Véget érő szezon - Ez remek volt!

Véget ért hát a szezon a sikeres osztályozóval így megnyílt az út,hogy újra felkerüljünk az országos focitérképre.Magáról az osztályozóról beszámoltam már a Vas megyei meccsetúra c. bejegyzésemben,most nézzük át milyen volt maga a szezon.

Soha nem látott mélységekbe süllyed a foci a városban azzal,hogy egy éve kiestünk az NB III.-ból is a megyei bajnokságba.A kezdeti keserűség után nem szándékoztam hátat fordítani a csapatnak,a meccseknek.Hiszen ha a jó időkben ott voltunk,akkor úgy voltam vele legyünk már ott a pokol legmélyebb bugyraiban is!

A megyeibe ha nem is tükörsimán,de kezdtünk beilleszkedni.Kétségtelen voltak kisebb hullámvölgyek,ez leginkább a Karcag elleni hazai kupatalálkozón és közvetlen utána a Mór elleni idegenbeli rangadón jelentkezett.Ezt követően azonban a csapat talpra állt és nem vesztett több pontot a bajnokságban! Talán jelentősen javított az önbizalmunkon a sárbogárdi győzelem is. 

Valamelyik szezonbeli meccsen

Úgy gondoltuk ha már megyei akkor kihasználjuk a megye adottságait és eljárkálunk idegenbeli meccsekre is,hiszen egyik ellenfél pályája sem volt igazán messze.Azt vettük észre,hogy egyre inkább élvezzük az egészet,hiszen a bajnokság rendkívül élvezetesen alakult az idegenbeli túrák is élvezetesek voltak.Nem beszélve arról,hogy a megye érdekességeit és szépségeit is jobban felfedeztük így.

Egy pont hátránnyal kezdtük a tavaszt.A téli igazolásaink rendkívül jól sikerültek Két újonc játékosunk már a tavasz első meccsén három-három góllal mutatkozott be.Mi pedig minden meccsen ott voltunk,akár itthon,akár idegenben.

Jól alakult a tavasz,hiszen a kulcsfontosságú Mór elleni hazai rangadót már mi vártuk kedvezőbb helyzetből Már ekkor az első helyen álltunk és a győzelemmel már tekintélyesre nőt az előnyünk Ezt már a végéig megtartottuk,sőt a duplájára növeltük!

Az őszi idény végén még csak másodikok voltunk,aztán óriási fölénnyel megnyertük a bajnokságot

Járva a meccseket,közben észrevettük a csapat egyre nagyobb közvetlenségét és szurkolóbarátiságát.Elég arra gondolni,hogy a győzelmek után rendszeresen kijöttek megköszöni a szurkolást.Ez az elmúlt években rendre elmaradt,így ezért is volt szerethetőbb ez a csapat.

Kissé zavaró volt,hogy a maga a csapat közösségi oldala mostoha gyerekként kezelte a csapatot. Rendkívül nehezen volt követhető,hogy mi van a csapattal,hogyan alakul a mérkőzés,sérülések,eltiltások,összeállítás stb... Ezért is határoztam el,hogy a magam kis egyszerű módján tudósítok a mérkőzésekről és eredménykövetést is tartok Ez meglepetésemre egyre több embert érdekelt.Az egész az osztályozó visszavágóján csúcsosodott ki,amikor annyian rám írtak és érdeklődtek hogyan alakul a meccs,hogy már magára a meccsre alig tudtam figyelni...

Volt egy villanyfényes meccsünk is a szezonban

Járva a meccseket,közben észrevettük a csapat egyre nagyobb közvetlenségét és szurkolóbarátiságát.Elég arra gondolni,hogy a győzelmek után rendszeresen kijöttek megköszöni a szurkolást.Ez az elmúlt években rendre elmaradt,így ezért is volt szerethetőbb ez a csapat.

Kissé zavaró volt,hogy a közösségi média mostoha gyerekként kezelte a csapatot. Rendkívül nehezen volt követhető,hogy mi van a csapattal,hogyan alakul a mérkőzés,sérülések,eltiltások,összeállítás stb... Ezért is határoztam el,hogy a magam kis egyszerű módján tudósítok a mérkőzésekről és eredménykövetést is tartok Ez meglepetésemre egyre több embert érdekelt.Az egész az osztályozó visszavágóján csúcsosodott ki,amikor annyian rám írtak és érdeklődtek hogyan alakul a meccs,hogy már magára a meccsre alig tudtam figyelni...

Eljárkáltunk idegenbe is

Egyre több néző volt a hazai meccseken

Felemelő,emlékezetes dolgok is történtek menet közben. Pl. amikor Bazsival viccelődtünk Bodajkon,vagy amikor melegítés közben Martonvásáron köszöntek és intettek ki nekünk a játékosok.Amikor Bolla a kapusunk írt nekem és köszönte meg a szurkolást,de ide sorolható amikor maga Dobos Barna segített nekem és egészítette ki a hiányosságaimat amikre nem emlékeztem,mikor a osztályozó történelmünkről írtam.Vagy amikor bekiabáltam a pálya korlátjától az előttem szabadrúgáshoz készülődő Gránicznak,hogy istenkirály vagy Patrik,az meg csak rám nézett mosolyogva értetlenül ,hogy

ki lehet ez a f..sz. De mondhatom amikor Szombathelyen Batának már hazafelé indulás közben kiáltottam oda,hogy el ne merjen menni és ugyanitt meccs után amikor Szepi megköszönte,hogy ott voltunk minden meccsen.Ezek mind csodás pillanatok voltak!

Ünnep itthon a bajnokavatón

Ünnep Szombathelyen a sikeres osztályozó után

A jövőt illetően az a legfontosabb,hogy együtt maradjon ez a társaság,hogy ne történhessen meg újra az,hogy anyagi okok miatt széthullik a csapat. Az NB III. már más kávéház lesz és nyilván lesznek majd vereségek is.Ez benne van,a lényeg az,hogy sikerüljön bennmaradni! Mi igyekszünk ott lenni ahol csak tudunk,ez nyilván az NB III. nagyobb távolságai miatt nehezebb lesz,de amikor tudunk megyünk.

Szép volt fiúk, köszönjük a csodás évet mindenkinek!

Újra Shíva menedékében jártunk

 A múlt heti nagy fociláz közepette is akadt azért más program.Szombaton Shíva menedékébe tértünk vissza immár harmadik alkalommal.Magának Shívának a menedékhely névadó kutyájának volt a szülinapi bulija és társának Abebának.Könnyed kis laza programnak ígérkezett a vasárnapi 24 órás szombathelyi kaland előtt.Mivel Móni is nagy rajongója lett az ercsi kutyamenhelynek,így elvittük magukkal őt is Zolikával.Ám aztán maga az esemény kissé csalódást okozott.

Gólya a kéményen

Mivel nem volt más,így a fél tízes vonattal mentünk Ercsibe ami fél tizenegykor már ott is volt.A buliig még volt másfél óránk.Mivel közel,kb.olyan 1 km-re van az állomástól Shíva menedéke így úgy döntöttünk egy kisebb kerülővel tesszük meg az utat,ami így jó három kilométeres utat jelentett.A nehezen közlekedő Mónival ez több mint egy órás utnak ígérkezett.Így nagyjából nyitásra majd ott is lehetünk.El is indultunk az ercsi vasútállomásról akkor tehát kerülőúton.Már az elején kezdett meleg lenni.Ez így természetes ilyenkor június közepén.Az első látnivaló egy kémény tetején fészkelő gólya volt akihez rövidesen megérkezett a társa is.Üditő látvány volt ebben a rút világban...

A szinpad

Útközben volt egy bolt ahol hideg itallal tudtuk magunkon frissiteni.Aztán üggyel-bajjal valóban több mint egy órás séta után odaértünk Shíva menedékéhez.Még nem volt dél,de már megnyitottak.Az udvaron ahogy télen is az Árva kutyák karácsonyán egy szinpad állt.Két oldalt sátrak,benne padokkal-asztalokkal.Lehetett hűsölni.Ide kicsit le is ültünk,majd körülnéztünk.Hátra a kutyákhoz most nem engedtek be,itt az udvaron meg csak egy kutyus volt a tavalyi év kutyája a kinyomott szemű Anika.Őt üdvözöltük,egy kerekeskocsis lány ölébe fészkelte be magát.Más kutya nem akadt.Márciusban kutyák serege üdvözölt minket mikor megérkeztünk,most Anikán kivül egyet sem hoztak ki.

Szerintem bántóan kevesen voltunk...

Bár büfé volt,de hiányoltam az udvarról egy vízcsapot...Ebben a melegben lehet nem lett volna rossz ötlet..Lassan gyűlt csak a nép.Bár a szervezők megvoltak elégedve a létszámmal,szerintem kevesebben voltunk mint az Árva kutyák karácsonyán.Megjelent Gyuri a kutyák örangyala és a menhely vezetője.Előadta a színpadon az üdvözletet és elmondta a programot is.Majd Móni elindult autogrammot vadászni tőle.Ám folyton annyian körülvették - csak nők- ,hogy nem lehetett odaférni hozzá.Pedig Móni egész rendezvény alatt próbálta levadászni,de nem sikerült.Közben kihoztak más kutyákat is.Girnyút akivel márciusban haverkodtunk össze.Most úgy tűnt a háta közepére sem kívánja ezt az egészet.Gondolom melege volt.A szinpadon meg ment a müsor.Bográcsos kaját ígét Gyuri.

Megy a müsor

Csak Girnyút és Anikát tudtuk látni és megsimogatni...

A müsor a szinpadon nem volt túl érdekes.Mazsorettek szerepeltek éppen.Mikor vége lett akkor megemlékeztünk egy percre a nem rég elhunyt Gedeon papóról.Ez mondjuk meghitt és szívetmelengető volt.Majd ezután megérkezett Tóth Tünde mulatós énekesnő.Feltűnően csinos jelenség volt így őt szívesen néztük a tűző napon.A Boldog születésnapot dalánál hozták ki az ünnepelt kutyusokat Shívát és Abebát.Láthatóan egyikük sem érezte jól magát a melegben és a hátuk közepére sem kívánták az egészet.Gyuri nem soká vissza is vitte őket.Tünde müsora meg véget ért.Sajna továbbra sem jutottunk hideg italhoz..

Megy Tünde müsora

Tombola következett amelyen nem nyertünk.A bográcsos kaja pedig annyiból állt,hogy kaptunk egy kicsi merőkanállal,mindenféle körités és kenyér nélkül a pörköltből...és savanyú sem volt hozzá már.A tüző napon meg kezdtünk kitikkadni.Persze hoztunk adományokat mi is,amit még a belépéskor leadtunk a megfelelő helyre.A kutyákhoz továbbra sem engedtek be,az enni-inni való így gyakorlatilag meg nem érte el az elégséges szintet,a szinpadon meg ment a nagy semmi.Nem láttuk értelmét tovább maradni,így három előtt elindultunk a vasútállomásra vissza.

Gyuri kezében az ünnepelt Shíva

Azok után,hogy a karácsonyi,meg a márciusi buli tök jó volt,ezt most csalódásként éltük meg.Úgy éreztük ez most nem a kutyákról szól,hanem egy marketing volt önmaguk reklámozására,lényegébe kutyák nélkül.Óriási baklövésnek éreztem a vízcsap hiányát,a nesze semmi fogd meg jól bográcsozást és drágán árult dolgokat mint p. a bögrék,hütőmágnesek.Azért egy kutyás bögre ne legyen már ötezer forint főleg az itt tartozkodó támogatóknak,egy hütőmágnes meg ne kétezer forint legyen.Na és jusson bőségesen kaja ha már egyszer beharangoztuk előtte...

Na,de persze nem haragudtunk csak az előző két bulihoz képest ez kapta a jóval nagyobb reklámot és ehhez képest egy kissé csalódás volt.Ez van.Valószinű karácsonykor azért majd újra jövünk!

Volt egyszer egy kutya

Drága négylábú barátom éppen ma,hogy hat éve távozott az örök vadászmezőkre.Ahogy minden évben,most is megemlékezem róla.A kis fekete mudi  kölyökként került hozzám 2007 nyarán.Hamar beilleszkedett,de már négy hónaposan elütötte egy autó.Nem,nem az én hibámból.Apósom vigyázott rá és vitte le,de valahogy megszökött és egy autó a padkához vágta.Túlélte.Igaz müteni kellett.Felépült.Attól fogva nem bíztam senkire és velem és Gergővel nem is érte többé soha semmi baj.Boldogok voltuk és jártuk a világot,az erdőt a mezőket,az állomást körbe és még túrázni is voltunk.Mi hárman Gergővel.Elképesztően boldog idők voltak...

Egy boldog napon

Aztán Gergő elment és a kutyus félévvel élte túl.Csend és üresség maradt utánuk,olyan amit soha nem sikerült megszokni...Van új kutyám,de nincs új Gergőm.És azt a fekete kutyát sem tudja pótolni az új,bár ő is aranyos.Hát ez van.Nem tudok már erről mit írni,hiszen mindent megírtam az évek alatt.Hiányoznak,hiányzik az a boldog idő,a boldog séták.

Hat éve,hogy elment a kis barátom,most is bízom és hiszek benne,hogy van valahol egy olyan világ ahol mindenki boldog és azokkal van akiket szeretett...

Gyönyörű voltál!

Vas megyei meccstúra

 Bár azt ígértem az osztályozó mérkőzésekről csak a véget érő szezon bejegyzésemben számolok majd be,de sikerült elmenni a visszavágóra,ez pedig meccstúrának tekinthető,ezekről pedig szokásom írni.Szóval a csapatunk a szombathelyi ISA Haladás csapatát kapta ellenfeléül az NB III.-ba jutásért vivott osztályozóra.Az első mérkőzésre Dunaújvárosban került sor,amit vert helyzetből végül 2-1-re megnyertünk.Komoly izgalmakat tartogatott a visszavágó Szombathelyen,amelyre úgy döntöttünk elmegyünk.Kapóra jött a dolog,hiszen még soha nem jártunk Vas megyében és már régóta elszerettünk volna menni Zolikával.Nehezítette a dolgunkat a késői mérközés kezdés.Tudtuk aznap már nem tudunk hazajönni Dunaújvárosba,de ez nem érdekelt.Erről a meccsről nem hiányozhattunk,az egészet pedig megszerveztük úgy,hogy várost is nézzünk és az éjszakában jöjjünk haza.

Hát ez bizony megadta magát...

Nem kezdődött jól a dolog.A fél hetes vonattal mentünk volna Kelenföldig,ahonnan a Mura IC-vel Szombathelyig.Ám a fél hetes vonat műszaki hiba miatt nem tudott elindulni Dunaújvárosból (...),így a Mura IC-t sem tudtuk elérni.A fél 8-as vonattal tudtunk elindulni,a helyjegyünket meg átírattuk a Mura IC-ről a Savariára.Így két órás késéssel,de rendben megérkeztünk Szombathelyre vasárnap egy óra előtt.Így is volt még négy és fél óránk a meccsig amely a város szélén található Illés Akadémián került sorra.Persze felmértem előre a dolgokat,tudtam merre kell menni,annak ellenére,hogy még soha nem jártam itt.Volt idő még így is városnézésre.Az állomás épülete gyönyörű volt,egy kávét meg is ittunk,majd úgy indultunk be a városba.

A szombathelyi vasútállomás

Az egyik hosszú utcán vágtunk neki.Egy idő után úgy tűnt Szombathely ugyanolyan üres és nyugis vasárnap délután mint Dunaújváros.Fotózgattuk ami tetszik,majd beljebb mentünk a belvárosba a megyeháza és a püspöki palota környékére.Ez a rész igazán szép volt.Itt is gyönyörködtünk egy sort.Kissé már meleg volt,de trappoltunk tovább.A buszállomásnál amely nem volt olyan szép mint a vasútállomás könnyitettünk magunkon.Meglepő volt,hogy vendéglátó helyet nem találtunk.Nyilván volt a városba,de amerre mi mentünk egy sem akadt.Pedig kezdtünk erősen szomjazni.

A püspöki palota és a székesegyház

A megyeháza

Tovább sétálva kényelmesen,hiszen a meccsig még mindig volt bőven időnk,elhaladtunk a Haladás stadion mellett.Megmondom az őszintét nem tetszett.Gyakorlatilag egy fehér ponyva burkolta be az egész stadion és nem volt szép.Az egyik kapunál valamennyire beláttam,a belseje már nem tűnt rossznak.Sajnos azonban bemenni nem tudtunk.Itt is fotózgattunk egy sort,majd mentünk tovább.Egy patak felett mentünk át a hídon.Ez a rész itt szépnek tűnt.Viszont továbbra sem tudtuk mással oltani a szomjunkat csak a magunkkal hozott már alaposan felmelegedő vízzel.

A Haladás stadion

Azért itt tudni kell,hogy nem Haladás drukker vagyok!

A híd után egy nagy tóhoz értünk.Ezen is egy híd vezetett be egy szigetre.Hát átmentünk rajta-A sziget szép ligetes volt óriási fákkal,remek sétányokkal.Alighanem ez lehetett Szombathely legszebb része.Egy padnál az árnyékban pihentünk egy kicsit és elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Hideg italunk továbbra sem volt.Szétnéztünk itt is,majd a hídon átmentünk a partra.Mentünk tovább az Illés Akadémia irányába.A tóparton aztán végre feltűnt egy presszó.Itt végre hideg italokhoz jutottunk,igaz nem olcsón.Egy órát pihentünk itt és mentünk tovább,már nem volt olyan sok idő a meccsig,de sietni azért nem kellett.

Híd a szigetre

A tó

Még sétáltunk a tó mentén amikor észrevettük,hogy van ott egy másik tó is.A kettő között pedig volt egy csap.Így a flakonunkba friss vízet eresztettünk.Majd mentünk tovább.Egy sport játszótér vagy park szolgált még látnivalóval.Volt ott egy olyan mászóka ami olyan volt mint egy kilátó.Felakartunk menni,de a terület elvolt kerítve a bejáratot meg nem találtuk.Aztán pontosan tudva,hogy merre kell menni,az utcákon trappolva végül elértük az Illés Akadémiát.Simán bejutottunk.Sok pálya volt itt,persze,hogy azon volt a meccs ahová legjobban odatűzött a nap.A lelátó mobillelátó volt két soros.Hiába volt ponyva a fejünk felett a nap keményen oda sütött a nézőtérre.Sokan voltunk,de sokan jöttek Dunaújvárosból is.

Búcsú a tótól

Kezdődik a meccs!

Jó melegben kezdődhetett a meccs.Közben megérkeztek pécsi barátaink akik Dunaújvárosba is eljöttek szurkolni nekünk.Izgalmas jó meccs alakult ki.A hazai csapatnak mindenképp győznie kellett,hogy feljusson az NB III.-ba,nekünk elég volt a döntetlen is.Ehhez képest aztán mi szereztünk vezetést az első félidőben.A másodikban pedig növeltük az előnyt.Annyira már nem kellett izgulni.A hazai csapat egy gólt ugyan talált,de többet már nem,így mi győztünk újra 2-1-re amivel sikerült a hőn áhított feljutás! A meccs végén együtt ünnepeltünk a csapattal.Emlékezetes pillanatok voltak! Azonban sietni kellett a fél kilenckor Győrbe induló vonathoz! Ha elérjük akkor is csak reggel fél hétre leszünk otthon!Ha nem akkor valamikor dél körül.Taxit hívtunk,elbúcsúztunk pécsi barátainktól és végül elértük a vonatot.

Szurkolunk!

Ez már a vége,ünnepelük!

Sikerült!

Fél tíz után értünk Győrbe.Egy óra múlva ment a következő vonat Budapestre.Addig elmentünk enni a már jól ismert buszállomási büféhez ami éjjel-nappali.Majd jártunk egyet a belvárosba.35 éve nem voltam itt...és meglepődtem milyen szép az esti fényekbe...Aztán sok idő nem maradt mentünk a vonathoz.Az fél egy után ért a Déli pályaudvarra.Több mint négy óránk volt a dunaújvárosi vonatig.Hát elindultunk gyalog a Margitszigetre! Azt meg alaposan bejártuk az éjszakába.Az volt a meglepő,hogy sokan voltak kinn hétfő éjjel kettő környékén...Fél négy felé indultunk vissza a Délibe.Na ekkora már alaposan elfáradtunk.A Széll Kálmán téren egy padon pihenve gyakorlatilag elaludtunk.De aztán észbe kaptam és mentünk tovább a Délibe.

Győr gyönyörű volt az éjszakában...

A Margitsziget valamikor hajnali háromkor

A pályaudvaron már világosban tudtunk inni egy kávét.Majd beültünk a vonatba ahol szinte rögtön beájultunk.Végül rendben reggel fél hétre hazaértünk.Kerek 24 órás program volt,de megérte,mert sikerült az osztályozó,jó volt ünnepelni a csapattal,a városok ahol megálltunk azok meg szépek voltak.Remek 24 óra volt tehát.Hazaérve alaposan elfáradva jó alapos alvás kövezkezett.Klassz nap volt!

Ja és túrának is beillett,mert Szombathelyen hét,Győrben kettő,Budapesten meg 12 kilométert gyalogoltunk!

Éjszaka is jártak,de mi gyalog mentünk.

A tavasz filmjei

 A túráinkról továbbra is készülnek videók,filmek.Bár mintha csökkent volna bennem az ez iránti kedv,de lehet ez csak egy átmeneti állapot.Az a gond,hogy sok nyűg van a szerkeztéssel.Sokszor nem éri meg a belefektetett munka,mert van,hogy alig nézik,vagy éppen leértékelik.Persze ez annyira nem érdekel,a lényeg,hogy nekem még örömet és kikapcsolódást okozzon ez a tevékenység.Tavasszal már volt olyan túra amelyről nem készült film.És bár sok bulit hozott a tavasz,kimondott bakancslistás túra az hat volt.

A tavasz a Zsidó-poklos túrával kezdődött amely nagyon jó volt.Az erről készült film nem lett csúcsminőségű.Nekünk is új volt a szurdok.Bízom benne azért a lényeget sikerült valamennyire bemutatni.

A Balatoni kék ötödik szakasza volt a következő.Hellyel-közzel türhető film készült erről,bár megmondom az őszintét a végére már kicsit beleuntam.

Jöttek a Csóri horgok.Az itt készült film nekem kicsit csalódás lett.Azt reméltem,hogy ennél jobban sikerült,de amikor megláttam a kész művet nem éreztem olyan jónak.

A Cuha-szurdok és a Cseszneki vár volt a következő célpont.Itt sokan voltunk és úgy ítéltem meg ez zavarna a film készítésben,ezért nem vállaltam be,hogy itt filmet készítsek.Lehet hiba volt,lehet nem,de itt nem készült film.

Nagy reményekkel érkeztünk a Sokorói-dombságban és kétségtelen voltak remek tájak,csodás látnivalók,de összeségben kissé csalódást keltő volt a túra.Ez a filmen is érezhető,mert bár jól indult,szemmel-láthatóan "elfáradt" valahol menet közben.

A Rotary körsétány volt a tavasz utolsó túrája.Az itt készült film talán inkább minőségileg nem lett a legjobb,tartalmilag még elmegy.

Ezek voltak a tavasz filmjei.Érezhető szerintem,hogy kicsit lanyhult a kedvem.Változtatni kéne annyiban,hogy kevesebb kapkodás és lassúbb kamera mozgások kell eszközölni. Szóval nem ártana javulnunk,mert összeségében a tavasz filmjeivel nem vagyok megelégedve.

Újabb átkelő a szivárványhídon

„Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák, beéri egy útszélen talált bottal… Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött a kutyádnak mindegy! Ő csak szeretet kér és ad!
Hány emberről mondhatod ezt el?!
Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?!?
Hány ember mellett érzed azt, hogy ami TE vagy az különleges?!”

(Marley meg én) 

Egy-egy kutya halálakor mindig valahogy szóba kerül a szivárványhíd.Oké,de igazából sosem tudtam mi is az,hogy kell elképzelni mit is jelent pontosan.Valami olyasminek képzeltem mint az embereknél a "fényt".Nagyon sokat nem tévedhettem,hiszen így írnak róla nálam okosabbak:

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket."

Sajnos a Szivárványhídnak a mai napon egy újabb átkelője akadt.Talán megfigyelhető ebben a blogban sok egyéb más mellett az is,hogy ha ilyen van akkor rendre megemlékezem egy számomra kedves állatról is.Talán lehet még emlékezni Zoknira a gólyára,vagy a volt kutyámra Buksira,vagy mint legutóbb alig pár hete elhunyt Zénóra a munkahelyi kutyára.De nagyon aggódtam a közelmúltban Albáért is akit egy hideg patakban találtak összefagyva és lebénulva.Szerencsére az ő állapota azóta javult.De sajnos itt van a következő veszetség...

Gedeon papó is az ercsi Kutyasegélyszolgálat egyik mentett kutyája volt akit szeptemberben mentettek.Válságos állapotban került a segélyszolgálathoz,ráadásul rákot is diagnoziáltak nála és legjobb esetben is egy hetet adtak neki.

Shíva menedékének kutyáinál azonban nem ritka vendég a csoda.A csoda amelyet szeretet és gondoskodás táplál.Gedeon ennek köszönhetően pedig elkezdett javulni.Sajnos meggyógyulni már nem tudott soha,de amit még meglehetett tenni érte azt itt megtették.Ennek köszönhetően tíz hónap szeretet és gondoskodás jutott az öreg papónak,olyan amit korábban életében még nem tapasztalhatott.

Gedeon papó,a kapuban üdvözölt márciusban

Gedeonnal először az Árva kutyák karácsonyán találkoztunk Ercsiben.A már akkor is beteg kutya láthatóan jó volt és élvezte a felhajtást ami körülötte volt.Fennállt persze a veszély,hogy bármelyik pillanatban rosszabbra fordulhat az állapota,de Gedeon boldog volt és kitartott.

Az ország kutyája választáson pedig második helyezést ért el.De ez csak minket embereket érdekelt.Teltek a hetek és márciusban újra találkoztunk Gedeon papóval,Diana és Girnyó születésnapi buliján szintén Ercsiben.Mindkét eseményről amúgy van külön behegyzést a blogban.Itt már úgy tűnt,hogy Papóka fogyott ugyan,de még azért elvolt remekül,békésen,nyugisan.Ekkor láthattuk őt utoljára.Ez a két találkozás is elég volt,hogy belopja magát a szívünkbe.

Az elmúlt hetekben,napokban aztán sorra érkeztek a hírek a segélyszolgálat közösségi oldalán állapotának rosszabbra majd válságosra fordulásáról.Egy egész ország szívszorítóan izgult és aggódott érte.

Az utolsó találkozás

Az elmúlt napokban sokat kellett kórházba vinni,de sem a szolgálat munkatársai,sem az orvosok nem mondtak még le róla,hiszen evett-ivott és néha láthatóan jól is volt.Ám volt olyan is,hogy rosszabbul lett és rohanni kellett vele a kórházba.De még tegnap is hazaküldték mert jobban lett...

Ma aztán már a haláláról posztolt a segélyszolgálat és egy emberként döbbent le a szolgálat közösségi oldalának több mint 400 ezer követője....Gedeon papó a mai nap elment és átkelt a szivárványhídon.Hatalmasat küdött és győztesként méltósággal távozott.Szeretetért jött és szeretetet vitt.Élete utolsó tíz hónapjában megkapta mindazt amit korábban sosem adott meg neki az élet.Ezrek szívébe lopta be magát.Szerénységével,alázatával,kedvességével elérte azt,hogy a mai nap több ezren megsíratták.Köztük én is.Nyugodjon békében papóka és ne félj a csodák most ott várnak rád a szivárványhídnál!

Kedvenc kilátóink (57.) - Sóstói kilátó

A Sóstó kilátó Székesfehérvár Sóstó természetvédelmi területének egyik fő látványossága, amelyet a helyi természetvédelmi kezdeményezések részeként hoztak létre. Alapvetően átjátszó toronyként funkcionál, de további célja, hogy lehetőséget biztosítson a látogatóknak a környező táj és élővilág megfigyelésére. Az épület modern kialakítású, természetes anyagok felhasználásával épült, amely harmonizál a környezettel, és lehetővé teszi a természeti szépségek zavartalan megtekintését. 

A kilátó Székesfehérváron

A kilátóról nem sok információt találni az interneten.Így próbálok a saját élményeimből hozzátenni.A torony vasból van,közepén egy csigalépcsőn juthatunk fel a kilátószintre.A lépcsők nem meredekek,szélesek és jól járhatók.Korláttal és pihenőszintekkel ellátva.Ennek ellenére az ember kipuccan mire feljut.A torony magasságáról sincs információ,becslésem szerint kb.15 méter magasan lehet a kilátószint.Maga a kilátást biztosító szint széles,jól körbejárható.Megfelelő magasságú korláttal elvan látva és teljes 360 fokos panoráma élvezhető annak ellenére,hogy ez a kilátó nem hegyen,de nem is dombon áll.

Közelebbről a kilátó

Középen csigalépcső vezet fel

Teljesen rendben

A építmény tetejéről lélegzetelállító kilátás nyílik a természetvédelmi területre, ahol tavak, rétek és erdőségek váltakoznak. A látogatók nemcsak a festői tájban gyönyörködhetnek, hanem a terület gazdag madárvilágát is megfigyelhetik, amely a természetvédelmi programok egyik kiemelt eleme. A kilátóból szinte az egész védett területet beláthatják, így ideális hely a természet szerelmeseinek és a fotósoknak is.Ráadásként meg belelehet tekinteni a kilátó mellett található Mol Arénába a Videoton stadionjába!

A kilátószint

A kilátónál ugyan kétszer is jártunk már,de csak egyszer jutottunk fel.Ennek oka,hogy az első itt létünkkor volt éppen a covid járvány,így akkor a kilátót lezárták.Másodjára öt évvel később 2025 tavaszán jutottunk el ide Zolikával.Ekkor már szabadon felmehettünk,annak ellenére,hogy óriási szél volt! Bár odafenn a hatalmas szél kishíján lefújt minket,maga a kilátó stabilan állt,lebegést,inogást,hintázást nem tapasztaltam.

Maga a kilátó ha nincs éppen covid,vagy valami kegyetlen idő,szabadon ingyenesen látogatható.Könnyen elérhető,könnyű megtalálni,hiszen a Videoton stadionjának dél.keleti sarka közelében található.

Kilátás a stadionra

Kilátás a Sóstóra

Város és sikság ellenére,a kilátó mellett a Sóstó körül remek túrák tehetők!

Boritékolható,hogy jövünk még ide!

Két nap az élet

 Fura dolog az osztályozó.Az égig emelhet,kaput nyithat egy magasabban jegyzett ligába,de tönkre is tehet egy egész évet.

Az asztalnál ülő futballhoz fabatkát sem értő nagyurak nagy találmánya.A mai napig nem tudják úgy leszervezni a magyar 

bajnokságok menetét,hogy egy bajnok alanyi jogon indulhasson egy magasabb ligában.

Egész tavasszal ott voltunk a csapatunk minden meccsén amely megnyerte a bajnokságot,de nem indulhat alanyi jogon a felsőbb ligában.Újra osztályozót kell játszanunk.Amely lutri.Vagy sikerül,vagy nem.A hétvégi és a jövő hétvégi meccseken dől ez el.Addig is álljon itt,hogyan alakult városunk csapatának osztályozói a történelemben.

Az a bizonyos első osztályózó 1983-ban

Mióta én követem és szurkolok a helyi csapatnak öt alkalommal volt osztályozó.

A mérleg pedig negatív...Kétszer sikerült,háromszor pedig nem.

Az elsőre az 1982/83-eas idény végén került sor.A már akkori nagyurak is olyan remekül megszervezték a bajnoki kiírást,hogy 1982-ben az NB II.-ből hatodik helyezést elérve is kiestünk az NB III.-ba (akkor Területi bajnokságba)!Más kérdés,hogy az utolsó fordulóban pár ellenfél hathatós bundája is közrejátszott ebben...Na,de akkor az első öt maradt benn az NB II.-ben,mi pedig 82 őszét már a harmadik ligában kezdtük.A bajnokságot nagy fölénnyel,helyenként látványos játékkal sikerült megnyerni.Hála az akkor hatcsoportos bajnokságnak osztályozóra kényszerültünk.Ráadásul összesorsolták a két legerősebb gárdát a Dunaújvárost és a Veszprémet (akkor még Bakony Vegyészt).Az első találkozóra Veszprémben került sor és ötezer néző előtt némi meglepetésre 2-0 arányban leszívtunk.Ez nem szegte kedvét a dunaújvárosi drukkereknek.A visszavágóra Dunaújvárosban 10 ezer (!) ember ment ki.Köztük jómagam is.Minden eddigi idők legjobb meccse volt...és a Dunaújváros rendes játékidőben ledolgozta a hátrányát!Kétszer 15 perces hosszabítás következett,elképesztő izgalmak közepette.Bár voltak lehetőségeink,nem sikerült belőni azt a gólt amely az NB II.-be való jutást jelentette volna.Tizenegyesek következtek ahol....elbuktunk.Óriási kimondhatatlan hatással volt rám a mérkőzés,kisgyerekként ott sírtam a régi Kohász stadion lelátóján.Hatalmas trauma volt...

Így a 83-as ősz is a harmadik ligában talált ránk.A bajnokságot most is megnyertük ha nem is akkora fölénnyel mint egy évvel korábban.Annyiból szerencsésebbek voltunk,hogy a szegedi Délép SC "személyében" nem a legerősebb ellenfelet kaptuk ezúttal.Az első mérkőzésre Szegeden került sor ahová szurkolói busszal lementünk mi is.Kétezer néző előtt úgy tűnt megismétlődik az egy évvel korábbi veszprémi mérkőzés,hiszen a Délép már 2-0-ra vezetett.Hát megint elbukunk? Aztán a 86.percben góllá érett a fölényünk és sikerült egy gólt szereznünk.A 2-1-es vereség azt jelentette,hogy otthon elég 1-0-ra győznünk.Akkoriban még számitott az idegenben szerzett több gól.A hazai mérkőzésre ismét megtelt a stadion,újra 10 ezer néző szorongott a lelátón!Nem volt olyan jó meccs mint az egy évvel ezelőtti Veszprém elleni,de izgalmakban nem volt hiány.Sokáig 0-0 volt az állás.Hiába voltunk fölényben nem sikerült megszerezni azt az egy gólt.A csereként beállt Mártait aztán a 80.percben a tizenhatoson belül buktatták.Tizenegyes! A büntetőhöz az a Gróf András állt aki jelenleg a Dunaújváros edzője.Félve néztünk oda,de Gróf nem hibázott és a hálóba lőtte a labdát! Megvan!Szűk 10 perc volt hátra csak az eredmény tartására kellett figyelni.Évekkel később Mártai egy beszélgetés alkalmával megemlítette,hogy akkor ott a 16-son belül nem ért hozzá a kapus!De vissza 1984-be.A Délép mindent egy lapra téve elkezdett rohamozni mi pedig beszorultunk.Aztán a végén egy kontra alkalmával Ress Józsi feltette az i-re a pontot és betalált a Délép kapujába,2-0! Sikeres osztályozó.Mehettünk végre az NB II.-be.

Szegeden 84-ben

Hat év telt el,jöhetett az újabb osztályozó.Az NB II.Nyugati csoportjának másodikjaként az NB I.leggyengébb nem kieső csapatával kellett osztályzót játszanunk az NB I.-ért .Ez az osztályozó kimaradt az életemből mégpedig azért mert katona voltam.Ellenfelünk a Debreceni VSC volt az első meccs nálunk Dunaújvárosban volt.Ugyanaz a Gróf lőtte a gólunkat aki pár éve hősként vonult be a helyi foci történelmébe.Azonban ez is kevés volt,mert a hazai 1-1-es döntetlen után Debrecenben 1-0 arányban kikaptunk és nem sikerült a feljutás.Mint a hazain,mint a debreceni mérkőzésen 4-4000 néző volt.

Hét év telt el a következő osztályzóig és ekkor már az NB I.-be jutásért kellett osztályozót játszani!Mégpedig újra az NB I.leggyengébb nem kiesőjével az akasztói Stadler FC-vel!Ezúttal hazai pályán kezdtünk és 9000 néző most is ott volt az utolsó éveit élő Kohász stadionban 97 nyarán.Bűn rossz mérkőzés volt a párharc első felvonása.Nem is játszott jól az Újváros.Végül a 2-2-es döntetlen és a csapat gyatra játéka nem sok jót ígért a visszavágóra... Nem tudom miért,talán mert nem bíztunk már benne,de nem mentünk el az akasztói visszavágóra.Pedig bejuthattunk volna az ekkor még híres Stadler stadionba.Háromezer ember ment ki a visszavágóra amelyet a Stadler 2-1 arányban megnyert nővelve ezzel elbukott osztályozóink számát.

Eltelt 16 év mire jött a következő osztályozó.Ekkor már a Dunaújváros PASE néven futott a helyi foci.Újra az NB II.volt a tét.A Soproni VSE csapatát kaptuk.Újra itthon kezdtük az összecsapást.Mindössze 2200 néző volt kinn a mérkőzésen és szintén egy görcsös döntetlen született csak.Az 1-1-es eredmény nem sok jót ígért ugyan a visszavágóra,de mindenki érezte a mi csapatunkban több van ennél.Közben kiderült,hogy vesztes osztáyozó esetén is feljutunk majd...De a soproni visszavágót megtudtuk nyerni 1-0 arányban.Jöhetett újra az NB II.!

Eddig tehát két sikeres és három elbukott osztályozó van a dunaújvárosi foci történetében.

A jelenegi csapat,vajon sikerül-e az osztályváltás?

Most "csak" az NB III.-ért osztályozunk,de ez is fontos mérföldkő lehet.Siker esetén elindulhat egy pozitív irányú folyamat,ami el is indult már,de az,hogy teljesebb legyen ehhez kellene ez a siker.Ha elbukunk félő,hogy örökre elhalhat a foci a városban.Tehát hiába csak NB III.-ért megyünk a tét ennél sokkal nagyobb!

Hogy mi lett az osztáyozó végkimenetele,majd a Véget érő szezon bejegyzésemben számolok be,ha már mindeezeken túl leszünk.