Kutyák világnapja

A Kutyák Világnapját minden évben augusztus 26-án ünnepeljük. Ez a nap az ember legrégebbi és leghűségesebb társáról, a feltétlen szeretetről, valamint a felelős állattartás fontosságáról szól.

Colleen Paige amerikai állatvédő, kutyakiképző és életmód-szakértő hívta életre a kezdeményezést 2004-ben.Colleen családja ezen a napon fogadta örökbe az első kutyáját (egy Sheltie-t) egy menhelyről, amikor ő 10 éves volt.Az ünnep nemcsak a saját kedvenceink kényeztetéséről szól, hanem hangsúlyozza a menhelyi kutyák örökbefogadását, az állatvédelmet, valamint a hősies munkát végző szolgálati és segítőkutyák elismerését. 

Rexivel az erdei réten

Ahogyan nagyon sok ember életében úgy az enyémben is meghatározó szerepet töltöttek be a kutyák,így természetesen ezen a napon megemlékezem róluk.Nem kell ecsetelni,hogy ezen élőlények mennyire jó fejek és szeretetre méltóak.Az én életemben négy kutya volt amelyekre azt mondhattam,hogy az enyémek.Kettő még gyerekkoromban,kettő pedig mostani életemben.A negyedik Rexi e sorok írásakor még most is él,jelenleg hat éves.Mind a négy kutyám fiú volt.Név szerint Pudi,Blöki,Buksi és Rexi.Talán Pudi volt a legnagyobb valamilyen juhászkutya volt,de már nem emlékszem milyen.A legkisebb pedig a Blöki volt,ő valamilyen tacsi keverék lehetett.Én mind a négyet szerettem.Valószínűleg a Buksi ami egy fekete mudi volt,ő volt a legokosabb és vele tudtam sétálni a legtöbbet.A mostani Rexi kicsit buta,legalábbis lenn,mert fent a lakásban mindent megért.Vele nem igazán tudok jókat sétálni.Húz sokszor és nem tudtam megtanitani rá,hogy ezt ne tegye.Továbbá lenn szófogadatlan is,de ha lejutunk a közeli erdőbe ott azért elvan.

Buksi már boldogan a szivárványhíd túloldalán

Nálunk minden kutya családtagnak számított éppen ezért nem volt könnyű megélni azt amikor eltávoztak közülünk.Valószínűleg Rexi után már nem lesz több kutyám,ha meg igen akkor a lehető legkisebb fajtából.Nem nagyon megy már egyedül a vele törödés.Munkából sokszor hulla fáradtan érek haza és akkor még a beteg Mónira is vigyázni kell,így egyre nehezebb a kutyával törödni.Így persze túrázni is nehezebben jutok el,hiszen Móni már nem tudja levinni.Amikor mi túrázni megyünk Zolikával,a ő tesója szokott jönni levinni.Ha ő nem segítene nem tudnék túrázni menni.Mondták már,hogy adjak túl rajta vagy vigyem be menhelyre,de én nem köpöm szembe magam és nem ártok annak az állatnak akit befogadtam.Bármily nehéz is mindig van valami megoldás.

Játék Rexivel

A kutyák világnapján most ezek a gondolatok jutottak eszembe.Sosem értem az olyan férgeket akik kutyákat vagy állatokat bántanak.Amikor értesülök egy-egy kutya elleni bántásról legszívesebben azonnal megölném a bántalmazót.Aztán immár rendszeres látogatói vagyunk Shíva menedékének az Ercsiben található kutyamenhelynek és támogatói is vagyunk.Évente 3-4 alkalommal is leszoktunk már oda menni.

Mivel úgy néz ki a nyáron már több túra nem lesz,így ha nem lesz elviselhetetlen meleg Rexivel lemegyünk a közeli erdőbe és rendbetesszük azt a helyet ahol az előző kutyám Buksi nyugszik.A kutyák világnapja ünnep,szeresd te is a kutyádat!