2024. július 2., kedd

Nem volt rossz,lehetett volna jobb? - Félévi összefoglaló

 Pár nap késéssel ugyan,de itt a félévi összefoglaló.Június utolsó napjain túráztunk éppen,esélytelen volt akkor megírni az összefoglalást.Lényegébe ugyanott tartunk ahol tavaly ilyenkor,hiszen hasonlóan a 2023-as első félévéhez,most is 13 túra jutott erre az időszakra,talán annyival vagyunk most jobbak,hogy plusz volt még egy kirándulásunk is amit nem tekintettem túrának.Kevesebb problémával küzdöttünk mint egy éve,de így sem sikerült emelni a túrák mennyiségén,ellenben a minőségén egy kicsit úgy érzem igen.Nézzük át akkor,hogy alakult a 2024-es év első féléve.

A mogyoródi kilátóhoz mentünk az év első túráján,de a reformátorok téri kilátó jobban tetszett!
A 2024-es évet Papa100 jubileumi évnek neveztem ki,hiszen az öregem idén lenne 100 éves ha még élne...itt-ott megemlékeztem róla a blogban,leginkább a közelmúltban íródott "Padok" c.bejegyzésemmel.Valamint a tavalyi szőlőhegyi túrát is neki ajánlom,amit szinte pont egy éve csináltunk meg.Valószínű lesz még idén egy-két bejegyzésem ami vele kapcsolatos.Sajnos mást már nem nagyon tudok érte tenni,alighanem én vagyok az egyetlen élő ember a Földön akinek emlékezetében még él az öreg.Szóval ez az ő jubileumi éve.

Az évet egy remek bulival kezdtük.Zolika,Manó és Viki társaságában a felújított mogyoródi kilátóhoz túráztunk ki Budapestről.Mi anno Zolikával megfogadtunk,hogyha egyszer felújítják a Szent László kilátót Mogyoródon,akkor azt megfogjuk nézni.Így is lett.Örömünkre csatlakazott hozzánk Manó és Viki is.Remek időt fogtunk ki január elején.Jól elvoltunk a közepesen nehéz túrán,érdekes volt,hogy a Reformátorok terén található Kertvárosi kilátó jobban tetszett nekünk mint a felújított mogyoródi.

Zolika vezérletével indult a balatoni kéktúra!
Idén az egyik fő irányvonalunknak szántuk a Balatoni kéktúra végigjárását.Én annyira nem voltam oda érte,de Zolikának tetszett és ő erőltette ezt igazán.A valamivel több mint 100 km-es szakaszt több részletekre bontottuk.Az első szakasz Pétfürdőtöl vezetett Litérig.Ekkor Zolikán kivül Viki is velünk tartott.Újra fantasztikusan jó időt sikerült kifogni és a túra első fele ismerös volt egy korábbi túránkról már.Látványos részeken,szép tájakon át vezetett a közepesnél egy picit nehezebb túra.Jól sikerült buli volt ez is,amit Litéren egy jó kávézással fejeltünk meg február elején.

Ott ahol egykor Gergő is...az év harmadik túráján
Az év harmadik túráján Zolikával trappoltunk Mezőfalvától Dunaföldvárra.Ezt a túrát már nagyon rég óta terveztem,talán már Gergővel is régen.A túra első részében így is ugyanarra mentünk amerre Gergővel is egy régebbi túrán.Most sem volt rossz időnk és meglepő volt,de sok-sok kullancs nehezítette a dolgunkat a túra első harmadán.Végig sík terepünk volt.Dunaföldvárnál aztán szemelől tévesztettük az amúgy jelzetlen útunkat,így az utolsó 4-5 km-t a vasúti sínen kellett megtennünk és az egészben ez volt a legnehezebb.Nem volt olyan jó a túra mint amilyennek vártuk,de megfejeltük a végén egy babgulyással a földvári Arany fácán vendéglőben.

Manó és Zoli a Dunán innen,Dunán túl túrán
Immár lassan hagyomány lesz,hogy a tél utolsó túráján a Dunán innen - Dunán túl teljesítménytúrán veszünk részt.Ez most is február utolsó hétvégéjén volt és most is a 20 km-es távra neveztünk be.Zolikán kivül Manó is eljött velünk,de őt csak a túra elején láttuk,mert ki tudja miért gyilkos tempóban tette meg a távot.Felesleges volt,mert mi kényelmesen ökörködve,fotózkodva,videókat csinálva is beértünk szintidőn belül.A túra az adonyi Vízi fogadótol vezetett Dunaújvárosba.Remek táv és remek környék melynek csúcspontja a kulcsi Szent Mihály erdei hóvirág tenger.Ilyenkor több tízezer virágzó hóvirágot látni itt és ezért a látványért mindenképp megéri az év ezen szakaszán erre jönni!Jó buli volt és ha nem jön közbe semmi,erre jövőre is elmegyünk!

A tavaszt egy kirándulással kezdtük.Ezt nem tekintettem túrának,de utólag úgy éreztem talán bevehettem volna.Mónit vittem már el kicsit kirándulni a választásom pedig Dombóvárra esett.Nem csalódtunk,hiszen a kellemes kisvárosban még olyan klassz helyek is voltak,mint a Kis-Konda patak-völgye,vagy a Szigeterdő.És hát így is mentünk 8 kilométert!Végül is egy kellemes kirándulás volt március elején.

Móni jól érezte magát Dombóváron
Egy újabb régi terv következett március 15-én.A Maderspach kilátóhoz akartunk már eljönni egy ideje a Bakonyba,de hírét vettük,hogy a kilátó télen zárva tart.Így aztán tavaszra tolódott ez a túra.Zolika jött újra velem.Érdekes volt mert Viki is nagyon készült erre a túrára,azt mikor eljött az idő nem jött el...Nem értettük a leányzó viselkedését mert nagyon lelkesnek tűnt korábban azt egyre jobban csökkent az érdeklődése,míg nem végleg elhalt.A túra amúgy remek volt.Várpalotáról indult és oda is érkezett vissza.Ráadásul a túra első fele ugyanarra haladt amerre Gergővel is mentünk a Baglyas-hegyre vezető túránkon 2018 októberében...Csodás tájakon mentünk,viszont maga a Maderspach kilátó nem volt egy nagy szám.Mindegy azért élveztük.Túra végén pedig sikerült végre bejutni a Trianon múzeumba is amely egy életre szóló élmény volt!

Maderspach kilátó
Március második részében visszatértem a Rácalmási-szigetre mégpedig Mónival.Tavaly májusban voltunk itt és akkor szomorúan tapasztaltuk,hogy a frissen felújított Bürühídat teljesen ellepte a betörő Duna víze...kiváncsai voltam mennyire sinylette meg a dolgot a híd amelyhez szép emlékek fűztek amúgy.Így kijöttünk ide Mónival egy könnyed túrára.Móni az állapota ellenére jól bírta a közel 10 km-es túrát és élvezte is.A sziget pedig régen volt ennyire szép és élvezhető.Én is jól éreztem magam hosszú idő után a szigeten.A híd most nem volt vízalatt és úgy tűnt különösebb kárt nem tett benne az árvíz.Át is mentünk rajta Mónival minden jel arra mutatott,hogy rendben van.Remek kis túra volt az ekkor valóban gyönyörű szigeten!

A Bürühíd megvan és rendben van!
Márciusban minden hétvégére jutott valami,az utolsón folytattuk a Balaton kéket a második szakasszal amely most Litértől vezetett Balatonalmádiba.Zolikával csináltuk meg a távot.Nem volt rossz,nem volt csúnya,de magam sem értem,hogy olyan nagyon nem vagyok oda a kéktúrázásért,talán a kötöttsége miatt vagy nem tudom.Azért elvoltunk még úgy is,hogy a végére kicsit elromlott az idő.

Az áprilist egy új hellyel kezdtük,hiszen lényegében először túráztunk a Geresdi-dombságban.Mórágyról indulva egy körtúrára mentünk a bátaapáti Apponyi kilátót érintve.Csodálatos szép,de kemény túra volt!Nem gondoltuk,de a dombság "hullámvasútazása" alaposan megfingatott minket.Ettől függetlenül remekül elvoltunk,több helyen a helyiekkel is klasszul elbeszélgetve!

Zolikával Litéren

Jómagam a mórágyi rögnél
Már évek óta terveztem a visszatérést a mecseki Jakab-hegyre,ez idén végre sikerült.Zolikán kivül Manó és a Tizedes haverjaim is jelezték részvételüket.Remek buli is kerekedett belőle,egy nagyszerű túrával.Érintettük a Babás-szerköveket,a Zsongorkőt és a Pálos kolostorromot is.A túra 70%-ban ugyanarra haladt mint a 2016-os Gergővel megtett itteni túra.Így most is mint annyiszor a nyomában jártam újra...Olyan jó buli volt,hogy egyelőre úgy fest ez volt eddig az év legjobb túrája.

Május elején egymagam tettem egy helyi túrát.A Szalki-szigetre és a Macskalyukhoz mentem ki.Elvoltam a hiánypotló túrán,de nem fogtam ki jó időt,így a képek nem lettek olyan jók amilyennek szerettem volna...

A csapat a Babás szerköveken

A Macskalyuk Dunaújvárosnál
Következett az év legnagyobb durranása.Amit nem gondoltam volna soha,hogy sikerül összehozni.De május 18-án eljutottunk Zolikával a Megyer-hegyi tengerszemhez a Zemplémbe!Folyton az járt a fejembe,ha ezt Gergő megérhette volna és itt lehetett volna velem...micsoda boldogság öntötte volna el a kis szívét...Szóval sikerült és valóban csodát láttunk.Annyira megfogott a dolog,hogy órákra leragadtunk a tengerszemnél,így az előzetesen tervezett körtúra elmaradt ugyan,de a kilátóba még felmentünk.Így is felejthetetlen dolog volt ide eljutni,mert ezzel nem számoltam,hogy valaha is sikerül...

Hát ide is eljutottunk...a Megyer-hegyi tengerszem
Télen hallottam először a nagykarácsonyi levendulásról.Tetszett így bevettem az idei bakancslistába.Csak azt nem tudtuk eldönteni honnan induljon eg ide vezető túra.Mezőfalva,Dunaföldvár,Daruszentmiklós vagy más?Végül a lehető legjobb megoldás született és a túrát Előszállásról inditottuk.Itt már bontogatta szárnyait a kánikula,nem hiába ez volt a nyár első túrája...amire nem számítottunk,az a minket is meglepő gyönyörű táj Előszállás és Nagykarácsony között.Élvezhető kellemes túra volt némi árnyképpel,hiszen három elhullott állattetemet is láttunk útközben.A levendulás a Tündérkert pedig szép volt és érdekes.

A Tündérkert ahová a belépő egy mosoly!
Egy túra maradt az első félévből ez pedig a Balatoni kék harmadik szakasza,amely Balatonalmáditól vezetett Csopakra.Kifogtuk az év legmelegebb napját így a túra inkább volt szenvedés mint élvezés...A szokásosnál nagyobb meleg aztán azzal is járt,hogy több folyadékot vittünk be magunkba mint szoktunk,sőt egy kicsit be is rúgtunk,de tényleg csak egy kicsit.A táj ugyan szép volt,de az izzadástól a tűző naptól nehezen élvezhető...aztán a vízünk is elfogyott egy ponton,kihagytuk az egyik kilátót és maga Csopak pedig nagy csalódást okozott.Mindegy elvoltunk.Ezzel végződött az első félév.

Látkép a balatoni kék egyik kilátójából
Szóval 13 túra volt az első félévbe plusz egy kirándulás.

Mind a 14 alkalommal természetesen csak én voltam ott.
Fő túratársam Zolika 10 alkalommal jött el.
Manó háromszor tartott velünk.
Móni szintén háromszor jött el.
Viki kétszer tisztelt meg minket.
Tízedes haverunk pedig egy alkalommal tartott velünk.

Két alkalommal voltunk négyen.
Három alkalommal hárman.
Ketten 8 alkalommal vágtunk neki.
Míg egy alkalommal egyedül voltam.

198,6 km-nél tartunk,ez jobb mint a tavalyi,de gyengébb igaz csak kicsivel mint a tavalyelőtti.
A leghosszabb idei túra a januári mogyoródi kilátós,a februári dunán innen.dunán túl és az áprilisi mecseki jakab-hegyi túra volt a maguk 20 km-vel.

A legrövidebb túra pedig a májusi szösszenetnyi kis túra volt a maga 7-8 km-vel.

Idén új helyek kerültek képbe mint a Geresdi-dombság vagy a Zempléni-hegység.
A legkellemesebb meglepetés az Előszállás és Nagykarácsony közötti táj volt,
a legnagyobb csalódás meg Csopak.

Jártunk három hegységben,két dombságban a Mezőföldön és a Duna mentén is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése