A dombóvári kaland

Azthiszem mióta megesett ez velünk,azóta ez volt Gergő kedvenc sztorija,akárhol is jártunk ezt rendre felemlegette.Gyüjtötte a vicces sztorikat amik velünk estek meg és úgy akartuk,hogy majd egyszer összefoglaljuk ezeket,de mindenképp ez lesz a top egy sztori.Talán majd egyszer valóban összefoglalom őket,de akkor álljon itt top vicces sztorink krónikája,amely eddig is örök emlék volt,de Gergő távozásával még inkább felértékelödött.

A történet 2017 májusában esett meg a Csepegő-árok túránkról hazafelé jövet Dombóváron.
( a túra krónikáját ide kattíntva elolvashatod)

A dombóvári vasútállomás utca felőli homlokzata

Váralján fejeztük be a csodás mecseki túrát amely elvezetett minket a Csepegő és a Farkas-árokba is,sőt szeretett Nyárádi kunyhónkat is érintette,az egyik valaha volt legjobb túránk volt...Este hét körül indult Váraljáról a vonat amely egy egy vagonos kis piroska volt.Dombóváron kellett átszállnunk majd.Jó negyven perc volt az út,május lévén még ilyenkor bőven világos volt.Közeledve Dombóvárhoz egyre inkább ránk jött a vizelhetnék.De a vonat wc-je még a gusztustalan szintet sem ütötte meg.Sebaj.Úgy gondoltuk akkor majd a dombóvári vasútállomáson keresünk egy vízeldét és ott majd könnyitünk magunkon.Lesz rá jó húsz percünk,hisz annyi lesz a várakozási idő az átszállásra.

Az autóbusz pályaudvar

Leszállva a vonatról Dombóváron,rohantunk be az állomás épületébe.Ám ott nem találtunk nyitva tartó wc-t...este 3/4 nyolc körül volt az idő és dühitő volt,hogy nem volt nyitva tartó vizelde...Bejártuk az állomást keresztül-kasul,de nem volt wc ami üzemelt is.Hát már egyre erösödő vizelési ingerünk volt és az idő is fogyott.Hát akkor gondoltuk,gyerünk ki az állomás elé majd ott találunk valami buxust ahol könnyithetünk magunkon.Igen ám,de az állomás elött meg egy autóbusz pályaudvar volt,ahol meglehetösen sokan járkáltak,olyan bokor ahol meg ellehetett bújni egy ilyen akcióra nem igazán volt.Kezdett melegünk lenni...Na és persze wc itt sem volt.Na most mi lesz?

A mozdony és a fák

Ekkor láttunk meg az állomás mellett kiállított gőzmozdonyt.A 424-es csoda leírhatatlanul gyönyörü volt...Oda mentünk hát,de nem volt szívünk lehúgyozni egy ilyen csodát,pedig már nagyon kellett...Az idő is fogyott,lassan menni kell majd a vonathoz.Szerencsére nem voltunk messze,talán száz méterre.Kezdett sötétedni a mozdony mellett pedig fák voltak.Ez volt az utolsó mentsvárunk.Bár mellette egy út volt amelyen volt némi forgalom.Nem várhattunk tovább az egyik fánál neki álltunk húgyozni.Mennyei érzés volt megszabadulni a felesleges tehertől...

Ez a fotó készült a húgyozás után

Ám egy olyan 40-45 év körüli nő kerékpározott arra az úton...aki meglátta,hogy mi éppen vízelünk.Ki tudja,meglepödésében,vagy dühében oda kiáltott nekünk: "Száradjon le a faszotok..." Gergő gyorsan végzett is a dolgával,én viszont nem zavartattam magam,vizeltem tovább és visszakiáltottam egy "gyere kostóld meg"-et...Gergőt már szétvetette a nevetés,de nem volt időnk sokáig ott időzni.Egy gyors fotót löttem még a gyönyörü mozdonyról,azt stratoltunk a vonathoz,amelyet sikeresen el is értünk.

Hát ez volt a dombóvári sztori,ami ki tudja miért Gergő kedvencévé nőtte ki magát.Szinte mindig mindenhol megemlitette,jókat nevetve rajta...Szegénykém...örülök,hogy volt valami ami nevetésre késztette,persze ez csak egy ilyen dolog volt a sok közül...

Már ez is örök emék...

Meccstúra Fehérvárra

Mert meccsekre is elszoktunk járni,ha kell másik városokba is.

Nem oly rég kedvenc csapatunk a pokolból a mennyekbe jutott (hogy aztán ismét visszajusson a pokolba...) felkerült a nemzeti bajnokság első osztályába.Mivel a labdarúgó szövetség szigorú szabályai nem tették lehetővé,hogy a hazai mérközéseinket a saját stadionunkba játszhassuk,így elkellett menni "haza" Székesfehérvárra az ekkor még létező Sóstói stadionba (mára már lebontották).Külön szurkolói buszok indultak itthonról az "első" hazai mérközésre.Nem állt jól a szénánk hisz újoncként az első két fordulóban idegenben játszottunk és mindkét mérközésünket elveszitettük.Biztunk tehát a pontszerzésben.

A sok nagy csatát megélt egykori Sóstói stadion

Négy busz ment és jó sok autó Dunaújvárosból a mérközésre.Az odaút legszebb pillanata az volt amikor Seregélyesen pisiszünetet tartottunk,Nem semmi látvány volt ahogy a 62-es út mellett 300 ember húgyozik éppen...

A stadionban csak az egyik oldali lelátót nyitották meg számunkra,ez éppen a fő lelátó volt a már sok nagy csatát megért stadionban.Ellenfelünk az akkor még szebb napokat megélt Pápa csapata volt.

Jó volt újra látni a csapatot,hisz a májusi feljutás óta erre nem volt alkalmunk (augusztust írtunk).

Változatos jó iramú meccsen egyszer csak a semmiből megszereztük a vezetést!

Természetesen legnagyobb örömünkre.

Amikor itt voltam mindig ott a szemközti oldalon voltunk

Én amúgy már sokszor jártam ebben a stadionban,olyan meccseken voltam itt mint pl.a hajdani Verebes korszak Videoton-Rába ETO párharca,vagy itt voltam 85-ben amikor a Videoton bejutott az UEFA kupa döntőjébe a Videoton-Zeljeznicar meccsen 30 ezer nézövel együtt.

Itt voltam amikor 4-1-re lemostak minket azon a Videoton-Dunaújváros mérközésen és még sok egyében.Éppen ezért nem fogadtam kitörő örömmel a hírt,hogy a stadiont 2016-ban lebontják...és ugyan épül majd helyette egy modern új stadion,de az már nem lesz ugyanaz...

Időközben csapatunk bekapott egy gólt így az elönyünk odalett a mérközés állása pedig 1-1 -re módosult.

Ekkor még vezettünk

Ennyi is maradt a végeredmény,így ebben a szezonban megszereztük első pontunkat.

A stadiontól pedig búcsút vettünk.Utoljára jártunk/jártam itt.

A visszaút is érdekes volt,Dunaújvárosba érve már alig volt józan ember a buszokon és alig volt csendes szó,mindenki kiabált vagy fenhangon beszélt.És persze most is volt nagy közös húgyozás.

Szurkolói balhé itt most nem volt.Azért is jöttünk el mert Dunaújvárosban ekkor még nem volt kiépítve a stadion villanyvilágitása sem,így Gergőnek ez volt az első villanyfényes meccse,így ez is egy élményt jelentett. (aztán két hónap múlva már nálunk is volt).

Búcsú a Sóstói stadiontól

Ez a szezon aztán nem a legjobban alakult a számunkra bár voltak szép és emlékezetes pillanatok,a szezon végén kiestünk az első osztályból,így amilyen gyorsan jöttünk olyan gyorsan távoztunk is.Ennek ellenére nagyon sok élményt és emléket örzünk ebből az idényből.

Ez volt az egyik.Majd lesz még a blogomban folytatás.