Bár egy napja,hogy megejtettük a karácsonyi túrát a túrabeszámoló csak a következő bejegyzésben lesz majd.A mai nap ugyanis szenteste van és ez az este Gergőé.Ez pedig elsőbséget élvez a blogban.Ilyenkor minden december 24-én róla akarok írni,így lesz ez most is.Kevés olyan dolog maradt amit még nem írtam meg vele kapcsolatosan,de azért mindig eszembe ötlik valami.Most például maga Gergő múzeuma az ami belémvillant.Nem kell persze egy különálló múzeumra gondolni,nem kell egy épületre gondolni,ez a múzeum itt alakult ki a lakásban.Hogy is mondjam nem ez volt persze a cél,de akaratlanul is így sült el a dolog,hiszen a lakásban lévő dolgok úgy vannak kialakítva mintha Gergő múzeumába tévedne az aki betér hozzám olykor.Persze mi másról is szólhatna megmaradt életem,mint a régi szép időkről.Hát nézzünk körül kicsit a múzeumban!
Gergő vitrine,benne a remekművei
Gergő szekrénye ma is a kisszobában áll,a vitrin részébe pedig belettek téve azon alkotásai amit még gyermekként alkotott.Nevezetesen a legoból készült remekművei.Ezeken nem változtatok soha.A halálát követően gyüjtöttem össze ezeket a csodálatosan megalkotott műveket azóta ott vannak a vitrinben.Néha a port törlöm le róluk,de ez álltalában évente kétszer van.A vitrin üvegén még ott van a ballagási tabló kicsinyitett képe,bent a vitrinben pedig egy fénykép egy régi boldog karácsonyról...
Remekművek sora
A vitrin és a fiók közötti polcra jutottak azon remekművek amik már a vitrinbe nem fértek be.Itt van még egy büvőskocka egy plüssfigura és Gergő ballagási képe és osztályképek sora.Végignézve a legóból készült dolgokon egyszerűen földbe gyökerezve nézem milyen remekműveket alkotott Gergő.Én amikor ezeket alkotta csak lestem,tök béna voltam ezek összerakásához,de Gergő művei egyszerűen lenyügőzöek és ezek zömét úgy alkotta,hogy nem nézte a rajztot a magyarázatot ami az alkotásban segített volna.Amíg én élek ezek a dolgok itt lesznek!
Az alsó polc
A szekrényt elhagyva a szobák falai úgy lettek kialakítva,hogy egyik részen a meccses emlékek vannak kirakva a másik szobában pedig a túrázós dolgok.Azonban ezen sajnos idővel változtatnom kellett.Mégpedig azért mert kíméletlen poloska támadás érte a közelmúltban a házat.A lakást ellepték a poloskák.Honnan jöttek a rosebb tudja.A lakásban mindig is tisztaság volt,tehát a koszra vagy a rendetlenségre ezen poloskák megjelenése nem írható.A dolog odáig fajult,hogy azmellett,hogy összevissza csipkedtek bemerészkedtek a legeldugotabb helyekre is,többek között a képkeretekbe vagy Gegrő egyéb kiállított dolgaiba,a zászlóba a sálba vagy a hátizsákba is.Szakembert kellett hívnom miután egymagam már nem bírtam velük.Sajnos az álltalam használt módszerekkel csak azt értem el,hogy a falon itt-ott ottmaradt a nyomuk így jövőre majd festenem kell.Hál isten a szakember nem kevés pénzért kiírtotta őket!Azóta nincsenek,de ha lesznek egyből szakit fogok újra hívni.Na ez járt azzal,hogy a fali kiállított dolgokat átkellett kissé variállni.Ma már nem olyan rendszerezett mint a kezdeti időkben.
Gergő szobája falának egy része
Készült egy nagyobb poszter abból a képből ami a blog fő képe felül.Sajnos ez is megsinylette a poloskatámadást,idővel majd bekereztetem,hogy legyen rendben ez is.Az ágyam felett pedig ott van a csapatzászló aminek a feíratát még Gergő készítette 12-13 éves korában.Ezt és az ágyneműket is 60 fokon mostam ki a támadás következtében.Így tanácsolták.A falon vannak még a puzzelból Gergő álltal kirakott térképek is,az ajtón pedig a saját maga rajzolt térképek!Az ajtóra ráférne egy festés,de ez azzal járna,hogy lekéne szednem a Gergő álltal rajzolt térképeket amik úgy vannak odaragasztva és ez valószínűleg azzal járna,hogy eltépődnének.Ehhez pedig nincs szívem...
Dolgok a nagyszoba falán
Egy kosárban vannak összegyűjtve azon dolgok amiket nem lehetett kiállítani: jópár játék,fúzetek amikben a világ országairól,fővárosairól írt szakszerűen!Íróeszközök,focilabda és néhány olyan ruha amiket használt.A szekrényben pedig egy-két olyan kabát vagy pulover amik ha kicsit fogynék még rám is jók lennének.Hát ezek a dolgok vannak Gergő múzeumában.Na és persze Gergő múzeumának része ez a blog is amikben levannak írva a sok remek túráink krónikái és a you tube csatornám ahol jónéhány meg is van filmesítve!
A zászló Gergő gyerekként alkotott műve
Így ápolom tehát Gergő emlékét.A múzeum lényegében magától alakult ki,mert kikellett alakulnia!De persze Gergőt leginkább a szívemben őrzöm,mint a legjelentősebb személyt az életemben és azt aki feltétel nélkül szeretett.Szentül hiszek a spirituális dolgokban amelyek fő üzenete az,hogy elválásunk csupán átmeneti.Odaát és egy következő életben újra együtt leszünk!Gergő boldog karácsonyt bárhol is vagy!
Túrázásaim során sajnos egyre gyakrabban előfordul az az eset amikor egy-egy jelzéssel ellátott turistaútat zárnak le,vetnek be,tesznek járhatatlanná.De olyan is előfordult,hogy jelezz turistaút mentén folyik egy vadászat és lővőldöznek ott kényük-kedvük szerint a jóképességűek úgy,hogy sehol egy tiltó vagy figyelmeztető tábla amely a vadászatot jelzi.Mire fel?Miért történnek ilyen esetek?Kutatgatásaim során arra a következtetésre jutottam,hogy ezek többsége önkényes alapon történik,a hatóságokat és az illetékeseket megkerülve.Legtöbb esetben a gazda a magánterületét védi...itt meg azt nem értem,hogy erre nincs valamilyen szabály?Tehát ha már megvettem a területet és ha ott megy át egy jelzett turistaút,akkor azt nem dolgom járhatóvá azaz elsősorban átjárhatóvá tenni?Hol vannak az ilyen esetekre a jogszabályok?
Vilmospusztánál...
Több ilyen esetet is feltudok hozni.Dunaújváros és Dunaföldvár között található a Bottyán sánc,ahová legkönnyebben a Vilmospusztai buszmegállótól lehet eljutni,ami a 6-os út mentén található.Innen egy darabig két jelzés is vezet,igaz a két jelzés együtt halad,egy és ugyanazon az úton.Igen ám,de az utat egy kapu zárta el mikor erre jártunk.Ugyan a kapu melletti résen betudtunk menni,de a kapun ott volt a tábla,hogy magánterület és,hogy belépni tilos.Merész... Pedig a fenti képen látszódnak is a jelzések,tehát ez ott egy jelzett turistaút.Na az itt készült egyik filmemben alaposan lehúztuk ezt a dolgot és itt a blogomban is volt egy-két keresetlen szavam ehhez.Azt nem tudom,hogy ennek köszönhetően,vagy mennyibe számitott ez,de amikor két év múltán újra eljöttem erre a kapu már nyitva volt,a tábla pedig félig letörve...Érdekes nem?
A csatorna túloldalán megy az út a Cikolai-tavakhoz
Egy másik kirívó esetünk volt a Cikolai tavakhoz vezető túra,vagy ahogy manapség hívják a Lívia-tavak.Itt minden bonyodalom nélkül tettünk egy túrát Gergővel 2016 tavaszán.Aztán visszatértem Mónival és Zolival 2019-ben.ám akkor kizavartak a területről,mondván ez magánterület.Hiába bizonygattam ott egy kétajtós szekrénynek,hogy jelzéssel ellátott út jön be a területre,az nem érdekelte.Érdekes,hogy az itt készült filmem elég nagy nézettséget ért el,ami magával hozott néhány negatív szavazatot is.Vajon azért kaptam rá a negatív jelzéseket,mert jól megmondtam a véleményem a filmben erről a dologról és ez egyeseknek fájt?
Út a semmibe...vajon ki miatt?
Nagykarácsony közelében Ménesmajor előtt mint utólag megtudtam a gazda önkényesen lezárta az útat,amelyet kicsit arébb áthatolhatatlan dzsungelen voltak átvezetni,majd a szántóföld végében kapott egy nyomvonalat.Igen ám,de azt meg a helyi főmufti bevetette.Így ott jópár méteren keresztül nincs is út (ide vezet amúgy a legközelebbi túránk).Vajon,hogy tehetett ilyent minden következmény nélkül a helyi gazda?
Dunaföldvárról indulva Németkérre,többször is árnyékra vetődtünk...Itt folyt állandó jelleggel lővöldőzés a jelzett út mentén,örültünk neki,hogy ép börrel megúsztunk.De ez még mind semmi,erre volt az,ahol az utat egy egyszerű drótkerítéssel zárta el a jóképességű.
Aztán erre volt az is az Oláh-völgyben ahol egyik évben még minden különösebb gond nélkül oda lehetett menni egy tóhoz,de a másik évben már tábla jelezte,hogy magánterület belépni tilos.Természetesen minden esetben jelzett turistaútakról van szó!
A tó amihez egyik évben még odamehettünk a másikban már nem
Ezek most csak azok az esetek amelyek hirtelen eszembe jutottak.Természetesen több ilyen is van még.Érdekes,hogy a hegyekben azért kevesebb az ilyen eseten,de főleg az Alföldön és a Mezőföldön egy egyre inkább teret ölt.Én továbbra is minden eszközzel harcolok ezek ellen,ha kell lehúzom őket a sárga földig a videókban vagy itt a blogban.Valaki csak felfigyel erre is egyszer...Mert az nem járja,hogy jelzett turistaútat lezárunk,elkerítünk,bevetjük stb.!
Ennek a túrának már szinte minden méterén jártam,de nem egyszerre és nem ugyanazokkal.A kilátós túra 2015-ben a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásától indult és haladt onnantól ugyanezen az útvonalon.Ekkor Gergő és Móni volt velem.Ennek a túrának a krónikája ezen a helyen elérhető.A Városmajor - Fogaskerekű végállomás szakaszon pedig 2019-ben jártam régi exemmel Julcsival.Erről a túráról meg ide kattíntva lehet olvasni.Szóval a mostani túra a Városmajorból indult érintve a fogaskerekű felső végállomását,érintve a Normafát a János-hegyet a Hárs-hegyet.Én meg minden méterén jártam már.Többször is.A túrára most is Zolika kisért el és közel egy év kihagyás után visszatért közénk Manó barátom is!Vikiék nem jöttek vasárnapra hivatkozva,mivel még két napot dolgozniuk kell (nekünk meg hármat)... Azért választottuk a vasárnapot mert lényegesen jobb volt az idő mint szombaton.
A Városmajori templomtól indultunk
Bár ezen a jobb időn is fagy volt,de sütött a nap és nem volt szél!Vonattal jöttünk és átlibbenve a Városmajorba nagyjából fél kilenckor kezdtük a túrát.Én már ismertem az útvonalat így felkészitettem a többieket,hogy kezdésként nagyjából 2500 lépcsőfok vár ránk!Így is lett.Kisebb-nagyobb megszakitásokkal valóban ennyi is volt.Eleinte utcák szakitották meg a lépcsőzés egyhangúságát,később pedig egy erdő.Erre jártunk ugye Julcsival is és ez volt maga a budai zöld jelzés.Erre vezetett.Milliomos házcsodák jelentettek látnivalót,majd az erdőn átszűrődő kilátás.Egyre nehezebben küszködtünk közben felfelé a lépcsők százain.Úgy emlékeztem annak idején Julcsival nem szenvedtünk így.Nem értettem most mitől íly nehéz...
Ez még csak a kezdet!Manó még nem tudja mi vár rá...
Lépcső,lépcső,lépcső...ami hosszútávon egy idő után már fárasztó
Útközben pihentünk a Jókai szobornál ahol meg is reggeliztünk,majd a Széchenyi emlékműnél is.Végül nagy nehezen felértünk a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásához.Azért nem jöttünk fogaskerekűvel mert egyszerűen nem járt! (...) Végre szinten mentünk.Elhaladtunk a gyermekvasút Széchenyi-hegyi vágállomása mellett is,majd egy darabig a sín mellett haladt a zöld jelzés.Szembeköszöntek az itteni emlékek...elsősorban a Gergővel megélt itteni túrák emlékei...A Normafa közelében egy kocsmára akadtunk,úgy döntöttünk bemegyünk egy forralt borra és egy kávéra.Manó inkább a fröccs mellett döntött.Jó ízüt ittunk a nulla fok körüli napfényes időben.Jól esett!
Egy kis forralt boros szünet
A kocsmázás után szinte pár lépésre már ott is voltunk a Normafánál.A szokásos hatalmas embertömeg mozgott erre.Fura volt,hogy sokan szánkót cipeltek és úgy jöttek-mentek.Azért volt fura mert egy deka hó nem volt!Csodáltuk az itteni már jólismert kilátást a világra.Újra eszembe ötlött megannyi emlék.Sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Ezen a helyen mindig is jó járkálni.Itt vettünk aztán búcsút a zöld jelzéstől,ugye az elindult lefelé a Dinsznófő és a Tündérszikla irányába.Mi folytattuk a piros szív jelzésen!Hamarosan rájöttünk a sok szánkós titkára.Egy ponton hóágyúk varázsoltak havat a hegyre.Itt iszonyatos tömeg volt,folytattuk inkább a piros szíven.
Hárman a Normafánál
Hamarosan a libegőhöz értünk.Gergővel libegőztem itt utoljára még 2006-ban... és Julcsival jártam itt legutóbb azon a bizonyos fura túrán amely Gergő üzenetéhez vezetett 19-ben.Egy csöppnyi kitérő a kilátóteraszra a libegő mellett,ahonnan már csak éppen a kilátást nem lehetett megcsodálni és máris kezdtük az emelkedést a főváros legmagasabb pontjára a János-hegyi Erzsébet kilátóhoz.Gyorsan felértünk.Meglepetésemre Manó közölte,hogy ő most van itt először,pedig egy túrás életében ez alap,hogy egyszer legalább eljöjjön ide.Ez most megtörtént.Zoli másodjára én meg vagy tizedjére voltam itt.Nem volt más hátra mint megtámadni az ország No.1 kilátóját!
A János-hegy a kilátóval
Az Erzsébet kilátó számomra már sokadszorra
Mint mindig a kilátó most is pompás volt!Akit esetleg érdekel a kilátós sorozatom első részében részletesen foglalkozom vele!Belépve hozta a szokásos formáját.Tiszta jó állapotű belső rész/lépcsőház nagyszerű kilátószintek még pompásabb kilátások,teljes körpanorámát élvezve.Szóval tényleg az egyik ha nem a legnagyszerűbb kilátó az országban!A tömeg miatt sajna csak a harmadik kilátóteraszig jutottunk fel,legfelülre már nem fértünk fel.Sebaj a kilátás így is élvezhető volt!Meg is csodáltuk.Megannyi régi kedves ismerös köszönt szembe,mint pl.a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás,a Pilis-tető,a Kevélyek,a Hármashatárhegy és sok más is.Nem volt teljesen tiszta idő,de így is élvezetes volt!
Manó életében először az Erzsébet kilátóban
A kilátás egy szelete
A kilátót követően megkezdtük ereszkedésünket már a piros jelzésen a János-hegy észak-nyugati oldalában.Negyedórás ereszkedés követően érkeztünk a Szépjuhászné kisvasút állomásához.Ugyanazokat tudom erről is elmondani: sok számomra kedves emberrel jártam már itt.Most azonban nem maga a vasútállomás érdekelt hanem elmentünk a közeli Pálos kolostorromhoz.Itt még sosem videóztam,most ez is megtörtént.A könnyű szakasznak itt aztán átmenetileg búcsút inthettünk.Köptető kaptató következett fel a Hárs-hegyre immár a sárga jelzésen.A túra végéig ez kisért minket.Emlékeztem itt nem egyszerű felmenni,némiképp szenvedtem is és a plusz egy-két fok ellenére még meg is izzadtam,de azért feljutottam.A Csanád pihenőnél kötöttünk ki.Innen volt már szép kilátásunk észak-nyugat felé.Zolika közben könnyitett a ruházatán,már neki is melege volt.
Kaptatás a Hárs-hegyre
Pár méterrel arébb aztán feltünt a Kaán Károly kilátó.A hét évvel ezelőtti túrát megelőzően húsz éve járhattam még itt.Mónin és Gergőn kivül egy régi túratársammal Erikával.Tehát ehhez a kilátóhoz is kellemes emlékek fűztek.Ezzel a kilátóval is részletesen foglalkozom a kilátós sorozatom nyolcadik részében ha jól emlékszem.A kilátó amúgy a mecseknádasdi Várhegyi kilátó testvére is lehetne,hiszen leginkább ahhoz hasonlított.Egy kőtalapzatra épült faszerkezetű épitmény.Jó állapotban találtuk hál isten,de itt is bőven mozogtak a kirándulók.Felmentünk persze ide is.Itt is teljes 360 fokos körpanoráma fogadott.Itt is szembeköszöntek a sok kedves régi ismerös hegyek.A magunk mögött hagyott János-hegy is jól látszódott (ahogy onnan a Hárs-hegy is).Itt is jó negyedórát eltöltöttünk odafenn a kilátásokat csodálva.
A Kaán Károly kilátó
Zolikával a kilátóban
Egy kis kilátás
A kilátó után folytattuk a sárgán lefelé már.Több emelkedő nem várt ránk.A Bátory barlang szolgált következő látnivalóul.Hát itt is jártunk már.Persze levolt zárva,de az ajtón lévő kis körablakon át kellemes meleg áradt ki!Tovább menve lefelé hamarosan elértük a Kis Hárs-hegyet ahol szintén állt egy kilátó,mégpedig a Makovecz kilátó!A leginkább mászókához hasonlító kilátónál is jártunk már,főleg persze Gergővel.Sajna itt is sokan voltak.Ez a kilátó nem rendelkezik kilátószinttel,a legfelső lépcsőn tudunk állni,ahol térdig érő korlát bíztosítja a leesés ellen védelmet.Nem éppen biztonságos.Valahogy felfértünk,de itt öt percnél többet nem lehetett eltölteni,pedig innen is jó kis körpanorámánk volt.Láttuk többek közt a magunk mögött hagyott két kilátót is.
A Bátory barlang
A Makovecz kilátó
Innen már sima útunk volt a végkifejlethez.Mondjuk eddig sem volt az úttal semmi gond.A jelzések is megfelelően felvoltak festve.Kereszteztük a kisvasút nyomvonalát ahogy Gergőékkel is 2015-ben... majd a vasúti híd alatt a falon vagy a falban láttunk egy érdekességet.Maga Han Solo lefagyasztott testét! Hát nem semmi látvány volt,mindjárt beteszem a képet róla.Akárki csinálta remek alkotás volt!Még egy katonasír szolgált látnivalóul,majd elértük Hűvösvölgyet.Itt végződött a túra amelyet 20 kilométeresnek számoltuk.Innen aztán a 61-es villamossal húztunk vissza a Déli pályaudvarra.A túra amúgy fél négy után ért véget tehát jó hét órás volt.Persze akadtak pihenők is útközben.
Keresztezzük a vasútvonalat
Sok mindenre számítunk egy túra során,Han Solora nem...
A vonat öt óra előtt indult és fél hétre ért haza.Éppen ment a vb döntő amit a vonaton néztem a telon keresztül.Rendben hazaértünk.Kissé elfáradtunk mert azért ez nem volt egy könnyű túra,ám szépnek szép volt ez is.Ez volt a téli szezon első túrája és az év huszonharmadik vándorlása.Most kereken húsz kilométert mentünk tehát.Így összesen 357,3-nál tartunk ami 15,534-es átlagot jelent.Jól elvoltunk most is.Na és a túra 70%-án Gergő nyomában voltam ismét...
Már fogalmam sincs,hogyan akadtunk rá,vagy hogyan fedeztük fel,de hál isten felfedeztük.A parányi rom jelenti az egykori Bátorkő várát,amely csendesen romjaiban is büszkén állva húzódik meg a Bakony egyik ormán.Sikerült ide eljutnunk az elmúlt években nem is egyszer és a hely nagyszerűsége maradandó élménynek is bizonyult.A sorozat 2022-es utolsó részében ismerkedjünk meg Bátorkő várával tehát.
A torony ahogy először láttuk
Bátorkő az oklevelek tanúsága szerint a legrégibb vár Palota területén. A mai várostól 5 km-re, a Bakony meredek falú, keskeny, mély völgyében, egy kiugró sziklatömbön áll. Az eredetileg háromemeletes fellegvár másfél évszázadon át volt az egész környék központja. Valószínűleg a Szalók nemzetség birtoklása idején IV. Béla rendelkezése nyomán épült.
Először a Szalók nemzetség birtokmegosztásával foglalkozó két 1271-es oklevélben szerepel a vár létezésére utaló "Várad erdő" elnevezés.
A XIV. század elején a Csák család vásárolta meg. Bátorkő néven 1326-ban említik először, amikor a Csákok a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélik Dombó és Nyék váráért Károly Róbert királlyal. Ez az oklevél meghatározza azt is, hogy a vár "Tykolfeldeu" területén áll.
Itt készült egyik ikonikussá vált fotónk Gergővel
1350-ben Nagy Lajos király a Kont-családnak adományozta. Kont Miklós, az ország egyik legnagyobb birtokosa, Nagy Lajos diplomatája és több hadjáratának vezetője, aki 1356-1367-ig az ország nádora is volt. Családja tartózkodási helyeként is használhatta, mert 1364-ben egy nádori rendeletét itt keltezte és használta a Palotai nevet, valamint a XIV. századi oklevelek is Palotai Kont-ként említik. Halála után leszármazottaira az Újlaki család tulajdonába kerül.
Közeli,így néz ki ami megmaradt Bátorkőből
Egy 1409-ből származó oklevélben szerint Keszi Balázs volt a várnagya, aki egyben Palotán is udvarnagyi tisztet viselt. 1426-ban Kont Miklós unokájának, Kont László macsói bánnak a fia: Újlaki Miklós, az ország egyik leghatalmasabb főura örökölte. Szerepét fokozatosan Palota veszi át, amelyet a magyar reneszánsz számottevő helyévé fejlesztenek.
Az Újlakiak birtoklása idejére esik Bátorkő jelentőségének a megszűnése. Az Újlakiak birtoklása idején Bátorkő szerepét fokozatosan Palota veszi át, amelyet a magyar reneszánsz számottevő helyévé fejlesztenek, bár az ország más részein is voltak váraik és hatalmas birtokaik, mégis Palotához kötődtek legjobban.
A vár a vár alatti Vár-völgyből egy ködös misztikus napon
Újlaki Miklós 1477-ben bekövetkezett halálakor fia, Újlaki Lőrinc lett az örököse, akinek utód nélküli halálával 1524-ben kihalt az Újlaki család.
Bátorkőt két oklevél 1537-ben és 1539-ben lakatlan pusztavárként említi. Többé egyetlen iratban sem fordul elő a neve, és Bátorkő néven a törökkori harcokban sem játszott szerepet.
1740-ben szerepel először Pusztapalota néven egy birtokperben, amelyben a palotai lakosság és az uraság is magának akarta megszerezni. Később ezen a néven említi néhány földrajz könyv és ezen a néven vonul be az írók és költők műveibe.Legjobb tudomásom szerint maga Petőfi Sándor is járt a várnál és itt írta Szeget szegért c. versét.
Manó barátommal a várnál
Jómagam és társaim már kétszer jártunk itt.Első alkalommal 2018 nyarán Gergővel és Mónika Bernadettel (egy régebbi túratársam),ekkor a Várpalota-Eplény túra keretein belül.Másodszorra pedig 2020 decemberében Manó és Zolika barátaimmal,akkor egy Várpalotáról induló és ide vezeteő körtúra alkalmából.Ha egészségem és anyagi állapotom engedi akkor a jövőben 100%,hogy jövünk még ide!Hiszen mint mondtam a hely nagyszerű és maradandó élményt biztosít,ráadásul otthonunkból Dunaújvárosból játszi könnyedséggel elérhető!
Az ittlétekről filmek is készültek,az első filmünkben 9'20-nál, a másodikban pedig 10'30-nál érjük el Bátorkő várát.
Pontosan négy éve ébredtem az élet legborzalmasabb napjára.Nem sok minden maradt amit még ne írtam volna le erről ebben a blogban.Kedd volt és Gergő e nap hajnalán távozott.Nem tud egy életben annál rosszabb történni mint mikor egy szülő a gyermekét veszíti el.Így ami biztos ennél rosszabb napom ebben az életben már nem lesz.Nincs több gyermekem és voltak olyan napok amikor a testvéremet vagy a kutyámat veszítettem el,vagy amikor Móni kapott strokeot és kishíján ő is távozott.De egyik sem tudta ezt a napot alul múlni.Gergő nem csak a gyermekem volt,hanem a legjobb barátom is.Hiszen tényleg mindent,de mindent megtudtunk beszélni.Mint apa soha nem bántottam,nem emlékszem rá,hogy valaha is akár csak egy pofont kapott volna.Mondjuk nem is szolgált rá soha,mert jógyerek volt.Mindig is úgy éreztem,hogy kapcsolatunk nem csak evilági,hanem túlmutat ezen.Alighanem odaát is jóban lehetünk és leszületéseink alkalmával már több életben is együtt voltunk.Erről kaptam is megerősítéseket az elmúlt négy évben.Na és az,hogy Gergő odaátról is már sok túrámon segítkezett ez is ezt bizonyítja.Gergő halálának negyedik évfordulóján most nem a szomorúságról a kínokról meg a bánatról akarok írni,hanem ezekről a segítségekről,most ezzel emlékezve rá,hiszen ő sem szomorúnak akar látni odaátról.Volt már szó ezekről a blogban,de most megpróbálom összegyüjteni azokat a túrákat amikor egyértelműnek tűnt Gergő túlvilági segítsége vagy jelenléte.
Gergő négy éve odaát
Gergő halála utáni vasárnap már nem lehetett bírni az otthonülést.Az elkeseredésben nem volt jó sehol sem lenni,de legfőképpen otthon volt néha nyomasztó,így rögtön megrendeztük Gergő emléktúráját.Ez még nem a szokásos Egyenesen át túra volt,hanem az a túra amely a sorban következett volna,amelyre Gergővel mentünk volna.A helyi repülőtérre túráztunk ki Baracs érintésével Zolival és Mónival karöltve.Már az is fura volt,hogy évek óta nem volt nálunk hó,de erre a napra behavaztunk,nem is kicsit.Így ez egy havas túra lett.Rendkivül szomorúak voltunk,de legfőképpen én.Azonban a túra elején még itt a városban éreztük,hallottunk egy furcsa hangot amelyet úgy emlékszem Móni is érzékelt,talán Zoli is,de erre már nem emlékszem.Teljesen egyértelműnek tűnt,hogy Gergő jelezte,hogy ott van velünk.A túrán aztán többször is éreztem mintha valaki simogatna vagy átölelne,egy láthatatlan kéz...ami nem volt más mint természetesen Gergő lelke.Móni is érezte itt-ott a túra közben ezt.
Az emléktúrán,életem legszomorúbb túráján,Gergő kis hátizsákjával
Mondanom sem kell,hogy szinte minden túrámnál érzem azt,hogy Gergőnek köze van hozzá.Vagy szinte akaratlanul is olyan helyen kötünk ki ami vele kapcsolatos,ahol jártunk,vagy olyanon amit terveztünk vele is.Mintha irányitana odaátról melyik túra legyen a következő.Túratervezésekkor mintha egy sugallat jönne odaátról,hogy hova merre menjünk.Erre egyik legjobb példák voltak a Tündérsziklás túrák és az,hogy három hónapon belül háromszor vezetett valami a híres sziklához.Először csak szintén Mónival és Zolival túráztam ide 2019 januárjában.Igen Gergő "ide" rejtett egy üzenetet számomra amit aztán egykori exemmel Julcsival meg is fejtettünk.Ugyanis a második és harmadik túrára ide már Julcsival érkeztem.Eleinte azt sem értettem,hogy került elő ő most újra hiszen évek óta nem tartottuk a kapcsolatot.Az első alkalomról írtam már (keresd a Túra odaátról bejegyzésemet) mert igen érdekesen alakultak a dolgok...Nem írom le,keress rá.A lényege annyi volt,hogy úgy ítéltük meg Gergő még szeretett volna egy utolsót túrázni velem és ebben Julcsi volt a segítségére.Ez 19 februárjában volt.Aztán márciusban újra visszatértünk Julcsival.A túra útvonalát most ő szervezte meg elmodása alapján valami odaáti sugallat alapján..Végül megfejtettük Gergő üzenetét.Ha érdekel mi volt az keresd meg a Spirituális utakon bejegyzésemet (2019 április).
A Gergő üzenetét rejtő Tündérszikla
Érdekes miután megfejtettük az üzenetet nem jöttünk ide többé és Julcsi is újfent távozott az életemből.Közben Mónival és Zolival a Fiumei úti sírkertben kötöttünk ki egy pesti kirándulás alkalmával ahová szintén terveztük Gergővel,hogy majd eljövünk.Aztán az Adonyi szőlőhegyen túráztunk amely szintén köthető volt Gergőhöz.A következő jelentős túra a Bazsarózsa túra volt a Mecsekben 19 áprilisában.Ezt a túrát időtlen idők óta terveztük Gergővel,de vele nem tudott valóra válni.Viszont egy február végi szeánszon amikor egy médiumnál jártam Gergő arra kért,hogy erre a túrára majd mindenképp menjünk el és ő majd ott lesz velünk.Elmentünk újra Mónival és Zolival.Egy ponton a túrán nem tudtam merre kell menni,hogy megtaláljam a bazsarózsákat,ám ekkor mintha egy láthatatlan erő irányitott volna,hogy merre is menjünk és nem soká valóban megleltük a bazsarózsákat!
Gergő bazsarózsáinál
A következő olyan túra amikor kézzel fogható volt Gergő jelenléte 19 júliusában volt.Még 2018 decemberében a Budai-hegységi Nagy-Kopasz csúcsi túrával zártuk volna az évet Gergővel.Ez a túra akkor Gergő halálával meghiúsult.Egy ideig nem tudtam eldönteni,hogy aztán eljöjjek e ide,de aztán meggyőztem magam mert úgy éreztem tartozom annyival Gergőnek,hogy a 2018-as utolsó túratervünket megvalósítom.Erre a túrára csak Móni jött el velem.Az időpont meg Gergő születésnapja környékén volt,így ezt a túrát szántuk neki ajándékba.A túrán jól elvoltunk,de egy ponton eltévedtünk.Ám ez nem volt véletlen.Hiszen ez az eltévedés mentett meg az év legnagyobb viharától!Ha nem tévedünk el az a hegy mélyén az erdő közepén csap le ránk a vihar,így azonban egy buszmegállóba behúzodva simán átvészeltük azt és ezután rendben folytatódhatott a túra!Azóta is úgy érezzük Mónival,hogy ebben Gergő keze volt.Ő irányított úgy,hogy eltévedjünk,megmentve ezzel minket egy kiméletlen vihartól...
A vihar a buszmegállóból
Jött 19 augusztus amikor szintén olyan helyekre jutottam el ahová Gergővel is terveztünk túrákat vagy kirándulásokat.Többek között az érdi Ófaluba vagy a Monostori erődbe.Majd már szeptemberben Veszprémbe.Ekkor csináltunk meg még egy emléktúrát a Mecsekben a kunyhóhoz és a Máré várhoz,Gergő és Sándor tiszteletére csupa olyan helyeket érintve amelyekhez fúzödött egy-egy kellemes emlék.Ezután az Ebédleső-hegyre tértem vissza,jött velem Móni.A túra rendkivüli bozótoson és járhatatlan utakon vezetett,de Móni hősiesen állta a sarat.Októberben egy nem álltalam szervezett túrán meg az akasztói Stadler stadionhoz jutottam el.Ezt is nagyon rég óta terveztük Gergővel.Ezután következett Gergő első "hivatalos" emléktúrája az Egyenesen át,amelyet minden évre kineveztünk Gergő emléktúrájává.A túrán mondhatni nagyon sok furcsaság történt,de persze csak Gergő jelzett,hogy ott van velünk.A szélcsendben csapkodó ablak vagy a hatalmas rét közepén egy élére állított ötven forintos pénzérme...úgy ítéltem meg ezek hatalmas ötletek voltak Gergőtől.
Az első emléktúrán amely igen emlékezetesre sikerült
Jött a november és egy őszi finálés túra a Rácalmási-szigeten ahová úgy alakult,hogy egyedül mentem.Ez a sziget állapota és az,hogy nincs velem Gergő elképesztő szomorúsággal töltött el,szinte kezdtem depis állapotba kerülni.Ekkor minden eddiginél erősebb simogatást éreztem és ölelést.A láthatalan kéz,illetve lélek tehát ott volt velem.Gergő velem tartott a túrán és olyannyira éreztem őt,hogy szinte már tényleg csak a szavát nem hallottam (nem is lehet,a lelkeknek nincs hangjuk).Ez rendkivüli vigasztaló hatású volt,tehát egyértelmű,hogy ott volt velem!Rá egy vagy két hétre a Memento parkhoz mentünk,mondanom sem kell ezt is terveztük időtlen idők óta Gergővel...Hónap végén pedig a Gemenci erdőbe jutottam végre el,erről is ugyanezt tudom mondani,hogy évek óta tervben volt már.Decemberben pedig az ingókövekhez tértünk vissza ahol már sok remek túrát átéltünk.
A rácalmási depis túrán
A 2020-as év szintén telis tele volt olyan túrákkal amelyeken már vagy jártunk Gergővel vagy terveztük,hogy jövünk.Voltunk pl.a Velencei-hegység legmagasabb csúcsán,visszamentünk a Csepel-szigeten át Ráckevére,eljutottunk a mogyoródi kilátóhoz,körbejártuk a Ferihegyi repülőteret.Jártunk a fehérvári Sóstói tanösvényen és a Bory várban,aztán májusban a németkéri túrán is alaposan eltévedtünk.Már ott tudtam,hogy ez nem véletlen.Így is volt,ha a túrán megyünk tovább eltévedés nélkül akkor nem láttunk volna olyan szép helyeket amelyeket az eltévedésnek köszönhettünk!Ezután folytatódott a sor.Eljutottunk és bejártuk a Rétszilasi tórendszert,voltunk Pécsen Tettyén.Jártam a Hegyestűn a Káli medence felett.Megnéztük a közeli Bottyán sáncot és eljutottam végre a Köröshegyi-völgyhídhoz is ami nagyon érdekelte Gergőt.Majd Baján kötöttem ki és eljutottam a Fonyódi kilátókhoz is.Ezeket mindet terveztük Gergővel is,tehát jöttek és sorban valóra váltak a terveink,sajnos már nélküle...de az,hogy nem vesztek el és valóra váltak,na ez sem a véletlen műve.
Az eltévedős németkéri túrán egy hólapátot is találtunk.Talán egy jel ez is?
És még nem volt vége.Ősszel újra eljutottam a Gemenci erdőbe és feljutottam a Zengőre is!Jött a második emléktúra,ezen már nem történtek furcsaságok.Vagy csak nem vettem észre.A Róka-hegyi kőfejtőhöz is eljutottunk,ez is tervben volt...Talán ennek az évnek a legfurcsább túrája volt amikor Zolikával útrakeltem Petőfi egykori szerelmének a sírját megkeresni Dunavecsén.Korábban már próbáltuk Gergővel is megkeresni Nagy Zsuzsika sírját a kicsinek nem mondható dunavecsei temetőben,de vagy másfél órai keresés utén sem találtuk.Most érdekes egyből és szinte azonnal megtaláltuk a híres sírt!Hogy a fenébe lehetett ez is?Hát gondolom úgy,hogy Gergő terelt minket valahogy...
Nagy Zsuzsika sírja Dunavecsén
Bátorkő várához tértünk vissza decemberben ahol jártunk már Gergővel.A ködös erdőben egy leírhatatlanul misztikus és gyönyörű túrát tettünk ide.Itt is éreztem a simogatásokat.Talán a Gergő halála óta megcsinált túrák legjobbika volt ez.Karácsonykor meg a Dinnyési fertőre tértem vissza.Napos idő volt de viharos hideg szél.Gergő meleg sapkáját használtam ekkor amiben nem fázott a fejem.A 2021-es év túrázásilag nagyon jól sikerült még úgy is,hogy Móni szeptemberben strokeot kapott és szinte két hónapig nem tudtam túrázni sem elmenni.Rengeteg szép túra volt ebben az évben is,zöme újra csak Gergőhöz volt köthető ilyen-olyan formában.Az egész év arra épült tudatalatt is,hogy a Gergővel megálmodott túrák valóra váljanak,vagy pedig visszatértem egy-egy olya túrára amelyekhez kellemes emlékek fűztek.
A besnyői körhintán
Visszatértem a Sorrento sziklákhoz és a Vitányvárhoz is.Megismételtem a Három falu túráját.ezen történt az év legkézenfekvőbb esete amikor Gergő jelzett.A besnyői kis körhintába beülve emlékeztem rá a könnyeimmel küszködve,hogy négy éve ezen játszott Gergő.Ekkor érkezett a láthatalan kéz simogatása amely rendkivül jól esett....Elmentem a helyi gépparkba is egyedül,mert tartoztam Gergőnek,ugyanis az itt készült videónk akkor nem sikerült.Itt is jött a simogató érzés!Tavasszal és nyáron is visszatértünk a Tassi zsiliphez ahová szintén kellemes emlékek fűztek.A nyáron pedig valóra váltak a Gergővel megálmodott legnagyobb tervek.Eljutottam a Tihanyi-félszigetre és a Badacsonyba is.Az év folyamán pedig még a Gaja-szurdokba is eljutottunk,de az ösküi kerektemplomhoz is vagy akár Ladományba.Ezek mind részesei voltak a terveinknek,mert sokat beszélgettünk Gergővel az évek alatt,hova-merre tervezünk még.A balatonalmádis túrán pedig rájöttem a pillangók jelentőségére is.Mindenről van bejegyzés a blogban.
Az érdi bulin legújabb túratársaimmal
Az idei évre meg az a jellemző,hogy kevesebb túra van mint az előző években,de sokkal szebbek.Nagyon sok a szép túra az idén és persze itt is vannak olyanok amiket tervezgettünk vagy amelyken voltunk már.Visszatértem pl.a piramishoz Iszkaszentgyörgyre vagy a csodás mecseki völgyekbe és a Kantavárhoz,de októberben az Óbányai-völgybe is..Aztán eljutotam olyan helyekre mint a Keszthelyi-hegység és a Börzsöny is befigyelt idén két túrával.A révfülöpi túra amelyet szintén terveztünk.Visszatértem a bölcskei pincefaluba,de a monoriba is eljutottam és végre az érdi Fundoklia-völgy is valóra vált.Lehetne még sorolni.A túrák tehát Gergő távozása óta is úgy alakulnak,hogy azok zömében hozzá köthetők.Talán kevesebbet jelez már,kevesebbszer jön a láthatatlan simogató kéz,ez gondolom azért is,mert egyfelöl túratársaim annyira beszélnek,hogy ezekre nem tudok úgy odafigyelni mint korábban,másrészt úgy ítélheti meg Gergő,hogy a legnehezebb időszakon már túlvagyok.Most is fáj és szenvedek persze,de mindezt sikerült elviselhető szintre hozni.persze azért néha jön,mert tudja,hogy mi a Mindenségben egyek vagyunk!Összetartozunk úgy is,hogy már két külömböző világban létezünk!Elválásunk pedig csak átmeneti.
Ma négy éve,hogy elmentél kisfiam.Most ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rád (ami nem teljes) és ezzel a videóval amit az emlékedre készítettem:
Az év ezen napjai minden évben az emlékezésé.Vannak olyan évek amikor ezekre a napokra túra esik,de mint most amikor szürke ködös esős idő van az ember beszorul a négy fal közé.Ilyenkor jobban belemerül az emlékekbe,mert mikor túra van,nem gondolok úgy erre.Persze gondolok,de olyankor nem jutok el a fájdalom küszöbig,most viszont igen...Négy éve,hogy Gergő elindult a végtelenbe,a pontos dátum persze december 11-e.Nem sok olyan dolog van amit ne írtam volna meg ezekről az időkről,de talán az utolsó pillanatról még nem írtam.Arról a percről amikor még utoljára láttam élve Gergőt és amire nem vagyok annyira büszke.Hogy miért is,az rövidesen kiderül.
Már egy jobb világban,négy éve...
Az utolsó nap valahogy nem sikerült.Nem sokat voltunk együtt.Reggel nem kisértem el az iskolába fáradtságra hivatkozva... Na nem mintha kisérni kellett volna,ez csak azért volt,mert addig is beszélgettünk egy jót,nekem meg kellett annyi séta.Meg annyit nem tudtunk együtt lenni,ezzel is növeltük az együtt töltött idő sokaságát.De az nap reggel nem akaródzott mennem.Hétfő volt és nem várt könnyű hét rám a melóba.Délutánosok voltunk,Bőven lett volna időm elmenni Gergővel,de nem mentem... Elsüllyedek szégyenben....de ami rosszabb a lekiismeretemben... Hiába igértem meg neki,hogy majd a hét többi napján elkisérem azt addig is dumálgatunk...nem volt többi nap.Mert ez volt Gergő utolsó napja ezen a világon.
Úgy alakult a nap,hogy csak este tudtunk találkozni.Mikor túl voltunk a nap eseményeinek átbeszélésén én leültem kicsit a géphez,még annyira fáradt nem voltam,hogy aludjak.Gergő a szürke pizsijében még tett-vett,aztán miközben én a gépnél ültem odaállt mögém és leste mitcsinálok.Valakinek írhattam mert megkértem rá,hogy ne leskelödjön ez nem illik és ez kicsit idegesít is... Mondta jólvan már,sarkon fordult és akkor indult aludni.Köszönt szia apu,jó éjt,mondtam jó éjt kisfiam aludj jól.Még utána néztem ahogy a szürke pizsiben ment be a szobájába,majd eltünve az ajtónál ment az ágyához.Ekkor láttam őt utoljára élve....ez volt az utolsó pillanat.
Ma is rettenetes lelkiismeret furdalás kínoz,hogy megkértem rá,hogy ne álljon mögém és ne lesse mitcsinálok a gépen...Pedig hát semmi olyasmit nem csináltam ami titkos lett volna vagy ilyesmi... nyugodtan nézhette volna,én hülye meg elküldtem onnan...Soha nem tudom ezt magamnak megbocsájtani.Ahogy meg ment aludni,átkellett volna öllenem és adni a homlokára egy puszit,de ez elmaradt.Nem,ettől függetlenül nem haraggal váltunk el,nehogy félreértés essék,csak lehettem volna körültekintőbb is....De ez már mindig kínozni fog és mikor eszembe jut,hát olyankor kínoz is aztán rendesen...
Remélem megbocsájtott nekem Gergő (meg mert mondta odaártól!),de inkább ne bocsájtana meg,csak jönne vissza és lekeverne egy pofont nekem.De nincs ha.Az utolsó pillanat elszállt.
Ott hagytuk abba a nyáron,hogy új edzőt szerződtetünk mégpedig a többszörös magyar válogatott Horváth Ferenc személyében.Tőle vártuk a megváltást,azt,hogy végre sikerül előrelépni is komoly bajnokesélyesként neki indulni majd a tavaszi idénynek.Nos előrelépés nem történt,igaz talán visszalépés sem.Mondhatni stagnálunk.Egyhelyben toporgunk.Tavasszal egy kisebb hullámvölgy után elküldték edzőnket a fiatal és tehetséges Varga Balázst.Úgy éreztem és érzem azóta is,hogy ez hiba volt.Főleg annak tükrében,hogy az új edzővel és jelentős erősítéssel sem sikerült jobb eredményt elérni a tavaszinál.A harmadik helyen fejeztük be az őszi idényt úgy,hogy egy rangadót se sikerült megnyerni és ért egy-két kisebb nagyobb kudarc.
Felvirrad-e még itt újra a mi napunk?
Jelentősen megerősödtünk tehát a nyáron.Legalábbis úgy tűnt.Hozzánk került a sztárigazolásnak számító Gosztonyi András Kisvárdáról,de jó hátvédet igazoltunk Szentlőricről Hesz Olivér személyében.Kapusposztra érkezett az MTK-ból Hegedűs Lajos.Ezt nem tudtam mire vélni,hiszen kitünő kapusunk van Pokorni Péter személyében.Érkezett még a védelembe Tóth Gábor Szegedről,Irimiás Gergő a Honvédból,előre a csatársorba pedig Csiki Norbert Balassagyarmatról.És még ezeken kivül is akadtak igazolásaink.Úgy tűnt nagyon beerősítettünk.Velük is Horváth Ferivel úgy gondoltuk most aztán igazán jó csapatunk lesz!
A Vásárhely elleni rangadón
A felkészülési mérkőzéseken nem is vallottunk szégyent.Viszont a szezon első bajnokija csalódást okozott.Talán a túlzott várakozástól,de az első mérkőzésen a Paks II.ellen semmi nem jött össze.Vezetést is szerzett a Paks,mi meg szaladtunk az eredmény után.Sikerült egyenlíteni,de a várt győzelem elmaradt.Idegenben utána javítottunk ugyan,de a következő hazai meccsen is az eredmény után futottunk.Egy szenzációs meccset játszottunk a Fradi II.-vel,de nem nagyon tudtuk mit kezdeni velük és az utolsó pillanatban mentetünk pontot.Mondjuk ahogy az 5-5-ös végeredmény is sejteti nem volt egy unalmas meccs.Innetől aztán a 11-ik fordulóig beindult a szekér.Jöttek a győzelmek zsinorban csupán egy döntetlen akadt,igaz az pont a rangadón itthon a Hódmezővásárhely ellen.Mindenesetre úgy tűnt kezd összeállni a csapat,reménykedve vártuk a 11.fordulót ahol rangadót játszottunk idegenben a Pesterzsébettel.A mérkőzésre mi is elmentünk.
Az erzsébeti rangadón
Közben Magyar kupa fordulók is voltak.Az első körben szenzációs játékkal vertük 5-2-re a hasonló erősségű BKV előrét,majd a második fordulóban a megye egyes Pécsvárad alaposan megszórt minket és kiestük a kupából!Következett tehát a Pesterzsébeti vendégjáték,ahol szintén elvéreztünk.Nem sok közünk volt a meccshez és az ESMTK kiméletlenül kihasználta a hibáinak és meg is nyerte a mérkőzést 2-0-ra.A második rangadón sem sikerült tehát győzni.Ezután javítottunk Bekernyén a Bánk ellen ahol háromgólos diadalt arattunk és már jött is a szezon következő rangadója.A mezőföldi El-Classico az Iváncsa ellen.Az iváncsaiak minden évben az élbolyban vannak és mindig nehéz meccseket vivunk velük.Most egy sikeres Magyar kupa diadal után érkeztek amelyen a Ferencvárost verték ki a kupából.Biztunk abban fáradtak és jól kihajtották magunkat.Aztán nem így alakult.A Dunaújvárosi stadionban rendezett rangadón hát nem tudok jobb szót rá írni,de szarrá vertek minket.4-1 arányban lemostak bennünket úgy,hogy közünk nem volt a mérkőzéshez.A harmadik rangadót sem tudtuk megnyerni,sőt ezt csúnyán elvesztettük! Itt már egyértelmű volt számomra,hogy óriási hiba volt tavasszal elküldeni Varga Balázst...
A hazai csapat öltőzöjében is jártunk az ősszel
Közben az egyik hazai meccsen meghívást kaptunk,hogy megmutassák nekünk az új klubházat.Ez kivételes élmény volt nem mondom.Írtam is róla.A csapat pedig az elbukott rangadót követően az utolsó fordulóig hozta a győzelmeket szépen.Felbukkant a remény arra is a bajnokság olyan fokú alakulásának köszönhetően,hogy az elbukott rangadók ellenére még az első helyen is telelhetünk.De aztán az utolsó fordulóban nem várt pofont kaptunk.Pakson léptünk pályára ahol a paksi tarcsi 3-1-re legyőzőtt minket ezzel elszálltak az első helyes álmok.A harmadik helyen fejeztük be az őszt,négy pontra lemaradva az első helyezett Iváncsától.Ez így talán nem is olyan rossz,de ennél már sokkal több volt az elvárás!
Szép lányokból sose volt hiány a lelátón
A harmadik hely pedig azt jelenti,hogy előrelépés nem történt.Sőt tavaly ilyenkor a második helyen álltunk!Az új edző és a sok igazolás tehát nem vált be.Illetve azért akadtak jó teljesítmények,de pl.Hegedűs kapus éppen csak akkor nem hozta magát amikor a legjobban kellett volna...miközben a jó kapusunk Pokorni ősszel egy percet sem játszhatott...Sztárigazolásunk Gosztonyi pedig hatalmas csalódást keltett...Jó volt viszont Hesz és Csiki,őket megérte leigazolni.De hébe-hóba játszhattak csak a régi nagyjaink Dorogi és Szepessy is.Még egy-két jó teljesítmény akadt,talán Jakab és Novák emelhető ki leginkább.Mindent egybevetve akadtak jó periódusaink,de mégis kissé csalódás az őszi szereplés.Nem tudom,hogy alakul a téli holtidény.Sokat nem lehet lacafacázni mert február 12-én már indul is a tavaszi idény.Marad-e az edző?Kik maradnak,kik mennek el,kik jönnek?Erre majd visszatérünk februárban a kezdödő szezon bejegyzésemben.Addig is és mindörökké hajrá Dunaújváros!
Bármi is lesz,én mindig Dunaújváros drukker leszek,elvégre már az vagyok 45 éve!
