Túra a Megyer-hegyi tengerszemhez

Valahogy mindig is olyan elérhetetlennek tűnt a Zempléni-hegység.Messze volt,autónk nem volt...elmenni ide,egy napos túrát összehozni és még visszajönni is....Na meg anyagilag sem a legolcsóbb volt egy ilyen utazás.Sosem dúskáltunk a pénzben,persze annyi akadhatott azért,hogy összejöjjön ide egy túra.Aztán most,hogy behozták ezeket az országos napijegyeket,gyakorlatilag ötezer forintból oda-vissza megjárhattuk a Zemplémet.Immár semmi sem tarthatott vissza,hogy eljöjjünk ide.Néztem,méregettem a lehetőségeket,melyik célpont lehetne a legideálisabb.Végül is a hegység legnagyobb látványosságára esett a választásom.Alaposan átnézve arra jutottam,hogy egy nap alatt meglehet csinálni.Igaz kettőkor kell kelni és másnap egy körül térhetek nyugóvora.De úgy gondoltam ez mindenképp megéri. 

Sárospataki állomás

Ahogy álltalában mindig,most is Zolikával indultunk az újabb kalandra.Hívtuk Vikit is,de újfent kikosarazott minket,így ezentúl majd mindenki szól ha jönni akar,mi már külön nem fogunk senkit se hívni.Fél négykor indult a vonatunk Dunaújvárosból,előző este már megvettünk minden jegyet az útra ami kell (a napijegyen kívül a helyjegyet az intercitykre),így ezzel nem kellett hajnali háromkor bibelődnünk.Úgy láttam,hogy Pesten meg Miskolcon kell majd átszállnunk,aztán később kiderült csak Pesten kellett.Negyed hatra értünk a Déli pályaudvarra,ahonnan metróval mentünk át a Keletibe.Egy óránk volt még az IC indulásáig,addig tartottunk egy egészségügyi szünetet,majd ittunk egy kávét és ettünk egy lángost.Az IC utolsó kocsijába szólt a helyjegyünk ami aztán tele volt.Végül is azonban kényelmesen és remekül utaztunk Sárospatakig.Nem kellett Miskolcon sem átszállni,noha az internet így írta nekem,ugyanez a vonat ment tovább,csak Miskolcig Hernád,onnan meg Zemplén intercitynek hívták.

A Református park Sárospatakon az állomás mellett

Végül 9.40-re értünk Sárospatakra,az út így mindennel együtt hat órás volt ide!Na,de innen indult akkor a Megyer-hegyi tengerszemhez vezető túra.Előzetesen az volt a tervünk,hogy elmegyünk majd a tengerszemhez.Onnan felmegyünk majd a kilátóba és egy körtúra keretein belül érintjük majd Makkoshotykát és Hercegkútat,onnan térünk vissza Sárospatakra.Ez így jó 22 kilométeres túrát ígért.Aztán nem egészen úgy alakultak a dolgok ahogy terveztük,de így sem bántuk meg.Na,de erről majd menet közben.Az állomásról kijövet rögtön ráakadtunk a nekünk kellő piros jelzésre.Ez visz majd el a tengerszemhez ami innen nincs túl messze,talán 4-5 kilométernyire.Rögtön beértünk egy csodálatosan szép parkba amely nem volt kicsi!Ez nem volt más mint a Református Iskolakert.Tele szobrokkal.Gondolom azon hírességek szobraival akik itt voltak diákok.

Egy szobor a sok közül

A kollégium épületénél

Még megnéztük magát a híres kollégium épületét,majd ahogy a jelzés átvitt a parkon,át is mentünk rajta.Itt fordultunk aztán a városból kivezető szakaszra,magából Sárospatakból nem sokat láttunk,de úgy voltunk vele túra végén talán lesz még idő kicsit szétnézni.Mentünk ki a városból a vasútvonalat és a 37-es főútat keresztezve ki is értünk hamar.Azonnal feltűnt a felülmúlhatatlan szépségű Zempléni-hegység vonulata!Először láttuk életünkbe és földbe gyökerezett lábbal ámultunk a csodán!Leírhattalan szépségű volt a táj!Rögtön feltűnt maga a Megyer-hegy is.Arról ismertük meg a még soha nem látott hegyet,hogy látni lehetett a tetején a kilátót.Oda tartottunk persze,de csak majd a tengerszem után.A jelzések csalódást keltően gyengék voltak,de így is ráleltünk könnyedén azokra az utakra amik nekünk kellettek.Bliriáns szépségű tájon trappoltunk a tengerszem felé!

A Megyer-hegy

A Megyer-hegy felé vezető salakos úton meglehetősen nagy volt a forgalom.Sokan sajnos a gyalogtúrázás helyett autóval érkeztek.A hegy lábánál aztán ott volt a Ciróka pihenőpark,ahol kellemes vendéglátóhely is akadt,valamint padok-asztalok és nagy parkoló.Mert bárhogy is fájt a sok kényelmesnek,innen bizony gyalog lehetett csak tovább menni az innen 900 méterre található tengerszemhez.Illetve terepjáró járatok indultak fel,poton 1500-ért!Na itt úgy döntöttünk megreggelizünk és meg is kávézunk.Így is történt,majd még lenyomtunk Zolikával egy hosszúlépést és következhetett a kapaszkodás a Megyer-hegyi tengerszemhez.Hát ezért jöttünk,ez volt a fő célunk!

Innen már csak 900 méter!

Zoli is trappol

Egy emelkedő vezetett fel a természeti csodához szerencsére nem a legdurvább fajtából.A baj a páradús levegő volt inkább amely alaposan megizzasztott,így csurom vízesen értünk fel a Megyer-hegyi tengerszemhez.De itt voltunk végre!Ami pedig a szemünk elé tárult az az egyik legszebb dolog volt az életünkben amit valaha is láttunk!A hegyek és sziklák közé beékelődött kis bányató elképesztő szépséggel ajándékozta meg az erre tévedő vándort.Tíz percig csak álltunk ott a korlátnál és bámultunk mint borjú az új kapura.Magunkhoz térve én pólót cseréltem,mert tényleg alaposan beizzadtam.Ezt követően elkezdtük körbejárni a helyet.Sokan voltak,nem mindig fértünk oda a legjobb helyekhez,de azért oda-oda fértünk.

Az első randevú

Körbejártuk,feljebb mentünk,lejebb mentünk egészen a vízig,megnéztünk mindent,aztán még egyszer körbejártuk,bámultunk,gyönyörködtünk.Itt is tudtunk inni egy kávét.Annyira elment az idő,hogy csak lestünk.Több mint két órát elbámészkodtunk itt!Kezdtem azon agyalni,hogy a tervezett túra így nem fog beleférni,mert még felmegyünk a kilátóba is,ahol minimum egy órát elnézelődünk majd ott is!Felvetettem Zolikának,hogy akkor dobjuk az eredeti tervet mert nem biztos,hogy elfogjuk érni a vonatot hazafelé.Először nem tetszett neki,de aztán belátta,hogy ez van.Akkor inkább tényleg itt nézelődünk és mindenre jut idő,mint trappoljunk ezerrel lemondva a hátralévő szép dolgokról és még így is bizonytalan,hogy elérjük a vonatot.Elidőztünk a tengerszemnél így arra jutottunk,hogy dobjuk az eredeti tervet és itt meg a kilátóba töltjük el az időt és ugyanarra megyünk vissza Sárospatakra amerre jöttünk.

Itt illik fotózkodni!

Kicsit feljebbről a csoda!

Még lementünk egy igen meredek hegyoldalon abba a szurdokba,amiből kilehetett menni a Tengerszem partjára.Fenséges volt mind a szurdok mind a víztükör innen.Ha nem akartunk a meredek kaptatón visszamenni,a másik irányba csak úgy tudtunk,hogy újra kikötöttünk fentebb a tengerszemnél,annál a pontnál ahonnan először megpillantottuk ezt a csodát.Így járhattuk újra körbe,de ezt nem bántuk.A bányalakásokba is bepillantottunk a hegy oldalában,ezek nagyon emlékeztettek a tihanyi barátlakásokra.Nagyon sok időt eltöltöttünk itt ennél a nem mindennapi látnivalónál és az idő meg észrevétlenül száguldott.Esélytelen volt az eredeti tervhez ragaszkodni.Miután minden elégszer megcsodáltunk újra és újra indultunk fel a kilátóhoz!

A szurdok

Jól láthatóak a bányalakások

A kilátó közelebb volt mint legszebb álmainkban is gondoltuk!Alig kétszáz méterre lehetett a tengerszemtől,noha némi kaptatón vezetett fel az út.Hamar felértünk.Első látásra jónak tűnt a kilátó amely egy fémvázra épült,fém lépcsőkkel,fa biztosító függöleges lécekkel.Természetesen majd részletesen írok róla a kilátós sorozatomban!Elég sokan mozogtak itt is.A tájékoztató tábla szerint 15 méter magasan volt a kilátószint és egyszerre maximum 28-an tartózkodhattak fenn.Elindultunk a lépcsőn.Lábrácsos lépcsők voltak ahogyan a szintek is azok voltak.Szélesek voltak akár a legkövérebb ember is elfért rajtuk!Kissé ugyan meredek volt felfelé de sűrűn voltak pihenőszintek.A kilátószint nagyon tágasnak tűnt.De nem erre figyeltünk,mert ahogy haladtunk felfelé elénk tárult a Zempléni-hegység teljes vonulata!Életemben nem láttam még ilyen szép kilátást!

A kilátó

Kilátás Sátoraljaújhely hegyeire

Földbe gyökerezett,akarom mondani kilátóba gyökerezett lábbal bámultuk az újabb csodát.Még soha nem láttam az országnak ezt a részét,elképesztően gyönyörű volt!Hatalmas csúcsok néztek velünk szembe északról.Nyugatra a teljes vonulata látszódott a hegységnek.Délre a távolban látni lehetett a fantasztikusnak tünő Tokaji-hegyet.Ketelre Sárospatak és a Bodrogköz szemezett velünk.Gyönyörű volt,csodálatos!Úgy tűnt atombiztos a kilátó,de jött fel egy csapat,így kb.15-en voltunk már fenn és a kilátó meglehetős inogásba és hintázásba kezdett.Nem adott egy biztonság érzetet mit mondjak...volt egy nő aki pánikrohamot is kapott,egy másik nem mert feljönni teljesen.Zolika is jobbnak látta elindulni lefelé.Én nem féltem és maradtam még kicsit bámulni az újabb csodát...

A kilátás egy szelete észak-nyugati irányba

A kilátóban

Na persze így is egy órát voltunk fenn.Valóban nem fért volna bele a körtúra... Majd az egész nap elment csak a tengerszem és a kilátó csodáinak bámulásával...Nehéz szívvel hagytuk ott ezeket a fantasztikus helyeket.Úgy döntöttünk egy nap majd visszatérünk az elmaradt körtúrát megcsinálni,akkor talán majd nem hat ránk újdonsággal a hely csodája és nem töltünk ennyi időt itt és majd a túrára is jut idő.A lefelé út nem volt vészes.Negyedóra alatt leértünk a Ciróka pihenőhöz.Itt újabb borozást hajtottunk végre és megettük a maradék kaját is.Félóra pihi után indultunk vissza Sárospatakra.Ez sem volt egy nehéz szakasz.Útközben búcsút intettünk a káprázatos Zempléni-hegységnek.

Frisstő borozás

Búcsú a Megyer-hegytől

Visszaérve Sárospatakra láttuk,hogy maradt még két óránk,így körülnéztünk a városban.Elsősorban a Bodrog folyó és a vár érdekelt minket.Könnyen megtaláltuk mindkettöt,főleg,hogy a vár is maga a Bodrog parton állt.A Bodrogot is első alkalommal láttuk életünkben,nagyon szép volt és szélesebb mint gondoltam.Egy híd ívelt át a folyón és a partnak ez a fele nagyon szép volt és rendezett.A várfal hosszú métereken elnyúlt.Majd oda értünk a vár alá.A vár is fantasztikusnak tűnt.Nem szándékoztunk bemenni,mert hírét vettük,hogy a belépő árában nincs benne a fotó és videó készítés lehetősége,azokért külön fizetni kell (...),így nem akartunk bemenni.Viszont elindultunk körbejárni a várat!

A Bodrog első látásra

Híd a Bodrogon

A vár tövében

Nem volt kicsi a vár területe.Az utcafronton találtunk egy kaput,így bementünk a vár udvarba.Ez még valami előkert/park volt,belépő ide nem kellett.Így itt sétáltunk kicsit ezen a nem kicsi területen!Nagyon szép volt itt is minden a gyönyörű zöld pázsittal és szobrokkal.Sok látogató volt itt is.Nagyon meleg lett közben.A tengerszemnél még borús volt az idő,itt már a napsütés dominált.Némi kis séta után a főkapunk tudtunk kimenni.Szerencsére ez a séta nem került pénzbe.Sárospatak utcáin bandukoltunk vissza az állomásra.Jegyünk már megvolt,így azzal most sem kellett foglalkozni.Ötven percünk volt a vonatig,azt már az állomáson megvártuk.

A Rákóczi vár

A várudvarban valahol

Az állomás vécéjében húgyoztunk,de én ilyen lepusztult,büdös,undorító vécét még életemben nem láttam.Nagyon méltatlan volt a turizmusra épülő Sárospatakhoz és méltatlan volt a túránkhoz is.Így itt nem is csináltam képet,ocsmány volt!A vonat aztán jött időben és Budapestig most sem kellett átszállni.Kényelmes és élvezetes volt az intercityken utazni én nagyon élveztem.Pesten metróval mentünk át a Keletiből a Délibe.Hat órás út után éjjel fél egyre értünk haza.Annak ellenére,hogy az eredeti terven menetközben változtatni kellett,felejthetetlen buli volt az egész nap és lényegében így is összejött egy 15 km-es túra.

Zolika búcsúja Sárospataktól

Már a Keletiben,este tízkor

Ez volt az év 11-ik túrája az év fő túrája!Mindennel együtt most is mentünk tehát 15 km-t.Most a látnivalók domináltak nem a megtett táv.Összesítésben tartunk 172,6 km-nél,ez pedig túránként 15,69 km/túra átlagot jelent.

Valóban nagyon jó buli volt,a Zempléni-hegység nagyon tetszik nekünk és fogunk még ide tervezni a nagy távolság ellenére is!Soha rosszabb napot!