Mert meccsekre is elszoktunk járni,ha kell másik városokba is.
Nem oly rég kedvenc csapatunk a pokolból a mennyekbe jutott (hogy aztán ismét visszajusson a pokolba...) felkerült a nemzeti bajnokság első osztályába.Mivel a labdarúgó szövetség szigorú szabályai nem tették lehetővé,hogy a hazai mérközéseinket a saját stadionunkba játszhassuk,így elkellett menni "haza" Székesfehérvárra az ekkor még létező Sóstói stadionba (mára már lebontották).Külön szurkolói buszok indultak itthonról az "első" hazai mérközésre.Nem állt jól a szénánk hisz újoncként az első két fordulóban idegenben játszottunk és mindkét mérközésünket elveszitettük.Biztunk tehát a pontszerzésben.
A sok nagy csatát megélt egykori Sóstói stadion
Négy busz ment és jó sok autó Dunaújvárosból a mérközésre.Az odaút legszebb pillanata az volt amikor Seregélyesen pisiszünetet tartottunk,Nem semmi látvány volt ahogy a 62-es út mellett 300 ember húgyozik éppen...
A stadionban csak az egyik oldali lelátót nyitották meg számunkra,ez éppen a fő lelátó volt a már sok nagy csatát megért stadionban.Ellenfelünk az akkor még szebb napokat megélt Pápa csapata volt.
Jó volt újra látni a csapatot,hisz a májusi feljutás óta erre nem volt alkalmunk (augusztust írtunk).
Változatos jó iramú meccsen egyszer csak a semmiből megszereztük a vezetést!
Természetesen legnagyobb örömünkre.
Amikor itt voltam mindig ott a szemközti oldalon voltunk
Én amúgy már sokszor jártam ebben a stadionban,olyan meccseken voltam itt mint pl.a hajdani Verebes korszak Videoton-Rába ETO párharca,vagy itt voltam 85-ben amikor a Videoton bejutott az UEFA kupa döntőjébe a Videoton-Zeljeznicar meccsen 30 ezer nézövel együtt.
Itt voltam amikor 4-1-re lemostak minket azon a Videoton-Dunaújváros mérközésen és még sok egyében.Éppen ezért nem fogadtam kitörő örömmel a hírt,hogy a stadiont 2016-ban lebontják...és ugyan épül majd helyette egy modern új stadion,de az már nem lesz ugyanaz...
Időközben csapatunk bekapott egy gólt így az elönyünk odalett a mérközés állása pedig 1-1 -re módosult.
Ekkor még vezettünk
Ennyi is maradt a végeredmény,így ebben a szezonban megszereztük első pontunkat.
A stadiontól pedig búcsút vettünk.Utoljára jártunk/jártam itt.
A visszaút is érdekes volt,Dunaújvárosba érve már alig volt józan ember a buszokon és alig volt csendes szó,mindenki kiabált vagy fenhangon beszélt.És persze most is volt nagy közös húgyozás.
Szurkolói balhé itt most nem volt.Azért is jöttünk el mert Dunaújvárosban ekkor még nem volt kiépítve a stadion villanyvilágitása sem,így Gergőnek ez volt az első villanyfényes meccse,így ez is egy élményt jelentett. (aztán két hónap múlva már nálunk is volt).
Búcsú a Sóstói stadiontól
Ez a szezon aztán nem a legjobban alakult a számunkra bár voltak szép és emlékezetes pillanatok,a szezon végén kiestünk az első osztályból,így amilyen gyorsan jöttünk olyan gyorsan távoztunk is.Ennek ellenére nagyon sok élményt és emléket örzünk ebből az idényből.
Ez volt az egyik.Majd lesz még a blogomban folytatás.
Ígéretemhez híven folytatom a Mecseki népmondák sorozatomat.
A Mecsekben szinte mindennek van valami mondája,legendája vagy éppen érdekes története.
Ezeket veszem sorba,minden hónapban egy ilyen bejegyzésem van illetve lesz.A mai a második történet amely az Abaligeti barlanghoz kötödik.
Cseppkő barlang
Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő barlangba menekültek.Egy falubeli azonban elárulta őket.A törökök nagy tüzet gyújtottak a barlang bejárata előtt,hogy kifüstöljék a magyarokat.Azok azonban a füst vonulását figyelve titkos kijáratra akadtak,melyen át a hegy ellenkező oldalán kibújtak a szabadba.Csendben megkerülték a hegyet,s hirtelen rajtaütöttek a törökökön,akik közül aki kinn maradt,az ott pusztult el,aki pedig idejében befutott a barlangba,azt meg saját füstjük ölte meg.A magyarokat bátorságuk,leleményességük megszabadította.
Már rengetegszer jártunk erre,ezért most nem emelek ki egy túrát sem,hanem egy álltalános túraleírást írok az ide vezető útról.
A híd 2007-es átadása óta megnyílt az út egy eddig Dunaújvárosból nehezen elérhető tájakhoz,településekhez,érdekességekhez.Maga a híd is elég látványos és érdekes,azonban ha ide tervezünk túrát érdemes továbbmennünk valamelyik hídhoz közeli településre,ezek elsösorban Dunavecse,Apostag,Kisapostag vagy esetleg Dunaegyháza vagy Szalkszentmárton.
Mi legtöbbször Dunavecsét vettük célba.A település sok érdekességet tartogat és mondhatni Petőfi második otthona is volt.
Mivel ez helyi túrának mínösitettük,így ide mindig otthonról indultunk,hasonlóan mint a csatornához vezető útjainkon.Az út első része átvezet a városon,szerencsére a zöldebb területén.A stadionnál választhatunk: vagy lemegyünk a jól járható betonúton ami belemegy a piros jelzésbe,vagy követjük az egykori dunaújvárosi kisvasút nyomvonalát és a látványos és érdekes dunaparti erdőkben és dombokon megyünk le,amik végén szintén a piros jelzésen kötünk ki.
Mi hol így mentünk,hol úgy.A piros jelzés pedig elvezet a Pentele-hídhoz.
A második tó
A piros mint arról már a Veszélyes vízeken bejegyzésemben is írtam (itt ) levezet a szivattyúházak mellé és a horgásztavakhoz.Itt több kisebb,nagyobb horgásztavacska van.Ha a híd felé haladunk az úttól jobbra a tavak,balra pedig a Duna van.Szép és látványos hely!A D28 névre hallgató horgásztavak közül a második tó a legszebb és a leglátványosabb,a piros jelzés mellette halad el,majd sorban jön a többi tó amelyekbe hol van víz,hol nincs.A második tóban mindenesetre mindig van víz.Aztán az út valamelyik két tó között visszafordul a dunaparti domb felé és enyhén felfelé vezet de csak egy darabig.A domb felénél érjük el a csatornát amelyröl ugye nem rég írtam ( itt ).A csatornán két kis híd vezet át,legutóbb mikor itt jártunk az a híd amelyiken a piros jelzés halad át,már rendkivül rossz állapotban volt,a másik híd viszont még tökéletes volt!Itt a csatornánál vigyázzunk mert kicsit veszélyes hely.Nagy robajjal,meredeken megy le a víz az út pedig egy darabon közvetlen a csatorna mellett halad el!Ha nem figyelünk beleeshetünk!
Én a csatornánál
Utoljára 2016 szeptemberében jártunk erre,akkor már a piros jelzések mellett itt-ott láttunk üres fehér mezőket.Nem tudtuk mire vélni a dolgot,gondoltuk a piros jelzést újitják fel.Az online turistatérkép szerint viszont a Mária zarándokút jelei kerültek felfestésre a kis "m" betűvel.Ez az út ezen a szakaszon amúgy ugyanaz akar lenni mint a piros jelzés.Aztán,hogy ez mennyire igaz,már az,hogy felfestésre kerültek ezek az új turistajelek,azt nem tudom.Korábban már írtam,hogy csak a saját szememnek hiszek és azóta mivel még nem jártam erre,így ennek valóságtartalmát megerősíteni egyenlőre még nem tudom.
Az út a csatorna után bemegy (itt még a piros jelzésről beszélek,bár az online térkép szerint az "m" is ugyanerre megy) a dunai erdőkbe.Ezek főleg telepitett ártéri erdők.Nyáron nehéz az útnak ez a szakasza mert több helyen is benővi a csalán.Erre túrázni főleg novembertől-áprilisig érdemes.Az erdőben elöször egy motokrosszosok álltal használt ösvényen kacskaringósan halad az út,több helyen közvetlen a Duna mellett máshol kicsit beljebb.Nagyjából 1km után a kacskaringós út nyílegyenessé válik,az erdő is más ezen a ponton.Itt teljesen szabányos sorok vannak az erdőben,leríl róla,hogy telepitett erdő.
Csillogó Duna az ártéri erdő mellett
Ez az egyenes út is több száz méteren át halad,majd újra dzsungel szerű összevisszaság kezdödik.A piros jelzés erre elég ritkán és rosszul van felfestve,könnyen nyomát veszithetjük (nem tudom az "m'-el mi lehet a helyzet,de majd ellenörizni fogom).Aztán az út egy ponton egyszer csak elvész.Olyan szakasz következik ami leginkább egy felszántott szántóföldhöz hasonlít,csak hát van rajta elég sok fa.Nyáron pedig ezen a szakaszon is sok a csalán.Ez a szakasz is tart pár száz métert és itt a jelzés teljesen el is tűnik.Aztán miután átszenvedi magát az ember ezen a szakaszon akkor újra feltünik a piros jelzés.(reménykedem benne,hogy az "m" elkerüli valahogy ezt a részt - majd megnézem).
Kéklő Duna
Újabb dzsungeles rész jön,de erre jól kivehetők a jelzések és nagyjából járható a szakasz.A túrázó kitartását végül egy teljesen jól járható szakasz juttalmazza.A dzsungel után egy teljesen jól járható út következik ami egy ponton két felé megy.A piros egyenesen tovább bemegy egy újabb erdős részbe,ahol vannak vadetetők,vadászlesek.Kellemes rész,de nyáron ez sem egyszerü.Ha nem akarunk erre menni maradjunk az úton,mert bár jelzés nélkül,de ez is elvezet a hídhoz.
Gergő a növényzet álltal benött vadászlesen
A hídat eltéveszteni sem lehet.Ebből az irányból jövet monumentális épitménynek tűnik!Az is persze.Hatalmas pilléreken álló felüljáró vezet rá az impozáns hídra.Útunk a pillérek között vezet.Közvetlen itt nem lehetséges a hídra felmenni,kicsit viszább kell menni,hogy feltudjunk rá menni,de megéri!
Régebben a piros jelzés ment tovább amúgy Kisapostagra,a másik piros meg fel a hídra.Mostanság a Kisapostagra vezető rész a térkép szerint már maga az "m" betűs útvonal tovább.A hídra továbbra is felvezet a piros,amely némi kerülövel szintén elvezet Kisapostagra a hídon pedig immár a piros négyzet vezet át.Ez decemberben még nem így volt,így ennek valóságtartalmát is ellenörizni fogjuk idén,mondom ezt most csak az online turistatérképről olvasom el.
A hídon mindkét oldalon jól járható járda vezet át,plussz az északi oldalon még egy kerékpárút is.Érdemes megállni itt-ott,hiszen a hídról minden irányba kellemes a kilátás.
Igazán kellemes érzés átsétálni rajta!Közép-Európa legnagyobb kosárfüles hídja valóban impozáns épitmény!A hídon amúgy az M8-as autópálya halad át,ám a híd egészen addig nem tudja átvenni a dunaföldvári hídtól a Dunántúl kapuja titulust amíg ez a sztráda meg nem épül.Egyenlöre erre nincs is esély úgy tünik...így a híd szerepe napjainkban az 5km kész sztrádával igen csekély.
Persze ez semmit sem von le szépségéből.A híd túloldalán már nincs ennyi pillér mint a dunaújvárosi oldalon,ha odaát lemegyünk a hídról szinte rögtön Dunavecsén találhatjuk magunkat.
Kilátás a hídról I.
Kilátás a hídról II.
Kilátás a hídról III.
A hídról lejövet legkönyebben a töltésen érhetünk be Dunavecsére,ha meg ellenkező irányba indulunk pár kilométer csak Apostag.
Mi legtöbbször Dunavecsére jöttünk,persze előfordult,hogy máshova is vezetett ez a túránk.
Dunavecse egy festői kisváros a Duna bal partján Budapestről 80km-re délre.Mindössze négyezren lakják.A település összefonódik Petőfivel,hiszen a költő szülei itt éltek 1841 és 44 között,így maga a költő rendkivül sok időt töltött itt.Számos versét itt írta és idevalósi nagy szerelme Nagy Zsuzsika is,akinek sírját a mai napig megtalálhatjuk a helyi temetőben.
Petőfi emlékét méltán örzi és ápolja a kisváros.
A ház amelyben Petőfi lakott mára már műemlék.Megtaláljuk a városka központjában Petőfi apjának mészárszékét is,valamint a város főutcáján 14 db kis pillér tetején egy-egy Petöfi vers van felvésve.
Ebben a házban lakott Petőfi
A mészárszék
A kis pillérek,rajtuk egy-egy Petőfi vers
A városban ezenkivül két Petőfi szobor is van!
Persze Petőfin kivül is van a városkában érdekesség,jó pár mindenféle emlékmű van itt,székelykapu,templomok,csodás főtér.A városon kivüli Csabonyi rész pedig nevezetes arról,hogy az Indul a bakterház című híres film egyes jeleneteit ott forgatták.
Hát nagyjából ez a Pentele-híd túra.Ezért is írtam,hogy érdemes nemcsak a hídhoz menni hanem bemenni egyik,másik közeli településre,hisz mindegyiken vannak érdekességek.
Ide vezető túránk nagyjából 14km-ek.A Duna mellett vezető út itt-ott nehezen járható főleg nyaranta,de van rá lehetőség,hogy egy másik,hosszabb,de könnyebb úton jöjjünk.
Erről majd akkor irok ha az Apostagi túránkról fogok regélni.
A híd a vecsei partról
Ami a lényeg:Dunaújvárosból egy érdekes és látványos túra tehető erre a vidékre,itt-ott akár a hegyes,erdős természet hangulatát idézve.A környező települések mindegyikéröl pedig jó a busz közlekedés vissza Dunaújvárosba,így nem kell körtúrát tennünk,a kocsit nyugodtan Dunaújvárosban hagyhatjuk.Ajánlom mindenkinek!
Jó kis csapat gyűlt össze az egyik pünkösdi vasárnapon,vagy 25fő.
Túránkat a dunaújvárosi főiskola előtti parkból inditottuk.Célunk az Alföldön fekvő Solt melletti Révbérpuszta volt ahol ekkor pünkösdi fesztivált tartottak az Ősök napját.
Terv szerint majd végigtekerünk a dunaújvárosi ipartelepen,majd délről hagyjuk el a várost,ezután érünk majd a Pentele-hídra,majd átmegyünk Apostagon,Dunaegyházán és Solton is.Ezután érjük majd el Révbérpusztát.A túra távja oda-vissza 60km lesz.
Elindultunk hát.
Gyülekező Dunaújvárosban
Vasárnap révén könnyen kijutottunk a városból alig volt forgalom,meg külömben is a kivezető út 90%-ban bicikliúton haladt.A helyi Hamburger papírgyár melletti viztoronynál vezetett ki az út a városból amely itt egy darabig betonút majd átvált valami köves,salakos úttá.A víztoronytól 2km volt a Pentele-híd amelyre újra egy bicikliút vezetett fel.Ez a legklasszabb része a túrának,hiszen az út enyhén leejt így tekerni sem kell,egyszerűen rásuhanunk a hídra.Aztán a hídon tartottunk egy pihenőt,na nem hiszem,hogy azért mert fárdatak voltunk,inkább a kilátás és fotózások miatt.
Az indulás pillanatai
Elhagyjuk a várost
Pihenő a Pentele-hídon
A Pentele-hídról leérve Dunavecse területén még csatlakoztak hozzánk páran.Majd elfordultunk Apostag irányába.Dunavecse és Apostag között is egy jól járható kerékpárút van.Apostagon már kikellett mennünk az útra,de itt is jelentéktelen volt a forgalom.A település kellemes hangulatú volt,ekkor döntöttük el,hogy majd gyalogtúrát is teszünk ide (erről majd később valamikor).
Apostagot elhagyva egy harmadrangú országút vezetett Dunaegyházára,itt sem volt különösebben nagy forgalom.Igazán kellemes tavaszi időnk volt és ezen a részen az Alföld a legszebbik arcát mutatta felénk.Hamarosan beértünk Dunaegyházára ahol hála az égnek egy helyi kocsmánál tartottunk pihenőt és szervizelést.
Szervízelés Dunaegyházán
Itt aki úgy gondolta ivott valamit (én úgy gondoltam) mások pedig a kerékpárjukat szervizelték,egyeseknek voltak bajaik a hosszú út alatt.Szerencsére a mi bicajaink bírták az útat.Rövidesen indultunk tovább.Dunaegyháza és Solt között is ugyanaz volt a helyzet mint korábban.Forgalom alig az út pedig jól járható.Soltnál kereszteztük az 52-es főútat amelyen már jelentős volt a forgalom,így nem ártott odafigyúzni.Solt is hangultos volt,eddig csak átutazóban voltam itt,de így bringázva igazán tetszett a település,enyhén lefelé vezetett az út,itt sem volt szükség tekerésre.Egész idáig dél felé haladtunk,azt itt a település belsejében fordultunk nyugat felé.
Révbérpuszta kb.2,5 - 3 km-re volt nyugat felé a Duna irányába.
Solton tekerünk
Révbérpuszta igazából egy tanyaszerűség közigazgatásilag Solt része.Pár istálló van itt,régi jellegű házak (gondolom csak bemutatásképp),gémeskútak,lovaspálya meg sok hasonló érdekesség.Mi jártunk már itt pár évvel ezelőtt Gergővel,ide volt az egyik általános iskolai kiránduláson,talán még másodikos lehett Gergő.Most rengeteg ember volt itt,talán 10 ezer is,érezhető volt a fesztivál hangulat.Az Ösök napja abból állt,hogy honfoglalás kori dolgokat mutattak be,ijászatokat,előadások voltak és voltak lovasbemutatók is!Elöször mindenki leparkolta a biciklit nagyjából egy helyre,aztán mindenki mehetett amerre látott.Majd pár óra múlva találkozunk itt a bringáknál és indulunk vissza.Mi is elindultunk körülnézni.Voltak érdekességek!Természetesen kirakodó vásár is volt,de ez érdekelt legkevésbé.Elöször lementünk egy klassz borospincébe ahol megkóstoltam a bort is.Majd egy kovácsműhelybe mentünk be ahol a kovács éppen "bemutatót" tartott.Aztán bementünk egy-két régi házba ahol megnézhettük hogyan élhettek őseink.Volt vidám-park is,ha jól emlékszem egy játékra fel is ültünk.Aztán helyben sütött lángost ettünk,megnéztük az állatokat,majd következett a lovasbemutató.
Lovasbemutató a fő müsor
Igazán látványos volt a müsor,voltak itt franciák is.Jót nevettünk amikor kihozták nekik a gulyást azt csak köhicseltek sorban,talán erős lehetett nekik..A látványos müsor után megnéztünk még egy ősökről szóló előadást vagyis belenéztünk inkább igy mondanám.Az idő meg repült.Lassan visszaérkeztünk a kerékpárokhoz.Míg mindenki összegyült addig pihentünk itt,néztük az embertömeget.A kellemes programok után elérkezett a visszaindulás ideje.
Részlet a müsorból
Mikor összegyült mindenki még pár közös fotózásra összeálltunk majd elindultunk vissza Dunaújvárosba.Ugyanazon az úton mentünk vissza mint amelyiken jöttünk.Lehet máshogy is menni persze,de a főszervező ezt választotta.Visszafelé már nem volt olyan könnyü az út.Egyfelöl ki-ki már teli hassal vágott neki,meg aztán az ide még lefelé vezető útak most felfelé vezettek...Hát nem mindenhol volt egyszerű,de persze nem volt vészes.Meg aztán visszafelé pihenőt sem tartottunk.A hídra volt még nehéz felmenni,itt nem leejtő volt hanem emelkedő.A híd és a város közötti szakasz is enyhén emelkedős volt,de különösebb gondunk azért nem volt.
Egy közös fotó a sok közül
Tekerés vissza
Dunaújvárosba érve már azért eléggé szétszórodott a mezőny,voltak akik nagyon lemaradtak,mi az élbolyban haladtunk.Az utolsó kilométerek már nekünk is nehezek voltak,de rendbe megérkeztünk a főiskolához ahonnan reggel indultunk.Végül is egy igazán klassz napot tekertünk át,élvezetes volt minden pillanata.Jó választás volt az útvonal,főleg,hogy ahova mentünk ott esemény,müsor is volt.Kellemesen elfáradva vettünk aztán búcsút a többiektől.,Megmértük amúgy a távot 59,79km volt,tehát míg hazatekertünk bőven megvolt a 60.
Szuper volt!
Sajna ekkor még nem állt rendelkezésemre olyan eszköz amellyel videókat is tudtam volna csinálni,így most csak a képek mesélnek.
Nem régiben írtam Spenótfalváról ahova korábban egy kiruccanást tettünk.
Erről itt olvashattok.Két év múltán visszatértünk ide 2016 szeptemberének végén.
A Burdai túra után és a Ráckevei túra elött voltunk éppen és hát nem voltunk teljesen százszázalékos egészségi állapotban,sem én,sem Gergő.Viszont nem akartunk otthon gubbasztani ezen a csodálatos szombati napon,így túra helyett ismét egy kis kiruccanást tettünk ide a festői Dunaföldvárra.
A Kálváriára vezető utca
Talán nem mindenki olvasta az elöző Dunaföldvárról szóló bejegyzésem (itt található) abban kifejtettem,hogy a Spenótfalva elnevezésben semmi bántó szándék nincs.Ezt csak azért írom,mert sok földvári ezt a mai napig sértésnek,bántásnak veszi.Ugye ennek az a története,hogy az 50-es években tiltott volt az otthoni spontán disznóvágás,azonban a földváriak ennek ellenére megoldották a dolgot.
A feldolgozott húst pedig menetrend szerinti hajókkal szállították a fővárosba a disznóhúsra igencsak kiéhezett embereknek...Kofahajóknak is hívták ezeket a jármüveket,a húst kosarakban szállították amelyeket spenótlevelekkel takarták le,hogy a hatóságokat megtévesszék.Hát innen a Spenótfalva elnevezés.
Fent a Kálvária csúcsa
Sok újat nem tudok írni elöző földvári bejegyzésemhez képest.Nagyjából ugyanazt az utat jártuk be mint akkor két évvel ezelött.Felfelé menet a kálváriára sok kis állattal találkoztunk.Elöször egy nyuszi üdvözölt minket,majd egy haragos kutyus.Fent a kis fensíkon a Kálvárián pedig egy macsek jött oda hozzánk.Hiába na...vendégszerető népség lakik erre.Odafenn tisztább idő fogadott mint elöző ittjártunkkor,így messzebbre is ellehetett látni.Itt kajcsiztunk együtt a macsekkal.
Érdekes mert sok-sok kirándulásunk alkalmával odaszegödik hozzánk egy-egy állatka.
A macsek a fensíkon
Gergő a macskával
A Kálvária-hegyről most is csodás volt amúgy a kilátás.Nagyjából 200 méter magasan lehettünk.
Egy kisebb fajta Gellért-hegy hasonmás ez a földvári Kálvária-hegy.Persze annál minden tekintetben kisebb.Megéri felmenni a Földvárra látogatóknak!A kilátás központjában a földvári híd van,de látni a 10-12km-re északabbra található Pentele-hídat is,valamint az attól szintén északabbra fekvő Dunaújváros gyártornyait is.Keletre pedig az Alföld végtelenjében gyönyörködhetünk.Délre nincs kilátásunk,nyugatra pedig a földvári dombok és a Mezőföld szelíd lankái adnak látnivalót.
A földvári híd a Dunántúl kapuja
A Kálváriáról aztán ugyanúgy mint korábban lementünk a hídra,átmentünk egyik felén,visszajöttünk a másik oldalán.Utána a parton sétáltunk,majd felmentünk a várba.Kellemes szép arcát mutatta a város a szuper kora őszi időben.
Ugye Dunaföldvár jelenleg még a Dunántúl kapujának számít és ez így is lesz amig nem épül meg az M8-as autópálya amely a Pentele-hídon halad át.Úgy gondolom erre még évekig nincs esély,így marad Földváré ez a szerep továbbra is.Itt találkozik a 6-os,az 52-es és a 61-es út is,valamint pár mellékútvonal na és az M6-os sztárda.Tehát fontos közlekedési csomópont a város,szerencsére már elkerülö utakkal,így a városban nem érezhető a nagy forgalom.
Welcome Dunaföldvár
Érdekes,hogy ekkor éppen nem járt egy jármű sem az amúgy forgalmas hídon...
A földvári oldali hídfő
A partról a híd
A vár és a belváros na és persze a Dunapart rendkivül hangulatos.A parton sétányok,játszóterek,emlékmüvek,teniszpályák sora van.Na és a fürdö meg a halászcsárda.
Hangulatos utcák vezetnek fel a várba amelyben a torony a fő látnivaló.De van kis szabadtéri színpad is és vendéglátóhely is.A kilátás is klassz de nem hossza azt a szintet mint a Kálvária-hegy,persze alacsonyabban is vagyunk itt.A várba mi a hátsó bejáraton jöttünk be,odavittek a hangulatos utcák,de a főbejáraton mentünk ki.Innen levisz a belvárosba az út,hangulatos macskaköves utcák sora következik sok-sok templommal.Bármerre is indulunk megkapó a városka hangulata.
A vár még lentről
A várban
A főbejárat ami nekünk kijárat
Hangulatos macskaköves utca
A belvárosba beérve még egy érdekesség került útunkba.Erről korábban nem tudtunk,vagy pedig nem volt itt.A dolog nagyszerüségétől földbe is gyökerezett a lábam.Egy emléktábla volt az egyik ház falán.Na ebbe persze még semmi érdekesség nincs,de a felírat szerint ebben a házban lakott 1983-ban Puskás Ferenc az Arancscsapat kapitánya!Ha ezt én tudom 83-ban...a története pedig az,hogy itt laktak Puskás feleségének szülei így Öcsi bácsiék gyakran lejártak ide akár hosszabb időt is eltöltöttek a városban...Öcsi állítólag nagyon szeretett a városkában sétálni..így elöfordulhatott,hogy bejárta azt az utat amit most mi.Te jó ég....13éves voltam 1983-ban,de Puskás neve már akkor tiszteletet ébresztett bennem,ha tudom,hogy itt sétálgat....egy autogrammot biztos szereztem volna...
Itt lakott Puskás!
Innen már egy rövidke út a buszállomás,mivel nem voltunk teljesen fittek,hát úgy döntöttünk elmegyünk haza.A közeli Dunaújváros szerencsére jól és könnyen elérhető,busz szinte félóránként van.Igy most félig betegen nekünk jól jött ez a kis kiruccanás.Sokáig még a Puskás emléktábla hatása alatt voltam,érdekes volt mert korábban sohasem hallottam erről,pedig sok-sok mindent elovastam Puskással kapcsolatban az évek folyamán.
Második földvári kiruccanásunk is jól sikerült.A közeljövőben magában a városban már nem tervezünk,viszont a földvári sziget a felfedezésünkre vár és a településről indulnak ki jelzett turistaútak is,elsösorban dél és dél-nyugat felé.Ezeket is majd felfedezzük.
Vagyis nem is egy,hiszen otthonról a dél felé induló túráink szinte mindegyike keresztezi a csatornát.Dunavecse vagy Apostag vagy a Pentele-híd felé menet mindig átmegyünk itt.
Így most elhatároztuk,hogy kifejezetten a csatornát nézzük meg kicsit alaposabban.Körbejárjuk,megnézzük honnan jön,hová tart meg ilyenek.
Természetesen így ezt a túrát otthonról a nagyszobából inditottuk.
Lényegébe ez minden túránk fő kiindulópontja.
Túránk átszeli a Dunaújváros egy részét,szerencsére főleg a zöld övezetnek számító részét.Áthaladunk a város kisebb-nagyobb erdein,elmegyünk a helyi stadion a jégcsarnok és a sporcsarnok mellett.Itt vezet le egy autóval is járható út a Duna mellé.
Több útvonalon is lejuthatunk a Duna városunktól délre eső partjaihoz,akár kalandos erdei utakon is,de ez a legegyszerűbb.Ez az autóval járható út amelynek neve Siklói út tudniillik belevezet a piros jelzésbe,így más dolgunk nem is marad mint követni a jelzést.
A második D28-as tó
Az út helyenként látványos részeken halad.Már az eleje is ahogy szinte beleváj a löszös dunai falban,remek látvány.Aztán elhaladunk egy salakbánya,majd egy vízmű telep mellett,majd két nagy szivattyúház is feltünik,mígnem aztán kiérünk egy csendes szinte háboritatlan földi paradicsomba!
Persze ez erős túlzás,de egy igen kellemes természeti környezet fogadja az erre haladó vándort.Több horgásztó van itt szépen sorban egymás után.Ezek közül kiemelkedik a második,amely a legnagyobb és talán a legszebb.Ezek a D28 nevezetű horgásztavak.A piros jelzés pedig érdekesen halad a Duna partján,hisz ahogy megyünk dél felé,jobbra rögtön a Duna van,balra pedig a tavak.
Kellemes hely!
Valamelyik két tó között,talán a harmadik és a negyedik (de lehet,hogy a negyedik és az ötödik - már nem emlékszem pontosan) fordul az út jobbra,el a parttól,felfelé a dunaparti dombra.
Nem különösebben nehéz kaptató következik felfelé jó kb.700 méter hosszan.Itt ahogy haladunk felfelé már hallható az erős dübörgőszerű hang és olykor érezni némi büdöset is.
Az út egy ponton,még nem legfelül két felé ágazik.A fő vonal megy tovább felfelé,ám a jelzés lefordul balra.Itt aztán meg is érkezünk a csatornához.
A kaptáras híd
A csatorna óriási hangot "ad"!Tábla figyelmeztet bennünket,hogy ide bizony tilos és életveszélyes bejönni!Ám a piros jelzés itt vezet keresztül...Rögtön megpillantjuk a kishídat amelyen átlehet menni,a jelzés is itt visz át.Kicsit odébb van egy másik híd is azthiszem annak közelében kaptárak vannak így mindenképp ajánlatosabb ennek a hídnak a használata az átkeléshez.Igen ám...utolsó itt jártunkkor azonban ez a kishíd már nagyon rossz állapotban volt,már az átkelés rajta is veszélyesnek bizonyúlt.Amúgy sem ad ez kifejezett biztonság érzést az alatta nagy robajjal levonuló víz miatt,hát még így...Utoljára 16 szeptemberében jártunk itt,azóta nem tudom javították-e a hídat,de majd megyünk még erre így majd meglátjuk...Szóval ha ez a híd már veszélyes,a másik a kaptáras híd még kifogástalan állapotú így ha erre jársz vándor használd azt!
A kaptárak a hídtól jobbra vannak,de mi balra tartunk!
A csatorna túloldalán vezet le a piros jelzés.Szeptemberi ittjártunkkor szépen megvolt tisztitva az út,azonban esélyes,hogy az év egy-egy részén benövi a növényzet.
Itt nem árt az odafigyelés,hisz az út közvetlen a csatorna mellett halad és az elképesztő sebeséggel és hanggal lezúduló víz meg eléggé félelmetes!Pont a hídnál vesz nagyobb meredekséget a csatorna,így a félelmetes jelző mellé azért odatenném a látványost is.
A hídtól vált meredekebb szögűvé a csatorna
Ám az út nem hosszú,hamarosan elér a víz egy betonépitménybe amelyről fogalmam sincs,hogy mi.Itt a következő jelenség játszódik le: óriási sebességel érkező víz neki csapódik a falnak,majd gondolom én valahol lentebb kivezető csatornákon távozik.Ezen a ponton még jó 100 méterre vagyunk amúgy a Dunától.E betonépitmény után csend borúl a tájra.A hangos dübörgést felváltja a csend...kicsivel odébb egy csövön jön ki némi víz,olyan vízesést idéző szerüen,de már nem hangosan.Aztán lefolyik az innen pár méterre lévő Dunába.
Igen ám...de nem ennyi víz ment bele abba a betonteknőbe vagy mibe.Hova tünhetett a többi víz?Hisz itt csak egy töredéke jön ki a csövön...Valószinüleg a földalatt vezethet ki még a többi cső..
Idáig tart hát a csatorna.A piros jelzés elköszön tölünk,elmegy a Pentele-híd felé.Mi pedig visszafordultunk megnézni honnan is jön ez a csatorna.
Száguld lefelé a víz
Visszamentünk hát addig a pontig ahol elágazott az út és követtük a már jelzés nélküli útnak a fő ágát.Ez felvezetett teljesen a dombra.Itt már ipartelepek voltak és itt vezetett a városból kivezető legdélibb út is.Átkelve ezen egy parkféle bontakozik ki az ember szeme elé,ám ez csalóka.Ez a terület válsztja el az útat a helyi vasműtöl.Ezen jön át a csatorna is ami itt még békésen folydogál.
Aztán egy ponton továbbmenni nem lehet.A vasmű komoly betonkerítéssel elkeritve az illetéktelenek elöl.A csatorna meg a kerités alatt jön ki a gyárból.Tehát ahogy sejtettük a víz a gyárból jön és ez nem más mint a Dunai Vasmű iparivíz vagy hütővíz leeresztő csatornája...
Kár...mert ha egy patak lenne mondjuk,alighanem városunk fő látványossága lehetne...
Innen már sok választásunk nem volt,elindultunk haza ezen a bizonyos kivezető úton,át a városon.
Kifejezetten ezt a csatornát akartuk jobban megismerni,hiszen mint írtam jó sok túránkat keresztezi.
Így is gyalogolhattunk 10km-et,úgy hogy a városból ki se mentünk.
Két videóm is van a csatornáról.
Az első egy túrán készült amikor épp kereszteztük azt.
A második meg éppen ez,ami a leírtakat meséli el film formájában.
