Kis magyar Kappadókiának is szokták nevezni a Szomolya közelében a Vén-hegy oldalában található kaptárköveket amelyek fülkéikkel hasonlítanak az igazi Törökországban található Kappadókiai kövekre.Ugyanakkor fontos megjegyezni,hogy Nógrádban a kazári rioittufa környékét és emlegetik magyar Kappadókiának,így ha a keresőbe ezt írod be lehet egyből nem a szomolyai helyet hanem a kazárit adja be.Zolika is így járt mert a kazáribók készült fel erre a túrára.Én azonban tudtam mi a dörgés és odafigyeltem a dolgokra.Augusztus első szombatjának hajnalán indultuk el a Borsod megyei Szomolyára.Az év legmelegebb napjai voltak mögöttünk hiszen 40-44 fok is volt a napokban,azonban erre a napra lehűlt a levegő 30-33 körülira.A máskor már ezt kánikulának érző időt most felüdülésnek éreztük.
A mezőkövedi tó
Sima utazásunk volt.A Keleti pályaudvarról kényelmes IC-vel érkeztünk Mezőkövesdre.Innen ugyan ment szinte azonnal busz a közeli Szomolyára és akár már fél kilencre ott lehettünk volna,de gondoltuk van idő,hisz a túránk sem lesz hosszú,előtte így körülnézünk kicsit Mezőkövesden az állomás környékén legalább hiszen nem mindennap jutunk el ide és majd egy órával későbbi busszal megyünk ki Szomolyára.Így is lett.Persze ebből is felkészültem hova és meddig lehet elmenni,hogy elérjük biztonságosan a következő buszt.A közeli festőien szép tóhoz mentünk ki és jártuk félig körbe.Nagyon szép volt,kitünő sétánnyal körbe és futópályával.A tó közepén szőkőkút volt amely úgy volt kialakitva,hogy hosszan nézve a tóban szivárványt láthat az ember!
A kút a tóban
Innen már látszódott a Mezőkövesd Zsóry stadionja így ez volt a következő célpont.Elmentünk megnézni a stadiont ahova minden különösebb gond nélkül belehetett menni.Megnéztük,kicsi de jó kis stadion volt.Csináltunk itt is pár képet majd mentünk vissza a busz pályudvarra.Úgy volt kialakitva a sétánk,hogy egy körút sült ki belőle.Most is Zolika volt velem.A stadion után még volt egy lángosos ahova beálltunk kávét venni,de oly sokan voltak és oly lassan haladt a sor,hogy mondtam Zolikának menjük mert nem érjük el a buszt.Elértük és már húztunk is ki Szomolyára a Bükk aljába.Hát nem sűrűn jártuk erre a múltban,sőt alighanem a Bükk volt az egyik általlunk legritkábban látogatott magyar hegység.Pedig hát csodaszép!
A mezőkövesdi stadion
Gergő,hogy örült volna ennek,hogy benéztünk ide...
Szomolya szépnek tűnt egy völgyben megbújva,de ami elsőnek feltűnt,hogy meglehetősen sok a nem idén barnult ember...Ebből azért később semmi problémánk nem akadt.Mivel a turistaút arra haladt és beültünk kezdésnek egy útmenti kocsmába.Itt elfogyasztottuk a Mezőkövesden elmaradt kávét és már indulhatott is a túra.Egy körtúra volt fel a falu fölé magasodó Vén-hegyre és onnan majd egy másik ponton érkezünk vissza a faluba.A jelzések jók voltak viszont itt is feltűnt az elmúlt hetek szárazsága.A falu szép volt és egyszerű.Lassan azért kiértünk a természetbe ahol ismét a szárazság tűnt fel.
Szomolya
Enyhén felfelé haladva vitt a piros jelzés egy leginkább szurdikhoz hasonlító úton.Az árnyékos részen kellemes volt a levegő a naposokon már érezhető volt az egyre melegebb idő.Nem kellett sokat felfelé menni.Egy kilométer után letértünk a piros3 jelzésre amely már szinten haladt.Erdőn,bozontosokon haladt a jelzés.Itt is feltünő volt a szárazsság.A föld repedezett a levelek sárgultak vagy lehullottak.Volt egy-két hétvégi telek is az út mentén ahol egy ember dolgozott.Kicsit megriadtunk mert a legváratlanabb helyen tűnt fel.Mentünk tovább míg itt is nagyjából egy kilométer után értünk ki a bozontós erdőből.
Haladunk a hegyre fel.
Itt már szinten haladtunk
Egy gyönyörű helyre értünk egy fensíkra!Kilátásokkal teli fensíkra! Keletre alattunk a völgyben ott volt Szomolya felette szemben egy másik hegy.Délre jól látszódott az Alföld.Azonban az igazi csoda északra volt.Mögöttünk ott magasodott az egész Bükk-hegység!Lenyügőző látvány volt!Földbe gyökerezett lábbal néztük ezt a csodát.Nyugatra is felfedeztünk magas hegyeket a távolban úgy éreztem az már Mátra lehet (az is volt).Nagyon szép volt ez a hely.Ilyen helyeken érzem azt,hogy letudnék ülni egy padra egy jéghideg sörrel és nézném ezt a sok csodát.Hamar oda értünk a Kaptárkő tanösvény parkolójához,mert az ellenkező irányból autóval is fellehetett jönni.
Nem gondoltam,hogy ezt így valaha is láthatom: A Bükk vonulata
A parkolónál voltak padok asztalok,egy haználaton kivüli kis ház és egy pottyantós is.Na és egy sorompó is,így autóval tovább menni szerencsére nem lehetett.A májer az utolsó kétszáz métert így kénytelen volt gyalog megtenni a tanösvényig.Megkajáltunk itt majd belevetettük magunkat a súrújébe.Hamar ott voltunk a tanösvény bejáratánál.Furcsa volt mert...és teljesen úgy voltam vele,hogy majd lentről felfelé kell körbemenni a tanösvényen.Hát nem.Fentről lefelé kellett menni.Jól kiépített ösvény vitt körbe a hegy oldalában amely lábrácsos járatokkal volt megerősítve és sok helyen korlát is segítette a haladást.A kaptárkövek meg ott voltak mindenhol.Csodahelyre akadtunk!
A bejárat
A járat
Szebbnél szebb fülkés kaptárkövek a tanösvény mentén.Jól kihelyezett minden fontos infókkal ellátott táblák voltak mindegyiknél.Mozogtak itt mások is,de abszolút nem volt tömeg.Kényelmesen elvoltunk és természetesen körbejártuk a kb.600 méter hosszú tanösvényt.A belépés amúgy ingyenes volt.
A kaptárkövek olyan különleges sziklaalakzatok és kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei rejtélyes fülkéket faragtak
A sziklákon található vakablakszerű mélyedések (fülkék) pontos funkciója a mai napig izgalmas rejtély a kutatók számára.
Csodálatos kövek
Ez egy olyan hely ahol az embernek földbe gyökerezik a lába
A legnépszerűbb tudományos és népi elméletek a következők:
1. Sziklaméhészet: Maga a „kaptárkő” elnevezés is ebből a teóriából ered. Sokan úgy vélik, hogy a fülkékben az erdei méhészkedés során méhcsaládokat tartottak.
2.Síremlékek és urnatemetők: Egyes régészeti feltevések szerint a fülkék a népvándorlás kori vagy kelta törzsek halottainak hamvait tartalmazó urnák tárolására szolgáltak.
3.Kultikus áldozóhelyek: Más elméletek bálványtartóknak vagy pogány áldozatbemutatások helyszínének tekintik a fülkéket.
A csodás Kappadókiához hasonlító kövek árnyékában
Az ilyesmit szerető ember itt nem tud betelni a csodákkal
Közelebbről
Talán jó másfél órát töltöttünk itt ezen a látványos nem mindennapi helyen.Újra egy olyan hely volt,ahonnan nem nagyon akartam elmenni.Mert olyan csodának voltam részese amely nem mindennap adatik meg az embernek.Voltak látványos pihenők is a tanösvényen végül majdnem körbe ért az út.Azért majdnem mert minket is megtévesztett a dolog.Mert a kijárat ugyanolyan volt mint a bejárat.Mondtam is,hogy körbeértünk,de nem,mert amúgy minden más volt mint a bejáratnál.Végül rájöttünk a turpisságra és kiderült jó kétszáz méterre lehettünk a bejárattól.Izgalmas,látványos és teljesen rendben tartott tanösvény volt amely maradandó élményt adott! Nagyon remélem,hogy az olyan kaliberű hülyék akik csak kárt tudnak okozni mindenhol sosem találnak el ide...
Látványos pihenő a tanösvényen
Visszatértünk a fensíkra,de aztán az út elkezdett enyhén lefelé vezetni.A szemközti hegyen meg feltűnt egy kilátó.Természetesen nem hagyhatuk ki.Persze ez is a terv része volt,tudtuk,hogy oda felfogunk menni.Így is lett.Nem okozott problémát megmászni a szemközti hegyet az egyre nagyobb kánikulában sem.Felérve már a kilátóba felmenet előtt is láttuk,hogy itt teljes körpanorámánk van.Volt itt egy kereszt mellette a régi kilátó tartószerkezetének maradványai voltak.Pár méterre arébb volt a minden igényt kielégítő teljesen jó új kilátó.Nagy nehezen meg is tudtuk,hogy a neve Erzsébet kilátó.
A keresztnél
A táj mögöttünk,onnan jöttünk az úton
Az új kilátó
A kilátóról természetesen majd részletesen írok a kilátós sorozatomban.Most legyen elég annyi,hogy nagyon rendben volt.Fel is mentünk.A lenti forróság után odafenn kellemes szél fújt.Mivel tető volt a fejünk felett,árnyékban is voltunk.Valóban teljes 360 fokos körpanorámánk volt,lenyügőző kilátással.Dél felé az Alföldre láttunk ki,itt volt lényegébe a Bükk déli vége.Nyugat,észak-nyugat felé a Mátra látszódott a távolban,igaz ezt csak azokután tudtuk megállapítani,hogy távcsövel megnéztük,hogy a távolban emelkedő hatalmas hegytömb tetején a kékestetői tv-torony állt.Észak felé uralta a kilátást a Bükk csodálatosan szép vonulata.Fantasztikus látvány volt!Keletre egy fenyves megakadályozta a kilátást,de az egész így is tökéletes volt.Szerencsére rajtunk kivül nem járt erre senki.Jó egy órát fenn is voltunk.
Zolika megfáradva az út porától
Távolban a Mátra
Szemben a Bükk
Megint egy olyan hely volt ahonnan nehéz szívvel jöttünk el.Már csak annyi volt hátra,hogy lementünk Szomolyára amely olyan jó egy kilométerre volt innen.Útközben ott voltak a Barlanglakások a falu közelében,de mindegyikből pince lett,így bemenni nem tudtunk egyikbe sem.Végül visszaértünk Szomolyára.Úgy tűnt semmi élet nincs a faluban,nagy volt a csönd.Végül bementünk abba a kocsmába ahol induláskor ittuk a kávét.Itt aztán elfogyasztottuk életünk legjobb meggysörét.Sok nem idén barnult bejött közben a kocsmába,de mindenki tök normális volt és kedves.Szinte mindenki le is kezelt velünk.Itt is jó egy órát eliszogattunk mire jött a buszunk.Innen Egerbe mentünk,ott pedig átkellett sétálni a buszállomásról a vasútállomásra,mivel itt nem egymás mellett vannak.
Végállomás:Szomolya
A hazaút nem volt egyszerű.Bár kényelmes emeletes vonattal utaztunk Egerből Pestig,de olyan fokon szar a pálya erre,hogy az Eger-Budapest távolságot két és félóra alatt tette meg a vonat! Ez egészen elképesztő! Metróval mentünk aztán a Keletiből Kelenföldre.A Dunaújvárosba menő vonattal már nem volt gond,egy óra alatt itthon is volt Kelenföldről.Fél 11 után értünk haza.
Fenetikus túra volt,joggal pályázhat az év túrája címre.Nem mentünk sokat,de olyan látnivalók voltak amelyek maradandó élménnyel szolgáltak.
Ez volt az év nyolcadik túrája.Most 10 kilométert mentünk csak.Összesen így 114 kilomternél tartunk,ez így 14,25 km/túra átlagot jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése