Talán a Pécskő névből arra következtethet az olvasó,hogy valahol a Mecsekben Pécs környékén járhatunk,pedig dehogy.Onnan jó 300km-re északra a Karancs-Medves vidékének egyik csúcsán,mégpedig a Salgótarján fölé emelkedő kecses hegyen az 542 méter magas Pécskőn.Bár egy tekintélyes hegyről beszélünk mégsem ez a legnagyobb azok közül amelyek körbeveszik Salgótarján városát,hisz a szomszédok a Salgó és maga a Karancs is jóval magasabb ennél.Ám a hegy mégis imponáló,szinte hívja magához a túrázót.A túrázó meg nem mondd nemet egy ilyen invitálásnak!
Úgy alakult,hogy az évek során többször is megfordultam ezen a hegyen mégpedig az utolsó exemmel,aztán egyszer még Gergővel is.Talán háromszor-négyszer járhattam itt,megközelitőleg mindig úgyanazon az útvonalon megtéve a túrát.Most mégis az első idevezető túrámat próbálom elmesélni,de mondom az útvonal a többinél is szinte azonos volt.
 |
| Salgótarján városa fölé emelkedő Pécskő.Lent a Jónásch-telep |
Túránkat Salgótarján Jónásch-telep nevezetű városrészéből inditottuk,többnyire jelzetlen útakon haladtunk felfelé a Pécskőre.Eleinte nem túl durva emelkedőn haladtunk felfelé,majd egy ponton elértük a sárga jelzést.Ez vezetett a csúcsra.Egy ideig ezzel sem volt gond aztán elértük az egykori salgótarjáni sípályát.Ennek két ága volt,tökmindegy melyiket választotta az ember,mert az út itt igen meredekre váltott.Az egykori sípályát kezdte benöni a növényzet és azthiszem ezt már sípályának használni lehetetlenség volt a téli hónapokban is (amúgy mi itt éppen áprilisban jártunk).Elég nehézkes volt a meredek úton felfelé menni,nagyon ekkor formában sem voltam,így kissé ki is merített a mászás.Felérve a sípálya felső végére le is ültem pihenni,kissé megizzadtam is,vártam,hogy az izzadás elmúljon.Ennek elmúltával újra szelídebb lett az út,de persze továbbra is felfelé haladt.
 |
| Erdő a Pécskőn,kezd sziklásra váltani. |
Amennyire visszaemlékszem az erdőben az út mentén egy katona sírra bukkantunk,szegény katona valahol itt fejezhette be földi küldetését.Aztán már vészesen közeledett a csúcs,amelynek közelében kezdett sziklásra váltani a környező táj.Nem kis sziklásra,hanem hatalmas sziklafalasra.A csúcson volt egy vájat a sziklában azon lehetett felmenni a csúcsra.Izgalmas volt,de jó!A Pécskő csúcsa egy aprócska fensík,melynek középpontjában egy kő oszlop áll,valószinüleg ez jelzi a magassági pontot.Itt 542 méter magas a hegy.
 |
| Sziklán vezet tovább az út |
Felérve persze elöször megpihen az ember,na azért annyira nem vészes az egész hegy,hogy nagyobb pihenőt tartsunk itt.A pihenő után aztán körülnéz.Amit lát az pedig fenséges...de mielött erre rátérnék,tettünk itt egy más dolgot.Mivel egy régi kedvesemmel voltunk itt,úgy döntöttünk,hogy erre a kő vagy beton oszlopra bevéssük a nevünket és az aznapi dátumot.Sajnos ehhez alkalmas szerszámom nem igazán akadt,így ezt a műveletet csak egy kővel tudtam végrehajtani.Nem sikerült jól a mű,mert hónapok múlva amikor visszatértünk már nem látszodott a felírat...de akkor jóleső érzéssel töltött a dolog.
 |
| A kis betonoszlop a Pécskőn |
Na ezekután szemre vételeztem a tájat.A Pécskőről lenyügöző körpanoráma tárul az ember szeme elé.A messzeségben dél-kelet felé feltünik a Mátra.Keletre látszik a Szilváskő.Északra a Salgó,nyugat,észak-nyugat felé pedig a Karancs.És ha jól emlékszem talán kitünik picit a Salgó mögött lévő Sátoros-hegy is.Dél-kelet felé pedig a Cserhát látszik,alattunk pedig maga a város:Salgótarján.Csodálatos hely,pazar kilátással!Mondhatni lehetne itt egy kilátó,de mégse,elvégre kilátó nélkül is 100%-osan is élvezhető a dolog.
 |
| Alattunk Salgótarján |
Akad erre mozgás,hiszen fel-fel jönnek túrázók ide.Igy nagyon megpihenni az ember nem tud.Mi sem tudtunk,de egy kicsivel a csúcs alatt volt egy erkélyféle kiemelkedés,ahol senki sem járt.Oda mentünk le,a csúcs alatt voltunk mindössze 4-5 méterrel talán,a csúcs árnyékéban a kellemes áprilisi friss levegőben...El is feküdtünk itt egy kicsit,úgy élveztük a dolgokat.Innen mondjuk főleg csak nyugati irányba láttunk ki,meg persze kicsit északra és délre,de ez is pompás volt!
 |
| Megpihenve( a kép illúsztráció) |
Nem tudom mennyi időt tölthettünk itt,talán órákat is.Talán ehettünk is,de inkább főleg egymás és a táj társaságát élveztük,talán ezzel az exemmel való kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak ezek...Nem is nagyon akaródzott elmenni innen,de elöbb-utóbb persze elkellett.Ha jól emlékszem még visszamentünk a csúcsra,mivel akkor nem tudhattam,hogy jövök-e még ide,mégegyszer utoljára megakartam csodálni a kilátást.
 |
| Kilátás a Pécskőről észak felé,látszil a Salgó és a Sátoros |
 |
| Szemben a Karancs,igy látni a Pécskőről |
Lefelé majdnem ugyanarra mentünk mint fel,a sípályán ezúttal ereszkedni kellett lefelé,a meredeken nem volt annyira egyszerü.Aztán nem mentünk el a Jónásch-telep felé,hanem maradtunk a sárga jelzésen amely az egykor csodás salgótarjáni szabadidő parkba vezetett le minket a Dolinkába.Az egykor szebb napokat látott park most sem volt csúnya.Virágoztak a fák és egy új játszótér épült éppen.A hegyek ölelésébe benyúló park rendkivül szép volt!Persze itt is mardtunk kicsit a virágzó fák alatt.
 |
| Virágzó Dolinka |
Lényegébe itt be is fejeztük a túrát,még a Jónásch-telepre mentünk vissza.Nem volt egy nagy táv,nem is tudom talán a 6km...a szintemelkedés volt komolyabb.A sípályai meredek részt leszámítva nagyon vészes sem volt,ott az a 2-300 méter volt nehéz csak.
Kellemes volt,jól éreztük magunkat,a kőbe vésés és az "ekélyjelenet" pedig maradandó emléknek bizonyult.Sajna ekkor még nem videóztam,így filmes emlékem nem maradt erről a túráról.
 |
| Valahogy erre mehettünk |
