2020. január 14., kedd

Az "első kapavágás"

Ahogy arról már korábban beszámoltam,új kilátó épül a Mecsek legmagasabb csúcsán a Zengőn.
Ígéretet tettem rá,hogy a kilátó építését fokozott figyelemmel kisérem,ha bármi történik akkor arról beszámolok,
hiszen az egyik kedvenc helyemről van szó.
Nos úgy tűnik megtörtént az ugymondd "első kapavágás",kezd kinöni a földböl valami.
A képet Hosszúhetény közösségi oldala tette közzé.Ime:

Elkezdödött...
.Látható,hogy több más kilátóhoz hasonlóan (Csóványos,Pilis-tető) a geódéziai mérőtorony köré építenek egy vázat amit valószinüleg majd körül burkolnak-borítanak valamivel.Hogy a lépcsőszerkezet a toronyban vagy az új vasszerkezetben lesz-e most még nem tudom.
Az új kilátó átadását idén március 31.-re tervezik.Meglátjuk sikerül-e addigra
Én pedig azon leszek,hogy még idén felkeressem az megújult kilátót.

2020. január 13., hétfő

Meleg-hegy is kipipálva

Sűrűn megfordulunk a Velencei-hegységben,közelsége lévén ez valahol természetes is.Mondhatni bejártuk már ezt az amúgy nem igazán nagy hegységet keresztül-kasul.Elég csak az ingókövekre gondolnunk,de jártunk már az Angelika-forrásnál is,a Bodzás-völgyben ,a katonai emlékhelyen,a Doni emlékműnél is,vagy akár a hegység keleti részén is,a nadapi ősjegynél vagy éppen a pázmándi szikláknál.Ám a hegység legmagasabb hegyén amely már akár Dunaújváros magasabb épületeinek felsőbb emeleteiről is látszik,a Meleg-hegyen még nem jártunk.Illetve hát az oldalán futó piros jelzésen már mentünk,de magán fenn a gerincen még nem.Eljött az idő,hogy ezt is valóra váltsuk,valóra váltsam.
Tudtam Gergő is szeretné ezt.

A sukorói kálvária
Úgy terveztem túránkat Sukoróról inditjuk a környék köveinek és az olasz kőfejtőnek megtekintése után emelkedünk majd fel a Meleg-hegyre ahol majd megnézzük a Likas-kőt és az elhagyatott kommunikációs bázist és onnan ereszkedünk le a Nadapi-völgybe,majd kapaszkodunk fel a Bence-hegyre.Túránkat pedig Velencén fejezzük be.Meglehetősen ködös mondhatni szar időt jósoltak nekünk az időjósok erre a napra,hezitáltunk is rajta nekivágjunk-e egyáltalán.Aztán tessék -   teljesen napfényes mondhatni kifogástalan idő fogadott Sukorón...Tehát időjós barátaink megint hozták a formájukat,úgy a seggükbe lőnék néha igazán... Kilenc előtt szálltunk le a buszról Sukoró Fehérvár felöl érkezvén első buszmegállóján.A terv megvolt merre kell menni,mégis egy csöppet elkallódtunk.Közben eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,nincs még két éve sem...

Sukoró híres kövénél
Hamar sikerült kijavítani a hibát és a templomnál már képben voltam hol is vagyunk.
A szokásos túratársak kisértek el,akikkel a legtöbbet túrázom átlagban.A teplomnál remek a kilátás már a Velencei-tóra.ám a napfény és a tó felett lebegő ködpára miatt maga a tó nem látszódott,de a jelenség nagyon szép volt.Ezután a templom felett értünk ki a faluból,ahol annál a nagy kőnél pihentünk ahol anno Gergővel is annak idején... Meg is kajáltunk itt,bár hiába volt itt pad,leülni nem lehetett,mert a vízes volt ahogy az éjjeli fagy kezdett felengedni.
A környék innen néve már lenyügöző volt,látszodott jól a Meleg-hegy és a távolban a Bence-hegy is a kilátóval.Viszont még mielött igazán belemerültünk volna,rávettem a többieket egy kis kitérőre,az olasz kőfejtőhöz.

A kőnél a két Zoli
Ez egy minimális kitérőt jelentett csak,hisz a kőfejtő nagyjából 250 méterre lehet a nagy kőtöl és érdemes lemenni igazán.Nem igazán tudok sokat róla azt sem,hogy miért olasz ez a kőfejtő.Talán régen a tulajdonosa lehetett olasz vagy tán olasz munkások dolgozhattak itt,a jó ég tudja...Vagy 8-10 méter magas kőfalról van itt szó ahol rétegesen csatlakoznak egymáshoz a kővek.Mondhatni remek látvány,az út pedig gyakorlatilag körbejárja,tehát kényelmesen fel is tudunk rá menni.Így is tettünk.Újra eszembe jutott Gergő...vele voltam itt utoljára,ettől persze kegyetlenül fájt a szívem most is...

Az olasz kőfejtőn
A többiek még nem jártak itt és hát elnyerte tetszésüket a hely,így alaposan körbe kellett járni és megnézni mindent.Ennek végeztével mentünk vissza a sárga+ jelzésre,ez vitt vissza Sukoróra és ez volt itt maga a Velencei tavat megkerülő bicikliút.Átvezetett azon a remek kis kőhídon amelyen szintén Gergővel bohóckodtunk annak idején.Ez a hely is meglehetősen szép volt amúgy,itt is elcsodálkoztunk kicsit mielőtt tovább mentünk volna.Hamar visszaértünk aztán a sukorói kőhöz majd pedig a faluba.Most kezdöthetett a túra érdemi része.

A kishíd szívemben él,hisz Gergővel meglehetősen szép emlékek fűznek ide
Sukoró szerintem a legszebb a Velencei-tavat körülölelő települések közül,így utcáit járva a ragyogó napsütéses januári időben mondhatni igen kellemes volt!A falu fő utcájára érve elég sok ember mozgott erre,eddig alig-alig láttunk emberi lényt.Itt megnéztük a másik templomot is,majd a templom mögött ráálltunk az innen induló zöld+ jelzésre.Ez már felvitt a hegyekbe,de közben Sukoró északi része is meglehetősen kellemes környezetben volt.Mondhatni szép paloták épültek erre,gondolom tulajdonosai nem a Dunai Vasműben nyomják az igát három műszakban...

Sukoró főterén

Lassan elhagyjuk Sukorót
A falut elhagyva egy csodás erdőben találtuk magunkat.Egy völgy húzodott be a hegység mélye felé,hasonlított a nem túl messze található Hurka-völgyhöz.Azonban a zöld+ nem erre vette az irányt,hanem megkezdte az emelkedést a gerincre,Móni legnagyobb örömére... Egy érdekes fára lettünk közben figyelmesek.Az összes fa az erdőben ugye az évszaknak megfelelően kopasz volt,hisz január közepe volt éppen.Ám ezen zöldültek a levelek!Méghozzá nem abban a kopott zöld színben,hanem ragyogó élénk zöld volt az!Egészen elképesztő volt és nem tudtuk eldöntetni ez itt milyen fa,de azt tudtuk,hogy semmiképpen sem borostyán volt.Hát ez meg,hogy lehet?Nem tudtuk,de újra bizonyságot nyert,hogy a csodák itt vannak körülöttünk,csak észre kell venni!

Csodás téli napfényes erdő.Milyen szép lett volna ez,ha van egy kis hó is...
Az út emelkedett ugyan,de nem volt az olyan vészes.Hogyan is lehetne egy olyan hegységben ami tulajdonképpen dombság,amelynek legmagasabb pontja csupán 352 méter...ide tartottunk éppen.Az emelkedő út,a napfényes erdő az alattunk elterülő völgy csodálatossá tette az egészet.Kifejezetten kellemes és szép volt ez az út felfelé,itt-ott némi kilátással dél felé.Az út jól járható volt,egy-két helyen volt jelentéktelen kis sár.Mi remekül haladtunk,de Móni le-le maradt,valószinüleg nem tettek jót neki az ünnepi kaják...nem bírta úgy ahogy az elvárható lett volna,így időnként bekellett várnunk őt.

A csodák a szemünk előtt vannak...
A zöld+ belefutott a piros sávba,ugye ez az az  út amely végigfut a gerinc oldalában.Itt tartottunk egy kis szünetet.Könyitettünk magunkon,hiszen alaposan beöltöztünk az idióta időjósoknak hála...én pl.két nadrágban voltam,így itt most megszabadultam az egyiktől.Erre már mozogtak túrázók.Mi elindultunk nyugat felé,noha ha jelzett úton akartunk volna felmenni a hegy tetejére  akkor kelet felé kellett volna.Na de én elözőleg áttanulmányozva a ránk váró utat észrevettem erre egy jelzetlen utat a térképen,amellyel nagyjából 1km-et megspórolhatunk a túrából.Ezt persze Gergővel kihagytuk volna,hisz nekünk mindig maga az út volt a lényeg,de én itt már elözőleg tudtam,hogy Móni nem fogja úgy bírni,így ezért volt ez a rövidités.Hamar megtaláltuk ezt a jelzetlen utat és ezen kapaszkodtunk fel a hegy tetejére.

Alattunk a végtelen
Itt voltunk már a Meleg-hegy gerincén nagyjából 300-320 méter magasságban.Az út nem emelkedett durván,Móni is némi erőre kapott itt.A jelzetlen útról időnként remek volt a kilátás a hegységre és a Velencei-tóra.Nem is értettem ez miért nem lehet jelzéssel ellátott út.Nem soká felértünk a hey tetejére.A gerincen a piros3 út futott végig,ebbe torkolott bele a mi utunk.Itt újra nyugat felé fordultunk,hisz erre volt túránk egyik fő látnivalója a Likas-kő.Nem volt messze ez a csoda sem.Nagyjából 200 méter után feltűnt a hatalamas kő amely beleillik a pákozdi ingókövek és a hegység többi híres kőveinek sorába.Rögtön tudtuk miért is Likas-kő a neve...

A Likas-kő a Meleg-hegyen
A kő a lagmagasabb pontján talán négy méter is lehetett.A szép dolgokat alkotó természet úgy hordta ide össze a köveket,hogy azok egymást tartva a képződmény közepén egy lyukat is alkottak,innen lehet tehát a név eredete.Mondanom sem kell,ezt a követ is körbejártuk,felmásztunk rá ahol lehetett,tucatnyi fotót készítettünk.Itt még nem jártam sosem,arra gondoltam Gergő mennyire élvezné ezt is...reméltem most is itt van velem,bár most a túlvilágiak jelenlétét sajnos nem érzékeltem...Fent voltam végre a Meleg-hegyen.
A hegyen amit annyi sok helyről lehet látni a Mezőföldről,ami az első ami feltűnik ha a Velencei-hegységről van szó.Ám nem tudtam eldönteni ez a Likas-kő a hegység legmagasabb pontja vagy a szomszédos elhagyatott bázis.Biztos ami biztos mindkét helyet érintettük a túrán,hogy elmondhassam újabb hegység legmagasabb pontja is kipipálva.

A Likas-kőn
Fájó szívvel hagytuk ott ezt a csodát,de menni kellett tovább.A szomszédban volt egy emlékkő,egy úriember emlékére,akiről sajnos nem tudtam ki lehetett.A piros3 a gerinc tetején haladt,mi visszafelé fordultunk,hiszen a bázis arra,azaz kelet felé volt.Egy kisebb tisztásra ért a piros3 ahol több turistaút is találkozott és egy jelzetlen út is.Ez vitt fel a bázishoz ami innen nagyjából 300 méternyire lehetett.Hamar felértünk.Három torony vigyorgott itt ránk,kettő igen magas volt,gondolom tán valamelyik mobilszolgáltató(k) tornyai lehettek.
A harmadik torony alacsonyabb volt,egy geódéziai mérőtoronyból lett kialakítva,tetején tucatnyi parabola antenna.A két magas torony elvolt kerítve a kisebb nem.De szemmel láthatóan ezek üzemeltek,így az elhagyatott szó nem teljesen fedi a valóságot.

A tornyok és Zolika aki belelóg a képbe
Itt tartottunk egy újabb kajaszünetet.Ám mások is felkapaszkodtak erre.Elöször két túrázó,aztán egy négy fős biciklitúrázós csapat,de senki sem zavart.Kár,hogy nem jutott eszébe senkinek ide egy kilátót építeni.Így a Velencei.hegység legmagasabb csúcsáról bizony nem volt kilátásunk.Mivel itt aztán már különösebb látnivaló nem akadt,elindultunk lefelé a hegyről.Visszamentünk a turistaút csomóponthoz,ahonnan már a sárga sávon folytattuk tovább a túrát,erről gyakorlatilag már le sem kellett térni,hiszen ez levisz egészen a Velencei vasútállomásra.Na de addig még sok volt hátra.Az út lefelé kellemes volt,ez már Móninak is ízlett.Meglepő volt,hogy rengeteg túrázó mozgott erre.Az útról több helyen is remek kilátópontok voltak,ezeket sorra megnéztük.

Lefelé is akadnak szép helyek
Kifejezetten kellemes volt az út lefelé,az idő továbbra is fantasztikus volt.Na és nem volt igazán hosszú sem.Lejebb már kilátásunk volt amarra is Nadap felé.A bázisról lényegébe alig egy óra alatt leértünk a Nadapi-völgybe ahol már rengetegszer jártunk.Itt újra több turistaút is találkozott,többek között az napinditó sárga+ is a bicikliúttal.Azért volt fura mert mindig Velence felöl jöttünk eddig,most viszont épp oda tartottunk.Így szembesültem azzal a dologgal,hogy a  már ismert táj igy lényegébe teljesen más mint ahogy azt eddig ismertem.Persze hiszen más szemszögből látom,mindenesetre érdekes volt a felismerés.

A Nadapi-völgyben

A táj ahogy azt eddig is ismertem,szemben a Meleg-hegy,ott voltunk fenn
Innen viszont újra emelkedés következett.Móni utolsó erőtartalékait mozgósítva végül is bírta a gyürödést.Egy kisebb erdőbe értünk be,ugye ezt ismertük már mindhárman.Majd kiérve innen feltűnt a Bence-hegyi kilátó.Úgy tudtuk 800Ft a belépő,így tanakodtunk egy darabig felmenjünk-e egyáltalán.Még volt pár száz méter ezt eldönteni.Végül is úgy döntöttünk felmegyünk,lesz ami lesz.Innen úgy látszott nyitva van,hiszen emberek mozogtak odafenn.Zolika legnagyobb baja az volt legutóbb,hogy nem tudtunk felmenni,hiszen akkor zárva volt.Most itt volt az alkalom a felmenésre...

Feltűnik a kilátó
Így kicsit lekellett térnünk a sárgáról,hogy feltudjunk menni.Felérve láttuk,hogy valóban nyitva a kilátó,emberek tucatjai mozogtak itt valóban.Kiderült a belépő nem 800 hanem "csak"500Ft...Zolika még mindig nem tudta eldönteni felmenjünk-e,én arra gondolat azért mert ahogy azt eddig kitapasztaltam enyhén tériszonyos.Aztán kiderült azért mert 500Ft sajnál erre...ekkor iszonyatosan mérges lettem rá.Volt egy akciója korábban pár nappal 21000Ft-ot adott egy kutyamenhelynek csak úgy...ez persze nemes cselekedet volt jó ügy.Csak akkor azt nem értettem itt most mi a picsáért sajnál 500Ft-ot...,főleg ugye úgy,hogy imádott Csondor Katájáért is az istenpicsája pénzt is elköltötte..

Felmenjünk-e vagy sem?
Már-már veszekedésbe torkolott a dolog,mikor a jegyszedő bácsi meghallhatta,hogy hangosabbak vagyunk a normálisnál,odalépett hozzánk.Közölte jöjjenek,ingyen felengedem magukat...erre már nem volt ellenszere Zolikának sem...Én meg csak csodálkoztam,hogy egy újabb jóemberbe botlottunk..Örülök,hogy vannak ilyenek,visszadnak némi hitet...már az emberekbe való hitet...Felmentünk hát,Móni lentmaradt ő alapból tériszonyos.Zolikának tetszett a kilátó és úgy tünt nem bánta meg,hogy feljöttünk.Nekem pedig jöttek újra az édes emlékek,hisz mondanom sem kell talán,hogy Gergővel voltam itt fenn utoljára...Akkor április volt,de óriási szél,most január és nem volt szél.Na és nem voltak fenn talán csak négyen-öten.Szétnéztünk hát.

Kilátás a Velencei-tóra

Csak feljött a fenegyerek

Én is újra itt 21 hónap múltán Gergővel a szívemben...
Jó negyedórát lehettünk fel,már Zolika is örült,hogy nem hagytuk ki.Mondjuk dühitő az tény,hogy egyes kilátókért pénzt kérnek az országba,de ahol eddig jártam azok 90-95%-nál nem kellett fizetni és ugye hála a bácsinak nekünk most sem.Leérve pedig nem maradt más lereszkedni Velencére.Itt is elöjött az érzés,hogy én ezt úgy ismerem,hogy onnan jövünk,nem pedig úgy,hogy oda tartunk.Tényleg érdekes korábban nem tapasztalt érzés volt ez.Azért persze letaláltunk.Velence utcái csöndesek voltak,élet alig.Ám a korzón tömeg volt,de ez nem bizonyúlt zavarónak.

A Velence korzó
A tó pedig némi melepetésemre bevolt fagyva!Egy kis rész volt ami nem,oda csoportosult a környék élővilága.Ezt nem hagyhattuk ki!Oda is mentünk ahol már egy csomóan csodálkoztak rá erre a csodára.Rengeteg hattyú és kacsa szorult be pár négyzetméteres nem befagyott részbe...láthatóan azért boldogultak a helyzet súlyosságával,a tömeg pedig etette őket,így azok ki-ki jöttek a partra is.Fantasztikus látvány volt a lassan lenyugvó nap fényében!

Kis részbe szorult be a tó élővilága....
Talán a helyzet nem olyan súlyos...?
Fantasztikus csoda....
A nap aztán lassan lenyugodott és kezdett meglehetősen hideg lenni,nem volt más hátra kimentünk a vonathoz.Itt az állomáson végzödött tehát ez a túra amely szerintem igen kellemes volt sok látnivalóval.Az év első túrája hozta azt amit reméltem tőle,sajnos a jelenlegi csapatom nem alkalmas arra amire Gergővel képesek voltunk,dehát legalább örülök,hogy nem maradtam egyedül ezeken a kalandokon...Így is jó volt.A vonat megjött aztán és Érdi átszállással könnyen és rendben hazaértünk.Tehát a Meleg-hegy is kipipálva.


2020. január 10., péntek

Elkészült Gergő emlékfala

Tulajdonképpen már nagyon régóta megakartam csinálni....
Van már neki egy emlékfal jellegűje a szobájában,az olyan vegyigyümi,túrás és családi képek,de majd idővel azt is megszerkeztem és lesz egy kimondott túrás emlékfal.
Ez most a meccses emlékfal és ez az én szobámban került megvalósításra.
Ugye Gergő két dolgot szeretett igazán életében,a túrákat és a csapatát-a meccseket...
Nem lett egy remekmű,ráadásul szenvedtem is kicsit vele,nem volt egyszerű a mezt belevarázsolni a képkeretbe,aztán feltenni sem.Az iróasztalra ráállva az össze is dőlt alattam,borúlt minden,de szerencsére baj nem történt.
Úgy gondolom ez egy méltó emlék és biztos vagyok benne,hogy tetszene neki.

Gergő emlékére...

Gergő emlékére....

2020. január 8., szerda

Bátrak földje

A tv-ben futó új népszerű sorozat adta az apropót a mai bejegyzésemnek.Na persze a sorozathoz az égvilágon semmi köze,csak magamban elgondolkodtam vajon melyik is volt a mi ugymodd legbátrabb túránk Gergővel.Persze van miből válogatni,voltak túrák amikor a józan ész határait súrolgattuk.Eszembe jutnak az emlékek....elég pl.a Salabasina-árokra gondolni,amelyhez azért kellett némi bátorság,egyszerű földi halandó nem biztos,hogy belevágott volna ebbe a túrába.Vagy mikor a Jakab-hegy szikláink kapaszkodtunk felfelé a Sasfészek közelében...vagy pont ott a csúcson abba a kilátóba felmenni sem volt semmi,ahová egy meglehetősen veszélyes létrán jutottunk csak fel.Lehetne még válogatni,pl. Bátorkő várához sem tükörsima út vezetett fel,vagy akár a Pécskőre sem.Felvidéken meg ott túráztunk ahol napokkal azelőtt medvét láttak...vagy akár ott a Burda-hegység közepén lecsapó óriási vihar....Szóval akadnak ugymondd "bátor túrák",mégis úgy gondolom ezek élére a jeges Rám-szakadékon átvezető túránk a legnagyobb esélyes.

Szelíd a táj a Rám-szakadék elején...de aztán...
Ma már nem biztos,hogy újra belevágnék...bár...Gergővel bele,alighanem belevágnék mégis újra.Hiszen az élmény akkor is életre szólt...Nagyjából három évvel ezelőtt indultunk neki.Korábban a nyári melegben már voltunk itt,akkor eldöntöttük,hogy ide vissza kell majd jönni,hiszen ez egy fantasztikus hely...Be is iktattuk a túrát a 2017-es bakancslistánkba,úgy gondoltuk megnézzük milyen télen a kanyon.Akkor még eszünkbe sem jutott,hogy ez a téli túra nem lesz bizony egyszerű...
De elindultunk azon a fantasztikus februári napon.Semmi sem jelezte,hogy a kanyon nem igazán lesz járható...Átlagos téli nap volt,hó nélkül.Persze a hegyekben mások a törvények.Ott lehet hó,lehet jég akkor is amikor máshol nem...

Combosodik...az első kis vízesés már részben befagyva
Dömösröl indultunk aztán ahogy közeledtünk a Rám-szakadékhoz,egyre sűrűbben köszöntek szembe a figyelmeztető táblák amelyek a jeges szakadékra hívták fel a figyelmünket,amelyek azt javasolták,hogy túrázáshoz most inkább használjuk a szomszédos Lukács-árkot amely jóval biztonságossabb.Sosem adtunk fel túrát,soha a történelemben.Most sem azért jöttünk,hogy ne csináljuk végig.Nem törödtünk a figyelmeztető/tiltó táblák sorával.Mentünk és belevágtunk.Az életérzés nem mindennapi volt.,tudtuk ismét egy hatalmas csodát élünk át.Na mondjuk én kishíján nem éltem át...
A szakadékot szinte végig jég borította....

Gergő az egyik vízesésnél a kanyonban
Természetesen az egész felülmúlhatatlan szépségű volt...A lehető legovatósabban haladtunk a jeges úton,sokhelyen a kapaszkodni kellett a korlátban,már ahol volt...
A kanyon közepéig nem is volt semmi gond.Ott aztán kicombosodott a dolog.Az első komolyabb vízesés félig bevolt fagyva,mellette a felvezető létra is félig,előtte az út pedig teljesen..Ez volt az a pont ahol még vissza lehetett volna fordulni.Persze nem vagyunk mi bolondok utazunk több mint 100km-et azért,hogy felmenjünk a Rám-szakadék feléig azt visszajöjjünk...Na de előre meg megkellett mászni a félig befagyott vízesést a félig befagyott létrán...Úgy beszéltük meg Gergő megy elöl,ha megcsúszna ott leszek mögötte és lehetőség szerint próbálom megtartani őt... Nem csúszott meg.Rendkivül csúszos volt a létra a létrafokok,kapaszkodni sem volt biztos pont sehol.
Ám ő nagyon ügyenes felment,ami rólam már nem volt elmondható...

Itt még szinte vigyorgok,aztán majdnem itt végeztem...
Mögöttem már ugye nem volt senki,az egész kanyonban sem volt szinte senki...elöttünk mentek ugyan hárman vagy kétszáz méterrel.Mivel nem voltak sehol,gondoltuk nekik sikerült,akkor miért ne sikerülne nekünk,de amúgy az egész szakadék üres volt,ugye itt egy átlagos napon átlag 165 látogató van...Mikor felértem a vízesés tetejére és álltam volna fel,megcsúsztam...Gyorsan lepergett előttem életem filmje,már rákészültem ,hogy lefogok esni a jeges vízesésen...Gergőt elkapta a pánik üvöltött,hogy kapaszkodjak.Az égiek szerencsére fogták a kezem...mert az utolsó pillanatban megtudtam kapaszkodni a fenti korlát azon részében amely azt a földhöz rögziti.Alighanem ez mentette meg az életem...
Felocsudva az ijedtségből folytattuk ezt a nem mindennapi túrát.A bátrak túráját.
Vagy ahogy most a kedves olvasó gondolhatja az örültek túráját...

Az utolsó vízesésnél már nem volt létra,két oldalt meg jeges....Hogyan tovább?
Az eddigieknél is ovatósabban és körültekintőbben folytattuk az utat.A következő két vízesésnél nem is volt semmi gond,noha a körülmények ott is fagyosak voltak.Ám az utolsó szemre kisebb vízesés kifogott rajtunk...
Egy ponton azt is éreztem csapdába kerültünk.
A sorban következő vízesésnél amely amúgy más az utolsó volt a kanyonban,nem volt létra.Kisebb volt ugyan a vízesés mint a többi és nem is oly meredek.A korlát alatt a sziklába vájt fokokon lehetett felkapaszkodni,kapaszkodva a korlátban persze.Ám ott lenn a vájatoknál bevolt fagyva minden...rálépve hiába kapaszkodtunk,visszacsúsztunk és nem tudtuk magunkat megtartani.A másik szélen is fagyos volt minden és még korlát sem volt.Hogyan tovább?Itt gondoltam azt,hogy csapdába kerültünk,elöre nem tudtunk menni.Visszafelé pedig a jeges vízeséseken,létrákon le,gyakorlatilag esélytelen volt...Nem volt más lehetőség megkellett mászni ezt a vízesést,ott valahogy megkapaszkodni ahol a jeges víz folyt éppen...

Az utolsó méterek egy életre szóló élmény után...
Megkellett próbálni mert nem volt más út...az elöttünk haladók is nyilván megcsinálták...Gergő ment elöl,ha valami van elkapom...Azhiszem visszagondolva egész életünkre ekkor hozta Gergő rövid kis élete legjobb formáját....!Olyan ügyesen olyan bravúrosan mászott fel,hogy az állam is leesett...nagyon bántam,hogy pont a mászását nem filmeztem le...Felment és rendkivül büszke voltam rá.Utána nagyon sokszor segített neki az életben ez az eset,mert ha úgy érezte,hogy valami nem megy,valami nem sikerül,akkor mindig azt mondtam neki,hogy aki a jeges Rám-szakadékban ilyen ügyesen mászta meg a befagyott vízesést azelőtt nincs akadály....és ez mindig olyan motívációt adott neki,hogy minden akadályt legyőzött!Na de még hátra voltam én,aki még ott állt a vízesés alján...Neki indultam,nem volt más esély a kijutásra.Mondanom sem kell a felénél visszacsúsztam...Pár perc múlva erőt gyüjtve újra neki veselkedtem.Üggyel-bajjal nem olyan simán mint Gergő,de legyőztem én is ezt az akadályt....Elképesztő élmény volt!Elképesztő diadal érzett kapott el minket.Szinte tényleg bátornak éreztük magunkat és persze pompás fickóknak...


A túra filmje két részben

Ez volt tehát a Bátrak földje túra,akkor persze nem így hívtuk,ez csak most erről a sorozatról jutott eszembe.A túra aztán még folytatódott,de hasonló nehézségek már nem voltak.Óriási élmény volt amire reményeim szerint Gergő is szívesen emlékszik vissza odaát...

A túráról készült eredeti bejegyzés erre a helyre kattíntva olvasható.

2020. január 4., szombat

Balincai-kút

Idén is folytatom azt a sorozatot amely a Mecsek forrásait mutatja be.A hegységben hozzávetőlegesen kétszáz forrás is található!A mai részben azt a forrást mutatom be amelynél elöször jártam a túrázásaim négy évtizede alatt.Tehát a Balincai-kút volt az első olyan Mecseki forrás amelynek vízéből ittam.A forrásnál számtalanszor jártam az elmúlt negyven évben,nagyon sokat Sándorral és Gergővel is eljutottam ide.Legutóbb tavaly szeptemberben jártunk itt Mónival és Zolival.
A képek erről a túráról valóak.Sajnos ekkor a forrás nem adott vízet és nem is emlékszem mikor volt olyan amikor vízet tudtunk nyerni a Balincai-kútból,meglehet,hogy még az elöző évezredben volt ilyen esetünk...

A Balinca-kút volt az első olyan mecseki forrás amellyel "találkoztam"
A Vörösfenyő kulcsosháztól induló, Szászvár felé lefutó völgy kezdetében, a völgytalp alján található foglalt forrás, a sárga kör jelzésű turistaút mellett. Két "óriási" bükkfánál találjuk.

Homokkőből összerakott foglalás, vaslemezen felirattal, és egy vascsövön folyik a víz.
Vízhozama 0–30 liter/perc között váltakozik, de tartósan csak 5 liter/perc körüli vízmennyiséget szolgáltat, olykor elapadhat.
A Vörösfenyő kulcsosház és a Nyárádi kunyhó vízellátását biztosítja.

Ismertségünk már közel negyven éves...

 A forrás környékét Balinca néven említi a BMFN (Baranya Megye Földrajzi Nevei) összefoglaló mű, innen kaphatta nevét.Ugyanitt még Balincai-forrásként is szóba kerül.

- "Balincától indul a Bakók-vőgye vagy más néven a siralom-vőgye."

Balinca jelentése lehet még a siralom (fővesztés) helye.

- Reuter Camillo szerint balinca = mocsaras, nedves, "taknyos" vidéket jelent, ahol a víz megállt, szétterült.


A forrást ugyan 2002-ben felújították,de mint említettem én vízet adni talán a múlt században láttam utoljára - sajnos.


Jó lenne még inni a vízéből!

Elöször emlékezetem szerint Sándorral jártam itt 1982 húsvétján,aztán rendszeresen lejártunk ide,hiszen ez a forrás adta a vízet a Nyárádi kunyhónak sok éven át.
A kétezres évekre a közelében létrehozták a Kata-forrást is (vele majd a jövőben fogalalkozunk) amely az egyre többet elapadó Balincai-kút szerepét kívánta átvenni,hisz ellentétben ezzel a forással a Kata-forrás azóta is mindig folyik!
Ettől függetlenül ez a forrás a szívemben van,hisz sok élmény és emlék fűz ide,hiszen életem jelentősebb szereplőivel is eljutottam ide.

A források elhelyezkedése a Balincai erdőben

2020. január 2., csütörtök

Ismét győztünk!

Évek óta tart egy jópofa dolog a Dunai szigeten blogon és facebook oldalon.Nevezetesen arról van szó,hogy minden évben megszavaztatják,hogy melyik volt az év dunai szigete.Különösebb jelentősége ugyan nincs a dolognak,mondhatjuk akár egy jó játék,de mégis jelzés értékű,hiszen több ezren szavaznak.Ugye a mi közvetlen környékünkön öt kisebb-nagyobb dunai sziget van,bőven volt már róluk szó ebben a blogban.Az,hogy ebben az évtizedben (mert ugye 2020 december 31-ig még ez az évtized van!) az öt sziget közül már másodszor a mi egyik szigetünk nyert úgy gondolom jelzi azt,hogy nem akármilyen szigetek vannak erre mifelénk.Talán vannak akik emlékeznek még a Szalki-sziget 2016-os győzelmére,most pedig a 2019-es év dunai szigete címet besöpörte a Rácalmási-sziget!Úgy gondolom kijárt már neki,viszont hozzátenném,hogy a sziget a magunk mögött hagyott éveket nézve most van a legcefetebb állapotban.Talán jobban megérdemelte volna pár évvel ezelőtt,de ami jár az jár.Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban vele,bár számtalan bejegyzésem van a szigeti kalandjainkról.

Jobbra a sziget,a képek a 2017-es őszi fináléról valók,szerintem ekkor volt a legszebb a sziget
A természetvédelmi oltalom alatt álló, 380 hektáron elterülő rácalmási Nagy-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Növény- és állatvilága számos érdekes látnivalót kínál, a rácalmási Duna-szakasz pedig a horgászok paradicsoma.
A sziget védetté nyilvánításának egyik legfontosabb célja az volt, hogy a korábbi tarvágások után a gyönyörű tölgy-, kőris- és szilfa növénytársulásokat helyreállítsa és megóvja az új, idegenhonos agresszívabb fafajtáktól. Sűrű lombkoronájuk ellenére a ligeterdők cserje- és gyepszintje is rendkívül gazdag. Kifejezetten nagy és értékes a védett lágyszárúakból álló aljnövényzet: megtalálható többek között a hóvirág, a tőzike és a gyógynövényként is használt gyöngyvirág.
A táplálékban gazdag holtágak és öblök változatos madárvilágot fogadnak be. A Nagy-szigeten jelenleg is 92 különböző madárfajta fészkel és több mint 50 további látogatja rendszeresen. A türelmesebbek olyan ritka gázlómadarakat is megcsodálhatnak, mint a szürkegém vagy a fekete gólya. Madárvonuláskor a szigetek több száz fős réce- és lúdcsapatoknak nyújtanak ideiglenes lakhelyet. A szigeten olyan fenséges ragadozó madarak is megtalálhatóak, mint a rétisas, a halászsas vagy akár a kerecsensólyom.
Jelentős a sziget emlős- állománya is. a mezei pocok, a pézsmapocok és a védett vízicickány mellett a kitartóbb szemlélődők akár a hermelint, az ő vagy a különösen ritka és fokozottan védett vidrát is lencsevégre kaphatják.
Sajnos a tanösvény állomásainak álapota egyre romlik
A Nagy-szigeten két kiépített hosszabb és rövidebb túraútvonalon kialakított tanösvény várja az érdeklődőket. A mélyebben fekvő ártereken és mocsaras területeken pallós cölöphidak vezetnek át. Így a sziget élővilágának szinte minden területét száraz lábbal kényelmesen járhatják be a látogatók.
Ha azonban kerékpárra pattanni támad kedve, azt is megteheti – akár saját, akár kölcsönzött kerékpárral. Az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően kiépült kerékpárút hálózaton nemcsak Rácalmást vagy a Nagy-szigetet járhatja be, de a hangulatos Duna-parton a kb. 10 km-re lévő Dunaújvárosba is el lehet jutni.
Mostanság nincsenek jó állapotban a madárlesek sem
Az évtizedben mint írtam rengetegszer jártunk itt és nagyon is a szívünkhöz nőtt a sziget,ezért is örülök most a győzelmének.Valóban remek séták,túrák,kerékpártúrák tehetők itt,a holtágakban akár kajakozni,csónakázni is lehet ha van hozzá megfelelő eszközöd.A sziget különösen október végén igazán szép.A természet tarkabarka pompája különösen szemet gyönyörködtető itt.Sajnos azonban vannak aggasztó jelek,dolgok...
A tanösvény szépen kialakitott,megépített állomásai egyre inkább pusztulóban vannak,a cölöphíd állapota teljesen kritikus.Legutóbb 2019 november elején jártam itt,javában zajlott a fa kitermelés is,amivel a sziget Macskalyuknál (dél-nyugati rész) található része szinte teljesen elvesztette a varázsát...Nyílván ültetni fognak oda facsemetéket,de mostani állapotában a terület lehangoló látványt nyújt,még akkor is ha így szép a kilátás a környező holtágakra.Ezenkivül vannak helyek ahol alaposan ott hagyta nyomát az ember...Maga az erdő belseje rendkivül szemetes.Gergővel anno,találtunk itt kibelezett monitort,székeket és rengeteg műanyag flakont...
Szóval van mit rendbehozni,remélve,hogy ebbe az irányba is elindul valami a következő években...és akkor valóban méltó lehet a sziget erre a megtisztelő címre!
Bármerre indulsz a szigeten szembeköszönnek a csodák!
Minden rossz dolog ellenére is ajánlom a szigetet egy kiránduláshoz,hisz azért most is szép és érdekes.A szigeten a piros körtúra jelzés vezet már körbe,ez nagyjából egy 10km-es túrát jelenthet annak aki végigmegy rajta.Érdemes azonban letérni a jelzett útról,hisz rengeteg csoda köszönhet szembe.Eltévedni nem nagyon lehet,ha van egy kis sütni valója az embernek nem is fog.Gyönyörű erdők,benyuló holtágak tehetik még emlékezetesebbé az élményt.Ha egészségem engedi ezer százalék,hogy jövök még ide én is,hisz minden évszakban megkapó a sziget szépsége és hangulata.Mindenről lesz ugyis bejegyzés a blogban,de ha bármilyem esemény vagy fejlemény történik arról is beszámolok természetesen.Ezúton is gratulálok a szigetnek a 2019-es év dunai szigete címhez!

2020. január 1., szerda

Bakancslista féle...

Akik követik esetleg a blogomat tudják,hogy minden évet úgy kezdtünk,hogy a karácsony utáni napokban vagy újévkor közzé tettük az éves bakancslistánkat.Ez abból állt,hogy Gergővel egyeztetve összeszedtük,összegyüjtöttük azokat a helyeket ahová elszerettünk volna menni.Aztán egész évben e terv szerint haladtunk a túráinkkal.Ezt szinte mindig is sikerült megvalósitani,egy-egy túra maradt csak el,vagy változott valami velük kapcsolatban.Gergő elhunytával viszont úgy éreztem ennek így már semmi értelme.Nélküle ez elvesztette a varázsát...Egy évvel ezelőtt már nem is volt bakancslista,bár mindig úgy volt,hogy egész évben beszéltük a lehetőségeket amelyeket karácsony után összesítettünk.2018-ban is így volt,egész évben beszéltünk róla,hova merre kéne elmenni 2019-ben,így a tervek valamennyire megvoltak a fejemben.De sajnos Gergő elvitte magával ezeket a terveket és az álmokat... Magamat kellett összeszednem inkább.Így különösebb terv nélkül vágtam neki a 2019-es évnek,pár olyan túrát azért megvalósítottam amelyre Gergővel is készültünk...

A Mecsek,minden évben alap...
Immár 2020-at írunk,igazi terv olyan mint a Gergővel megélt időkben most sincs.Azonban vannak a fejemben tervek,vannak álmok...na és nem utolsó sorban maga Gergő lelke is kért három olyan túrát ahová/amelyre tegyek meg mindent,hogy eltudjak menni.Ezekkel kezdeném.Hozzáteszem nincsenek időpontok,nincs az,hogy mikor melyik hónapban legyen ez vagy az....amikor majd sikerül.Jobbra a következő túráim menüben mindig látható a soron következő két-három túra.Szóval Gergő arra kért a mindenségből,hogyha tudom és lehetőségem lesz rá akkor a Cseszneki várhoz mindenképp menjek el.Ez lett volna a fő túránk 2019-ben ami ugye nem valósulhatott meg.Most mindent megfogok tenni érte,hogy összejöjjön és eljussak végre a Cseszneki várhoz...

Cseszneki vár
A másik két Gergő álltal favorizált túra közül az egyik most is a Mecsek lenne,lehetőleg a bazsarózsákkal ismét.Nos tervezek idénre is a Mecsekbe túrákat,hármat is,hiszen ez a hegység a legnagyobb kedvencem!Azt,hogy bazsarózsákat érintünk-e,látunk-e most még nem tudom.Nem ez a fő cél idén a Mecskben,de rajta leszek a projekten.Amúgy ha már Mecsek...egy gigantikus viszonylag hosszú,de nem különösebben nehéz túrát tervezek,lehetőleg a tavasz folyamán.Ez Vékényből indulna érintené a Csepegő-árkot,a Dobogót,a Cigány-hegyet és Püspökszentlászlót is majd Hosszúhetényben végződne.Egy másik mecseki túrán pedig az addigra remélhetőleg elkészülő új zengői kilátót szeretném megnézni.Remélve,hogy sikerül egy harmadik túra is a Mecsekben,ennek útvonala majd évközben dől el.Végül pedig Gergő harmadik túlvilági kérése a Ferihegyi repülőtér körbejáró túra volt.Ezt is terveztük lázasan még 18 novemberében,ide készültem is 19-ben aztán,de valahogy elmaradt.Idén megpróbálom ezt is összehozni.

Ferihegy...körbejárni,repülöket nézni...Gergő egyik álma volt
Kimondott saját tervem/álmom a Bakonyban a Római fürdöhöz eljutni.Nem egyszerű tömegközlekedéssel (nekem ugye nincs autóm),de megvalósítható.Ez egy szurdok és vízesés a Bakonyban,igazából római fürdöhöz semmi köze nincs,csupán csak a neve az.Tehát ez az a 5-6 túra amelyet igyekszem majd mindenképp összehozni.Minden más bónusz.Na de mi jöhet még képbe?Hívnak pár helyre és Manó barátom szervezésében is összejöhetnek még dolgok.Képbe kerülhet idén a Karancs-Medves.Egy esetleges újabb somoskői túra,vagy tán maga a Karancs esetleg a Szilváskő.Képbe kerülhet a Dobogókő is.Hogy ezekből mi sikerülhet az év közben fog kiderülni...sokmindentől függ.Jómagam szeretnék még egyszer visszajutni a Burda-hegységbe is Felvidékre.Remek túrákat tettünk itt Gergővel,jó lenne felidézni őket...Visszaszeretnék menni a Gemenci erdőbe idén mert páratrlan szépségű és nagyon tetszett.Szóba jöhetnek várostúrák,elsösorban Bajára és Kecskemétre szeretnék egy kis kirándulást tenni ebben az évben,valamint ha úgy jön össze visszamenni Komáromba,ezúttal az Igmándi és a Csillag-erődbe.

Római fürdő a Bakonyban
Meccstúrákra is komoly esély van.E sorok írásakor még nem tudjuk lesz WTA Hungarian Ladies Open idén...ha lesz megyünk.Valószinű elnézünk az ATP-re is,az biztosan lesz.Valamint Magyarország rendezi idén a tenisz Fed kupa döntőit is,ide is szeretnénk eljutni.Itt esélyes lehet a dolog,hogy világsztárokat lássunk.Aztán persze kedvenc focicsapatomat is egyszer-egyszer talán sikerül elkisérni.Hívnak Pécsre az ottani meccsre és szeretnék elmenni ismét Csepelre tavasszal,egyik ellenfelünkkel ott játszunk majd.Hogy ezekből mi valósul meg most még nem tudható,azon vagyok,hogy minél több valóra váljon.

Elina Svitolina...idén esélyünk van élőben látni,vagy őt vagy hozzá hasonló világsztárokat....
Koncertúrákra is van esély...Zoli barátom idén is látni akarja majd kedvenc Katáját,valószinűleg elkell majd kisérnem.Ezeken kivül bármikor összejöhet bármi.Mindig előjön valami dolog ahová elszeretnék menni.Valószinűleg az évet egy Velencei-hegységi és egy Gödőllöi-dombság béli túrával inditjuk majd.Aztán a környéken is mindig összejöhet bármi...Hát nagyjából ezek a 2020-as kilátások.Bárhogy is alakultak a dolgok,minden évben sikerült terveink java részét megvalósitani.Most ugyan sok tervünk nincs,reméljük így aztán ezek zöme valóra válhat majd.
Idén is Gergő nyomát követem...!

Római fürdő