Örök kedvencem a Mecsek,hiszen itt szoktattak rá a túrázásokra is és tömérdek élményem van innen.Azonban olyan igazi őszben szinte még sosem sikerült itt lenni.Most ezt a hiányt igyekeztem orvosolni,amikor is megterveztem egy őszi túrát a Kelet-Mecsekben régi kedvenc helyekre és néhány új eddig nem látottra.Vikiék most nem értek rá (nagyon bánhatják),így Zolikával vágtam neki kedvenc hegységemnek.Ahogy a régi szép időkben Gergővel,most is a kora reggeli vonattal mentünk,majd Szekszárdtól busszal.Sajna autó nélkül tömegközlekedéssel ez a leggyorsabb verzió lejutni.A lényeg,hogy reggel nyolcra Mecseknádasdra értünk.Innen indult a túra.Sokat agyaltam a túraútvonalon és végül úgy döntöttem,hogy elsőnek felmegyünk a Puszta-hegyre,onnan le Óbányára,majd az Óbányai-völgyön Kisújbányára.Onna újra a völgyön,vissza Óbányára.Innen pedig fel az Ónányai kilátóhoz és a Réka várhoz.Ez utóbbi kettőnél még én sem voltam.A Réka vár után pedig vissza Mecseknádasdra ahonnan meglehetősen korán,este hatkor indult vissza az utolsó busz Budapest és Dunaújváros felé.Ehhez kellett igazodnunk.
A mecseknádasdi Szentháromságtér.Indult már innen túrám,most is.
Átvágtattunk Mecseknádasdon,annak egyik utolsó utcája volt maga a piros jelzés.Ez vitt fel a Puszta-hegyre és ez az a piros jelzés ami aztán elvisz például a Vár-völgybe is vagy a Máré várához is.Itt az egyik utolsó utca amolyan pincesor volt,szép présházakkal,a másik oldalt meg remek kilátással a Mecsek egyik hegyére.Két cica üdvözölt itt minket,az egyik szelíd volt meg is lehetett simogatni.A szép utcán átérve,valami szálló féle elé érkeztünk amelynek előkertjében egy óriás szobor állt.Emlékeztem vannak ilyenek a hegységben,de látni még nem láttam egyiket sem.Most sikerült.Mellette volt egy kis tó,paddal a partján.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Kellemes őszi idő volt.
Macskák fogadnak
Az óriás
A kaja végeztével folytattuk a túrát.Itt kezdett emelkedni a piros jelzés fel a Puszta-hegyre.Ahogy haladtunk felfelé úgy lett egyre szebb minden.Mígnem odafenn nem mindennapi csoda várt ránk!Életem egyik legszebb kilátása fogadott végig a Kelet-Mecsek vonulatára.Ahogy haladtunk felfelé úgy tűnt fel egyre több minden.Hegyek sokasága,többek között a Templom-hegy a Zengő,a Somos,a Réka gerinc...alattunk pedig a völgyek,az Óbányai-völgy bevezető része és a Réka-völgy.Nem semmi hely volt!Emlékeztem amúgy,hogy jártam már itt 1998-ban Mónival és Erikával,akkor Pécsváradra tartottunk.Valahol a blogban erről is van bejegyzés.
Alakul...
Akkor sorolom,balról jobbra: Templom-hegy,Réka-völgy,Réka gerinc,Zengő,Somos...
Egy mini vadászles köszönt szembe,Zolika megnézte,nem lehetett többet onnan sem látni.Csodálatos volt innen a világ.Amúgy mindössze 315 méteren voltunk,ez is bizonyította, hogy nem kell magasra menni a csodákért.Természetesen nem siettünk,ilyen helyen az egész napot eltudtam volna tölteni.Lassan-lassan persze azért haladtunk,mignem belefutottunk egy jelzetlen útba,de inkább az futott belénk,mert a piros azon ment tovább.Itt a hegy másik oldalára (északra) is volt már kilátásunk Bonyhád irányába.Arra is csodás volt minden,mégha a hegyek már csak szelíd lankák is voltak.Micsoda fantasztikus egy hely volt ez is!
Ilyen helyen kell fotó.Mögöttem a Réka-völgy,a távolban a kúp a Zengő
A kilátás Bonyhád irányába
Haladva tovább véget értek a fantasztikus kilátások,erdőbe értünk.Na persze ez is gyönyörű volt!Egy ízig-vérig mecseki erdő.Erre vezetett a piros,mi pedig követtük.Az út kifogástalan minőségű volt és jó egy kilométer múlva értük el a kék négyzet jelzést.Ez egy darabig közösen jött a pirossal amitől aztán búcsút vettünk.Nem akármilyen szép tájak felé vezet ám!Majd egyszer végig járjuk azt is.Minket viszont most innentől a kék négyzet érdekelt,ez vezetett le ugyanis Óbányára.Itt is jártam már 98-ban,de nem emlékeztem erre a szakaszra,így az újdonság erejével hatott rám.
Erdőkön át
Az Óbányára levezető úton már jobban jelentkeztek az ősz színei.Eddig a zöld volt még a jellemző színünk,itt már tarka-barkák voltak a fák.Csodálatos őszi színekkel ajándékozott meg ez a szakasz!Közben jöttek szembe túrázók meg futók is.Itt-ott megmutatta magát a szemközti gerinc is.Fantasztikusan szép volt itt is a Mecsek.Nem hiába a kedvencem!Nem volt meredek szögű a lefelé vezető út így kényelmesen haladtunk.Nem sokára elértük az óbányai temetőt.Meglehetősen szűk volt!Persze így fért el a hegyen.Nagyjából ha volt húsz méter széles,igaz hosszúnak meg hosszú volt.Két sorban voltak a sírok csupán.A ravatalozója rendben volt,de nem álltunk meg itt.
Lefelé Óbányára
Az óbányai temetőnél
A temető után nem sokkal elértük Óbányát a mecseki gyöngyszemet.Hat éve nem voltam itt és eszembe jutott,hogy akkor Gergővel jártam itt...Így hát innen ismét Gergő nyomában voltam szó szerint.Óbánya mint mindig most is gyönyörű volt.Viszont ősz dereka ide vagy oda,most is tele volt turistákkal,túrázókkal.Nagyon felkapott lett az utóbbi évtizedben.Amikor 1986-ban először voltam itt még nem volt ennyire népszerű.Több vendéglátóhely is volt mint amire emlékeztem.Aztán az tűnt fel,hogy a Skóciai Szent Margit szobrot áthelyezték.Ahol most megláttam,bizony még nem itt volt.
Újra Óbányán,hat év után!
Hangulatos egy utcás falucska
Követtük a falu fő utcáját,ez vezetett be az Óbányai-völgybe.Na és már az Országos kék volt,de ha úgy jobban tetszik akkor a Dél-Dunántúli kék.Rendkivül jó túraidőnk volt,nem hiába az október a túrázásoknak leginkább kedvező hónap.Elhaladtunk a legendás háromlyukú híd mellett (majd írok róla alkalom adtán),majd elértük a falu végénél található két kis pisztrángos tavacskát amely még mindig elvolt kerítve...Emlékszem erre is,a 80-as,90-es években ez elképzelhetetlen volt,de ma már ilyen világot élünk...Azért így is jól nézett ki,úgy ahogy amilyennek mindig is láttam.Olyan hely volt ez ami a szívembe fészkelte magát az évtizedek alatt,hisz nagyon sok emlék fűz ide,Sándorral,Gergővel...
A pisztrángos tavacskák
Ezután beértünk a völgybe.Az Óbányai-völgy a Mecsek legszebb völgye,de könnyen lehet,hogy egész Magyarország legszebb völgye.Patak szeli át és kis zubogók sora teszi még élvezetessé végig a völgy 3,5 kilométeres szakaszát,amelyek egyre nagyobbak lesznek ahogy haladunk a völgyben.Az egész a Csepegő-sziklánál és a Ferde vízesésnél éri el csúcspontját.Fantasztikus ahogy az erdőn át beszűrődik a völgybe a napsugár.Valóban kivételes,bliriáns szépségű völgy!Élvezet minden métere.És ezt az élményt még azt sem tudta elrontani,hogy tele volt a völgy turistákkal.
Az egyik zubogó
Lelket nyugtató út
Annyi képet és videót csináltunk,hogy az eszközeink kezdtek lemerülni.Abban bíztunk,hogy majd valahol megiszunk valami italt egy vendéglőbe és ott feltöltjük az aksikat,mert így nem fogja kibírni.Zolika először volt itt,teljesen lenyügőzte a természet eme csodája,de engem is aki már legalább tízszer jártam itt!Persze mindent megnéztünk,a kis zubogók sorát,a Csepegő sziklát a Ferde vízesést,a pihenőket.Mindent!A pihenőnél láttam,hogy a régi mellett épült egy új is az évek során.Mi beültünk a régibe megenni maradék kajánkat.Tömeg volt itt is,de nem volt zavaró.
Zoli sem győz fotózni
Újabb zubogó
A Csepegő szikla
A Ferde vízesés
A pihenő után jött a völgy kivezető szakasza,hamar el is értük a túl végén fekvő Kisújbányát.A csendes falu a nyugalom szigete,bár itt is láttunk sok turistát ami viszont nagyon örömteli volt,hogy gépjárművet egyet sem!Átsétáltunk a hangulatos településen,a "főtérnél" ott volt az ismerős csap,majd kicsit utána fenn a dombon túrázásaim történetének újabb ikonikus gyönyszeme a Szent Márton templom.Természetesen eszembe sem jutott,hogy ne menjünk fel a kis templomhoz.Erről ugyanazt tudom elmondani mint a Pisztrángos tavcakról.Jártam itt a valaha volt két legnagyobbal:Gergővel is és Sándorral is...
Az új és a régi pihenő az Óbányai-völgyben
Elérjük Kisújbányát
A lépcső és a Szent Márton templom
Kicsit elnézelődtünk a templomnál is.Bemenni nem tudtunk.Volt olyan év amikor betudtam menni,most zárva volt.Így lejöttünk a régi fa lépcsőn amelyen annyit,de annyit mentem már le-fel...örültem neki,hogy teljesen rendben van.Emlékeztem,hogy itt a másik dombon van egy hely ahol valószínűleg tudunk egy kávét is inni,mert az hiányzott már.Így felmentünk oda is.Teri néni büféje vagy mi volt a neve.Odabenn valóban egy néni szolgált ki,azt viszont nem tudjuk,hogy Teri volt-e,azt viszont igen,hogy a kávéja valami isteni volt...!Nem is emlékszem ittam-e valaha ilyen jó kávét.Hátra mentünk a kis teraszos részbe,ott ittuk meg,egy üditő és egy jégkrém kiséretében.Itt is nagyon sokat voltam a múltban számomra sok kedves emberrel...
Teri néni büféjének terasza
Kisújbánya idill
Innen akkor visszafelé vettük az irányt az Óbányai-völgybe.Szólnom kell még róla,hogy két forrást is találtunk útközben ám egyik sem münködött.Ez kicsit szomorú tény a források hazájában...Nem álltunk meg visszafelé sehol,így a völgyet most félóra alatt lezavartuk.Mivel Teri néninél nem tudtuk az aksikat feltölteni,így beugrottunk Óbányán egy italra a legközelebbi vályúhoz.Egy jó sört ittunk és sikerült az aksikat is annyira feltölteni,hogy a hátralévő dolgokat tudjuk fotózni és videózni.Ezután elmentünk a falu közepére,itt csatlakozott le az országos kékről a zöld+ jelzés.Ezt követtük,majd nagyon hamar erről csatlakozott le a zöld háromszög.Erre tértünk le,pontosabban fel,mert ez vitt fel a kilátóhoz.
Visszaérünk Óbányára
Felfelé a kilátóhoz
Lehet a sör tette vagy nem tudom,de a kilátóig vezető rövid,nem magas,de meredek szakasszal meggyűlt a bajunk.Szinte kileheltük a lelkünket.Szerencsére a kilátó nem volt messze.Egyike volt azon kevés helyeknek a Mecsekben ahol még nem jártam én sem.Az Óbányai-kilátóval majd természetesen részletesen is foglalkozom kilátós sorozatomban.Mi így elsőre rendben találtuk a teljesen fából készült építményt.Nem volt túl magas,de széles lépcső vezetett fel a tágas kilátószintre.Kilátásunk csak egy irányba volt,megítélésem szerint nyugat felé,de ez bőven elég volt.Alattunk elterülő Óbányára láttunk ki és az azt ölelő Mecsekre.Fenségesen szép volt!Azon ritka kilátó volt ez,amely keveset mutatva is sokat láttat!Jó húsz percet el is nézelődtünk itt,de jöttek-mentek a túrázók.Nem volt ugyan zavaró,de ilyen helyen jobban szeretem ha csak mi magunk vagyunk.
Az Óbányai-kilátó hamar a kedvenceim közé verekedte magát!
A kilátás
A kilátót a másik három oldalról kellemes erdő vette körül,így egy igen jó hangulatú hely volt ez,olyan ahonnan nincs kedve az embernek azonnal eljönni.Nekünk azonban elkellett,mert fogyott az idő.Hatkor ment a buszunk Mecseknádasdról,elmúlt négy óra és becslésem szerint odáig még volt hátra 7-8 kilométer.Így aztán tepertünk a Réka gerincen és a kilátó után jó 20 perccel elértük a Réka vár maradványait.Szomorú volt látni,hogy milyen kevés dolog maradt az egykori hatalmas várból.Megnéztük még a Skóciai Szent Margit emlékkővet és próbáltunk ide elképzelni egy várat.A földsáncok sejteni segítettek hol lehettek a vár falai.Minimális ami megmaradt az egészből.Így is egy romantikus helynek tűnt,de sokat nem tudtunk itt időzni.Megnéztük amit megkellett aztán mentünk tovább.
Nem sok maradt a Réka várból
Ezt követően ereszkedtünk le a gerincről a Réka-völgy bejáratáig ahol a már ismert Stein malom állt.Itt volt a Skóciai Szent Margit emlékkereszt.Margit története amúgy lebilincselő,írtam már róla ha érdekel kattínts ide .Innen az Óbányát a 6-os úttal összekötő országúton sétáltunk vissza Mecseknádasdra.Még több mint egy óránk volt a buszig,ha találunk útközben valami étkezdét akkor még egy gyors kaja is belefér.Találtunk is!Gyorsba le is nyomtunk egy pizzát,Zolika meg valami vega kaját.Végül is 12 perccel a busz előtt oda értünk a megállóhoz!A busz jött és hál isten Szekszárdtól a sztrádán ment így hamar és rendbe hazaértünk.Egészen szuper buli volt,Vikiék sajnálhatják,hogy lemaradtak róla.
Az emlékkereszt
Visszaérés Mecseknádasdra
A Mecsek most is hozta ami elvárható tőle.Kétség sem férhet hozzá,hogy számomra a legszebb magyar hegység!Rendkivül sok látnivaló akadt a nem túl nehéz túrán egy pompás túraidőben.Bizonyítja ezt,hogy én 240 Zolika meg kb.330 képet csinált és,hogy a videónk is rekord hosszúságú lett a maga 1 óra 9 percével.
Ez volt az év 19.túrája.Most 20 kilométert mentünk.Így tartunk 300,3 kilométernél ami 15,8-as átlagot jelent.A túra esélyes az év túrája címre!
Mindig is jó dolog volt és jó dolog ma is túrázni.Kivéve persze ha az ember a fia emléktúrájára készül...de tudom azt is,hogy Gergő ezt akarná.Hogy bármi is van,menjek és soha ne hagyjam abba.Gergő emléktúráját álltalában október második felében vagy a legvégén szoktuk megtartani,hiszen az eredeti túra ami persze akkor még nem emléktúra volt 2017 október 21-én volt.A történtek ismertek,hiszen van róla külön bejegyzés is.Az,hogy miért ez lett Gergő emléktúrája és mindaz ami ezt övezi ide kattíntva világosan le vagyon írva!Most viszont hónap elején került sor a túrára,mert aktuális túratársaink Viki és Tomi jelezték,hogy szívesen velünk tartanának,de csak ez az időpont jó nekik. Ez a 2022-es bizony már a negyedik emléktúra Gergőért.Természetesen nem hagyhattam ki,de majdnem kihagytam.Ugyanis a túrát megelőző éjszakán alapos rosszullét jött rám,reggelre nagyon gyenge voltam.Mivel a többiek már úton voltak nem akartam senkivel sem kicseszni,összeszedtem magam és elindultam.A találkozó a dunaújvárosi buszállomáson volt megbeszélve.Innen ruccantunk ki Zolikával kiegészülve a közeli Nagyvenyimre ahonnan mindig is indult ez a túra.Bár éreztem,hogy lesznek bajaim,de ahogy vártam útközben túlvilági jel érkezett.Hiszen Gergő pillangói végigkisértek a túrán!De erről majd később!
Jómagam,Viki és Tomi akik megtisztelték jelenlétükkel Gergő emléktúráját
Ahogy mindig most is a helyi Szent Bernát arborétumból indult a túra.Gergővel nagyon szerettük ezt a helyet és úgy láttam Vikiéknek is bejött.Kicsit lófráltunk is a csodás kertben,ami mivel nem túl nagy könnyen bejárható.Végül is félóra itt tartózkodás után elindultunk a már ismert útvonalon Egyenesen át Perkátára.A faluban az arborétum melletti öregek otthona szolgált látnivalóul,hiszen annak udvarán egy vadiúj játszótér(!) volt...talán az öregeknek játszani építették?Továbbmenve meg ott volt a Rátgéber tó,azaz Gergő tava.De ilyen ramaty állapotban még nem láttam.Sose felejtem el azt a napot...Gergő halála utáni nap volt,amikor kijöttem ide és felduzzasztottam könnyeimmel a tavat.Most talán még az akkori állapotoknál is jobban levolt apadva.Birkák játszottak a parton,illetve legelésztek mint akkor amikor legelőször voltunk itt.De megijedtek tőlünk és arébb vándoroltak.
Gergő tava,nem a legjobb állapotban
Barik a parton
Egy kicsit elidőztünk itt,nagyon a szívemben van ez az amúgy nem túl szép kis tó.Tovább haladva elmentünk az mellett az udvar mellett ahol az a nagy kutya volt bezárva egy pirinyó ketrecben.Ezen mindig kiakadtunk,minden évben,még Gergővel is.A dolog most annyiban változott,hogy egy kiskutya volt a ketrecbe bezárva...Valószínűleg a nagy elpusztulhatott...szegény kicsi meg nem volt tudatában milyen mostoha sors vár rá...a szívünk szakadt meg érte...Kiértünk Nagyvenyimről aztán kezdödhetett az egyenesen át buli.Az út mint minden évben eleinte sáros,dagonyás volt,de aztán fokról fokra javult,mígnem kitünő nem lett.Annak ellenére,hogy itt nem voltak hegyek és a mezőkön haladtunk Vikiék élvezték a túrát!
Őz lesen útközben
Rengeteg őz futkározott a mezőkön nem messze tőlünk,ezeket megálltunk megcsodálni.Sajna túl közel nem jöttek ők sem.Közben észrevettem,hogy pillangók szállnak folyamatosan körülöttem.Nem volt zavaró,sőt kifejezetten nyugtató hatású volt.Magamban pedig kezdtem arra gondoloni ezek Gergő pillangói....Arra gondoltam,hogy most egy fehér pillangó szálljon közelemben,erre tessék,jött egy fehér pillangó!Aztán ugyanezt eljátszottam egy tarkával is,ugyanez történt!Immár kétség sem férhetett hozzá,hogy ezek Gergő pillangói!Húú de örültem neki!Tehát Gergő itt van,figyel,velem van most is...ilyent csak olyan ember érhet meg aki elvesztette a gyermekét...De aki nem olvasta korábbi bejegyzéseimet,hogy mik azok a Gergő pillangói és szeretnék megtudni,azok kattintsanak ide .
Valaki hiányzik...
Hangulatos utakon
Az idő kezdett egyre jobban tisztulni,élénk szél volt és ez kitisztitotta a levegőt.Hideg nem volt.Kifejezetten túra idő volt.Elértük azt a fasort ami az útunkra merőleges volt.Mindig itt kajáltunk,de mindig itt az úton.Most Tamás javaslatára lementünk a fasorhoz ott letudtunk ülni a fatörzsekre.Micsoda remek ötlet!Hogy ez nekünk az előző években miért nem jutott eszünkbe?Szóval itt kajáltunk,bár fújt a szél,de nem volt zavaró és Gergő pillangói erre is elrepdestek körülöttünk!Jót ettünk egy hangulatos helyen!Éreztem közben,hogy nem vagyok túl jól.Néha csúnyán köhögtem és kezdtek ízületesen fájni a lábaim.
Kajaszünet
Elértük a börtönt!Innen jellegében változik ugye a túra.Olyan helyre ér itt a vándor,hogy ahogy beérkezik az erdőbe,az út jobb oldalán egy börtön,a balon meg egy temető van.Eléggé szürreális.Hatodszor vagyok már ezen a túrán,de ezt még mindig nehéz megszokni.A temetőbe benéztünk,egy hangulatos erdei temető.Valószínűleg itt még nyugodni is jó lehet.A börtön sarkánál még megálltunk,most nem jöttek olyan kisérteties hangok mint egy évvel korábban.Semmi mozgás,se hang nem volt érezhető a börtön felől,pedig ez egy női börtön és tudumásom szerint üzemel is.
A börtön árnyékában
A börtön sarkánál én is Zolika
Az erdőbe beérve ahogy azt már megszoktuk,méterről méterre lett egyre szebb.Még éppen csak beindult a színesedés,még a zöld volt az úr.Egy helyen sajna fakivágásokat véltünk felfedezni.Remélem ennek a gyönyörű erdőnek nem ez lesz a sorsa.Sok gomba volt most is az erdőben,de nem volt annyi mint tavaly.Viki el is nevezte az erdőt gombaerdőnek.Ritka szép erdő ez itt,áldom az eszünket,hogy annak idején Gergővel ráakadtunk.Nagyon tetszett Tominak és Vikinek is.Remélem ha jövőre jövünk itt lesz még az erdő és nem tarvágásokat fogunk itt látni...Élvezet volt itt minden méter.A legikonikusabb helyen elővettem Gergő fényképét és lefotóztattam magam most is vele.
Haladunk az erdőben
Gergővel.Mindörökké...
A szép erdőből kiérve azon a réten találtuk magunkat ahonnan remekül látni lehetett a Velencei-hegység legmagasabb csúcsait.Ezt Viki élvezte a legjobban.A réten is voltak gombák,de mondom nem annyi mint tavaly.Gergő pillangói itt is megjelentek mint szinte végig az egész túrán.Az út átelenben vitt át a réten ami nagyjából 1km hosszú volt,Zolika szerint 1,3km...Folyton visszanéztem a csodás erdőre,szeretném ha ott lenne jövőre is!A réten különös dolog nem történt,kezdett egyre melegebb lenni,de még mindig jó túraidő volt.A szél pedig mérséklődött.
A rét,a távolban halványan látszik a Velencei-hegység
Trappolás a réten
Végül elértük a Perkátára bevezető utat.Én már nagyon kínlódtam,nem éreztem jól magam.Valami vírus elkaphatott.Beérve a faluba az egyik buszmegállóban pihentünk kicsit.Ez jól esett ízületes fájdalmaimnak,mert tovább indulva egy kicsit jobb lett.Kinéztünk előzőleg egy éttermet úgy döntöttünk ott kajálunk.Éppen a kastéllyal szemben van.Odáig volt még pár méter.A templomot csodáltuk meg majd egy érdekes buszmegállót,ahol egy emléktábla arról informált,hogy ebben a buszmegállóban még nem történt semmi érdekes...
Érdekes emléktábla a buszmegállón
Ötletes!
Az étteremhez érve kellemetlen meglepetés fogadott.Már nem üzemelt mint étterem,csak mint cukrázda...Még jó,hogy az interneten erről egy szó nincs....Ám ott egy ember ajánlott nekünk egy másik helyet a Peru büfét.Mivel nem volt túl messze úgy döntöttünk elmegyünk oda,de előtte persze megnéztük Perkáta fő nevezetességét a Győri kastélyt.Az most is megvolt,nem változott semmit az évek alatt.Benne még soha nem voltunk,de annyira nem is vonz.Megnéztük még hátulról is,aztán elindultunk a Peru büféhez.
A Győri kastély
Szerencsére azt nyitva találtuk.Beültünk a teraszra és ettünk egy jót.A szokásos babgulyás itt ugyan nem volt,de ettől függetlenül igazán ízletes volt a kaja.Mivel nem voltam jól a sörözést így kihagytam.Másfél órát biztosan benn ültünk,majd elindultunk a központi buszmegállóhoz.Egy busz pont előttünk ment el,de húsz perc múlva jött egy másik.Időben fél ötre már itthon is voltunk.Vikiék még elkísértek egy darabon,majd ők mentek az adonyi buszhoz,Viki ott lakik Adonyban és most ott voltak náluk a hétvégén éppen.Hát így végződött Gergő negyedik emléktúrája.
A Peru büfé Perkátán
Indulhat a zaba!
Jól elvoltunk.Persze azzal,hogy többen is voltunk és nem éreztem magam tökéletes állapotban nem tudtam úgy "figyelni" és gondolni Gergőre,de a pillangók rendkívül nyugtató hatásúak voltak.Utózönge,hogy elkapott valami nyavaja valóban,alighanem egy torokgyulladás.Egy napot kivettem hátha kipihenem,azt szerdán megyek csak melóba.
Mentünk most 14 km-t.Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Összesen eddig mentünk 280,3 km-t,ami 15,572 átlagot jelent.A túra nagyon szép volt most is.Tomi meg is volt lepődve,hogy ezen a tájon is lehet ilyen szép túrát összehozni.Összeségébe jó buli volt persze.Tudom,hogy Gergő velem volt.Sajna,hogy nem voltam 100%-os állapotban.
Az országban több helyen is van Várhegy,vagy Várhegyi kilátó,én most a Királyréti azaz a Börzsönyben találhatót veszem górcső alá.A szinte új kilátó páratlan élménnyel ajándékozza meg az erre tévedő vándort.A kedvenc kilátóink sorozatomban most ismerkedjük tehát meg a börzsönyi Várhegykilátóval!
Ahogy a vándor jön,így tűnik fel szeme előtt a kilátó
A 350 méter magas Várhegyen áll a 20 méter magas, háromszög alapú, csonka gúla formájú, faszerkezetes Várhegy-kilátó. A faszerkezet fenyő, illetve tölgy felhasználásával készült, a kilátószint padlózata a betonozás alapszintjéhez képest 15 méterre emelkedik.
A Várhegy-kilátó háromszintes, az első és a második emeleten megpihenhetünk a kihelyezett padokon, míg a harmadik emelet körpanorámával vár bennünket. Páratlan kilátás tárul a szemünk elé. Látható innen a Sas-hegy, a Só-hegy, a Kő-hegy, a Kopasz-hegy, a Nagy-Inóc, a Nagy Hideg-hegy, a Csóványos a Karancs, jó időben, hidegfront után pedig a Dobsináig is ellátni.
Tökéletes állapotban
A kilátó 2020-ban készült,tehát szinte új.Értelemszerűen így kiváló állapotban találtuk ott jártunkkor.A lépcsők nem meredekek,szélesek,jól járhatók,a kilátószintek pedig vannak annyira tágasak,hogy kényelmesen elférjünk.A felső szinten a korláton táblák vannak kihelyezve mutatva,hogy az adott irányban éppen mit látunk!Tökéletes tetőszerkezet biztosítja,hogy akár esőben is feljöhessünk és ne ázzunk meg a kilátás csodálása közben.
Teljesen rendben
A kilátót a Királyréten a Várhegy csúcsán találjuk.
47°53’38.93″É; 18°58’53.22″K
Három turistajelzés – piros, zöld és sárga háromszög – is vezet a Várhegy-kilátó lábához, mindhárom Királyrétről indul. A távolság kb. 1,5 km, a szintemelkedés pedig 90 m. Nagyjából fél órás sétával kényelmesen fel lehet érni. Terep babakocsival a sárga háromszög jelzésen érdemes elindulni. Mivel az utak erdei utak, földesek, esős időben sarasak. Minden esetben célszerű az időjárás és útviszonyoknak megfelelően öltözni.
A tetőszerkezet
A kilátás egy szelete
A Királyrét autóval is elérhető Kismaros-Szokolya irányából,de a kilátóba csak gyalogosoan lehet felmenni!Tömegközekedéssel pedig autóbusszal vagy a Királyréti Erdei kisvasúttal érhető el a Királyrét.Ez utóbbit ajánlom,hiszen kivételes élmény!
A kilátóba eddig egyszer jártunk,e sorok írásakor nincs még három hete sem.Zolikával,Vikivel és Tomivel tudtam eljönni ide.Nem bántuk meg!Sajna Gergővel az országnak erre a részére nem sikerült eljutni.Ha élne valószínűleg ez valóra válhatott volna vele is...
A kilátó kivételes élményt ad!Nálam bőven esélyes az év kilátója címre!Felkeresését mindenkinek ajánlom!A környéken remek túrák tehetők!
Ez az év szerencsére bővelkedik meccstúrákban.Most is egy ilyenre készültünk.Mivel a csapatunk nagyszerűen szerepel a bajnokságban,hiszen tíz forduló ment már le és még nem kaptunk ki,úgy döntöttünk elkísérjük egy rangadóra.Hiszen pont az egyik fő riválissal játszik a 11.fordulóban.Méghozzá Pesterzsébetre tértünk vissza,ahol tavasszal is voltunk.Ellenfelünk értelemszerűen a pesterzsébeti csapat volt az Erzsébeti MTK,amelyet csak úgy becéznek a helyiek,hogy Liza.Nem indultunk korán,hiszen nagyon nagy programot a meccsen kivül nem terveztünk,így csak a fél tízes vonattal keltünk útra Zolikával.Kelenföldön szálltunk le 11-kor.Amikor itt szállunk le bármilyen okból is mindig benézünk közeli törzshelyünkre a Lakat kocsmába.Ez most is így történt.
Törzshelyünk Budapesten a Lakat kocsma
Ám mivel előző nap délután a haverokkal volt egy kis összeröffenés,piázni most nem volt kedvünk.Egy-egy kávét ittunk csak meg.Na is mivel nem volt éppen bent senki,végre csináltam is egy fotót a kocsma belső teréről.A kávé végeztével meg nekivágtunk Pesterzsébetnek.Természetesen ahogy szoktuk gyalog a Közvágó-hídig ami majd öt kilométer.Így a túra most is megvolt.Zoli még agyalt rajta,hogy menjünk már be nézzük meg a Kelenföldi pályaudvarnál épült okosplázát.Ugye írtam róla már,Gergőnek is van egy ígéretem,hogy egyszer bemegyek....de annyi időnk nem volt,hogy ez beleférjen.Mondtam Zolinak majd visszafelé ha lesz időnk benézünk.Jókat beszélgetve sétáltunk egy Közvágó-hídi hévig.Meglepő volt az Etele út másik végénél a tömérdek szemét a házak előtt...Képeket itt most nem csináltam.Hévvel gyorsan lezúgtunk Pesterzsébetre.Ott se szándékoztunk városnézést csinálni,de valami kajcsit bekellett szerezni.Ez csak egy Pennybe tudtuk megejteni.Innen sétáltunk ki a helyi stadionba.A Kelenföldi pályaudvartól mindent összevetve azért így is gyalogoltunk már vagy 8 kilométert.Háromnegyed órával a meccs előtt értünk ki a pályára.
Az Esmtk stadion bejárata
Ötszáz forinttal olcsóbb volt a belépő mint a mi stadionunkba,mondjuk a színvonal is legalább ennyivel gyengébb volt,persze ez egy nagyon öreg stadion,Miután jegyet vettünk és megmotoztak az első utunk a budihoz vezetett elvégezni a szükségleteket.Majd a büfénél vettünk italt és lilahagymás zsíros kenyeret.Ki tud ilyennek ellenállni?Árakba viszont sokkal jobb volt mint a dunaújvárosi stadion büféje!A büféssel ahogy tavasszal most is kellemesen elbeszélgettünk!Majd elmentünk a vendégszektor lelátójára.Ami ugyan fedett volt,de mindössze két soros.Itt megettük a kenyeret majd az italunkat kortyolgattuk ami most üditő volt.Majd lejebb mentünk a korláthoz ahogy áprilisban is.Itt meg az itt tartozkodó egyik rendezővel beszélgettünk el.Azért érdekes,hogy idegenekkel milyen szépen eldumálgattunk.A csapatok közben melegítettek.
A vendégszektor
Ugye itt tavasszal kikaptunk 2-1-re.Reméltük,hogy most kellemesebb élményeink lesznek,hiszen veretlenül érkeztünk ide.Folyt a melegítés,majd lassan kezdődhetett a meccs.Egy gyászszünettel kezdődött a rangadó.Mivel mindkét csapat színe piros-fehér volt és a hazaiak voltak a pályaválasztók,ők választhattak,hogy milyen mezben játszanak.A pirost választották,így nekünk lekelett mondani a szokásos piros szerelésünkről és fehérben léptünk a pályára.Mondjuk ennek különösebb jelentősége nem volt,max ha valaki babonás akkor esetleg.Elkezdődött a mérkőzés!
Melegítenek a mieink
A mieink
Ha látványos játék nem is folyt a pályán,kemény küzdelem az igen.A mieink állták a sarat,támadgattunk is,de különösebb elképzelés nem volt a játékunkban.Ahogy teltek a percek a hazai csapat meg elkezdett egyre jobban játszani.Fölényük a 31.percben érett góllá.Már három meccs telt el úgy,hogy gólt sem kaptunk,itt most sikerült egyet összehozni,természetesen a védelem kapitális hibájából.Ezután próbáltuk felvenni a játék rítmusát,de nem jött össze semmi,a haza csapat pedig még a félidő vége előtt egy gyönyörű támadásból ismét betalált!Már 2-0-ás hátrányban voltunk!Hát ez nem alakult jól!
A félidei állás
Mi is itt vagyunk!
Ez a sokk újra egy budi látogatást kívánt és egy újabb zsíroskenyeret a szünetben.Ismét váltottunk pár szót a büféssel.Ezzel mondjuk odavertek ránk,a mi büféseinkkel még soha nem tudtunk beszélni...Majd visszamentünk a helyünkre.Meglepő volt,hogy a vendégszektorba mennyi vendégdrukker volt! Voltunk vagy ötvenen!Mondjuk szurkolás az semmi nem volt,két gyerektől hallottam néha azt.hogy hajrá Újváros,meg én kiabáltam be néha.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,hogy sikerül visszajönni a meccsbe és legalább döntetlenre menteni azt.Támadólag is léptünk fel a második félidőben.
Támadunk,de nem akar sikerülni...
Voltak periódusok amikor odaszegeztük a hazaiakat a kapujuk elé,nagy mezőnyfölényben játszottunk,de nem volt átütő erő a támadásainkban,így nem sikerült kozmetikázni az eredményen.A második félidőben nem esett gól így maradt a 2-0 és elszenvedtük ebben a bajnokságban első vereségünket.Az első szopás megtörtént.Ez a pesterzsébeti pálya nem jó ómen.Eljöttünk tavasszal és most is,mindkétszer kikaptunk.A bajnokságban ezzel a vereséggel ugyan maradtunk harmadikak,de az első kettőtöl jelentős hátrányba kerültünk...Hát ez van,nem lehet mindig győzni,de most jól jött volna.
Az első szopás
Meccs végén még volt egy utolsó budi látogatás majd elköszöntünk kedvenc büfésünktől is.Aki sok sikert kívánt nekünk.Visszasétáltunk a hévhez.Útközben egy pizzázóban még vettünk némi elemózsiát.Annélkül,hogy pontosan tudtam volna merre is kell menni,baromi könnyen visszataláltunk a hév állomásra.Egy hév éppen az orrunk elött ment el,de húsz perc múlva jött a másik.A Közvágó-hídnál meg most villamosra ültünk,gyalog már nem értük volna el a hazafelé menő vonatot Kelenföldön.A pályaudvarhoz érve megvettük a jegyeket,majd mivel volt még félóránk,mondtam Zolinak menjünk akkor be és nézzük meg az okosplázát.Így valóra válthattam Gergőnek szánt ígéretemet.Ugye mindez azért mert ezt a plázát akkor kezdték el építeni amikor Gergővel jártunk erre meccstúrákra és még a pláza helyén lévő bokroknál húgyoztunk...Úgy volt ha kész a pláza megnézzük majd.Gergő ezt már nem élte meg,én meg megígértem,hogy majd vele a szívemben egyszer megnézem.Ez most megtörtént.
Az okospláza
A pláza végül is szép volt.Mondtam Zolikának az egész bejárására nincs időnk,de nézzük meg az első emeletet és azt járjuk körbe.Az okospláza annyira okos volt,hogy felfelé menet a mozgólépcső nem ment!Okosan rávett mindket,hogy mozogjunk!Odafenn egy robot fogadott,de körülrajongták ott,igy nem sikerült beszélni vele.Körbejártuk a szintet meg minden,szép volt jó volt,de ez nem a mi világunk...Csilivili miközben az emberek lassan éheznek az országban...Még egy játékboltnál nézegetük a dolgokat.Zoli egyik barátnője nagy röfi rajongó és ott plüssröfiket találtunk dögivel...jó lesz majd alkalom adtán ajándéknak...
Csilivili
Röfi hegyek...
Végül aztán vonatra szálltunk és különösebb probléma nélkül fél kilencre haza is értünk.A vereség ellenére ismét elvoltunk.Mindig jó kimozdulni legyen bármi is az oka.A csapat most hétvégén nem játszik.Két hét múlva ismért idegenbe megy,Berkenyére ami újfent esélyes egy meccstúrára.Három hét múlva meg egy újabb rangadó,de már itthon.Na hát akkor ez volt az első szopás története.
