Visszatérés Salgótarjánba

 Nógrád megye legnagyobb városában 1985-ben jártam először még megboldogult tesómmal.Ha jól emlékszem van is erről bejegyzésem valahol a blogban,de én most elő nem keresem.Aztán hosszú éveket kellett várni a következő alkalomra,valahogy mindig olyan elérhetetlennek tűnt ez a távoli város.Aztán sikerült egy idevalósi exel összejönni,így rendszeresen jártam ide,általa megismertem a várost és a környéket is,ami nagyon tetszett.A vele való szakítás után már nem igazán jöttem ide,már úgy,hogy csak ide.Mert a várost azért érintettük.Például itt szálltunk át Gergővel 2017-ben, a Somoskőre induló helyijáratra.Aztán 2024-ben meg Judittal és Zolikával szeltük át a várost kocsival szintén Somoskőre tartva.Bárhogy is volt szép emlékeket őrzök a városról és a szívemnek kedves hely.Mostani legutóbbi túránk úgy hozta,hogy ide vezérelt valami,de az igazság az,hogy mostani rövidke itt létünk alatt,nem minden nyerte el a tetszésünket.

Salgótarján és környéke gyönyörű

A völgyben hosszan elterülő város gyönyörű,de elsősorban a környező hegyek teszik azzá.Hiába a megye legnagyobb városa még mindig kisebb mint a mi városunk Dunaújváros,pedig az is egyre kisebb... A pazar kazári riolittufás túránknak volt két változata,ott menetközben kellett eldönteni melyiket is választjuk.Az egyik változat vagy ha úgy tetszik terv szerint eltúráztunk volna egészen Salgótarjánba.Nem lett volna vészesen hosszú túra a maga 14 kilométerével,de vakon voltunk a kazári dolgok utáni szakasszal.A térkép szerint 4-500 méteres hegyek állták útunkat és nem tudtuk a mi útvonalunk felmegy-e ezekre vagy elkerüli azokat.Nem a tereptől ijedtünk meg,de úgy kellett terveznünk,hogy biztonságosan elérjük azt az utolsó buszt amivel még biztosított a hazatérésünk.Így hát nem ezt a változatot választottuk.Ám Salgótarjánba mindenképp bekellett jönnünk,hiszen ott tudtunk átszállni.Így Kazárról egy helyközi járattal bejöttünk a nagy városba.Azonban gyorsan és hamar odaértünk.A mi buszunkig volt még majd két és félóránk.Az időt pedig haszonsan illet eltölteni.Zolikának javasoltam menjünk fel a közeli káváriára,onnan pazar a kilátás

Itt kell felmenni a kálváriára

A buszpályaudvartól a kálvária nincs messze,pár száz méter talán.De már ezen a szakaszon is rengeteg volt a cigány.Ez persze nem baj,hiszen Szomolyán is sok volt.Csak amig Szomolyán a múltkor mindenki tökre normális és kedves(!) volt,addig itt mindeki nagyképűnek és bunkónak tűnt.Ez nem tudom mitől volt.Talán a kisebb közösségben jobban megértik a békés egymásmellett élés jelentőségét vagy nem tudom.De ez így nem tetszett.Mindegy a kálváriára már egy sem merészkedett fel.Emlékeztem,hogy hosszú meredek lépcsősor vezet fel félútig.Olyan lépcsősor amilyen nálunk is felvezet az Alsó Dunapartról a Felsőre.Odaérve azonban meghökkentett a látvány és már nem voltam biztos benne,hogy jó ötlet volt-e ide jönni...Még az exel jártam itt először és egyszer Gergőt is felhoztam ide,ha jól emlékszem.Tehát legalább harmadszorra voltam itt,de lehet négy vagy ötödszörre.Belevágtunk is ugye mi már túl voltunk aznap egy túrán így nyögvenyelősen értünk fel a Nagy Magyarországot ábrázoló emlékhelyig,de felértünk.

Az emlékhely

Zolikának nagyon tetszett a hely és végül is nekem is,annak ellenére,hogy már voltam itt.Löttük a fényképeket sorba,de videót itt már nem készítettünk.Az emlékhely felett kezdődött a kálvária és innen már nem lépcső vezetett fel,hanem a kálváriákról jól ismert cikk-cakkos út.Így valamivel könnyebbé vált a felfelé menet,de meleg volt és így is megizzasztott.Sebaj volt váltás polóm,úgy voltam vele fenn leülök kicsit és ha lemegy rólam az izzadság akkor majd polót cserélek.Élvezetes volt a felfelé út az egyre nagyobb kilátásokkal,Zolika valóban élvezte.Végül aztán felértünk és odafenn nem mindenhol volt annyira jó a kilátás mint mondjuk a hegy két harmadánál.A környező erdő fái megnőttek is akadályozták némileg az élményt.Sok túrázó érkezett valahonnan közben,talán a Karancs felöl.Mindenki köszönt illedelmesen.Némi pihi után akkor polót váltottam és jöhettek a fényképek itt is és a lefelé úton is..

Balra a Pécskő,alattunk a város

Polóváltás után

Közben lentről a főtérről nagy-nagy hangzavar jött fel.Zene és valamit kommentált egy szpíker.Megnéztem messzilátóval és kiderült,hogy odalenn ökölvívó meccsek vannak!Mondjuk ez azért annyira nem érdekelt.Jobban érdekelt a szemközti hegyoldal minket.Egyfelől észak-keleti irányban ott volt a több mint ötszát méter magas Pécskő ahol szintén jártam már talán két vagy három alkalommal.De ennél is jobban érdekelt az eltemetett viadukt.Kilenc éve írtam róla és szinte ma is ez a blog egyik legnépszerűbb bejegyzése.Egy hatalmas viadukt van ugyanis elásva valahol a szemözti hegyoldalban!Olvastam,hogy a nyomvonal valahogy felfedezhető avatott szem számára.Ezt próbáltuk kivenni mi is és úgy tűnt sikerrel járunk!Volt ott egy olyan vonal amely alatt a szenzációs viadukt rejtőzhet!Azt olvastam a szerkezet a föld alatt ma is szinte teljesen ép!Miért ásták el? Talán segít a válaszban a kilenc évvel ezelőtti bejegyzésem itt elolvasható .Szóval a lényeg,hogy nagyon érdekel a dolog minket és úgy tudjuk több helyen is leástak a viadukt szerkezetéig.Elis határoztuk,hogyha isten is megsegít akkor még ebben az évtizedben eljövünk felfedezni a viadukt nyomvonalát és akkor a Pécskőre is felmegyünk.Valószínű az én életemben már utoljára.

Te is felfedezed a nyomvonalat?Ha egyáltalán az...

Mentünk már lefelé még itt-ott csináltunk képeket.Lejebb a lépcsősor mellett érdekes padokra lettünk figyelmesek melyek háttámláján érdekes felíratok voltak írva.Dunaújvárosban is voltak ilyenek húsz-harminc évvel ezelőtt.Az egyiken pl.az volt,hogy "Várok rád".Gondolatam akkor itt megvárlak,de nem jöttél a buszunk meg indult,nem volt idő itt órákat várni.Leérve még azért volt jó ötven percünk mondtam nézzünk be a belvárosba vegyünk az útra hideg italokat.Alig-alig találtunk valamit,végül a helyi posta közelében egy dohányboltban tudtunk vásárolni italokat.Ez is hemzsegett a nagyképű ki ha én nem cigánykamaszoktól,akik bepofátlankodtak a sorba is...aztán a boltban meg nem fogadták el a bankkártyát,még jó,hogy Zolikánál volt készpénz.Benéztünk még a főtérre,de a rendezvénynek már vége volt.Visszaballagtunk a buszpályaudvarra.

Hiába vártalak

A buszpályaudvaron több sebtől vérzett a dolog.Bementünk elvégezni a kis dolgunkat,de a vécénél ment a dzshiád.Egy cigánylány összeszarta a nöi vécét...A kinti váró részen meg jöttek a nagyobbnál nagyobb arcok szintén a brazil gépsorról.Óriási hanggal beszélgettek,mintha mindenkit az ő beszédjük érdekelne...A busz jött rendesen amelyre fel is szálltunk.Oda is feljöttek jó páran a brazilok közül és a csókát semmi sem zavarta,ott nyalta a fagyit a buszon.Próbálnád te vagy én ezt megcsinálni...a másiknak meg a cigi lógott ki a szájából.A soför gondolom nem akart balhét így figyelmen kivül hagyta a dolgot,na de azért kéremszépen...na.Hol élünk már?Salgótarján kellemes helyként él az emlékeimben,de most a kálváriát leszámítva olyannak tűnt mint egy lepratelep.A brikett telepesek aztán útközben leszálltak valahol,így utána már nyugodt útunk volt hazafelé Pesti átszállással.

Búcsú

Merem remélni azért a többséggel nincs most sem gond Salgótarjánban.A környező táj pedig gyönyörű és hívogató.Ha minden igaz akkor valamikor majd eljövünk felfedezni a viadukt nyomvonalát,de ezen kivül is van itt sok-sok érdekesség.Persze más tájak is hívnak az időnk pedig egyre fogy.Így vagy úgy jó volt ide kicsit visszatérni.