Ezt a túrát november elejére terveztük,de közbeszólt az Apátkúti-völgy túra amit Laci barátomékkal és díszes társaságával tettünk meg.Ez miatt akkor elhalasztottuk ezt a túrát.várva egy szerencsés időpontra.Azonban mindig közbejött valami és a túra csak halasztódott egyre...legutóbb ugye a ködös időjárás miatt.Végül karácsony után az év utlsó túrája lett belőle.Kifogtuk a napos időt,de ennek ellenére helyenkén meglehetősen durva és hideg szél fújt.Lehet szerencsésebb lett volna egy melegebb napon megcsinálni ezt a túrát,de az élmény így sem volt mindennapi.
Pilisszentlászló és a hegyek
Gergővel majd nyolc éve kapaszkodtunk fel a vadállóköveken át a Prédikálószékre.Nagyon szép és jó túra volt akkor ez.Tudtam,hogy egy nap majd visszatérek és az ellenkező irányból is megcsinálom ezt a túrát.Persze ez eredetileg Gergővel volt elképzelve.Több év késéssel végül is összehoztuk Zolikával.Pilisszentlászlóról indultunk most is,igaz nem a falu központjából,hanem még a hegyen lévő Fenyő sori buszmegállótól.Innen rögtön a piros+ jelzést követtünk amely enyhén,de folyamatosan emelkedett,mígnem felért az 510 méteres Tüske-hegyre.Itt már bontakoztak ki kilátásaink,de viharos,hideg szél fújt a hegyen fenn,így aligha volt ez élvezhető,hiába a napos idő...
A Tüske-hegyen
Erdőben haladtunk tovább,itt-ott ereszkedett,de jellemzően inkább emelkedett az út.A magasabb részeken kíméletlen szél fújt.Egy újabb magaslaton az eddigi legjobb kilátás nyílt tárult elénk.A Dunakanyar nagy része már kivehető volt és a Visegrádi vár is látszódott.Elértük a piros3 jelzést,ezen mentünk tovább.Az út eleinte enyhén majd erősebben emelkedett,végül felértünk a 636 méter magas Prédikálószékre.Itt is Gergővel jártam utoljára...Hétfő ellenére sokan mozogtak a hegyen,de nem volt úgy zavaró.Hideg volt itt,a szél is fújt.Bekaptunk két szenyót Zolikával,majd elmentünk megcsodálni a kilátást,a hegy széléről és a kiltóból is.
Az első valamire való kilátás
A Prédikálószékre érve
Az persze mindent vitt.Alighanem ez itt Magyarország legszebb tája és méltán!Ezért kellett a napfényes idő,hogy ezt élvezhessük,ködben ebből semmit nem láttunk volna.Sok hely a láthatáron már ismerösként köszönt vissza.Rendkivül hideg volt a kilátóba,a fagyos szél rendesen befújt a kezünk is lefagyott,de megérte feljönni.Nem maradtunk sokáig a fagyos,de napfényes időben.Eszembe jutott persze Gergő is,hogy vele milyen jó volt itt azon a régi szép napon..Lejöttünk a kilátóból is folytattuk a túrát a vadállókövek felé.Nem sejtettük,hogy a neheze csak most fog jönni.
Zolika kezei lefagytak a kilátóban
A Dunakanyar
Jómagam az ország legszebb részén
Lefelé haladva több tábla is figyelmeztetett,hogy ne térjünk le a jelzett turistaútról,mert több komoly és tragikus baleset is történt a következő szakaszon.Nem tudtam,hogy az út nyomvonala jelentősen változott a nyolc évvel ezelőttihez képest...Akkor a hegy oldalában haladt biztonságosan a turistaút és a vadállókövek tövében.Valószinűleg ezt az évek során a csapadék,a viharok elmoshatták,így a turistaút a hegyen a legveszélyesebb szirteken,szakadékkal alattunk haladt,olyan helyeken ment és jött lefelé amely meghazudtolta a fizika törvényeit.Valóban kegyetlenül veszélyes volt!Úgy,hogy ez a jelzett út volt!Leírom ide,hátha aki ide készül és nem volt itt: ha nem vagy gyakorlott túrázó,ide ne gyere el!Életveszélyes! Bár kétségtelenül leírhatatlanul gyönyörű útvonal volt!
Gyönyörű táj,veszélyes út!
Lefelé vezet az út...
Nem volt egyszerű...
Ott lenn sorban a vadállókövek!
Nem volt semmi a lefelé haladás,helyenként seggencsúszva vagy póklépésben haladtunk és rohadtul kellett figyelni,mert egy megbotlás akár végzetes is lehetett volna.Szerencsére nem történt bajunk és egy ponton rátértünk a nyolc évvel ezelőtti nyomvonalra,ahol nem mosta el az eső és a vihar.Itt már a vadállókövek mellett/tövében haladva könnyebb volt a járás,ahol lehetett kimentünk a kövekhez.Csodás kilátások bontakoztak ki és a vadállókövek is gyönyörűek voltak.A fő-fő kő Attila sisakos feje volt,mert ugye volt nevük is.Itt ott emlékeztem,hogy itt voltunk Gergővel,máshol nem.A köveket elhagyva aztán újabb nehéz szakasz következett.
Csodásak voltak a kövek és a táj is!
Attila sisakos feje
Újabb brutális lefelé menet következett,kb.ötszáz méter köves,sziklás meredek hegyoldal!Centiméterről,centiméterre tudtunk haladni.Itt jöhettünk fel Gergővel nyolc éve,nem volt más út.Elképzelhetetlennek tűnt,hogy egykor itt feljöttünk!Nagyon óvatosan és nagyon lassan értünk le biztonságos szakaszra.Olyan lassan,hogy fenállt a veszély,hogy ránk sötétedik!Persze tudtam,hogy ez lesz,hoztam lámpát arra az esetre ha ez megtörténne.Gyönyörű volt ahogy láttuk elbújni a napot a szemközti Dobogókő mögött.Már jól járható volt az út,de lefelé vitt helyenként meredeken.Ennek ellenére itt már gyorsan haladtunk.Végül még világosban leértünk a legendás Szentfa kápolnához!
Csodás,de nehéz és veszélyes utak!
Itt jöttünk most le és itt metünk fel Gergővel 2017-ben!
Bújik el a nap a Dobogókő mögé!
A Szentfa kápolna
A kápolnáról és a legendájáról már írtam ebben a blogban,ha érdekel keress rá.Sokadszorra voltam itt,lassan kezdett sötétedni.Annyi maradt a túrából,hogy besétáltunk a faluba Dömösre.Itt végződött a túra és az év.Busszal bementünk Esztergomba,onnan vonattal pesti átszállással haza.Fél kilencre voltunk itthon.Az év bevégeztetett.Nehéz,de pazar túrával zártuk az esztendőt.Ezzel a túrával húsz túra jött össze az idén,ez az utóbbi tíz év leggyengébb termése...Most 15 kilométert trappoltunk ezzel összesen idén 265 kilométert túráztunk,az átlagunk így 13,25 km/túra lett.Ez az én koromban már elfogadható.A kevés túra ellenére nem volt rossz év,de erről bővebben az év végi összefoglalóban!
Arról nincs infóm és nem is tudom,hogy az ország legkisebb kápolnája-e ez,de mindenképp a kisebbek közé sorolható a dömösi apró kis kápolna.Több túránk is érintette ezt a megkapóan szép helyet.Itt ágazik el ugyanis az út a Rám-szakadék,illetve a Vadállókövek és a Prédikálószék felé.Ebből már tudhatjuk,hogy a Visegrádi-hegységben járunk Dömös közelében.A kis kápolnának meg rövid és megidító története van és ha már a közelmúltban foglalkoztam a fatimai jelenésekkel,akkor megállapítható,hogy nekünk is van egy hasonló sztorint,vagy ha szebb szóval akarom kifejezni akkor történetünk amely több mint három évtizeddel a fatimai jelenések előtt történt!
A barátságos kis kápolna így néz ki
A jelenés emlékét őrző Szentfa-kápolna apró, barátságos épülete bükkök árnyékában, a Malom-patak mellett várja a Rám-szakadék vagy a Vadálló-kövek felé túrázókat.
A hagyomány szerint 1885-ben, május első vasárnapján két dömösi kisleány libákat legeltetett a falu mögötti mezőkön. Miután egy szép bükkfa alatt letelepedtek, az ég csodálatos kékre váltott, és felnéztükben Szűz Mária képét pillantották meg a fán a kis Jézussal. Mindkét alakon a Szent Korona és a fejük körül glória látszott. Egy arra járó nagyobb gyermek gyorsan a faluba szaladt. A Dömösről hamar megérkező idősebb asszonyok szintén látták a képet. A csodafa búcsújáró hellyé vált. Általában szombaton, este 9-10 óra tájban, teliholdkor volt látható a jelenés. Sokan láttak csillag glóriát a két alak feje körül, mások csak a csillagglóriát, megint mások csak csillagokat láttak.
A környezet
A kápolna a csodafa emlékét őrzi a kis tisztás mellett.
A Szentfaként tisztelt bükkfát Nedeczky Gáspár, Dömösön szolgáló plébános állítólagos sugalmazása nyomán,1887.április 23-án este, Szabó Mihály alszolgabíró hat csendőrrel kivágatta és a további zarándoklatokat betiltották. A hely tisztelete ennek ellenére sosem szűnt meg.
A hívek később kis kápolnát építettek a fa mellett. Minden év augusztus 15-én, vagy az ahhoz legközelebbi vasárnapon Nagyboldogasszony ünnepnapjára emlékezve, a helyi katolikus lelkipásztor szentmisét mutat be az egyházi főhatóság engedélyével, amelyen a község és környéke hívői buzgón részt vesznek. A kápolna a csodafa emlékét őrzi a kis tisztás mellett, valamint a kápolna mellett erdei turistapihenő is található.
Télen is jártunk már itt
Fontos megjegyezni még,hogy a kápolna szomszádságában forrás is található amelynek víze gyógyító hatású.Itt is hallottam már csodaszámba menő történeteket,hogy egyes embereket ez a víz gyógyított meg,de erről még leírásokat nem találtam (mondjuk még nagyon nem is kerestem).Elképzelhető,hogy a témára majd még visszatérünk valamikor.
Megközelítés: Dömösről a zöld sáv jelzésen haladunk a Szentfa-kápolnáig (2 km, 35 perc, 77 m emelkedés), amely több, jelentős kirándulóútvonal találkozásánál található. Itt válik szét a Vadállókövekhez és a Prédikálószékhez vezető (piros háromszág), a Lukács-árokba vezető (sárga sáv) a Rám-szakadékhoz (zöld sáv) valamint a Szőke-forrás-völgyébe vivő (piros sáv) úttól. A Rám-szakadékon át pedig akár a Dobogókőre is feljuthatunk.A lényeg bármerre is indulunk innen tovább nem akármilyen csodák várnak ránk!
Az első találkozásunk a kis kápolnával
Jó volt itt lenni Gergővel...
A kis kápolnánál már háromszor is jártam,mindhárom alkalommal Gergővel.Kétszer a Rám-szakadék (ebből egyszer még a Dobogókő) és egyszer a Vadállókővel-Prédikálószék felé vettük az irányt.Mindhárom itteni túránk fantasztikus volt!
Ha egészségem engedi akkor szinte 100%,hogy jövök még ide.Sajna Gergővel már nem jöhetek,de vele a szívemben egészen biztosan járok még erre és ha szerencsém lesz akkor még az idén!
Három filmemben is érintettük a helyet,ebből ime az eddigi legutolsó.Ha jövök legközelebb természetesen akkor is készül majd itt film,remélhetőleg már egy jobb mínőségű,hiszen azóta a mi technikánk is fejlődött valamennyit...A filmben 2'35 körül érünk a kápolnához.
