Újabb kilátó halál...

 Építsünk kilátót, hagyjuk sorra, megrohadni, aztán döntsük le és jó pénzért építsünk újat, amit pár év múlva ismét csak ledönthetünk!Ez megy ebben a végtelenségig lebutitott tetves országba.Valaki majd ezzel is jól jár,építhet újat,nem igaz?

A Napszentély kilátót Magyarhertelend közelében találtuk meg.Sajnos soha nem jártunk ott,de mindig felmerült mint egy lehetséges opció egy következő túrára.Attól persze mert nem jártunk ott még nem esik jól,hogy egyszerűen nem is lebontották,hanem ledöntőtték szó szerint!

Ilyen volt...

A Napszentély-kilátó egy négyszintes torony volt, és onnan kapta a nevét, hogy az eredeti tervek szerint napóraként is funkcionált volna. Ez azonban nem valósult meg, ráadásul a 2007-ben felépített kilátóba 2016-ban villám csapott, és azóta látogatni sem lehetett.

A bontás közben azonban kiderült, hogy maga a fa tartószerkezet is annyira korhadt volt, hogy amúgy is meg kellett volna semmisíteni a 23 méter magas kilátót, ahonnan a Mecsek lankáira nyílt panoráma.

Érdekesség, hogy a tornyot a szó szoros értelmében ledöntötték, de előbb elvágták a tartóoszlopokat – ez volt a legegyszerűbb megoldás. A művelet így nézett ki:

Ha minden jól megy, tavaszra új, fémvázas, faborítású kilátó várja majd itt a turistákat, ami már gyártás alatt áll. A polgármester, Bakó Norbert a település favebook oldalán azt is megosztotta a lakosokkal, hogy a területen kerékpártárolót, nyársalási lehetőséget, esőbeállót, esetleg egy kis büfét is szeretnének kialakítani.

Mit lehet erre mondani? Magyarorszáh ahol a kilátók átlagosan tíz évet élnek!Ez már a sokadik tönkrement,lezárt vagy lebontott kilátó...

Így hát ha egy kilátó látogatást tervezel,gyorsan valósítsd meg,mert lehet legközelebb már nem lesz ott! Több kilátóról tudok amik még állnak,de a végső stádium előtt vannak,nem beszélve már a sok lebontottal...

Hát ez Magyarország ahol minden pénzt inkább a gyülőlet propagandára költünk,nehogy is bármi másra...

A halál pillanata...

Tervek szerint ilyen lesz az új kilátó,de hiszem ha látom...

Eltévedés a Népligetben

Nem mondom,hogy nem szoktunk eltévedni egy-egy túra közben.Előfordul,de ezek mindegyike apró jelentéktelen eltévedésekről van szó és szinte minden esetben korrágáljuk a hibát.Mondhatni tehát,hogy a hegyekben,erdőkben jól kiismerjük magunkat.Ehhez képest az,hogy a város közepén egy ligetben tévedünk el,az azért nem mindennapi...

Még nem tudtuk mi vár ránk a Népligetben...

 Újabb meccstúrára készültünk.Most a főváros felé vettük az irányt a Fradi II.-vel mérkőztünk a Népligeti Fradi központban.Hála a vonat eltereléseknek,a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonat,már nem a Déli pályaudvarra megy,hanem Kőbánya-Kispestre...Így érintjük a ferencvárosi pályaudvart is,ez pedig azt jelentette,hogy nem kell semmilyen tömegközlekedési eszközre felszállnuk miután leszálltunk a vonatról,hanem a közeli Népligeten át elérhetjük gyalogosan a Fradi sportközpontját.Meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés már délelőtt 11-kor,így korán kellett elindulni.Nyolc körül értünk a ferencvárosi pályaudvarra.Úgy döntöttünk mivel még van három óra a mérkőzésig elsétálunk a közeli Lurdy házba egy kávéra.Hamar oda is értünk és a Spar büféjében sikerült is kávézni.Megérte mert a kiszolgáló kis csajszi egy valóságos kis angyalka volt.Nem volt a legszebb,nem az a plázacica minőség,de mégis tök arika volt.Ezt a típust sokkal jobban kedveljük mint a maguktól elszálló ki ha én nem nőket.Szóval így jól telt a kávézás,sokat mosolygott ránk a csajszi meg amikor váltottunk vele pár szót,egyszerűen jópofa volt.

Úgy érzem soha nem leszek Fradi drukker...

Elindultunk ezt követően a Népliget felé.útközben érintettük a Fradi stadionját a Grupama Arénát.Ha már ott mentünk el megnéztük.Persze csak kivülről,mert ide bejutni egyszerű földi halandó számára nem lehet.A Puskás Aréna után ez az ország No.1 stadionja.Megmondom az őszintét a tetszésemet annyira nem nyerte el...Szerintem például a Fehérvári az szebb stadion,na meg a mienk odahaza,valahogy sokkal emberbarátibb...Na mindegy ezt is láttuk.Bár Gergővel mi még 2015-ben is szemügyre vettük.Bent még soha nem voltam és valószínű csak akkor leszek ha a mi csapatunk valaha is játszik itt.Tényleg amúgy lehetett volna itt is a mérkőzés,hiszen a Fradi II.-vel készültünk játszani,de úgy látszik itt a Fradi II.az mostohagyerek.Na mindegy,most is megállapítottam,hogy soha nem leszek Fradi drukker.

Csodás ősz a Népligetben

Innen az aluljárón át mentünk át a Népligetbe.Az aluljárói állapotokat inkább hagyjuk....katasztrófális...A Népligetbe érve elsőnek a planetárium tűnt fel.Oda mentünk Zolikával.A ligetben amúgy az ősz a legszebbik arcát mutatta,még úgy is,hogy nem volt éppen napos idő.A planetárium is katasztrófális állapotban volt...Vajon üzemelhet-e még?Azért nem semmi,hogy ebben a szutyok országban minden így tönkremegy...Letudva a jobb sorsra érdemes épületet elkezdtünk sétálgatni a Népligetben.Annyira belemerültünk a beszélgetésbe a fotózásokba,hogy egy ponton már halvány lila fogalmunk sem volt róla hol vagyunk.Pedig hát...voltunk már itt,máskor is mentünk már át a ligeten a focipályához...és mégis,valahogy teljesen elkeveredtünk.

A liget szép fája

Mivel még volt idő a meccsig,Zoli javasolta csavarogjunk még a ligetben azt majd kilyukadunk valahol.Csavarogtunk,de nem lyukadtunk ki sehol,mintha visszatértünk volna oda,ahol már voltunk egyszer,de lehet már kétszer is.Keveregtünk mint gólyafos a levegőben.Kezdett közeledni a meccs kezdési időpontja,mondtam Zolikának valahogy keressük meg azt a Fradi központot lassan.Mentünk arra amerre érzésem szerint menni kellett,de továbbra is vakon tapogatoztunk csak.Közben lassan kezdett kisütni a nap is.Nem estünk pánikba,elővettem a telefonos segítséget és a megfelelő alkalmazással végül elértük a focipályát.De jót keveregtünk az tény!

Lehet már voltunk itt?

Rengeteg repülő elhúzott felettünk amelyek a közeli repülőtérről szálltak fel.A focipályához érve a mieink már melegítettek,a kapusunk és a csapatkapitányunk most is köszönt amikor meglátott minket.Aztán elkeződött a meccs.Hát mit mondjak.Elég sok idegenbeli mérkőzésen jártam már,az idén is,meg a múltban is.Sehol sem voltak olyan tirpákok a hazai nézők és rendezők mint itt...Voltak még vendégszurkolók rajtunk kivül is és ment a szócsata a két tábor között és a rendezők is belénkálltak,mondva,hogy nem a vendégszektorba mentünk..Azt sem tudtuk melyik az és senki nem igazított útba...Szóval nem voltak valami barátságosak a körülmények..A meccs elkezdődött és a Fradi egy ajándék tizenegyessel megszerezte a vezetést.

Aztán a nap is kisütött

Kezdődik a meccs

A mieink nem adták fel,nem sokkal ezután sikerült egyenlíteni,majd pár perc után egy szépségdíjas szabadrúgás góllal már mi vezettünk 2-1-re! Úgy tűnt meglesz ez a meccs is.Főleg,hogy az első félidő utolsó percében kaptunk mi is egy tizenegyest,amit aztán...kihagytunk.A második félidőben összeszedte magát a Fradi II. és előbb szabadrúgásból egyenlített,majd egy újabb tizenegyesből már ők vezetettek 3-2-re.Kapaszkodhatunk az egyenlítésért,de egy rossz kapuscsere megpecsételte a sorsunkat.A végén találtak még egy újabb gólt a hazaiak így aztán nyertek 4-2-re.Ez volt a második vereségünk a bajnokságban.Mondjuk úgy belefért.

Félidőben még vezettünk...

Meccs után úgy döntöttünk,hogy visszamegyünk a Lurdy házba ebédelni egyet,meg megnézzük mégegyszer a kiscsajszit a Spar büfénél.Érdekes,hogy vissza irányban már nem tévedtünk el a Népligetben,aztán nem sokára elértük a Lurdy házat.Nagyon ízletes finom kaját tudtunk ebédelni,majd lementünk a büféhez.Kiscsaj ott volt,láthatóan meglepődött,hogy ott vagyunk,de azért örült nekünk.Ennek a napnak ő volt a fénypontja.Mindenezek végeztével visszamentünk a ferencvárosi pályaudvarra,amely mellett ott volt még egy valami érdekes gulág emlékmű.Ezt még megnéztük.

Érdekes emlékmű..

Hm..

Eztután megvártuk a vonatunkat,az jött rendesen és különösebb probléma nélkül rendben hazaértünk,valamikor öt körül.Ennyi volt ez a nap,amelyen most sajnos kikaptunk,de érdekes volt,hogy eltévedtem ott ahol már vagy ötödszörre jártam.A nap fénypontja pedig a kedves kis jópofa büféslány volt.Már ezért megérte.

Fényjáték a ferencvárosi pályaudvar felett

Pörög az élet - a kilencedik születésnap

 Nincs már olyan amit nem írtam meg ezzel kapcsolatosan,így ha ismétlem magam,hát így járt a kedves olvasó.Meg aztán lehet el sem olvasta az előző évek születésnapi bejegyzéseit.Mert ugyanis születésnap van.Nem az enyém,nem másé.Hanem a blogé!Kilenc éve 2016 november 13-án indult útjára a történet.Pontosabban maga a történet már évtizedekkel korábban útnak indult,de a hely ahová mindez dokumentálva lett,annak pont kilenc éve.

Kilenc éve üzöm...

A blog azért lett létrehozva,hogy a sok-sok élmény amit átéltünk dokumentálva legyen.

Legyen egy hely ahol újra életre kelnek az élmények,a kalandok.Ez részben sikerült is,hiszen ezt a feladatát a blog a mai napig ellátja.Igen ám,de az élet közbeszólt.Gergőt elvesztettük és az addigi vidám  hangulatú blogocska egycsapásra temetői hangulatra váltott.Rettenetesen nehéz volt visszajönni,mind a túrázásokba,mind a blogírásba.De aztán alakult a dolog.Noha volt egy bizonyos arculatváltozás és a sok szép élmény megosztozodott a Gergőre való emlékezéssel.Így müxik ez a mai napig.Jól elfér egymás mellett a sok élmény és Gergő,a két dolog meg sokszor keresztezi is egymást.

Egyszer majd újra együtt álmodunk!

Sokszor kerültem padlóra vagy a szőnyeg szélére az elmúlt kilenc évben.Voltak nagyon nagy mélypontok,de mindig kijöttem a gödörből.Az idei év sem alakult máshogy.Csak most más jellegű problémák jöttek elő mint eddig.Idén a blog történetében először,most volt igazán baj az egészségemmel.Erre gyakorlatilag rá is ment a nyár,de ebből is kijöttem valamennyire.Megint más kérdés,hogy most kicsit úgy tűnik mintha esnék vissza.Közeledik legalább az az idő amikor újra együtt lehetünk majd Gergővel..

Mi voltunk a legnagyobbak!

Talán ez az egészségügyi probléma az oka annak is,hogy akad olyan időszak amikor totál nincs már kedvem ide írogatni.A munka,a kutya,Móni ápolása,az,hogy bedolgozom segítségképpen egy másik helyre is,egyre jobban kimerit.Sokszor jön rám olyan fáradtság amelyet korábban nem tapasztaltam.És bizony vannak olyan helyzetek amikor túrázni sincs kedvem és volt már,hogy túra maradt el azért mert nem volt kedvem hozzá...ezt azért korábban nehéz lett volna rólam elképzelni.

Mindegy most sem adom fel! Amíg jártányi erőm marad addig folytatom.A blog is folytatódik ha nem is mindig olyan intezitással mint korábban.Az élmények továbbra is dokumentálva lesznek,miként Gergő emlékei is.Valamint sajnos egyre több haver és kedves ismerös megy el,így sokszor róluk is történik megemlékezés ebben a blogban.

Kilenc éve haladunt tehát rendületlenül.

Megyünk tovább!

Soha nem adjuk fel!

Léna avagy az ember teljes elkorcsosulása

 Tavaly télen karácsony előtt jártunk első alkalommal a Shíva menedékében az árva kutyák karácsonyán.Az ország leghíresebb kutyamenhelyéről akkor pozítiv tapasztalatokkal távoztunk.Sok-sok kutyát a szívünkbe zártunk,köztük a nagydarab Lénát is,aki alighanem az egész menhely legjámborabb,legszelídebb kutyája volt.Követtük az menhely oldalát a közösségi oldalakon,itt tudtuk meg,hogy nem minden olyan kerek mint amilyen első látásnak tűnt.A kuytasegélyszolgálat vezetője valami állandó harcban áll bizonyos ahogy ő nevezi huhógokkal.Hogy ők pontosabban ki vagy kik,a mai napig nem tudom igazán.Az olvasottakból arra következtettem,hogy csupán irigyek a Shíva menhely sikereire,támogatottságára stb.,ezért aztán rendszeresen keresztbe is tesznek neki.Rengetegszer ráküldték már a hatóságokat,gyakorlatilag mindenhol feljelenteték őket,de a menedékhely a segélyszolgálat érdekes módon mindenhol mindennek megfelelt,nem tudtak sehol sem hibát találni ezek az irigységtől teljesen eszüket vesztett huhógok...

Az első találkozás Lénával

Léna nagy maci volt akit egy éves kora körül únt meg a gazdája és akkor került a menhelyre a gyönyörű állat...Ott jártunkkor a nagy kutya egy kisebb hozzá méltatlan kenelben élt.Ennél azért nagyobban is eltudtunk volna szegénynek képzelni.Ettől függetlenül jól volt tartva és amikor csak lehetett kivitték sétálni.A karácsonyi bulin még nem mertünk kivinni egy kutyát sem sétáltatni,pedig az megvolt engedve.Tavasszal viszont Girnyú születésnapi buliján már kivittünk hármat,de Léna nem volt köztük.A nyári buli kritikán aluli volt ekkor esély sem volt kutyát sétáltatni.Zolival megfogadtuk,hogy az idei karácsonyi bulin majd kivisszük Lénát aki amúgy Zolika kedvence volt.

Megvolt a kontakt köztünk!

A menhely közösségi oldala javarészt a legsérültebb 15-20 kutyát mutatja mind a mai napig rendszeresen,a többi 150-180 kutyáról alig-alig szivárog ki valami..Így aztán nem sűrűn láttuk Lénát aki amúgy egészséges volt.Sebaj.vártuk a karácsonyt amikor majd kivisszük Lénát egy jó nagy sétára.Ám a karácsony helyett valami teljesen más jött,egy meghökkentően borzalmas hír....Lénát megölték! Lénát megölték a saját keneljében a menhelyen! Hát ez meg,hogy lehet,ez hogyan fordulhatott elő? Teljes sokkba kerültünk a hír szabályosan megbénított minket...

Zolinak a kedvence volt Léna

A huhógok többször is fenyegették a menhelyet,annak vezetőjét.Olyan fenyegetés is érkezett,hogy kutyát fognak megölni... Ennek ellenére a menhely vezetősége is súlyos hibát vétett,amikor egy rozoga megrongálódott kerítést nem javítottak ki,legalábbis nem időben.Ezen jött be az állítólagos elkövető vagy elkövetők,akik Léna eledelébe kevertek bele valami méreg anyagot amitől a kutya elpusztult...A feljelentés megtörtént és valószínű a kerítést is kijavítják és a megfelelő kamera és riasztórendszerrel látják majd el,de ez már nem hozza vissza Lénát...A nagy maci elment...

Megölték Lénát!

Hát többször is volt már szó ebben a blogban az emberi aljasságról,de ez már túl megy minden határon...Vajon meddig tud még süllyedni ez az embernek nevezett féreg faj?Miért nem pusztitja már el saját magát ez a moslék undorító faj,miért nem tűnik el már végleg erről a gyönyörű bolygóról amit sikerült immár teljesen tönkre tennie...

Te büdós moslék fejű szarházi aki ezt tetted.Ugye tudod,hogy abból büdös mocskos kurva anyádból nagyobb fasz jött ki mint ami belement?Remélem és megátkozlak,hogy a pokol legmélyebb bugyraiban rohadj meg kibírhatatlan kínok közepette.A karmában én már nem hiszek,sem ebben a végtelenül gonosz istenben sem.Ha rajtam múlna vagy múlik akkor te halott ember vagy innentől kezdve.De ezek a mocskos törvények is téged védenek.De megfogsz fizetni ezért a tettedért,soha egyetlen kétséged se legyen felőle!Meg fogsz fizetni! Vágod?

Mocskosul szégyellem,hogy ennek a fajnak vagyok én is tagja,ennek a végtelenül elkorcsosult aljadék fajnak aki nem érdemel mást csak pusztulást!

Nem tudok mit mondani,szégyen,elkeseredés,szomorúság,düh... 

A Dzsenga halála

 Ahogy azt augusztusi bejegyzésemben jeleztem (lásd:  ezen a helyen ),szomorú sorsra jutott az általunk is kedvelt és szép emlékeket őrző Dévényi Antal kilátó a Pilisben. Sajnos a lebomtás október végén megtörtént,így a "Dzsenga" kilátó éppen,hogy megélte a tízedik életévét..

Isten veled Dzsenga!

Nyáron lezárták majd nemrég elbontották a dzsenga alakú Dévényi Antal-kilátót. Számunkra szép élmények helyszíne volt. Szomorúak vagyunk, nem értjük.

Már átadáskor felhívták a figyelmet, hogy a Dévényi Antal-kilátó annyira új, hogy a felhasznált vörösfenyő gerendákból sok helyen még szivárog a gyanta, ezért nem ártott figyelni ruházatunkra a kezdeti időszakban.

A Dévényi Antal-kilátó tervezése és kivitelezése, műszaki ellenőrzése, a hozzá kapcsolódó tereprendezés, pihenőhely-kialakítás és útkarbantartás közel 40 millió forintos nettó összköltségvetésből valósult meg, amit a Pilisi Parkerdő Zrt. részben saját, részben pályázati forrásból finanszírozott.

A bontás

A kilátó 2015-ben építült, és az elmúlt tíz évben a környék egyik ikonikus kirándulóhelyévé vált. A köznyelvben „Jenga-toronyként” is emlegetett kilátót nemcsak a helyiek szerették: évente mintegy 30 ezer látogató érkezett ide.

Az elmúlt években azonban az építmény állapota gyors romlásnak indult. A tömör, ragasztott faanyagú faszerkezetet több gombafaj egyidejű támadása érte, amely ellen a hagyományos faanyagvédelmi módszerek nem bizonyultak hatékonynak. A kilátó dőlni kezdett, a faanyag korhadása pedig olyan mértékűvé vált, hogy a Parkerdő nyár elején biztonsági okokból lezárta a kilátót és faanyagvédelmi szakvéleményt készíttetett. 

A szakértői vizsgálat egyértelmű következtetése szerint „a károk olyan súlyosak, hogy javításuk műszakilag és gazdaságilag nem lehetséges, ezért az építményt mielőbb le kell bontani

Már csak emlék a Dzsenga kilátó...

Ahogy korábban is írtam a kilátóban ugyan mindössze egyetlenegy alkalommal jártunk,mégpedig Gergővel egy évvel a felavatása  után és napra pontosan kilenc évvel a lebontása előtt.Így is maradandó élményt adott.Már Gergővel is terveztük,hogy visszatérünk majd és Zolikával is szóba került egy itteni túra terve. Ennek így a kilátó nélkül már nem sok értelmét látom...Azt jelenleg nem tudni,hogy épül-e ide még valaha is egy kilátó.Remélhetőleg igen...

Béke poraira...

Dzsenga 2015-2025

Manófalva...

 Talán már mindenki hallotta mi történt a Budakalászon megépített apró kis csodával amit Manófalvának kereszteltek el.A kedves kis építményt barbárok szétbarmolták és tönkretteték.Az elképesztő dolog úgy érzem hű tükörképe a jelenlegi Magyarországnak.A véleményem erről teljes mértékbe egyezik Agárdi Zsóka írónő véleményével,ezért bemásolom ide amit ő írt erről az egészről,mert én úgy sem tudok ilyen értelmezhetően fogalmazni.

Manófalva

Nem tudok elmenni Manófalva mellett szó nélkül.

Ugyan én élőben nem láttam az alkotást, de amikor először találkoztam vele az interneten, annyira megmosolyogtatott a látványa, és annyira kedvesnek találtam, alig hittem el, hogy van még olyan ember, akiből ilyen szépség tud kijönni a kreativitás által.

Örültem neki és tetszett.

Szerintem ezzel sokan voltak még így, akik a Duna partján megcsodálhatták.

És mi történik? Valaki szétveri. Iszonyat pusztítást végezve. Kánya Tamásnak, az alkotónak pedig az első reakciója az volt, hogy ő bizony nem építi újjá soha többé.

És tudjátok mit? Megértem. Én is ezt reagálnám. Mert amikor valaki ilyet tesz, az ember reményvesztett lesz. Nem éri meg, hiszen nincs megbecsülve.

Még ilyen elkeseredett, megtört, elbutult népet, mint a magyar, még nem láttam.

Ezért a mondatomért sokan fognak megkövezni, de nem érdekel.

A magyar ember olyan megkeseredett, hogy mindennek, ami jó, nekimegy és szétszed az interneten, és mostmár látszik, hogy a valóságban is.

Ha valaki pozitív, rittig oda kell írnia valami negatív dolgot, nehogy az illető bárminek is tudjon örülni az életben.

Ha sikere van valakinek, akkor az biztos nem az ő érdeme, és egyébként is, mi az, hogy ő sikeres.

Ha boldog valaki, akkor ne legyen boldog, mert ha a kommentelőnek nehéz, akkor neked is legyen az.

Az alkotó,nem tervezi újjáépíteni

Most komolyan, ki a fenének fájt egy ilyen alkotás az erdőben? Ki a franc gondol egyet, és dúlja szét valakinek a művét, ami ilyen szép, ennyire senkinek sem ártó, ennyi időbe és energiába került, amivel az alkotó magának és másoknak is örömet okozott?

Mi lehet az emberek lelkében jelenleg?

Mert én sötétséget látok, és csak ritkán pislákol a fény.

Ebben az országban nagyon, de valahogy az egész világon is.

Néha azon gondolkodok, hogy felhagyok az írással, mert ahogy egyre nő az oldal olvasottsága, azzal együtt egyre több olyan komment is érkezik, amit egyszerűen nem tudok hova tenni.

És nem azzal van a baj, ha valaki nem ért egyet a gondolataimmal, hanem hogy anélkül, hogy értelmezné, odahány valamit a kommentszekcióba, aztán még másokat is elkezd pocskondiázni, trágár, oda nem illő módon. Az intelligencia hiánya, a tájékozatlanság szüli ezeket a kanapéhuszárok által írt sorokat.

És ezek az emberek szavazhatnak...

Aztán mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy van tiltás gomb, az utóbbi időben nagyon sok embert kitiltottam az oldalról, mert semmi keresnivalója itt olyan embernek, aki nem tudja kulturáltan megfogalmazni az egyet nem értését.

Rombolás

Manófalva esetében is azt érzem, hogy a magyaroknak nem jó semmi.

A magyarok jó nagy része imád mártír lenni és mártír maradni. Ellenáll a fejlődésnek, ellenáll a változásnak, ellenáll a bármilyen nemű lelki vagy kognitív felemelkedésnek, és a elfelejtette értékelni azt, ami jó.

A magyaroknak meg kell változtatni a felfogását, a rezgését, mert teljesen be vannak fordulva, és ne adjuk ezt tovább szerintem a jövőnek.

A magyaroknak meg kell tanulniuk hálásnak lenni, és egymást újra értékelni, meg kell tanulniuk magukat és az élet szépségeit szeretni, és másoknak is adni, nem pedig elvenni.

Tamás, ha véletlenül elolvasod ezt a posztot, tudd, hogy szerintem nagyon sokan értékelték a művedet, közelről vagy távolról.

A lelked egy darabját alkottad meg, és ez mindig is egy csodaszép dolog volt, és az is lesz az arra alkalmas szemeknek, és ha most szét is rombolta valaki, az is csak azt mutatja, hogy mindig lesz sötétség, ami ellen érdemes harcolni ebben a világban.

/Agárdy Zsóka/

Nincs mit hozzáfúznöm,minden benne van....

A varázs nem múlt el...

November három és ha november három,akkor az utolsó túra évfordulója van ma.Hét éve 2018 november 3-án volt az utolsó közös túránk Gergővel.Nincs már olyan amit ne írtam volna meg erről,ha érdekel nézz vissza az elmúlt évek november harmadikai bejegyzéseihez.Túránk a magyar Rém-szakadéknak nevezett Salabasina-árokba vitt.Paráztunk is tőle,de felesleges volt,mert a magyar Rém-szakadék adta túrázásilag életünk legnagyobb élményét.Világosan él ma is bennem annak a túrának,annak a napnak minden perce,minden métere...

A varázs nem múlt el.Ma is itt van a szívemben.Talán ez volt az élet legjobb napja...

 

Most csak pár kép mesélt,de már elmeséltem mindent.Nézd vissza,ha érdekel.

Amikor emlékszel rám

Amikor emlékszel rám, az azt jelenti, hogy magaddal vittél valamit abból, aki vagyok, hogy hagytam egy nyomot abból, aki én vagyok, azon, aki te vagy. Azt jelenti, hogy vissza tudsz idézni az emlékezetedbe, még akkor is, ha végtelen évek és mérföldek választanak el minket. Azt jelenti, hogy ha újra találkozunk, meg fogsz ismerni. Azt jelenti, hogy még halálom után is látni fogod az arcom, hallani a hangom, és beszélhetsz hozzám a szívedben.

Amíg emlékszel rám, soha nem veszek el teljesen. 

Gergő sírján a mécsesek és a virágok

Mindenszentek,halottak napjai vannak és hát bőven van kikre emlékeznem ezekben az órákban (is).Sőt az igazság az,hogy minden vérszerinti hozzátartozómat elvesztettem már,így ezek a napok odabasznak a lelkemnek rendesen...De nem tehetem meg,hogy szó vagy bejegyzés nélkül megyek el ez mellett.Ma rátok emlékezem és egyre közeledik az idő,hogy újra veletek lehetek majd...

Ami valóban a tiéd, az visszatér

 Egy jó kis írást találtam egyik kedves barátom oldalán.Csak azért osztom meg itt mert tetszik és maradjon kis nyoma ennek is.Amúgy úgy érzem mindez rám nem érvényes.Bármennyire is szeretném úgy érzem nincs ilyen személy az életemben mint akiről ez az írás szól,az ilyenfajta csoda messzire elkerül...

A szerelem, amit a lelked egyszer felismert, nem felejt el téged

Vannak szerelmek, amelyek nem múlnak el akkor sem, ha csend lesz a helyükön....

Kapcsolatok, amelyek olyan mély nyomot hagynak bennünk, mintha valaki a szívünkhöz írt volna egy nevet, amit az idő sem tud lemosni. És amikor ilyen érzéssel találkozunk, nem véletlen.

Lehet, hogy most épp távol vagytok egymástól. Lehet, hogy a külvilág szerint már tovább kellett volna lépned. De a szíved mégis őrzi azt az embert. Nem a megszokás miatt, nem a ragaszkodás miatt, hanem valami mélyebb, kimondhatatlan, lelki emlékezés miatt...

Az „igazi” nem mindig marad veled az első pillanattól kezdve....!

Néha el kell engednünk azt, akit a legjobban szeretünk, mert az idő, a körülmények, vagy a belső sebek még nem engedik, hogy együtt növekedjetek. De ami igaz, az nem múlik el, csak várakozik.

Érik.

Formálódik.

És újra utat keres hozzád.

Mert a lélektársak, akár egy előző életből, akár ebből, mindig megtalálják egymást újra. Nincs az a távolság, nincs az az idő, ami végleg elválasztaná őket, ha mindketten készen állnak a valódi kapcsolódásra!

Nem kell üldöznöd.

Nem kell görcsösen kapaszkodnod a múltba.

Csak engedd, hogy az energia, amit valaha megéltetek, tegye a dolgát.

Mert a szeretet intelligens.

Tudja, hova kell visszatalálnia.

Tudja, mikor kell újra megszólalnia bennetek.

És lehet, hogy nem pont úgy tér vissza, ahogyan te most elképzeled.....

Lehet, hogy új alakban, új történetként, de ugyanazzal a lélekkel. És akkor minden összeáll majd. Akkor már nem lesz kétség, csak csendes felismerés: „most már készen vagyunk egymásra.”

Addig pedig ne várakozz üresen.

Töltsd meg az időt önmagaddal.

Gyógyulj, lélegezz, építs.

Mert az igazi szerelem nem veszteséggel jön vissza, hanem teljességgel.

És csak akkor tud veled maradni, ha te már egész vagy nélküle is.

Ami valóban a tiéd, az visszatér. Aki valóban hozzád tartozik, az megtalálja az utat hozzád. És amikor eljön az idő, nem kell kérdezned.

Érezni fogod.

Visszatérés az Apátkúti-völgybe

 Tavaly decemberben jártunk Zolikával az Apátkúti-völgybe.Nem gondoltuk,hogy egy éven belül visszatérünk ide.Újdonsült barátainknak Laci,Niki,Marcsi és a többieknek kínáltunk fel egy új túralehetőséget,azt követően,hogy idén a Cuha-szurdokban már tettünk egy pazar túrát velük.Ők benne voltak,annyit kértek ne legyen nehéz túra.Így két lehetőséget kínáltam fel nekik a Visegrádi-hegységben,vagy a Spartacus ösvényt,vagy az Apátkúti-völgyet.Ők az utóbbit választották.Így a négynapos ünnep szombatján 12-en vágtunk neki a bulinak amely most is nagyszerűen sikerült a majdnem tökéletes őszi időben.Engedelmetekkel ezt most nem ragozom túl,mert nem igazán van időm és kedvem most írogatni,helyettem beszéljenek a képek és a képes videó a végén.

Jó kis csapat gyűlt össze,szemben a fehér pólós Marcsi,jobbra a szöszi Niki

Én is megvagyok!

Túrázunk...

Alakul az őszi völgy

Uzsiszünet

Ilyenkor a legszebb a természet!

Az év ezen szakaszát kedvelem a legjobban

Volt patakátkelés bőven...

Zolika rendületlenül fotóz

A hídnál,nincs is omlásveszély!

Felülmúlhatatlan szépségű az Apátkúti-völgy is!

Csodás őszi utakon...

Legszívesebben maradnék!

A csapat,Zolika a kamera mögött

Zolikával és Lacival