Túra a kazári riolittufához

 Már régóta érlelődött a kazári riolittufához vezető túra terve.Eljött az ideje ennek is,hogy végre valóra váltsuk.Az augusztus 20-i hosszú hétvégére ugyan voltak más terveink is,de ez amolyan "b" tervként szerepelt a kivánságlistán.Hollókőre szerettünk volna elsősorban menni,de az ünnepi menetrend olyan fokon mínősithetetlenül szar volt ami nem garantálta,hogy elmegyünk túrázunk egy jót,plusz még megnézzük a várat is.Így bejött akkor a "b" terv.Bár Kazárra sem volt sokkal jobb a tömegközlekedés,de azért egy fokkal jobb volt.A négynapos hosszú hétvége első két napján fullasztó fülledt hőség tombolt,szinte lehetetlenné téve a túrázást.A harmadik napra azonban felfrissült némileg az idő.Elindultunk Zolikával a fél hatos vonattal.Ezzel elértük a Stadionok buszpályaudvarról fél nyolc után induló ózdi buszt,ez pedig megállt Bátonyterenyén.Itt pedig félórát kellett várni a kazári csatlakozásra.Végül is a nem túl optimális 10 órai időpontra érkeztünk meg Kazárra.

Bátornyterenyéről feltűnt a Karancs!

Megérkezés Kazárra

A túraútvonalat illetően viszont remek lehetőségek nyíltak.Két variáció volt,az első szerint egy körtúra keretében érintjük a riolittufát aztán visszatérünk Kazárra.A második lehetőség pedig az volt,hogy a riolittufa után elmegyünk egészen Salgótarjánba.Az első 9,a második variáció pedig 14 km-es túrát ígért.A piros+ jelzésen indultunk.Ez egy ponton visszatért abba a pirosba amelyről Kazárról kiágazik.Ott kellett majd eldönteni,hogy melyik variációt választjuk.Ez sok mindentől függhet.Hogy állunk idővel és erőléttel,valamint mennyire van meleg vagy épp fullasztó meleg.Kazáron nem sok időt vesztegettünk mentünk is a piros+ jelzésen tehát ki a riolittufákhoz.Ezekre a tufákra most nem térek ki részletesen majd írok róluk egy külön bejegyzést,egy főleg fehérszinű több millió éves közet amely végig van szórodva a hegyoldalban.

Kazárról a Mátra és a Kékes

Sík terepen vezet az út

Nem kis meglepetésemre a piros+ jó másfél kilométeren át sík terepen haladt.Azt követően egy erdőbe betérve kezdte meg az emelkedést.Amúgy tájegységileg nem egyszerű ezt a területet behatárolni.Az első infó alapján amit olvastam még a Cserhátban van.A térképre pillantva én úgy ítélem meg,hogy a Heves-Borsodi-dombságban.A mesterséges intelligencia szerint pedig ez már a Karancs-Medves vidéke.Szóval csak a jó ég tudja,hogy most a blog jobb oldali menűjének melyikébe tegyem be.Talán marad a Cserhát.Megkezdve az emelkedést örültünk,hogy ezen a napon nem volt kibírhatatlan hőség,sőt a helyenként kicsit megélénkülő észak-nyugati szél kifejezetten kellemessé tette a levegőt.Jó hétszáz méteren át tartott csupán az emelkedős szakasz és már ott is voltunk a riolittufánál!

Feltárulnak a csodák

Fantasztikus hely!

A legelső benyomás az volt,hogy ez minden?Ez nem egy nagy eresztés...de aztán fokról-fokra feltárult a hely és megmutatta minden szépségét.Pár perc múlva már tátott szájjal néztem a tagolt és barázdált mélységes vájatokkal teli fehéres riolittufát.Még közben megcsodáltuk innen fentről a kilátást.Dél felé kibontakozott a Mátra vonulata dél-nyugatra pedig a Cserhát.Észak felé nem volt kilátásunk.Elkezdtük bejárni a helyet sok-sok képet készítve és közben a filmet is forgattuk.Szenzációsan szép volt és izgalmas a nagyjából focipálya nagyságú riolittufa oldal.Fentről néztük aztán mivel tudtuk,hogy le is lehet menni megkerestük a lejáratot ami nem volt nehéz,hiszen ott volt tőlünk tíz méterre és lementünk.

Zoli még fenn,én már lenn

Lenn a csodák földjén!

Odalenn még az eddigieknél is nagyobb csodák fogattak.Gyakorlatilag egy folyosórendszerbe jutottunk le.A vájatokon keresztül belehetett járni az egész riolittufát alulról.Több ágra osztodtak szét ezek a vájatok és ezeken lehetett közlekedni.Az oldalfalakon ott volt a szebbnél szebb alakzatokat öltött riolittufa.Az egyik ilyen ág vagy nevezzük folyosónak hosszabb volt mint a többi.Elindultunk rajta és az haladt le szűk járatszerű járaton a riolittufa legalsó részére.Szenzációs útvonal volt és volt vagy háromszáz méter hosszú,de lehet még több is.Elmentünk a végéig,ez a rész a filmben jól látható! A vége ugyan a semmibe vezetett,ágak,bokrok közé és nem is ment tovább,de így is egy csodaút volt!A végénél aztán visszafordultunk és visszamentünk oda ahol szétosztódtak a vájatok.

Csodavilág

Vájatok mindenfelé

Felnézve is csodálatos

Benéztünk és amennyire lehetett végig is mentünk minden járatban.Végül aztán visszamentünk a riolittufa felső részére.Erre az alsó részre nincsenek szavak...Fentről még megcsodáltuk ezt a nem mindennapi látványosságot amely egyedüli Európában és a világon is csak hat ilyen van.Végül nehéz szívvel hagytuk ott ezt a helyet.Majd két órát elvoltunk itt! Ez pedig azt jelentette,hogy nőtt a körtúra esélye és csökkent a Salgótarjánig vezető verzió lehetősége.Mentünk tovább a piros+ jelzésen enyhén emelkedő úton egy kellemes erdőben.Kijutottunk egy pihenőhöz ahol volt pad és asztal és ami a legfontosabb frissnek tünő kitünő levegő! Itt meg is kajáltunk,félórát pihentünk a jó levegőben majd indultunk tovább.

Fantasztikus járatok odalenn

A leghosszabb folyosó

A pihenőhely

Hangulatos ligetszerű erdőbe ért az út,meleg volt,de a kellemesebbik fajtából,járt a szél.Közben annyira belemerültünk a beszélgetésbe Zolikával,hogy kihagytuk az út mellett valahol található bányatavat.Mire észbekaptunk,már rég elhagytuk.Mentünk az egyáltalán nem nehéz túrán,egy kiszáradt forrást érintettünk,majd a piros+ út egy hajtúkanyarral fordult az eddigi észak-nyugati rány után,dél-nyugati irányba.Pár száz méter után meg beletorkolottunk a Kazárról jövő és Salgótarjánba tartó piros jelzésű útba.Ez volt az a pont amikor elkellett döntetni merre tovább.Vissza Kazárra dél felé,vagy irány észak Salgótarjánba.

Kellemes részeken ment az út

Visszatérés a piros jelzésre

Úgy döntöttünk visszamegyünk Kazárra.Salgótarján sem volt túl messze,de nem tudtuk milyen terep vár ránk,több 4-500 méternyi hegy is volt előttünk nem tudtuk mennyire megy fel rájuk a piros jelzés.Nem azért mintha nem tudtuk volna ezeket megmászni,de nem kockázthathattuk,hogy ne érjük el az utolsó olyan buszt Salgótarjánba amivel még e napon hazaérhetünk.Lehet persze elértük volna ha arra megyünk is,de maradtunk a körtúra verziónál és dél felé fordultunk.Pár kilométerre volt csak Kazár és addig sem volt unalmas az út! Lassan ereszkedett lefelé szeközt pedig feltűnt a Mátra vonulata.Egy ponton pedig egy tisztásra kiérve csodálatos kilátás volt a Mátrára.Odalenn pedig felfedeztük a piros+ jelzést a távolban.Ott jöttünk túra elején.

Lefelé a Mátrát csodálhattuk

Haladva tovább,jobb oldalon feltűnt a Cserhát,alattunk pedig maga Kazár.Ez is szép hely volt.Túl sok már nem maradt így lementünk Kazárra.Teljes volt a kör.Körtúra lett tehát a dologból,de így is jó volt nagyon.Próbáltunk keresni egy csehót,de mint utólag kiderült most is rossz irányba indultunk,így csak egy boltot találtunk és egy dohányboltot.Vettünk hideg italokat ésegy kávé is lement.Aztán megvártuk a Salgótarjánba menő buszt,azzal pedig elmentünk,így végül mégis eljutottunk a megyszékhelyre.Salgótarjánhoz szép emlékek fűznek,de most egy lepratelepet találtunk ott.Ezt nem is akarom részletezni,de néhány itt élő nem ütötte meg az emeberi normákat és a viselkedésük enyhén szólva is sok kívánnivalót hagyott maga után...

Kazár

Kazári templom

Végül is nagyon időben értünk Salgótarjánba,könnyen lehet,hogy a túrával is ideértünk volna még időben.Mivel még volt két és félóránk a buszig,úgy döntöttünk felmegyünk a közeli kálváriára ahol én már többször is jártam.Na,de ez már egy másik történet,majd megírom egy új bejegyzésben a folytatást.

A túra remekül sikerült,hatalmas élményben volt most is részünk és szinte tökéletes időnk is volt.Nem volt nehéz a terep sem.Az egész túrán jó ha egy kilométert kellett csak felfelé menni.Most is csak 10 kilométert mentünk.Ez csupán az év kilencedik túrája volt és összesítésben tartunk 124 kilométernél,ami 13,77 km/túra átlagot jelent.

Az előző túránál azt írtam felejthetelen volt.Nos ez is az volt!