Váras sorozatom következő alanyát északon egy vulkáni kúpon találjuk meg ahonnan nem mindennapi kilátás jutalmazza az ide felmászó vándort.Volt szerencsém az emúlt évtizedekben itt járni és ha Isten is megsegít talán még egyszer újra eljövök.A romos Salgó vára nem akármilyen élményt nyújt akár a várak kedvelőinek,akár a túrázók sokaságának!
Salgó várán átbújik a napsugár
Salgótarjántól északkeletre, egy 625 m magas vulkáni kúpon találjuk Salgó várát. A név jelentése fénylő, ragyogó.A salgói várat valamikor a 13. század végén, vagy a 14. század elején építették.A vár alapját egy 625 m magas sziklacsúcs adja, melyet zsákként egymáshoz préselődő bazaltoszlopok alkotnak. A keskeny sziklagerinc legmagasabb pontján épült a 7,5x9,5 m-es külső méretű, de közel 2 m-es falvastagságú, téglalap alaprajzú torony. Ehhez kapcsolódott kezdetektől fogva a keskeny, közel 30 m hosszú, íves alaprajzú, a sziklagerinc mentén körülfalazott várudvar.
Salgó azon ritka erősségek sorát bővíti, ahol feltételezhetően sosem állt egymagában a torony, a várudvarral mindig is szerves egységet alkotott. Ezt nem csupán keleti sarkainak jellegzetes lekerekített formája bizonyítja, hanem az is, hogy az északnyugati sarkon úgynevezett bekötőkövek állnak és jelzik a torony és a várfal egykorúságát.
A vár a vulkáni kúpon
Északi falában állt valamikor az az egyszerű csúcsíves, kőkeretes, keskeny várkapu, melynek ma pontos másolatán keresztül lehet belépni a felső várba (az omlásrétegben megtalált eredeti homokkő darabok nem voltak visszaépíthetőek egykori helyükbe, a küszöböt leszámítva). Eredetileg a keret egy vastag fa ajtót foglalhatott magába.
Úgy tűnik, hogy kezdetben a falazott udvaron belül nem voltak gazdasági vagy lakóépületek, legalábbis maradványaikat nem találták meg a régészek. A várfal egykori magasságát sem ismerjük, s ugyanez vonatkozik a vártoronyra is, melyből csak a legalsó szint falcsonkjai maradtak ránk. A ma látható, tetővel fedett falkoronák már a két világháború között épített kilátóból származnak. Az ásatást vezető régész, Feld István nem tudott biztos magyarázatot adni arra, hogy az udvar felőli, nyugati falban meglévő nagy áttörés egy korai ajtó helye volt-e, vagy egy késő-középkori utólagos átalakítás eredménye. A legtöbb hasonló toronynál a bejárat általában az első emeleten volt.
A toronyba vezető lépcső,pompás innen a kilátás.Szemben a Karancs csúcsa!
A legtöbbször börtönnek használt földszinti térbe gyakran csupán a gerendafödémbe vagy a boltozatba vágott nyíláson át lehetett bejutni. A legkorábbi bővítés a torony alatti vízgyűjtő ciszterna lehetett, mely az egyik legfontosabb eleme volt minden hegyi várnak. Nem csak szomjuk enyhítésére gyűjtötték a vizet, legfőbb szerepe a váratlanul fellobbanó tüzek eloltásában volt. Salgón, akár a többi várban a kövön kívül a legfőbb építőanyag a fa volt és a kiszáradt faszerkezet egy pillanat alatt lángra kaphatott és megfelelő mennyiségű víz, illetve jól megszervezett oltás nélkül órák alatt porig éghetett.
A 15. század utolsó évtizedeiben, és a 16. század elején került sor a vár jelentősebb bővítésére (a Szapolyai-birtoklás alatt). Ekkor emelték az alsóvárat a hegycsúcs nyugati pihenőjén, valamint a korai vármag addig nyitott udvarrészét is lakószárnnyal építették be. Az, hogy a birtokos nem itt lakott, természetesen nem zárta ki, hogy új lakóépületeket emeljenek, hiszen a vár urát képviselő várnagy rendszerint a várban tartózkodott, az őt megillető körülmények között. A termények tárolására is minden bizonnyal felmerült egy raktárakat, istállókat magába foglaló alsóvár iránti igény.
A felső udvar,a lépcső és a torony
A magas sziklagerincet elfoglaló felsővárat egy jóval alacsonyabb szinten, mintegy félkörívben körülölelő alsóvár külső falát már javarészt feltárták, de építésének idejére a 2002. évi ásatások eredményei adtak támpontokat. A fal nyugati oldalán belül egy vastag földréteget határoztak meg, melyet a fal megépítését követően egy természetes sziklahasadék feltöltésére hordtak oda. Itt találták meg a régészek (sok kerámia mellett) I. Ferdinánd 1528. évi ezüst dénárját. Mindezeket összevetve Feld István megállapította, hogy az alsóvár jelenlegi külső falának építésére csak a Szapolyai-birtoklás után kerülhetett sor.
Szintén a 16. században épülhetett a sziklagerinc délkeleti oldala, azaz a korai nagy torony alatt felépült, hatalmas 14x15 méteres külső méretű, ötszögű ágyútorony, mely hegyével a felvezető út felé néz. Együtt épülhetett azzal a nagy vízgyűjtővel, mely az alsóvár keleti részét zárta le.
Már korábban is sejtették a szakemberek, amit a 2002-es ásatások megerősítettek, hogy az alsóvárat nem csupán egy várfal alkotta, hanem annak belső oldalához kapcsolódtak épületek is. Ezek keleti része (pl. a várudvar alá mélyülő pincetér) talán egyidős lehet a várfallal, akárcsak a patkóformájú alaprajzot mutató, már a hegyoldalba épített toronyépítmény.
Az ettől délnyugatra eső, négy helyiségre tagolódó, szabályos téglalap alaprajzú épületszárny már egyértelműen a várfalépítést követő periódusba sorolható. A várfal belső oldalához ekkor itt egy vékonyabb köpenyfalat építettek, melyet a földszinten vékony téglából épített boltozat tarthatott.
A 2002-es feltárás során a felsővár pusztulási rétegeiből és a korábbi ciszterna betöltéséből, majd az alsóvár keleti részéből zöldmázas és mázatlan kályhacsempék kerültek elő. A kályhacsempéken Szent Pétert, Szent Pált, Szent Imrét és Ábrahámot, illetve országcímert tartó angyalokat ábrázolták a korabeli mesterek. Talán a 15. századból származhatnak (sajnos reneszánsz kályhacsempéink pontos datálása még nem lehetséges).
Az alsóvár téglalap alaprajzú épületszárnyának törmelékei közül nagy számban kerültek elő egyszerűbb reneszánsz profillal tagozott, homokkőből faragott ajtó- és ablakkeretezések darabjai is.
Várudvar
Kilátásunk a várból lenyügőző.Északra látszik a Sátoros-hegy amelynek nagy része már Szlovákiában van,mellette pedig jól kivehető a szemközti Somoskői vár.Keletre belátni szinte az egész Medvest.Dél felé maga Salgótarján városa köszön szembe,a messzeségben pedig jól kivehető a Mátra is.Nyugatra pedig a környék óriása a Karancs látszódik.Jó időben ellátni a Tátráig is!
Talán érdemes megemlíteni,hogy a várban maga Petőfi is járt 1845-ben.Ide látogatását egy emléktábla jelzi a vár falán.Jómagam pedig talán hat alkalommal járhattam már itt,így túrázásaim történetében az egyik leggyakrabban látogatott várról van szó.Első alkalommal testvéremmel voltam 1985 szeptemberében.Aztán kellett várni sok évet a kövekező alkalomra.Jártam itt még egykori exemmel Julcsival és Gergővel is.Mint fentebb írtam esélyes,hogy eljövök még ide,lehet az idén,lehet máskor.
A sorozat következő alanya az e sorok írásáig utoljára meglátogatott kilátó (feltéve ha a Somogyi-dombsági Almán-tető kilátót nem kilátónak vesszük,hanem egy egyszerű mászókának) a Szekszárd jelképének számító Szőlő-kilátó,amelyet én a filmünkben végig Szőlőfürt kilátónak neveztem,de akár ez is lehetne a neve,ha rápillantunk a első képre meg is értjük miért.A kilátót amúgy még Kálvária kilátónak is nevezik.Jómagam már többször is jártam itt,itt-ott talán szerepel is a blogomban elsősorban persze a Szekszárd környéki túraleírásoknál.
Igazán szépséges alkotás a szekszárdi kilátó!
Szekszárd jelképeiből hozta létre 1983-ban Kiss István a Szőlő-szobrot, ami a város felett magasodó Bartina-hegyen állva kilátóként működik. A műalkotásnál csodálatos panoráma nyílik a városra.
A Szőlő-kilátó (vagy más néven Kálvária-kilátó) az elmúlt évek folyamán maga is Szekszárd egyik jelképe lett. Több mint 30 éve várja a látogatókat a város feletti hegyen, hogy innen élvezzék a gyönyörű panorámát.
A kilátó építésekor az alkotó (vélhetően nem önszántából) néhány szőlőlevélre felvéste az akkori tanácsi hivatalnokok nevét - emiatt a nem aratott osztatlan sikert a város polgárainak körében. Végül 'megmetszették' a szőlőt: így távolították el róla a vésett leveleket. Emiatt hiányos a kompozíció. A kő talapzatot eredetileg domborművekkel akarták díszíteni, ez viszont napjainkig nem készült el.
Erős kőből és betonból készült építmény,felette a szőlő szobor,így alkot kilátót!
Az építményből szinte az egész város belátható. Felkapaszkodni gyalogosan kicsit kaptatós, de a látvány kárpótol a fáradságért. Az egyik irányban Szekszárd városának házaiban, a másikban a környékbeli szőlőhegyek lankáinak panorámájában gyönyörködhetünk. A közelben található egy kálvária is (innen ered a kilátó másik neve) tetején három kőkereszttel, amelyek a 18. századból származnak.
Alul átlehet bújni a kilátó alatt
A város a kilátóból
Túrázásaim történetében a gyakran látogatott kilátók közé tartozik,már amennyiben a négy alkalom gyakrant lehet.Tehát ha jól emlékszem akkor legalább négyszer voltam már itt (de lehet ötször).Amennyire feltudom idézni a régi időket akkor háromszor voltam itt Mónival,kétszer Erikával egy régi baráttal és túratárssal.Egyszer volt velem Gergő (de lehet kétszer),István Erika régi barátja (aki sajna már elhunyt),valamint Zolika,Viki és Tomi.Mivel ez egy jó és szép hely ha egészségem engedi,akkor boritékolható,hogy jövünk még ide!
Az utolsó szekrény már csak alighanem azért a lakás tartozéka,mert egyszerűen nincs szívem kidobni...Mert ez az egyetlen bútorom ami megmaradt a gyerekkoromból,a szekrény amely végigkísérte az életemet....Már ütött-kopott és csak a jó lélek,vagy szent lélek tartja egyben és menti meg az összedőléstől.Természetesen egy ilyen jelentőségű bútortól nem egyszerű megválni és hát egyelőre elfér,nem kell feltétlen abban gondolkodnom,hogy megválljak tőle.Kész regény a története,hiszen nem csak az én életemet kísérte végig,hanem Gergőét is.Bárhová is mentünk,bárhová sódort a szél a kis szekrény mindig velünk volt.Mikor is került hozzám...?Nehét felidézni már azokat az időket....
Az utolsó szekrény
A nagymamám 1980-ban távozott és én kisgyerekként megörököltem a szobáját.Akkoriban került be hozzám a kisszekrény.De az,hogy vettük-e,kaptuk-e arra már én nem emlékszem.Hamar a kisszobám tartozéka lett,mondhatni hamar beilleszkedett.A végében volt a kis piros fekete-fehér junoszt tévém,mellette,vagyis mögötte pedig az NDK lemezjátszóm.Még bakelit lemezjátszó.Tökéletes volt szinte minden,mai fejjel már úgy gondolom,hogy az élet is.Sok gondom-bajom nem volt akkoriban.Talán a ballagásomra kaptam egy nagyobb tévét,ha jól emlékszem egy orion gyártmányú Tátrát.Még ez is fekete-fehér volt,de az,hogy melyik ballagásomra már nem emlékszem.Vagy az általános iskolai (1984),vagy a középiskolásra (1987).Természetesen a tv rákerült a szekrényre.Persze így a lemezjátszó már nem fért el mellette,annak valahol lett egy másik helye.A szekrényke pedig tette a dolgát,hűen vigyázott az akkor hatalmasnak számító tévére.Az évek teltek,a kicsi szekrény pedig "látott" mindent... Apám távozását,a bevonulásomat a leszerelésemet,látta a szerelmeimet és részese volt az elköltözésünknek is.Persze ő jött velem.Az új lakásba aztán idővel megkapta az első színes tévéjét már a kilencvenes évek derekán.Aztán látta Gergőt megszületni,majd kis ideig a mamát szolgálta,de aztán látta mamát is elmenni és ahogy Gergő cseperedett felfelé szépen lassan az övé lett a szekrény.
Fukciója már nincs,csak áll ott...
Idővel Gergő új színes tévéje került rá,amely már volt vagy ötven kiló...kezdte is megérezni,mert kezdett egyre rosszabb állapotba kerülni.Na persze ebben közrejátszott az időnkénti lakás átrendezés,hogy egyik szobából a másikba került.De a tévét sosem dobta el!Sosem nyekkent meg vagy ilyesmi.Kiszolgálta Gergőt is akit aztán szintén látott elmenni...De látott minket boldogan elindulni egy-egy túrára,vagy élmények tucatjaival megérkezni.Gergő távozása után próbáltam kicsit megerősíteni,valószínűleg használt mert a súlyos tévét továbbra is gond nélkül tartotta.Aztán idővel megszabaditottam ettől a tehertől és már egy könnyű lapos tévét tartott csak,mára már az is lekerült róla mert az is új helyet kapott.A kis szekrényke pedig beszorult a sarokba.Nehezen nyillik már az ajtó a fiókok ha kihúzom leesnek.De egyszerűen nincs szívem kidobni,hozzám nőtt,hiszen együtt nőttünk fel és látta életem jelentősebb eseményeit (ha mindent felsorolnám nem lenne elég a tárhely).A szekrényke itt van,az utolsó darabja a gyerekkoromnak és találkozott mindenkivel aki számított.Marad velem amíg csak lehet!
Persze megvannak a terveink az idei évre,de szabadidőmben sokat böngészem a térképet,a netet új és újabb ötletek felfedezése érdekében.Igazából ez a terv már évek óta ott motoszkált a fejemben...Első alkalommal úgy,hogy igazán testközelből 2017 márciusában találkoztunk a Sió csatornával.Persze korábban is láttam már,hiszen például a Balatoni torkolatához igen szép élmények fűznek,több is.Vagy rendszeresen átmentünk felette vonattal Simontornyánál.De úgy igazán az első alkalom 2017 március elején volt amikor Gergővel tettünk egy nagy kört a Tolnai-hegyhát északi részén és a túra utolsó 6 kilométere a Sió mentén vezetett.Már akkor megragadott a környezet szépsége és az,hogy a csatorna sokkal szebb mint ahogy az a köztudatban szerepel.Ezután kezdtem kutatgatni a csatorna felöl,a történetéről,a nyomvonaláról és minden egyébről.Ekkor kezdett körvonalazódni először a fejemben egy gigantikus terv.
A Sió zsilip Siófoknál
Talán ha jól emlékszem Gergőnek be is számoltam róla,neki persze tetszett az ötlet.De neki minden tetszett,csak menjünk új tájakat felfedezni,új kalandokat megélni...De aztán jöttek a bajok csőstül.Elvesztettük Gergőt és kisebb bajom is nagyobb volt a Siónál.Őszintén szólva eszembe sem jutott.Aztán ha jól emlékszem 21 nyarának végén újra a Sió mentén túráztunk,ekkor már Zolikával.Simontornyáról mentünk Ozorára úgy,hogy közben érintettük a Kapos torkolatát is amely pont a Sióba ömlött.A táj szépéségére nincsenek szavak...A Simontornya - Ozora közötti szakasz is felülmúlhatatlanul szép volt!Ekkor újra előjött a régi gondolat...
A Kapos és a Sió találkozása
Aztán újra elfelejtődött évekre.De most ismét előhozta valami,talán az,hogy a legutóbbi túránkat éppen Siófokon fejeztük be.Szóval a dolog lényege az,hogy szeretném végigtúrázni a Sió mentét,az egészet!Persze nem egyszerre.Bár pár nap alatt akár belehetne járni a 120 kilométer hosszú távolságot.Én szakaszokra bontanám.Olyan 15-20 km-es szakaszokra.Siófokról kezdenénk (vagy akár Szekszárdról) és mennénk egészen az első 15-20 kilométer közötti településig.Aztán legközelebb onnan folytatnánk,ahol abbahagytuk és mennénk úgyanígy tovább a következőre.És így tovább.... Nem kellene az egészet hetek vagy hónapok alatt megcsinálni,de mondjuk évente egy vagy két túra itt.Szerintem ez nem egy rossz túraterv.
Nem mindig van ennyi víz a csatornában,de itt is látszanak az utak a meder mentén
Ahol eddig jártam a Sió mentén mindkét oldalon volt a csatorna mellett jól járható út.Bízom benne,hogy ez végig így van a nyomvonalon.Az ötlet még csak az én agyamban szerepel.Majd előadom Zolikának,de őt ismerve ahogy Gergő is,ő is úgy lesz vele,csak menjünk újabb szép tájakért és kalandokért.Ha esetleg tetszik neki,akár már idén elkezdhetnénk az első szakaszt.Meglátjuk,hogy alakul.A Sió valamennyi pontja viszonylag könnyen elérhető Dunaújvárosból,tehát ez nem lesz akadály.Szóval újra előjött ez a terv a fejemben,mivel rendületlenül hiszek továbbra is a túlvilági erőkbe,hiszem,hogy ezt Gergő súgallja nekem odaátról,hogy ideje ebbe belefogni fater,ha már egyszer beszéltünk róla.Na majd meglátjuk,engem vonz a dolog!
Régebben Gergővel egy álmunk volt ide eljutni,a híd aztán már szerepelt is a 2019-es bakancslistánkban,azonban ketten együtt már soha nem juthattunk el ide... Le is mondtam magamban arról,hogy valaha is eljöjjek ide.Gergő nélkül akkor elveszett minden motivációm.Aztán Zolikával felélesztettük az elhalt bakancslistát és tudtam Gergő is ezt akarná.Így idővel útjaim elvezettek ide.Ma már ott tartunk,hogy háromszor is.Már három alkalommal csodálhattunk meg ezt a remek alkotást.Láttuk alulról valamint a távoli és közeli dombokról is.A mi Pentele-hídunkkal nagyjából azonos időben átadott völgyhíd történetéről azonban nem sokat tudtam.Most ennek is utánanéztem!
A híd mindig impozáns látvány!
A Kőröshegyi-völgyhíd egy híd az M7-es autópályán.Magyarország lehosszabb hídja és Közép-Európa legnagyobb viaduktja.A Balaton déli partjával párhuzamosan,a Somogy vármegyei Zamárdi és Balatonszárszó között fut Kőröshegy déli szomszédságában.Az 1872 méteres hídat 2007 augusztus 8-án adták át a forgalomnak.
Az M7-es autópálya Zamárdi–Balatonszárszó szakaszának nyomvonalkijelölése hosszú időt vett igénybe. A kiválasztott nyomvonalat – és annak részeként a völgyhíd megépítésének szükségességét – számos kritika érte, elsősorban magas költségei miatt; ennek elsődleges oka, hogy az engedélyeztetés jogszabályi háttere miatt a gazdaságossági szempontokat felülírták az önkormányzati érdekek. Maga a műtárgy ugyanakkor vitathatatlanul egyedülálló mérnöki alkotás, melynek építése során csúcstechnológiákat alkalmaztak.
Szerettem volna Gergővel eljutni ide,sajnos nem sikerült...
Az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti szakaszának kijelölése már az 1970-es években is napirenden volt.
1991-ben az Uvaterv zrt.tanulmánytervet készített a lehetséges nyomvonalváltozatokra,megy három elvi változatot tartalmazott.
A Balaton partjától 2–3 kilométerre húzódó változat Balatonföldvár és Kőröshegy települések között vezetett volna. A tervező és az Autópálya Igazgatóság ezt tartotta a legkedvezőbbnek és legköltséghatékonyabbnak; a lakossággal csak ezt a változatot egyeztették. Ez a nyomvonal azonban lakott területet átvágva haladt volna, ezért az érintett önkormányzatok nem járultak hozzá (abban az esetben sem, ha föld alá süllyesztették volna), ennek hiányában pedig nem kaphatott építési engedélyt.
A parttól 5–10 kilométerre húzódó változatot, amely a kőröshegyi völgyhidat is tartalmazta, az önkormányzatok is elfogadtak.
A parttól legtávolabb, 15–20 kilométerre vezető változat kidolgozására a tervezők nem kaptak megbízást, mivel ez túl nagy kerülőt jelentett volna, és számos egyéb nehézséggel járt volna.
1996-ban az érintett lakosság elfogadta a kőröshegyi völgyhidas változatot, és a Közlekedési Felügyelet kiadta az engedélyt az autópálya-szakasz megépítésére, ezt azonban egy természetvédő szervezet megtámadta, az erdészeti hatóság pedig megtagadta az erdőművelési ág megváltoztatását (azaz az erdőirtást egy 3,5 kilométeres szakaszon. Ezek az eljárások 2000-ig nem zárultak le.
Manapság már szinte hazajárunk ide...
Az Állami Autópálya-kezelő Zrt.1999-ben megvalósíthatósági vizsgálatot készíttetett az 1991-es tervek felülvizsgálatára, hogy a völgyhidas változathoz képest költségmegtakarítás legyen elérhető. A felkért szakértői csoport a legköltségesebb, alagutas változatot minősítette legcélszerűbbnek, de kidolgozott egy olyan alternatív nyomvonalváltozatot is, amely „elkerülte Kőröshegy települést, a szükséges híd és az alagút hossza fele volt a völgyhídnak és 7-13 m magasan keresztezhető volt az a völgy, amelyet a völgyhidas változat 70-80 m magasan ível át. A szakértői tanulmány szerint ez a nyomvonal a lakossági elfogadottság és tájvédelem szempontjából jobb paraméterekkel rendelkezett a völgyhidas megoldásnál. 2000. szeptemberben megállapodás született az érintett önkormányzatok és a NIF Zrt. részéről arról, hogy a szakértői tanulmányban szereplő nyomvonal továbbfejlesztett változatának továbbtervezését támogatják. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben ez ellehetetlenül, akkor a völgyhidas változatot kölcsönösen elfogadják. Kőröshegy Község Önkormányzat Képviselő-testülete a szakértők által kidolgozott nyomvonalat és annak továbbfejlesztett változatát nem tárgyalta meg, azokról elutasító határozatot nem hozott. 2001 elején Kőröshegy önkormányzata azt jelezte, hogy az új nyomvonalváltozat ellentétes a község 1996-ban elfogadott rendezési tervével, és a lakossággal csak a völgyhidas változatot egyeztették”.
2001 után a NIF Zrt. megbízásából már csak a völgyhidas és egy alagutas változat egyeztetése és tervezése zajlott, utóbbival kapcsolatban azonban számos tervezési, építési és üzemeltetési probléma merült fel, így azt elvetették, és a völgyhidas változatot nyújtották be engedélyezésre. A környezetvédelmi engedélyt 2002 április 8-án adta ki a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. A teljes autópálya-szakasz építési engedélyét 2003 végén adták ki.
Egy kép az építkezésről
A nyomvonal kiválasztásáról és ezáltal a híd szükségességéről megoszlanak a vélemények. Fölöslegesnek nevezte a híd megépítését Vörös Attila,a BMEÚt- és Vasútépítési Tanszékének tudományos főmunkatársaés Kálnoki-Kiss Sándorvolt közlekedési államtitkár-helyettes, míg a híd építését vezető Orosz Károlymérnök szerint a hagyományos, híd nélküli megoldás a híd költségének „nagyságrendileg a tizede lett volna.Az Indexinformációi szerint a területszerzés nehézségei is szerepet játszottak a nyomvonal kijelölésében.
Az Állami Számvevőszék 2008 nyarán adta ki a 2007-ben befejeződő autópálya-beruházások ellenőrzéséről szóló jelentését, melyben többek között az M7-es autópálya Zamárdi–Balatonszárszó szakaszát is vizsgálta a Kőröshegyi völgyhíddal. A jelentés – arra hivatkozva, hogy a 2000-ben kidolgozott alternatív nyomvonalváltozat úgy halt el, hogy az érintett önkormányzat képviselő-testülete meg sem tárgyalta – arra a következtetésre jutott, hogy „a Kőröshegyi völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága mindezek alapján nem igazolt. A NIF Zrt. álláspontja szerint „a nyomvonalat nem a gazdaságosság, hanem a környezetvédelmi, az önkormányzati és egyéb (hatósági, szakhatósági, kezelői) szempontok határozzák meg”, konkrétabban „a magyarországi nyomvonalas létesítmény engedélyezések jogszabályi háttere nem a hatékony közpénzfelhasználás, költségoptimalizálás követelményeit tartotta elsődlegesnek, ezért a Zamárdi–Balatonszárszó közötti szakasz végleges nyomvonal kiválasztásánál az önkormányzati érdekek érvényesültek”
16 pillér tarja a hídat
A híd engedélyezési terveit a Pont-TERV Zrt.készítette. A kiviteli tervek elkészítését felelős tervezőként a Hídépítő Zrt. és társtervezőként a Pont-TERV Zrt. (Pozsonyi Iván elnök-igazgató, hídépítő mérnök) végezte.
2002-ben a Nemzeti Autópálya Rt. már lényegében lezárta a kivitelezési szerződést a Vegyépszer-Ganz Acélszerkezetek kettőssel az autópálya-szakasz és az acélszerkezetű híd megépítéséről, a szerződést azonban az országgyűlési választás után már nem írták alá. A Medgyessy-kormány megváltoztatta az eredeti elképzeléseket, és acél helyett vasbetonszerkezetű hídra írt ki pályázatot (ennek okaként az egyszerűbb karbantartás, a párhuzamosan folyó más hídépítések miatti kapacitáshiány, de a Ganz Acélszerkezetek kiszorítása is felmerült). A hidat végül a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. Völgyhíd nevű konzorciuma építhette, a kivitelezési szerződést 2004 május 7-én írták alá.
A híd és a pálya szerkezetét mindkét végéről indítva, egyszerre építették: különleges technikai érdekessége, hogy minden pillér kúszózsalus technológiával, toronydarus kiszolgálással, a felszerkezet pedig két támaszon átívelő, hosszirányban mozgatható acél segédhídszerkezeten függő zsaluzókocsikkal, szabadbetonozásos technológiával készült. A kivitelezés közben az építési idő lerövidítése érdekében technológiaváltás történt: a szabadbetonozás helyett az egyes elemeket a helyszínen előregyártották, majd a meglévő szerelőhíd segítségével emelték végleges helyükre. Ehhez a kiemelkedő műszaki alkotáshoz 18,5 kilométernyi cölöp, 26 340 köbméter vasbeton gerenda és 16 620 tonna betonacél kellett. A 16 pillér össztérfogata 15 330 köbméter.
A völgyhíd kivitelezési költsége összesen 51,175 milliárd forintot tett ki. A völgyhíddal együtt átadott teljes 14,2 kilométer hosszú autópálya-szakasz 76 milliárd forintba került, ami a fő híd mellett még egy 300 és egy 168 méteres kis völgyhidat is tartalmaz.
Az ÁSZ jelentése szerint „Az M7 autópálya Zamárdi–Balatonszárszó és az M8 szakaszokon nemzetközileg elismert csúcstechnológiákat alkalmaztak, a Kőröshegyi völgyhíd és a Dunaújvárosi Duna-híd hosszúságát, a pillérek távolságát és magasságát tekintve egyedülálló szerkezeti alkotások.
A híd melletti egyik dombról ezt látni
A híd az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti részén fekszik. A 2×2 sávos hídon 110 kilométer/órás sebességkorlátozás van érvényben, és nincsenek leállósávok sem.
1872 méter hosszú, legmagasabb pontja a terepszinttől 88 méter, szélessége 23,80 méter.Tizenhat pillére közül a legmagasabb 79,70 méter, s a legalacsonyabb is 17,70 méter, míg a pillérek közti legnagyobb távolság 120 méter (60m/95m/13×120m/95m/60m). A hatalmas pillérek külső hossza 13 méter, szélessége 5,5 méter, belsejük üreges. Két pillérbe liftet is építettek, ezekre a hídvizsgálatok miatt van szükség.
A hídpályáról lefolyó csapadékvizet egy külön e célra készített tározóba vezetik, ahonnan tisztítás után kerül a Kőröshegyi-séd patakba, majd onnan a Balatonba.
A híd a Balaton környékéről sok helyről látható.Például a Tihanyi-félsziget számos pontjáról is láthatjuk,de Fejérlő várából is kitűnő rálátásunk van az impozáns építményre.
A híd környékére túrákat mint írtam már Gergővel is megálmodtuk.Eddig háromszor voltam itt,mindhárom alkalommal Zolikával,kissé fura,hogy ezeken a túrákon eddig soha nem volt velünk senki.Nagyon benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.
Folyatódik a kedvenc váraimat bemutató sorozatom.Természetesen ebbe a sorozatba csak olyan várak kerülhetnek be amelyekben,amelyeknél már legalább egyszer jártam,tehát személyes élményem is van róla!Most a legutóbb felkeresett várral ismerkedjünk be a Kereki település felett tornyosuló Fehérkő várával,ahol mindössze pár nappal ezelőtt jártunk.
Fehérkő vára első pillantásra
A Balaton déli partja,ki tudja miért,de kevésbé népszerű a túrázók körében, mint az északi, pedig a romantikus somogyi dombok között is akadnak izgalmas látnivalók - például Fehérkő várának romja, amely körül 2022-ben biztonságos fa járdát létesítettek.
Kereki csak néhány kilométerre fekszik Kőröshegytől. Tipikus egyutcás falu, mely hosszan elnyúlik a völgy alján futó út mentén. Innen csak 6 kilométer a szántódi rév, ami már századok óta a legfontosabb átkelőhely volt a Balatonon. Itt, Kerekin keresztül vezetett az egyik legfontosabb kereskedelmi és hadászati útvonal Szlavónia felé. Ennek védelmére épült Fehérkő (vagy régiesen Fejérkő) vára a falu melletti, 283 méter magas dombon.
Nem sokminden maradt a várból..
A várhoz a falu széléről indul jelzett gyalogút felfelé. Az erre járóknak Czikó-pihenő néven egy kis pihenőhelyet alakítottak ki az amáliapusztai ménesbirtok szomszédságában fedett padokkal, asztalokkal, kúttal. Az innen a dombtetőre szép erdőben vezető út nem túl hosszú, de vannak meredek szakaszai is, melyek esős időben csúszóssá válhatnak. Szerencsére a legnehezebb pontokon korlát segíti a kapaszkodást, és két padon is megpihenhetünk menet közben, ha ki szeretnénk fújni magunkat.A várhoz amúgy a Somogyi-dombság felöl is eljuthatunk gyalogosan,erre jövet nincs emelkedő!
Főleg téglából épült a vár!
Az erdővel körülvett magaslaton álló várat mély árok és meredek sánc öleli körbe, ezért 2022-ben biztonságos fa járdát építettek mellé, amelynek része egy kilátóterasz is. Bár a növényzet miatt tágas panoráma erről sem nyílik, a kőröshegyi völgyhídra jól rálátunk, és a Balaton csillogó pászmáján túl felsejlik a Tihanyi-félsziget is, tetején a bencés apátság jellegzetes tornyaival. Az uzsonnánkat elfogyaszthatjuk egy vén diófa árnyékában hűsölő padon, vagy behúzódhatunk a vár mögötti erdőben lévő esőbeálló alá is. A falak között sokféle vadvirág nyílik.
Kilátás a völgyhídra és a Balatonra
Egy kicsit rázúmolva
A főleg téglából és kevés kőből álló vár első okleveles említése 1336-ból származik. A századok során több birtokosa is volt. Számos kisebb-nagyobb ostromot élt meg, például 1490-ben, amikor az országba betörő Habsburg Miksa főherceg katonái kirabolták és felégették az akkor a Báthoryak kezén lévő épületet. 1544-ben az akkor már egyébként is korszerűtlennek tartott erődítményt a magyar katonaság felrobbantotta, hogy a törökök ne foglalhassák el. A 18-19. században a vár tégláit és köveit környékbeli építkezésekhez hordták el, például a kereki templomhoz is felhasználták azokat.
Fajárda visz körbe a vár körül
A főleg téglából és kevés kőből álló vár első okleveles említése 1336-ból származik. A századok során több birtokosa is volt. Számos kisebb-nagyobb ostromot élt meg, például 1490-ben, amikor az országba betörő Habsburg Miksa főherceg katonái kirabolták és felégették az akkor a Báthoryak kezén lévő épületet. 1544-ben az akkor már egyébként is korszerűtlennek tartott erődítményt a magyar katonaság felrobbantotta, hogy a törökök ne foglalhassák el. A 18-19. században a vár tégláit és köveit környékbeli építkezésekhez hordták el, például a kereki templomhoz is felhasználták azokat.
Romjaiban is szép!
A rom megmentésére az 1960-as évek elején került sor: a várral foglalkozó régészek szerint az utolsó pillanatban. Ekkor történt meg a terület egy részének régészeti feltárása és a még álló falak megerősítése. A legtöbb leletet (például korabeli pénzérméket, fegyvereket és serlegeket) egy 15. századi szemétgödörben találták. A várfalban még ma is látható egy kőbe vésett arc, de előkerültek díszes kályhacsempék is, amiből arra következtettek, hogy valószínűleg előkelő kialakítású termek lehetettek az épületben valaha.
A vár egész évben ingyenesen látogatható!
Mi eddig egyetlen alkalommal 2023 március 18-án jártunk itt Zolikával.Nincs kizárva,hogy jövünk még,hiszen a környéken számos turistaút fut,a Somogyi-dombség pedig gyönyörű!
Már februárra bevolt tervezve ez a túra,de úgy jöttek össze a dolgok,hogy március közepére tudtuk megvalósítani.Na,de így volt jó,mert először volt ebben az évben tökéletesnek mondható túraidőnk!Erre a túrára meg ez is kellett,mert ez így volt szép.De azért akadtak buktatóink.Ugye a lábfájásom,ami a szekszárdi túra óta kínzott..nem voltam biztos benne,hogy végig fogom bírni a távot,de elindultam lesz ami lesz alapon.Aztán Zolikával vágtunk neki most is a bulinak,Tomi előre jelezte,hogy nem tud jönni,de Viki még csütörtök este is tutira ígérte a részvételét,aztán péntek délelőttre lemondta.Nem értettük Zolikával miért.Bánhatják mert az év eddigi legjobb túrája jött össze.Elképesztő szépségű tájakon keresztül vezettek útjaink.Sima utazással már reggel negyed kilencre Balatonföldvárra érkeztünk.Innen indult a túra.
Templom az állomás mellett Balatonföldváron
A vasútállomáson kezdésként találtunk egy remek kávézót ahol akkor gyorsba meg is kávéztunk.Már az állomás mellett is voltak látnivalók,ezek legszebbike egy templom volt.Majd a Férfimegörző nevezetű vendéglő mellett rá is akadtunk a piros jelzésre.Ez vezet majd túránk felén.Nem először voltunk itt,már harmadjára így tudtuk jelzés nélkül is merre kell menni.Terveink szerint innen felmegyünk a földvári magaspartra ahol megnézzük a Hajózás Történeti látógatóközpontot ám ezúttal csak kivülről (már kétszer voltunk benn),majd a földvári parkerdőn át lemegyünk a Köröshegyi-völgyhídhoz.Onnan pedig megkezdjük emelkedésünket a Somogyi-dombságban érintve a Nezdei szoborparkot és Fejérkő várát.A túrát pedig Kerekiben fejezzük be.Kerekiből pedig busszal megyünk majd Siófokig ahonnan már haza tudunk vonatozni.Indultunk tehát a piroson!
A földvári városháza
A piros jelzésen tehát megkezdtük a túrát.Az egy darabig a település utcáin haladt,majd felértünk a helyi kálváriára.Nem hagyományos kálvária volt,hanem kör alakú melyet körül öleltek a sétányok.Rengeteg pad is volt itt,meg egy harangláb és egy kúria féle épület.Szép hely volt.Harmadszor voltunk már itt,az előző két alkalommal itt reggeliztünk az egyik padon,most azonban ezt még korainak éreztük.Mentünk tovább fel a magaspartra.Egyre több helyen,egyre többször akadtak kilátásaink.Szinte az egész Balatont belehetett innen látni,szemben magával a Balaton-felvidékkel és a Tihanyi-félszigettel.
Egy kilátás a Tihanyi-félszigetre
A magasparton egy nagy rét volt és erre vitt a piros sáv jelzés.A rét szívében pedig ott állt a Hajózástörténeti látogatóközpont amely egyben kilátó is volt.Már voltunk fenn korábban kétszer is,így most nem szándékoztunk felmenni.Még nyitva sem volt.Tízkor nyitott most lehettünk kilenc környékén.Óriási időveszteség lett volna a túra szempontjából ha most felmegyünk.Így aztán csak kintről csodáltuk meg az impozáns épületet.Még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátásra,ekkor még nem tudhattuk,hogy a túra útvonalán többször is nyilik majd kilátásunk a Balaton irányába.Az út mindenesetre itt vett egy kilencven fokos fordulatot és eljött a magaspartról,majd a látogatóközponttól is.Még ment Balatonföldvár legdélibb utcájában,majd elérte a földvári parkerdőt.
A látogatóközpont
Az erdőben ha lassan is,de ébredezni kezdett a természet.Jól járható út vitt végig a nagyjából két kilométer hosszú erdőn,amely tele volt erdei pihenőkkel,asztalokkal,padokkal.A jelzések is kifogástalanok voltak.A második pihenőnél álltunk meg és fogyasztottuk el a reggelinket,a rendkivül kellemes környezetben és időben!A kaja végeztével folytattuk a túrát az erdőt átszelő piroson.Az ébredő természet még szebbé varázsolta az amúgy is szép erdőt.Lassan,súnyin közben emelkedett is az út,tán lehettünk már 200 méteren is.Persze erre sem először jártunk,tudtuk mi vár ránk.
A hangulatos földvári parkerdőben
Kiérve az erdőből lassan lefelé irányt vett az út,miközben a horizonton feltűnt maga a Köröshegyi-völgyhíd.Közelítettünk hozzá,de egy ponton a piros jelzés elment jobbra elkerülve a völgyhídat.Mivel ugyan voltunk már a híd alatt kétszer is,de kihagyni meg nem akartuk,ha alá nem is,de a közelébe tettünk egy kitérőt.Egy kis dombról,egy fa mellől néztük meg az ország és Közép-Európa legnagyobb viaduktját.Ebből a szemszögből még nem is láttuk,így különösen jó volt innen szemügyre venni.Lemenni időveszteséget jelentett volna,nem ez volt most a túra célja,igy ennyivel meg is elégedtünk.Visszamentünk a pirosra,arra vitt tovább a túránk.
Most csak idáig jöttünk,innen is klassz a híd!
A piros jelzés is átment az M7-es alatt,igaz egy-két száz méterrel a Köröshegyi-völgyhídtól.A jelzések felfestésére továbbra sem lehetett panaszunk.Az út egy újabb erdőbe ért,jellegében teljesen más volt mint a parkerdő,de ez sem volt csúnya.Az úz közben fokozatosan emelkedésbe kezdett,de nem volt azért igazán vészes.A fájós lábamnak pedig kifejezetten jól esett a felfelé menés.Sokkal jobb volt mint szinten vagy lefelé menni.Egy nem túl magas kerítésen is átkellett mászni,szerencsére volt létra.Majd elhaladtunk egy kidőlni akaró vadászles mellett.Már jóval 200 méter felett járhattunk amikor kilyukadtunk egy fensík félén.Ez a fensík pedig nem akármilyen csodákat tartogatott!
Mint minden erdő,ez is klassz!
Zolika mászik át a kerítésen
A fensíkon több irányba is ment az út.Sejtettük melyik a mienk,így kicsit letértünk róla.Érdemes volt mert a fensík szélén brutálisan klassz kilátás fogadott!Méghozzá főleg magára a Köröshegyi-völgyhídra!Hát innen aztán végképp nem láttuk még!Eszéletlenül fantasztikus volt innen (is)!Persze a távolban a Balaton is látszodott a Tihanyi-félszigettel,emerre meg a híd alatt is átfutó völgy mutogatta magát.Brutál hely volt!Természetesen fotók sokasága készült itt és csak nehéz szívvel mentünk innen tovább.Eddig erre a piros jelzésű turistaútra nem lehetett panaszunk,hiszen elképesztően szép tájakon vezetett keresztül.Ekkor még nem tudtuk,hogy ez csak fokozódik a továbbiakban!
Remek rálátás a hídra!
Gergővel csak az álmainkba szerepelt a híd,ma már szinte hazajárok ide...
A pirosra visszatérve az belevezetett ha jól emlékszem a zöld+ jelzésbe amely úgy tűnt a völgyből jött.Innen is látni lehetett a hídat.Úgy tűnt ezen a túrán nem nagyon akar tőlünk elszakadni.Pár méterrel arébb le is jött a piros a zöld+ -ről és betért egy újabb erdőbe.A fák még kopaszak voltak,de az erdő mégis zöld volt!Úgy tűnt ugyanis,hogy egy zöld pázsiton halad az út.Fedett erdei pihenő tűnt fel,már nem az első a túrán.Innen is volt egy leágazás,letértünk rá megnézni mit mutat.Hát ez is a hídat mutatta,de már egy kicsit távolabbról.Innen sem volt kevésbé látványos!
Ez a zöld+ jelzés
Erdei pihenő
Az erdő végig szép volt,majd kiértünk egy rétre.A dombtetőn voltunk folyamatosan.A rét elején már csodás kilátásunk volt a völgy keletre benyúló részére is,a rét végén meg minő meglepő a újra a Köröshegyi-völgyhídra láttunk ki,még egy fokkal messzebbről mint az előbb.Az út aztán elkanyarodótt a völgytől és arra már nem volt többet kilátásunk.Váltakoztak a tájak,hol erdőbe mentünk,hol kiment az út az erdőből,de ezek még nem rétek voltak.Elkerített rész volt az út mellett balra hosszan.Vaddisznók számára és egy táblán még az is ki volt írva,hogy fertőzésveszély...Vajon a disznók fertőztek?Hol le,hol fel ment az út,de nem volt vészes.Lassan kinyílt itt-ott jobbra is a kilátás,A távolban néha feltűnt a Balaton és a távolban a tanúhegyek.Sokára értük el a nezdei szoborparkot,miközben szemközt az eddigi legmagasabb domb tornyosúlt.
Feltűnik a szoborpark
Túránkon eddig csupán egy párral találkoztunk rajuk kivül nem volt szembejövő túrázó.Itt a szoborpark pihenőjénél azonban jó sokan voltak.Nem nevezném farhát kommandónak,mert voltak köztük fiatalok is.Valami csoport lehetett.A szoborpark hosszan a domboldalon húzodott.A pihenő után az út mellett jöttek szépen sorba a szobrok.Egy kettős kereszt,majd mindenféle szobor számomra kevés ismerős alakot ábrázolt.Több száz méteren át tartott ez!Székelykapu is volt arébb,közben a dombról minden eddiginél csodásabb kilátás volt a Balatonra és a tanúhegyekre.felülmúlhatlan szépségű hely volt!Mivel lefelé vezetett az út És a lábam ezt nem díjazta,így nem mentem el a legutolsó szoborig,Zolika viszont igen.Egy szobor viszont érdekeltAz amit megfogadtam az év első túráján,hogy megnézem: Baján Kagán kőbevésett szobra!Odáig lementem!
A szoborpark,balra kivehetőek a szobrok sora az út mentén
Január után újra:Baján Kagán!
A szoborpark után visszatértünk a pirosra.Enyhén emelkedésbe kezdett az út vitt az eddigi legmagasabb dombra fel.Nem soká egy újabb erdei pihenő köszönt szembe az út mentén.Ám a pihenőn kivül volt még itt valami.Vadászlesnek már nagy volt,kilátónak meg kicsi.Végül is úgy ítéltük meg ez egy kilátó,de nem tudtuk melyik,meg mi a neve.Nem volt róla infónk.Már idehaza néztem utána,ez a Almán-tető kilátó volt és leginkább persze egy vadászleshez hasonlított.Egyszerű egyszintes volt.Felmentünk rá.Kilátásunk annyi volt nagyjából mint a szoborparkból.Dél - dél-nyugat felé láttunk ki.A Balatont láttuk és a tanúhegyeket a Balaton-felvidéken.Meseszép volt!Kicsit nézelődtünk majd folytattuk a túrát.Hamarosan felértünk a dombtetőre.Kilátásunkba itt bezavart az erdő,de volt itt egy magassági pont és egy kopjafa szerű oszlop.Szakasztott ugyanolyan mint Tolna megye legmagasabb pontján a Dobogón!Nem véletlenül!Ugyanis ez volt itt maga Somogy megye legmagasabb pontja!Na és egyben a dombság legmagasabb pontja is az Almán tető a maga 316,43 méterével!
Az Almán-tető kilátó,kb.150 méterre a csúcstól
Somogy megye és a Somogyi-dombság legmagasabb pontja
A csúcs után természetesen már lefelé vezetett az út.Na nem nagyon,mondhatni lájtosan.Nagyjából a 316 méterről ereszkedhettünk 250-260-ra csupán.Útközben is itt-ott akadtak kilátásaink dél-nyugati irányban a tanúhegyek felé.Egy ponton az utolsó pihenő is feltűnt ami a piros jelzésű út mellett volt.Hát jó sok akadt útközben,nagy piros pont a Somogyi-dombságnak!Itt végződött az egészen fantasztikus piros jelzésű turistaút!Aki még nem jár erre feltétlen tegye meg,mert a Balatonföldvártól idáig vezető piros jelzésű útra egyszerűen nincsenek szavak!Egy tábla hírdette,hogy Balatonföldvár ide 13 kilométer.Tehát ennyit jöttünk.Én magam nem éreztem ennyinek,talán csak 10-nek,de jó,legyen 13 akkor.A piros belevezetett a zöld jelzésű útba amely a pirosra merőlegesen haladt.Itt aztán újabb csodák vártak!
Ahol a piros út véget ér...
...és ahol a zöld kezdődik!
A zöld jelzésű turistaútról először nyílt kilátásunk ezen a túrán kelet felé.A messzeségben előbukkantak belső Somogy tájai melyet főleg a Somogyi-dombság vonulata uralt!Földöntúli szépségű táj volt!Az út nagyjából dél-észak irányba szelte át a tájat.Dél felé a messzeségben megláttam egy tornyot.Rajta egy zászló lobogott!Megnézve itthon a térképet,ez a Kötcsei geódéziai mérőtorony volt.Nem tudom fellehet-e menni rá,de talán egyszer majd erre vet a sors és megnézzük.Mi most észak felé indultunk el a zöldön,csodálatos kilátásunk volt méterek százain át a Somogyi tájakra.Az útunk enyhe bal kanyart vett,itt a fákon túl meg olyan zöldeség köszöntött ránk,komolyan azt gondoltam tán Teletabi földön vagyunk!
Teletabiföld?
Az út aztán észak-nyugat - nyugat felé fordult.Balra egy erdő volt,jobbra továbbra is zöld lankák.Vadászlesek sorának vigyázó szemei előtt haladtunk.Jó másfél kilométer múlva értük el a zöld L jelzést.Ez vitt Fejérkő várához amely a leágazástól ha hinni lehet az útjelző táblának 800 méterre volt.Sajna két autót is láttunk erre menni.Nem értettük ilyen helyre miért kell kocsival jönni.Egy gyerekcsapat jött szembe,ők legalább túráztak!Valóban nem volt messze a vár,előtte egy újabb fedett pihenő amelyből nagyon sok volt a piros út mentén!A várban ahogy láttuk elég nagy volt a tömeg... Ahhoz képest,hogy a Nezdei szoborparkot leszámítva,szinte senkit nem láttunk útközben,itt elég sokan voltak!Nem gondoltam,hogy ez a kis rom ennyire népszerű...
A pihenő és a vár
Fejérkő vára
Nem sok minden maradt Fejérkő várából.A vár köré fából egy járatot készítettek.Nem éppen illett a környezetbe,mégis nagyon hasznos volt.Enélkül meglehetősen nehézkes lett volna a járás,így viszont kényelmesen körbe lehetett járni a várat.A várra magára most nem térek ki,szerepelni fog a kedvenc váraink sorozatomban!Körbejárva mindent láttunk ami érdekes.Sajnos a legjobb helyeket elfoglalta a tömeg,pedig...innen is kitűnően lehetett látni a Kőröshegyi-völgyhídat!Egészen fantasztikus volt innen látni,avatott szem a távolban a Balatont is észrevehette.Az istennek sem akartak onnan mozdulni az emberek,kiültek mint a verebek.Egy idő után leszartam,oda tolakodtam és pár képet azért lőttem!
Nem sok minden maradt a várból...
Ekkor voltak ott a legkevesebben,így tudtam lőni pár fotót,szemben a híd!
Még kicsit járkáltunk a várban.Az egész nem volt nagy,nem volt nehéz bejárni.Azonban újabb kirándulók érkeztek és kezdett zavaró lenni az embersereg.Így mondtam Zolikának menjünk,amúgy is egy óránk volt még a buszig amely Kerekiből indult.Így elindultunk lefelé a 283 méter magas dombról.Elég meredek út vitt le,a fájó lábamnak ez nem volt valami jó.Végül is üggyel-bajjal de simán leértünk az amúgy kellemes erdőben.A falu szélén is volt egy pihenő és végre egy csap is!Bár volt még vízünk,úgy döntöttünk azért frissitjük a készletet.Ám a csapból nem folyt semmi...Kevesebb mint negyven percünk maradt a buszig amely a falu központjából indult.Az pedig még messze volt.Belehúztunk hát és fájós láb ide,fájós láb oda meglehetősen erős tempóban oda értünk a buszmegállóhoz amely mellett egy kocsma volt.Még volt 18-20 percünk,bementünk hár egy sörre!
A lefelé út
Először a történelemben: Kereki!
Megtudtuk inni a sört és vettünk az útra italokat a megállóban pedig még maradt időnk megenni az utolsó szenyánkat is.Itt végződött a túra!Azonban a hazajutáshoz elkellett még buszoznunk Siófokra.Jött a busz rendesen amivel rendben el is értük a Balaton fővárosát.Itt majd egy óránk volt a vonatig.Addig jártunk egyet.Elmentünk a közeli Jókai parkba,ez számomra egy nagyon szép emlékű hely volt.Egyfelöl Gergő játszott itt gyerekként az egyik csúzdán 2004-ben...megnéztem és a csúzda ma is ott állt.Gyerekek játszottak rajta most is...Másfelöl egy nagy szerelmemmel is sétálgattam itt egy szebb időben valaha...Szóval szívetmelengető hely volt számomra ez a park.De aztán menni kellett,indult a vonat.Simán kétszeri átszállással hazaértünk fél kilencre!
Jókai park - Siófok
Ez volt az év hatodik túrája.Ezzel pedig már jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kemény 20 kilométert.Ez összesítésben pedig már 99,6 kilométert jelent.Ez így 16,6 kilométeres átlagot mutat!
Alighanem ez volt eddig az év legszebb és könnyen lehet,hogy a legjobb túrája is.Fájós lábbal is hoztam a kötelezőt is kibírtam a 20 kilométert.A Somogyi dombság pedig gyönyörű,tele sok-sok lehetőséggel.Amennyiben egészségem még engedi semmi sem ment meg tőle,hogy tervezzünk még ide túrákat!
