A szivárványhíd túloldalán

Azt mondják, ne sírj.

Azt mondják, ez csak egy kutya, nem emberi lény.

Azt mondják, a fájdalom elmúlik.

Azt mondják, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.

Azt mondják, fontos, hogy ne hagyd őt szenvedni.

Azt mondják, lehet majd egy másik.

Azt mondják, ez meg fog történni veled.

Azt mondják, ez több fájdalom...

De nem tudják, hogy hányszor is néztél a kutyád szemébe

Nem tudják, hányszor néztetek szembe a sötétséggel, te és a kutyád.

Nem tudják, hányszor volt úgy, hogy csak a kutyád volt melletted.

Nem tudják, mennyire féltél mikor éjszaka a bánatod ébresztett fel.

Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád

Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált.

Nem tudják, hányszor ölelted át, mikor beteg volt

Nem tudják, hányszor csináltál úgy, mintha nem látnád, hogy őszül.

Nem tudják, hogy hányszor beszéltél a kutyádhoz, az egyetlenhez, aki tényleg meghallgatott.

Nem tudják, hogy a kutyád az egyetlen, aki tudta, hogy fájdalmas időket élsz.

Nem tudják, hogy milyen érzés látni az idős kutyád, ahogy próbál felkelni azért hogy üdvözöljön téged.

Nem tudják, hogy mikor a dolgaid rosszul mentek, a kutyád volt az egyetlen aki nem hagyott el.

Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízott benned, az utolsóban is!

Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged és elég volt csupán annyi a boldogságához, hogy te is szeretted őt.

Nem tudják, hogy sírni egy kutyáért egyike a legnemesebb, legmeghatározóbb, legigazabb, legtisztább és legmelegebb dolgoknak, amit csak tehetsz.

Nem tudják, hogy amikor legutóbb bajba keveredtetek... te meggyőződtél róla, hogy neki nem esett bántódása.

Nem tudják, milyen érzés volt simogatni a pofiját élete utolsó pillanataiban...

Ma egy éve hagyott itt drága kisbarátom.

Az ő emlékére a szivárványhíd túloldalára.

Kész a Zengő kilátó!

Csupán néhány fényévet késett a tervezett március 31.-i átadáshoz képest,de végre valahára megtörtént a Zengő kilátó műszaki átadása!Sok szó esett már ebben a blogban a kilátóról és folyamatosan figyelemmel kísértem a felújítását is,mi több elsírattam a régi tornyot is az emlékeimmel együtt.Summa summárum,rég kijárt már egy igazi kilátó a Dunántúl egyik legklasszabb hegyének is.A csúcson idáig egy geódéziai mérőtorony állt,ami hivatalosan ugyan nem kilátó,de a jó nép mégis annak használta.Most e köré a mérőtorony köré építettek egy vasszerkezetet,ezálltal a kilátó szintet is négy méterrel magasabbra tették,így nem akadályozzák már a fák a kilátást.Hasonlót láthatunk a Pilis csúcsán található Boldog Özséb kilátó esetében is,vagy még hasonlóbbat a Csóványos csúcsán is.

Kész a kilátó

Igyekszem még az idén felkeresni és saját friss fotókat készíteni majd.Ha nem zavar újra be a koronavírus,akkor erre minden esély meg is lesz.A soron következő hónapokban valamikor eljövök ide,lehet bevárom az őszt,amikor nem lesz kánikula.Talán Gergő is látja odaátról,hiszen szerette ő is a Zengőt amely legszebbik arcát álltalában április végén mutatja,a medvehagyma vírágzásakor.

A kilátó alapanyagát lehet nálunk gyártották...

Olvasva a fórumokat a jó népnek nem igazán tetszik a kilátó.Már az ötlet és az,hogy épült ide egy,az igen.Maga a kilátó formájával nincsenek igazán kibékülve.Hozzáteszem a Csóványosi kilátó semmivel sem szebb.A lényeg,hogy fő funkcióját ellátja és immár maradéktalanul élvezhető innen újra a kilátás!

Immár a fák fölé nőve,teljes körpanoráma fogadja a vándort!

Az egyik kedvenc kilátásom

Rétimajor is kipipálva

Még májusban a Tolnai-hegyhátba menet a Rétszilasi állomáson volt kis időnk az átszállásra várni.Addig is sétáltunk egyet az állomás környékén.Ekkor hívta fel Manó barátom a síneken túli tórendszerre a figyelmemet.Nagyon elkezdett érdekelni a dolog,így fokozatosan jártam utána,hogy mi is van a síneken túl.Ledöbbentem amikor egyre többet és többet tudtam meg a síneken túli világról Rétszilasnál.Odaát nem kevesebb mint egy 23 tóból álló tórendszer várta,hogy felfedezzem!Ezt természetesen nem hagyhattam ki és már egy itteni túra terveit kezdtem szövögetni.Ámultam saját hülyeségemen is,hiszen rengetegszer elmentün már itt vonattal,még Gergővel.A vonatból láttunk ugyan egy tavat,de úgy gondoltam az csak ott egy tó.Beszélgettük is,hogy majd egyszer eljövünk megnézzük,hiszen meglehetősen nagynak tűnt.Aztán Gergővel sajnos nem tudtam ide eljutni.Mostanra viszont Manó barátomnak hála útrakeltünk végre ide.Zolival és Mónival érkeztem meg a Rétszilasi állomásra amely itthonról nincs messze talán olyan 33km-re.Szerencsére a hajnali és a reggeli vonatot nem szűntették meg.Reggel nyolc előtt szálltunk le a vonatról Rétszilason tehát.

Az első métereken még az állomásnál

Elindultunk dél felé az állomástól ez az egyetlen út ami ide vezetett.Hamarosan azonban az kettéágazott.Keletnek ment be a faluba Rétszilasra,nyugatnak pedig át a síneken egynesen be a tórendszerbe.Erre mentünk.Az év eddigi legmelegebb napját jósolták erre a napra és valóban már reggel nyolckor is melegebb volt az eddigieknél.A tórendszer az állomástól nem volt messze.Talán olyan 400 méternyire,de lehet icipicit több.Átmenve az éppen a Tolnai-hegyhát és a Mecsek felé vezető síneken jól járható földút vezetett egyre beljebb és beljebb a területre.Természetesen jelzések erre nem voltak (öreg hiba!).Hatalmas nádasok ölelték két oldalt az utat az első métereken,majd egy fahídhoz érve és azon átmenve kereszteztük az első vízet amit láttunk.Magát a Sárvízet.

Az első méterek a síneken túl

A Sárvíz

A Sárvíz még nem tó volt hanem egy csatorna,amely jött valahonnan és ment valahova.Ezt most nem tudom honnan-hova,egyenlőre nem néztem utána,de majd egyszer részletesen foglalkozunk vele.Mindenesetre ez a környező települések névadója.Ugye itt van a közelben pl.Sárbogárd,Sárszentmiklós vagy éppen Sáregres is.Menve tovább egy táblára lettünk figyelmesek melyen az állt,hogy egyenlöre itt látogatási tilalom van...Puff neki.Hát mondom ez nem létezhet,hiszen éppen a járvány után vagyunk és Magyarország nyitott.Másról sem szólnak a reklámok mint,hogy Magyarország visszavár....akkor ez most mi?Kicsit arébb elszakitott szalagokat láttunk az út mentén.Arra a követleztetésre jutottunk,hogy már nincs akkor lezárva a terület,egyszerüen csak elfelejtették bevenni a táblát.Mentünk hát tovább és már meg is érkeztünk Rétimajorba.

A madárles

Kicsit lehetne jobb állapotban is....

Nepomuki szobra fogadott.Mi sem természetesebb,hiszen ez itt elsődleges funkcióját tekintve egy horgászparadicsom és Nepomuki az ő védőszentjük ugye.Mielőtt behatoltunk volna Rétimajorba,az út másik oldalán ahol a szobor is volt kis sétány vezetett be egy madárleshez.Ezt megnéztük.Pazar kilátás volt innen az egyik tóra.Mind a 23 tónak volt amúgy neve,de ilyen nevek pl.hogy Örsi 6-os tó,vagy Rétszilasi 3-as,de volt Szarvasházi-tó vagy éppen Cigány-tó is.Itt most ahol álltunk az Örsi-tavak voltak főleg.Ezt megnézvén behatoltunk Rétimajorba.Mivel egyre többen és többen mozogtak a területen,így egyértelművé vált,hogy már nincs tiltás és a terület látogatható.

Rétimajor utcáin

Rétimajor az egész tórendszer központja.Hogy is mondjam,amolyan látogatási központ.Sok dolog van itt.Halászati múzeum,halászcsárda,szálloda,strand sőt az egyik tó pedig melegvízű!Itt kobászoltunk kicsit.Mivel még reggel volt,nem nagyon voltak nyitva dolgok,sebaj,majd túra végén ugyis vissza kell ide jönni.Megnéztük a legdélibb (és tán legnagyobb) tóba benyuló szigetet,amely a Nyalóka-sziget volt.Ezen egy apartmann volt és mellette a kedvenc táblánk:"magánterület",így beljebb aztán nem merészkedtünk.Császkáltunk még Rétimajorban.Láttuk a melegvízű tavat amely a hatalmasokhoz képest igen kicsi volt.Aztán több kisebb tavacska is volt,ezekről úgy gondoltam a helyi vízmű tavai lehetnek.Bejárva Rétimajort elindultunk északnak a többi nagy tavak felé.

Sárvíz-csatorna

 Egy hosszú betonút vezetett a tavak nyugati oldalán.Az út nyugati oldalán párhuzamosan pedig egy újabb folyó szerűség kisérte utunkat.Ez pedig maga a Sárvíz-csatorna volt.Itt is kintvolt a magánterületet jelző tábla.Mivel sem a web,sem a közösségi oldalán nem láttam semmilyen tiltást jelző dolgot már mi sem törödtünk vele.Mentünk tovább.Az út keleti oldalán voltak sorban a tavak,ameyek nem voltak kicsik!A tórendszer észak-dél irányban lehetett 10km is!Ám nem nagyon tudtunk közelebb menni a tavakhoz,a növényzet alaposan benőtte és akadályozta a kilátást.Két tó között töltések.utak vezettek át,valamint be a tavak félszigeteire.Ám ezeket is alaposan benötte a növényzet,nem tudtunk rájuk menni.Aztán nagy nehezen az egyik ilyen már járható volt és erről szép rálátásaink is voltak a tavakra.

Az egyik szépséges tó,tán az Örsi 5-ös

Mindenfelé csak vízek voltak.Nagyon szép volt.Ám kezdett elviselhetetlen forróság lenni.Úgy gondoltuk majd egy hűs helyen megállunk pihenni és kajálni.Kifejezett tervem magára az útvonalra amúgy nem volt.Úgy gondoltam megyünk amerre járhatóak és ahonnan minél több minden látható a tavakból.Ez az út itt végre jónak tűnt.Ám nem akadt olyan hely ahová letudtunk volna ülni.A tó keleti partjához érve végre fák adtak kellemes árnyékot.Innen még keletebbre is voltak tavak,ám a rálátást és az odajutást egy valóságos dzsungel akadályozta.Leülni továbbra sem lehetett sehol.

Az Örsi 4-es

 Az Orsi 5 és 4-es tó között aztán egy hűs helyen megálltunk.Ha már leülni nem lehetett úgy döntöttünk állva eszünk mint a lovak.Meglepödve láttuk,hogy már több mint két órahossza is eltelt mióta leszálltunk a vonatról.Végül is állva ettünk.Közben egy az uton áthaladó teknősre lettünk figyelmesek.Közelebb mentünk hozzá,kicsit félt,de aztán produkálta magát és ment tovább az utján.Aranyos volt.A filmben látható.A keleti tavakhoz továbbra sem lehetett odanézni és odamenni,a dzsungel még mindig akadályozott benne.Mentünk a négyes tó kelet partján.Kezdtem azt gondolni,hogy a terület alaposan elhanyagolt...

A 2-es tó

Oké.Rétimajor rendben volt.Nagyon is.De idekinn a tavaknál hát...Itt-ott járhatatlan utak.Sehol egy pad,egy olyan rész ahová lelelhet ülni,sehol egy útbaigazitó tábla,egy tájékoztató tábla...Horgászni sem lehetett itt szinte.A növényzet a terület 80%-án benötte a látnivalókat.Vajon akkor mi a rendeltetése ennek a területnek?Miért nem lehetett kialakitani itt egy tanösvényt?A térkép szerint vagy tíz madárles is volt a területen,ezek megközelithetetlenek voltak...Szóval ha már létrehozok egy látogató központot,akkor a környékre miért nem adok,miért nem teszem vonzóbbá a kirándulók és a horgászok előtt?Érthetetlen számomra.

A hátuk már annyira izzadt,hogy elöl vitték a hátizsákot.

Nagy nehezen elértünk egy olyan részhez az Öris 3-as és a 2B tó között,ahol keletre is nyílt végre egy út.Ám itt iszonyatos emberömeg volt akik éppen ekkor érkeztek jól megtermett autóikkal...Idáig a tavaknál nem láttunk senkit.Ezek pedig itt feltehetőleg horgászni jöttek,de akadályoztak minket,hogy kelet felé forduljunk.Igy elfordultunk nyugatnak a két tó közötti ösvényen.Talán a 2B,de legfőképp a 2A tó és környéke már rendben volt.Itt már adtak a dologra,persze ez már az Örspusztai horgászcentrumhoz tartozó tavak voltak.Úgy tűnt ők jobban kezelik a dolgokat.Ám a tó parton iszonyat mennyiségű horgász volt.Odamenni felesleges volt.Igy hát átérve a nyugati oldalra visszafordultunk Rétimajor irányába.Északnak még 3-4 tó lehetett.

Tavirózsa a Sárvíz-csatornán

Itt azonban újra a betonút volt.Mivel pár jöttünk pár kilométer,így visszafelé egy igen hosszú betonutas szakasz a forróságban nem éppen hízelgő volt,de mentünk rajta.A Sárvíz-csatornán gyönyörü tavirózsa vigyorgott szembe.Ám a betonutas szakasz valóban hosszú volt.Itt-ott volt csak árnyék.Ezeknél rendre megpihentünk.Leülni itt sem lehetett.Erre meg mókusok rohangáltak át az uton.Aztán meg merőben szokatlan tárgyat találtunk itt az út metén.Egy gereblyét!Hát a már így akadt,akkor gereblyéztünk egyet.Az út másik oldalán pedig cseresznye fák voltak és mivel már érettek voltak,kicsit ettünk is belölük.

A talált gereblyével

Nagynehezen aztán véget ért a betonutas szakasz és fordultunk újra be Rétimajorhoz.Úgy döntöttünk bemegyünk a csárdába,leülünk végre és megebédelünk.Meglehetősen népszerű hely volt ez itt,a teraszon már nem volt szabad asztal,így bementünk az étterembe.Itt is kellemes volt légkondis,így hamar lement rólunk az izzadtság is.Rögtön sörrel oltottuk szomjunkat,Móni üditőzött.Majd ettünk egy jó kis halászlét,ittunk egy kávét,majd egy fagylaltkelyhet nyomtunk le,végül pedig újabb sörözés következett.Vagy két órát bent ültünk.Tudtam,mivel olvastam róla,hogy ide sok híresség bejár.Hát mit ad isten rögtön ki is fogtunk egy-kettőt.A csárdába maga Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa színművészek jöttek be és éppen a mellettünk lévő asztalhoz ültek.

Sörözés

Jól éreztük magunkat a csárdában és minden a kiszolgálás,a kaja,italok minden kifogástalan volt.Ott is hagytunk nem kevés pénzt,de legalább a szépkártyát is elfogadták itt.Kijövet a forróságban kicsit megártott a sok sör,de különösebb gond nem volt.Úgy döntöttünk akkor megnézzük a halászati múzeumot is.Bemenve ott azonban egy teremtett lélek sem volt.A pultnál senki,csak egy tábla az asztalon amely a 350Ft-os belépő árról adott tájékoztatást és arról,hogy a csárdában vehető meg a jegy...Hát oda már nem volt kedvünk visszamenni.Benéztünk az ajtón.Nem lehetett rossz a múzeum odabenn,de valóban nem volt már kedvünk visszamenni a csárdához.Így a múzeum ennyi volt tehát.

A múzeum

A múzeum mellett egy ligetes rész volt,oda mentünk ki.Mint kiderült ez a Nádi iskola volt.Hogy ez pontosan mit takart nem tudom.Tisztások voltak itt,ligetek,nádasok,egy ilyen eső beülő épület és egy elsőosztályú elit,ingyenes wc!Benne csap hideg vízzel!Még körülnéztük itt is,arébb volt egy kunyhó ami leginkább Matula bácsi kunyhójára emlékeztetett a Tüskevárból.Lehet pont az volt,mert azt is olvastam a film egyes részeit itt forgatták.Bementünk megnéztük azt is.Ezután visszamentünk a Nádi iskolához és egy fa tövében kellemes hüvősben leültünk egy erdei asztalkához és kipihentük a nap nem túl nagy fáradalmait.

Matula kunyhójánál

Közben egy hölgy sereg érkezett.Csak lestünk Zolival.Kiderült valami táncos csoport lehetett,mert aztán a közel tisztáson adtak egy nem mindennnapi müsort,kellemes jó zene kiséretében.Gondolom próbáltak,mi meg így cseppet sem unatkoztunk...Aztán elérkezett az idő menni kellett.Lassan jött a vonat ami majd hazavisz.Így visszasétáltunk a közeli állomáshoz,ahol a macskákat etettünk.Egy anya macska volt ott,meg a négy picinye.A nagy macskában felfedeztem a korábbi években itt látott macskát amit még Gergővel is láttunk...Aztán nem volt más jött a vonat és rendben hazaértünk.

Rétszilas állomás

Összeségében nem volt rossz buli.A hőség zavaró volt és nem értettem miért annyira ápolatlan odakinn a tavak környéke...Rétimajor viszont jó volt,ott kellemesen eltöltöttük az időt.Végül is egy kirándulást megért a dolog.Benne van a pakliban,hogy egyszer majd visszajövünk a keleti tavakat is megnézni.Persze nem ebben a hőségben.
Valóban igazi kincseket rejt a Mezőföld.

Elöször a Sóstóiban

Elérkezetem egy újabb évfordulóhoz.Ma van egy éve,hogy megboldogult testvérem is egy szebb világba költözött.Nehéz idők jártak egy éve,hisz sorba veszítettem el a családtagjaimat plusz még a kutyámat is.Ma sem sokkal könnyebb,annyiból talán,hogy nem történt újabb családi tragédia azóta,remélem nem is fog...Tavaly mikor megemlékeztem a kis blogomban testvérbátyámról mindössze egy közös túraélményt tudtam csak feleleveniteni.Nem nagyon emlékeztem,hogy volt-e nekünk más közös kalandunk.Akkor megígértem,hogyha eszembe jut valami ide kívánkozó dolog azt lefogom írni.Nos elöjöttek az élmények is.A közelmúltban írtam életem első meccstúrájáról,most pedig elöjött a második élmény is az emlékezet mélyéről.Ezt próbálom meg most összeszedni egy történetté,meglehetősen kopottak az emlékeim,hiszen visszakell mennünk az időben 1984-ig.

A régi Sóstói stadion,84-ben voltam itt elöször

Sajnos a sztori olyan régi,hogy nincsenek róla képeim,így egy-egy neten talált és egy-egy későbbi saját képpel illusztrálom azt.A bátyám abban az időben nagy Rába ETO drukker volt.Nem csoda,hisz a győri csapat ekkor élte meg fénykorát.
A Verebes féle Rábáról alighanem mindenki hallott már.Bajnokok lettek 1982-ben és 83-ban is.Aztán 1984-re némileg halványúlt a csillaguk,de még mindig ott voltak az élbolyban.Mire elérkezett 84 tavasza a Győr is és fehérvári Videoton is a bajnoki címért harcolt a bajnokságban.Óriási rangadó ígérkezett a székesfehérvári sóstói stadionban.Nem tudom honnan jött az ötlet,de testvérem pár haverjával úgy döntött,hogy elmegyünk rá és elvisznek engem is.Azthiszem ez egy rendes húzás volt tőle.Én már akkor 14 évesen is Dunaújváros szurkoló voltam és kurvára nem érdekelt a Győr és a Fehérvár meccse,de egy jó kis kalandban már akkor is szívesen benne voltam.

Balra ahol a piros székek vannak,ott állhattunk valahol

Az egyik havernak a kocsijával mentünk fel,ami ha jól emlékszem még egy zsiguli volt.Az is megvan,hogy egy kicsit arébb a temető környékén parkoltunk le a kocsival.Ma már felfoghatatlan mennyiségű ember tartott a stadionba Székesfehérváron azon a kora tavaszi napon.Aztán ahogy beléptünk az arénába földbe gyökerezett a lábam.Elöször is eddig még sohasem voltam ekkora stadionban.Másodszor a meccs elött egy órával már teltház volt!Ugye akkor még a későbbi ülőhelyek is állóhelyek voltak,így jó sokan befértek.Nem kevesebb mint 25 ezer néző jött ki a mérközésre! Azért is felfoghatatlan ma már,mert van,hogy a teljes fordulóban ennek a fele van összesen...2020-ra...De akkor hatalmas tömeg volt,soha nem láttam még ennyi embert egy helyen.

Aztán már sokszor eljöttem a Sóstói stadionba az évtizedek folyamán

Mivel tesóm és a haverjai a Rába ETO-nak jöttek szurkolni,így a vendégszektorokba álltunk.Nem voltak kevesen ők sem,hiszen a 25 ezerből szerintem 9-10 ezer győri drukker lehetett akkor ott.Elképesztő hangulat volt...Csak álltam hülledezve ott,néztem,hogy ilyen létezik?Tesómék marha jól érezték magukat a több ezernyi győri szurkoló között,végül is én is,annak ellenére,hogy Fejér megyei lévén,én inkább a Videotonnak drukkoltam.De amúgy leszartam ki nyer,hiszen én akkor is,ott is Dunaújváros drukker voltam,mint bármikor máskor életem folyamán.A meccs kifejezetten jó volt!Óriási hangulat,óriási íram,hatalmas küzdelem,ám a félidőben a Videoton vezetett 1-0 arányban.A sok ezernyi győri nem csüggedt,üzte-hajtotta a csapatát.

Ilyen képet festhetett akkor is a stadion a meccs után..

A második félidőben még nagyobb iram volt.Óriási meccs volt és hát aztán már engem is magával ragadott a dolog.Élveztem,a futball ünnepe volt ez.Óriásit focizott a Győr és a második félidőben megfordította az eredményt és 2-1-es győzelemmel vonulhatott le a pályáról.Hatalmas volt az ünneplés a győri táborban,tesómék is ünnepeltek a sok ezernyi győrivel együtt.A stadionból való kijutás nem volt egyszerű,hiszen 25 ezer ember nem tünik el pikk-pakk pár perc alatt.Egy sörösüveg csattant mellettem,kis híján eltalált.Valamelyik jóképességű egyszerűen bebaszta a tömegbe...majdnem én szívtam meg.Odaérve a kocsihoz még nehezebben lehetett kijönni az útra.Egy rendör hölgyike próbálta irányítani a forgalmat,de láthatóan kicsúsztak kezéből a dolgok.Sokan ugratták is, "mi a fasz van már drága?" De aztán rendben kijöttünk a városból és rendben hazajöttünk.Hát ez volt a második meccstúrám az életemben amin testvéremmel és haverjaival voltam.Így emlékezem rá az első évfordulón.Volt még amúgy vele meccstúrám,de arról majd egy év múlva!Nyugodj békében tesóm,köszönöm az élményt!

A végtelenben egy napot

Csak pár évet, pár hónapot,

A végtelenben egy napot

Alszol egyedül, gyermekem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,

A földön itt mi sem örök,

S melletted leszek újra én.

És rád roskadok, Mindenem,

Ott messze túl a Mindenen,

Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,

De túl a földi életen

Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,

Csak még pár földi dolgomat

Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,

A másvilági réteken

Szebbek tán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,

A végtelenben egy napot

Aludjál addig, gyermekem.

/Várnai Zseni/

Ma van másfél éve,hogy örök túratársam a túloldali hegyeken vándorol tovább...

Rá emlékezem.

Sapka baki és vízelési gondok a Tettyei túrán

Nos hát összekötöttük a kellemest a hasznossal.Mivel lekellett mennem Pécsre a focicsoportunk játékának főnyereményéért,így gondoltam kirándulunk is egyet rég nem,vagy még egyáltalán nem látott helyekre.Én éjszakás műszakot követőn jöttem,Zoli pedig egy nap szabi után...Megvártuk az első buszt ami Pécsre megy tőlünk,ez jött is Budapestről,majd indult is tovább Pécsre.Volt már gondom az életben hosszú buszos utazásokon,így nem gondoltam egyszerű menetre a majd három órás úton...de belevágtunk,mivel a vonatközlekedést az illetékeseknek sikerült katasztrófális szintre süllyeszteni 2020-ra...

Pécs főtere

Az út most sem volt sima,a felénél már feszengtünk a buszon annyira kellett vízelnünk.Szerencsére Szekszárdon álltunk 13 percet,így ezt a problémánkat sikerült orvosolni.Innen az út Pécsig már kellemes volt.Szekszárdtól a 6-os úton amúgy nagyon szép tájakon át vezet az út Pécsre.Ezt most is csodáltam az ablakból.Fél tíz előtt érkeztünk meg a pécsi buszpályaudvarra.Ott már vártak minket a főnyereménnyel a labdával.Ezt természetesen nem mi nyertük meg.Ellenkezőleg,mi szerveztük a játékot és ez volt az egyik főnyeremény ami egy aláírt labda volt a Pécsi MFC focicsapatától.Szépen megköszöntük,váltottunk pár szót és indulhatott is a várostúra a Mecsek lábánál.

A főnyeremény

A Széchenyi-tér volt az első látnivaló ami elénk került.Itt ismét eszembe jutott az én örök túratársam:Gergő...hiszen vele jártam itt utoljára....ez újra szívbe markolt.Na,de mentünk tovább.Közben kezdett erősen fülledt idő lenni.Nem volt (még) ugyan nagy meleg,de a fülledtség kezdett nagyon zavaró lenni,ami azt eredményezte,hogy pár méter séta után szakadt már rólunk a víz.A tervünk az volt,hogy a Barbakán a pécsi várat és bástyát megnézzük,majd kimegyünk Tettyére az ottani romokhoz.Úgy terveztük előtte még felmegyünk a Havi-hegyre a szép kápolnát megnézni.Haladtunk a Barbakán felé,olyan érdekességek kerültek elénk mint a híres pécsi lakatfal vagy a négytornyú székesegyház.

A székesegyház

Ide már közel volt a pécsi vár érdekesebb részei.Pár méter séta után ott is voltunk.Valami kis parkba értünk a várfal alá,itt remek sétány vitt tovább.Sajnos azonban újra ránkjött a vízelhetnénk,pedig még nem is ittunk...Szégyenszemre nem volt más választásunk mint az egyik bokornál könnyiteni magunkon.Nem volt ez persze itt ez illő,de nem volt más választásunk.Egy szobor a füvőn röhögött is rajtunk egyet,mondtuk,hogy sorry.Néhány méterrel arébb ott volt a híres bástya a Barbakán.Alulról csodáltuk meg elöször.

A bástyához érve

Az út aztán kivitt egy szép terecskére ahonnan már teljes pompájában megcsodálthattuk a híres bástyát.Azthiszem ha jól emlékszem itt is Gergővel voltam utoljára... a régi szép időkben.Na de nem csak a régi idők voltak szépek,hanem a téren átmenő lányok is.Ezeket is megcsodálva mentünk a vár vagy ha úgy jobban tetszik a bástya kapujához amelyre egy híd vezetett be.Persze kattogtak a fényképezök,akadt erre bizony fényképezni való dolog bőven.

A bástya teljes pompájában

Én már jártam a bástyában sokszor,de most sokadszorra is tetszett ahogy beléptünk mondhatni a szentélybe.Egy csiga lépcső vezetett fel,ami inkább félcsiga volt csak,magas lépcsőfokokkal.Persze mielőtt felmentünk volna,lentről is fotózgattunk.Aztán felmentünk.Nagyon jó állapotú gyilokjáró vezetett körbe a bástyán amelyről a réseken remek kilátás volt mindenfelé.Örömünket tetézte,hogy egyenlőre egyedül voltunk (később jöttek ugyan) fenn a bástyán.Megpihenve itt fenn,csodálva a dolgokat a fülledtség okozta izzadás is lement rólunk.

Be a szentélybe

Ezt látni lentről

Ezt pedig fentről

Vagy félórát elbohóckodtunk ezen a csodás helyen majd indultunk tovább a közvetlen környék érdekességeit megnézve.Majd újra a székesegyháznál kötöttünk ki,de mentünk tovább a várban vagy várnegyedben,nem tudom minek hívják itt ezt a helyiek.Hamarosan odaértünk az alagúthoz amelyen csak gépkocsik mehettek át,de sebaj,mellette lépcső vezetett fel amely már a Mária zarándokút jelzéssel volt ellátva.Már nem csak fülledtség volt,de a nap is sütött,ez ellen védve baseball sapka volt rajtunk,amitől persze mégjobban izzadtunk.Nagyon kellemetlen páratartalmú idő volt.Átmenve az alagút előtt az úton,egy trianoni emlékmű köszönt szembe,ugye ez most éppen nagyon aktuális volt,Így én oda mentem,pontosabban kicsit felmentem a dombon megnézni.Zolika addig lenn várt.

A Trianoni emlékmű

Nagyon szép részen vezetett az út tovább,egy szerelmespár nyalta-falta egymást.A lányka csinosnak tűnt.Úgy döntöttünk most kissé izzadtan meghagyjuk a srácnak,nem megyünk oda zavarni őket.Balra leágazás volt közben,mondhatni inkább felágazás.Egy csodás lépcső vezett fel,odafenn azonban egy szép kapu vigyorgott ránk.Tutira vetetm,hogy zárva van...Zolika újból lent maradt én felmentem megnézni,főleg azt,hogy mi van a kapun túl.Jól sejtettem valóban zárva volt,a kapun túl meg a helyi kálvária volt.Végképp nem értettem miért van zárva...hiszen ezek az ország minden pontján elérhetőek a turisták számára,elkerítve meg szinte sehol nincs.Itt Pécsen miért?

Lépcső fel

Az édenkert

Mentünk tovább,a kellemetlen melegben kezdtünk szomjazni.Úgy voltunk vele az utunkba kerülő első vályúhoz majd betérünk.Közben átmentünk az út túloldalára a több száz méteren futó várfalhoz.Itt is löttünk pár képet.Feltünt szembe a Havi-hegy.Nem lesz egyszerű megmászni gondoltam.Betértünk egy utcában miközben a jelzés elveszett,mint mostanában oly sokszor....sajnos nincs velünk Gergő aki ezekre mindig figyelt.Szerencsére az utca a Tettye utca volt.Tudtam ez pont kivezet Tettyére.Igy a Havi-hegyre majd utána megyünk akkor fel,nem előtte.Talán onnan nem lesz oly meredek.

A barlang zárva...

A Tettye utcában találtunk egy vályút.Mivel nem tűnt olcsó helynek,így csak egy kávét ittunk és egy jégkrémet fogyasztottunk el.Újra lement rólunk az izzadság.Ezután már közel volt Tettye érdemi része.Oda mentünk,itt is a szép nők voltak az első látnivalók.Aztán a mésztufa barlanghoz értünk ami hála a koronavírusnak még zárva volt...Hát ide akkor nem megyünk be,talán majd egy más alkalommal.A barlang után feljebb feltűntek a tettyei romok.Ezért(is) jöttünk,ezt megnézni,mivel még én sem jártam itt soha.

Megérkezés a romokhoz

Nekem bejöttek a romok,nagyon tetszettek,de azthiszem Zolikának is.Ha jól tudom itt ez egy középkori palota volt hajdanán,mostanság pedig szabadtéri redezvényeket is tartanak itt.Belül újabb szép lány ült,bőrszoknyában...úgy tűnt az anyjával és nagyon kínai forma volt,de egyben nagyon szép is.Közben körbejártuk a romokat minden oldalról,minden irányból.Majd egy oda nem illő rozsdás építményre lettünk figyelmesek.ez nem volt más,mint egy kilátó!Na nem volt magas,de persze nem hagyhttam ki!

Jómagam a kilátóban

A Tettyei romok

Mondhatni annak ellenére,hogy nem volt magas,a kilátás jó volt.A romok előtti parkra a Havi-hegyre a romokra és a szemközti Balázs-hegyre lehetett rá illetve kilátni.Zolika is feljött és csodáltuk a kilátást,na meg mást is,hiszen időközben a bőrszoknyás kinai szépség is feljött...Úgy gondoltam érdemes volt eljönni ide.Lemenve még utoljára körbejártuk a romokat,majd elkezdtünk agyalni rajta,hogy ideje lenne enni.Nem hoztunk kaját hiszen tudtuk városba leszünk,majd beülünk valahova gondoltuk.Szerencsére a közvetlen környéken volt miből válogatni.

Tettye nagyon szép!

Az egyik vendéglátóhelyre beültünk ami hűs fák árnyékában volt.Részben jó kilátással erre-arra.Itt végre sörhöz jutottunk.Ezt nyomtuk le elsőként.Majd ahogy szoktuk az ilyen helyeken,egy babgulyást rendeltünk.Tudtam itt Baranyában a legízletesebbek.Most sem csalódtunk,noha azért nem volt az a legfinomabb.Erre még rárendeltünk egy rétest fejenként majd egy limonádé koktéllal verettük a végén.Ez nekem annyira nem ízlett.Jó egy órát üldögéltünk a kellemes hüvősön,mire rávettük magunkat,hogy folytassuk.

Mint egy életmentő mütét - sör

Következett tehát a Havi-hegy és a kápolna.Innen Tettyéről menve valóban nem volt meredek a felfelé vezető út.Jó döntés volt tehát felcserélni a Havi-hegyet és Tettyét.Lassan mentünk felfelé,hogy ne izzadjunk annyira.Talán itt nem is kapott el olyan nagyon.Felérve a Havi-hegyre remek kiépített sétány fogadott,pazar kilátásokkal.Igazán kellemes volt itt menni.Ide is eljutottam tehát,már nagyon rég óta szerettem volna,persze igazán Gergővel lett volna jó...Csodáltuk a kilátást,míg nem értünk oda a kápolnához.Míg lenn a vendéglőben vízeltünk,de kezdett úja ránk jönni a sok folyadéktól...de itt képtelenség lett volna kinyitni a csapokat olyan sokan voltak a környéken.

Kilátás a Havi-hegyről

A kápolna nagyon szép volt.Ezt is csak képeken,videókon láttam eddig.Ráadásul az ajtaja nyitva volt.Természetesen ezt nem hagyhattam ki.A kapuban ott volt egy felírat,hogy szájmaszk kötelező,de mivel nem volt senki odabenn,ezt most kihagytam.Nem hiszek a maszk erejében,egyre több az olyan hang,hogy nem véd meg semmitől,ráadásul a kilélegzéstől akár rosszul is lehetünk...na de ez nem ide tartózik.Szóval maszk nélkül belopóztam,pár másodperc erejéig csupán,egy-két képet lőni.

A Havi-hegyi kápolna kivülről...

...és belülről

Miután megcsodáltuk a kápolnát egy csapot találtunk,itt frissitettük a vízkészleteinket.A labdán és a vízen kivül nem is volt más a hátizsákomban.Ám egyre jobban kellett vízelnünk...itt nem lehetett.Elindultunk lefelé és újra hálát adtam az égieknek,mert ha itt jövünk fel az igazán necces lett volna.Pokoli meredek út vitt fel/le.Lefelé sem volt egyszerű,hát még fel....főleg ebben a fülledtségben.Hamar leértünk lényegébe,itt aztán találtunk már helyet ahol lehetett újra könnyíteni magunkon.

Lérve a Havi-hegyről

Szűk utcákon át besétáltunk a belvárosba.Tettye egyáltalán nem volt különösebb messze a belvárostól.Annak idején volt,hogy azért nem jöttünk el ide Gergővel mert úgy ítéltük meg kicsit messze van.Ez egyáltalán nem fedi a valóságot.Teljesen elérhető távolságban volt.A belváros utcáin sétálva már elviselhetetlenl fülledt meleg kezdett lenni.Az egykori helyi villamos mellett egy templom tövében egy kellemes hüvösön egy kifejezetten kényelmes padra leültünk és egy órát pihentünk.Rengeteg jó nő ment el mellettünk...

A pécsi villamos

Egy óra múltával úgy döntöttünk megyünk tovább.Vagy egy kilométerre eljöttünk már a padtól amikor Zolikának feltűnt,hogy nincs meg a sapkája.Nincs a fején...na puff neki!Mehettünk vissza a padhoz,szerencsére ott vigyorgott a padon a villamos mellett.Senki nem vitte el!A sapka baki után immár ellenkező irányba mentünk.Zolikának most az jutott eszébe,hogy tízezrese van,azt a buszon nem biztos,hogy feltudják váltani.Így beültünk egy helyre ahol elfogyasztottunk egy menüt és itt újra tudtunk vízelni is a wc-n.Közben agyalgattunk mivel menjünk haza.A buszhoz nem igazán volt kedvünk,Megnéztem telón a neten a vonatokat,nem nagyon volt kecsegtető a helyzet.Maradtunk a buszos verziónál.

Az utolsó pécsi kép

A buszállomáson még vízeltünk egy utolsót,majd indultunk haza.A buszon úgy gondoltuk Szekszárdon majd újra könnyitünk magunkon.Ám Szekszárdon a pilóta nem mondta,hogy állunk 10 percet az ajtókat meg becsukta.Így nem tudtunk vízelni.Kezdett meleg lenni a helyzet ahogy közeledtünk Pakshoz.Végül úgy döntöttem a paksi állomáson majd szólok a sofőrnek,hogy hagy szaladjunk már el pisilni,hiszen immár erősen vert minket a víz,kellemetlen volt.Ezért nem szeretem a buszos utazásokat.Paksra érve jeleztem a pilótának a dolgot,mondta menjünk nyugodtan úgy is áll hét percet.Sikerült elvégezni a dolgunkat,innen aztán már kellemes volt az út további szakasza.Hát ez volt Pécs újra.Sokadszorra járok egyik kedvenc városomban,ami most sem okozott csalódást a fülledt idő és a sok kellemetlenség ellenére sem!