A lourdesi Szűz Mária

 Túrázásaim során szinte állandó jelleggel belebotlok,egy-egy érdekesebb helybe,amelynek aztán utána szokok nézni,mert már ott megragad valami a látványból.Így volt ez a közelmúltban néhány dolognál is amikről már írtam ebben a blogban.Lásd Skócia Szent Margit,vagy Alekszandra Pavlovna megindiótó történeteit.De a Fatimai jelenések is úgy gondolom igen érdekes téma volt,mint ahogy a dömösi Szentfa kápolna sztorija sem volt semmi (és még sorolhatnám).Most is legutóbbi túránkon egy ilyen helyre akadtunk Péliföldszentkereszt közelében.Egy kegyhelyen voltunk,már csupán ott állni is megindító élmény volt.A hely központjában pedig ott volt a lourdesi Szűzanya szobra és a szentkút.Gondoltam utána nézek majd ezeknek is.Érdemes volt!

A péliföldszentkereszti emlékhely,tudomásom szerint van még az országban!

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadettet, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.

Bernadett és a lourdesi szűz

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült.

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

A lourdesi Szűz Mária

A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Ezen a napon egyre több templomban kiszolgáltatják a betegek szentségét. A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez.

Szentfa-kápolna

 Arról nincs infóm és nem is tudom,hogy az ország legkisebb kápolnája-e ez,de mindenképp a kisebbek közé sorolható a dömösi apró kis kápolna.Több túránk is érintette ezt a megkapóan szép helyet.Itt ágazik el ugyanis az út a Rám-szakadék,illetve a Vadállókövek és a Prédikálószék felé.Ebből már tudhatjuk,hogy a Visegrádi-hegységben járunk Dömös közelében.A kis kápolnának meg rövid és megidító története van és ha már a közelmúltban foglalkoztam a fatimai jelenésekkel,akkor megállapítható,hogy nekünk is van egy hasonló sztorint,vagy ha szebb szóval akarom kifejezni akkor történetünk amely több mint három évtizeddel a fatimai jelenések előtt történt!

A barátságos kis kápolna így néz ki

A jelenés emlékét őrző Szentfa-kápolna apró, barátságos épülete bükkök árnyékában, a Malom-patak mellett várja a Rám-szakadék vagy a Vadálló-kövek felé túrázókat.

A hagyomány szerint 1885-ben, május első vasárnapján két dömösi kisleány libákat legeltetett a falu mögötti mezőkön. Miután egy szép bükkfa alatt letelepedtek, az ég csodálatos kékre váltott, és felnéztükben Szűz Mária képét pillantották meg a fán a kis Jézussal. Mindkét alakon a Szent Korona és a fejük körül glória látszott. Egy arra járó nagyobb gyermek gyorsan a faluba szaladt. A Dömösről hamar megérkező idősebb asszonyok szintén látták a képet. A csodafa búcsújáró hellyé vált. Általában szombaton, este 9-10 óra tájban, teliholdkor volt látható a jelenés. Sokan láttak csillag glóriát a két alak feje körül, mások csak a csillagglóriát, megint mások csak csillagokat láttak.

A környezet

A kápolna a csodafa emlékét őrzi a kis tisztás mellett.

A Szentfaként tisztelt bükkfát Nedeczky Gáspár, Dömösön szolgáló plébános állítólagos sugalmazása nyomán,1887.április 23-án este, Szabó Mihály alszolgabíró hat csendőrrel kivágatta és a további zarándoklatokat betiltották. A hely tisztelete ennek ellenére sosem szűnt meg.

A hívek később kis kápolnát építettek a fa mellett. Minden év augusztus 15-én, vagy az ahhoz legközelebbi vasárnapon Nagyboldogasszony ünnepnapjára emlékezve, a helyi katolikus lelkipásztor szentmisét mutat be az egyházi főhatóság engedélyével, amelyen a község és környéke hívői buzgón részt vesznek. A kápolna a csodafa emlékét őrzi a kis tisztás mellett, valamint a kápolna mellett erdei turistapihenő is található.

Télen is jártunk már itt

Fontos megjegyezni még,hogy a kápolna szomszádságában forrás is található amelynek víze gyógyító hatású.Itt is hallottam már csodaszámba menő történeteket,hogy egyes embereket ez a víz gyógyított meg,de erről még leírásokat nem találtam (mondjuk még nagyon nem is kerestem).Elképzelhető,hogy a témára majd még visszatérünk valamikor.

Megközelítés: Dömösről a zöld sáv jelzésen haladunk a Szentfa-kápolnáig (2 km, 35 perc, 77 m emelkedés), amely több, jelentős kirándulóútvonal találkozásánál található. Itt válik szét a Vadállókövekhez és a Prédikálószékhez vezető (piros háromszág), a Lukács-árokba vezető (sárga sáv) a Rám-szakadékhoz (zöld sáv) valamint a Szőke-forrás-völgyébe vivő (piros sáv) úttól. A Rám-szakadékon át pedig akár a Dobogókőre is feljuthatunk.A lényeg bármerre is indulunk innen tovább nem akármilyen csodák várnak ránk!

Az első találkozásunk a kis kápolnával

Jó volt itt lenni Gergővel...

A kis kápolnánál már háromszor is jártam,mindhárom alkalommal Gergővel.Kétszer a Rám-szakadék (ebből egyszer még a Dobogókő) és egyszer a Vadállókővel-Prédikálószék felé vettük az irányt.Mindhárom itteni túránk fantasztikus volt!

Ha egészségem engedi akkor szinte 100%,hogy jövök még ide.Sajna Gergővel már nem jöhetek,de vele a szívemben egészen biztosan járok még erre és ha szerencsém lesz akkor még az idén!

Három filmemben is érintettük a helyet,ebből ime az eddigi legutolsó.Ha jövök legközelebb természetesen akkor is készül majd itt film,remélhetőleg már egy jobb mínőségű,hiszen azóta a mi technikánk is fejlődött valamennyit...A filmben 2'35 körül érünk a kápolnához.

A fatimai jelenések története

 A 2022-es évi utolsó túránkon Solymár észak-keleti határában akadtunk rá a Fatimai emlékműre.Mivel ilyennel még nem találkoztam túrázásaim történetében közelebbről és alaposabban is szemügyre vettem az építményt.Amit ott találtam az több volt mint érdekes...!Az emlékmű falán írott dolgok alaposan felcsigázták az érdeklődésemet a téma iránt és már ott és a filmemben is megígértem,hogy alaposabban utánajárok a dolognak.Nos ez megtörtént.Amit most leírok az az egésznek egy nagyon dióhéjba öntött története.Természetesen a dolog sok helyen sokkal részletesebben levagyon írva és film valamint dokmentum filmek is készültek róla,ezek java része a videómegosztokón elérhetőek!Még annyit hozzátennék a sztorihoz,hogy jómagam nem feltétlen hiszek ebben (de nem is utasítom el teljesen) ,nem vallom egyik egyház tanítását sem!Én a spirituális dolgokban hiszek amelyek teljesen más megvilágításba helyezik az Istent a túlvilágot és minden ezzel kapcsolatos dolgot,mint az egyházak vagy vallás.Ettől függetlenül a történet számomra is érdekes és lebilincselő.

A solymári emlékmű

1917. május 13-án egy Cova da Iria nevű helyen, a fatimai egyházközség területén három pásztorgyermek őrizte nyáját: a tízéves Lúcia, és unokatestvérei, a kilencéves Ferenc és a hétéves Jácinta.

Délben szokás szerint elimádkozták a rózsafüzért, majd játszani kezdtek ott, ahol ma a fatimai bazilika áll. Hirtelen nagy fényességet láttak, amit villámnak gondoltak, és úgy döntöttek, hazasietnek még a vihar előtt. Ám rögtön ezután újra fényt láttak, és egy kis tölgyfa fölött (ahol ma a Jelenési kápolna áll), megpillantottak egy „Asszonyt, aki ragyogóbb volt, mint a nap”.

A csodát látó gyermekek

Az Asszony imádságra buzdította a kis pásztorokat, és kérte őket, hogy öt hónapon át minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést – június, július, szeptember és október 13-án a Szűzanya megjelent nekik. Augusztusban 19-én történt a jelenés, mert 13-án a gyermekeket kihallgatás miatt fogva tartotta Vila Nova de Ourém kerületi elöljárója.

A jelenések alkalmával a Szűzanya mindig arra kérte a gyermekeket, hogy imádkozzanak, hozzanak áldozatot a bűnösök megtéréséért, és engeszteljék Szeplőtelen Szívét az ellene elkövetett vétkekért. A júliusi jelenés alkalmával a gyermekeknek látomásban volt részük a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. „Ha kérésemet teljesítik, Oroszország megtér, és béke lesz, ha nem, akkor tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog. A Szentatya fölajánlja nekem Oroszországot, és az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad…” – írja Lúcia nővér Emlékezéseiben.

A jelenéseknek gyorsan híre kelt, és az utolsó alkalommal, október 13-án, mintegy 70 000 ember volt jelen Cova da Iriában. A Szűzanya kijelentette, hogy ő a Rózsafüzér Királynője, és azt kérte, hogy építsenek kápolnát a tiszteletére. A jelenés után történt a híres napcsoda. A Szűzanya újra kérte, hogy Oroszországot ajánlják fel Szeplőtelen Szívének.

Portugál lap írása az eseményekről

Évekkel a fatimai események után Lúcia nővér elmesélte, hogy 1916-ban történtek más jelenések is, három alkalommal, a Loca do Cabeço nevű helyen, szintén közel Fatimához. Akkor egy angyal jelent meg a három pásztorgyereknek, és bűnbánatra, imádságra kérte őket.

Lúcia később szerzetesnővér lett, 1921-ben lépett be a Dorottya-rendbe, és néhány évet Spanyolországban élt, Vilarban illetve Tuy-ban. A Szűzanya ott is többször megjelent neki, és azt kérte, tartsanak ájtatosságot öt egymást követő szombaton: imádkozzák a rózsafüzért, elmélkedjenek a titkokon, gyónjanak és áldozzanak, hogy a Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnöket jóvátegyék. Lúcia 1948-ban belépett a sarutlan kármelita rendbe, és a coimbrai Szent Teréz kolostorban élt haláláig. Később többször is ellátogatott Fatimába: 1946-ban, 1967-ben, 1981-ben is ott járt, hogy a jelenésekről készülő képek munkálatait segítse. Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el Coimbrában, életének 98. évében.

A két másik kisegyermek sorsa viszont sajnos tragikus fordulatot vett...

Ferenc 1908. június 11-én született Aljustrelben. Érzékeny és visszahúzódó természet volt, azért imádkozott és tartott bűnbánatot, „hogy az Úr Jézust vigasztalja”. Tüdőgyulladásban halt meg 1919. április 4-én, szülei házában. Földi maradványait 1952-ben vitték át a plébánia temetőjéből a fatimai bazilikába.

Jácinta1910. március 11-én született Aljustrelben, Ferenc húga. 1920. február 20-án halt meg egy lisszaboni kórházban, hosszú és fájdalmas betegség után – szintén tüdőgyulladásban –, minden szenvedését felajánlva a bűnösök megtéréséért, a világ békéjéért és a szentatyáért. Teljesen épen maradt holttestét 1951-ben helyezték örök nyugalomra a bazilikában.

A fatimai látnokok – Marto Ferenc és Marto Jácinta – boldoggáavatási pere 1952-ben indult, II. János Pál pápa 2000. május 13-án avatta őket boldoggá.

Ennyi a történet mondom nagyon dióhéjban.Lehet utánajárni akit érdekel mert sok-sok minden felfedezhető róla a neten is.Fentebb említettem,hogy filmek is készültek a fatimai jelenésről ezek is felfedezhetők a megosztókon.Alább egy részlet látható a történetről szóló filmben.