Nagyon szép emlékeim vannak a Budaörs környéki hegyekről.Csodás túrákat tettünk errefelé Gergővel.Nyolc éve is már,hogy megismertük a Kőhegyet és hét éve annak,hogy első alkalommal voltunk a Sorrento szikláknál.A hely csodája örökre rabul is ejtett.Na és az sem mellékes,hogy rengeteg turistaút fut a környéken amelyek fantasztikus helyeken visznek át.Így aztán mindig örömmel térek vissza erre a környékre.A téli túrák előzetes szervezésekor szóba sem kerül egy Sorrentos sziklás túra lehetősége.Aztán Vikivel beszélgetve a napokban jelezte,hogy eljönne újra velünk túrázni,csak találjuk ki hova merre mennénk.Így közösen hoztuk össze ennek a túrának a tervét.Viki aztán az utolsó pillanatban lemondta a túrát,mi viszont Zolikával már nem akartunk változtatni,így ez lett a soron következő túránk.Tetézte a bajokat,hogy nem mondtak kedvező időjárást arra a napra amikor menni akartunk.De már a folyton megszivató meterológusoknak sem hittünk,így neki indultunk december 22-én pénteken a budaörsi hegyeknek.
A Kőhegyre vezető lépcső kellemes emlékeket idéz...
Mivel Budaörs könnyen elérhető nem kapkodtunk.A reggeli fél hetes vonattal mentünk ami gyors vonat volt így félórával előbb fel értünk Kelenföldre mint terveztük.Ha így alakult elmentünk az itteni törzshelyünkre a közeli Lakat kocsmába egy reggeli italra.Ezt letudván meg elmentünk az aluljáró túlsó végél található buszpályaudvarra.Onnan indult a busz Budaörsre.Nem kellett sokat várni a 40-es busszal aztán hamar ki is értünk a kellemes hangulatú Budaörsre.Pompás időnk volt!Ezerrel sütött a nap és szél is alig volt.Hol az eső a viharos szél amit a nagy tudásúak jósoltak erre a napra?Na így higyjen nekik az ember... A vártnál is könnyebben elértük a Kőhegyre vezető lépcsősort.Maga a Kőhegy már a városból is látszódott természetesen,rajta a szép kis kápolnával!A hosszú,de nem vészesen meredek lépcsősoron is hamar felértünk és már ott is voltunk a Kőhegyen!
Zolika öröme,hogy felért a budaörsi Kőhegyre
Nem is tudom hányszor voltunk itt Gergővel.Kétszer biztosan,de az is lehet,hogy háromszor.Mindegy kettő alkalom jutott eszembe.Így felérvén természetesen Gergő körül jártak a gondolataim.Fájt,hogy nem lehetett már itt velünk....Zolikának tetszett a hely,szó mi szó szép is valóban..A kis kápolna a kövek,a kereszt a kőbe várjt lakások és a teljes 360 fokos panoráma azért rendesen odabasz az ember lelkének,már jó értelemben persze.Itt már a hegyen volt ugyan némi szél,de szinte kellemes volt.Persze ahogy Gergővel is anno,úgy Zolikával is körülnéztünk alaposan bejárva a hegy tetejét mindenfelé.Valóban csodás,fantasztikus hely ez.Aki nem járt még itt ne mulassza el!
A gyönyörű kápolna Kőhegyen
Szemben a csodás emlékű Odvas-hegy
Nagyon megfogott a kilátást illetően az észak-nyugati irányban tornyosuló szemközti Odvas-hegy ahová szintén fantasztikus emlékek fűztek.Gergővel másztuk azt is meg 2017 januárjában hóban.Azt jöttünk le olyan helyen ahol épeszű ember nem jön le.Annyira fantasztikus kaland volt az...de most megint vérzett a szívem látva az Odvast,hogy Gergő nem lehet itt velem.Feljebb menve a Kőhegy legmagasabb pontjára már keményen fújt a szél,így sokáig nem is voltunk itt.Lemenve a barlanglakások mellett széltől védve reggeliztünk meg.Még felmentünk a kereszthez.szétnéztünk mindenfelé.Jó volt.A hegyről a kápolnáról is mindenről itt részletesen is írtam már itt a blogban pár éve.Akinek van kedve keresse vissza.Mi búcsút mondtunk a hegynek aztán indultunk lefelé.Ha egészségem kitart boritékolható,hogy jövök még ide.
A Kőhegy legmagasabb pontján azért volt cúg rendesen...
Alattunk maga Budaörs
Leérve elmentünk a Kálvária-hegy mellett is,mondanom sem kell,itt is jártunk Gergővel majd végre jelzett turistaútra értünk.A piros+ vezetett minket ki a városból,majd felfelé a hegyre.Anno akkor rég elég gyenguszok voltak erre a jelzések felfestései,most viszont kifogástalanok voltak!A városból kiérve volt egy emelkedős szakasz az erdőben,de nem volt olyan vészes.Meglepő volt,hogy senki sem túrázott erre.Pár éve amikor erre túráztunk Zolikával a Tizedessel és Pistivel elég sokan mozogtak a környéken.Most viszont senki.Talán az idióta időjósok ijesztették el az embereket?Továbbra is teljesen jó túraidő volt.Felérve csodás tájakon át az egykori vitorlázó reptérre,odafenn a fensíkon kemény szél volt ugyan,de itt az év szinte minden napján ez van.Ja még nem beszéltem az útvonal tervről.Szóval a Kőhegy megvolt már,onnan kapaszkodtunk fel ide a régi vitorlázó reptérre.Innen pedig majd a Sorrento sziklákhoz megyünk majd onnan eltúrázunk egészen a Normafáig.Persze itt az egykori reptéren is körülnéztünk,a kilátás innen is pazar.
Felfelé szép tájakon keresztül
Nehéz elképzelni,hogy ez egykor egy repülőtér volt...
A repülőteret letudva már jelzetlen úton indultunk a Sorrento sziklák felé.Egyre nagyobb lett a szél,de a nap sütött ezerrel.Egy völgyszerű katlanban erdőben haladtunk.Itt keményen susogott a szél ami egyszerre volt félelmetes,de csodás is.Leginkább attól féltünk,nehogy egy fa kidőljön mert rázta őket rendesen a szél.Itt jöttek először szemben túrázók,nem is kevesen.Végül kiértünk arra a sárga jelzésre ami szintén Budaörsről jött.Ezen jöttünk mi egykor Gergővel.Erre letérve mentünk tovább a Sorrento sziklákhoz.Itt volt az a csodás fenyőerdő ami annyira tetszett már akkor rég is.Továbbra is fújt a szél a sziklák pedig itt voltak a fenyvesben.Itt sem volt senki!Amikor Gergővel voltunk itt lassan hét éve akkor sem volt itt senki.Amikor viszont közel három éve a Tizedesékkel jártunk erre,akkor nagyon sokan voltak.Ahogy rég most is a sziklák ölelésében találtunk védelmet a nagy széltől.Továbbra is a fa kidőlésektől tartottunk.Ám azok állták a sarat,illetve a szelet.Kicsit körülnéztünk,de nem voltunk itt olyan sokáig.A sziklákról is volt már szó ebben a blogban,most nem térek ki rájuk részletesen.Legyen elég annyi,érdemes eltúrázni ide mindenkinek!
A Sorrento sziklák egy része
Immár harmadik alkalommal itt!
A sziklák után mentünk tovább a hegy oldalában haladó sárga jelzésen.A fenyves megszünt.A szél csitult!Elértük azt a pontot ahogy Gergő jobbról balra haladva cikázva tudott csak lemenni.A veszélyesen csúszó leejtő most sem tűnt könnyű feladatnak.Jut eszembe abban a bakancsban voltam amelyben akkor rég Gergő lement itt,esés nélkül ügyesen!Az én túrabakancsom kezdni a végét járni,mivel újra nincs pénz,így Gergő egykori bakancsát vettem elő.Én nem voltam olyan ügyes mint ő,mert lefelé menet a csúszos avaron seggre csücsültem.Mögöttem Zolika látva az én esésemet ovatósabbra fogta a dolgokat így nem esett el.Valószinű ha ő megy elöl ő csúszik el.Szóval Gergő meg itt ügyesen esés nélkül lement akkor rég...Perfect és respect...
Ingerszegény részek
Hosszú ingerszegény részek jöttek.A szél hol elcsitult,hol felerősösödött.Az erdőben haladtunk,elmentünk a Magoskői kőfejtő mellett,az emlékhelyet mindenesetre megnéztük.Majd pár kilométer után értük el a Csacsi rétet.Minő meglepő itt volt egy társaság akik főztek!Ez az erős szélben azért elgondolkodtató volt...Közen egyre inkább havas,jeges lett az út.Én meg csúszkáltam Gergő bakancsában.Hogy a fenében csinálta a fiam,hogy sosem csúszott szinte el?Megint csak tisztelettel adóztam emléke és nagyszerűsége előtt.Én nehezen haladtam,csúszkáltam.Zolika most vett egy vadiúj bakancsot amelynek ez volt az első túrája.Jelesre vizsgázott a bakancs.Csodálkozva mondta,hogy meglepi a dolog,mert eddig mindig ő csúszkált én haladtam jól.Most fordítva volt.Mondtam a jó bakancsom a végét járja,de talán majd egy-két túrát kibír majd.
Valahol az erdőben
A Csacsi rétnél
Mivel a Csacsi réten ott volt ez a társaság,megállni nem tudtuk.Haladva tovább még a három ismeretlen katona sírja adott látnivalót.Itt is jártunk már Gergővel mondanom sem kell.Ezután kereszteztük a kisvasút pályáját,majd a Normafához érve elég szar lett az idő.A nap eltűnt a szél keményen fújt.Kellemetlen volt.Na de célnál voltunk és a túra szinte egészén nem volt olyan rossz a idő.A kellemetlen időben a Normafánál csak a kilátást néztük meg gyorsan,próbáltunk még valami kajahelyet nézni,de nem találtunk kedvünkre valót.Végül is befejeztük a bulit,itt már nem volt jó az idő.A 21-es busszal lejöttünk a Déli pályaudvarig,ott pedig beültünk a Vagon étterembe.Most volt hely bőven.Lenyomtunk egy gulyást és egy bolognait.Ittunk kávét,forralt bort és limonádét is.Az ablakból láttuk,hogy odakinn szakad az eső.Jól időzítettünk tehát.
A három katona sírja
A Normafánál most nem volt jó lenni
A Vagon étterem
Kaja után mentünk vissza a Délibe.Félóra múlva indult a vonatunk.Mellbevágott az,hogy itt a vécézés már 300 forintba került!!! Hova jutott mi a tejjel mézzel folyó Orbánistán...(szégyen!)A vonatunk aztán elindult és ez is zónázó volt így már fél hatra hazaértünk.Kellemes jó túra volt 90%-ig elviselhető idővel.Csak túra végén kezdett az a szar idő lenni amit bejósoltak.
Ez volt az év 22.túrája.Ebben idén nem vagyunk túl erősek...Most 12 km-t mentünk,így tartunk összesen 328,1 kilométernél ami 14.91 km/túra átlagot eredményez.
Ha minden jól alakul idén még lesz egy túránk és akkor a december már nem is oly gyenge!
Jövőre (2024-ben) az egyik meghatározó túrának szánjunk a Balaton-felvidéki Szent György-hegy bejárását,folytatva ezzel a Balaton-felvidéki túrázásainkat.A hegy maga hasonlóan a többi társához több mint érdekes.Sok-sok legenda,mitosz,monda,mese vagy szóbeszéd járja az itt fellelhető érdekességekről,ezek egyike az egész Balaton környékének leghátborzongatóbb helyéhez kalauzol el.
Az Emmaus kápolna
Egy régi, lepusztult kápolna fekszik (sajnos már csak feküdt mert időközben összeomlott...a szerk.) a Szent György-hegyen, a Balatonnál, melynek neve Emmaus. Egy remete lakott itt egykor, ez volt az ő saját kápolnája, mely mára lepusztult, kísérteties hellyé vált. Egy útikönyv sem említi, pedig beleillene, hiszen talán az egyik legrémisztőbb nevezetessége a magyar tengernek. Az Emmausról számos babona kering a környéken, a helyiek messze elkerülik, másik neve egyébként Ify-kápolna.
A remetelakot körülvevő terület bajlós hangulatú, az omladozó és pusztuló falak pedig tényleg elhitetik az emberrel, hogy itt bizony akár szellemek is megfordulhatnak. A hab a tortán pedig az, hogy az innen nem messze megtalálható temetőben nyugszik a különc ember teste, aki itt élt. Nehezen lehet szavakba foglalni a hangulatot, mely elkapja az ide érkezőt, maga a remete is számos környékbeli legendának, mítosznak a főszereplője.
Mára már valószínűleg ennyi sem maradt...
Az épületeket, melyekből egyébként lenyűgöző, 180 fokos panoráma nyílik a Balatonra és annak környékére, egy egykor Fonyódon tevékenykedő plébános, Ify Lajos saját kezével építette meg, még az 1950-es években, majd ide vonult vissza, hogy elkerülje a kommunista rendszerben való ellenállása miatti félreállítását.
Azt, hogy remete lesz és a társadalomtól elvonultan él, önszántából választotta, ahelyett hogy megalázó módon eltávolították volna, ideköltözött erre a Szent György-hegyi birtokra, mely családjának tulajdonában állt. Ekkor lett a neve Emmaus.
Nem nézett ki rosszul
A remete itteni életéről és tevékenységeiről nem sokat lehet tudni, pusztán annyit, hogy szerelmese volt az óráknak, ezért gyűjtötte is őket, valamint harmóniumokat ( orgonaszerű, billentyűs hangszerek) faragott saját magának, időnként a zarándokokat is befogadta. Azt, hogy látogatókat fogad, úgy jelezte hogy kitett egy zászlót a kápolnája tetejére, a zarándokok ebből ismerték fel, hova is kell menniük.
Ha nem félünk és nem vagyunk babonásak, megtudjuk közelíteni a helyet, legegyszerűbb módon a Hegymagas irányából. Itt a Lengyel-kápolnától vezet egy út a birtokra, mely az erdőben és a szőlőbirtokok között terül el. Kapuja le van lakatolva, hiszen ez magántulajdon, tehát csak kívülről nézhetjük meg a régi, omladozó falakat, ám még így is iszonytató hangulatot és félelmet kelt az emberben, mi azért ha lehetőségünk lenne rá biztosan be mennénk ide…
Kutatásaim során úgy láttam,hogy a kápolna 2021 november 27-én összeomlott.Nagyon nagy kár érte....
Bár a blogomban volt már szó részletesen a Bory várról,de nem ennek a sorozatomnak a keretein belül.Ugyanakkor a Bory vár méltó arra,hogy tagja legyen kedvenc várainknak,hiszen az egyik,ha nem a legszebb magyar várról van szó.Annyiból kilóg az eddig megismert várak sorából,hogy nem középkori várról van szó,hiszen az újkorban készült.Ismerkedjünk meg vele és lebilincselő történetével!
A Bory vár utcafrontja
A vár Székesfehérvár egyik külterületében, Öreghegyen található, és a Mária-völgy egyik gyöngyszeme.Az épület megtervezője, és építésze, Bory Jenő 1912-ben vásárolt itt egy egyholdnyi kis területet, ahol addig gyümölcsfák voltak nagyszámban, de szőlőt is termesztettek. Volt itt még borospince, de présház is, itt dolgozták fel a friss szüreteket. Bory elsőként beköltözött a présházba, miután lakásnak átalakította, és egy műtermet is épített fölé. Már ekkor bele akart kezdeni egy kastély építésébe, de ezzel okosan várt az első világháború végéig, amikor a megszaporodott rendelései miatt volt akkora vagyona, hogy bele tudjon kezdeni egy ekkora munkába.
Bory Jenő szobra a vár szomszédságában
A helyiek szkeptikusan fogadták a kezdeményezést, de az 1934-es megnyitáskor már az egész kerület Boryval együtt örült az országos sikernek. Hatalmas volt aztán az érdeklődés a vár körül, a kíváncsi embereket maga Bory vezette körbe, mesélve nekik a vár építéséről, annak stílusáról és egyéb stílusjegyi finomságokról.
A második világháború közben kisebb károk érték a kastélyt, a helyrehozási munkálatokkal pedig sokáig bajlódott utána. Bory Jenő 1959-es haláláig dolgozott kastélyán, bár különböző utómunkálatok egészen 1964-ig tartottak. A vár építése 41 éven keresztül zajlott. Kevesen tudják, bár sokan sejtik, hogy Bory általában mindig önmaga dolgozott, és a legritkább esetekben vett igénybe külső segítséget. Úgy tartotta, hogy minden nehéznek tűnő munka teljesítése azt bizonyítja, hogy márpedig lehetetlenek nincsenek.
Homlokzat
A vár inkább tekinthető szobrászati műremeknek, mint építészeti mestermunkának, ennek az egyszerű ténynek a megállapításához elég csak megnézni egy képet az épületről. A kastély az akkori megszokott építőanyagok helyett betonból épült, aminek az egyik legnagyobb úttörője Bory Jenő volt, az akkor élt építészek többsége nem szívesen használta. A vár belsője is figyelemre méltó, gazdagon díszített helyiségekben sok-sok szobor, kép, régiség is műtárgy foglal helyet.
A 30 méter magas vár hét toronnyal és harminc szobával rendelkezik.A történet fentebb említi,hogy nem tekinthető építészeti mestermunkának,lehet szakszemmel ez így is van,de az egyszerű turista szemével azt mondom igenis mestermunka!Számomra és a sok látogató számára igazi látványosság amelyet csak fokoz,hogy mindezt egyetlen ember építette négy évtizeden keresztül!Bátor szívvel ajánlom mindazoknak akik még nem voltak itt,hogy kerekedjenek útra és nézzék meg ez a fantasztikus mesevárat!
Fentről a belső udvar
Az udvar
Bent a belső terekben több kiállítás is van
A vár minden nap nyitva tart.Téli időszakban 15 óráig,nyáron tovább is.A belépők nem a legolcsóbbak,de mindenképp megéri legalább egyszer eljönni ide,mert ezt látni kell!
Jómagam a várban eddig mindössze egyszer jártam,noha mellette mentem már el,így kivülről láttam már.Zolikával voltunk itt 2020 májusában az első covid hullám levonulta után.Esélyes,hogy jövünk majd ide valamikor.
"Visszajövök én egyszer még,az esőt ha elfújja a szél"
Sötét volt már és a boltból tartottam hazafelé.Hiába ilyenkor decemberben már korán sötétedik.Ám alaposan meglepett,hogy a kisszoba ablak világított.Valaki van otthon.Ég a villany.Na,de ki?Valahogy éreztem,hogy nem betörő van a lakásban.Móni nem lehetett,hiszen itt trappolt mögöttem.Más meg nem lehetett.A kutya nem tudja felkapcsolni a villanyt.Izgatottan szedtem a lábaim fel a lakásba.Furcsa volt mert nem éreztem semmiféle bajt!Benyítva a lakásba a tv hangját véltem felfedezni.Berongyoltam a kisszobába amely pontosan olyan volt mint öt évvel ezelőtt.Mert közben azért változott.Gergő az íróasztalánál ült és számítógépezett.A világ legnagyobb természetességével köszönt,hogy szia apu!
Én csak álltam földbegyökerezett lábbal.Hát ez,hogy lehetséges?Hiszen Gergő elment...elment azon az átkozott öt évvel ezelőtti reggelen...Most itt van,nézi a facebookját,közben szól a tévé.Hozzászóltam: szia fiam,mizu?Közben Móni is felért,köszönt különösebb megdöbbenés nélkül.Mi történt?Rémálmom volt és a világ visszazökkent a rendes kerékvágásba,vagy mi?
Gergő nyugtatott.Nyugi apu visszajöttem.Minden rendben van.Kérdeztem,de hát,hogy?Hogy lehetséges ez?Mesélj!Ő meg elkezdte.Az van apu,hogy nem mentem el azon az öt évvel ezelőtti napon.Bevittek a kórházba és még életben voltam.Elvittek valahova egy helyre ahol éveken át kezeltek és meggyógyítottak.Nagyon súlyos állapotból tértem vissza.Most jött el az idő,hogy végleg meggyógyultam és hazatérhettem.Oké mondtam,de a ma internetes,mobitelefonos világban nem lehetett volna szólni?Mondta,hogy nem.Ez egy titkos hely volt ahol a legreménytelenebb eseteken kisérleteznek.Ötvenből egy tér vissza.Nem akarták,hogy bármi ki tudodjon ebből és nem akartak téged újabb fájdalmaknak kitenni ha esetleg mégsem sikerül meggyógyulnom.De itt vagyok apu,szeretlek úgy mint rég.Mikor megyünk túrázni?Láttam az elmúlt öt év túrafilmjeidet.Nagyon szuperek,nagyon sok klassz helyeken jártatok.Csatlakozhatok újra?
Hát persze,hogy csatlakozhatsz.Ez olyan természetes,hogy este lemegy a nap,reggel meg feljön.Kérdezni sem kell.De az van,hogy az egész világ úgy tudja,hogy elmentél.Sokan meggyászoltak,a csapatod is megemlékezett rólad,barátok,osztálytársak,ismerösök.Ne aggódj apu mondta,ezeket majd lerendezzük.Fő,hogy itt vagyok és megyünk újra meghódítani a hegyeket,erdőket.Más nem számít!Igazad van mondtam,semmi más nem számít.De látod anyád is lebetegedett az elmúlt években és én is fokozatosan öregszem,de mehetünk és persze menjünk is.Nagyon-nagyon örülök,hogy visszatértél.Van mit mesélnünk egymásnak!Van bizony mondta nevetve.
Alighanem kiegyeznék egy ilyen szituval,de fentebb leírtak természetesen nem fedik a valóságot.Gergő sajnos nem jött vissza és a kisszoba ablaka sem világított.Mindez csak egy remény a szív mélyéről.Az igazság az,hogy Gergő ma öt éve ment el.Mivel már szinte mindent megírtam ezzel kapcsolatban,újat nem tudtam írni,így ezzel az utópisztikus történettel emlékeztem most rá.
Gergő egyetlen fiam,örök túratársam és a legjobb barátom,öt éve,hogy elhunyt.Bár nagyon alábbhagyott az utóbbi időkben a spirituális beállítottságom,de mégis hiszem most is rendületlenül,hogy a lét a halállal nem ért véget.Gergő most is van valahol.Hiszem továbbra is a túlvilágot,hiszem azt,hogy időnként most is itt tud lenni,hiszen most is vannak azért jelek ha nem is annyi mint a kezdeti időkben.Hiszem,hogy bárhol is van nagyon boldog és jól érzi magát.És bizony majd visszajön,ezt is hiszem,hiszen folytatnunk kell.Persze ez már egy másik,feltehetőleg jobb életben lesz!
Másfél hónapja is már,hogy utoljára túrázni voltunk.Az utóbbi évtizedben szinte nem is tudom mikor volt utoljára ilyen.Na,de végre újra itt volt a lehetőség,így december második szombatján boldogan vágtunk neki az újabb túrának.Eredetileg a mogyoródi kilátóhoz mentünk volna,de egész héten ködös időt jósoltak a hétvégére,így újra elhalasztottuk a mogyoródi túrát (már sokadik alkalommal).Helyette a Velencei-hegységet választottuk.Az ingókövekhez akartunk eltúrázni.Ám most nem a megszokott módon Pákozdról,hanem egyenesen Székesfehérvárról!Meg is érkeztünk már reggel fél nyolcra a megyénk székhelyére Zolikával.Persze sehol nem volt köd....és Fehérváron hó is csak alig.Ez azért volt furcsa mert otthonunkat Dunaújvárost alaposan belepte a hó.Útközben találkoztunk Tizedes barátunkkal is,aki egyedül tartott a Tihanyi-félszigetre egy túrára.Ő ment a vasútállomásra (Fehérváron) mi meg a busz pályaudvarról kezdtük az első téli túrát.
Indult már,de még mindig ritkán indul túra Fehérvárról,most újra!
Mint korábban írtam nincs egy könnyű évünk,se nekem,se Zolikának.Ez pedig azt eredményezte,hogy elkellett adnom az iphone-mat az életben maradás érdekében,Pedig pazar fotókat és videókat készített.Vettem egy olcsó strapabíró ulefone-t,csodákat persze nem vártam tőle,de reménykedtem,hogy jól teljesít.Nos a fotóknál hozta az álltalam elvárt szintet.A videó majd eztán derül ki,hisz a blog megírása után kezdem el megcsinálni a filmet.Na szóval nekivágtunk Zolikával a túrának,át Székesfehérvár belvárosán.Rögtön beültünk egy kávéra egy pékségnél,majd tarppoltunk is tovább.Karácsonyi díszbe öltözött a jól ismert fehérvári belváros.Elhaladtunk az országalma és a Romkert mellett is.
Sokadszorra az országalmánál
Ugyan az itthoni online térképem jelzett útnak jelölte a városból kivezető szakaszt,de jelzés nélkül... így persze nem is volt semmiféle jelzés.De a városban ügyesen navigáltunk és mindenféle gond nélkül haladtunk.A Belváros után elhaladtunk a híres skála,vagy a Bory vár mellett is.Hideg volt,enyhén kellemetlen.De még mindig feltűnő volt a hó hiánya,hiszen odahaza oly sok volt!A Bory vár nyitva volt,de nem mentünk be.Viszont nem sokkal mellette,első alkalommal láthattuk Bory mester szobrát.Róla már volt szó ebben a blogban,ő a Bory vár alkatója.Aztán a Kassai utcában majdnem elütött egy a barátnőjének imponálni akaraó hülyegyerek,de nagyot csikorogtatva a féket végül is megállt még a zebra előtt.A hosszú Kassai utca vitt ki a városból.Az egész városi szakasz volt vagy 6 kilométer!
Még sosem fotóztam le a fehérvári skálát,természetesen megérdemli,hogy bekerüljön a blogba!
A Bory vár,itt van némi hó is.
Bory Jenő
Kiérve a városból már volt hó!Igaz kemény a lábnak nem igazán jót tevő fajtából,máshol meg latyakos volt a terep.Volt némi pára,de ez nem nevezhető ködnek.A párán át gyönyörű rálátásunk volt a hóban úszó közeli Velencei-hegységre.Ebből a szemszögből még sosem láttam az apró hegységet,szó mi szó nagyon szép volt!Ez az út pedig a Kassai utca folytatása volt egyenesen tovább.A térképem odahaza úgy jelölte,hogy majd belefut a zöld jelzésbe ami elvisz az ingókövekhez.Egyszerűnek tűnt a dolog,de mint kiderült nem volt az.Az ingókövektől mentünk volna le Pákozdra amúgy.Így terveztük.
Előttünk a Velencei-hegység!
Zoli trappol a hóban
Aztán egyre kevesebb lett erre is a hó.Menetközben kajáltunk,mert leülni nem volt hova,meg hideg is volt hozzá.Őzek futkoráztak itt a fensíkon.Majd feltünt egy település,kiderítettük maga Csala.Úgy láttam az applikáción az út amin mentünk kikerüli a falucskát.Közben azt is észrevettem,hogy az applikáció nem münködik.Eddig sosem hagyott cserben,ígaz most digi kártyával használtam a telefont,az iphone.ból kivett másik kártyámat pedig nem raktam be ebbe a telefonba,pedig dual simes.Mint kiderült fatális hiba volt!Az applikáció gondolom így nem kapott annyi térerőt,hogy münködjön.Így nem láttuk rajta hol is vagyunk,most ez még nem volt baj,de később azzá vált.A jelzett utakat sem úgy mutatta,hogy melyik milyen jelzés,csak vastagabb vonal látszódott ott ahol jelzett út volt,az egyéb utakat vékony vonalak jelölték.
Nem pocsolya,hanem a Csala patak,amin nem lehetett átkelni.
A bajaink ott kezdődtek amikor a falu után elértük a Csala patakot.Valószínűleg az olvadás következtében annyira felduzzadt,hogy nem tudtunk rajta átkelni...pedig arra ment tovább az utunk.Tetézte bajainkat,hogy a nem túl távolból kiabálásokat és lövéseket hallottunk.Tehát vadászat van a közelben.Közben egy táblán láttuk,hogy csak napnyugtától,napkeltéig van vadászat,akkor meg ezek mit művelnek?Na,de még a patakkal és az átkeléssel voltunk elfoglalva.Nem tudtunk átmenni.Így úgy döntöttünk,hogy bemegyünk a faluba Csalára,átmegyünk rajta.Annak túlsó végénél van a 811-es út.Arra megyünk abból pedig van leágazás és az erdőn át vezet valami jelzetlen út ami szintén rávisz a nekünk kellő zöldre.Ezt még kitudtuk agyalni az applikáción ami továbbra sem mutatta a mi helyzetünket.De még ekkor tudtuk hol vagyunk.
A Csalai kutya
A falu lényegében egy egyutcás zsáktelepülés volt.Legnagyobb nevezetessége egy kutya szobor volt a túlvégen.Na és egy közeli kastély amit látni véltünk az erdőből.Rendben átkelltünk a településen,majd a 811-es úton haladva végre a Csala patakon is áttudtunk menni.Fordultunk be az erdőbe az országútról.Itt tűnt fel az előbb említett kastély a távolban.Behatolva az erdőbe a nyomsáv adta magát,hogy merre is kell menni.Igen ám,de csak egy darabig mert aztán semmivé vált az út.Na mi legyen?Azt beszéltük megyünk tovább a sűrűben arra amerre elméletileg az út vitt volna tovább.Már tényleg semmi sem jelezte hol vagyunk,szinte vakon térkép nélkül haladtunk a Velencei-hegység egyik legsötétebb erdejében..
A kastély,majd még utána nyomozok mi is ez!
Zoli tanácstalan az erdő mélyén,merre is tovább...
Aztán egyszer csak végképp elvesztettük a fonalat.Sehol semmi út.Mentünk előre.Legalább a lövéseket már nem hallottunk.Tarppoltunk az erdőben a jó isten tudta csak hova...nagy sokára legalább valami tisztásra értünk ahonnan kibontakozott előttünk szinte az egész Velencei-hegység.Csodálatosan szép volt!A szemközti hegyeken távcsövel mintha észrevettem volna egy ismerős utat amely érzésem szerint a zöld lehetet.Annak az útnak véltem ezt amelyen egykor Mónival és Gergővel mentünk az ingókövektől Pátkára.De messze volt és fogalmunk sem volt róla hogyan juthatunk el oda.Egy autó álltal nyomot hagyott nyomsávolt fedeztünk fel,ezt követtük.Na de teljesen más irányba ment mint a szemközti hegy amelyen feltehetőleg ott voltak az ingókövek....
Hogyan tovább?
Végül nem követtük az autós nyomvonalat,hanem a szemközti hegy felé trappoltunk olyan helyeken ahol semmiféle út nem volt!Alighanem ezzel újabb hibát követtünk el.Egy újabb kilátóponthoz érve szemügyre vettem a tájat.Az ismerősnek tünő út még ott volt,de megzavart egy közeli víztorony,így azt a helyet én már Sukorónak véltem.Alighanem ezzel is újabb hibát vétettem.A teljesen szemközti hegyen túl,távcsövel meg egy templomtornyot láttam és egy nagy víztornyot.Ezt véltem Pákozdnak.Ez is hiba volt,mert valószínűleg az nem Pákozd volt,hanem vagy Kisfalud,vagy maga Székesfehérvár.Pákozdon ugyanis nem volt ekkor víztorony...Itt volt az a pont ahol letettünk az ingókövekről.Ez ma már nem lesz meg!Immár a kijtutás volt a cél,egy lakott település vagy egy ismerös hely elérése.Zoli láti vélt lejebb egy utat.Javasolta menjünk arra.Mivel már egyikünk sem tudta hol vagyunk pontosan áldásom adtam rá.Nem kellett volna.Szó szerint belecsöppentünk a vadászat kellős közepébe!
Újra a Csala pataknál,de ez itt mellette jelzett turistaút!
Kanyargott az út lefelé a hegyen.Közben egy tábla jelezte magánterületen vagyunk.De nem volt más választásunk.Lőttek egyre jobban.Aztán az volt a szerencsénk,hogy a vadászok jó 250 méter távolságból észrevettek!Intettek én meg visszaintettem.Így felénk már nem lőttek!Elmentek a másik irányba mi meg haladtunk ellenkezőleg velük.De a lővések így is idegesítőek voltak.Na,de még mindig nem találtunk ki a Velencei-hegység öleléséből!Újra elértük (feltehetőleg) a Csala patakot,mellette pedig egy jelzett út volt!Mégpedig a nekünk totálisan nem kellő zöld+ jelzésű részben nehezen járható út.Mivel az applikáció továbbra sem münködött így nem tudtuk megnézni hova vezet a zöld+ jelzés.Mindegy volt,ráálltunk és metünk.Valahol csak kikötünk.Egy idő után a vadászat zaja is elmúlt.Majd később kiértünk egy országútra.Pár méterrel arébb pedig egy település volt.Távcsővel tudtam megnézni a helységnév tábát: Székesfehérvár-Kisfalud.
A Csala patak Kisfaludnál.Ilyen híd kellett volna Csala közelében is rá...
Két lehetőség volt: keresünk egy buszmegállót és irány Székesfehérvár,vagy elmegyünk a másik irányban 3 km-re található Pákozdra.Az utóbbi mellett döntöttünk.Itt végre már tudtuk hol vagyunk.Átkoztam magam,hogy,hogy a jó fenébe tudtunk így elkeveredni?Ez valami brutális eltévedés volt és túrázó múltamhoz méltatlan...Sok minden hozzájárult a kudarchoz.A megduzzadt Csala patak ahol nem tudtunk átkelni.A nem münködő applikáció.A semmibe vesző út az erdőben.A rossz irány megválasztásai sok helyen.A zavaró vadászat.Minden összejátszott,de akkor is.Ilyen eltévedést nem produkáltam az elmúlt 41 évben mióta túrázom...
Pákozdra aztán könnyen beértünk a bicikliúton haladva.Innen már egyszerű lett volna felmenni az ingókövekhez,de mostanra már főleg én elkészültünk az erőnkkel.Az Oázis étterem felé tartottunk mert emlékeztem rá,itt van babgulyás.Könnyen megtaláltuk a település túlsó végén lévő éttermet ahova be is mentünk.
Pákozd...
Jó kis forralt bor!
Nem fütötték agyonra az éttermet,de azért nem fáztunk.A kiszolgáló hölgy viszont meglehetősen udvariatlannak tűnt.Tudtunk egy jó kis forralt bort inni.Azok után,hogy átfagytunk egy kifejezetten kellemes volt.Majd babgulyást is sikerült enni.De mivel a hölgyike nem volt valami kedves így borravalót nem hagytam ott neki!Egy jó órát üldögéltünk benn.Még úgy döntöttünk lemegyünk a közeli Miska huszár szoborig.Ez az a szobor ahová Gergővel nem sikerült eljutni,pedig nem voltunk messze tőle akkor...Most elmentünk oda a kaja után.Kezdett nagyon hídeg lenni.Eddig is az volt,de ez itt már nagyon kellemetlen volt.Mindegy megnéztük,megcsodáltuk ekkor is Miskát.
Én és Miska és remélem Gergő ott volt mellettem..
Még annyi volt hátra,hogy elsétáltunk a buszmegállóig,de nem a legközelebbiig,hanem eggyel tovább.Hiszen volt időnk a buszig,nem akartunk egy helyben fagyoskodni.Így is kellett várni 10-12 percet a buszra.Az jött és a buszon kellemes meleg volt.Zolika be is aludt Fehérvárig.Fehérváron még elmentük a Média markba,majd a busz pályaudvaron ismét összefutottunk a Tizedes barátunkkal.Jött Tihanyból.Végül rendben hazaértünk fél hét után.Tizedes barátunk még meghívott minket a dunaújvárosi adventi vásárba is egy forralt borra.Ezután mentünk haza.
Hát nem igazán úgy sikerült ez a túra ahogy szerettük volna.Persze kalandból nem volt hiány.De nem vagyok valami büszke magamra,mert ilyen fokú eltévedésünk még nem volt.Apró vigasz,hogy sikerült ebből is kimászni.
Ez volt az év 21.túrája.Most mentünk 17 kilométert (becslés).Így idén 316,1 kilométernél vagyunk ami 15.05 km/túra átlagot jelent.
A téli szezon ezzel az elbaszott túrával alighanem beindult!
Hát sajnos megtörtént az amit már többször is vizionáltam.Megkellett válnom attól a telefonomtól amivel már egész színvonalas filmeket tudtam készíteni a túráimról.Nem kell megijedni az egész színvonalast csak hozzám mérve értem.A pro max 13 telefon az utóbbi másfél évben segédkezett és valóban úgy gondolom,mint képek,mint videók terén jól teljesített.Sajnos a közel két éve tartó anyagi problémáim miatt a mai napon meg kellett válnom tőle.Ez engem eléggé lesújt,hiszen ez volt az egyik fő hobbim,a túráinkról szóló filmek és blog készítése.Ez kapcsolt ki a nehéz időkben,mint például akár Gergő elvesztésekor is.
Ennyi volt,jól teljesített!
A hogyan továbbról nem tudok nyilatkozni.Van ugyan egy másik gépem,de a fő gond,hogy nincs benne stabilizátor.Így ha azzal videózok majd a kép remegni fog ami jelentős minőségbeli romlás lesz és gyakorlatilag élvezhetetlen lesz a film.Másik opció,csak képeket készítek és azt fűzöm össze egy videóvá.Ebben meg az a gáz,hogy már több mint 300-as felvannak íratkozva a you tube csatornámon és nyilván nem azért,hogy csupán egy képes összeállítást lássanak.Szóval nem tudom még mi legyen.Várható egy lassú javulás,de mire ez bármit is eredményez eltelik legalább félév és csak persze akkor ha nem jön közbe semmi.
Túranaptárunk szerint nálunk december elsejével megkezdődik a tél.A télre megálmodott túra terveinkről kellene valamit mondanom,mint ahogy azt minden évben szoktam ilyenkor.Visszanézve a múltba (akár a blogban is) láthatjuk,hogy telente sok-sok remek túrát csináltunk már végig.Szeretnénk ha ez a hagyomány folytatódna.Azonban ahogy néhány korábbi bejegyzésemben is írtam,nincs könnyű évünk.Sőt túrázásilag nézve talán 2013 óta nem volt ennyire szar évünk.Talán tél derekára várható némi javulás.Megtörtént az amire két éve nem volt példa,kaptam béremelést.Na nem olyan mértékben,hogy innentől fogva hátradőlhetek,de talán jut némi apró túrákra is.Viszont tél derekáig még biztos nehéz a helyzet,ugyanis szemüveget kell csináltanom,mert csak így hosszabítják majd meg a nehézgépkezelői jogsimat.Ez sem olcsó.Addig pedig még ez le nem zajlik,nagy javulás nem várható.Na,de ettől függetlenül persze vannak terveink,álmaink télre is.
A mogyoródi kilátó
Előre is bocs ha nem minden esetben tudom téli képekkel illusztrálni a dolgokat.Nehéz évszakok vannak mögöttünk a nyári négy és az őszi öt túrára nem lehetünk nagyon büszkék.Szeretném azonban ha ez a minimális öt a télen is meglenne,de lehetőség szerint több túrát is beiktatnánk.Nézzük melyek lehetnek azok.Régóta húzodik visszatérésünk a mogyoródi kilátóhoz.Amikor 2020-ban ott jártunk még soha nem láttunk ennyire katasztrófális állapotú kilátót mint akkor.Azonban megfogadtuk,ha egyszer megtörténik a kilátó felújítása visszatérünk.Nos megtörtént és ideje visszatérnünk,főleg mert ez a túra megvalósítása már több mint egy éve húzódik.Van egy olyan terv,hogy a túrát az Örs Vezér térről indítjuk és onnan túrázunk ki,ez így is 20 km körüli túrát jelent.Pest azon részén is van egy kilátó (Kertvárosi kiltátó) amit megszeretnénk nézni.Várhatóan ez a túra indithatja a telet,de persze mint minden más ez is változhat.
A pákozdi ingókövek
Van egy olyan tervünk is,hogy visszatérünk a pákozdi ingókövekhez is.Azonban most onnan nem Pákozdra jönnénk vissza,hanem elmennék a Velencei-hegység teljes nyugatra elhúzodó részéhez,mert erre még nem jártunk és elmennénk egészen Székesfehérvárig.A túra esélyes lehet mindenképp a tél folyamán,hiszen nincs messze és így nem egy nagy költségvetésű túra.
Egy környékbeli túrával erősítenénk a Mezőföldön.Mezőfalváról mennénk Dunaföldvárra (vagy ellenkezőleg).Ezt a túrát azért akarjuk mert mindkét végénél van egy-egy remek és olcsó étterem ahol isteni a babgulyás.És ebben az évben nem ettünk annyit mint a korábbiakban,így ezt pótolnánk.A túra talán annyira nem látványos,bár mi mindenütt megleljük a szépet.Áthaladnánk a már ismert Ménesmajoron és az ismeretlen Daruhegyen is.A túra esélyes a télen,hogy meglesz.
Valahol Ménesmajornál
A tél egyik fő túrája lehet a Maderspach kilátóhoz vezető túra.Ide Vikiék is jelezték már részvételűket,kiváncsi leszek,lesz-e belőle valami.Ezt a túrát szánjuk most az ünnepek környékére.A túra Várpalotáról indulna és oda is érkezne vissza.Részben végighaladnánk azokon a kopár hegyeken ahol egykor Gergővel csináltuk meg egyik leghosszabb túránkat.A túra nehézségét az adhatja,hogy nagy részében jelezetlen utakra kénszerülnénk,így nem kicsi a kihívás sem...Reméljük összejön mert jó bulinak ígérkezne.
A Maderspach kilátó
Szeretnénk az újévet ismét Kunszentmiklóssal kezdeni,ahogyan az előző két évben is tettük.A alföldi semmiben található város környékén hemzsegnek a látnivalók.Most itt is egy kilátót néznénk meg.De ez nem egy mindennapi kilátó lenne,sőt ha még meglesz addig a kamerám,akkor igen poénosra vehetjük majd az itt készülő filmet.Persze ez még a jövő titka,de a kunszentmiklósi kilátó mindenképp megéri,hogy megnézzük.Feltéve persze ha megtaláljuk.Mert ide is jelzetlen utakon juthatunk ki.Szeretnénk kicsit kombinálni a túrát,mert a kilátó nagyon közel van a városhoz,gyakorlatilag kiérnénk egy órán belül is.Próbálok egy körtúrát ide szervezni,nehéz mert valóban nincsenek jelzéssel ellátott utak és gyakoratilag csak csavargunk majd a pusztába,amely egy esős időszak után nehéz is lehet a sok víztől-belvíztől.Meglátjuk.
A kunszentmiklósi kilátó
Ezek a fő tervek,minden más bónusz a téli hónapokra.Évek óta húzodik a gánti bányához tartó túra,újfent ha van rá lehetőség,megpróbáljuk a télen.Zolika szeretne elmenni vagy a Halápra vagy a Hegyestűre egy olyan időszakban amikor hó van.Ehhez a kalandhoz nem fűzök túl nagy reményeket,de hátha.... Valószinűleg februárban viszont újra részt veszünk a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán,Ezek a téli terveink amelyekhez persze menet közben érkezhet egy-egy új öltet.Én még amennyiben lesz hó a Rácalmási-szigetre is szívesen kimennék.Előjöhet még egy Budai-hegységi túra is vagy bármi.
A Dunán innen,Dunán túl túra a Szent Mihály erdőben
Nagy tervünk 2024-re,hogy elinditjuk a Balatoni kéket,erre a téli túrákon szeretnénk felkészülni és márciustól megkezdeni vagy áprilistól a balatoni kéktúrát,évi 2-4 túrával.De ha úgy jön össze a dolog akár télen is megkezdhetjük,de erre nagy esélyt azért nem látok.
Most is velem tart majd Zolika,aki Gergő elvesztése után lett fő túratársam.Vikiék jelezték részvételüket egy túrán,remélem pár túrára visszatalálnak majd hozzánk.
Mi Zolikával azért még viseljük az elmúlt időszak terheit és ugye mint írtam számolni kell esetlegesen a kamerám eladásával is,ha ez megtörténik lehet nem lesznek a továbbiakban filmek a túráinkról,max képes videókat tudok készíteni.
Ezen kivül a sok stressz amiben részünk volt az elmúlt hónapokban kissé az én egészségemet megviselte.Bízom benne,hogy azért tudok majd menni ahogy eddig is.
Akkor indul a téli szezon,most úgy áll a dolog,hogy szombaton december 9-én már megyünk is.Úgy legyen!
.jpg)
