Gergővel majdnem pontosan nyolc éve jártunk a Jakab-hegyen.A 2016-os április 23-i túra örökre beleivódott a szívembe.Semmihez sem hasonlító csodákat éltünk át akkor,Gergő távozásával a túra és az élmény még inkább felértékelődött.Tudtam egyszer még visszajövök és újra elindulok majd Gergő nyomába.A visszatérő túra már 2020-ra tervbe volt véve,ám akkor a covid és a hozzátartozó ökörségek meghiúsították a visszatérést.A következő években is történt ez-az ami miatt nem sikerült eljönni.Tavalyi ilyenkor például anyagi csődhelyzetbe kerültünk és ezért nem sikerült összehozni a túrát.Nem mehetett így tovább.Megfogadtam így vagy úgy idén nem fogom újra kihagyni.Valamivel jobban alakulnak a dolgok mint egy éve,így aztán április 20-án nekiindulhattunk végre és visszatérhettem újra a Jakab-hegyre!Három nap híján kerek nyolc évvel a Gergővel való itteni túránk után...
Megkezdtük!
A túra terve hamar eljutott közvetlen ismerőseimhez is,így anélkül,hogy bárkit is hívtam volna,Manó és Tizedes barátaim jelezték részvételi szándékukat.Így Zolikával kiegészülve négyen vágtunk neki a nagyszerű élményeket tartogató túrának.Kilenc után értünk a pécsi Mecsekalja-Cserkút vasútállomásra egy kellemes vonatozást követően.Innen indult a túra ahogy nyolc éve is.Átmenve a síneken túlvilági jelzés érkezett!Leesett a hátizsákomról a Gergő nyomábanos jelvényem...(nem szokott leesni),szinte azonnal tudtam,hogy Gergő jelzett odaátról,ezzel tudatva,hogy ott van velünk!Ez felmelegítette a szívemet.Már innen is látszódott a Jakab-hegy csúcsa.A terv az volt,hogy Cserkúton és Kővágószőlősön átmenve kapaszkodunk fel a Jubileumi kereszthez.Majd jönnek sorban a csodák: a Babás szerkövek,a Sasfészek,a Zsongorkő,a medvehagymás és a Pálos kolostorrom.A túrát pedig majd az Éger tető érintésével az Éger-völgyben fejezzük be.Az útvonal 60-65%-ban megegyezett a nyolc évvel ezelőtti túrával.
Túratársaim: Manó,Tizedes,Zolika
Hamar megtaláltuk a nekünk kellő piros4 jelzésű túristaútat.Ez vezet túránk első negyedében majd.A pécsi kertek alatt jutottunk ki a természet lágy ölére.A Pécs és Cserkút közötti erdőben haladtunk egy kisebb dombon.Úgy emlékeztem innen lesznek kilátásaink,de nem voltak.Ez nem szegte kedvünket.Hamar melegünk lett,persze mert kicsit vastagabban öltözködtünk.Nem a legjobb idők jártak és a reggelek hidegek voltak.De itt a menésben kezdtünk izzadni,így Cserkút előtt ahol végre találtunk egy kilátópontot,könnyitettünk magunkon.Innen amúgy szép rálátásunk volt a Jakab-hegy tömbjére.Pillanatokkal később beértünk Cserkútra.Ahogy nyolc éve,úgy most is igen szép arcát mutatta a település.Nagyon nem álltunk ugyan meg,de lassítottuk lépteinket és ámuldoztunk a kis falun.
Cserkút kedves kis település
Ha már Cserkút akkor sakkozom egyet!
Követtük a jelzést amely szép házak árnyékában vezetett ki a településről.Az ember ahogy kiér Cserkútról szinte azonnal ott találja magát Kövágószőlősön.Ahogy a Cserkút végét jelző táblát elhagyjuk,már ott van szembe az üdvözöljük Kövágószőlősön tábla.De itt érdemes megállni mert itt van az eddigi legszebb rálátásunk a Jakab-hegy tömbjére.Kicsit mi is megálltunk ezt megcsodálni,majd besétáltunk a festői Kővágószőlősre amel talán még Cserkútnál is szebb település.A nyugalom szigetével felérő falun is félig meddig végig trappoltunk,szép templom és az uránbányászati kiállítás szolgált látnivalóul na és a sok szép régi ház.Innen vezetett aztán a jelzés közvetlen a Jakab-hegy lábához.
Kővágószőlősön
Következett az igen kemény kaptató.Nem volt éppen túl hosszú,de helyenként igen meredek.Furcsa volt,hogy négyünk közül most Zolika bírta a legjobban.Azért is volt érdekes,mert reggel mikor mentünk a vonathoz még némi rosszullétre panaszkodott.Na,de szerencsésen felértünk a jubileumi kereszthez,ahonnan már fenetikus kilátás fogadott.Talán Manó kezdte legjobban élvezni a túrát.Innen szinten ment tovább az út a Jakab-hegy oldalában,de erdőben.Nem soká oda értünk a Babás szerkövekhez.Manó kishíján elélvezett a gyönyörtől,már nagyon elégedett volt a bulival.A filmemben látható majd,hogy sikerül megnyernem Keresztúri Ferencet az Aranyhegy Filműhely,rendezőjét,operatörjét és narrátorát,hogy használhassuk az ő kellemes hangját a Babás szerkövek bemutatásához.Így ajánlom mindenkinek,hogy ha mást nem is,de ezt a részt nézze meg a filmből.Zseniális ahogy Feri elmondja a szerkövek legendáját!Na mi meg alaposan kigyönyörködtük magunkat a fantasztikus Babás szerkövekben.Innen is eszméletlen volt a kilátás nyugat felé.De még mindig nem ez volt a csúcspont!
Zoli,Manó és én a Jubileumi keresztnél
Sorban egymás után a Babás-szerkövek
A szeköveken
Kapaszkodás következett,újabb meredek kaptató immár a kék3 jelzésen.A Sasfészeknél kötöttünk ki amely egy hatalmas sziklafal a hegy oldalában kicsit magasabban mint a szerkövek.Nevét a tetején egykor fészkelő sasokról kapta.Már nagyon benőtte a növényzet,így alig-alig volt látható belőle valami.Nyolc éve amikor itt voltunk még jól látható volt a hatalmas fal.A Sasfészek után sziklákon vezetett fel tovább az út!Nem volt ez olyan nehéz szakasz,inkább nevezném érdekesnek.Na és nem volt hosszú sem.Ötven méter múlva már köves-földes meredek kaptató következett.Szerencsére ez sem volt túl hosszú.Végre felértünk a Jakab-hegy tetejére.Egy csodálatos mesevilágba csöppentünk!
Kapaszkodás a sziklákon
Ha virágos az út,e kérdezd hová visz!
Medvehagymások között ment immár a kék jelzés.Eleinte még nem láttuk,hogy virágozna,de pár méter múltán ott volt az amiért jöttem!Virágzó medvehagymák milliói!Ezt a látványt nehéz felülmúlni!Az út nagyjából szinten ment.A Zsongorkő előtt volt több pad-asztalkákkal.Itt álltunk meg pihenni és enni.Rendkivül kellemes környezet volt,viszont nem kicsit volt zavaró a szomszéd asztaloknál ülö és fenhangon nevető és már-már kiabáló csoport...Legszívesebb pofán rúgtam volna mindet!Sose tudom megérteni,hogy erdőben miért kell így viselkedni?A kaja végeztével elindultunk a Zsongorőhöz még mielőtt ezek a barmok oda mennének.A híres kő előtt még ott volt a beomlott Remetebarlang,majd egyből utána megérkeztünk a Zsongorkőhöz!
A Zsongorkő
Közelebbről
Manóval és a Tizedessel a Zsongorkőnél
A Mecsek legszebb helye most sem hazudtolta meg magát!Innen volt a legjobb kilátásunk.Főleg nyugat felé,de kicsit elláttunk délre és északra is.Látni lehetett egész nyugat Baranyát és kelet Somogyot!Délre a távolban pedig a Villányi-hegységet.Alattunk pedig falvak sorát,elsősorban Kővágószőlőst.Ismét felejthetetlen volt!Annak idején egy órát itt töltöttünk Gergővel,most nem volt ennyi időnk mert özönlöttek ide az emberek,köztük az előbb említett hangos csoport is.Így csak negyedórát voltunk itt.Én amúgy egész nap ellennék ezen a fantasztikus helyen.Visszamentünk a kék jelzésre a medvehagymák közé.Leírhatatlan szépségű út volt!
Varázserdő
Számomra az egyik legkellemesebb látvány
Régen Gergővel belefeküdtünk,most ezt nélküle nem tettem meg...
A gyengébbik kamerámmal fotóztam,mert a jobbik kellett a film készítéshez és nem akartam,hogy hamar lemerüljön.Így a képek kicsit most gyengébbek a szokásosnál a videó viszont jobb lett az átlagnál!Nem soká elértük a Jakab-hegy "központi" helyét.Itt egy nagy rét volt a fensíkon,itt állt a leginkább templomhoz hasonlító Jakab-hegyi kilátó és kicsivel odébb a Pálos kolostorrom.Volt látnivaló továbbra is.Ez volt az a kilátó amelyre egy létrán kellett felmászni gyakorlatilag egy aknában.Annak idején Gergővel felmentünk,de csalódást okozott a kilátó a gyér kilátással és a kicsi hellyel.Most nem lehetett felmenni a létrát valahol fentebb elvágták.Így volt-nincs kilátó.Amúgy hamarosan írok majd egy bejegyzést mert szokatlanul sok most a Mecsekben a nem látogatható kilátó!Maga az építmény persze szép volt esőbeállóval és beülővel.
A rét a Jakab-hegyen
A Jakab-hegyi kilátó
Mint kilátó jelenleg nem használható
Innen aztán átmentünk a kolostorromhoz.Itt is jártunk ugye nyolc éve... az egész kolostorrom olyan mint egy labirintus,noha eltévedni azért nem lehet benne.Derékig és vállig érő falak ölelték körül.Nagyszerű hely volt ez is.Most nem térek ki rá részletesen,alkalom adtán majd írok erről is külön bejegyzést!Jól megnéztük és bejártuk a Pálos kolostorromot is.Itt volt az a pont ezt követően ahol letértünk a nyolc évvel ezelőtti útvonalról.Akkor a kéken mentünk tovább Gergővel,most a zöld kör jelzést választottuk.Ez vitt az Éger-tető felé.Búcsút vettünk a Jakab-hegy tetejétől és megkezdtük az ereszkedést lefelé.Még egy darabig a medvehagymák között mentünk majd a gyönyörű napfényben a legszebb mecseki erdőn át tartottunk lefelé.Az út könnyű volt és jól járható.
A Pálos kolostorrom
Lefelé
Aztán valahol benéztük a dolgokat mert nem jutottunk el az Éger-tetőre.Annyira beszégettünk útközben,hogy alighanem nem vettünk észre egy oda vezető utat.A zöld körröl így a zöldre tértünk le,egy forrásnál ittunk egy jót majd nem soká könnyedén leértünk az Éger-völgybe.Ennek is sajna a végére,illetve ha Pécs felöl jövünk akkor az elejére.Így mindössze néhány méter jutott az Éger-völgyből.Ha előre tudom ezt és azt,hogy kimarad az Éger-tető akkor azon a kéken mentünk volna most is,mint nyolc éve Gergővel..Mindegy,így is szép volt a túra!Az Éger-völgybe még a vízesést és a tavat néztük meg.A vízesés nagyon mestreséges mivoltú volt így nem volt különösebben érdekes.A tó viszont fantasztikusan szép volt!Tükrözödött a vízfelületen az erdő...csodálatos volt!
Éger-völgyi tó
Lényegében itt végződött túra.Még annyi maradt,hogy lementünk a közeli buszmegállóhoz és helyijárattal bementünk Pécs belvárosába.Ott egy helyen kajáltunk egy jót,majd mentünk a vasútállomásra.Éppen elcsíptünk egy nekünk kellő vonatot,így hazafelé is kényelmesen jókat dumálgatva utaztunk.Fél kilencre értünk haza.Nagyon szép és érdekes túra volt,mind a négyen élveztük,talán legjobban Manó.
Ez volt az év kilencedik túrája.Most 17 kilométert mentünk.Így ez összesen 147,6 km.Ez pedig annyit jelent,hogy a túránkénti átlag 16,4 km!
Jó buli volt,talán az év eddigi legjobb túrája.A Mecsek most sem hazudtolta meg önmagát!A híresebb helyekről amiket érintettünk (Babás szerkövek,Zsongorkő) a Mecseki népmondás sorozatomban megtaláljátok az adott hely legendáit!
A minap volt a költészet napja és hát gondolkodtam is rajta,hogy kéne írni ide valamit ez alkalomból.Na,de mit?Hát mi sem természetesebb mint egy verset.Na,de melyiket?Hát mondjuk egy olyant ami valamennyire kötődik túrázásainkhoz és akár Gergőhöz is.Igen ám,de sehogyan sem akart eszembe jutni egy ilyen vers.Van egyáltalán ilyen vers?Hát persze,hogy van.Igaz mire rájöttem melyik is az,szép csendesen elmúlt a költészet napja.Persze egy jó verset nem csak a költészet napján lehet olvasgatni,hanem bármikor.
Szóval a mi "ilyen" versünk az a Petőfi Sándortól a Szeget szeggel.Na,de miért is ez?Egyrészt Petőfit nagyon kedveltük mindig is.Még Gergővel,de szerintem Zolikával is.Nem csak a zseniális verseiért,hanem mert léptem nyomon felleltük a nyomát szerte vándorlásaink alatt."Ott volt" a Salgón,Somoskőn,vagy akár Dunavecsén ahol mintha ma is ott lenne,szinte ott kísért a szelleme.De szembeköszönt Bátorkőnél is.Igen,itt született a mi kedvenc versünk amely a túrázásokhoz is köthető így.Erre Gergő hívta fel a figyelmemet még Bátorkő vára alatt amikor első alkalommal ott jártunk.Én hülye ennyit sem tudtam,de Gergő vágta a témát.Szóval akkor "hagy szóljon" a Szeget szeggelt!
Talán a közelmúltban elhunyt Baumann József emlékére is,ideje,hogy egy újabb mecseki forrással ismerkedjünk meg.Bár erről a forrásról sok dolgot nem találni a neten,a lényeg azért leszűrhető.
Máza településtől délre, a Kandina nevezetű területrész irányából érkező völgy nyugati oldalában, a Vörös-domb aljában a patakmeder felett található, táblával jelölt forrás. Jelzett turistaút nem vezet hozzá.
Ilyen a Cserfa-forrás
Foglalását habarcsos kötéssel összerakott faragott kövekkel végezték. A szürke gránitból készült névtábla a kifolyócső felett látható. A támfalas építményből vas kifolyócsövön át lehetséges a víz kifolyása. Hozamai nem jelentősek, időszakosan el is apadhat a forrás, mivel a forrásküszöb szintje néha a kifolyócső szintje alá süllyed. A forrásnál pihenőhelyet, nyársalót és esőházat találunk. Korábbi hozamai 5-30 liter/perc értékek közözött váltakozott.
Régebben nem volt tábla a forrásfalon, ezért 2006-ban építették be a jelenlegit.
Megmondom az őszintét nem emlékszem,hogy jártam-e itt valaha is,de nem zárható ki.Sándorral nagyon régen amikor még nem szenteltem krónikákat a túráimnak,elképzelhető,hogy jártunk erre,hiszen jó pár alkalommal megfordultunk Máza környékén is,így tehát nem zárható ki,hogy jártam már itt.A jövőt illetően viszont nem szerepel elképezeléseink és terveink között a forrás felkeresése.De soha ne mondd,hogy soha...
Bár talán nem jó kifejezés az először,ugyanis a három évvel ezelőtti Hidas-Ófalu-Mecseknádasd túránkon érinthettük a Geresdi-dombságot az amúgy a Mecsek legkeletibb részén zajló túra közben.Ugyanis szinte meghatározhatatlan,hogy pontosan hol van a Mecsek és a Geresdi-dombság határa.Valahol Ófalu környékén igen de,hogy pontosan hol,csak a jó ég tudja...Na,de a mostani túránk teljes egészében a Geresdi-dombságban zajlott,így tulajdonképpen végül mégis csak ez volt az első alkalom.A dombság amúgy a Baranyai-dombság része,nyugaton az emlitett Mecsekkel,míg északon a Szekszárdi dombsággal nőtt össze.Na,de volt ennél nagyobb problémánk is a túra tervezésekor.Ugyanis végig böngészve mind a Geresdi,mind a Szekszárdi-dombság településeit,mindehol azt tapasztaltuk,hogy rendkivül gyenge a tömegközlekedés.Vagy az odaúttal vagy a hazaúttal akadnak problémák.Végül is Mórágyra esett a választásunk,még itt úgy ahogy elviselhető szinten voltak a településre bejáró buszjáratok.Így hát Mórágy köré kellett szerveznünk a túrát.
Rajt Mórágy központjából
Némi zavarok után összeállt a kép.A tervünk az volt,hogy Mórágyról indulunk,megnézzük a Mórágyi rögöt,majd elmegyünk a Henrik-forrás érintésével elmegyünk Bátaapátiba,ott felmegyünk az Apponyi kilátóhoz.Onnan pedig egy másik útvonalon visszajövünk Mórágyra.Nem tűnt lehetetlen feladatnak a mindössze 13-14 km-es túra.Zolikával korán reggel indultunk neki és már nyolc előtt Mórágyon voltunk,ahol rögtön a buszmegálló mellett volt egy kocsma.Hát ha már így alakult lenyomtunk egy felest és egy kávét kezdésnek.Kitünő volt mindkettő és olcsó az amúgy Patak csárda névre hallgató kocsmában.Ezután inulhatott is a túra az országos kék déldunántúli kék szakaszán.Ezen szándékoztunk menni Bátaapátiig.Mórágy és a környék gyönyörű volt és rögtön első látásra beleszerettünk a kis tolnai faluba.
Mórágyi kistemplom
Elindultunk a kéken nyugat felé,egy darabig még a festői falucskán át vitt az út.Volt minden:templom,malom,patak,sziklára írt utcanevek,zöld dombok.Kiérve a településről egy nagy zöld rétre lettünk figyelmesek,majd kicsit odébb még egyre.Itt volt a Mórágyi rög!A domboldalban pompázó gránitképződmény egy részét egy színpad(!) takarta!Ezek az eszetlenek voltak akkora májerek,hogy a szinpaddal eltakarták a környék legnagyobb nevezetességének egy részét...Nem tudom melyik baromnak pattant ki az agyából,hogy ide színpadot építsen,de ekkora hülyét alighanem még az Isten sem baszott...Pár méterrel odébb volt a másik fűves terület ahol senkit nem zavart volna egy színpad,itt azonban rendkivül illúzió romboló volt...
Mórágyi malom
A színpad és a mórágyi rög
Maga a terület a rög a környék nagyon szép volt.Maga a színpad sem volt rossz,csak rossz helyen volt!Nem tudtam ezzel így megbarátkozni.A rögről megírtam a tudnivalókat néhány bejegyzésemmel ezelőtt,most nem térek ki rá.Elég annyi,hogy körbejártuk,megnéztük,fotóztuk,filmeztük majd meg is reggeliztünk itt.Voltak itt vécék is,de azok zárva voltak.Mindezek megcsodálása után indultunk tovább.Még egy ajtóra lettünk figyelmesek a domboldalban,egy földrengésmérő állomás volt itt!Ezekszerint benn a domban!Na ilyent sem láttam még...Mentünk tovább a kéken amely nagyon hamar emelkedésbe kezdett!Nem is kicsi és nem is rövid volt az emelkedő.Amikor felértünk egy-egy helyre már azt hittük na ez a legteteje,mindig volt folytatás felfelé...Így telt a következő másfél kilométer...Fel,fel és fel az amúgy gyönyörű zöld erdőben!
A rög legszebb pontja
Látványnak nem utolsó
Fel és fel...
Sokára jött a lefelé menet,akkor viszont hosszan és egyenesen ment lefelé az út és végül leért egy völgybe.Jó másfél-két kilométeres völgyes szakasz következett aminek azért örültünk.Mesés völgy bontakozott ki fokról-fokra.Kezdett hasonlítani a Mecsek csodás völgyeihez.Nem tudtam a nevét és most sem tudom.Itt volt egy kilométerre maga a Henrik-forrás amely szerencsére folyt is,így frissitettük az egyre melegedő időben a vízkészletünket.Majd egy darabig még a völgyben haladtunk,utána pedig újra emelkedni kezdett az út.Már annyira durva azért nem volt,mint az elején.Csodásan zöld volt a természet
A forrás a csodás völgyben
Itt-ott már kilátásaink is voltak az enyhén emelkedő szakaszon a környező zöld dombokra.Csak ámultam,mert a Geresdi-dombság nagyon szép volt!Egy pontnál kiértünk egy szélesebb útra,egy kereszteződés volt itt.Jobbra és balra felfelé ment tovább az út,az egyenes előttünk meg lefelé.Szerencsére erre kellett menni.Továbbra is lenyügöző volt a zöld természet,az út pedig ereszkedett lefelé.Nem olyan nagyon sokára egy újabb festői völgybe értünk ahol rengeteg medvehagyma volt!Még zöld volt,virága egy.-kettőnek volt csak,de már érezni lehetett a kellemes hagymaillatot.Egy kis családdal találkoztunk szembe,babakocsival voltak,ez a szakasz alkalmas volt a babakocsis sétákhoz is.A völgy amúgy hasonlított a mecseki völgyekre,nem hiába pár kilométerre volt csak innen a Mecsek.
A kereszteződésnél
A völgyben
Végre aztán feltűnt Bátaapáti.A falu igazából akkor tetszett meg amikor a három évvel ezelőtti grábóci túránkról tartottunk hazafelé és Bátaszékre menet bejött ide a busz.Már akkor elhatároztam,hogy egyszer ide eljövök.Ez most valóra vált!Beérve a faluba egy vadászház fogadott amin szép szarvas agancsok voltak a bejárat felett.Ezt megnéztük majd behatoltunk a szép és nyugodt településre.Rögtön feltűntek a falu nevezetességei: a Nepomuki kápolna és az Apponyi kúria.Majd megláttuk azt a vendéglátóhelyet is amit már a neten kinéztünk magunknak.Nem kellett tehát másfél órát keresgélni mint múlt héten Balatonalmádiban.Be is ültünk az Édes Álom nevezetű vendéglőbe.Egyből feltűnt a helyiek vendégszeretete!Mindenki rendkivül kedves és barátságos volt!Ezért is imádom az ilyen kis falvakat.Mi sört,kávét és rétest rendeltünk.Ez volt a valaha volt legfinomabb rétes amit életemben ettem!Túros-epres volt amúgy.Egy órát pihentünk ezen a kellemes helyen.A helyiek már hubertust is akartak fizetni nekünk.Ha maradunk még kicsit alighanem puszi pajtásokká váltunk volna...
Feltűnik Bátaapáti
A kápolna és a kúria
Sörözés az Édes Álomban
A végén még lenyomtunk egy-egy limonádét és indultunk a falu fölé magasodó kilátóhoz.Nem volt ugyan messze a 250 méter magasan álló Apponyi kilátó,ám oda a faluból egy 15%-os emelkedő vitt fel.Hát a sörözést követően kiköptük a tüdönket,de azért persze felértünk.A kilátó jól nézett ki és boritékolható volt,hogy szenzációs kilátásaink lesznek fentről.A kilátóra most nagyon részletesen nem térek ki,szerepelni fog a kilátós sorozatomban.Fából készült és tágas,széles lécsők vezettek fel a 13 méter magasan lévő kilátószintre sok-sok pihenőszinttel egybekötve.Odafenn körbelehetett járni a kilátó fő vázát és természetesen körpanorámánk volt.Nem csalódtunk,igazán szenzációs kilátásban volt részünk!
Az Apponyi kilátó
A kilátó lépcsője
Sok mindent láttunk.Nyugat felé például láttuk a Mecseket a királlyal a Zengővel.Délre a Geresdi-dombság vonulata köszönt szembe,alattunk Bátaapáti vigyorgott ránk.Keletre a szomszéd dombok adtak témát,északra a Zsibrik tó és a Szekszárdi-dombság látszódott.Fenomenálisan szép volt!Jó félórát gyönyörködtünk fenn.Érdemes volt ide eljönni,mert óriási élmény volt!Lementünk mert jöttek mások is.Majd visszasétáltunk a faluba most a 15%-os emelkedőn,lefelé.Visszaérve Bátaapátiba egy aranyos kutyus üdvözölt minket.Még megnéztük a falu főterét és a templomot,majd a sárga jelzésen immár elhagytuk a festői Bátaapátit észak-keleti irányba.A sárga jelzésről lehetett látni az itteni radioaktív hullandékgyüjtő tároló bejáratát.Jobbnak tűnt nem közelebb menni hozzá...
A Mecsek és a Zsibri-tó
A Geresdi dombság és az út amin jöttünk
A sárga jelzés aztán elindult felfelé,ez is volt legalább 15%-os emelkedő,de ez mellé már igen meleg is volt.Így nem volt egyszerű megmászni.Felérve ekkor még nem tudtuk,de nem a legtetejére érve,fenomenális kilátásunk nyílt az alattunk lévő völgyre melyben ott volt Bátaapáti is.Látszódott a szemközti domb is a kilátóval a távolban pedig a Mecsek tűnt fel.Csodás hely volt ez is!Na de indultunk tovább és várt ránk még két komoly emelkedő,ha 15%-os nem is volt,de 10% igen.Ezeket megmászva egy fensíkra értünk,innen már a másik irányba észak és kelet felé nyíltak kilátásaink.Na ez sem volt csúnya,de erre annyira nem tudtam megítélni mit látunk.Feltehetőleg a Szekszárdi-dombságot és a Sárköz sík részei tűntek fel.
Újra fel a 15%-oson
Lenn a völgyben Bátaapáti,a távolban a Zengő,balra a dombon a kilátó
A fensíkon,távolban a Sárköz
Ez nem volt olyan hosszú szakasz,egy ponton a sárga egy erdőbe tért le és az út ereszkedni kezdett.Letérve erre pár száz méter volt csak az erdei szakasz és ennek végeztével már vissza is értünk Mórágyra!Erre bizony nincs messze egymástól a két falu.Mórágy felső részein kötöttünk ki,még ereszkedni kezdett vissza a központba.Kellemes utcák vittek lefelé sok látnivalóval.Száz méterenként voltak csapok a faluba így friss vízet is tudtunk nyerni.Még volt egy szép templom,gránitfalas pincék,majd le is értünk a központba ahonnan indult a túra.Teljes volt a kör.Még volt időnk.Beültünk a Patak csárda teraszára sörözni és kávézni.Itt is összebratyiztunk a helyiekkel,jól eldumáltuk velük az időt.Kellemes volt!
Visszaérve Mórágyra
Mórágy gyönyörű!
A kellemes cseverészés után indulni kellett,jött a buszunk.A helyi buszmegálló amúgy olyan volt mint egy szoba,bútorokkal berendezve...Na,de aztán buszra szálltunk.Ez elvitt Szekszárdra,ahol 50 perc várakozás után volt vissza Dunaújváros felé busz.Este nyolckor már itthon voltam.Az utazás sima és nyugis volt.
Ez volt az év nyolcadik túrája.Most 14 kilométert trappoltunk.Összesen így tartunk 130,6 kilométernél,ez pedig 16.32 km/túra átlagot szül.
Hihetetlen,de kemény túra volt!Sok-sok durva emelkedővel.Nem gondoltuk,hogy egy dombság fingat meg minket,hiszen a közelmúltban sem a Bakony,sem a Balaton-felvidék sem volt ilyen kemény.De persze ettől függetlenül élveztük.A falvak és a Geresdi-dombság szépségére nehéz jelzőket találni.Mindenképpen tervezünk még ide a jövőben!
Bár személyesen nem ismertem mégis szinte minden mecseki forrásnál feltűnt a neve.Ő volt aki vigyázott a Mecsek forrásaira és még sok más forrásra is.Az ő írásai művei szolgálnak alapul a mecseki források sorozatomhoz.Ő tartotta karban és újította fel a források zömét.Sajnos március 26-án ő is elment.Úgy érzem egy ilyen emberről illik megemlékeznem,annál is inkább mert itt-ott Sándor jellemvonásait tükrözte számomra vissza.
Józsi a baranyai természetjárás meghatározó alakja volt. 1983-tól volt szervezett természetjáró, fél életét a természetjárásnak és a természetbarát mozgalomnak szentelte. Sokoldalú munkásságát nehéz teljes körűen felsorolni. Leginkább a „mecseki források építőjeként” volt ismert: Csokonay Sándor forrásépítő és természetvédő munkáját követve különös figyelemmel és szakértelemmel gondozta a forrásokat elsősorban a Mecsekben, de Baranya más tájegységein is. Folyamatosan karbantartotta azokat, újjáépítette a régi foglalatokat. Nyugodtan kijelenthetjük: áldozatos munkája során számos forrás menekült meg az enyészettől. Létrehozta a „Mecseki forrásvédnökök” csoportot, melynek keretében sok éven át több százan kapcsolódtak be a források karbantartásába. E munkája során más területre is kilépett: egyik kiemelkedő munkája a 2009-ben Ukrajnában, a Keleti-Kárpátokban a Fekete-Tisza forrásának felújítása, melynek során – tervei alapján – a forrást teljesen lebontották és újraépítették, felhasználva és megőrizve a régi forrás megmaradt értékeit. A munkákat ő maga vezette.
Ápolta és óvta a Nyugat-Mecsekben lévő Ordas tanyát, ami Csokonay Sanyi bácsinak és barátainak egyik kedvelt erdei házikója volt. A házban megőrizte az emlékeket az utókor számára, az ott végzett munkákról, látogatásokról naplót vezetett. Az „Ordas Naplót” turistatörténeti értéknek tekinthetjük.
1993-tól a Mecsek Egyesület tagja, a Munka Osztály elnöke volt. Barátaival, segítőivel a források mellett gondozta, javította, felújította az elődeink által épített létesítményeket: erdei kereszteket, kilátókat, emlékhelyeket. Kezdetektől fogva gondozója a büdös-kúti Természetjárók Panteonjának, az emlékhely tábláit mindig ő intézte a kőfaragóval, azután saját két kezével helyezte el, s rendszeresen ellenőrizte, vigyázta az ottani rendet. A Magyarok kunyhója emlékhely kialakítása is neki köszönhető.
Részt vett a Balokány-liget megújulásáért összefogó pécsi civil szervezetek munkájában is: virágok ültetésével, madárodúk kihelyezésével, tereprendező munkákkal segítette Pécs e zöld szigetét újra közkinccsé tenni.
Fotóival, írásaival (amelyek megjelentek a BMTSZ honlapján, a Mecsek Híradóban, a Mecsek Egyesület évkönyveiben, valamint az Ordas Naplóban) a Mecsek szépségeit, értékeit mutatta meg a természetet szerető embereknek.
Aranyjelvényes túravezetőként részt vett a túrák szervezésében, vezetésében. Hosszú éveken át vezette a Csokonay Sándor Emléktúrát és az orfűi Desztinációs túrát, közreműködött a Tenkes és a Mecsek teljesítménytúrák rendezésében. Széles körű ismeretekkel rendelkezett a természetről, növényekről, állatokról, épített örökségünkről, történelmi emlékekről, emlékhelyekről, ezt a tudását örömmel és magas színvonalon osztotta meg az érdeklődőkkel az általa vezetett túrákon, illetve különböző előadásokon.
Természetjáró munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: Aranybakancs Díj (BMTSZ), Mecseki Erdőkért Díj (Mecseki Erdészeti Zrt.), Balokány-ligetért díj (Balokány-ligetért Egyesület), Czárán Gyula Emlékérem, Természetjárás Fejlesztéséért Bronz fokozat és Ezüst fokozat (MTSZ), a Mecsek Egyesület Örökös Tagja cím.
Baumann József a baranyai természetjárás egyik ikonikus alakja volt. A természet és a természetjárás iránti szeretete, elkötelezettsége, a turistatársaihoz való baráti viszonya, segítőkészsége mindannyiunk számára példakép lehet! Halálával nagy veszteség érte a természetjárók közösségét és a természetbarát mozgalmat.
A sorozat következő "versenyzője" a lakóhelyemhez egyik legközelebb vár,Dunaföldvár vára.
II. (Vak) Béla királyunk 1131-ben Földváron Szent Péter apostol tiszteletére apátságot alapított, aminek első okleveles említése 1199-ből ismert egy peres okiratban, "Monasterium de Felduar" alakban. Egy 1299-es oklevélben "abbas et conventus monasterii de Feldwar", 1333-ban "conventus de Feuldwar", 1343-ban "abbas B. Petri apostoli de Feuldwar" és 1483-ban "nundine in opido Feldwar" megnevezéseket olvashatjuk. Ezekből az oklevelekből kitűnik, hogy a 12. században már itt bencés apátság volt amely hiteles helyként is működött és a pécsi egyházmegyéhez tartozott.
A torony az alsóbb utcákból
Dunaföldvár váravalószínűleg a 15. században, Mátyás király uralkodása idején, a középkori bencés kolostor megerődítésével alakult ki. Területe azóta teljesen beépült, a felszínen csak a ma is álló torony áll még, melyet a 16. század elején építettek. Mai nevén "Csonka torony", vagy "Török torony"-ként ismert.
Földvár várának első említése Szinán csausz Szulejmán szultán 1543-as hadjáratát leíró művében szerepel. "Ezalatt az említett állomásról elindultak és Földvár vára mellett állapodtak, amely az ő nyelvükben ezt jelenti: Jir-hiszari."
A belső udvaron
Hogy pontosan mikor építették ki a palánkot a torony köré a törökök, az bizonytalan. Az első zsoldjegyzék 1557-ből ismert, ekkor 38 azab volt az őrsége Juszuf Jahja aga parancsnoksága alatt. A végváriak gyakran háborgatták a hódoltsági részeket, 1561 szeptemberében Nádasdy Kristóf emberei ütöttek rajt Földvárnál a törökökön és zsákmánnyal tértek haza. 1566-ban már 26 martalóc is szerepel a helyőrség zsoldjegyzékben. 1569-ben összesen 74 fő szolgált a várban, ekkor már 48 lovas (fárisz) is. Pálffy Tamás várpalotaikapitány széles kémhálózatot tartott fenn, egy jelentésében Földvár török őrságánek az adatait is megadta:Földvárott vagyon Musztafa aga, 50 beslianál több vagyon. Az pasa vajdája lakik benne; az is egynehány lóval felülhet. Izáraly és martalócz vagyon 60, topcsi 2 és egy dazdár."A törökök a vár építése során a torony nagyméretű reneszánsz ablakait lőréses ablakokká szűkítették le.
1586. szeptember 20-án Ali budai pasa Ernő főhercegnek írt panaszos levelet: "Ezeöknek utánna uagyon az hatalmas császárnak egy Feölduar neuw uara, ki megh Budán alól tiz mer feöldeön uagyon az Duna mellett, ott mind szüntelen lesekeödnek, az szegény utón iarokban sokat le uagnak, kiket penig mind marhastol el uisznek." A vár és az Eszék - Buda fő útvonal a végvári portyázók gyakori célpontja volt, ezért erősítették meg a törökök palánkokkal az egyes állomásait.
Valahol a várban
A 15 éves háború alatt megnőtt Földvár török őrségének a létszáma, 1605-ben már 129 fő kapott zsoldot. A történetíró Kjátib Cselebi Szinán nagyvezér 1593-as Veszprém és Várpalota elleni hadjáratában megemlíti Földvár palánkját, de leírást nem ad róla. 1599 júniusában Pálffy hajdúi sikeres támadást hajtottak végre a törökök dunai utánpótlás vonala ellen (tolnai portya). A hajdúk végül elfoglalták és felgyújtották Valpó várátés visszavonultak. A boszniai pasa és a dunántúli bégek csapatai Földvárnál az útjukat állták. A csatában 200 hajdú és 500 török esett el, köztük a pasa is. A hajdúk sikeresen törtek át és visszatértek a magyar területekre. 1601-ben Székesfehérvár elfoglalása után Mátyás főherceg elrendelte a város védelmi körletének kibővítését,Dunaföldvár, Simontornya és Koppány elfoglalását. Ez Ortelisus szerint megtörtént. A várat a kiürítésekor minden bizonnyal felgyújtották. 1602-ben egy névtelen olasz tudósítás szerint Nádasdy és Thurzó csapatai tüzérség nélkül, puszta kardjaikkal vették be a várat ismét; őrségét levágták, a zsákmányt felprédálták és tönkretették a védelmi berendezéseket. Kjátib Cselebi az 1604. évi eseményeknél megemlíti, hogy a szerdár kijavíttatta Földvár várát.
1608-ban Maximilian Brandstetter Konstantinápolyba utazván gyenge várnak látta az erődítményt: "...Földvár fölött, ahol egy a törökök által megszállva tartott gyenge vár és mellette egy meghódolt parasztok lakta kis helység található...". Egy 1609-es zsoldjegyzék szerint a vár őrsége 130 fő volt. Ez a létszám 100 körülire zsugorodott az 1620-as évektől.
A főbejárat
1626-ban Athanasio Georgiceo II. Ferdinánd álruhás császári megbízottja útleírásában megemlíti Földvárt: "E tótól mintegy két puskalövésnyire volt egy palánk, amelyet Fuduarnak [Földvárnak] hívnak, szintén a Duna partján, ahol száz török és szerb lovas és ugyanannyi gyalogos szokott lenni, akik mind a szultán zsoldjában állnak. Ugyanezen a helyen 30 háznyi kálvinista magyar is él, nagyon kényelmesen, mert a töröknek nem tartoznak mással, mint gyalogosszolgálattal és levélhordással, vagy azzal, hogy kocsin a közszolgálatba küldött személyeket szállítsák, ha Budáról jönnek, akkor két mérföldnyire, ha Buda felé mennek, akkor négy mérföldnyire."
A híres török utazó, Evlia Cselebi 1663-ban leírta a várat és települést: "Földvár vára. Lajos magyar király építtette. Azután 936. évben Szulejmán khán elfoglalta és fejlődötté tette. Buda területén a pasa magánjövedelmű birtoka (kliász) és helytartóság. Ennek a vára is a folyó partján igen magas hegyen fekvő, nagyon erős és szép vár. A Duna mentén ennél erősebb palánka nincs. Köröskörül háromszoros tömésfal építkezésű palánka ez, melyet két igen mély árok vesz körül. Két helyen nagyon erös fa-kapuja van, melyek egyike a keleti irányba néző Kicsiny kapu, Az árok fölött fából egy pavilonja van, mely megtekintésre érdemes londsa ; a várszolgák valamennyien itt üldögélnek és a Duna rakodópartját nézegetik. A várbeli nép e kapun át viszi be a Duna vizét. A másik kapuja nyugoti irányban a külső városra nyíló Nagy kapu. Ennek az árka fölöt fahíd van. A vár négy szögletén levő igen erős tornyokban sáhi és zárbuzán ágyúk vannak. Benn a várban deszkazsindelyes ház és egy templomból átalakítotot Szulejmán khán dsámi van. E dsámival összefüggőleg az ég csúcsáig emelkedő, négyszögletes, erős építkezésű, szép torony van, mely kilátáshely levén, onnan az összes síkságok és víztócsák partjai három konak távolságra meglátszanak. Egészen a csúcsán négy darab kitűnő ágyú van, sőt azon felül e tornyon -van még Szulejmán khán dsámijának magas deszkamináretje is. E toronyban őrzik a parancsnoknak és a kétszáz várkatonának értékes tárgyait.
Külvárosa. Négyszögletű, csupán tömésfal kerítésű város, melynek kerülete húszezer lépés. Erős toronybástyákkal felszerelt s igen mély és meredek árokkal ellátott két deszkakapuja van, melyek mindegyike kettős szárnyú kapu. Mindegyik kapu fölött deszkabástyájú és készenlétben álló ágyúkkal ellátott tornyok vannak. Ezen kapuk egyikén bemenvén, a másikon kimennek ; középen főúttal bíró város és állomáshely ez. Van összesen kétszáz laposfedelü, alacsony háza, továbbá kertjei, egészséges vizű kútjai és egy dsámija, mely az előtt művészi templom volt. Egy mecsetje, egy fogadója, ötven boltja, a fogadó tövében pedig egy csorgókútja van. Ez imáretehen (középület) kívül e külvárosnak néhány üres telekféle helye van, sőt oly terjedelmű város ez, hogy az összes temetők a városkerítésen belül vannak. E várba évenkint egyszer öt-tízezer ember gyülekezik össze s akkor nagy vásár van, ilyenkor a várban is két háromszázig menő, nyomorúságos gunyhó formájú boltot készítenek. ". Az 1663-ban szintén erre utazó Ottendorf császári követ sematikusan lerajzolta Földvárt (galéria). Ő is megemlíti, hogy a palánk magas, dombos parton fekszik. Az egész település magas kerítéssel és mély szárazárokkal van körülvéve, mert sokat szenvedtek a kóborló hajdúk támadásaitól.
A torony a bejárattól nézve
A török őrség 1686-ban a keresztény seregek közeledtére elhagyta a palánkot, az Eszék felé visszavonuló nagyvezér egy 2000 főnyi tatár kontingenssel az összes kis palánkot felgyújtatta. A keresztény sereg szeptember közepén érkezett a lerombolt Földvárra. Egy 1689. december 20-án kelt német összeírásFöldvárleírásában a török erődítést emelte ki.
A kuruc korra a vár felépítése nem nagyon változott meg. A levelezésekben Földvár várát egyszerűen csak "sánc"-nak említik, ezzel mintegy jelezvén erődítmény jellegét. 1704. január 17-én a Dunántúlra betörő kurucok elfoglalták Földvár várát, de április 9-e után a császáriak kiszorították Károlyit és visszafoglalták Földvárt is.Simontornya viszont kuruc kézen maradt. Május elején Forgách és Károlyi csapatai ismét megpróbálták elfoglalni a Dunántúlt, és Földvár is a kurucoké lett egy rövid időre. Szeptember közepén Heister visszafoglalta a kurucoktól Földvárt és Simontornyát is. Földvárt megerősítették a császáriak, és a vár sikeresen állt ellen december 8-án a kurucok ostromának - a támadók csak az első sáncot (a település körülit) tudták elfoglalni egy rövid időre.
1705. június 5-9. között a kurucok ismét sikertelenül ostromolták Földvárt. Ekkor az "alsó két sáncot" vették be, a németek pedig a "felső sáncba" vonultak vissza. A császári felmentő sereg Glöckelsperg vezetésével elindult Földvár felé, erre Esterházy Dániel június 15-16-án visszavonta csapatait, és az imsósi hídon át Soltra vonult.
1705. november 4-én Kecskemétről indulva Bottyán serege egyetlen rohammal foglalta el Földvárt és kiadta az utasítást a megerősítésére annak ellenére, hogy Saint Just francia hadmérnök védelemre alkalmatlannak mondta Földvár várát, sőt lerombolását javasolta. 1706. február 14-e után a császáriak által ostromolt Bottyánvár védői kitörtek és Földvárra vonultak vissza. A kurucok augusztusig erősítik a várat, de végül Rákóczi elhatározza a feladását. A sáncokat ekkor részben elhányták és a Duna hídját is szétszedték.
1707. áprilisában még felmerült a vár ismételt megerősítése, de ez már elmaradt. 1708. nyarán a kurucok végleg feladták Földvárt és oda a császáriak 1709-ben bevonultak. 1710. február elején a végül a császáriak is kivonultak Földvárból, ezzel a vár hadi jelentősége megszűnt.
A békeévek beköszöntével az amúgy is elhanyagolt külső védőműveit lebontották, csak az öregtornyot tartották meg uradalmi börtönnek, majd később magtárként hasznosították.
1858-ban egy tűzvészben a város egy egy részével a torony is megsérült: a tűz tönkretette a torony fazsindelyét, és belső faemelvényei, falépcsői is mind leégtek, a belső tér üres lett. Ezután már csonkán építették újjá.
Gergő a várban
Régészeti kutatására az 1970-es években került sor. Erről itt olvashatbővebben. A tornyot 1974-ben és 2006-ban felújították. Jelenleg múzeumként működik.
A vár ugyan ingyenesen látogatható,azonban van nyitvatartási idő,erről idejében tájékozodjunk.A toronyba a belépés díjköteles!
A várban mi elég sokszor jártunk,kapásból hat alkalom jut eszembe,de lehet ez bőven több is.Jártam itt Gergővel,Mónival és Zolikával is.A vár egyes részeiről is a toronyból is pazar kilátásunk van a Duna illetve a város irányába is.
.jpg)
