Nem néztük meg a tűzijátékot

A közelgő augusztus 20.-ról jutott eszembe az utolsó együtt töltött augusztus 20.-ánk Gergővel.Ugye ez a nap valahogy mindig is emlékezetesre sikerült az életemben,volt olyan,hogy rossz dolog miatt,de álltalában azért mert valami jó történt.Gyerekkoromban például augusztus 20-án vittek el elöször a budapesti vidám-parkban.Vagy az első szerelmemmel augusztus 20-án volt az első jelentősebb randevúnk.Aztán egy másik szerelmemmel,ekkor vesztünk elöször össze.Volt olyan,hogy ekkor indultunk nyaralni,volt olyan év is amikor ezen a napon berendeltek túlórázni (utólag kiderült ezt nem tehették volna meg).Aztán ahogy Gergő cseperedett felfelé,vagy túráztunk,vagy a helyi rendezvényekre mentünk aminek egy-egy jobb koncert volt a vége és persze a tűzijáték.Nálunk ez az augusztális a Szalki-szigeten szokott lenni,oda lementünk a tízes években szinte minden augusztus 20-án.A dolog viszont 2017-re ellaposodott kissé,így már nem mentünk le.Mivel azonban a Felső-Dunapartról kitünő rálátás volt a sziget öblére,így onnan néztük meg 17-ben a tűzijátékot,aztán jöttünk haza,a koncert nem érdekelt minket mert valami olyasm volt amit már nem szerettünk.
A tűzijáték fentről is élvezhető volt.

Ez a kép nálunk készült,de az évet nem tudom

Úgy gondoltuk 2018-ban is a felső Dunapartról nézzük majd meg.Előtte elmentünk csavarogni,fagyizni a városba.Mondták a tv-ben egész nap,hogy eső és vihar is várható majd és ugye mindenki emlékszik a tragikus 2006-os budapesti tűzijátékra...azóta azért benne van az emberben a félsz.Nálunk ahogy kezdett hajlani a délután a késő délutánba még semmi sem jelezte,hogy bármi baj lehet majd.Vigan csapattuk Gergővel a város utcáit.Nagy kedvem mondjuk nem volt kimenni a tűzijátékot megnézni,mert másnap reggel dolgozóba kellett mennem és ilyenkor már nagy kedv nincs...de mentem Gergővel,az volt a lényeg,hogy ő jól érezze magát.Ám este fél 8 után hirtelen felkezdett támadni a szél.Egyre erősebben.Úgy tünt küszöbön van a vihar...Mondtam Gergőnek tűzijáték lefújva,irány haza mielőtt elkap a vihar.Nem tetszett neki és ennek hangot is adott,de aztán végül is sikerült meggyőzni.Mondtam jövőre eljövünk,sőt megígértem neki,hogy jövőre már felmegyünk megnézzük a pestit inkább.Végül is hazaérkeztünk,így a 2018-as helyi tűzijátékról lemaradtunk,amit végül is rendben megtartottak...

Ez a kép már csak illősztráció a történethez

Ugyanis mire hazaértünk a szél lecsendesedett a vihar pedig elkerült minket.Már Gergőnek sem volt kedve visszamenni,meg oda sem értünk volna már.Kicsit sajnáltam a dolgot és lelkiismeret furdalásom is lett.Nem kellett volna így megijednem egy pár erős széllökéstől és elrontani a gyerek szórakozását.Aztán annak fényében,hogy pár hónap múlva Gergő elment,erre gondolva még ma is kinoz a lelkiismeret...Pokolian sajnálom és bánom,hogy nem mentünk el megnézni a tűzijátékot...Ha tudom mi történik,a legnagyobb vihar sem tartott volna vissza.
Így azonban a jóisten sem mossa le rólam ezt a bélyeget...

Kedvenc kilátóinknál (7.) - Cigány-hegyi kilátó

 Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.

A mostani augusztusi részben azt a kilátót mutatom be,amelyben a legtöbbet jártam.

A kilátó

A Kelet-Mecsekben Kisújbánya felett,az 524 méter magas Cigány-hegyen találjuk meg a kilátót,amelyhez számos jelzett turistaút vezet,de csak egy megy ezek közül fel magához a kilátóhoz.(a sárga és a belöle kiágazó sárga3 jelzés).

Maga a kilátó nem mindig így nézett ki ahogy napjainkban.Az eredeti kilátó egyes leírások szerint 1978-ban,más leírások szerint 1980-ban épült.Jómagam is mintha az 1980-as táblát olvastam volna a kilátón.Búzás Endre tervezte a terméskövől épült kilátót,gránit névtáblával ellátva.A kilátó ekkor egy szintes volt,aljában egy a mai napig münködő esőbállóval vagy inkább beülövel.A kötalapzaton egy kis tetőszerkezet volt,fa korláttal körban ellátva maga a kilátószint,amely aztán nem bírta az időjárás (és a vandálok?) viszontagságait,így idővel tönkrement,eltört és el is tűnt.

Ilyen volt a kilátó

Azokban az időkben pompás körpanoráma nyílt innen a Kelet-Mecskre.Ám az idő nem állt meg és a kilátót körülölelő erdő fái bizony nőttek és nőttek,míg egy szép napon már teljesen megfosztották a vándort a kilátástól...Fura,hogy erre az eshetőségre Búzás úr a tervező nem gondolt...

A Mecsekerdő Zrt. és a Duna-Dráva Nemzeti park összefogásával aztán 2007-ben megmagasították,egy vasszerkezetet húztak a kilátó szintre és közel öt méterrel magasabbra helyeztek egy új kilátószintet,ahová csigalépcső vezet fel.Odafenn viszont elég kicsi helyet sikerült csak összehozni,így egyszerre három embernél több nem igazán fér el.Igy csoportoknak időbe telhet míg mindenki megcsodálja a kilátást.

Fura,hogy ekkor a felújításkor is jártunk itt.A kicsi hely ellenére odafentről újra élvezhető a kilátás és az ország egyik legcsodásabb körpanorámája fogadja a vándort.

Ám az idő továbbra is halad és a fák még mindig nőnek a környéken...

Népszerűsége töretlen

A kilátó magasságáról nincs információm,becslésem szerint kilenc-tíz méter körül lehet.Mivel jó helyen van,gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepén,így annak 85%-a belátható odafentről.

A kilátó népszerűsége óriási,hiszen magam is tanúsíthatom,egyszerű hétköznapokon is voltak itt szép számmal.Én ebben a kilátóban jártam a legtöbbször és mondanom sem kell,hogy az első számű kedvencem.Elöször Sándorral voltam itt 1986-ban,aztán még vagy hússzor... Sándorral,haverokkal,Mónival és Gergővel is.Utoljára nincs két hónapja (e sorok írásakor),hogy itt jártunk,egy a Kelet-Mecseket északtól-délig átszelő túra keretein belül.

Gergő utoljára 2016-ban volt itt emlékezetem szerint,akkor is a Kelet-Mecseket szeltük át,csak akkor kelet-nyugati irányban.

Jó magam a kilátónál

Gergő is eljutott ide,talán kétszer is,de lehet háromszor

Mondanom sem kell,hogy számos gyönyörű és élvezetes emlékem van innen.Ez az a kilátó amelyben még éjszaka is jártam.Örök emlék és mint mondtam első számú kedvenc kilátóm,már csak azért is mert jártam itt a két legnagyobbal is:Sándorral és Gergővel (sajnos nem egy időpontban).

Aggódom,hogy újra benővik a fák és már nincs hova magasítani a kilátót.Úgy gondolom ennek majd akkor fakivágás lehet a vége,amit ugye alapból nem díjazok,de ez esetben ez lehet majd az egyetlen megoldás.

A kilátószinten ennyi a hely

A kilátás egy szelete

Ha egészségem engedi,akkor ezer százalék,hogy jövök még ide.Remélem a kilátó állja az idők és az esetleges vandálok próbáját.Legutóbbi ittjártamkor úgy tűnt,hogy még rendben van,noha itt-ott azért már látszódtak a használatból eredő kopás jelei ugymondd.De még rendben volt.Maradjon is így,mert páratlan élményt nyújtó kilátó!

Könnyen elérhető a Kelet-Mecsek majd minden pontjáról,vezetnek erre jó minőségű jelzett turistautak,de mondom elsősorban a sárga sáv a legjobb ide,amely ugye Kárászról vezet a Zengőre.Felkeresését bátran ajánlom mindenkinek.Nem fog csalódni!

Túra a Köröshegyi-völgyhídhoz

Ez is egy olyan túra volt,amelynek gondolata már évekkel ezelőtt felvetödőtt.Még Gergővel agyalgattunk ezen is egykor rég...de mindig úgy voltunk vele,hogy egyszer majd eljövünk,majd valamikor a jövőben... Hát a történtek ismertek,Gergővel már sajnos nem volt lehetőségem eljönni.Aztán hiába volt ez letervezve már tavasszal,ami akkor a koronavírus járvány miatt elmaradt.Telt múlt az idő és némileg a felejtés homályába süllyedt ennek a túrának is a lehetősége.Semmi sem jelezte,hogy ezen a hétvégén majd ide jövünk el.Előzetes tervünk mostanra a Tamási parkerdő bejárása volt.Ám hiába annak közelsége hozzánk,a tömegközlekedés ide,hagy némi kívánnivalót.Így egyenlőre ejtettük azt a túrát.Gondolkodtunk akkor mi legyen?Sokáig Hollókő mellett voksoltunk,ám az meg igen messze van és oda sem egy életbiztositás a tömegközlekedés.Korán kell indulni,keveset lehet ott tölteni,mert aztán időben kell visszajönni,ha mindent elakarunk érni.Így ezt is ejtettük.Akkor hát mi legyen?Három túra került képbe ahová viszonylag jó a közlekedés is.Az első a mecseki Zengő ahol az új kilátót néztük volna meg.Ehhez azonban úgy itéltem meg túl meleg van.Ezt a túrát nem a legnagyobb kánikulában kéne megcsinálni,ez inkább egy őszi vagy tavaszi túra.A második túra pedig Fonyódra vitt volna,a hely dombjainak és kilátóinak bejárása lett volna a műsor.Ez szimpinek is tűnt.De ez ugyanarra van mint a Köröshegyi-völgyhíd is amely így újra előjött a tudat mélyéről.Mondtam akkor haladjunk módszeresen,ne a távolabbihoz menjünk elöször,hanem a közelebbihez ha már ugyanarra kell menni.Így győzött a Köröshegyi-völgyhíd túra!

A csodás Balaton,szemben a Tihanyi-félsziget

Zoli barátommal vágtunk neki és annak ellenére,hogy nem a legkorábban indultunk,már fél kilenckor Balatonföldvárra értünk,egy belföldi utazásra is igénybe vehető nemzetközi gyorsvonatnak hála.A tervünk az volt,hogy követjük a településen átvezető piros jelzést amely már az első kilométereken sok látnivalót ígért.Ez aztán ki is vezet a viadukthoz.Onnan aztán átmegyünk Zamárdiba megnézve minden útba eső látnivalót.Számoltunk azzal a lehetőséggel is,hogy majd valahol átkell varriálni a túrát,hisz új ismeretlen területre érkeztünk,nem tudhattuk mi vár ránk.Így is lett,na de menjünk sorjában.

A kikötőben

Mondhatni kellemes volt az út Balatonföldvárra.Ahol leszállva a vonatról hasonlóan mint pár hete Zánkán,javasoltam,hogy nézzük meg a közeli Balatont.Így kisétáltunk a helyi kikötőbe,ami nem volt messze.Nagyjából ezer vitorlás parkirozott benn éppen.Egy pár ki-ki ment,vagy éppen bejött a kikötőbe.Fantasztikusnak tűnt az egész helynek a milliője.Gondtalan,boldog emberek amerre csak mentünk.Szétnéztünk,kimentünk a moló legvégére,rácsodálkoztunk a magyar tengerre,útközben kedves emberekkel is találkoztunk.Ahogy forgattuk filmünk kezdő jelenetét,az egyik pecás srác közben figyelgetett,aztán csak ámult majd kedvesen jó utat kívánt.Így akkor a kikötő után nekivágtunk a túrának,követve a piros jelzést amelyre semmi panaszunk nem lehetett.Kiválóan felvoltak festve a jelzések.

A kálvária

A településről nem tudtam eldönteni,hogy falu-e vagy város-e.Mármint Balatonföldvár.Az interneten kutakodva azt láttam,hogy mindössze kétezer lakos...akkor ez nem lehet város.Ám a település utcái nem azt a képet mutatták,hogy kétezren lakják hanem inkább húszezren...és városias jellege is volt.Persze ezek zöme itt nyaraló turista lehetett.Sok érdekesség akadt útközben,ezek legmurisabbja volt egy Férfimegörző garázsszerűség.Legalább megtudtam,hogy ilyen is létezik.Na aztán akadtak vár kinézetű nyaralók,kúriák,kápolnák,kálvária stb... majd az út felfelé kezdett menni.Mint megtudtam a helyi magaspartra amely aztán bőven szolgált látnivalóval.

Az első kilátás

Ahogy haladtunk felfelé egyre jobban kezdett kibontakozni a pazar kilátás a magyar tengerre.Kifejezetten élvezetes szakasza volt ez a túrának.Egy kilátást is biztosító presszó került utunkba.Úgy döntöttünk itt iszunk egy kávét és gyönyörködünk kicsit a kilátásba.Balaton lévén nem volt túl drága hely.Fogalmazzunk úgy,ez még belefért.A kávé után még kicsit felfelé kellett menni.Fent egy sétány bontakozott ki,még az elöbbieknél is jobb kilátással.Pazar hely volt!Olyan ahonnan nem szívesen megy tovább az ember.Kicsit el is időztünk itt.Még nem haladtunk két kilométert sem a túrán és lám mennyi látnivaló.Jó választásnak tűnt ez a buli.Tovább menve pedig ott volt egy csúcsszuper kilátó!

A kilátó/látogatóközpont

Ezt nem hagyhattuk ki.Mind kiderült ez itt a Hajőtörténeti látogatóközpont magával a kilátóval ami 25 méter magas volt.Háromnegyed tíz volt,ez meg tízkor nyitott.Megvártuk.A belépő ugyan borsos volt kicsit,de elfogadták legalább a szép kártyát,így azzal fizettünk.Pazar volt a létesitmény belseje is.Tényleg első osztályú.Csigalépcső vezetett fel a kilátószintre,persze enegem ez érdekelt elsősorban.Odafenn teljes százszázalélos körpanoráma fogadott minden képzeletet felülmúló fantasztikus kilátással.A lehető legjobb állapotú kilátó volt ez,melyekbe valaha is jártam.Jártam már sokban pedig...Nekiálltunk gyönyörködni és jó negyven percet fent lehettünk.

Kilátás dél-nyugat felé

Kilátás észak-nyugat felé

Valóban nagyon szuper volt,de nem kifejezetten ezért jöttünk.Túránkból még nagyon sok volt hátra és kezdtük elszórakozni az időt,félő volt,hogy nem érjük el az utolsó vonatot amivel hazajöhetünk.Ez a tömegközlekedés átka ugye,buszhoz,vonathoz van kötve az ember.Lejöttünk hát és folytattuk a túrát.A piros jelzés itt a kilátónál jött el a Balatontól és vett keleti irányt a Somogyi-dombság felé.Még egy kicsit a település legdélibb utcáján haladt,ahol nem szegény emberek laktak...majd beért a helyi parkerdőbe.Mondhatni stilust váltott a túra,az eddigi kilátós szép szakaszt felváltotta az erdei,profilunkba sokkal jobban beleillő rész.

Már az erdőben

Az út teljesen jó volt ahogyan a jelzések is.A levegő is kellemesebb lett,mert kezdett egyre inkább kánikulába hajlani a dolog.Zolika közben a fényképezőgépével volt elfoglalva,jelentősen lassítva a túrát.Megtelt a memoriája azt törölgette.Hiába szajkozóm neki vegyen egy okostelefont,mintha a falnak beszélnék.Ezt már pedig sok túrán eljátszotta.Szóval ismért időt vesztettünk,kezdett a fejemben összeállni egy változtatás az útvonalat illetően.Az erdei szakasz nagyjából másfél kilométer hosszú lehetett.Majd az út észak-kelet felé kijött az erdőből,már a Somogyi dombok ölelésében haladva.Egy lábra(!) lettünk közben figyelmesek.Igen egy őzlábra,test nélkül... szegény őzikéből ennyi maradhatott.A tetemet nem láttuk,büdöset sem éreztünk,lehet felfalta valami?

Őzláb

Talán 200-250 méter magasan is lehettünk,hisz igencsak lefelé menetet vett az út.Közben egyre inkább fel-feltűnt az amiért jöttünk:a Köröshegyi-völgyhíd.Egyre jobban látni lehetett ahogy haldtunk előre méterről méterre.Valóban gigantikus,fantasztikus építmény volt amelytől szinte leesett az állunk.A hatalmas viaduktot abban az időben adhatták át amikor a mi Pentele-hídunkat,valamikor 2007 nyarán.A híd alá érve elkellett búcsúznunk az eddig kifogástalanul ide vezető piros jelzéstől,az ment be tovább a dombság mélyére.Mi pedig a híd alatt kanyargó útról ami itt már jelzetlen volt,csodáltuk a hatalmas építményt.

Elöször túrázásaim történelmében:a Köröshegyi-völgyhídnál

Zoli fotózgat

A híd alatt egy ponton láttuk a zöld+ jelzést,ez vinne Zamárdi felé ugye,de soha többet nem láttunk aztán ezen a részen.Figyelmesek lettünk viszont keresztekre,nem is egyre!Olyan keresztekre amely sírokon is vannak.Sajnos név is volt rajtuk.Arra gondoltunk,talán páran itt lehetettek öngyilkosok,alighanem a hídról ugorhattak le.Mentünk végig a híd alatt.Olvastam,hogy itt is van valahol valami látogatóközpont,de nem láttuk nyomát.Egy hídmesteri telepet láttunk,de gondolom az nem az volt.Az út szépen ment a híd alatt,majd annak északi vége felé durva emelkedőbe kezdett.Itt már alapos kánikula volt,így a szokásosnál nehezebben bírtuk.A vízkészletünk közben kifigyóban volt.

Csodás építmény

Felérve egy a híddal merőleges országútat találtunk.Elindultunk rajta dél felé.Tudtam valahol majd keresztezi ezt a zöld+ jelzés,ami nekünk kell a folytatásban.Ám a meleg és az emelkedő a vártnál jobban kitikkasztott bennünket.Késésben is voltunk,így végül is meghoztam azt a döntést,hogy nem megyünk Zamárdiba,hanem vissza Balatonföldvárra inkább.Mint kiderült ez sem volt olyan jó döntés,nem igazán volt innen közelebb mint Zamárdi...Na de legalább volt útközben vályú!Ahová betértünk egy kicsit sörözni a forróságban.

Köröshegyen

Köröshegy településen jártunk amúgy,a kocsmában pedig kellemes hüvös volt.Zolika is bevállalt egy sört,noha a betegsége nem nagyon engedi.Én megittam kettőt.Majd folytattuk az utat.Azthittem összenött a két település Köröshegy és Balatonföldvár,de nem.Sőt Szántód jött,nem Köröshegy és Szántód volt inkább összenőve Balatonföldvárral.Na persze majd minden déli parti település szinte összevan nőve.Egy hosszú betonutas szakasz következett.Lehet mégis jobb lett volna Zamárdiba menni,normális turistautakon...leértünk a 7-es útig,ahol dél felé vettük az irányt.

Köröshegy nevezetességei

Nagyjából három kilométer múlva újra ott voltunk a Balatonföldvári kikötőben.Bezárult a kör.Itt ettünk egy babgulyást,amely valamivel drágább volt mint anno Hosszúhetényben,viszont annak színvonalától messze elmaradt.Azért jólesett.Sétáltunk egyet még a kikötőben,leültünk a Galamb-szigeten ami itt volt,onnan bámultuk a vitorlásokat és a Balatont vagy egy órán át.Néztük az emberek gondtalan életét,egy kicsit irigyeltem is őket.Iszonyatos meleg lett közben,szerencsére árnyékban voltunk legalább.

Bezárult a kör.Újra a kikötőben

Még betankoltam italokból az útra,azt elmentünk a közeli vasútállomásra.Megvettük a jegyet és megvártuk a vonatunkat.Visszafelé is valami szuper vonattal jöttünk,kellemes és kényelmes utunk volt.Székesfehérváron aztán elmentünk még a helyi Media Marktba,Zolika akart valamit venni,majd a pláza elött üldögélve vártuk a buszunk indulási idejét.Innen busszal mentünk aztán haza.Kilencre itthon voltam.Végül is kellemes jó buli volt,egy kicsit aztán ugyan bántam,hogy nem mentünk el Zamárdiig.Jobb lett volna ez a túra az eredetileg tervezett időpontban tavasszal.
Azért így is jó volt!

Sajnos a túráról készült film technikai okok miatt nem sikerült (...),de
a kulcsfontosságú részt sikerült megmenteni:

Elfogyott a szotyola...

Mióta az eszemet tudom,ott ült a kis székén a dunaújvárosi stadion bejáratának tövében.
Előtte két vagy három műanyag szatyor,tele szotyolával és tökmaggal.

Már messziről hallani lehetett: "Van szotyolám,tökmagom!"

Én rendre megvettem a jegyem a pénztárnál,aztán oda mentem hozzá.Mindig.Minden egyes meccsnél.Csak annyit kérdezett most mennyit?Mondtam,aztán mindig csak azt felelte vedd ki nyugodtan.
Én meg kivettem.Ahogy évtizedek óta mindig...

Többé már nem vásárolok nála.

Mostantól te se keresd a meccsek előtt a szokásos szotyi, vagy a tökmag porciódért, a megbízhatóként tálalt baráti, és bizalmas információkért, mert már másutt tartja fönt a hivatalát. Ahogy egy barátom írta nekem, „elment a focija után”…

Elfogyott a szotyola...

Földvári gyerekként ő is rúgta a labdát. Tizenhat évesen került a csapatba, a Megye I.-ben harcoltak a sikerükért. A gyepről ugyan ő is kiöregedett, de a foci és a sport iránti szeretete örökre megmaradt.

Talán te sem tudtad a polgári nevét Pataki Istvánnak, mert sanszos, hogy hivatalosan mindannyian Tupóként anyakönyveztük az emlékeink közé. Remélem téged is megkiabált legalább egy – két alkalommal, mert ha nem, akkor a válladon, a melleden és csak az ilyen régi vágású profik által látható módon, a szívedben hordott tetszőleges csapatzászlódtól függetlenül, nem is látszottál igazi szurkolónak! Ő az volt. Megismerte a maga fajtáját.

Mindig valami hasonló külsővel láttam, mert kortalannak tűnt, pedig az idén betöltötte a 78. évét. Bácsinak kevesen, talán a legfiatalabbak, és a jó messzi vidékről (először) érkezők szólították.

Sajnáljuk, hogy így döntöttél és elmentél a többiek után. Jó és keserű évek állnak mögöttünk. 
Te és mi, ünnepként éltük meg a meccsek hangulatát... 

Isten veled barátom!

Sokszor beszélgettünk,mert volt,hogy nem a meccsen futottunk össze hanem a buszon vagy valahol a városban.Sosem csak egy köszönés volt ha találkoztunk.Volt olyan,ha a készletet sikerült eladni,feljött a lelátóra és ő is nézte a meccset.Ha épp a közelemben ült le,akkor ott is beszélgettünk.A szívemhez nőtt...és most,hogy elment hullanak a könnyeim..

Isten veled Tupó bácsi!

A szotyola elfogyott.

A csapat tiszteletadása.A soron következő meccsen - a pirosak a mieink.

szöveg forrása: részben saját,részben Dunaújváros futsal

Túra a Bottyán sánchoz

Már régóta tervben volt véve a Dunaföldvár közelében található Bottyán sánc.Aztán valahogy nem akart összejönni,aztán kicsit le is mondtam róla.Ám a sors mégis úgy akarta,hogy eljöjjek ide.Tegnap este haveri összeröffenés volt és ott beszéltük meg,hogy ma mégis elindulunk erre a túrára.Így hát ezúttal is Zoli barátommal vágtam neki az útnak.Mivel a hely nincs messze Dunaújvárostól,így csupán a 10.20-kor induló busszal indultunk el a közeli már Dunaföldvárhoz tartozó Vilmosusztára,ahová 10.45-re meg is érkeztünk.Indulhatott a túra,amely nem tűnt hosszúnak,hisz a Bottyán sánc után úgy terveztük a Baracsi halászcsárdánál fejezzük majd be a túrát.Ott pedig lenyomunk majd egy babgulyást.Vilmospusztán leszállva a buszról és átmenve a 6-os úton már ott is voltunk a piros sáv és a mária zarándokút jelzésen,annál a kapunál amiről a közelmúltban írtam.Mégpedig azon okokból mert lemagánterületezték a jelzett turistaútat,lezárták és egy tábla szerint ki is tiltották onnan az arra tévedő vándort.Most azonban a kapu nyitva volt!

Nyitva van az aranykapu...

Nyitva volt,a magánterületet jelző táblának a fele pedig levolt törve.Talán olvasta valaki a múltkori bejegyzésem erről?Így aztán könnyen neki is indultunk az útnak.Amelynek első szakasza igen kellemes volt,hisz az út két oldalán sorakozó fák pompás árnyékot és klimát adtak.Könnyedén haladtunk.Egy ponton aztán az út északi irányt vett,de volt egy leágazás kele-dél felé.Erre mentünk,mert tudtam,hogy erre van a Bottyán sánc.Kissé lefelé vezetett az út,egy lovarda szerűség mellett haladtunk el,egy árva állat sem volt odabenn.Aztán egy szép zöld területre értünk le.Egy zöld rét pompázott észak és dél felé.Szemben egy ártéri erdő mosolygott.Dél felé,kicsit nyugatra nézve pedig hatalmas lösz falak emelkedtek.Annak valahol az oldalában volt a Bottyán sánc.Szép hely volt!

Szép hely volt!

Több felé is ment innen az út,végül is délnek mentünk a Bottyán sánc írányába.Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés,mi is az a Bottyán sánc?Nos akkor mielőtt továbbmennénk egy kis történelem óra:

Dunaföldvártól északra kb. 1,5 kilométerre, a Duna jobb partja feletti magas parton található a fákkal, bokrokkal benőtt földerőd.

A Rákóczi szabadságharc idején Dunaföldvár-Dunakömlőd térségében a Duna mentén sok harc volt a dunaföldvári átkelőhely birtoklásáért, amely hol kuruc, hol labanc uralom alatt állt. II. Rákóczi Ferenc Bottyán János tábornokot bízta meg a dunai átkelők védelmével, hogy a Duna két partján harcoló seregei egymással folyton érintkezhessenek. 1704-1705-ben öt új erődítményt építettek a kurucok, ezek egyike a Dunaföldvártól északra található Bottyánsánc. A keleti oldala a függőleges löszfalra épült, a többi oldalt két szögletes, kiugró bástya védte. Délről és nyugatról természetes eredetű vízmosás, az északról pedig egy mesterséges 8-10 méter mély árok vette körül. Elhelyezkedése alapján a földvári átkelőt uralta. Földvár 1705. évi ostromára 1704 végén emeltethette Bottyán János. Tervezője nem ismert, de a fejlett védelmi rendszere alapján valamelyik francia hadmérnök építhette. Mivel a támadás meghiúsult és hidat is Dunakömlődnél építettek a sánc feleslegessé vált.

Bottyán János (~1640-1709) 1683-tól az esztergomi várlovasságának főhadnagya volt, 1685-ben pedig vitézül megvédte a várat Ibrahim budai basa ellen. Részt vett Lotaringiai Károly, Badeni Lajos és Savoyai Jenő oldalán a délvidéki várak visszavételében. Hősiességéért Lipót császár ezredessé és egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. 1696-tól 1698-ig Kecskemét, Cegléd, Kőrös és vidékének hadi kormányzója volt. Bottyán János a csatározásokban elvesztette egyik szemét, ezért katonái Vak Bottyánnak nevezték el. 1698-ban I. Lipót császár a házát nemesi kúriává avatta, mindennemű adó alól felmentette. Ez az adománylevél az első olyan irat ahol Vak Bottyánnak nevezték. 1703. december 8-án átadta Zólyom várát Rákóczinak, aki még decemberben kinevezte Bottyán Jánost a dunántúli hadak generálisának, majd 1704. január 2-án új hadsereg szervezési megbízást adott neki. Ezután Vak Bottyán lett a kuruc háborúk leghősiesebb, legendaszerű alakja. Egymásután aratta diadalait, mindenütt ott volt a végveszély pillanatában, a legválságosabb helyzetekben az ő vakmerő hősiessége döntötte el a csatát. Katonái lelkesedéssel csüngtek rajta és elszántan követték a csatákba.

Kopár dombtető

Alatta erdőség

Az út a Duna völgyében haladt a domb alatt.A domboldal végig erdős volt,de a tetején kopár.Tudtam valahol az erdőben van a sánc.Ám nem volt sehol sem bejáró.Úgy döntöttem haladunk míg nem találunk valamit ahol belehet hatolni a domboldali erdőségbe.A 100-110 méter magas domboldal sok helyen megkapóan szép volt.A hely is kellemes volt.Egy apró bibi volt csak.Kezdett egyre több és több szúnyog lenni.Nem véletlen,hiszen a másik oldalon egy ártéri erdő és a Duna vigyorgott egyre jobban.Mentünk tovább,de az út nem be a domboldali erdőségbe fordult hanem be az ártéri erdőbe!Hűha gondoltam,hogy lesz ebből Bottyán sánc?Nem baj,mondtam menjünk tovább az úton,azt meglátjuk mi lesz.Hátha csak bemegy itt,azt kijön egy másik ponton.Behatoltunk hát az ártéri erdőbe.

A Duna völgyében

Az erdő csodaszép volt,a levegő és a klima rendkivül kellemes.Tökéletes helynek tűnt ám az idillt megzavarta a itt tapasztalható szúnyog invázió.Mentünk még azért egy darabon,de egyre jobban csapkodtunk,vakaróztunk,zavartuk a szúnyogokat.Egy ponton nyilvánvalóvá vált,hogy ez itt kapufa.Ez az út erre nem fog elvezetni a Bottyán sánchoz.Visszafordultunk hát.Kiérve az erdőből a szúnyog invázió is elviselhető szintre csökkent.Ám nem tudtam,hogyan érhetjük el a sáncot.Nem volt más választásom itt-ott be-be tekintettem a domboldali erdőbe,hátha lesz valami csapás amiről tudni fogom,hogy az amit keresünk.Sikerrel is jártam,bert pár méter után felfedeztem,hogy egy út visz felfelé a domboldali erdőbe.Tudtam ez lesz az!

Trappolás felfelé

Kissé meredek de rövid szakasz következett felfelé,Az út két oldalán már kivehető volt az egykori sánc vonalvezetése.Feljebb két nagy lösz "szikla"szerűség hajolt be az útra.Szép volt!Visszavett meredekségéből az út,viszont egyre inkább benőtte azt a növényzet,de azért lehetett haladni.Ökörnyálak és pókhálók nehezítették a haladást és volt szúnyog is,igaz messze nem annyi mint az ártéri erdőben.Az útról utak ágaztak le,majd azokról újabb utak.Kész labirintus kezdett kibontakozni.Itt ott voltak a fákon valami útba igazitó nyilak is.A lényeg az egykori földvár nyomai viszont mindenhol jól kivehetőek voltak.Kevertünk erre-arra.Több kisebb buckát is megmásztam,voltak igen merdekek és csúszosak,de ezúttal sem estem el sehol.

Ez már a sánc része

Amiért jöttünk végül is láttuk.Egy pont után úgy döntöttünk kimegyünk az erdőből mégpedig fenn,hogy majd valahol a kilátást is megcsodálhassuk.Kezdett kellemetlenné válni a sok pókháló és szúnyog.A labirintusból viszont nem is volt olyan egyszerű kitalálni.De aztán végül is üggyel-bajjal sikerült és már odafent voltunk a dombtetőn.Odafenn a távolban kibontakozott a 6-os út,előttünk pedig egy cukorrépa ültetvény volt.Út nem.Igy a szántóföldön haladtunk.Ami elszomoritott,hogy a kilátást megakadályozta az erdősáv.Tudtam valahol majd kell lenni kilátópontnak,hisz lentről látszódtak kopár részek.Ám egyenlőre nem volt...de fealdni botorság lett volna.

Néhány méterrel arébb sikerrel jártunk!

A kilátás egy szelete

Csodás kilátás bontakozott ki a dombtetőről.Alattunk a Duna völgye és maga a Duna.Észak felé látni lehetett a Pentele-híd kosárfülének felső részét és távolabb Dunaújvárost is.Ebből a szemszögből még sosem láttam a várost.Keletre az Alföld bontakozott ki,délre nem nagyon volt kilátásunk.Megkapóan szép hely volt!El is csodálkoztunk itt egy darabig,jó sok fotót készítve.Megint egy szép hely amely itt van a szomszédban...fedezd fel hazádat vándor...Szóval szép volt.Fel is festettük örömünkben hamar a sárga túristajelet.Miután kivizeltük magunkat elindultunk megkeresni az utat,lehetőség szerint a jelzett utat,mert érzésem szerint a közelben kellett lennie.

A kilátás egy másik szelete

Viszonylag könnyen meg is találtuk a jelzett utat.Ez pont a baracsi halászcsárdához vezetett.Adta magát a dolog,hogy ezen megyünk a továbbiakban.Erre jöttünk ugye 2018-ban az első túrán...Gergővel... Most azonban csak egy darabig tudtunk az uton menni,hisz az belevezetett egy járhatatlan dzsungelbe.Így visszafordultunk és lementünk újra a Duna völgyébe,ahol most nem délnek hanem északnak fordultunk.Itt egy teljesen jó út vezetett,amely itt-ott lement a Dunához is.

Szép helyek voltak a Duna mentén is.Egy darabig a folyóval párhuzamosan haladt az út,majd nyugati irányt véve pont a baracsi halászcsárdához vezetett.Megrendezni sem lehetett volna jobban!A terep nem volt nehéz,de a hőségtől kissé megizzadtunk.Bementünk a csárdába,ahol rendkivül udvarias kiszolgálásban volt részünk.Ettünk egy jó babgulyást és ittunk egy jó sört.Megvoltunk elégedve mindennel.Itt végződött tehát a túra,ami nem volt hosszú,talán mindennel együtt 7km.
A buszmegálló meg pont a csárda előtt volt,így kényelmesen haza is tudtunk jönni.Nem siettünk semmivel mégis az egész bulit négy óra alatt lezavartuk.Bottyán sánc is végre valahára tehát kipipálva!

Top10 legforróbb túra

Beköszöntött az augusztus és csak nem sikerült megúszni a nyarat komolyabb kánikula nélkül.Bár messze nincs (még?) az a nyári hőhullám ami a tavalyi nyarat jellemezte.Ha már kánikula eszembe jutott,hogy összegyüjtöm a legforróbb túráinkat.Azokat amelyeken nem elsősorban a távtól,vagy a terepviszonyoktól,hanem a hőségtől leheltük ki a lelkünket.Ugye aki túrázik,az tudja,hogy nem éppen a nyár a legideálisabb évszak a túrázásokhoz,sőt egy igazi túrázó ilyenkor már alig várja az őszt.A listában most nem csak a Gergővel megélt élményeim szerepelnek,hanem az összes forró túra az elmúlt negyven évből,ami eszembe jutott.Lehet van még ezeken kivül is,de most ezek jutottak eszembe.Szokás szerint visszafelé haladok a listában aszerint,hogy melyik túrán szenvedtünk a hőségtől leginkább

Természetesen mindegyikről van részletes beszámoló is a blogban..

10.Túra a Szent Orbán kápolnához

Elöször 2016 júniusának végén jutottunk el az Adonyi-szőlőhegyre.Gergővel jöttünk és már egy ideje szemeztünk a szőlőheggyel és az ott található Orbán-kápolnával.Kiváncsiak voltunk rá,így június utolsó szombatján nekivágtunk.Jó időnek tűnt,de semmi sem jelezte,hogy hőség lesz.Persze azzal számoltunk,hogy meleg azért biztosan lesz.Kulcsról tartottunk az adonyi vasútállomásig és a túra nagy részében nem is volt különösebb gondunk.Onnantól kezdett forrósodni a dolog amikor már magunk mögött hagytuk a kápolnát és a szőlőhegy alján lévő uton haladtunk.Onnan lett egyre melegebb és melegebb.Nagy nehezen értük el a Lívia-tavakat,majd az állomásig vezető utat.Ez utóbbin lett elviselhetetlen a dolog.Szarvasmarhák legelésztek a mezőn,de nekik is volt annyi eszük,hogy behuzódjanak az árnyékba.Mi meg aztán az M6-os sztráda alatti alagútban tudtunk hűsölni végre egyet,ahol kellemesen járt a levegő.Az út vége volt egyre elviselhetetlenebb.Persze ettől függetlenül jó buli volt ez is.Hazaérve pedig jól esett a hideg sör.

Akinek van esze az árnyékba húzodik...

9.A nagy Zengő túra

Amelyre ha emlékezetem nem csal 1997 augusztusának elején került sor.A Nyárádi kunyhóban nyaraltunk a haverokkal és ekkor ott volt velem Móni is,ugye ő hozta aztán a világra két évvel később Gergőt.Tudtuk,hogy kemény túra lesz,hisz meleg volt.Na és tudtuk,hogy majd Sándor vezeti a túrát aki nem fog sokat lacafacázni.Előtte este mégis kibuliztuk magunkat olyannyira,hogy két órát sikerült mindössze aludni.Reggel megjött a közeli faluból Sándor a megbeszéltek szerint és hiába volt nyúzott mindenki indulni kellett.Aztán a kóma mellé párosult a fokozodó hőség is,ami a Miske-tetőn érte el csúcspontját ahol szinte semmi árnyék nem volt.A megpróbáltatások és a nagy táv ellenére a túrát sikeresen megcsináltuk,sőt pl.Móni ekkor nyújtotta élete legjobb teljesitményét a túrákon,hiszen könnyű szerrel megmászta a Zengőt a legmeredekebb hegyoldalon,amelyen mi csak szenvedtünk.Évek múlva is dicsérték érte a haverok.

A nagy Zengő túrán.Eredeti kép egy olyan korszakból amikor még nem voltak digitális fényképezők és okostelefonok...

8.Túra a Kovácspataki-sziklákhoz

Elöző év őszén kapott el a nagy vihar a szlovákiai Burda-hegységben minket Gergővel és akkor az eső utáni párának hála nem láttuk azt amiért jöttünk.A kilátást a Kovácspataki-sziklákról.Akkor elhatároztunk,hogy követező évben újra visszajövünk a túrát megcsinálni.Így is lett 2017 júliusában az év legforróbb szakaszában vissza is tértünk.Várható volt,hogy meleg lesz,de legalább vihar nem fenyegetett... Már a határon átkelve kezdett melegedni az idő,Helembán már igen meleg volt.Kiérve a hegység erdeibe ez csak fokozódott,de az erdő fái amennyire tudtak azért megvédtek az égető napsugaraktól.Akkor vált már kellemetlenné a dolog amikor a hegység túloldalán elhagyva Garamkövesdet a Duna melletti töltésen mentünk.Itt már keményen égetett a nap.Ráadásul én újjatlan polóban is voltam,így bőven le is égtem túra végére.Ettől az apró kellemetlenségtől eltekintve szuper túra volt ez is és ami tavaly nem sikerült,az most igen.Megcsodálhattuk a kilátást...

Átérve az országhatáron,haladva a forróságban Helembára és a Burda felé...sehol egy fa...

7.Elöször a Zselicben

Én már évtizedek óta szemeztem a Zseliccel és Szennával,de sosem sikerült még eljutnom ide.2018 júniusában aztán belevágtunk Gergővel.Egy Kaposvárról induló körtúrára mentünk amely érintette Szennát is.Itt is az volt,hogy ahogy haladt előre a nap,úgy lett egyre melegebb és melegebb.Sokáig nem is volt ezzel gondunk,hisz sok helyen védett az erdő...aztán Szenna előtt egy hosszú enyhén emelkedős szakasz jött,fák nélkül...Hiába volt a terep elviselhető a ránk tűző forró nap egyre inkább kimerítette erőnket,főleg az enyém.Azthittem már sose érjük el Szennát.Nagy nehezen értünk csak be a településre aholt aztán kocsmát nem találtunk,a skanzen büféjében sikerült oltani szomjúságunkat,majd mielött bejártuk volna azt,egy hűs fa alatt félórát pihentünk várva,hogy teljesen lemenjen róluk az izzadtság.

Út Szennára

6.Ahonnan a vonat is lezúgott

A Biatorbágyi híres viaduktot jöttünk megnézni Zoli barátommal 2019 júniusában.Tudtam ez önmagában kevés program lesz,így szerveztem egy könnyebb túrát a környékre,egy körtúrát.Amely aztán annyira könnyű nem volt.A Kőhegyre egy rendkivül meredek kaptatón kellett felmásznunk a legeslegnagyobb forróság közepette...A nehéz terep és a forróság ki is merített,de felértünk.Odafenn a szirtekre kimenve is tűzött a nap és ömlött rólunk az izzadtság,két jó csaj jött szemből a hűs erdőből,ha nem izzadtunk volna annyira talán szóba elegyedtünk volna velük,de így ciki lett volna.Aztán beérve az erdős részre már kellemesebb volt és az egyik ott lévő szirtre kimenve már kellemes szél és jó levegő köszönt szembe.Itt ültünk egy órát,míg végleg lepergett rólunk az izzadtság.Ám Zolikát megviselhette a dolog,mert a hegyről lefelé jövet hatalmasat esett.Visszaérve Biatorbágyra aztán kocsmát nem találtunk,így a sörözés elvonult az álmok kategóriájába.

Az egyik szirten,odalenn Biatorbágy,mögöttünk a jó nők,rajtunk az izazdtság...

5.Tatai mesevilág

Ez nem is annyira túra volt,inkább séta,vagy ahogy ma nevezném már várostúra.Körülnézni jöttünk kicsit a festői Tatára Zolival és Mónival szintén 2019 júniusában.Nem is volt különösebb baj úgy délig.Elvoltunk a várban meg az ottani rendezvényen.Azt kimenve a várból és sétálva a város többi részén lett egyre forróbb az idő.Felmászva a Kálvária dombra majd lejövet egy botanikus kertbe lett már elviselhetetlenül meleg.De persze mindent megnéztünk amit lehetett.Ám az állomás igen-igen messze volt,odáig a forróságban nem volt egyszerű eljutni.Szerencsére itt azért sikerült találni egy vályút ahol egy jót fröccsöztünk,jó hideg italokat ittunk.Olyannyira,hogy ezután a buli után lett egy kis tüdőgyulladás félém,ami három hétre kidöleztett kicisit.Abban a három hétben hunyt el a bátyám és a kutyám is...

Zolikával a tatai várban,ekkor még elviselhető volt az idő...

4.Túra a Pentele.hídhoz

Kismillió túrát tettünk ide,ám ez éppen a forróság miatt maradt emlékeztes,na meg mert 2016 szeptember 11-én csináltuk meg Gergővel.Nagyon mehetnékünk volt már valahova és Gergőnek szombaton bekellett mennie gyakorlatra így az az arra a napra tervezett Burdai túrát elhalasztottuk egy héttel (aminek következménye lett az a bizonyos víhar).Vasárnap így egy közeli túrára indultunk,nem akartunk messze menni,hisz hétfőn újra munka várt ránk.Nagyon nagy meleg volt végig a túrán,hiába mentünk sok részen erdőben,az ártéri erdő itt ekkor nem tudta megadni azt a hűvösebb klimát amit a hegyvidéki erdők megadtak.Ráadásul szúnyogok is keseritették életünket,de végül nagy nehezen odaértünk a hídhoz (és onnan még Dunavecsére).A híd alatt az árnyékban a Duna vízében megmosakodtunk és pihentünk egy jót.

A Pentele-híd pillérei

3.Monostori erőd & Komárno

Erre a bulira 2019 augusztusába mentünk Zolival és Mónival A hőség ellenére is rendkivül kellemes klimájú Monostori erődben remekül elvoltunk.Akkor lett gond,mikor kiértünk az erődből és mentünk át Komárnóba.Már a hídon is meleg volt,odaát pedig elviselhetetlen forróság fogadott minket.Bejártunk ugyan a szép városka utcáit és beültünk két helyre is enni és inni,de ha sétáltunk akkor nagyon lehetett érezni a forróságot.Visszafelé a hídon combosodott ki leginkább a dolog és hiába volt még időnk,bementünk már Komáromba a Tescoba hideg italokat venni,aztán elindultunk az állomásra és haza.A meleg mindhármunkat kitikkasztott,annak ellenére,hogy a séta különösebb erőkifejtést nem igényelt.

Hideg sör csillapítja a hőséget Komárnoban

2.Forró túra az Öreghez

Ami nem volt más mint a nagyvenyimi Öreg-tó.Gergővel egy héttel a forró Pentelei-hída túra előtt jöttünk erre a túrára,2016 augusztusának végén.Itt is viszkedthetett a valagunk,hogy nem tudtunk otthon maradni a hőségben.A tó nem volt messze,de odáig az út javarésze a forró mezőkön át vezetett ahol csak itt-ott volt árnyék.A tavat nehezen találtuk meg,eléréshez aztán szintén a forró szántóföldön kellett átvágni amelyen még út sem volt.Aztán a tó körül sem sok fa volt.De persze ezt is megcsináltuk,úgy,hogy semmi bajunk nem esett.

Az Öreg-tó

1.Az utolsó völgy avagy újra a Mecsekben

2018 augusztusára már az összes híresebb Kelet-Mecseki völgyet bejártuk Gergővel.Már csak egy maradt: a Sín-gödör.
A szabadságainkat augusztus elejére időzitettük,persze azzal nem számoltunk,hogy ezek lesznek az év legmelegebb napai.Persze ez nem tartott vissza,hiszen már hónapokkal előtte elvolt tervezve a buli.A Mecsekben is rendkivül meleg volt.A Sín-gödörben nem volt olyan rossz a klima.Valószinű ezt tudhatták a környék rovarjai is,hiszen szúnyogok de főleg legyek egy perc nyugtot sem hagytak nekünk a völgyben...így azt nem igazán tudtuk élvezni.Azonban az igazi erőpróba a Sín-gödörből kiérve ért.A 40 fokban kellett megmászni a meredek Szöge-hegyet,ráadásul egy olyan út vezetett fel amin nem volt árnyék sem...Köptető volt nem mondom.Odafenn egy hűs helyen pihentük ki a fáradalmakat,majd ekkora már az erdő is forró lett,de azon keresztül jutottunk le a szintén forró Komlóra.Ahol szerencsére azért volt hideg sör.

Gergő a Sín-gödörben

Hát ezek a forró élményeim.Ahogy öregszem,úgy egyre nehezebben veszem rá magam,hogy ilyenkor túrázzak.Ettől függetlenül még a holnapi napban is benne van egy túra lehetősége.Meglátjuk.Mindenesetre ilyenkor már én is nagyon várom az őszt...gyerekkoromban a nyár volt a kedvencem,most ez az egyetlen évszak amit utálok.

Változnak az idők...