicsit.A táj ugyan szép volt,de az izzadástól a tűző naptól nehezen élvezhető...aztán a vízünk is elfogyott egy ponton,kihagytuk az egyik kilátót és maga Csopak pedig nagy csalódást okozott.Mindegy elvoltunk.Ezzel végződött az első félév.

Látkép a balatoni kék egyik kilátójából

Szóval 13 túra volt az első félévbe plusz egy kirándulás.

Mind a 14 alkalommal természetesen csak én voltam ott.

Fő túratársam Zolika 10 alkalommal jött el.

Manó háromszor tartott velünk.

Móni szintén háromszor jött el.

Viki kétszer tisztelt meg minket.

Tízedes haverunk pedig egy alkalommal tartott velünk.

Két alkalommal voltunk négyen.

Három alkalommal hárman.

Ketten 8 alkalommal vágtunk neki.

Míg egy alkalommal egyedül voltam.

198,6 km-nél tartunk,ez jobb mint a tavalyi,de gyengébb igaz csak kicsivel mint a tavalyelőtti.

A leghosszabb idei túra a januári mogyoródi kilátós,a februári dunán innen.dunán túl és az áprilisi mecseki jakab-hegyi túra volt a maguk 20 km-vel.

A legrövidebb túra pedig a májusi szösszenetnyi kis túra volt a maga 7-8 km-vel.

Idén új helyek kerültek képbe mint a Geresdi-dombság vagy a Zempléni-hegység.

A legkellemesebb meglepetés az Előszállás és Nagykarácsony közötti táj volt,

a legnagyobb csalódás meg Csopak.

Jártunk három hegységben,két dombságban a Mezőföldön és a Duna mentén is.

Végig a Balatoni kéken - III.szakasz

 Ott hagytuk abba március végén,hogy letudtuk a balatoni kék második szakaszát a Balatonalmádi vasútállomásnál.Ideje volt folytatni a kéktúrát!Június utolsó szombatjának reggelén érkeztünk Zolikával újra ide ahol az előző szakasz véget ért.Ekkor még nem tudtuk,hogy az év eddigi legmelegebb napja köszöntött ránk.Kezdésként beültünk egy kávéra oda,ahol legutóbb kajáltunk.Reggel fél kilenc múlt és már most erősen kezdett melegedni az idő.A vendéglőben egy macsek adta a látnivalót,aki közvetlen mellettünk a pamlagon senkitől sem zavartatva aludt mélyen.Persze volt olyan hülye aki odajött azt felvette szerencsétlen állatot,aki ezt megelégedve végül is felkelt.Mivel egy pizzaszeletet is reggeliztünk,így rögtön jött kunyerálni,mivel nem vagyunk irigyek természetesen megkínáltuk őt is.Ezt letudván kezdődhetett a buli!

A macsek a vendéglőben

Zoli még megnézett egy szökőkútat aztán rálltunk a balatoni kékre,amiről aztán szinte azonnal le is tértünk!Úgy döntöttünk ugyanis,hogy kicsit csalunk,mégpedig azért,hogy megnézzük Almádi híres gőzösét és az Óvári messzelátót amelynél amúhy már jártunk.Onnan megyünk át a Csere-hegyi kilátóhoz és ott állunk rá újra a kékre.A mai végcél amúgy Csopak úgy,hogy még az alsóörsi Somlyó-hegyi kilátót is érintjük,meg a csopaki Csákány-hegyit! Nem tűnt vészesnek a dolog ha jól emlékszem akkor 13,7 km-et ígért.Persze aztán megint másképp alakultak a dolgok,de menjünk sorjában!

Az almádi gőzös

Gyönyörű példány!

Némi kapaszkodó volt az út a gőzösig.Itt amúgy már ráálltunk a kék háromszög jelzésre ez vitt fel az Óvári messzelátóhoz.A gőzös egy hídon állt és gyönyörű volt!A másik oldalról fellehetett menni,így nem hagytuk kihasználatlanul ezt az alkalmat.Valóban gyönyörű jószág volt és mint megtudtuk az 1909-69 között erre haladó egykori Veszprém - Alsóörs vasútvonalnak állított emléket.Kicsit elidőztünk itt,nagyon tetszett a mozdony,főleg azért is mert egy remek helyen volt.Innen kaptattunk fel a meredek úton aztán a messzelátóhoz.Kezdett már nagy hőség lenni.Felérve láttuk,hogy vannak a kilátóban így az egyik hűsön álló padnál megreggeliztünk.Reggeli után szabad volt az út,így felmentünk az Óvári messzelátóba ami nem volt más mint egy kilátó!

Az Óvári messzelátó

Kilátás a füzfői öbölre

Kicsit elidőztünk itt is,annál is inkább mert a remek kilátáson kivül kicsit járt a szél is a kilátóban.Nagyon ment amúgy az idő.Másodszor voltunk itt,de most is rabul ejtett a hely nagyszerűsége.Aztán indulnunk kellett tovább.Innen a sárga háromszög jelzésen kellett átmenni a Csere-hegyre a következő kilátóhoz.Jártunk már erre is,három éve.Így részben ismerösnek tűnt minden.Viszont egyre nagyobb lett a meleg.Szerencsére itt-ott hűvösebb árnyat adó erdőkben is haladtunk.Lekellett ereszkedni egy völgybe,majd megmászni a közel 300 méter magas Csere-hegyet.Ez normál időben nem okoz gondod ám a jelenlegi kb.36 fokban csak kínlódtunk felfelé,de végül is felértünk.

Csere-hegyi kilátó

Erősen megizzadva,mielőtt betámadtuk volna a kilátót a hűvösön az egyik padon pihentünk én még a polómat is levettem.Kellemesen járt a szél a padnál így közel 40 percet szárítkoztunk.Ezzel újabb jelentős időt vesztettünk,de nem érdekelt,iszonyatos hőség volt.Itt is jártunk már amúgy.Mivel az egyik pecsételő pont is itt volt így lepecsételtük az igazoló papírost és ezután mentünk fel a szép,leginkább egy templom formára hasonlító kilátóba.Odafenn nagyon kellemes volt,járt a szél kellemesen.És én nem emlékeztem,de teljes körpanorámánk volt!Persze csodás panoráma jutalmazott a kínlódásainkért cserébe!

A kilátóban

Egy órát biztos elvoltunk a kilátónál.Itt álltunk rá újra a balatoni kékre és kezdtük meg az ereszkedést Alsóörsre.Tudtuk,hogy itt egy kocsma falán lesz a pecsételőhely,így erősen kezdtünk szomjazni.Előre ízlelgettük már a jó kis hideg ital ízét amit majd elfogunk ott fogyasztani...Meredek,kissé sáros nehezen járható út vezetett le Alsóörsre,de félóra alatt lenn voltunk.Szemben feltűnt a Somlyó-hegyi kilátó is.Közben odaértünk az Anfiteátrumhoz.Itt is jártunk három éve,de akkor még zárva volt.Most viszont szabad volt az út befelé,így benéztünk.Színpad,sátorok,padok mindenféle szarság volt benn.Kissé illúzió romboló volt az egész.Maga az anfiteátrum szinte nem is látszódott.Volt itt egy vendégló is,így bemelegítettünk egy sörrel.Ezt letudván mentünk be a faluba a kéken.Hamarosan elértük a kocsmát melynek terasza tálcán kínálta magát,hogy üljünk be egy italra....

Imádom a falusi kocsmákat,eszméletlenül jól tud esni itt a sör!

Zoli is kissé már elvarázsolva

Nem egy ital lett belőle a hűvös teraszon,hanem több..sör,fröccs jöttek sorban.Jó 40 percet eliszogattunk itt is... és hát kissé fel is öntöttünk a garatra....Így aztán kissé spiccesen indultunk fel a Somlyó-hegyi kilátóba.Nem nagyon érzékeltem a nehézséget ebben az állapotban,csak a meleget,de meglepően könnyen fel értünk.Nem volt itt senki,így rögtönk betámadtunk a kilátót.Alighanem odafenn érte el csúcspontját az alkohol küszöb,mert csak arra emlékszem,hogy szétröhögtük az agyunkat,de arra nem,hogy min...Azért annyi sütnivalónk még volt,hogy innen is megcsodáljuk a körpanorámát.Itt is másodszor voltunk már.Odafentről láttuk az út további szakaszát és magát a Csákány-hegyet is.Nem tűnt túl bizalom gerjesztőnek...Indultunk le és folytattuk a túrát,útközben iszonyatos hőség köszönt szembe így nehezen tisztultunk ki az alkohol mámorból.

A Somlyó-hegyi kilátó

Zolit is megviselte a sok pia...

A kék egy darabig az országúton haladt és nem volt semmi ami árnyékot adjon...Kereszteztük Lovas települést itt megcsodáltuk a két szép templomot,majd a kertek között vezetett az út.Árnyék alig-alig.Egyre nagyobb és elviselhetetlenebbé vált a hőség...a vízünk is kezdett kifogyni...Úgy döntöttem feladom.Ez most kissé spicessen közel 40 fokban meghaladja az erőmet...Találtunk egy hűs helyet,Zoli mondta pihenjünk azt meglátjuk mi lesz.Igen ám,de a víz meg elfogyott...így akkor lemondtunk a Csákány-hegyi kilátóról.Majd legközelebb azzal kezdjük!Annyi maradt,hogy akkor lemegyünk Csopakra.Ekkor egyszercsak a semmiből,ott volt egy vízcsap...így a vízhiányt sikerült orvosolni.Ám nem maradt idő a kilátóra,mivel azt elszórakoztuk a korábbi helyeken...így maradt Csopak.Előtte Palóznak határánál gyönyörű kálváriát kereszteztünk.

Lovas

A Csákány-hegy most kimaradt,de legközelebb innen indulunk!

Csopakra beérve éppen csak a pecsételőpontot nem vettük észre...na majd a következő szakasz elején pecsételünk...lementünk a Balatonhoz persze,hatalmas volt a hőség délután öt órakor is.Találtunk egy vendéglőt ahová beültünk.Ettünk egy bagulyást és itt is ittunk sört meg kávét is.Végül is jó volt nem horror áron.Aztán még volt kis időnk sétálni,de a vízhez szinte sehol sem lehetett oda férkőzni,hisz végig a parton pénzes strandok voltak.Egy szűk helyen tudtunk aztán kimenni a Balatonhoz.Öszintén szólva Csopak nem tetszett!Kimentünk aztán elindultunk vissza a vonat megállóhoz.Este fél hét után is hőség volt.Rengeteg autó parkolt a település parkolóinál talán több ezer...szóval nincs itt szegénység kérem szépen,jól él a magyar!Az állomásra érve a restibe nem engedtek be,mondván csak aztalfoglalással lehet bejönni...Baszott nehezükre esett volna két üditőt adni nekünk az útra...Szóval Csopakot nem zártuk a szívünkbe!

Kajálás Csopakon

Nehezen jutottunk ki a Balatonhoz

A vonat némi késéssel,de jött.Fehérváron aztán igyekeznünk kellett a buszállomásra,hogy elérjük az utolsó haza induló buszt,de elértük.Fél 11 után értünk haza.

Hát nem vagyok nagyon nagy híve ennek a balatoni kéktúrázásnak,Zolika erőlteti ezt inkább jobban.Ráadásul kifogtuk az év legmelegebb napját,ami alaposan rányomta bélyegét az egész túrára.Egy részt olyan sok folyadékot vittünk be magunkba köztünk alkoholt is amennyit még egy túrán sem.A sok alkohol aztán csak még jobban kiszárított,így víz meg üditő is ment le rendesen.Olyan sok,hogy azóta is fáj a torkom... A kegyetlen nagy hőségben meg abszolút nem esett jól túrázni.És ha ott az alsóörsi kocsmában ha lenyomunk még egy-két pohárral,alighanem ott be is fejeztük volna a bulit.

Mindentől függetlenül azért jól éreztük magunkat,sokat nevettünk.És ha nem is egyszerűen,de legyűrtünk 14 km-t most is.Ez volt az év 13.túrája,összesítésben tartunk 198.6 km-nél.Ez pedig túránkénti 15,27 km-es átlagot jelent.