Karácsony van és ilyenkor mindig Gergőről szoktam írni valamit.Azonban oly sok bejegyzés van már róla (és lesz is),hogy nagyon nem jut eszembe,vagy nem jutott eszembe új.Azonban segítségemre volt valami,hiszen az első lussoniumi túrának most van a kilencedik éves évfordulója,így hát akkor gondoltam megírom a lussoniumi túráknak a történetét.Hozzá kell tennem nem volt sok,de ez mégis édes és kedves emlék,azok közül való amelyek melegítik a szívemet és karácsonykor erre van talán a legnagyobb szükségem.
Gergő első alkalommal Lussoniumnál
Ha emlékeim nem csalnak,a 6-os úton mehettünk busszal,de már nem tudom hova,feltehetőleg a Mecsekbe,amikor Dunakömlödnél a dombtetőn ahogy figyeltem ki a buszból,felfigyeltem valamire.Fogalmam sem volt,hogy mi az,de láttam,hogy valami,talán leginkább kilátóhoz hasonlító építmény áll ott.A busz gyorsan átviharzott Dunakömlödön,így alaposabban nem volt idő megfigyelni.Nem felejtettem el és odahaza leültem a net elé és kinyomoztam mi lehet ott fenn a dombon.Mint kiderült a rómaiak idején,itt a birodalom keleti határát őrző katonai kaszárnya volt és ennek a feltárásai vannak odafenn a dombon.Persze az építmény amit én látni véltem nem maradhatott fenn a római korból,hiszen eleve fából készült.Az most a feltárások idején készült és valami hasonló lehetett itt annak idején is.Ez nem más mint a kaszárnya,a határőrség kapuja amolyan őrtorony.Na több sem kellett,az infók és a képek alapján úgy ítéltük meg,ide el kell jönni!
Kilátás Lussoniumból,alattunk Dunakömlöd és a Szent Imre templom,valamint a hatos út
Először itt 2016 végén
Ez annak a 2016-os szuperévnek a végén,meg is valósult.Nehéz volt eldönteni melyik nap jöjjünk,mert az időjósok nem mondtak jó időt.Viszont annak az évnek a vége pompás időket tartogatott,végül is sikerült egy napot kiválasztani és nem bántuk meg,mert ragyogó időnk volt! Dunakömlödön leszálltunk a buszról Gergővel és láttuk,hogy a kaszárnyához jelzett turistaút visz fel.Azonban előtte úgy döntöttünk felmegyünk a közeli Szent Imre templomhoz,amelyet már gyerekkoromban akkor megcsodáltam az itt elrobogó vonatból,amikor fater először hozott el vonatozni! (nem ma volt) Ezt sem bántuk meg,remek lépcsősor vezetett fel a templomhoz,ahonnan már pompás volt a kilátás a Duna völgyére.Ezt követően mentünk fel a kaszárnyához.Jól járható jelzett turistaút vitt fel,de betobút volt.Felérve meg...zárva találtuk a helyet!Puff neki...
Minden jól ki volt jelezve!
Azonban a bejárat mellett a drótkerítés ki volt szakítva.Simán belehetett férni...Mondtam menjünk,max kizavarnak minket,de nehogy már ha eljöttünk ne menjünk be!Be is mentünk és nem zavart ki senki.Rajtunk kivül nem járt itt a kutya sem.Bent egy fensík fogadott a dombtetőn ami...hát lehetett olyan 250-300 méter észak--dél irányban és olyan 80 méter széles kelet-nyugati irányban.Az északi végén volt az őrtorony.Ide mentünk fel elsőnek.Pompás kilátás fogadott az építményről északi irányba,délre meg ott volt a fensík,annak végén meg az ásatások.Mindent megnéztünk,meg is kajáltunk mert asztalok és padok is voltak a fensíkon!Na és a jó időben le is ültünk mert hideg nem volt! Ezt követően meg egy nagyon kellemes,szép és könnyű túrán betúráztunk a közeli Paksra a dunakömlödi dombokon át.Innen véltük látni a messzeségben a Mecseket is.Jó túra volt!
Lussonium azon az áprilisi napon
A második alkalomra kevesebb mint két évet kellett várni.Tavasszal jöttünk a gigantikus pincefalu túra keretein belül.Gergővel és a két Mónival jöttem ekkor.Bölcskéről indult a 20 km-es túra mely Pakson végződött.Érintettük Lussoniumot is!Április volt,kellemes idő.Most nem volt zárva a terület.Ám már a túra 2/3-a után értünk ide,a társaságon már érezhető volt a fáradtság.Így csak leültünk a torony tövébe és pihentünk.Az ásatásokig nem mentünk el.Mi még Gergővel ekkor is felmentünk a toronyba.Nem a dombokon keresztül mentünk most aztán Paksra,hanem a 6-os út melletti erdőben.Itt is remek utak vannak,ám pechükre ekkor már szúnyogok is akadtak,amelyek megkeserítették áthaladásunkat az erdőn,de végül is elértük Paksot,ott meg még megnéztük a helyi pincefalut is.
A kilátás tavasszal
A harmadik alkalom már Gergő elvesztése után volt valamivel több mint két évvel.Zolika és Móni jött velem egy január végi szombaton.Ugyanazt az útvonalat jártuk be,mint Gergővel az első túrán.Ez egy látványos és könnyű túra,mindenkinek ajánlom aki esetleg ilyesmire vágyik.Dunakömlödtől a piros jelzésen kell menni.Most sem volt rossz idő és most is bevolt zárva a terület,de most is betudtunk bújni a résen ahogy egykor Gergővel is.Jól elvoltunk,de itt még nagyon éreztük Gergő hiányát,én főleg mert ugyanarra mentünk amerre vele is.Paksig mentünk most is a nagyon könnyű túrán a Mecseket most is láttuk.Pakson pedig még felmentünk a Gárdonyi kilátóba,úgy emlékszem itt túrán nem voltunk még,csak akkor amikor Gergővel meccstúrára jöttünk Paksra.Jó buli volt ez is és hamar lezavartuk.
Jómagam itt 2021 januárjában
Móni és Zolika ugyanekkor a toronyban
Ez a három alkalom volt tehát,hogy Lussoniumnál jártunk,mindhárom remek élmény volt,de főleg az első alkalom.Mostanában kezdtem el éppen agyalni rajta,hogy újra elkéne jönni,így nem elképzelhetetlen,hogy a közeljövőben összehozzuk,főleg ha itt is össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal,ami annyit jelent,ha Pakson jártszik legközelebb a csapat összekombinálhatjuk egy meccstúrával ahogy tettük Csóron vagy Balatonlellén is.Na,de ez még a jövő zenéje,az biztos,hogy szeretnék még újra eljönni,hiszen jó hely és talán majd az eddigieknél még alaposabban körül is nézni!
A három film ami itt készült.A másodikban csak érintjük a helyet!
Hetek óta tart már szürke,ködös,borús idő,ez pedig nagyban befolyásolta a terveinket.Vagy a Prédikálószékre,vagy a Pokoli stadionhoz vezető túra lett volna a következő a sorban,de ezekhez napsütéses időjárás kellett volna.Ám erre a 25-ös év decemberében eddig hiába vártunk.Így hát ki kellett találni valami mást,mert egyszerűen nem akart olyan idő lenni amire szükségünk lett volna.Na,de sebaj,imádom én a ködös túrákat is.Így aztán olyasmit kellett kitalálni ami ködös időben is élvezhető túra.Ez sikerült,hiszen a februárra tervezett a mátrai Benevárhoz vezető túra pont ilyennek nézett ki.Így aztán újfent elhalasztottuk a Prédikálószékes és a Pokoli stadionos túrát,viszont előrehoztuk így a Benevárasat.Az év legrövidebb napján Zolikával nekiindulva már negyed tízre oda is értünk túránk kiindulópontjára Mátrafüredre!
Mátrafüred több mint kiváló túrakiindulópont!
Körtúrát terveztünk amelynek első részében megyünk fel a Benevárhoz,majd a gerincen visszafordulva egy ismeretlen nevű völgyön a Szent István úton jövünk vissza Mátrefüredre.Az egész túra jó 10km-es volt.Borús idő volt köd nélkül.Azonban már a buszból láttuk,hogy a Mátra kb.400 méternél magasabb részeit sűrű köd lepi el.Mi meg oda tartottunk!Ez már így bíztató volt.Nagyon vágytam már egy ködös,misztikus túrára.A kék+ jelzésen vágtunk neki,ez vitt fel a 471 méter magasságban lévő Benevárhoz és azon túlra is.Ám még Mátrafüreden levitt egy kisebb völgybe a Bene-patak mellé.Nagyon szép hely volt még így a szürke télben is.A patakban bőven volt víz,amely ezerrel száguldott.Kicsivel arébb a Csatorna-patak ömlött bele a Bene-patakba,még arébb meg a Somor-patak.Ez utóbbit már innen nem láttuk,de a túránk második felét majd a Somor-patak kíséri végig.
A Bene-patak
Csatlakozik a Csatorna-patak
Már ez a rész is szép volt.Pár méter után aztán megkezdte emelkedését az út a Benevár-bércre.Nem volt durva emelkedő és kitünően bírtam.Ahogy haladtunk egyre feljebb úgy lett egyre sűrűbb a köd.Erre vágytam,mert már nagyon régen volt misztikusan szép túránk.A jelzések kiválóak voltak,útelágazásoknál is tudni lehetett merre tovább.Maga a Benevár nem volt vészesen messze Mátrafüredtől,így viszonylag hamar oda is értünk.Itt már misztikusan klassz idő volt a leereszkedő köddel.Különös hangulatot adott a helynek.Imádok ilyen időben túrázni,sokkal jobb mint a nyári kánikulában!A várból nem sok minden maradt,pár fal,melyeket a nyolcvanas években tártak fel.Majd részletesen foglalkozom a várral a "Kedvenc váraink" sorozatomban.Most annyi,hogy természetesen teljesen körbejártuk,a várfalakra felmásztunk,amit meglehetett az megnéztük!Imádjuk az ilyen romos várakat!Klassz volt nagyon!
Felfelé menetben
Már a várnál
Zolika a várfalon
Várfalak
Jó volt a csend is,amely megakadt a misztikus erdőben.Valahonnan kutyák vijjogását véltük hallani,közben meg egy tájfutó haladt el mellettünk.Mi még a várat csodáltuk.Nem tudtam betelni a ködös-misztikus idővel és erdővel.Fantasztikus volt!Lassan azonban indulni kellett tovább,így is jó félórát eltöltöttünk itt.A várnál még egy várkút volt,de csak nevében és formájában volt ez kút,hiszen sem mélység,sem víz nem volt benne,csupán néhány gally.Búcsút vettünk a vártól,örömmel konstatáltuk,hogy újabb vár került bele a gyűjteménybe.Folytattuk a túrát az eddigieknél is nagyobb ködben az enyhén,de fokozatosan emelkedő Benevár-bércen.
A várkút
Búcsú a vártól
Mystic day
Nem tudtam betelni a ködös,misztikus erdő szépségével.Felülmúlhatatlan volt!A fokozatosan emelkedő út a hideg idő ellenére is megizzasztott minket! Izzadtunk! Na persze fel is voltunk melegen öltözve,nem tudtam mást csinálni,de levettem a sapkám,mert beizzadt a fejem.Ez veszélyes volt,mert könnyű volt így megfázni.Aztán a fokozatos és folyamatos enyhe emelkedés véget ért.Már ötszáz méter felett járhattunk.A kék+ út keresztezett a bringa jelzésű útat! Arra kellett letérnünk!Így búcsút vettünk a csodás kék+ -tól és mentünk a bringajelzésű enyhén köves,salakos,de végig szinten haladó ködös úton.Az eddigi északi irányt pedig felváltotta a nyugat felé haladás.
Ez az út szinten megy!
Erre is akad misztikum!
Szó szerint: köd előttem,köd utánam!
Mohás kövekkel tarkitott hegyoldal és erdő szolgált látnivalóval a sűrű ködben.Ez az út,ez a szakasz teljesen jól járható volt.Az izzadásunk is elmúlt.Valamivel több mint egy kilométert mehettünk ezen a szakaszon.Közben az út bal odalán lenn a völgyben patak csordogálását lehetett hallani,látni a ködtöl alig-alig.Az már ott lenn a Somor-patak volt!Közben kereszteztük a piros sáv jelzést azaz a Szent István utat! Ez dél felé fordult ahogy mi is,letértünk rá.Ez vitt vissza Mátrefüredre.Fokozatosan ereszkedett le az út a völgybe,ez is csodálatosan szép volt a misztikus időben és erdőben.Ha lehet erre még több kisebb-nagyobb mohás kő volt,talán több ezer!Az út pedig lassan,de fokozatosan ért le a patak szintjéhez.Ez a patak is böven tele volt vízzel.Most nem volt vízhiány mint két hónapja a Mecsekben!Közben egy nő (egyedül!) ért utol és került el minket.Váltottunk vele pár szót.Hatvanból jött kb.olyan 45-50 éves lehetett.Elismeréssel adóztunk,hogy ilyen bátor és bevállaós,hogy egyedül túrázik a ködben..
Mohás kövek ezrei
Haladunk a völgyben
A Somor-patak
.A patak szintjéhez érve a köd is oszlóban volt,itt már 300 méter környékén voltunk csak,úgy tűnt,hogy valóban 400 méter felett ködös a hegység.Sebaj,így is jó volt.A Somor-patak is valahol arébb beleömlött a Bene-patakba.Közben egy kegyhelyhez értük a neve Máriácska kegyhely volt.Természetesen a központban egy Mária szoborral,két oldalt a kőfalon rengeteg hálát adó és köszönő táblácskával,feljebb egy kereszt,arébb valami szentfa volt.Itt volt némi dagonya,nagyon nem mentünk a kegyhelynél tovább.Itt beköszönt a kék4 jelzés is,nekünk nagyon nem kellett,ez levitt abba a völgybe amúgy amelyet a túránk elején érintettünk.A mi pirosunk meg lassan itt már szinten haladva beért Mátrafüredre!
A kegyhely
Utolsó méterek
Hamar megcsináltuk a túrát.Gyakorlatilag négy óra alatt úgy,hogy a várnál és a kegyhelynél is megálltunk.Visszaérve Mátrafüredre beültünk a már ismert Benevár étterembe.Tudtam,hogy itt csinálják a világ legfinomabb jókai bablevesét.Rendeltem is,Zolika pedig egy palóc gulyást evett.Most is fenségesen finom volt a bableves,úgyhogy jövünk mi még ide! A kaja után 45 percünk maradt a buszig.Így jártunk egyet a környéken.Itt voltam táborban 10 évesen és mintha egyre több dolog kezdett volna ismerösnek tűnni,persze voltunk már itt kétszer is az elmúlt években.Mindegy.Oda sétáltunk a buszmegállóban,a busz pedig jött pontosan.Átszállás nélkül értünk Budapestre,onnan pedig vonattal jöttünk tovább haza.Már este fél hét után itthon voltunk,hála főleg a jó közlekedésnek amit a Dunántúlon hiányolunk!
Jobbra az itteni kedvencünk a Benevár étterem
Az utolsó kép Mátrafüreden
Gyönyörű túra volt a ködös,misztikus erdőben.Nagyon vágytam már egy ilyen túrára.Ez végre összejött.Azonban az év mennyiségileg gyenge.Ez csupán az idei 19-ik túránk volt,talán meglesz a húsz! Tíz kilométert mentünk az év legrövidebb napján,így összesítésben tartunk 250 kilométernél.Ez pedig annyit jelent,hogy 13,15 km/túra átlagunk van.A lényeg,hogy egy nagyon klassz túrával kezdtük a telet!
Mégpedig a tervezett bakancslistában.Hiába tervezgetek én itt,vagy mondhatom inkább úgy ember tervez,Isten végez.Úgy áll a dolog,hogy változtatnunk kell a megtervezett téli túrák sorrendjében,bár ezt jeleztem is a téli tervek bejegyzésemben,hogy benne van a pakliban az esetleges változtatás.Az okok: Ritka ködös,borús,szürke decemberünk van.A következő három túránkhoz pedig mindenképp kellett volna legalább egy kis minimális jó idő.Persze ez decemberben túl nagy elvárásnak tűnhet és a jó idő alatt én azt értem,hogy legyenek valamennyire jó látási viszonyok,hiszen ez kellene a soron következő három túránkhoz.A történelemben pedig már ugye volt olyan nem is ritkán,hogy decemberben szinte ideális túraidőben túrázgattunk.Most hiába várunk erre az egész december ilyen szürke és ködös.
A Benevár romjai a Mátrában
A következő három túránk a következő lenne: a Prédikálószék a Visegrádi-hegységben,ahonnan a legjobb a kilátás a Dunakanyarra persze látási viszonyoknak megfelelő időben,de nem ilyen szürke,ködösben.Aztán mennénk a Naplás-tóhoz Budapesten,ahol szintén akad egy kilátó,tehát ott sem lenne egy utolsó szempont az olyan idő,amelyben jók a látási viszonyok.A harmadik túra meg a Szentendrei-szigetre vezetne a Pokoli stadionhoz,ide meg azért kell "látó idő" mert innen komppal tudnánk átmenni Vácra és a komp ködös időben aligha jár...Így aztán hiába tervezgetünk,nagyon úgy áll a dolog,hogy ezeket a túrákat halasztanunk kell.
A beneváras túra lehet a beugró
Imádom amúgy a szürke ködös időt,nagyon vágyom már egy ködös misztikus túrára újra,mert ilyenünk már nagyon régen volt.Na,de mint ahogy írtam ehhez a három túrához éppen nem kellene a ködös,szürke idő.Mi legyen hát?Agyalgattunk Zolikával mi legyen,mert már ideje,hogy beinduljon a téli túraszezon.Először hajlottunk affelé,hogy mindenképp belefogunk a Prédikálószék túrába,de aztán Zolika meggyőzött,hogy nincs értelme ebben a szürkeségben,hiszen ez a túra pont,hogy legjobban a kilátásokról szólna...Így aztán némi mérleglés után úgy döntöttünk,hogy előre hozzuk a februárra megálmodott Benevári túrát a Mátrából,itt nem nagyon várhatóak kilátások,így éppenséggel jól jönne egy misztikus ködös túra ide.
Benevár
Megnéztem a menetrendeket a túraútvonalakat,meglehet csinálni ide egy túrát még az év legrövidebb napján is,amikor is mennénk.Úgyhogy akkor változás a bakancslistában!Az elhalasztott három túra függ,meglátjuk,hogy fut ki a december,végig ködös lesz-e,vagy lesz végre valami jobb idő is.Mert decemberben akarunk még minimum egy túrát ezek kivül is.Lehet majd egy újabb változást kell beiktatnunk,meglátjuk...
Éppen egy éve voltunk első alkalommal az árva kutyák karácsonyán Ercsiben a Shíva menedékében.Akkor nagyon jól éreztük magunkat és utána egész évben fokozott figyelemmel kísértük a kutyasegélyszolgálat életét.Voltak jó dolgok és voltak nagyon nagy mélypontok az évben a kutyusokat illetően.Mi pedig kétszer még az év folyamán is eljöttünk.Elsőnek márciusban amikor két népszerű kutyának ünnepeltük a születésnapját.Ez a látogatásunk is jól sikerült.Aztán eljöttünk jűniusban is amikor a menedék névadó kuytájának a tízéves szülinapi bulija volt.Ez már nem sikerült annyira jól mint ez előző két látogatásunk,így aztán a mostani rendezvényig már nem is jöttünk.Mondjuk nem is volt közben semmi nyilvános esemény a segélyszolgálatnál.
Elhelyezem adományainkat a karácsonyfánál
Most nem volt nagyon nagy kedvünk eljönni,lehet ebben közrejátszott a hetek óta tartó szürke ködös idő is,amiből fakadóan már túrákat is halasztottunk el.Aztán kizárólag Móni kedvéért úgy döntöttünk eljövünk hárman,még Zolikával karöltve.Móni ugye beteg,stroke-ja volt 2021-ben amiből nem tudott teljesen felépülni,de azért rengeteget javult az állapota.Mindenesetre kisérő nélkül nem engedtük el.Ő meg annyira odáig van ezért az egész kutyasegélyszolgálatért,hogy egyedül is képes lett volna neki indulni.Na,de mint mondtam elkísértük.Vonattal mentünk Ecsibe,ugye a Dunaújváros-Budapest zónázó vonatok már elkerülik Ercsit,nem mennek oda be.Így Iváncsán átkellett szállni,de mindössze tíz perc volt a várakozási idő.Az esemény délben kezdődött Ercsiben,mi pedig előtte olyan tíz perce érkeztün meg a Shíva menedékéhez.
Bebe,idén mentett kutyus így vele most találkoztunk először
Nagyobb tömeg volt mint egy évvel korábban,de azért ellehetett férni és a szinpadhoz is oda lehetett férkőzni.Némi körülnézés és az adományunk elhelyezése után a színpadhoz tapadtunk és néztük a müsort,ahol némi csúszással,elkezdődött az ország kutyája választás.Tavaly ezt a kinyomott szemű gyönyörű,de így vak kutyus Anika nyerte.A mostani szavazásnál én most is rá szavaztam,bíztam benne,hogy most is jó helyen végez.A müsort a menhely tulaja Gyuri vezette egy bübájos csajszival Bogival együtt.Tíztől számoltak vissza és mutatták be a helyezetteket.A végéhez érve most is kiderült,hogy Anika bizony belopta magát az emberek szívébe,mert a tavalyi után az idei versenyt is megnyerte a gyönyörű kutyus.Ennek igazán örültem,egy kicsit meg is könnyeztem ahogy tavaly is.
Bogi
A szemüveges ember kezében Anika az immár kétszeres bajnok
A győztes kihírdetése után még volt egy megható videó a kivetítőn az idén elhunyt kutyusokról akik a menhelyen éltek.Szem nem maradt szárazon ennek megnézése közben.A müsor e részének ezzel vége volt,vártuk,hogy beengednek a hátsó részbe a kutyákat megnézni ahogy tavaly is.Több mint száz kutya éli itt mindennapjait és tavaly és márciusba is beengedtek oda minket,sőt kutyákat is lehetett kihozni sétáltatni.Júniusban már nem és most sem,legalábbis addig még ott voltunk,nem lehetett hátramenni.Pedig hát főleg ezért jöttünk.A színpadnál meg ment az unalmas tombola sorsolás.Hát nem ezért jöttünk...Közeledett a három óra,addig tartott hivatalosan az esemény,de nem is akartunk tovább maradni,mert odahaza Dunaújvárosban fél hattól kezdődött egy koncert amire elkartunk menni.Így mondtam Móninak,hogy lassan indulunk haza.
Anika akit mocskos szarháziak megvakitottak...
Móni az egész banzájt élvezte és mondta addig nem megyünk míg nem csinál Gyurival egy közös fotót.Így Gyurira vadásztunk,ahogy szinte mindegyik nő a látogatok közül.Mi csak azért,hogy minél előbb indulhassunk.Végül is sikerrel jártunk és összehoztuk Móninak a közös fotót.Mivel hátra a kutyákhoz továbbra sem engedtek elindultunk az 1 km-re lévő vasútállomásra.Időben oda is értünk.Hazafele ugyanúgy Iváncsán kellett átszállni,de háromnegyed ötre már itthon is voltunk.A járni alig tudó Móni a koncertre már nem jött el velünk,mi azért elmentünk,de annak végeztével már én is éreztem,hogy elfáradtam.Így aztán hazaérve nem nagyon kellett altatni,főleg,hogy másnap reggel meló volt.
Összejött a közös fotó Móninak
Maga az esemény most sem volt olyan rossz,noha kicsit úgy érezzük,hogy kicsit megy el marketing irányába mintsem a kutyák felé.Szóval némi hiányérzet maradt bennünk,hogy nem engedtek be hátra a kutyákhoz,így viszont már kérdésessé vált,hogy eljövünk-e még,valamint az is,hogy az adónk egy százalékát ide utaljuk-e.Hiszen pont azt nem mutatták meg amit kellett volna.Persze az itteniek munkáját maximálisan elismerjük és tiszteljük.Majd a sors eldönti,hogy legyen.
Már a nyolcvanas évek végén felfigyeltem a Visegrádi-hegység ölelésében fekvő kis falura Pilisszentlászlóra.A hegység legmagasabb települése csodálatos természeti környezetben fekszik.Itt végződött akkori túratársammal Lajossal a Visegrádról a gerincen végig vezető túránk.Olyan fokon megtetszett az a túra,hogy három év múlva életem szerelmével is ide jöttem túrázni,ugyanúgy Pilisszentlászlón végződött az a túra,az a bizonyos királynői túra,amiről már volt szó pár éve ebben a blogban.Tehát viszonylag gyors egymásutánban is jártam a településen és sokszor és sokáig szemeztem is vele,hiszen az ország egyik,ha nem a legjobb túrakiindulópontja ez a falucska,de a következő találkozásra 33 évet kellett várni...
A települést számtalan turistaút érinti és a Visegrádi-hegység szinte minden látnivalója,remek túrákkal elérhető innen,de akár itt is végződhetnek a hegységben zajló túrák,vagy akár érinthetik is azok a települést.Tehát túrázásilag az ország talán legjobb települése,ha ezt az oldalát nézzük a dolognak.Nem is értem a 33 év alatt miért nem jöttünk ide,hiszen szóba került párszor,a térképet böngészve jobbnál jobb túrákat néztem,terveztem innen vagy ide.Valahogy azonban állandó jelleggel kiesett a prixisből a település.Talán a kilencvenes években még reménykedtem benne,hogy valaha megvalósulhat ide újabb királynői túra.Aztán a Gergő érában nem tudok rá magyarázatot adni,hogy miért nem jöttünk ide...Valószínű ha nem történik a tragédia előbb-utóbb eljöttünk volna ide is..
A település temploma
Sőt egy olyan szív mélyi tervem is volt,ha úgy alakulna valaha is,hogy újra találkozhatok a "királynővel" ide jövünk majd el,de aztán ettől nem kellett tartani.Nem találkoztam újra és valószínűleg már nem is fogok.Gergő is elment és Pilisszentlászló úgy tűnt örökre kitörlödik a terveimből,az álmaimból,mindenből.Aztán 33 év múltán valami visszavitt ide és 11 hónapon belül három alkalommal is jártam itt.Három remek túra indult innen a közelmúltban és ha Isten is megsegít,napokon belül összejön egy újabb alkalom! Így aztán a hely kinővi magát azzá,ami mindig is dukált neki: ösklasszikussá.Ikonikus hellyé túrázásaim történetében.Meg is érdemli és öszintén szólva ez hiányzott is a palettáról.
Sok turistaút érinti a települést,még ezeken kivül is!
Ez így már hat alkalom és tervezek még ide ezenkivül is.Azt azonban nem tudhatom meddig bírom még,mennyi időre szól még a leszületésem előtti szerződésem,hiszen egyre többet rakoncátlankodik az egészségem.Szóval ha tervezek még ide mondatokhoz mostmár oda kell tennem,ha egészségem engedi részt is.Ami biztos Pilisszentlászló és környezete,gyönyörű és lebilincselő.Mint írtam remek túrakiinduló/záró vagy érintő pont.Sajnálom az elveszett éveket,hogy nem terveztem ide többet,hogy nem jöttem gyakrabban.Talán még megadja az ég,hogy évente legalább elnézzek ide!
A piros ezen az utcán visz ki az Apátkúti-völgybe
Amúgy a települést Pest megyében találjuk meg a szentendrei járásban.Szentendrétől nyolc kilométerre fekszik és az 1116-os mentén fekszik a Szentlászlói-medencében.Olyan hegyek ölelik körül mint a Szent László-hegy (590m),a Rózsa-hegy (549m),az Öreg-Pap-hegy (567m),vagy a Tüskés-hegy (510m).Közel vannak olyan nevezetességek mint a Rám-szakadék,a Prédikálószék,a Vadállókövek,az Apátkúti-völgy,de nincs messze a Dobogókő,vagy a Holdvilág-árok sem,ahogy a Dömörkapu vagy a Vasas-szakadék sem.A csendes falun átmenő gépjármű forgalom nincs,csupán a túrázók haladnak itt át a közel 1300 lakosú faluban.
A zöld itt visz ki a faluból a Spartacus ösvény felé!
Nagyjából jó 20-25 perc lehetett napfelkeltéig.Nyár volt,már rövidültek ugyan a nappalok,de azért ez a nap még az év leghosszabb napjai közé sorolható volt.Korán kelt a nap,drukkoltam Gergőnek,hogy napfelkeltéig ide érjen.Kellett ugyan hozzá némi erőfeszítés,de ideért!Azon a nyári nap hajnalán Gergő a világra jött.Ügyes volt,ideért napfelkeltére a hét első napfelkeltéjére.Gyakorlatilag már együtt néztük meg a napfelkeltét vele,hiszen a karomban tartottam.Indultunk egy csodás nagy utazásra.Azonban nem gondoltuk,hogy nem sok időnk adatik...De a hajnal meghozta Gergőt és mi ünnepeltünk,jó érzéssel töltött el a dolog.
A szép hajnalok,azon a nyári napon érték el csúcsformájukat
Még 6921 hajnalunk volt...de aztán a napfelkeltét nem nagyon nézegettük meg,bár előfordulhatott,hogy útban voltunk valahova és a buszból vagy a vonatból éppen látthattuk felkelni a napot.Ám ha a napot nem is láttuk felkelni,csodákban azért nem volt hiány.A 6921 hajnal talán 5-10%-a hozott igazi csodákat.Az élet folyt a maga medrében,nem gondoltuk,hogy közeledünk egy borzalmas hajnal felé.Pedig közeledtünk.Már tél volt a 6921-ik nap hajnalán,a nap pedig már jóval később kelt,valamikor talán háromnegyed hét tájában.Gergőnek pedig jó szokásához híven viharozva kellett volna kihúznia a szobán át,hogy elvégezze kis dolgát.De azon a hajnalon nem jött át senki a szobán...
A szép hajnalok azon a téli napon csődöltek be...
Hiába is drukkoltam volna Gergő ezt a napfelkeltét már lekéste...De ha csak ennyi lett volna a baj,az még belefért volna.A baj az volt,hogy ez az utolsó alkalom lett volna,hogy lássa még a napot felkelni,de az a hajnal még a világosodás előtt elvitte őt...Elment a téli hajnallal együtt,mi pedig itt maradtunk nélküle.A csodák véget értek,a jó elmúlt.Értelmetlenné vált minden.Hiába jönnek-mennek új és újabb hajnalok,már egy sem hozta vissza őt.A hajnali fiút a hajnal vitte el.Ajándék és csoda volt,hogy ha csak rövid időre is,de az életünk része lehetett...
Hét éve,talán ezekben a percekben készült az utolsó kép Gergőről.Évek óta gyüjtőm a fényképeket,persze jó 15 éve már digitálisan.Így régebben nem gyűlt össze ennyi még a hagyományos képek idején.Hiszen beadva a filmet az ofotértba,majd két hét volt mire előhívták és ha jól emlékszem egy filmből max 36 képet tudott az ember készíteni.Aztán a digitális világ mindezt megváltoztatta.Most elkészültük után,már azonnal láthatóak a képek és gyakorlatilag annyit csinál az ember amennyit akar.Így aztán összegyűlt az évek alatt vagy ötvenezer képem a túrákról,a kirándulásokról,a meccsekről,a családról,szinte mindenről.Hobbivá fajult a fotózás.Persze nincsenek csoda masináim,így extra jó minőségű képpel nem igazán szolgálhatók.Azért a képek zöme így is elfogadható minőségű.
Ám az utóbbi hét évben már nem készülhetett újabb kép Gergőről...Az utolsó kép után napjainkig,biztos készült vagy 20 ezer kép,de ezek egyikén sincs már rajta Gergő....
Az utolsó kép,azon a decemberi késő délutánon...
Gergőt már csak maximum a mesterséges intelligencia segítségével tudom egy-egy új képre rávarázsolni.Párszor meg is próbáltam,meg is tettem,de ez nem ugyanaz...Nem lehet ugyanaz mint egy eredeti kép.Gergő elment,nincs itt.Ami megmaradt belőle az a föld alatt van,a lelke remélhetőleg viszont boldogságban létezik valahol.De hiába,nincs újabb kép róla,nincsenek újabb közös képeink.Szokásunk volt,hogy minden túránkon összeálltunk legalább egy közös szelfire,hát ma már ezt nem tudom megtenni.Nem készül újabb kép.
Pedig...kéne még egy közös kép.Csak még egy.Egyetlen egy.Egy ahol együtt vagyunk,egy boldog túra közben,vagy után,mindegy.Kéne egy újabb közös kép,apa és fia,ahogy együtt hódítjuk meg a végtelent...Mindent megadnék még egy közös képért,de ez már nem fog elkészülni soha.Ebben az életben már soha.
Kéne még egy közös kép,egy igazi..
Megannyi kaland volt már azóta is...rengeteg túra (szerencsére),rengereg meccs,sok-sok hely és alkalom ahol az az egy újabb közös kép elkészülhetett volna...
De nincs volna és nincs ha...az utolsó kép hét éve készült,az utolsó közös kép meg talán még a Salabasina-ároki túrán...
Többször is szemeztünk már vele,talán még azokban az időkben is amikor Gergővel Esztergomba jártunk és keresztül jöttünk a vonattal Dorogon.Gondoltam,hogy egyszer majd eljövünk,de ez csak az idén,éppen a múlt héten sikerült.Persze hiába is jöttem volna előbb,felmenni nem tudtam volna,hiszen mint kilátó csak ebben az évben adták át a tornyot.Ez igen jól sikerült,hiszen az Aknatoronyban az ország egyik legjobb kilátóját sikerült felfedezni.Ismerkedjünk meg vele.
Fenn a torony amelynek környezete csodálatos
Három évtizeden keresztül a ma Dorog felett, jól látható helyen álló tornyot a tárnákba igyekvő bányászok és a bányát működtető műszaki személyzet használta nap mint nap.
Az építmény nagyjából száz éves, az 1920-as években készült, a Dorog melletti 6-os, majd 7-es akna tornyaként használták, végül az 1954-ben megnyitott tokodaltárói 16. számú akna liftjeit működtette. Jelenlegi helyére 1981-ben, a dorogi szénbányászat megindulásának 200. (és a település első okleveles említésének 800.) évfordulóján szállították át azzal a céllal, hogy „környezetéből kiemelkedve a minden irányból érkezőnek hirdesse Dorog nagyközség bányász jellegét.” A torony felállításának sötétebb momentuma, hogy egy 1929-ben (a kálvária átadása után 1 évvel) emelt kápolna helyére került, amit az emlékmű elhelyezésének kedvéért felrobbantottak. A kőkeresztet viszont ugyanekkor rendbe hozták.
A kereszt és a torony és szobrok két oldalt
Megkapó környezet még borús időben is
Sokáig csak látványelemként, bányászmementóként szolgált, a 2024-ben elkezdett, 2025-ben befejezett, európai uniós forrásból végzett átalakítás során az eredeti szerkezet megőrzésével szereltek rá lépcsőket, legfelül panorámaterasszal egészítették ki. Kapott egy kiesésgátló burkolatot és éjszakai világítást is, bár jelzőfényekkel a kezdetektől fogva fel volt szerelve. (A város felőli oldalra rögzített díszkivilágítást csak ünnepnapokon kapcsolják fel.)
Itt juthatunk fel a kilátóba
Pihenőszint,a korlát,a lépcső és a rácsszerkezet.Teljesen biztonságos!
A kilátó teljes egészében erős vasszerkezetes.Biztonságos,széles,lábrácsos lépcsők vezetnek fel.Hat-hét fokonként már pihenőszintek vannak.A lépcsők mellett korlátok is segíthetik a haladást.A kilátó rácsos,így kiesni lehetetlenség.Ott jártunkkor az építmény kiváló állapotban volt,bár már akadtak részek amelybe belefirkáltak... Erős,masszív semmi inogás vagy hintázós érzés nincs,így akár még nagy szélben is bátran fellehet menni.Köszönhető ez a masszív érzés a kilátó északi részén látható két erős tartó/támogató vasszerkezetnek (is).A kilátó szint tágas,több ember is kiválóan elférhet odafenn!
Kilátószint
Biztonságos,öngyilkosjelölteknek esélytelen!
A 16 m magas kilátó rácshálós burkolatot kapott, ezért tériszonyosok is bátran látogathatják, a magasság mérsékelten érzékelhető a felső teraszon is. A sűrű háló miatt ugyanakkor a panorámát egészében nem igazán lehet befogadni, inkább a különböző irányok egyes részleteiben érdemes elmerülni, körbejárva a legfelső szintet.
Keleti és északi irányban a legtartalmasabb a látvány, a Duna túloldalán a Helembai-hegység egyetlen púpjával és a Börzsönnyel kezdődik a hegyek hosszú sora. Dorog és a Palatinus-tó mögött a Pilis sziklás oldalait a Pilis-tető erdős fala követi. Dél felé fordulva a Pilis és a Budai-hegység között hullámzó Zajnát-hegyek sora következik, tőlük jobbra már a Nagy-Szénás csoportja emelkedik Pilisvörösvár kőfejtőinek hátterében.
A kilátóban és környékén folyamatosan hallható a szomszédos mészkőbánya zúgása, aminek udvarára is rálátunk. Mögötte a Nagy-Gete háta tornyosul a dombok fölé. Északon a Kisalföld szlovákiai síkja fölé a Bátorkeszi-hát hullámai emelkednek, kitűnik környezetéből az esztergomi bazilika hatalmas épülete. Tiszta időben a Börzsönytől északra fekvő Selmeci-hegység csúcsai is felismerhetők.
A kihelyezett QR-kódok segítségével megismerhetjük a kilátó történetét és Dorog nevezetességeit. A torony éjjel-nappal nyitva van, a lépcsők világítása gombnyomásra kapcsol fel. A kilátót viharban a villámlás veszélye miatt tilos látogatni.
Sajnos ott jártunkkor nem volt jó idő,nem nagyon volt élvezhető a kilátás
A kilátó környezete térkövezett, mellette padok és asztalok állnak, a város felőli oldalon egy okospadnál tölthetjük a telefonunkat (vezetékesen vagy vezeték nélkül). Ennek köszönhetően wifi is van a toronyban, így a QR-kódok könnyedén megnyithatók. A kálvária tetején panorámakép segít azonosítani a panoráma elemeit.
A torony melletti pihenőhelyen látható egy tábla, amely ismerteti a Dorogi séta állomásait – a városismereti útvonalon nevezetes pontokat, köztük a kilátót kell felkeresni, és a Reimann Bányászattörténeti Múzeumban megvásárolható teljesítési lap kitöltésével, majd leadásával igazolhatjuk a teljesítést.
A kilátót megnyitása óta az Országos Kéktúra is felfűzi; a kálvária stációi közti gyalogút szintén a felújítás részeként készült el.
A Dorogi-szénmedencében a 18. század végén indult meg a barnaszénrétegek kitermelése, amely nagyrészt az 1990-es évek elejéig, az utolsó fejtésben egészen 2003-ig tartott.
A másik oldalról
Mint írtam a toronyban az ország egyik legjobb kilátóját ismertük meg.Eddig egyetlen egy alkalommal voltunk itt,a nyitás után kb.félévvel.Ha az egészségem engedi,mindenképp jövünk még ide,szeretném azt megejteni jó időben.Mert most a borús,szürke időben a kilátásunk nem igazán volt élvezhető,pedig az amúgy pazar!
A kilátó egész évben nonstop ingyenesen látogatható!
Az építményt gyalogosan Dorog vasútállomásról az országos kéken érhetjük el.A hegy felöl autóval is fellehet menni!
Filmünkben 51'50 körül érünk a kilátóhoz,de gyakorlatilag a film első felében is sokszor látható már
