Az élet eddigi tapasztalatai alapján a tél vagy a nyár első hónapja időnként valami rosszat tartogat.Sőt.A legrosszabbakat.Szerencse a szerencsétlenségben,hogy nem minden évben (még csak az hiányozna),de bőven kijutott belőle eddig is... Ugye december hónapban vesztettem el a két legfontosabb személyt az életemből (2004 illetve 2018-ban),de a nyár első hónapjára is kijutott bőven... 2007 és 2019...ekkor mentek el a testvéreim.Igaz apám az júniusban született,de a kutyám is ebben a hónapban költözött egy szebb világba (2019).Lánytestvérem tehát már 15,míg fiú tesóm három éve mentek "haza"... Most rájuk kéne emlékeznem.Míg bátyámról az előző két júniusban megemlékeztem,addig a nővéremről még soha nem esett szó.Valószínűleg ennek nem a szeretethiány az oka,hanem az,hogy ez egy túrablog végül is és vele soha semmilyen túrázós élményem nem volt.
Testvéri szeretet
Talán gyerekkoromban...ők Mezőfalván laktak és időnként náluk nyaraltam,de az,hogy valahova elmentünk volna közösen,nos ilyen nem volt.Talán apánk kertjébe olykor.Ő búzgon gyüjtögette és olvasgatta a Rakéta és az IPM nevezetű újságokat.Sajna viszonylag fiatalon ment el 15 éve.Rákos lett amiből már nem tudott kigyógyulni,kórházba vitték egy keddi napon,de ott tüdőgyulladást kapott ami elvitte június másodika hajnalán...Jelenleg egy sírban nyugszanak Gergővel,ott van mindkettöjük urnája elhantolva a családi sírban.Ugyan mi tervezzük,hogy Gergőt majd áthelyezzük egy saját családi sírba,de ez már egy másik történet.Mást most úgy nem tudok mondani róla.Még esetleg annyi,hogy fiatal korában szép lány volt,de egy rossz házasság és a küzdelmes évek megváltoztatták és a külső szépség az tovatűnt.Remélem akárhol is van,boldog és jól is van.Vagy talán már újra leszületett.Ki tudja...
Bátyámról már több szó esett,vele kapcsolatban van egy-két túrázós emlék és pár meccstúrázós is.Ezek levannak írva a blog korábbi szakaszaiban,most nem kívánom részletezni.Ő is júniusban ment el,a tizenkettedikei éjszakán,lényegében pontosan félévvel Gergő után.Kemény idők voltak ezek számomra,rá egy hétre a kutyám hagyott itt.,két hónap múlva pedig egy kedves barátom.Ma sem könnyebb,csak megtanultam élni ezekkel a dolgokkal és ma már tudom,hogy van odaát és valahol ők most is élnek és léteznek!Ez persze nekünk itt maradottaknak sovány vígasz
Évforduló van.Így ezekben a hetekben rájuk emlékezem.
Bár 2019 november 15-i bejegyzésemben azt ígértem,hogy Tippszmix Csabi először és utoljára szerepel a blogomban,sajnos az élet mint már annyiszor most is felülírta a dolgokat.( az akkori bejegyzés) Mindig is imádtuk a tulajdonképpen olyan kis jelentéktelen figurákat mint Csabi,aki már a puszta megjelenésével mosolyt csalt az arcunkra.Az akkori bejegyzésemben gyakorlatilag mindent leírtam ami tudható róla,nem ismétlen magam,kattínts a feljebb lévő hivatkozásra és elolvashatod.Most mégis újra itt van a blogomban Csabi és ennek most szomorú apropója van.
Szomorú hír fogadott ma a facebookra való belépésemkor.Elhunyt Tippszmix Csabi.Akit mi fociért rajongók legendaként tiszteltünk,pontosan azért meg puszta megjelenésével jókedvre derítette az embert.Mi Gergővel is különösen kedveltük,hiszen egyik legjobb barátja néhány éve pont a Dunaújváros kapusa volt,így kicsit Újváros drukker is volt.A 2019-es bejegyzésem a mi egyetlen "találkozásunkról" szól.Legalább egyszer találkoztunk ha a szó nem a legszorosabb értelmében is...
Hogy mi történt vele nem tudjuk,csak a halálhírét közölték.Csabi 48 évesen távozott,vagy ahogy mi tudjuk: ment haza.Borzasztóan sajnálom,hiszen egy mellékszereplője volt egy kellemes korszaknak az életünkben,amikor Gergővel jártuk a stadionokat a mecseket,amikor a csapatunk is az első osztályba jutott... Immár odaát van ahol Gergő is és biztos vagyok benne ha Gergőnek lesz alkalma rá üdvözli majd őt és az én jókívánságaimat is átadja neki.
Nyugodj békében Csabi!Köszönjük a mosolyt amit az arcunkra varázsoltál!
Talán éppen Tolna megye az,ahol a legtöbbet túrázunk.Közel van és a megye szinte minden pontján remek túrák tehetők.Most az észak-keleti részen szándékoztunk egy túrát tenni Zolikával.Bölcskétől kívántunk elmenni Dunaföldvárra.Mivel nem kellett messze menni,korán sem kellett kelni.A nyár első túrájára 9-kor érkeztünk a 40km-re lévő Bölcskére.A helyi pincefalut akartunk bejárni,majd innen el az ártéren a Duna mentén egészen Dunaföldvárig.Noha a pincefaluban jártam Gergővel négy éve,a többi rész ismeretlen volt.Már az induláskor meglehetősen meleg volt,biztosak voltunk benne,hogy a mai napon fázni nem fogunk...
A református templom Bölcskén
Részben átballagtunk a fél falun.Több látnivaló is akadt útközben:emlékművek,templomok,szobrok és egy nagyon szép kőtár.Itt megálltunk közelebbről is szemre vételezni.Jól nézett ki,takaros építmény volt.Közben azt is megtudtuk,hogy a falunak még filmszínháza is van.Manapság már ez is oly ritka.A falu nyugati szélén leltünk rá a piros turistajelre.Ez kissé kivezetett a településről majd visszafordult a pincefalu felé.Ezen az egy-két kilométeren ami most jött már jártunk Gergővel négy éve,így most újra szó szerint a nyomában jártam...Egy kisebb dombon voltunk éppen ahol kilátás nyílt dél,dél-nyugati irányba.
A kőtárnál
Hamarosan beértünk a pincefaluba.Sehol egy teremtett lelket sem láttunk,pedig hát pünkösd vasárnapja volt.A falu kanyargós utcáin csodáltuk a szebbnél szebb pincéket.Magán a piros jelzésen haladtunk.Kutya meleg volt már.Ha már a nyár első túrája ilyen forró,milyen lesz a többi?Mentünk az utcákon elértünk egy szállodához.Ezt láttuk anno Gergővel is,mégis fura volt,hogy egy pincefalu kellős közepén egy szemre is tetszetős szálloda áll.Innen némi kapaszkodás következett a felsőbb utcákba.Na nem volt hosszú,talán ha száz méter.
A pincefaluban
A szálloda
Akkor négy éve szemből jöttünk...így tudtam most egy temető következik.És igen a jelzés közvetlen a temető mellett haladt úgy,hogy egyes sírok vége szinte kilógott az útra.Természetesen teljesen másnak tűnt az egész mint négy éve.Többször írtam már,hogy egy túrát amin már voltál,ellenkező irányból teszel meg,teljesen más az élmény is.Most is ilyen érzésem volt.A temető után nem sokkal jött az a rész amit négy éve is furcsáltam.Nevezetesen a jelzett turistaút átvezetett egy magán kerten!Kicsit vonakodtam ettől,egy kerten átmenni....?De ahogy akkor most is szólt egy szomszéd,hogy nyugodtan menjünk csak át rajta.Így tettünk,közben láttuk,hogy ez a kert senkié.A rajta álló házon nyitva volt az ajtó,de sehol senki..lejjebb szépen teremtek a cseresznye fák,de tiszta gaz volt minden.Kár érte,de így legalább nyugodtan átjöhettünk rajta.
Zolika a kert végében,a két ház között ment a jelzés!
Már csak pár méter volt a pincefaluból,így a Gergő nyomábanos rész véget is ért.Persze ezen kivül is a nyomában járok bárhol... Még a falu normál utcáin mentünk egy darabon majd egy kis ösvényen kiértünk az ártér fölé!Nem is gondultuk,de magasan voltunk,kb.mint nálunk a Felső Dunapart...na jó annyira talán nem magasan,de vagy negyven méterrel biztos,hogy az ártér felett voltunk,némiképp remek kilátással az ártérre.Igaz magát a Dunát vagy valamelyik holtágát nem lehetett látni.Egy szinte a természet álltal teljesen benőtt betonlépcső vezetett le a magaslatról.Lementünk,hisz a piros arra ment tovább.
Az ártér felett
Leérve,jellegében teljesen megváltozott a túra.Hűvös ártéri erdőbe értünk ami a kánikulában kifejezetten jó volt!Ám a víz közelségét jelezvén a szúnyogok is megszaporodtak,ez már kellemetlen volt.Eleinte klassz volt az út,mert kiértünk a holtághoz.Szép is volt,nem mondom.De aztán hosszú időre ezzel le is tudtuk a szépségeket.Hosszú ingerszegény szakasz következett az ártéri erdő szűk dagonyás,szúnyogokkal teli útján...persze ennek is megvolt a maga szépsége.ráadásul az út enyhén emelkedett a domboldalban mégis kissé kellemetlen volt itt trappolni.Jó két kilométeres szakasz volt ez.
Az első méterek az ártéri erdőben
Holtág
Aztán méterről méterre nehezebb
Végül kiértünk az ártéri erdőből egy fensíkra.Újra változott a túra jellege.Az erdőt felváltották a mezők.Itt már nem volt szúnyog,de fa sem...iszonyatos melegben trappoltunk egy újfent hosszú egyesen szakaszon.Csak a nap sütött ránk.Gyümölcsösök,napraforgók,búzatáblák voltak az út egyik oldalán,a másikon csak szőlők.Visszanézve olykor nem is volt rossz a kilátás a mezőkre.A Duna irányába egyelőre nem volt kilátásunk.Soká ért véget ez a szakasz is,a végén egy fa árnyékában kajáltunk egyet.
Mezőkre érve
Tovább haladva kezdett kilátásunk lenni a Duna és az Alföld felé is és ahogy haladtunk előre úgy lett ez a kilátás fokról fokra jobb és szebb!Beértünk egy cseresznyésbe,ahol az út két felé ment a jelzés viszont eltűnt...így találomra választottunk utat,hát persze,hogy a rosszat választottuk.Mondjuk erre hamar rájöttünk és korrigáltuk a dolgot.Közben a cserszenye fákról jól becsemegéztünk cseresznyéből,később pedig már sárgabarack is akadt.Na és jelzés is volt újra.Szép rész volt a remek kilátással.
Cseresznyés a Duna felett
Az út a hőségben végre lefordult Dunaföldvár felé.Apró hűs szakasz is akadt végre.Majd újra egy pincefaluba értünk.A földvári burgundi utcába értünk ami maga volt a pincefalu.Természetesen nem volt akkora és olyan jellegű mint a bölcskei,de itt is akadtak szép pincék,volt néhány magában a domban is.Kiváncsi lettem volna ezekre belülről.Az út lefelé vezetett a fensíkról helyenként már szép rálátásaink is voltak magára Dunaföldvárra.Végül leértünk a városba,a helyi piacnál kötöttünk ki.
A Burgundi utca
A buszpályaudvarnál lenyakaltunk egy frissitő sört az egyik kocsmában,majd úgy döntöttünk elmegyünk kajálni az Arany Fácán vendéglőbe.Jó tapasztalataink voltak arról az étteremről és most sem csalódtunk.Babgulyás persze nem maradhatott el,majd Zolika egy vega tálat én meg egy girros tálat ettem meg.Olcsó és jó volt!Jövünk még ide!Annyi maradt,hogy visszasétáltunk a hőségben a busz állomásra és hazajöttünk.Ez volt tehát a nyár első túrája.
Sörözés
Az Arany Fácán Dunaföldváron a 6-os út mellett.Remek hely!
Ez volt az idei év tizenegyedik túrája.Most mentünk nagyjából 16 kilométert.Így az idei összesítésben 189,3 km-nél tartunk.Ami 17,209-es átlagot jelent,Ezen a túrán nagy hőség volt és akadtak pillanatok amikor azt kívántam bárcsak már Dunaföldváron lennénk.Ettől függetlenül jó buli volt,de annak aki ezt a túrát választja,javaslom inkább az október-április közötti időszakot.
Lassan egy hete,hogy véget ért a szezon,ideje szót ejteni róla.Ott hagytuk abba félévkor,hogy a második helyen álltunk a bajnokságban.Komoly esély mutatkozott akár a bajnoki címre is és a feljutásra az NB II.-be.Nos a csapat az utóbbi hét év legjobb eredményét produkálta.Mondhatni félig tele az a bizonyos pohár - ám,de félig üres is,mert mindez csak a harmadik helyre volt elég!Hiába az utóbbi évek legjobb eredménye,kicsit keserű a szánk íze,hiszen sokkal-sokkal több volt ebben a szezonban.Ráadásul a tavasz közepi hullámvölgy edzőnk Varga Balázs állásába is került.Mindezek ellenére nem lehetünk elégedetlenek az elért helyezéssel.Nézzük át részletesen mi történt tavasszal.
A Dunaújváros csapata az utolsó meccs után
A második helyen fejeztük be decemberben úgy,hogy a tavaszi szezonból már egy forduló akkor lement.Bizakodva vártuk a tavaszt,tudtuk már a második meccsen kulcsfontosságú rangadót játszunk a Kozármislennyel idegenben,amit ha sikerül megnyerni kézzel fogható közelségbe kerülhet a bajnoki cím.Hét pont volt ekkor a hátrányunk a mislenyiek mögött.Jól is kezdődött az év,hiszen elsőre 4-2-es diadallal nyitottunk a Hódmezővásárhely ellen idehaza.Míg az első Kozármisleny döntetlenezett az év első meccsén,így öt pontra csökkent a hátrányunk!Következhetett a rangadó Kozármislenyen.Kemény végig izgalmas meccs volt,de nem sikerült legyőzni a listavezetőt,de ki sem kaptunk.1-1-es döntelennel zárult a rangadó,maradt az öt pont hátrány.Reménykedtünk benne,hogy mi majd hozzuk a meccseinket és a Kozármisleny majd bukfencezik itt-ott.Nem így történt...
Visszatérés az újvárosi stadionba,ott ülök balra a sárga mellényes úr felett!
Egy ideig ugyan tartottuk a lépést velük.Három győzelem és egy döntetlen volt az ezt követő hetekben.Közben végre feloldották a védettségi kártyás tilalmat így mi otltatlanok is mehettünk mérkőzésekre újra.Épp idegenben játszottunk ekkor Monoron,egy éve nem voltam meccsen,nem akartam lemaradni róla,így Zolikával nekivágtunk Monornak.Jó kis meccstúra kerekedett belőle és a meccset is megnyertük 1-0-ra.A Frad II.elleni meccsig ott voltunk a Kozármisleny nyomában.Ekkor azonban történt valami.Már a kis Fraditól kikaptunk itthon (igaz elég vitatható bírói csalással),ezzel pedig meglépett elöttünk a Kozármisleny,mert még mi kikaptunk,ők győztek.Nyolc pontra nőtt a hártány,ekkor már sejthető volt,hogy ebből nem lesz így bajnoki cím...A fradi meccsel együtt négy vereség és egy döntetlen következett,ráadásul a döntetlen az utolsó helyezett ellen sikerült összehozni...Ez került Varga Balázs állásában akkor...így búcsúzni kényszerült az utóbbi évek legszimpatikusabb,legjobb újvárosi edzője....A csapatot Dobos Barna vette át,aki a szakosztályigazgató és már vezette a csapatot az NB II.-be,2014-ben.
A végeredmény
Közben ugye a Balassagyarmat is megelőzött minket,ugye az volt a negyedik meccs amit elvesztettünk a rossz sorozatban.A rangadón simán 3-1-re kaptunk ki a gyarmatiak otthonában.Dobossal aztán már az első meccsen nyertünk:Vácon 2-1-re.Majd egy váratlan vereség jött Dabason a Gyón ellen ahol 1-0-ra vertek minket.Így már a harmadik hely is veszélybe került.Három meccs volt hátra kettő aboszolúlt nem ígérkezett könnyünek.Elsőnek a mezőföldi El Classico őszi visszavágója jött,idehaza fogadtunk az Iváncsát.Összekapta magát a csapat és sikerült 2-1-re győzni!Ezután az MTK II.-höz mentünk ahol meglepően sima 5-0-ás győzelmet arattunk!Egy meccs volt hátra a kieső Rákosmente ellen itthon,lényegében megvolt a harmadik hely,de matematikailag még kellett egy pont hozzá.Ez sikerült is,hiszen 3-1-re nyertünk ezzel megtartva a bronzérmes helyezést.
Voltunk tavasszal Monoron is,ahol győztünk...
...és Pesterzsébeten ahol kikaptunk
Harmadikak lettünk tehát amivel nem lehetünk elégedetlenek.Hiszen egy éve ugye tizenharmadikak lettünk.Ahhoz képest ez szuper eredmény és mint mondtam az utóbbi hét év legjobb eredménye!De... félévkor úgy tűnt ebben jóval több lehet.Sajnálom,hogy nem sikerült és nagyon sajnálom,hogy mindez Varga Balázs állásába is került...Az a tavasz közepi 4-5 forduló pecsételte meg mindezt.
A csapatból az év folyamán többen is jó teljesítményt nyújtottak.Nekem elsősorban Jakab Dávid,Tóth Ákos és Novák Zsombor játéka maradt emlékezetes.De több jó teljesítmény is akadt.Hogy ki megy ki marad most még nem tudni,majd beszámolok róla.Edzőnk a zuhanyhíradó szerint viszont az a Horváth Ferenc lesz aki már megfordult a Haladásnál és a Honvédnál is.Hogy ez mire lehet majd elég meglátjuk...A csapat szerethető,örömmel megyünk ki mindig meccsre.Van,hogy nem jönnek az eredmények,de a sport ilyen.Van,hogy jönnek.
Visszatért a nyár,szokatlanul gyorsan...és ha már itt van akkor a nyárra is kell valami elképzeléseket felállítanom.Mondjuk nagyjából ezek meg is vannak a fejemben már egy ideje.A tavalyi és a tavalyelőtti nyár is nagyon jól sikerült,számtalan sok túrával.Most nem tudom ennyire lesz-e lehetőségünk,de minimálisan hat túrát azért vizionálok.Ennél csak több lehet,kevesebb nem.Na és a hat fő túra mellett esélyesek a kis túrák a környéken és a meccstúrák is.Nem terveket írok,hiszen azok folyton változhatnak,hanem elképzeléseket.Nézzük mi jöhet a nyáron.
Drégely vára a Börzsöny egyik szirtjén
Inkább csak a fő túrákra térnék ki,hiszen környékbeli túra spontán ötlen alapján bármikor összejöhet akár azonnal is.Terveztük ugyan azt is,hogy elmegyünk június elején a Túraautó vb futamra a Hungaroringre.Ingyenes lesz az esemény megtekintése ám ételt,italt bevinni nem lehet,odabenn meg ezer forintnál kezdődnek a dolgok,így most úgy áll a dolog mégsem megyünk,de még agyalgatunk.Aztán a júniusi fő túra most a Bürzsönybe vezetne.Már két éve szóban van a dolog,hogy megnézzük Drégely várát,de mindig halasztódott a túra,remélem végre összejön ez is.
Bondár Anna a jelenlegi legjobb magyar teniszező
Július elején újra lesz WTA tenisztorna Budapesten és Zolika nagyon elakar menni.Képlékeny még a dolog,de majd meglátjuk.Most nem a BOK csarnokban lesz,hanem szabadtéren valahol a Római parton.Végül is lehet egy napot rááldozunk majd.Aztán júlisuban még szeretnénk végre eljutni Nagyvázsonyba is.Tóvázsony és Nagyvázsony között megnézni a katonai kilátót majd Nagyvázsonynál egy kört menni,végül a Kinizsi várat megnézni a településen.Ez a túra lett volna amúgy a tavasz utolsó túrája,de eltoltuk kicsit.
Nagyvázsonyi vár
Valószínűleg ahogy az elmúlt években is,az augusztus ígérkezik túrázásilag a legjobb nyári hónapnak.Persze előtte és utána is létrejöhetnek az erre a hónapra elképzelt túrák.Révfülöpre mennénk szintén kilátót nézni.Aztán egy kört túrázni a környéken.Szinte hazajárunk már a Balaton-felvidékre,így ez most sem fog kimaradni.
Balaton felvidék még a Badacsony kistestvére is a Szent György-hegy.Ezt is ideje megnézni,megcsodálni a bazaltorgonákat és ha belefér az időbe a szomszédos Gulácsot is megmászni.Ez nem garancia,hogy sikerülni fog,de a Szent György-hegy most a fontosabb.
Kilátó és alatta a falu - Révfülöp
A Badacsony kistestvére a Szent György-hegy,háttérben a nagy tesó
Esélyes még a nyárra a balatonfüredi Koloska-völgybe tartó túra.Ez viszont a fontossági sorrendben nem az első,így ha túrát kell halasztani valamiért akkor ez a túra tolodhat,de persze ha tudunk elmegyünk.
Aztán volna még egy mecseki túra,ez előfordulhat,hogy szeptemberre tólodik.Eredetileg egy Mecseknádasd - Zobákpuszta túra lenne müsoron,de Zobákpusztánál most nem igazán meggyőző a tömegközlekedés,így a hazaút nem biztositott.Ha javul e téren valami akkor ez a Kelet-Mecseket átszelő túra jön,ha nem akkor egy Magyaregregy - Mecseknádasd túra lenne a müsor a Máré vár érintésével.Mindkét túra érintheti az Óbányai-völgyet is.Érdekesség,hogy mindkét túrán jártam már korábban Gergővel...
Máré vára a regetegben
Ezek tehát a fő elképzeléseink a nyárra.Jóval szerényebbek mint a múlt évben,de ugye engem még mindig hátráltat Móni strokeja és az ő ellátása...így ha ez a hat összejön elégedett leszek.Mint írtam esélyes lehet ezek mellett sok környékbeli túra.Sok hely van a közelben is ahová ellehet menni.
Augusztusban rajtol az új bajnokság,ha a csapatunk valahol elérhető helyen játszik éppen esélyes lehet oda is elmenni (pl.Szekszárd,Monor,Cegléd,Gödöllő,Vác,Budapest stb.).Aztán ha pénz és idő lesz ezeken kivül is összejöhet bárhol bármikor bármi.A hat fő túrára fókuszálunk,de bármi mástól sem zárkozunk el.
Akkor hát induljon a nyári szezon.Jó túrákat kívánunk magunknak és midenki másnak is!
Nem a legjobb hangulatban tervezgettem a tavaszt március első napján.Ha visszanézed a tavaszi tervekről szóló bejegyzésem ez olvasható is.Szerencsére azért nem jött el a vég.Sikerült remek túrákat összehozni ebben az évszakban is,de végig jellemző volt a tavaszra a szeszélyesség.Főleg az első felében amikor szinte mindig hétvégére romlott el az időjárás.Ez pár túránkba bele is került.Nyolc túrát terveztem erre az évszakra.Nagyon nehezen indult csak be a tavasz túrázásilag,de végül is beindult.Végül is a nyolc úgy jött össze,hogy hat szokásos úgymondd normál túránk volt és két meccstúránk akadt még.Na akkor merüljünk bele a részletekbe.
Vikivel a pétfürődi túrán
A tavasz egyik kellemes dolga volt,hogy miután régebbi túratársaim úgymondd faképnél hagytak,új túratársakra akadtunk Viki és Tomi személyében akikkel tavasszal három közös túra is összejött.Viki írt rám anno,látva a filmjeimet és olvasva a blogomat.A dolog odáig "fajult",hogy összehoztunk közös túrákat,amelyeken bízom benne ők is jól érezték magukat.Természetesen ha úgy adódik a nyáron is szívesen látjuk őket bármelyik túránkon.Viszont nem indult jól a dolog.Március 12-én kezdtük meg a tavaszt egy Bakonyi túrával.Pétfürdőről indultunk Sóly érintésével Hajmáskérre.Úgy volt Vikiékkel a Bakony IC-n találkozunk Székesfehérváron,mivel ők pestiek és onnan jönnek.Ám a vonatot lekésték és már így is egy órát csúsztunk mi is az eredeti tervhez képest,így mi Zolikával rászálltunk a vonatra és elindultunk Pétfürdőre ahol megkezdtük a túrát félve attól,hogy nem végzünk arra a időre amikor még biztonságosan haza lehet jönni tömegközlekedéssel.
Zolika a péti kilátóban
Végül is telefonon egyeztetve Vikivel mondták,hogy jönnek a következő vonattal.Mi ugyan elkezdtük közben a túrát,de lassított üzemmódban,így a péti kilátó közelében végül is beértek minket.Innen együtt mentünk tovább,útközben pedig meg is ismertük egymást.A túra klassz volt!Pétfürdő környéki hegyeken át,kilátásokkal tarkítva,érintve a sólyi fakardot és papírmalmot a hajmáskéri tűzérségi laktanyánál teljesedett ki.Jó buli volt!Remekül elvoltunk,Vikiék pedig szimpatikusnak tűntek,bíztunk benne lesznek még közös túráink.
Még haza sem értünk,másnap reggel már indultunk is egy újabb bulira.Mivel négynapos ünnepi hétvége volt ez bőven belefért.Ráadásul ekkor oldották fel a védettségi kártya korlátozásokat ami megfosztott engem a meccsre járástól hosszú időre.Így mehettem végre meccsre újra!Ezt használtam ki,de a csapat idegenben játszott éppen.Így elmentünk Monorra,ott játszott az ekkor még bajnokesélyes Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Kicsit várostnéztünk meccs előtt mint a régi szép időkben Gergővel is,ebédeltünk majd mentünk a helyi stadionba.Ott jó pár játékosunkkal sikerült kezet fognunk,meg váltanunk is pár szót,így ez kivételes élménynek bizonyúlt.A meccs is sikeres volt,hiszen győztünk egy nullra!
Zolikával a monori stadionban
Ezután következtek azok a hetek amikor rendszeresen hétvégére romlott el az idő.Túrázni sem tudtunk pár hétig.Végül egy újabb meccstúra törte meg a csendet.Most Pesterzsébetre tartottunk Zolival.Itt is várost néztünk meccs előtt.Meglepetés volt Budapest XX.kerületének szépsége!Nem gondoltuk,hogy ilyen szép ez a környék!Itt is megebédeltünk majd mentünk az ESMTK stadionjába.Itt már nem értek olyan kellemes élmények mint Monoron.Kikaptunk kettő egyre és úgy tűnt a bajnoki címnek lőttek.Ettől függetlenül ez sem volt egy rossz buli.A túra végén még megtudtuk nézni a népligeti buszpályaudvar mellett épült MWM Dome-ot,az ország legnagyobb sportcsarnokát is!
Valahol Pestrezsébeten
Ezt követően következhetett végre egy normál túra!Ki voltunk éhezve,hiszen ekkor már vagy öt hete nem túráztunk.Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem ideje megvalósítani egyik legnagyobb tervünket amit Gergővel álmodtunk meg,de már nem válhatott valóra...és elmenni a Cseszneki várhoz!Ide újra eljöttek velünk Vikiék.Ekkor már minden klappolt,ők sem késték le a vonatot.A Győr-Sopron megyei Vinyéről inditottuk a túrát amely végig vezetett a fantasztikus Cuha-szurdokon majd elment a várhoz is.Éppen a várnál kapott el minket egy eső.Ettől függetlenül páratlan élmény volt!Csak remélni és hinni tudom,hogy Gergő lelke ott volt velem...
A csapat a Cseszneki várnál,Gergő hiányzott csak...
A vár után a Zörgő-hegyet megmászva tértünk vissza Vinyére.A buli érdekessége volt még,hogy az odaúton érintettük Veszprémet,visszafelé pedig Győrt.Talán a számomra két legkedvesebb várost ahová életem talán legnagyobb élményei fűznek...Győrben volt is egy félóránk sétálgatni,nagyon kellemes volt újra ott lenni...Talán majd egyszer jövünk ide egy várostúrára,mert -érdekes- Zolikát is fúzik ide hasonló élmények mint engem.
Télen csináltuk meg a Balatonkenese-Balatonfűzfő túrát még Zolival,Erikával és Judittal.Ám akkor ónos eső után voltunk és hát...cseppet sem ideális körülmények között tudtuk akkor megcsinálni azt a túrát a kilátókat is kihagyva.Most ezt pótoltuk Zolikával,csak most Fűzfőről mentünk Kenesére.Most jó időnk volt a túra is jól sikerült,egy apró bibitől eltekintve.A Tatárlikaknál ugyanis estem egy hatalmasat,szerencsére nem ütöttem be magam,de sáros lettem kissé.Ez azért volt fura mert a többi túratársam aki akadt az elmúlt években rendre esett kelt én meg mindig megúsztam.Hát most nem.Estem én is.Jó buli volt,babgulyással a végén!
Kilátás a kenesei kilátóból
Régi szokásunk volt,hogy április végén a Mecsekbe mentünk szinte minden évben.Ezt a trendet 2020-21-ben a koronavírus gátolta meg.Most azonban újra felelevenitettük a régi jó szokásunkat és nekivágtunk a Mecseknek.Újra jött velünk Viki és Tomi.Egy mára már ösklasszikust pontosabban kettőt ötvöztem eggyé és a Közép-Mecsek fantasztikus völgyeit kerestük fel,olyan látnivalók akadtak mint a Kantavár vagy a Melegmányi és az Ágnes vízesések,a Kőlyuk és a Mánfai templom.Fantasztikus szép túra volt milliónyi medvehagymával.Itt is sikerült esnek egyet.Fura,hogy tíz évig nem estem a túrákon most meg egymás után kettőn is.Ez is jó buli volt,a végén Pécsen ettünk és söröztünk.
Tomival és Zolikával az Ágnes vízesésnél
Májusban a Tihanyi-félszigetre tértünk vissza Zolikával.Tavaly jöttünk el először egy tihanyi túrára,már akkor láttuk,hogy a félszigetet bejárni egy túra nem elég (kettő is).Így most a félsziget nyugati részét hódítottunk meg!Az Aszófőről induló túra alighanem a legszebb volt az idén.A gyönyörű tihanyi hegyeken végigmenve a Barátlakásokig számtalan csodát láttunk.Itt most Zolikát érte kis baleset a fejét vágta be egy fába keményen.Még vérzett is.A túra végén itt is sikerült bagulyásozni és sörözni.Szép túra volt!
Egy barátlakás a Tihanyi-félszigeten
A tavaszt egy új hegységgel egy új megyével fejeztük be.Még sosem jártunk sem Zala megyében,sem a Keszthelyi-hegységben.Most ez is valóra vált.Bár nem volt a legjobb időnk a Keszthelyi-hegység kivételes élmény volt a kilátóival a völgyeivel mindennel.Remek körtúrát tettünk Keszthelyről indulva a hegységben.Ha egészségünk engedi akkor mindenképpen visszatérünk még a következő években is ebbe a gyönyörű hegységbe!Itt is sikerült babgulyással megfejelni a dolgot,a sörhöz most nem volt kedvünk nem volt olyan jó az idő.Ezzel a túrával értek véget a 2022-es tavaszi túrák.
A Keszthelyi-hegység
Ez volt tehát a tavasz a maga hat túrájával és két meccstúrájával.Tavasszal összesen 102 kilométert mentünk ami kerek 17km-es átlagot jelent túránként.Jártunk négy hegységben ha a Balaton-felvidéket is idevesszük akkor ötben.Két éves rekordot döntöttünk a legmagasabb pontot tekintve,hiszen a bakonyi Zörgő-hegyen 494 méteres magasságban jártunk.A tavasz legszebb helye egyérteműen a Tihanyi-félsziget volt,a legjobb túrát nehéz kiválasztani hiszen mindegyik esélyes lehet rá,talán a Cuha-völgyes túra érdemelheti ki ezt a címet,de lehet holnap már másképp gondolnám.
Minden alkalommal velem jött Zolika.Viki és Tomi pedig három alkalommal volt velünk.Más a tavasz folyamán nem tartott velünk.
A tavasz nem volt rossz,nehezen indult be,szeszélyes volt és más túrák is jöttek mint amit előre tervezgettem,de ennél nagyobb baj ne legyen.
Minden túráról készült film is.Ime ezek időrendi sorrendben:
Nem mondhatom,hogy ez egy betervezett túra lett volna.Ugyan szemezgettem már korábban is a Keszthelyi-hegységgel,de messzinek és elérhetetlennek tűnt úgy,hogy egy nap alatt lemenni oda,túrázni és még visszajönni is.Ugye akadnak most sajnos olyan dolgok amik miatt örülök ha egy napra is eltudok jönni,nemhogy még többre..Aztán tavaly a Szigligeti várból már ráláttunk a hegységre és egyre biztosabb voltam benne,hogy ide ha törik ha szakad elkell majd jönni.Aztán eredetileg erre a hétvégére mással számoltunk,de az a hely hiába volt közelebb,a közlekedés autó híján még bonyolultabb lett volna.Nem volt kedvem annyit keverni most...Megnéztem a Keszthelyi-hegység legegyszerűbb elérhetőségét és láttam,hogy meglehet itt csinálni egy napos túrát is.Így a tavasz utolsó túráján ide jöttünk a május utolsó szombatján.
Megérkezés Keszthelyre,na nem azzal a pirossal a jötünk!
Bár eleve nem jósoltak jó időt erre a napra mégis úgy döntöttünk belevágunk.Kánikula után éppen a péntekről szombatra virradó éjszaka tört be a hidegfront.Megkockáztattuk és elindultunk.Dunaújvárosban is borúlt volt a reggel,éjjel esett is,de nem volt úgy hideg.Busszal mentünk Székesfehérvárig,onnan pedig a Balaton IC-vel Keszthelyre.A romló időnek is megvolt a maga előnye,nem volt tele a vonat,helyünk is volt,így kényelmes volt az utazás.Keszthelyre érve is elvolt borúlva és enyhén szemerkélt az eső.Neki indultunk és pár méterre az állomástól ott volt egy szép zöld park:a Helikon park,Úgy határoztunk mielőtt tovább haladnánk,megreggelizünk az egyik padnál,amelyre le nem lehetett ülni,hiszen az vízes volt.
A Helikon park Keszthelyen
A pavilon
Reggeli után még kicsit körülnéztünk a szép parkban.Rengeteg szobor volt itt és egy pavilon a park közepén és emlékkövek körülötte.Szép volt igazán,de nem a parkért jöttünk így gyorsan ráálltunk az országos kékre,egy darabig ezen kellett haladnunk.Mindketten első alkalommal jártunk Zala megyében (így nekem már csak két megye maradt amelyben még nem jártam:Vas és Szabolcs).Az út jó hosszan betonút volt.Nem is Keszthely legszebb részein haladtunk,de ugye ez nem is városnéző túra volt.Majd egyszer lesz az is.A városból kivezető Tapolcára menő sín mellett haladtunk.Másfél-két kilométer múlva értük el Gyenesdiásdot,ez a falu összeépült Keszthellyel,de önálló település volt.Míg az út egyik oldalán Gyenesdiásdot jelezte a tábla a másikon Keszthelyet.
Gyenesdiási kerámiaház
Gyenesdiás annyira nem fogott meg.Legszebb része a falu felett magasodó hegység volt számomra,ráadásul a falut kettészelte a forgalmas 71-es út.Feltünő volt a településen a sok talapzaton álló mellszobor.Sokára értük el azt a pontot ahol a betonút véget ért.A keszthelyi állomástól ez a pont lehetett legalább három és fél kilométer,ha nem több...Na de végre kinn voltunk az erdőben,kinn a Keszhelyi-hegységben!Természetesen történelmi pillanat volt!Sajna Gergővel nem juthattam el ide....és arra sem emlékszem,hogy kettönk között akkoriban szóba került-e egyáltalán a Keszthelyi-hegység...na de itt voltam és ha már itt voltam mentünk beljebb a már az első métereken szépnek tünő hegységbe!Nem kellett sokat menni máris ott volt az első látnivaló.
A kőbánya
Egy egykori kőbánya volt az,a hegy ugye megvolt vágva.Ezt tájsebnek hívják,de mégis valahogy szép volt az egész.Kicsit emlékeztetett az innen nagyon távoli somoskői Macskalyuk bányára,mondjuk anná rendezettebnek tűnt.Egy jól járható út járta körbe a bányát amely az országos kékről ágazott le.Az eső közben csendesen esett...Szép hely volt,aztán tovább menve a kéken láttuk,hogy a út másik oldalán kicsivel arébb is van egy másik hasonló kőbánya,de ahhoz már nem mentünk le.Megkezdtük kapaszkodásunkat a hegyen.Nem volt vészes az emelkedő.A kék3 jelzés ágazott le a kékről,tudtuk ez visz fel a kilátóhoz.Túránk fő célpontjai ugyanis két kilátó volt:a Festetics és a Berzsenyi kilátó.Ezeket néztük meg egy körtúra keretében.Nem kellett sokat menni a kék3-on,hamarosan feltűnt a Festetics kilátó a 231 méter magas hegyen.
A Festetics kilátó
A kilátónak nem volt tetőszerkezete ez most az esőben nem jött jól..De az építményre két feljárat is felvezetett.Ügyesen csinálták meg,hogy két irányből vezetett fel a lépcső,mondhatnám,hogy remek tervezés volt,de ezt beárnyékolja,hogy a lépcsők is és a kilátószintek is igen szűkek voltak.Kövér embereknek ajánlatos ide nem feljönni!Szemre jó állapotúnak tűnt a márciusban felújított kilátó.Később megtudtuk,hogy ez messze nem így van...de erről majd később.Felérve a csendesen szakadó esőben is fantasztikus kilátás fogadott!Észak és nyugat felé szembeköszönt a Keszthelyi-hegység vonulata.Csodálatosan szép volt...keletre a Balaton,délre Gyenesdiás és Keszthely maga és Zala megye mezői.Megkapó látvány volt az egész.Ja hát és a legfontosabb,innen látni lehetett túránk másik célpontját a Berzsenyi kilátót is.Jóval magasabban volt mint ez...
Jól látható,hogy két lépcső is vezet fel,de a kilátószint igen szűk
A kilátás egy szelete
Lejövet a kilátóból folytattuk a túrát.Ereszkedés következett egy kissé meredek és csúszos úton.Ugye az elmúlt túrákon mindkettönket értek kisebb balesetek,szinte boritékolható volt,hogy itt valamelyikünk majd megcsúszik.De nem így történt,gond nélkül leértünk a Nagy mezőre!Egy gyönyörű zöld pihenőkkel teli rét volt ez,játszótérrel,padokkal,asztalokkal,szalonnasütő helyekkel,vécével!Ez egy turistaút csomópont is volt egyben.Mivel még mindig szemerkélt az eső a fedett részre ültünk be,megenni a maradék kajánkat.Itt találkoztunk egy kedves hölgyel akivel majd félórát elbeszélgettünk.
A Nagy mező
A hölgy a terület kezelője volt,mert,hogy ilyen is van!Ketten vannak ők kezelik ezt a szép rétet és a környék kilátóit is.Kellemes hangja volt,így élvezettel hallgattam miket mond.Érdekes dolgokat mesélt elsősorban az ide tévedő emberekről,hogy mennyi hülye és természetromboló jön el erre.Álmomban sem gondoltam,hogy ennyi hülye van,vagy legalábbis azt,hogy még ilyen helyekre is eljönnek.Elmesélte hogyan rongálták meg a fenti kilátót ahonnan jöttünk éppen,hogy szándékosan tűzet raktak az erdőben meg ilyesmikről...döbbenettel hallgattuk.Persze szerencsére sok a normális is.A kilátóról mesélte,hogy koránt sincs az olyan jó állapotban mint én gondoltam,felkellett kicsit újítani pont a rongálások miatt,de statikus szemmel max öt évet adnak még neki...Tehát jókor jöttünk és még élvezhettük.Beszélgettünk volna még,de mennünk kellett tovább,de igazán jól elvoltunk itt ebben a félórában.Ráadásul a hölgy útba is igazitott,mert két felé is lehetett menni tovább,mondta melyik a jobb lehetőség és azt is,hogy negyven percre van innen a másik kilátó.
Ott pihentünk és beszélgettünk
Tovább...eleinte ok minden,aztán dagonya...
Folytattuk a túrát még a kéken amelybe később belejött a sárga jelés,majd a kék elhagyott minket és már a sárgán haladtunk.Itt ezen a részen jött rá legjobban az eső.Plusz még az út is helyenként dagonyásra váltott.Ha ez még nem volt elég durva emelkedők sora köszönt szembe...kemény szakasz volt így.Nem soká aztán elértünk egy újabb leágazást,ez vezetett fel a Berzsenyi kilátóhoz.Ez az út szűk volt a bokrok és a növényzet mellett igen közel volt két oldat...és ugye esett az eső...a növényzet meg igen vízes volt,így mire elértem a kilátóhoz rajtam sem volt száraz pont,csupa víz lettem mindenhol...Jól mondta a hölgy,valóban negyven perc volt az út.Itt már 355 méter magasan voltunk és itt volt előttünk az újabb kilátó.
A Berzsenyi kilátó
Ennek a kilátónak már volt teteje.Persze mondanom sem kell mire felértünk az eső elállt..Ide csak egy lépcső vezetett fel,viszont az szélesebb volt mint a másik kilátónál a kettő együttvéve.A kilátószint is jóval tágasabb volt.A kilátó úgy tűnt jó állapotban van,de azok után amit a másik kilátóról hallottunk ez már nem vettük biztosra.A kilátás innen is lenyügőző volt.Nagyjából ugyanazt láttuk mint a másik kilátóból,csak 124 méterrel magasabbról....és persze láttuk lejebb az előző kilátót és feljebb egy másik kilátót is,ahová ezen a túrán már nem szándékoztunk felmenni.Vízesen is élvezhető volt az egész.
Zolikával voltam ezen a túrán is,aki Gergő elvesztését követően vált fő túratársammá
Kilátás a Berzsenyiből
Lejövet visszamentünk a sárgára,de már nem azon a vízes szűk úton,hanem egy normális másikon.Innen fordult vissza a túra Keszthely felé.Elértük tehát a két fő célt.A két kilátó közül ez a Berzsenyi tűnt a jobbnak.A visszaút csak eleinte volt ugyanarra mint amerről jöttünk.Nem mentünk vissza a kéken a Nagy mezőre hanem előtte a sárgát követve letértünk erről az irányról.A sárga aztán már csak ereszkedett,felfelé már nem kellett menni.Nem volt egy látványos útvonal és helyenként szűk sötét erdőkbe ért be amely tele volt szúnyogokkal.Hosszú ideig úgy nem történt semmi,míg elértük a Vadlánliki leágazást.Ez a kilátótól legalább három kilométer volt.
A Vadlánlik
Természetesen nem hagyhattuk ki a Vadlánlikat sem,amely egy barlang volt!Nem túl nagy,de igen tágas.Akár ott benn lehetett volna egyet aludni is.Egy kisebb,de szép sziklafalban volt.Ez a környék is szép volt.Megcsodálva ezt is visszamentünk a sárgára,amely már levezetett Gyenesdiásra.Leérve a faluba láttuk,hogy ezt bizony nem szegény emberek lakják...Ennek is megvolt a maga előnye,legalább nem a pincében barnult emberektől nem kellett tartani...Végül kikötöttünk ott ahol bejöttünk a faluba Keszthely felöl.Még visszakellett menni Keszthelyre,ott a Balatonhoz szándékoztunk kimenni.
Visszaérve Keszthelyre
Természetesen erre már újra betonutak vezettek.Visszaérve kimentünk a Balcsihoz.A part mentén is egy szép park volt.Itt voltam a Balaton déli végénél,hát ide sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Ugye maga a hegység itt van a Balaton nyugati peremén a déli végénél.Szép rálátás volt a tóra és a hegységre is.Szerencsére a kilátótól már nem esett az eső sem.Itt szétnéztünk még,egy óriáskereket is láttunk.A kikötőbe kisétáltunk többek között.A nem túl kellemes idő ellenére is sokan mozogtak erre.
Az óriáskerék
A parton
A túrát egy babgulyással fejeltük meg.A parton voltak kellemes kajáldák.Majd egy hütőmágnest vettünk.A legvégén pedig visszasétáltunk az állomásra.A hazaút sem okozott különösebb problémát,illetve az egyik állomáson felszállt a vonatra egy pár hülyegyerek,magukat félistennek hisző pöcs akik a vonaton hangoskodtak kellemetlenül.Szerencsére nem soká aztán le is szálltak.Az út további része kellemes volt.Fél 11-re értünk haza Dunaújvárosba.
Nem volt éppen jó időnk,de a túra jó volt és kellemes.Sok látnivalóval és végre eljutottunk a Keszthelyi-hegységbe is.Ez volt idén a tizedik túránk (+2 meccstúra is akad).Most kb.16 kilométert mentünk,így idén 173,3-nál tartunk.Ami 17,33-as átlagot jelent.
