Ezt a túrát november elejére terveztük,de közbeszólt az Apátkúti-völgy túra amit Laci barátomékkal és díszes társaságával tettünk meg.Ez miatt akkor elhalasztottuk ezt a túrát.várva egy szerencsés időpontra.Azonban mindig közbejött valami és a túra csak halasztódott egyre...legutóbb ugye a ködös időjárás miatt.Végül karácsony után az év utlsó túrája lett belőle.Kifogtuk a napos időt,de ennek ellenére helyenkén meglehetősen durva és hideg szél fújt.Lehet szerencsésebb lett volna egy melegebb napon megcsinálni ezt a túrát,de az élmény így sem volt mindennapi.
Pilisszentlászló és a hegyek
Gergővel majd nyolc éve kapaszkodtunk fel a vadállóköveken át a Prédikálószékre.Nagyon szép és jó túra volt akkor ez.Tudtam,hogy egy nap majd visszatérek és az ellenkező irányból is megcsinálom ezt a túrát.Persze ez eredetileg Gergővel volt elképzelve.Több év késéssel végül is összehoztuk Zolikával.Pilisszentlászlóról indultunk most is,igaz nem a falu központjából,hanem még a hegyen lévő Fenyő sori buszmegállótól.Innen rögtön a piros+ jelzést követtünk amely enyhén,de folyamatosan emelkedett,mígnem felért az 510 méteres Tüske-hegyre.Itt már bontakoztak ki kilátásaink,de viharos,hideg szél fújt a hegyen fenn,így aligha volt ez élvezhető,hiába a napos idő...
A Tüske-hegyen
Erdőben haladtunk tovább,itt-ott ereszkedett,de jellemzően inkább emelkedett az út.A magasabb részeken kíméletlen szél fújt.Egy újabb magaslaton az eddigi legjobb kilátás nyílt tárult elénk.A Dunakanyar nagy része már kivehető volt és a Visegrádi vár is látszódott.Elértük a piros3 jelzést,ezen mentünk tovább.Az út eleinte enyhén majd erősebben emelkedett,végül felértünk a 636 méter magas Prédikálószékre.Itt is Gergővel jártam utoljára...Hétfő ellenére sokan mozogtak a hegyen,de nem volt úgy zavaró.Hideg volt itt,a szél is fújt.Bekaptunk két szenyót Zolikával,majd elmentünk megcsodálni a kilátást,a hegy széléről és a kiltóból is.
Az első valamire való kilátás
A Prédikálószékre érve
Az persze mindent vitt.Alighanem ez itt Magyarország legszebb tája és méltán!Ezért kellett a napfényes idő,hogy ezt élvezhessük,ködben ebből semmit nem láttunk volna.Sok hely a láthatáron már ismerösként köszönt vissza.Rendkivül hideg volt a kilátóba,a fagyos szél rendesen befújt a kezünk is lefagyott,de megérte feljönni.Nem maradtunk sokáig a fagyos,de napfényes időben.Eszembe jutott persze Gergő is,hogy vele milyen jó volt itt azon a régi szép napon..Lejöttünk a kilátóból is folytattuk a túrát a vadállókövek felé.Nem sejtettük,hogy a neheze csak most fog jönni.
Zolika kezei lefagytak a kilátóban
A Dunakanyar
Jómagam az ország legszebb részén
Lefelé haladva több tábla is figyelmeztetett,hogy ne térjünk le a jelzett turistaútról,mert több komoly és tragikus baleset is történt a következő szakaszon.Nem tudtam,hogy az út nyomvonala jelentősen változott a nyolc évvel ezelőttihez képest...Akkor a hegy oldalában haladt biztonságosan a turistaút és a vadállókövek tövében.Valószinűleg ezt az évek során a csapadék,a viharok elmoshatták,így a turistaút a hegyen a legveszélyesebb szirteken,szakadékkal alattunk haladt,olyan helyeken ment és jött lefelé amely meghazudtolta a fizika törvényeit.Valóban kegyetlenül veszélyes volt!Úgy,hogy ez a jelzett út volt!Leírom ide,hátha aki ide készül és nem volt itt: ha nem vagy gyakorlott túrázó,ide ne gyere el!Életveszélyes! Bár kétségtelenül leírhatatlanul gyönyörű útvonal volt!
Gyönyörű táj,veszélyes út!
Lefelé vezet az út...
Nem volt egyszerű...
Ott lenn sorban a vadállókövek!
Nem volt semmi a lefelé haladás,helyenként seggencsúszva vagy póklépésben haladtunk és rohadtul kellett figyelni,mert egy megbotlás akár végzetes is lehetett volna.Szerencsére nem történt bajunk és egy ponton rátértünk a nyolc évvel ezelőtti nyomvonalra,ahol nem mosta el az eső és a vihar.Itt már a vadállókövek mellett/tövében haladva könnyebb volt a járás,ahol lehetett kimentünk a kövekhez.Csodás kilátások bontakoztak ki és a vadállókövek is gyönyörűek voltak.A fő-fő kő Attila sisakos feje volt,mert ugye volt nevük is.Itt ott emlékeztem,hogy itt voltunk Gergővel,máshol nem.A köveket elhagyva aztán újabb nehéz szakasz következett.
Csodásak voltak a kövek és a táj is!
Attila sisakos feje
Újabb brutális lefelé menet következett,kb.ötszáz méter köves,sziklás meredek hegyoldal!Centiméterről,centiméterre tudtunk haladni.Itt jöhettünk fel Gergővel nyolc éve,nem volt más út.Elképzelhetetlennek tűnt,hogy egykor itt feljöttünk!Nagyon óvatosan és nagyon lassan értünk le biztonságos szakaszra.Olyan lassan,hogy fenállt a veszély,hogy ránk sötétedik!Persze tudtam,hogy ez lesz,hoztam lámpát arra az esetre ha ez megtörténne.Gyönyörű volt ahogy láttuk elbújni a napot a szemközti Dobogókő mögött.Már jól járható volt az út,de lefelé vitt helyenként meredeken.Ennek ellenére itt már gyorsan haladtunk.Végül még világosban leértünk a legendás Szentfa kápolnához!
Csodás,de nehéz és veszélyes utak!
Itt jöttünk most le és itt metünk fel Gergővel 2017-ben!
Bújik el a nap a Dobogókő mögé!
A Szentfa kápolna
A kápolnáról és a legendájáról már írtam ebben a blogban,ha érdekel keress rá.Sokadszorra voltam itt,lassan kezdett sötétedni.Annyi maradt a túrából,hogy besétáltunk a faluba Dömösre.Itt végződött a túra és az év.Busszal bementünk Esztergomba,onnan vonattal pesti átszállással haza.Fél kilencre voltunk itthon.Az év bevégeztetett.Nehéz,de pazar túrával zártuk az esztendőt.Ezzel a túrával húsz túra jött össze az idén,ez az utóbbi tíz év leggyengébb termése...Most 15 kilométert trappoltunk ezzel összesen idén 265 kilométert túráztunk,az átlagunk így 13,25 km/túra lett.Ez az én koromban már elfogadható.A kevés túra ellenére nem volt rossz év,de erről bővebben az év végi összefoglalóban!
Ebben a sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
A mai decemberi részben a Prédikálószéki kilátóval ismerkedünk meg közelebbről.
Impozáns kilátó a Dunakanyar felett
A Pilisi Parkerdő Zrt. a Visegrádi-hegység 639 méter magas csúcsán, a Prédikálószéken adta át és nyitotta meg kilátóját a természetjáró társadalom előtt 2016 őszén. A beton alapon álló, 12 méter magas, 70 m2 bruttó alapterületű fa építmény három, felfelé haladva egyre szélesedő teraszáról fokozatosan nyílik meg az egész Dunakanyar panorámája. Az egyes szinteken a térségben jelentős szerepet játszó magyar királyok emlékét elevenítik fel a kézzel festett, egyedi tájékoztató táblák. Az új kilátó a kor követelményeinek megfelelő szolgáltatásokat is nyújt a látogatóknak: tetején két webkamerát helyeztek el, és környékén ingyenes Wi-Fi kapcsolat is elérhető. A kilátó mellett tűzrakóhely, valamint padok és asztalok is várják az ide látogatókat
Az ország legszebb panorámáját kínálja a kilátó
A természetjárók körében nemcsak a fantasztikus panoráma miatt népszerű a Prédikálószék hegycsúcsa, hanem például az elérhető közelségben lévő, szintén rendkívül frekventált kirándulócélpontok, a Rám-szakadék és a Vadálló-kövek miatt is. Évente sok százezren döntenek úgy, hogy erről a csúcsról tekintenek körbe a térségre, vagy pihennek meg és piknikeznek egyet a rendelkezésre álló padokon és asztalokon.
A Pilisi Parkerdő Zrt. Koller József Ybl-díjas építész tervei alapján, 2016 tavaszán kezdett a Prédikálószékre megálmodott kilátó építésébe, és a helyszínen rendelkezésre álló közjóléti infrastruktúra további fejlesztésébe. A parkerdőgazdaság a tervezés során különös hangsúlyt fektetett egyrészt a hely korábbi állapotának megőrzésére (a kilátópont természetes képződményét ezért érintetlenül hagyta), másrészt az építés során a terület állat- és növényvilágának védelmére (a madarak költési időszakában és a növények vegetációs idejében, a természetvédelmi törvénnyel összhangban az építkezés szünetelt). A kilátó építése során környezetre veszélyes anyagot nem használtak fel.
Úgy gondolom megéri felkeresni
A kilátóból ugyan szinte csak észak felé van kilátás,ám ez elég.Bőven elég.Ugyanis azt a vándort aki felkapaszkodik ide az ország talán legszebb panorámájával ajándékozza meg a háromszintes kilátó.A csodás építmény átadásakor 2016 október 22-én mi éppen a "szomszédos" Naszályon voltunk fenn Gergővel.Tudtunk az átadásról,így már akkor elhatároztuk,hogy eljövünk ide.Ez a tervünk jó félév múlva valósult meg, 2017 májusában jártunk itt.Ez volt az egyetlen alkalom,hogy randevúzhattunk ezzel a kilátóval.
Szemből a kilátó
A kilátóhoz amúgy remek túrák tehetők.Ezek nehézsége azonban változó.Pilisszentlászló irányából egy viszonylag könnyű túra tehető ide.Azonban Dömösről alapos kaptató vezet fel,amely túra során érinthetjük a vadállókőveket is.Mi is ezt a túrát csináltuk meg Gergővel azon a 2017 májusi csodás napon...
Benne van a pakliban,hogy jövünk még ide,de könnyen lehet,hogy a könnyebbik túrát választjuk majd,persze kérdés,hogy kivel tudok még ide eljutni.A vadállókőves féle túra engem is megfingat nem mondom...de a cél szentesiti az eszközt.
Már korán reggel jó volt az idő amikor elindultunk Dunaújvárosból Dömösre.Viszonylag sima út után délelött 9-kor tudtuk megkezdeni a túrát a már jól ismert Dömösi Hajóállomásról a Dunakanyarból.Fantasztikus idő lett délelöttre és májusi vasárnap révén turisták százai lepték el a Komárom megyei Dömöst.Persze,hisz itt van az ország egyik legnépszerűbb turistaútvonala ami a Rám-szakadékba visz,de azért furcsa volt ez az embertömeg,mert korábban amikor kétszer is itt voltunk,egyszer hétköznap volt,egyszer meg egy hideg februári nap,így akkor nem voltak sokan.Na de ez természetesen nem tartott vissza,nekivágtunk annak a túrának amit mi az utóbbi két év legnehezebbének mínösitettünk.Mégpedig azért mert várhatóan brutális emelkedő vezet majd fel a Vadálló-kővekhez és a Dunakanyar fő csúcsának számító Prédikálószékhez.
Elöttünk a cél a Prédikálószék
Átevickéltünk a falu keleti részén ahol az út vezetett,ez már ugye ismerös volt korábbi túráinkról.A Rám-szakadékba vezető zöld jelzést követtük amelyen majd a Szentfa kápolnáig megyünk,ott van az a bizonyos erdei pihenő ahol majd megkajálunk és itt térünk majd rá a várhatóan brutális piros3 jelzésre.Így is lett a kápolnához érve még találtunk szabad asztalkát ahol falatozgattunk a nagy kaland előtt.Közben óriási embertömeg lett itt percek alatt,külömböző kirándulós csoportok is erre vetődtek,rövidesen lett itt vagy 200 ember.Szerencsére ezek többsége aztán a Rám-szakadék felé indult tovább,de voltak olyanok is akik arra amerre mi.El is indult egy csoport a piros3 jelzésen,mi még vártunk picit úgy saccoltuk ugyis utolérjük majd őket.Így addig megnéztük a kis kápolnát a Szentfát amelynek közben megtudtam a legendáját is,amely arról szól,hogy itt 1885-ben két kislánynak többször is megjelent a Szűzanya.Hát...reméltük,hogy majd nekünk is megjelenik valahol az út során.Volna vele miről beszélgetnünk...
A kis Szentfa kápolna
Na ezután mi is nekivágtunk a piros háromszög jelzésnek,amely már az első méterein előre vetitette,hogy ez bizony brutál lesz.Az elöttünk haladó csoport utolsó tagjai is még ekkor kapaszkodtak felfelé,őket könnyen magunk mögött hagytuk.Megkezdtük az emelkedést.Bár nem volt könnyü,de nem volt olyan nehéz mint amire számitottam,legalábbis az első pár száz méteren.Végig felfelé menetben haladtunk és meglepően jól bírtuk!Természetesen ahogy azt gondoltuk a csoportot utolértük majd le is hagytuk.Aztán jó 1km után valóban elkezdett durvább emelkedővé válni az út,de haladtunk jól előre.Végül is sokkal könnyebben mint ahogy vártam szépen lassan elértük az 500 méteres magasságban található Vadálló-kőveket!
Megkezdjük az emelkedést a brutális úton,elöttünk egy turistacsoport
Még van elöttünk emelkedő bőven!
Brutális emelkedő
Felérve lassan kibontakozott a kilátás egyre több helyen.Elérve az első vadálló-kőt azon pihentünk meg.Elözetesen leírtuk név szerint mi a kővek pontos neve lentről felfelé haladva,ám több kő volt mint név...így a beazonosításukkal hadilábon álltunk,de nem is ez volt a lényeg.Gyönyörü helyen találtuk magunkat szebbnél szebb óriási kővekkel és kilátással.Mivel mi még pihenönket töltöttük az első kövön,a csoport beért minket,de nem pihent annyit mint mi,így le is hagytak.Mi meg csodáltuk a köveket és a kilátást.Egyes kövekre fellehetett menni-mászni másokra nem.A kövek alatt haladt a piros3 jelzés itt már nem oly meredeken.Végig járva a köveket mindegyiknél pihentünk,megnéztük a kilátást,élveztük a helyzetet.Az út felfelé igen nehéz volt,de megérte mert itt fent meg az ország alighanem leggyönyörübb tája fogadott.
Az első kilátásunk:szemben a Dobogókő tömbje és a Szakó-nyereg
Odaát a Prépostság-hegy
Az első kő,mérete eltörpül a többi mellett
Így követték egymást a kövek: Nagytuskó,Szélestorony,Bunkó,Függőkő,Felkiáltójel,Árpád trónja.Aztán rádöbbentünk,hogy mennyire hülyék vagyunk hozzá...mivel több kő volt mint amennyinek neve volt,nem ment a beazonosítás...talán még a Nagytuskóra ráismertünk,azt mivel láttuk,hogy nem boldogulunk a dologgal,hagytuk az egészet a francba,elvégre nem a nevekért jöttünk.Valóban az egyik kő szebb volt mint a másik.A méretük is kezdett igen nagy és nagyobb lenni,volt amelyikre már felmászni sem mertünk.Az egész vadálló-kővek egy óriási élmény volt!Tényleg ez talán az ország legszebb helye.
Az egyik kő tetejéről a világ
A Nagytuskó azaz Attila sisakos feje
Kövek mindenhol
Ezt már magunk mögött hagytuk
Egy jókora darab,tán ez lehetett a Bunkó (?)
Nehéz szívvel mondtunk búcsút a köveknek,de tovább kellett menni.Igy is sikerült itt egy órát eltölteni.Maradtam volna itt akár egész nap is,lehet egyszer majd csinálunk ide egy olyan túrát,hogy csak itt töltjük majd az egész napot.Na,de mentünk tovább és ha azthittük,hogy az emelkedőknek vége,hát óriásit tévedtünk.Következett még egy emelkedö,tán nem is volt oly vészes mint a korábbiak,tán nem is olyan hosszú,ám a köveknél alighanem lemerevedtek az izmaink,így ezt a pár száz méteres szakaszt elég nehezen bírtuk.Ötszáz méterre volt a csúcs a kövektől,felérve újra találkoztunk kedvenc csoportunkkal,ők már itt lehettek egy ideje,de mondom mi a köveknél sok időt töltöttünk.
Tán az egyik legnagyobb kő
Nehéz egy ilyen helyről elmenni...
A csúcs azaz a Prédikálószék
A csúcson a Prédikálószéken már az első métereknél meggyözödtem róla,hogy pazar a kilátás,na de volt itt egy vadonatúj kilátó,amelyet csak tavaly októberben adtak át.Mi sem természetesebb felmentünk rá.A csúcson is óriási embertömeg volt,a többség persze a könnyebb úton jöhetett Pilisszentlászló felöl,viszont ők lehetettek azok akik így kihagyták a Vadálló-köveket.A kilátó teljesen csak fából épült és mivel még új volt teljesen jó állapotban volt.Csak remélni tudom,hogy 10 vagy 20 év múlva is abban lesz.A három emeletes kilátó legfelső szintjére mentünk,ahonnan a Dunakanyar pazar panorámája fogadott.A szemközti Szent Mihály hegy ami Dömösröl még odalenn,óriásinak tünt,innen már csak egy törpilla volt.Látni lehetett a Dunakanyaron kivül a teljes Börzsöny hegységet,kicsit nyugatabbra pedig a Burdát.Keletre pedig a Naszályt és a Visegrádi várat is.Fantasztikus hely volt ez is!
Az új kilátó
A kilátás
Itt is eltölthettünk egy órát mielött folytattuk volna a túrát.Csodás hely ez is az biztos!
Nagyon hangulatos volt nem csak a kilátó és a kilátás hanem a környék is.Ligetes szép erdőben padok,asztalok és sok-sok ember...de valahogy úgy tünt,hogy ide már csak a normálisabbja jutott fel,így minden kellemesnek tünt.Mi pedig folytattuk a túrát,innen már szinten menve majd lefelé.Emelkedő több már nem várt ránk!A Visegrádi-hegység harmadik legmagasabb csúcsáról indultunk tehát tovább,rengeteg Pilisszentlászló felöl jövő túrázóval találkoztunk,mindenki köszönt!Igy is kell ezt túrázós körökben.Ami itt is meglepö volt,sok-sok magányos,egyedül túrázó nővel is találkoztunk,meg le is elöztek minket,ezek is köszöntek kivétel nélkül mindenki!Mi is haladtunk tovább a piros3 jelzésen ami itt már teljesen leszelidült.Szinten mentünk,innen is volt pár helyről kilátásunk és egy részen maga az út volt a megyehatár,Pest és Komárom megye határa!
Kilátások a csúcs utáni szakaszról
Kb. a Prédikálószék után 3km-el fordult lefelé a piros3 jelzés,a piros+ vezetett tovább Pilisszentlászlóra,mi mentünk lefelé a Szőke-forrás völgyébe.Ez egy valamivel több mint 1km-es szakasz volt,a korábbiakhoz képest már egy picit ingerszegényebb is.Itt is voltak szembejövő turisták,ezekkel is köszöntünk egymásnak.A kedvenc csoportunkkal nem találkoztunk többé,nem tudjuk a Prédikálószék után merre mehettek.A völgybe leérve meg egy kis nyugdijas csoporttal találkoztunk,aranyosak voltak köszöntek,váltottunk velük pár szót is.Közben végre forrásra akadtunk!A Király-kút azonban csak csöpögött,de aláraktam azért a kulacsom és míg megkajáltunk itt,félig meg is telt,így tudtam inni friss forrásvízet.Nyugdijasaink eközben a forrás környékén kevertek felefelé menetben, nagyjából 10 méter/perc sebbeséggel.Kérdeztem nem-e tán fel a Dobogó-kőre mennek (ennek aljában voltunk)? Mondták,hogy á,dehogy csak a völgyben oly sáros az út,hogy keresnek valami kitérőt.Mi viszont a völgyben kellett,hogy menjünk tovább...
Szőke-forrás völgye
Egy tábla jelezte: Dömös 6km,oda tartottunk vissza és a túránk itt a völgynél vett éppen visszafele irányt.Az út valóban sáros volt,de nagyjából csak 300 méteres szakaszon és az út mellett az erdőben lehetett haladni,így szegény kis nyugdijasok alaposan benézték ezt.Ki tudja a hegyoldalban meddig jutottak...A Szőke-forrás völgyébe máskor alighanem beleszerettünk volna,de már kezdtünk elfáradni,azért csak-csak brutális volt az az emelkedő a csúcsra.Alig vártuk,hogy véget érjen az egyre inkább csodássá váló völgy...Egyre nagyobb árkok voltak odalenn,egyre több patak csatlakozott bele,így vízesések és a patak csobogó hangjai felett haladt az utunk ami ekkora már a sima piros jelzés volt.A völgy pedig nem akart véget érni,valóban nagyon-nagyon szép volt,csak egyre jobban kifáradva ezt egyre kevésbé tudtuk élvezni.
A völgyben
Lent a pataknál
Úgy tünt soha nem érünk a völgy végéhez...az út itt-ott keresztezte a patakot később,amelyben meg is mosakodtam,mert már alaposan meg izzadtunk ekkora.Aztán csak véget ért a völgy,azon a helyen voltunk ahol a Rám-szakadékba tartó zöld jelzést kereszteztük.Innen már közel volt a Szentfa kápolna,ahol délelött kezdtünk,így itt vált teljessé a körtúra.Itt volt egy forrás (gyógyitó hatású vízzel!) amelyből ittunk mert ekkora már kifogytunk a vízkészletünkből.Rengetegen voltak itt,sorba kellett állni a vízért...aztán hamarosan beértünk Dömösre,de a túránknak még nem volt vége!Mivel anno februárban a jeges Rám-szakadékos túra végén nem sikerült a Prépostsági altemplomba lejutnunk,ezért most elmentünk oda,hogy megnézzük,ez plussz 2 km-et jelenett...
A templomnál egy gólya(!) fogadott,ami rendkivül szelid volt!A templom pedig ezúttal nyitva volt!Lementünk hát.
Visszaérve Dömösre,ez még nem az a templom amit mi kerestünk
Szelíd gólya fogad az altemplomnál
Egy kedves hölgy aki az altemplom kezelöje volt,tartott nekünk tárlatvezetést és beszélgettünk vele még egy sort.Megismertük a templom történetét,a legmeglepöbb az volt,hogy a felújított altemplom már 1990 óta itt van!Én meg csak most 2017-ben szereztem róla tudosmást,ráadásul tök véletlenül...A felújitott altemplom nem volt nagy,a hölgy elmondása alapján 60 négyzetméteres,de rendkivül szép volt és szépen rendbe volt hozva.
Aki teheti jöjjön el ide mert érdemes megnézni!
Külön a templom történetére most nem térek ki,hagyok munkát a hölgynek is,meg hát van külön web és facebook oldala is a templomnak,tessék utána nézni!
A Prépostsági altemplomban
Hangulatos altemplom
Ezután búcsút vettünk a hölgytől és a gólyától majd egy közeli presszóba lehörpintettem egy jó sört (ez hiányzott a múltkor Váralján),Gergő pedig egy kólát.Mivel a buszig még volt 55 percünk kimentünk a Dunához sétálni ahol a már emlitett Szent Mihály hegy vigyorgott ránk.Most persze óriási volt.Visszanézve a Prédikálószékre hihetetlennek tűnt,hogy megmásztuk...Itt fejeztük be a túrát ami mindennel együtt kb. 24km volt,valóban ez volt az elmúlt két év legnehezebb túrája,de talán a legszebb is.Alaposan kifáradtunk,de élményekkel telve indultunk haza.
Búcsú a gólyától
A Dunánál a Szent Mihály hegy vigyorog ami már a Börzsöny része
Visszanézve a Prédikálószékre
Este fél11-re értünk haza egy eseménydús nap után újra életre szóló élményekkel teli.Rendkivül jó időnk volt és rendkivül sok látnivaló kisérte a túránkat.Ajánlom mindenkinek ezt at túrautvonalat,igaz a piros3 jelzésű szakaszt csak az ügyesebbeknek és a kitartóbbaknak!Nem fognak csalódni!
