2017. június 9., péntek

Kádár-völgyi arborétum

Nem sok jót írtam mostanság a dunaújvárosi Kádár-völgyről,ha ezt elolvasod talán te is megérted miért is...,na de,hogy ne csak negatív színben tüntessem fel ezt a szép helyet,ideje arról is írnom ami igazán szép és rendezett itt.A pirinyó kis arborétum Dunaújváros szívében a Kádár-völgy északi végében található,ám attól mégis jól elkülönítve.Jó állapotú kerítés és az Alsófoki-patak védi a völgy azon részétől ahová az emberek szinte csak szemetelni járnak...Na akkor ismerkedjünk meg kicsit vele!

A Baracsi út felöl juthatunk be az arborétumba
Az arborétumba se a völgyből juthatunk be.A bejárat az utca felől nyílik,nevezetesen a helyi Baracsi útról leágazó kis út végén.Belépő díjat nem kell fizetnünk,a park látogatása ingyenes!Az arborétum igen kicsi,sokáig úgy gondoltam ez az ország legkisebb arborétuma,de jártam közben ennél is kisebbekben.Az arborétum érdemi része becslésem szerint kb. 150x 45 méteres lehet.Bár a Kádár-völgyben futó jelzés nélküli utakon akár körbejárhatjuk az arborétumot,de mondom a bejárat az utca felől van!

Ez a kis út ágazik le a Baracsi útról
Az Arborétum egy erdészeti és parképítészeti céllal létrehozott terület, ahol a telepített örökzöldek a városon keresztül haladó Alsó-foki patak völgyében találhatók. A hűvös völgyben olyan élőfa-gyűjtemény kialakítására került sor, amelyben bemutathatóvá válhattak a telepített örökzöld, lombhullató fa-, és cserje fajok, tuják, hamisciprusok, borókák széles fajváltozatai. 2009-ben született döntés arról, hogy az arborétumot fejleszteni, szépíteni kellene, így a munkálatok során a Kádár-völgyben az Alsó-foki patak mellett lévő utat egyfajta tanösvényként alakították ki, minden most is látható fa mellé kiírták a magyar és latin nevét, bemutatva annak tulajdonságait. A gyalogutat faaprítékkal szórták fel, amit a kitermelt cserjékből, illetve az elpusztult fákból a helyszínen dolgoznak fel. Egy fából készült gyaloghidat is építettek a patakon át: és itt egy eddig elzárt területen lévő faritkaságokat látogathatnak az érdeklődők idegenvezetővel, előzetes bejelentkezés után. Az előzetes terveknek megfelelően újabb ritkaságokat ültettek közel 32 féle fajjal, olyanokkal, mint a mézgás éger, fehér gyertyán, sajmeggy stb. Az ide látogatókat kényelmes fapadok, asztalok és szalonnasütő hely várja, hogy legyen hol megpihenni a tanösvény végigjárása után.

Az első méterek a parkban

A kishíd amelyen főleg a másik oldaonl szoktunk lenni

Megfelelő tájékoztatás minden növényritkaságnál
2010-ben egy állatsimogatóval bővült a Baracsi úti arborétum. Így már nemcsak növényeket, a Duna hazai, középső folyására és a Mezőföldre jellemző növénytársulásokat, valamint az Alsófoki-patak völgyének páratlan mikroklímáját jól tűrő mediterrán fákat, bokrokat, cserjéket lehet szemügyre venni a családi kirándulásra egyre inkább alkalmas menedékhelyen, hanem immár állatokat is. Az új állatsimogatóban a Mezőföldre jellemző háztáji állatokat láthatnak a városiak, legfőképpen libát, kacsát, pulykát, kecskét és nyulakat. A már hetven százalékban elkészült erdei iskolában vizesblokkot, valamint harminc embert befogadó fedett tartózkodót akarnak építeni a későbbiekben.

Tanösvény

Lehet pihenni
Az arborétum nyári időszakban reggel 8-tól este 18 óráig várja a látogatókat,téli időszakban pedig 8-tól délután 14 óráig.A bejáratnál igazából parkolási lehetőség nem nagyon van,de mondjuk elfér ott egy-két kocsi.Viszont a közelben a Baracsi út feletti kis dombon igen nagy méretű parkoló van.Érdemesebb talán oda parkolni.Helyijáratos buszok is megállnak a közelben: a 32-es,a 40-es vagy a 45-ös buszokról a Hajnal utcai megállónál kell leszállni,onnan jó 200-250 méter az arborétum.A vasútállomás sincs igazán messze,nagyjából jó 1km-es séta az út oda.

A park örökzöldjei

Távozni is arra lehet amerről jöttünk
Talán nem egy fő kirándulási célpont a városba érkezőknek,de érdemes egybe kötni a kellemest a hasznossal ha már erre jársz.A város látnivalóival érdemes összekombinálni ezt is,majd utána elmenni egy jót falatozni.Közel van ide pl. a helyi mcdonald's is vagy akár az egyik közeli bevásárlóközpontban található csibefaloda.A helyieknek pedig egy jó kikapcsolódás lehet egy ide tartó séta.


2017. június 6., kedd

Túra a Vértesben - Mórról Csákberénybe

Egy régi túra jutott eszembe amelyről még nem írtam.Abban az évben a mostani időkhöz hasonlóan alaposan benne voltunk a túrázásokban egy régi cimborámmal és ez már a második alkalom volt,hogy a Vértes felé vettük az irányt (majd az elsöről is írok).Már reggel 8-ra megérkeztünk a Fejér megyei Mórra.Ez a túra még jóval a híres itteni bankrablás elött volt így persze semmi veszélyérzetünk nem volt.Busszal érkeztünk és a jelzett turistaút már a busz pályaudvarnál várt ránk.Persze így a városból olyan sokat nem láttunk,de most nem is ez volt a cél.A piros és a zöld jelzés haladt együtt,ezen mentünk.Az út hamar elindult felfele irányba,de túl vészes azért nem volt.

Mór városa 1989-ben
Egy kő mező félére értünk,ezek voltak a hegyoldalban.Nem igazán értek hozzá,de födolomit és mészkő vegyesen lehetett.Innen ha jól emlékszem már volt valami kilátásunk az alattunk elterülő városra.Mentünk is tovább a zöld jelzés már elhagyott minket és a piroson sem túl sokáig mentünk,de egy kellemes vértesi erdőn vezetett az út.Itt a kövekben és a faágakban néha meg-meg botlottam.Aztán a kék+ -ra tértünk rá,ez már hosszabb szakaszon vezetett minket a Vértes dél-nyugati részén.

Köves Vértes

Vértesre jellemző köves táj
Egy gyerektábor mellett haladtunk el,majd kicsit ingerszegény erdőkön és fenyves erdökön keresztül haladtunk.Nagyon kellemes volt viszont a levegő,szinte kristálytiszta lehetett...A kék+ -ról aztán rátértünk az országos kékre.1989-et írtunk,nem oly rég jártak erre Rockenbauerék a híres Másfélmillió lépés forgatása közben.Az út ezen szakaszára aztán nem nagyon emlékszem,fenyvesek vannak emlékeimben,valószinű fenyves erdők során át haladhattunk.Majd a Horog-völgy erdőgazdasági útját kellett kereszteznünk.Erre sem emlékszem,csak a térképet lesem éppen.Csak erre mehettünk.

A Vértes mélyén
Az viszont megvan,hogy ezután felkapaszkodtunk egy fenséges fensíkra.Egyszer csak nagy és egyre erösödő dobogást hallottunk.Persze vadak serege húzott el tőlünk pár méterre...már akkor is bénák voltunk (ahogy a jövőben majd rendszeresen) mire előbányásztuk nagy igyekezetünkben az akkor még szmena típusú fényképezőnket már messze jártak...A kék út aztán zöldre váltott,ez az a zöld volt amely Móron egy darabig együtt ment a pirossal.A fensík a Horog-völgy felett gyönyörü volt.Elértük a Géza pihenőt,itt egy nagyobb szünetet illetve pihenőt tartottunk.

Géza pihenő
 Nem tudom azóta milyen itt a táj,akkor 89-ben alig volt fa,ritkásan szétszórva voltak fák így szinte végig érezni és látni lehetett,hogy a fensíkon haladunk,alattunk pedig a völgy.Élvezetes szakasz volt.Mi pedig elkezdtünk énekelni!Annyira belemerültünk,hogy a fensík végénél már Csákberénybe ereszkedés közben egyszerűen eltévedtünk!A jelzések erre ekkor nem voltak maradéktalanul felfestve és útak meg erre-arra is mentek.Valószinű mi értelemszerűen az egyenes útat követhettük,de a jelzés meg letérhetett az egyik leágazó útra.Egy ideig eltartott mire észbe kaptunk.

Eltévedtünk
Mikor ez megtörtént visszamentünk addig a pontig ahol a jelzést láttuk.Odafigyelve haladtunk tovább és valóban,az egyik leágazó úton halad a jelzés amit mi a nagy éneklés közepette nem vettünk észre.Innen aztán már gyerekjáték volt Csákberénybe leérni.Nem nagyon van meg emlékeimben a falu.Arra azért emlékszem,hogy tetszett és persze a híres metrókocsi akkor még gondolatban sem volt...amit aztán évtizedek múlva a falu határában helyeztek el.Valami templom és kocsma persze rémlik...de az már nincs meg,hogy ittunk-e ebben a kocsmában vagy pedig buszra szálltunk és jöttünk vissza.

Csákberény
Mivel akkor kiszámoltuk,20km-et túráztunk,egy nem igazán vészes terepen.
Ezután aztán 28 évnek kellett eltelnie mire visszatértem a Vértesbe amely a legutolsó itt jártamkor kellemes meglepetést okozott.Így nagyon valószinű,hogy vissza-vissza fogunk jönni a következő években a 2018-as Bakancslistánkba is bevesszük és talán erre a túrára is visszatérek még,mert az megvan az emlékeimben,hogy ez a fensík nagyon szép volt.

Útunk Mórról

2017. június 5., hétfő

Az utolsó verseny

Véletlenül került szemeim elé egy három évvel ezelötti kép.Akkor döntöttem el,hogy erről is írok egy blogbejegyzést.Miért is ne?A képen motorcsónakok száguldoznak a dunaújvárosi öbölben...erről aztán eszembe jutottak az elmúlt évtizedek emlékei,élményei ezzel kapcsolatosan.Nem is tudom már mikor kezdödhetett az egész és mivel.Kutatok az emlékeimben és valami Béke-barátság kupa versenyre emlékszem még a 80-as évekből,amelyen a szovjet és a szocialista tábor versenyzői vettek részt és ilyen kis papucs formájú kis motorcsónakokkal szelték a köröket.Ezek még nem igazán voltak látványosak.Aztán elérkezett 1991.Elöző évben Budapest adott otthont a Forma1 Magyar Nagydíjnak a sportág történetében elöször.Ám,ha jól emlékszem,nem volt keret rá,hogy további versenyeket rendezzen a főváros,így az akkor jól menő Dunai Vasmű jóvoltából Dunaújváros átvette az eseményt!Hatalmas siker volt!Mint kiderült a dunaújvárosi öböl a világ egyik legjobb motorcsónak pályája is egyben.Az itt rendezett első Forma1-es Magyar Nagydíjon jó ötvenezer néző elött óriási,látványos verseny zajlott!

Rajtra állnak fel a versenyzők
Rögtön beleszerettem a sportágba.Rendkivül látványos és élvezhető volt!A csónakok kb. 160km/h sebeséggel szelték a habokat.Legnagyobb örömömre a nemzetközi szövetség teljesen megvolt elégedve a rendezéssel és mindennel,így a város és a pálya további évekre szóló szerzödést kapott!Sőt!A következő években a Forma1 mellett a Forma3-as futamokat is itt rendezték,mint a Forma1 betétfutamát,sok magyar versenyzővel.Nem kevésbé volt látványos az sem,talán annyi,hogy nem 160-al hanem csak 140-el mentek.
Jó idők voltak ezek,minden évben vártam a futamot.Kiváló szórakozás volt és ami a lényeg:nem volt belépődíj,tök ingyenes volt!Így aztán minden évben megvolt az a 30-40-50 ezer néző.

Forma2-es gép az öbölben
Az egyik évben két nagydíjat is rendeztünk!Persze csak a Forma3-ban,mert az egyik rendező ország lemondta a rendezést így annak a rendezését is átvállaltuk.Valóban évről évre szenzációs esemény volt,imádtam és nem hiányoztam egyik versenyről sem.Tíz éven keresztül parádézott itt a Forma1,azt hála a politikai helyzetnek a jött-ment kormányainknak a Vasmű is elindult a lejtőn lefelé.2001-ben járt itt utoljára a Forma1 mezőnye.Azért az azt követő években is voltak még versenyek,Forma2.forma3,forma4 azért rendszeresen ide látogatott továbbra is.A Forma2 szinte ugyanaz volt mint a Forma1,nem véltem külömbséget felfedezni a kettő között,így a látványosság továbbra is megvolt.

A dunaújvárosi öböl a világ egyik legjobb motorcsónak pályája!
Nem én mondtam,hanem a nemzetközi szövetség!
Aztán jött néhány kellemetlenebb év,csak a forma4-et tudták megrendezni.Ekkoriban volt szerencsém beszélni az egyik világbajnok magyar versenyzővel,ő mondta,hogy dolgoznak az ügyön,hogy legalább a forma2-öt visszatudják hozni.Ez aztán sikerült is,a 2010-es évekre visszatért a Forma2!Újra voltak látványos versenyek az öbölben,bár mivel nem forma1-nek hívták így a nézőszám már csak 10-15 ezer volt.De élményben ugyanazt adta mint a felsőbb kategória.Ez is jó volt,élveztük.

Zajlik a verseny az öbölben
A 2014-es évben is egy látványos verseny zajlott az öbölben.Természetesen kint voltunk és néztük.Azthiszem egy francia versenyző nyerte a futamot.Akkor még nem tudhattam,de késöbb kiderült ez volt az utolsó verseny.Valószinüleg elfogyott a keret a támogatás a további versenyek megrendezésére...pedig ez ugyanaz a világszínvonalú pálya mint 1991-ben volt.Igazán sajnáltam a dolgot,vagy sajnálom azóta is,mert egy elképesztően látványos,nagy tömegeket megmozgató eseményről mondott le a város.Persze gondolom nem volt mit tenni...

Az utolsó versenyen már kevesebb volt a néző,de így is volt 10ezer
Azóta csendes az öböl.Motorcsónakok nem száguldoznak itt.Pedig...voltak csapatok amelyek tesztelésre is használták a pályát évközben,ha kedve volt az embernek arra is lejöhetett megnézni.De három éve csend van...csak az öbölbe tartó teherhajók járnak erre és néhány kajakos meg kenus akik itt edzenek.A motorcsónakok zaját messze vitte a szél.
Valóban nagyszerű rendezés volt itt minden évben,nem volt az a vasszigor mint az autós forma1-be,pl. volt olyan év amikor a padockba minden gond nélkül mentünk be.Senki sem zavart ki,senki sem szólt...nyugodtan nézhettük a csodákat.

Eső versennyé fajul az utolsó forma2-es nagydíj
Azt,hogy mit hoz a jövő ezzel kapcsolatban nem tudhatom.Jelenleg úgy érzem,hogy itt belátható időn belül nem lesznek motorcsónak versenyek.Pár emberen kivül ez senkinek sem az érdeke.Se támogató se pénz nincs rá.Persze egyszer már leírtam itt a dolgokat,azt mégis visszatért a forma2,hátha egy-két év és ez újra megtörténik.
Jó lenne,persze.Még öreg koromba is járhatnék versenyekre.

A virtuális "scafety car" vezeti a mezőnyt
Azért hálás vagyok a sorsnak,hogy ezt is átélhettem itt,részese lehettem ezeknek a csodáknak.Látthattam közelről a világ legjobb versenyzőit.Két magyar világbajnokkal is volt szerencsém beszélni,az egyiktől autogrammom is volt.Láttam hatalmas baleseteket,motorcsónakokat repülni,rendkivül érdekes versenyeket.Hál isten halálos baleset itt Dunaújvárosban sosem volt.Szóval nem semmi élményekkel gazdagodtam az évek alatt e téren is.

Gergő a padockban az egyik gépnél
Remélem lesz még Magyar Nagydíj Dunaújvárosban akár forma3 vagy kettő vagy egy!
Jó lenne!


2017. június 4., vasárnap

Fel a Pécskőre!

Talán a Pécskő névből arra következtethet az olvasó,hogy valahol a Mecsekben Pécs környékén járhatunk,pedig dehogy.Onnan jó 300km-re északra a Karancs-Medves vidékének egyik csúcsán,mégpedig a Salgótarján fölé emelkedő kecses hegyen az 542 méter magas Pécskőn.Bár egy tekintélyes hegyről beszélünk mégsem ez a legnagyobb azok közül amelyek körbeveszik Salgótarján városát,hisz a szomszédok a Salgó és maga a Karancs is jóval magasabb ennél.Ám a hegy mégis imponáló,szinte hívja magához a túrázót.A túrázó meg nem mondd nemet egy ilyen invitálásnak!
Úgy alakult,hogy az évek során többször is megfordultam ezen a hegyen mégpedig az utolsó exemmel,aztán egyszer még Gergővel is.Talán háromszor-négyszer járhattam itt,megközelitőleg mindig úgyanazon az útvonalon megtéve a túrát.Most mégis az első idevezető túrámat próbálom elmesélni,de mondom az útvonal a többinél is szinte azonos volt.

Salgótarján városa fölé emelkedő Pécskő.Lent a Jónásch-telep
Túránkat Salgótarján Jónásch-telep nevezetű városrészéből inditottuk,többnyire jelzetlen útakon haladtunk felfelé a Pécskőre.Eleinte nem túl durva emelkedőn haladtunk felfelé,majd egy ponton elértük a sárga jelzést.Ez vezetett a csúcsra.Egy ideig ezzel sem volt gond aztán elértük az egykori salgótarjáni sípályát.Ennek két ága volt,tökmindegy melyiket választotta az ember,mert az út itt igen meredekre váltott.Az egykori sípályát kezdte benöni a növényzet és azthiszem ezt már sípályának használni lehetetlenség volt a téli hónapokban is (amúgy mi itt éppen áprilisban jártunk).Elég nehézkes volt a meredek úton felfelé menni,nagyon ekkor formában sem voltam,így kissé ki is merített a mászás.Felérve a sípálya felső végére le is ültem pihenni,kissé megizzadtam is,vártam,hogy az izzadás elmúljon.Ennek elmúltával újra szelídebb lett az út,de persze továbbra is felfelé haladt.

Erdő a Pécskőn,kezd sziklásra váltani.
Amennyire visszaemlékszem az erdőben az út mentén egy katona sírra bukkantunk,szegény katona valahol itt fejezhette be földi küldetését.Aztán már vészesen közeledett a csúcs,amelynek közelében kezdett sziklásra váltani a környező táj.Nem kis sziklásra,hanem hatalmas sziklafalasra.A csúcson volt egy vájat a sziklában azon lehetett felmenni a csúcsra.Izgalmas volt,de jó!A Pécskő csúcsa egy aprócska fensík,melynek középpontjában egy kő oszlop áll,valószinüleg ez jelzi a magassági pontot.Itt 542 méter magas a hegy.

Sziklán vezet tovább az út
Felérve persze elöször megpihen az ember,na azért annyira nem vészes az egész hegy,hogy nagyobb pihenőt tartsunk itt.A pihenő után aztán körülnéz.Amit lát az pedig fenséges...de mielött erre rátérnék,tettünk itt egy más dolgot.Mivel egy régi kedvesemmel voltunk itt,úgy döntöttünk,hogy erre a kő vagy beton oszlopra bevéssük a nevünket és az aznapi dátumot.Sajnos ehhez alkalmas szerszámom nem igazán akadt,így ezt a műveletet csak egy kővel tudtam végrehajtani.Nem sikerült jól a mű,mert hónapok múlva amikor visszatértünk már nem látszodott a felírat...de akkor jóleső érzéssel töltött a dolog.

A kis betonoszlop a Pécskőn
Na ezekután szemre vételeztem a tájat.A Pécskőről lenyügöző körpanoráma tárul az ember szeme elé.A messzeségben dél-kelet felé feltünik a Mátra.Keletre látszik a Szilváskő.Északra a Salgó,nyugat,észak-nyugat felé pedig a Karancs.És ha jól emlékszem talán kitünik picit a Salgó mögött lévő Sátoros-hegy is.Dél-kelet felé pedig a Cserhát látszik,alattunk pedig maga a város:Salgótarján.Csodálatos hely,pazar kilátással!Mondhatni lehetne itt egy kilátó,de mégse,elvégre kilátó nélkül is 100%-osan is élvezhető a dolog.

Alattunk Salgótarján
Akad erre mozgás,hiszen fel-fel jönnek túrázók ide.Igy nagyon megpihenni az ember nem tud.Mi sem tudtunk,de egy kicsivel a csúcs alatt volt egy erkélyféle kiemelkedés,ahol senki sem járt.Oda mentünk le,a csúcs alatt voltunk mindössze 4-5 méterrel talán,a csúcs árnyékéban a kellemes áprilisi friss levegőben...El is feküdtünk itt egy kicsit,úgy élveztük a dolgokat.Innen mondjuk főleg csak nyugati irányba láttunk ki,meg persze kicsit északra és délre,de ez is pompás volt!

Megpihenve( a kép illúsztráció)
Nem tudom mennyi időt tölthettünk itt,talán órákat is.Talán ehettünk is,de inkább főleg egymás és a táj társaságát élveztük,talán ezzel az exemmel való kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak ezek...Nem is nagyon akaródzott elmenni innen,de elöbb-utóbb persze elkellett.Ha jól emlékszem még visszamentünk a csúcsra,mivel akkor nem tudhattam,hogy jövök-e még ide,mégegyszer utoljára megakartam csodálni a kilátást.

Kilátás a Pécskőről észak felé,látszil a Salgó és a Sátoros

Szemben a Karancs,igy látni a Pécskőről
Lefelé majdnem ugyanarra mentünk mint fel,a sípályán ezúttal ereszkedni kellett lefelé,a meredeken nem volt annyira egyszerü.Aztán nem mentünk el a Jónásch-telep felé,hanem maradtunk a sárga jelzésen amely az egykor csodás salgótarjáni szabadidő parkba vezetett le minket a Dolinkába.Az egykor szebb napokat látott park most sem volt csúnya.Virágoztak a fák és egy új játszótér épült éppen.A hegyek ölelésébe benyúló park rendkivül szép volt!Persze itt is mardtunk kicsit a virágzó fák alatt.

Virágzó Dolinka
Lényegébe itt be is fejeztük a túrát,még a Jónásch-telepre mentünk vissza.Nem volt egy nagy táv,nem is tudom talán a 6km...a szintemelkedés volt komolyabb.A sípályai meredek részt leszámítva nagyon vészes sem volt,ott az a 2-300 méter volt nehéz csak.
Kellemes volt,jól éreztük magunkat,a kőbe vésés és az "ekélyjelenet" pedig maradandó emléknek bizonyult.Sajna ekkor még nem videóztam,így filmes emlékem nem maradt erről a túráról.

Valahogy erre mehettünk

2017. június 2., péntek

Pákozdi arborétum és katonai emlékhely

Szinte már esett mire ideértünk... a kellemesnek igérkező nyári napon végig ború kisérte a túránkat amelyet még Velencéről inditottunk (erről itt olvashatsz ) és mire elértük az arborétumot helyenként már esett aztán fokról-fokra jobban.Csendes de íntenzív eső volt,vihar szerencsére nem kisérte.Ha már eljutottunk idáig,jó 20km-et legyalogolva semmi szín alatt nem szándékoztunk visszafordulni.Hova is mehettünk volna?A következő busz jó egy óra múlva indult csak és hát a buszmegállóban sem volt semmi ami védett volna az esőtöl!Így hát megcéloztuk az arborétumot.Ugyan a belépőjegy árát kicsit borsosnak éreztem,úgy gondoltam ennyit azért nem ér egy arborétum,mégha az történetesen az ország talán legnagyobb arborétuma is...

A pákozdi arborétum
Belépve az arborétumba már erősen esett az eső.Látógató ettől függetlenül volt a területen.Szerencsére közel volt a pákozdi kilátó amely az arborétum része,így felmentünk rá,addig is védve voltunk az esőtöl.Egy meglehetősen jó állapotú kilátót találtunk itt,talán ennek meg is marad majd a jó állapota,elvégre zárt területen van,védve ezzel is az esetleges vandáloktól.Kellemes lépcsősor vezetett fel a kilátóba,amely nincs amúgy túl magasan.Javítsatok ki ha tévedek,de úgy tudom csupán 160 méteres tengerszint feletti magasságból vigyorog a világra.Így is pompás kilátás fogadott odafentről!

Klassz kilátó,jó állapotban!

Gergő figyúzik a kilátóban

Lehet úgy tünik mintha unnám,pedig nem!
Szinte belehetett látni még a borús idő ellenére is az egész Velencei-tavat,ellenkező irányba pedig a Velencei-hegységet.Székesfehérvárig nem lehetett ellátni,pedig csak olyan 10km-re lehetett,ezt most nem tudtam,csak az idő miatt,vagy eleve nem látni innen Fehérvárt.Amit láttunk az viszont tetszett!Jól lehetett látni Velencét ahonnan indultunk,de jól kivehető volt Gárdony és Agárd is.Amarra meg látni lehetett a hegység legmagasabb csúcsát a Meleg-hegyet.Gyönyörködtünk itt vagy félórát,ekkor úgy tünt alábbhagy az eső.

Kilátás a Velencei-tóra

Kilátás a Velencei-hegységre
Leérve sétálgattunk az arborétumban amely igen szépnek tűnt,ám örömünk nem tartott sokáig,mert újra rákezdett esni.Szerencsére találtunk egy esőbeülőt,ahol padok,asztalkák voltak.Itt mivel nem tehettünk mást nekiálltunk ropinkat elfogyasztani.Elég nagy csomaggal vettünk,így adtunk a szomszédos asztalkánál sóvárogva ránk figyelő kisfiúnak is belőle.
Mivel úgy tünt nem áll el az eső,folytattuk a sétát.Aztán mégis újra alábbhagyott...Mondhatni igen változatos időt fogtunk ki.

Az esőbeülő
Úgy gondoltuk bejártuk az arborétum nagy részét,így átmegyünk a katonai emlékhelyre.Ehhez ki kellett menni az arborétumból és egy tanösvényen át vezetett az út az emlékhelyhez,egy erdőben.Ez kellemes szakasz volt,így jártak erre bőven,sőt futottak is.
Aztán odaértünk,nem tudom volt-e itt belépő,mi erről jövet nem találtunk,így ingyen nézhettünk körbe a parkban.Tetszett!Zászlók fogadtak,aztán ágyúk,tankok,szobrok,emlékművek és lövészárkok is voltak itt!Klassz hely volt!Természetesen körbejártuk,megnéztünk mindent.Éppen nem esett,de lógott a lába nekije...

Zászlók a szélben,vagy inkább az esőben

Mostmár ágyúsunk is van!

Olyan mint azokon az 56-os képsorokon az a szovjet tank,
amely aztán porrá lövi Budapestet...
Igazán látványos volt az emlékhely,ahol szinte megelevenedtek a magyar történelem eseményei.A Rákóczi vagy az 1848-as szabadságharc,az I. és II.világháború,Trianon és 56 szelleme is itt kisértett.Nem is tudom mi tetszett a legjobban.A tank nem volt semmi.A lövészárkot is kiprobáltuk,és volt egy magyar lovas huszár szobor,amelyről távlról azthihettük,hogy nem is szobor hanem valóságos!Aztán a 48-as emlékmű,hirtelen eszembe jutott,hogy én voltam már itt.Legalábbis az emlékműnél.arra nem emlékeztem,hogy akkor maga az emlékhely megvolt-e már,de úgy gondolom nem.Szóval jártam már a 48-as emlékműnél mégpedig elsős vagy másodikos osztálykirándulásunk alkalmából valamikor 1978 környékén....huhhh...

A 48-as emlékmű

A huszár

A lövészárok
Igazán jól éreztük magunkat a parkban,ám eljött a búcsú ideje,de még hátra volt a Doni emlékmű.Odáig is kellett kicsit gyalogolni,de hamar feltűnt az impozáns épitmény,Makovecz egyik műve.Az emlékműnél aztán újra elkezdett esni..és ez már távozásunkig abba sem maradt.Az emlékhelyen kis táblácskákba írt nevek viritottak mindenhol... megkapó,megdöbbentő és meghitt volt egyszerre...Szép és méltó emlékhelye ez a Doni Hösöknek!Ez is tetszett,de a szakadó eső miatt sokáig nem tudtunk maradni...

A Doni emlékmű
A megállóban aztán várhattuk a buszt szakadó esőben,jó 35 percet vártunk rá.Mivel vihar azért nem volt és esőbeálló sem,egy fa levelei alatt találtunk némi menedéket,A busz aztán bevitt minket Fehérvárra,majd onnan vonattal mentünk haza.És a végére a slusszpoén: a vonatból ahogy néztünk a Velencei-tó és a hegyek felé egyre inkább ragyogott fel a nap...!


2017. június 1., csütörtök

Az eltemetett viadukt

Ha egy komoly viaduktra gondolunk akkor Magyarországról elsősorban a híres Szent István völgyhíd ugrik be,vagy ha úgy jobban ismered: a veszprémi viadukt.Persze méltán,hiszen nagyszerű,látványos építmény!Pedig...létezik Magyarországon egy másik viadukt amely kétszer akkora mint a Veszprémi!Ám ez a viadukt el van temetve!
A nem mindennapi történet most megelevenedik a blogomban,hátha akad aki még nem hallott róla...

Salgótarján...talán az emberek többségének innen előszőr Győzike a híres,vagy hírhedt showman ugrik be.Pedig a város felett vigyorog ránk a csodálatos Salgó vár is és kicsivel odébb pedig a Somoskői vár!Mellettük nem sokkal pedig a Karancs.Úgy gondolom ez itt az ország egyik legszebb vidéke,méltánytalanul úgymondd kissé elfelejtve.

A csodás tarjáni hegyek és tájak egy nem akármilyen dolgot is rejtegetnek...

Salgótarján és környéke,szebb mint gondolnád!
Salgótarjánból Somlyóbánya irányába haladva,majd Somlyóbányára beérve mindjárt az első utca (Völgyhíd utca) balra,majd ennek folytatásaként a Hanga utca elhagyásával egy földúton,sövényen menve tovább amely már az egykori régi vasúti nyomvonal,majd egy rövid idő után balra,majd jobbra letérvén egy nemrégiben megkezdett ásatáshoz/feltáráshoz jutunk...Mit rejthet itt a föld mélye?

Bizony itt van eltemetve az óriási viadukt!
Na de,hogy lehetséges ez?
Olvasd tovább a sztorit!

Feltárások...a föld alatt a hatalmas viadukt!
A viadukt helyenként harminc méter magasan,s hét ívével kétszáz méter hosszan szelt át egy völgyet a nógrádi szénmedencében.Kétszer akkora volt mint a veszprémi!
Megdöbbentően precíz munkát végeztek 1911-12-ben a somlyóbányai viadukt építői,akik közt külföldi mesterek is lehettek.A kőszénbányák építésekor ugyanis több olasz mester is dolgozott Salgótarjánban és környékén.A Grünwald Gyula és Mitis István által tervezett,s a Nicholson Gépgyár által megépített hídra botrányok árnyéka nem vetült.Ma már ez is meghökkentő,miként az is,hogy ezt a hídat "élve eltemették"A Teréz-tárót ugyanis - ahová vezetett - 50 millió mázsa szén kitermelése után,1929-ben bezárták.Ezt követően meddőhányóval töltötték fel a Teréz-táró felé vezető völgyet,így az ötvenes évekre gyakorlatilag eltűnt a híd is...Amit a föld nem takart el,arra az egyre vastagabb avarréteg terített takarót.Előbb csak a völgy lett egyre kisebb,majd a fák birtokba vették a híd közvetlen környékét is.Ma már csak egy nyíladék látszik: igaz gyanúsan egyenes itt az erdei út...

Ilyen volt a veszpréminél kétszer nagyobb pompás építmény...
A helytörténetírók azonban most joggal remélhetig,hogy nem csupán olvasmányt készítettek,de feladatot os adtak a munkájukkal.Például azt,hogy a somlyói viadukt egy darabját kiássák és legalább turistalátványosságként a nagyközönség elé tárják az arra illetékesek.

A Magyar közút kht. Nógrád megyei igazgatója hídmérnök munkatársaival kezdett hozzá a somlyóbányai völgyhíd vizsgálatához.Mint mondták,a pályaszerkezet a kutatás első eredményei szerint meglepően jó állapotban van,miként az általuk feltárt vasbeton tartószerkezet is!Irdatlan mennyiségű földet kellene azonban elhordani,hogy látványosságot produkáljanak.Viszont minden bizonnyal megérné a fáradtságot,ha legalább egy ívet bemutatnának,járhatóvá tennék a pályatestet és kerékpárútként hoznák rendbe a Zagyva-rakodó felé vezető bányavasúti nyomvonalat,amely a híd után a hegy gyomrában,egy ugyancsak meglévő,feltárható alagúton keresztül vezet.

Pompás építmény lehetett...
Ha még nem is tudja megmutatni az egykor Közép-Európa legnagyobb völgyhídjának valódi szépségét Pócsa Sándor a somlyóbányai "élve eltemetett" viaduktnak,legalább az 1:45-ös,méretarányos makettjével szemléltetheti azt.A lokálpatrióta vállalkozó két hónap alatt készítette el Salgótarján egyik legjelentősebb ipartörténeti emlékének mását,melyet a helyi Bányamúzeum egyik udvarán lehet megtekinteni.

A makett a múzeumban
Hát mit is lehet ezután a nem mindennapi történet után mondani?Mondhatni,ez is csak Magyarországon lehetséges... vajon egy ekkora kincs,egy ekkora látványosság hogyan kerülhet a föld alá?Vagy miért nincs rá keret,hogy kiássák és tényleg igazi turistacsalogatóként münködjön?A sztori már több éve húzodik és semmi látványos dolog nem történt igazából ez ügyben a leírtakon kivül.Így majd a jövő nemzedékre marad a feladat,hogy kiássák majd ezt a csodát.Az ügyet mindenesetre életben kell tartani,hátha valaki rákattan és pénzt,időt,energiát nem sajnálva majd valóban kiássa...Úgy legyen!

Csak ezt a videót találtam róla,amely a terület mai állapotát mutatja be: