2026. január 1., csütörtök

Idei tervek,álmok,remények

 Hát akkor itt is egy újabb év az élet,a túrázásaink és a blog történetében.Úgy érzem nagyon gazdag már így is az élményskála amit ez a blog felvonultat,hogy ez tovább tud-e gyarapodni ahogy mindig,most is sokmindentől függ.Természetesen megvannak az elképzelések a 2026-os esztendőre,de figyelembe kell immár azt is venni,hogy öregszem.Egyre inkább jönnek elő a bajok,nem tudni még,hogy mennyit enged a jóisten,mennyi van még a sorsutamba.Amíg képes leszek addig mindenesetre megyek.Az előző évben csökkenő számot mutattak maga a túráink,hiszen a húsz megtett túra az utóbbi tíz év legkevesebbje volt.Most azt szeretném,hogy legalább ez a húsz idén is meglegyen.Meglássuk.Nézzük át mit szeretnék,szeretnénk.

Markazi várrom

Mindenek előtt,lehetőség szerint januárban,esetleg februárban pótolhatnánk néhány évek óta húzodó könnyed túrát.Három ilyen van.A kunszentmiklósi kis kilátóhoz vezető túra lenne az egyik,amire most mentünk volna,mert úgy nézett ki fagyos és járható a talaj a környéken és így megközelíthető a máskor elérhetetlennek tűnő kilátó.Ám éppen most újév éjszakáján alaposan behavazott az ország ezen része legalábbis,így továbbra is függ ez a túra.A másik ilyen túrácska lenne Pesten a Naplás tóhoz vezető túra,itt lényegében mindegy milyen idő van,talán annyi,hogy köd ne legyen.A harmadik pedig a pokoli stadionhoz vezető túra a Szentendrei-szigeten.Ide nem árt némi jó idő.Csoda lenne ha ez a három könnyed túra összejönne a következő hetekben,de hátha....

Szakadás-árok

Idén főleg a több vártúrákra és három hegységre fókuszálnánk leginkább.Bőven vannak elmaradt vártúráink is.Szeretnénk eljutni a hollóköi és a szigetvári,valamint a visegrádi várba is.Aztán elmennék a markazi várromhoz is a Mátrába és a Máré várához a Mecsekbe..Főleg a Mecsekre a Mátrára és a Visegrádi-hegységre terveznénk idén túrákat,mert talán ez a három hegység tetszik nekünk leginkább.A három hegységbe legalább két túrát terveznénk hegységenkét,de lehetőség szerint akár többet is.A Mátrában a markazi várrom mellett a Szakadás-árokba eljutás az egyik nagy álmom.A Mecsekbe visszatérnénk a Zengőre,valamint a Máré várhoz is a Sín-gödörrel kombinálva.A Visegrádi-hegységben a Fellegvár lenne a cél,de a Nagy Villámi kilátóval egybekötve.Valamint a Rám-szakadékhoz térnénk vissza.

Rám-szakadék

Az alsótoldi kéz kilátós túrával kombinálnánk a hollókői vár meglátogatását a Cserhátban.Régóta halasztódik már ez a túra is,ideje lenne ha összejönne.Továbbá szeretnék eljutni a Morgó-gödörbe is Nemti mellé,ez pontosan nem tudom melyik hegységhez tartózik,Mátra,Cserhát vagy a Heves-Borsodi dombság-e,ha megyünk addigra kiderítem.Aztán idén végre talán sikerül befejezni a bakatoni kéket amely nem a szívem csücske valamiért.Elméletileg két szakasz van hátra.Folytatnánk kánikulai időkben a balatoni kört Zamárditól.Ezek lennének a fő tervek,álmok.Meglátjuk miben segít a sors,hogy összejöjjön.

Az alsótoldi kéz kilátó

A felsoroltakon kivül idén is összejöhetnek váratlan úgymondd be nem tervezett túrák.Zolika előjöhet valami jó ötlettel,ahogy Laci barátomék a díszes társasággal is javasolhatnak valami jót.Esetleg őket rá venni,hogy tartsanak velünk egyik betervezett túrára.Mindig jöhet valami váratlan.A meccstúrák tavasszal is arathatnak,az ősz meg sokmindentől függ e téren,de ott sem elképzelhetetlen.Alkalom adtán ,ha éppen nincs más elővehetek vagy felelevenithetek valami régi jó túrát,helyeket ahova szívesen visszatérnék,ahol Gergővel is jártam.Továbbá Móninak bevan ígérve a szívárványhíd Dorogon,mert azt látni szeretné,ja és hát kihagytam még a Plisből ha sikerül akkor a Strázsa -hegyi kilátó elérést Esztergomnál.Bár ez lehet még a Visegrádi-hegység.Ha megyünk addigra pontosan kiderítem.Visszatérve Mónira,vele még valószínűleg vissza kell térni majd a Shíva menedékébe is Ercsibe,mert nagy rajongójuk.

Morgó-gödör

Várhatóan idén is Zolikával trappolom a kilométereket.Befigyelhet Laci és csapata ha sikerül velük egyeztetni egy-egy túra erejéig.Manóékkal már nem szívesen megyünk,semmi bajunk velük,egyszerűen az ő tempojuk nekünk,főleg nekem már sok.Vikiékre nem számítunk már,ők lemondtak róluk és ezzel együtt rengeteg szép élményről is ki tudja miért.Judit aki még szokott velünk jönni olykor,de ő meg kint él jelenleg külföldön,ha esetleg hazaesik akkor talán befigyelhet egy túra,de ez nem valószínű.Pisti volt még velünk,de ő meg teljesen megbízhatatlan,vele én nem számolok,természetesen ha úgy akarja és jönne nyitva van előtte a lehetőség.Aztán még akárkit is fújhat mellénk a szél.

Zengő

Még annyi,hogy februrárban valósznűleg idén is megyünk a Dunán innen Dunán túl teljesítménytúrára.A meccstúrákat pedig úgy mint tavaly,lehetőség szerint idén is ahol lehet megpróbáljuk párosítani egy-egy hagyományos túrával.Sok dolog hátráltathat idén is.Főleg az egészségi állapot,az anyagiak,az időjárás és ki tudja,hogy alakul az ország sorsa a választások környékén mert ez sem ígér túl sok jót.Meglátjuk.Akkor indul a 26-os évad,hogy melyik lesz az első túra még nem tudom,valószínű a fent említett három lájtosabb közül valamelyik.

Szigetvár

2025. december 31., szerda

A kontrasztok éve - Évi összefoglaló

 Öregszünk és egyre inkább hamarabb itt van az év utolsó napja mint gondolnánk.Jöhet az immár szokásos év végi összefoglaló.Talán az első olyan év van mögöttünk,amikor túrázásainkat nem hátráltatták anyagi problémák.Ugyanakkor viszont felütötte a fejét az egészségügyi probléma és bizony volt olyan szakasza az évnek amikor ez miatt nem indultunk új túrákra.Nem büszkélkedhetünk azzal sem,hogy minden eddiginél kevesebb,számszerint húsz túra jött össze,annak ellenére,hogy anyagi problémáink végre nem voltak.Viszont minden eddiginél több meccstúránk volt.Több volt mint Gergő elvesztése óta a tavalyi év végéig.Volt két hónap is amikor nem tudtunk útnak indulni (január,július),de sok új helyre is eljutottunk,sok terv össze is jött.Az év tehát meglehetősen kontrasztos benyomást mutat,jöttek-mentek az ellentétek,de mindent egybevetve,ez nem volt egy rossz év!

A gánti bauxitbánya

Érdekes volt az is,hogy voltak olyan szakaszi az évnek amikor semmi kedvem nem volt neki indulni.Nem volt semmi baj,mégsem akaródzott menni.Máskor meg mentem volna mint a fene,de ez meg inkább a meccstúrákra volt jellemző.Bár már januárra is megvoltak a terveink,de a kedv nem párosult hozzá.Januárba így sehova nem mentünk.Annál jobban sikerült a február!Hiszen négy túra is meg egy siófoki kiruccanás is megvalósult és ezek közül,három olyan túra akadt amelyek szerepeltek a terveinkbe és komolyan meg akartuk valósítani.Gánttal kezdtünk,a híres bauxitbányával amihez egy ide vezető túra is párosult.Ezt követően pedig sikerült végre eljutni a Szent György-hegyi bazaltorgonákhoz is.Majd a tavaly megálmodott elhagyatott síugrósánchoz is összejött egy remek túra.Jégcsapokat akartunk megnézni közben Siófokon,de melegebb idő fogadott mint azt vártuk.Még a szokásos Dunán innen,Dunán túl túra valósult meg februárban.Ritka szuper hónap volt!

A Szent György-hegyi orgonánál

Az elfeledett síugrósáncon

A tavasz egy szintén régóta megálmodott és a levegőben logó mecseki remek túrával kezdődőtt.A Zsidó-poklot fedeztük fel a Nyárádi kunyhó közelében.Nagyon jó időnk volt és remek volt ez a túra.Márciusban indultak be és kezdtek el aratni a meccstúrák is.Egyre jobban kezdett szerepelni a csapatunk és egyre inkább szerethető csapattá is érett,így úgy döntöttünk elmegyünk egy idegenbeli mérkőzésre a közeli Mezőfalvára.Annyira jól sikerült,hogy innentől kezdve eljárkáltunk folyamatosan idegenbeli meccsekre is.Márciusban még Székesfehérvárra tudtunk elmenni meccsezni.

A Zsidó-pokolban

A Mol Aréna Fehérváron,a mellette lévő kilátóból fotózva

Még márciusban folytatódott a balatoni kéktúránk is az ötödik szakasszal,amikor is Balatonfüredtől mentünk a Zádorvárig.Kellemes túra volt,kellemes időben némi etévedésekkel.Tombolt közben a fociláz,minden hazai meccsen ott voltunk.A meccs előtti kocsmai találkozások a haverokkal rituálévá nőtte ki magát.Jöttek-mentek a győzelmek,a ragadók,idegenben meg elmentünk Csórra és Adonyba is.A csóri meccstúrát pedig egy túrával kombináltuk,a meccs előtt a csóri horgokat jártuk végig.Remek nap volt!

A Zádorvárnál Zolikával,amelyet a balatoni kéken érintettünk

Csór felett

Soha nem látott népes csapattal tértünk vissza a Cuga-szurdokba áprilisban.Egy munkahelyi haver és díszes társasága csatlakozott hozzánk,pontosabban ők kértek meg,hogy Zolikával találjunk ki valami jó túrát számukra és menjünk el és vezessük is őket az útvonalon.Így tértünk vissza a szurdokba és a Cseszneki várhoz.Jó buli volt ez is.Még tavasszal visszatértünk a kutyamenhelyre is Shíva menedékébe,egy szüinapi bulira,ez is jó volt.Májusban Mónit vittem el egy kirándulás gyanánt Vácra és ugye megfogadtam,hogy visszatérek ide,hiszen pont tíz éve itt kezdődött a terv szerinti túrák kialakulása Gergővel.Ez most nem sült el annyira jól.A beteg Mónival jó három órát tudtam csak sétálgatni a városba aztán teljesen kimerült.

Kis csapattal a Cuha-szurdokban

Májusban folytatódtak a meccstúrák is,Bodajkon és Martonvásáron.Ugye ilyenkor nem csak a meccseket nézzük meg,hanem az adott településen is körülnézünk.Mindkét Fejér megyei település nagyon szép volt.A bodajki buli nagyon jól sült,hiszen teljesen emberközeli helyzetbe kerültünk a csapattal és rengeteget nevettünk a viccesnek tűnő meccsen amelyen tizenegy nullra nyertünk!A túrák is jól alakultak,először jutottunk el a Sokorói-dombságba ahol Pannonhalma volt a cél.Odaérve a kilátóba felmentünk,de az apátságra nem jutott idő,így ez folytatásra vár majd...Ezen túrán jutottam vissza Győrbe is,arra a helyre aholt talán legboldogabb voltam az életembe valaha is,egyszer nagyon régen.Jó volt és meginditó visszatérni harminc év múltán..-

Visszatérés Győrbe harminc év múltán....

Pannonhalmán éppen csak a leglényegesebbre nem jutott idő...

A tavasz a Rotary körsétány túrával zárult túrázásilag.Ez is régóta bevolt már tervezve.Tavasz ellenére meglehetősen hűvös volt,de ezt nem is bántuk annyira.Jól sikerült túra volt ez is.Ekkor jutottunk el a szintén régóta vágyott mecsekszentkúti haranglábhoz is.Szenzációs tavaszunk volt tehát,sajna ezt egy meglehetősen pocsék nyár követte,bár kétségtelenül jól  indult az is.Újfent Shíva menedékében jártunk,szintén az egyik kutya születésnapi buliján,de ez most nagyon nem volt jó...Kutyameleg volt és még vízet sem biztositottak a szervezők...és pont a kutyákhoz nem lehetett bemenni a szinpadi müsor meg egy rakat szart nem ért.Mindegy Móni aki nagy rajongójuk lett,így is elvolt ragadtatva.

A Rotary túrán

Talán a kép választ ad arra miért is volt olyan vicces a bodajki meccs

Bodajk gyönyörű volt!

Júniusban jött az év két legfontosabb meccse.Osztályozót játszottunk az NB3-ba jutásért,miután a megyei bajnokságot megnyertük.Egy oda-visszavágós párharcon dőlt el,ki jut feljebb a ranglétrán,mi Vas megye bajnokát egy szombathelyi csapatot kaptunk.Természetesen nem hiányozhattunk a két legfontosabb mérkőzésről sem.Az első összecsapás itthon Dunaújvárosban volt ahová pécsi szurkoló barátainkkal megerősödve érkeztünk drukkolni a csapatnak.Nem alakult jól a meccs,de a végére 2-1 arányban sikerült nyerni,de nem tudtuk,hogy ez elég lesz-e a szombathelyi visszavágóra,amely egy héttel később került sorra.Indultunk Szombathelyre! 

A hazai osztályozón a pécsi barátokkal Timivel és Tibivel

Először Szombathelyen!

Amikor június 15-én reggel elindultunk Szombathelyre nem tudtuk még,hogy év legjobb napja köszönt ránk.Tudtuk,hogy ez 24 órás buli lesz,mert hála a szervezőknek a meccs kezdést eltolták még félórával későbbre,ez pedig pont annyi időt jelentett,hogy ne érjük el azt a vonatot hazafelé amellyel még aznap visszaértünk volna,na de sebaj!Kalandos utazás végén érkeztünk meg Szombathelyre.Új hely volt számunkra mert itt még soha nem jártunk.Meccs előtt ismerkedtünk a várossal egy jó nagy séta keretein belül fokozatosan haladva a pálya felé ahol a meccs volt,mert az meg a város túlsó végében volt.Végül kiértünk a helyszínre az Illés Akadémiára.Ide is befutottak pécsi barátaink,aztán a nagy melegben kezdődött is a meccs,amelyen minden olyan eredmény nekünk kedvezett amelyen nem kapunk ki két gólnál többel.Ha egy góllal kapunk ki akkor hosszabítás vagy tizenegyesek jöhetnek,minden más esetben mi jutunk fel.

Útban a meccsre Szombathelyen

Ünneplés a sikeres osztályozó után

Nagyon jól alakult a mérkőzés,amelyet szintén 2-1 arányban megnyertünk,így mehettünk fel az NB3-ba! Emlékezetes ünneplés volt a meccs végén a csapattal.Az év egyik,ha nem a legnagyobb élménye volt! A hazaút érdekes volt,hiszen este nyolc tájban indultunk Szombathelyről és csak reggel hétre tudtunk hazaérni.Visszafele Győrben volt időnk az átszállásra várva körülnézni a belvárosban.Ez óriási hatással volt rám.Az amúgy is kedves emlékű hely az éjjeli kivilágításban leírhatatlanul gyönyörű volt...szinte fájt eljönni onnan.Aztán még Pesten is kellett várni,ott majd négy óránk volt a vonatunkig,így a Margit-szigetre mentünk ki éjszaka,ahol meglehetősen sokan voltak.Mindent egybevetve emlékezetes 24 óra volt.

Győr csodálatos volt az éjszakában...

Még a balatoni kék hatodik szakasza maradt júniusra.Nem volt nehéz túra és akadtak bőven látnivalók is.Júliusban jöttek elő az egészségügyi problémáim,ami miatt ebben a hónapban sehol nem is voltunk.A kedvem is lenn volt a béka segge alatt,még szerencse volt,hogy a hónap végén elindult az új szezon az NB3-ban,az első meccs itthon volt amelyet meg is nyertünk.Az augusztus már jobban alakult.Folytatódtak a meccstúrák.Dombóváron is összetudtuk boronálni egy túrával a dolgot,így a Kis-Konda patak-völgyében jártunk egyet.Valamint beindult a balatoni körtúránk amelyet kánikulai időkre találtunk ki.A Balatont járjuk körbe szakaszonként és itt mindig van lehetőség kiszállni,vagy inni vagy enni valahol.

Zolikával a balatoni körön

Szeptember nem indult jól.Orvosi kezelésre szorultam és Móni is kórházban volt az első három hétben.Az utolsó hétre tértem magamhoz.Ekkor egy balatonlellei meccstúra,túrával egybekötve volt ami megtörte a szürke hétköznapokat.Az október kifejezetten jó volt alakult.Kaposvári esős meccstúrával nyitottunk,majd a Réka-völgybe tértem vissza.Jó túra volt,ekkor duzzadtam az erőtől.Gergő emléktúrája sem maradt el.Majd újra a nagy létszámú csapattal nyomtunk egy túrát,ezúttal az Apátkúti-völgyben a Visegrádi-hegységben.A hónapot egy szekszárdi meccstúra zárta,itt felmentünk még a kilátóba is.


Jó volt visszatérni Kaposvárra is,ahol még Gergővel jártam utoljára


Nagy létszámmal az Apátkútiba!

Novemberben két budapesti meccstúra volt a menű,a Népligetbe illetve Pasaréten jártunk ekkor.A hónap végén pedig túrázni mentünk Dorogra,ahol az Aknatorony kilátót és a Szivárványhídat néztük meg.Párás,ködös,de jó túra volt.A szezon véget ért,így decemberre már nem maradt meccstúra.A hónap első fele teljesen szürke,ködös időket hozott,nekünk meg olyan túráink jöttek volna amikhez napfény kell.Hiába vártuk,nem jött az ehhez való idő.Így előrehoztunk egy olyan túrát már a 2026-os bakancslistából amelyhez viszont teljesen jó volt a ködös,misztikus idő.A Beneváras túra lehet akár az év legjobb túrája.Az évet a többször elhalasztott Prédikálószék túrával zártuk amihez kellett már a napos idő.Ez sikerült is,viszont hideg,élnénk szél kisérte a túrát amely nagyon látványos volt és helyenként,főleg a vadállóköveknél nagyon veszélyes is.Így zárult az év.

A dorogi szivárványhíd

Benevár

Ez tehát dióhéjban az év krónikája.Még annyi,hogy decemberben újra jártunk Shíva menedékében is az árva kutyák karácsonyán,de nem nyerte el tetszésünket most ez a buli.

Ideje akkor átnézni az év statisztikáit.
Húsz túránk volt ami a leggyengébb 2015 óta!De...ha jól számolok akkor volt mellette 15 meccstúránk is.Volt egy városnéző túránk,valamint három kutyamenhelyes túra is.Így viszont már nem olyan rosszak ezek a mutatók!

A kilométer mutató viszont nagyon visszaesett.Az idén megtett 265 kilométer jóval kevesebb minden korábbi évben megtett kilométerénél.Persze ebben közrejátszott az idén erőssé váló lábproblémáim is.Leghosszabb túránk a februári teljesítménytúra volt a Dunán innen,Dunán túl a közel 22 kilométerével,míg a legrövidebb talán a benevári a 10 kilométerrel.

Úton a vadállókövek felé

Hét hegységben,két dombságban és két síkterepen jártunk idei túráinkon.Legmagasabban a Kékesen jártunk (1014m),de ide akkor busz vitt fel.Ezenkivül a Prédikálószék van a lista élén a maga 639 méterével.

Két várban voltunk idén is és 12 kilátóban!

Az év túráját nehéz volt kiválasztani,mert sok jó túra volt,de talán a decemberi Beneváras ködös,misztikus túra az idei év győztese.

Az év helye a győri belváros volt a nyári éjszakában.

Az év legjobb hónapja a február és az október volt.
Az év legjobb napja pedig június 15.a szombathelyi osztályozó napja.

Az év települése nálunk Bodajk volt.
Az év vára a Zádorvár.
Az év kilátója a dorogi Aknatorony-kilátó!

Az év sztorija a Balatonlellére elvivő intercity volt amelyre érvénytelen jeggyel szálltunk fel,nem szándékosan,hanem mert nem figyeltünk.Szerencsénkre az illetékes megkönyörült rajtunk,így nem kellett büntetést fizetnünk.

Az év citromdíjasa a népligeti fradi pálya,ahol a Fradi II. játsza bajnoki meccseit,itt nagyon ellenségesek voltak velünk a hazai drukkerek,ilyesmit semelyik másik idegenbeli meccsen nem tapasztaltunk.

Mindent egybevetve azt kell mondjam,ez egy jó év volt.Nagyon jó volt,hogy idén nem voltak anyagi problémáink.Találkoztunk sok jó emberrel,voltunk sok új helyen,sok Gergő nyomábanos helyre is sikerült visszatérni.Nagyon nagy élményeket adtak most a meccsek is.Szóval soha rosszabb évet!Most is az év túrájának filmjével kívánok mindenkinek boldog új évet! Köszönöm annak aki követ,annak aki csak egy szóval,vagy kommentel is támogatott!

2025. december 30., kedd

Visszatérés a Prédikálószékre

 Ezt a túrát november elejére terveztük,de közbeszólt az Apátkúti-völgy túra amit Laci barátomékkal és díszes társaságával tettünk meg.Ez miatt akkor elhalasztottuk ezt a túrát.várva egy szerencsés időpontra.Azonban mindig közbejött valami és a túra csak halasztódott egyre...legutóbb ugye a ködös időjárás miatt.Végül karácsony után az év utlsó túrája lett belőle.Kifogtuk a napos időt,de ennek ellenére helyenkén meglehetősen durva és hideg szél fújt.Lehet szerencsésebb lett volna egy melegebb napon megcsinálni ezt a túrát,de az élmény így sem volt mindennapi.

Pilisszentlászló és a hegyek
Gergővel majd nyolc éve kapaszkodtunk fel a vadállóköveken át a Prédikálószékre.Nagyon szép és jó túra volt akkor ez.Tudtam,hogy egy nap majd visszatérek és az ellenkező irányból is megcsinálom ezt a túrát.Persze ez eredetileg Gergővel volt elképzelve.Több év késéssel végül is összehoztuk Zolikával.Pilisszentlászlóról indultunk most is,igaz nem a falu központjából,hanem még a hegyen lévő Fenyő sori buszmegállótól.Innen rögtön a piros+ jelzést követtünk amely enyhén,de folyamatosan emelkedett,mígnem felért az 510 méteres Tüske-hegyre.Itt már bontakoztak ki kilátásaink,de viharos,hideg szél fújt a hegyen fenn,így aligha volt ez élvezhető,hiába a napos idő...

A Tüske-hegyen

Erdőben haladtunk tovább,itt-ott ereszkedett,de jellemzően inkább emelkedett az út.A magasabb részeken kíméletlen szél fújt.Egy újabb magaslaton az eddigi legjobb kilátás nyílt tárult elénk.A Dunakanyar nagy része már kivehető volt és a Visegrádi vár is látszódott.Elértük a piros3 jelzést,ezen mentünk tovább.Az út eleinte enyhén majd erősebben emelkedett,végül felértünk a 636 méter magas Prédikálószékre.Itt is Gergővel jártam utoljára...Hétfő ellenére sokan mozogtak a hegyen,de nem volt úgy zavaró.Hideg volt itt,a szél is fújt.Bekaptunk két szenyót Zolikával,majd elmentünk megcsodálni a kilátást,a hegy széléről és a kiltóból is.

Az első valamire való kilátás

A Prédikálószékre érve

Az persze mindent vitt.Alighanem ez itt Magyarország legszebb tája és méltán!Ezért kellett a napfényes idő,hogy ezt élvezhessük,ködben ebből semmit nem láttunk volna.Sok hely a láthatáron már ismerösként köszönt vissza.Rendkivül hideg volt a kilátóba,a fagyos szél rendesen befújt a kezünk is lefagyott,de megérte feljönni.Nem maradtunk sokáig a fagyos,de napfényes időben.Eszembe jutott persze Gergő is,hogy vele milyen jó volt itt azon a régi szép napon..Lejöttünk a kilátóból is folytattuk a túrát a vadállókövek felé.Nem sejtettük,hogy a neheze csak most fog jönni.

Zolika kezei lefagytak a kilátóban

A Dunakanyar

Jómagam az ország legszebb részén

Lefelé haladva több tábla is figyelmeztetett,hogy ne térjünk le a jelzett turistaútról,mert több komoly és tragikus baleset is történt a következő szakaszon.Nem tudtam,hogy az út nyomvonala jelentősen változott a nyolc évvel ezelőttihez képest...Akkor a hegy oldalában haladt biztonságosan a turistaút és a vadállókövek tövében.Valószinűleg ezt az évek során a csapadék,a viharok elmoshatták,így a turistaút a hegyen a legveszélyesebb szirteken,szakadékkal alattunk haladt,olyan helyeken ment és jött lefelé amely meghazudtolta a fizika törvényeit.Valóban kegyetlenül veszélyes volt!Úgy,hogy ez a jelzett út volt!Leírom ide,hátha aki ide készül és nem volt itt: ha nem vagy gyakorlott túrázó,ide ne gyere el!Életveszélyes! Bár kétségtelenül leírhatatlanul gyönyörű útvonal volt!

Gyönyörű táj,veszélyes út!

Lefelé vezet az út...

Nem volt egyszerű...

Ott lenn sorban a vadállókövek!

Nem volt semmi a lefelé haladás,helyenként seggencsúszva vagy póklépésben haladtunk és rohadtul kellett figyelni,mert egy megbotlás akár végzetes is lehetett volna.Szerencsére nem történt bajunk és egy ponton rátértünk a nyolc évvel ezelőtti nyomvonalra,ahol nem mosta el az eső és a vihar.Itt már a vadállókövek mellett/tövében haladva könnyebb volt a járás,ahol lehetett kimentünk a kövekhez.Csodás kilátások bontakoztak ki és a vadállókövek is gyönyörűek voltak.A fő-fő kő Attila sisakos feje volt,mert ugye volt nevük is.Itt ott emlékeztem,hogy itt voltunk Gergővel,máshol nem.A köveket elhagyva aztán újabb nehéz szakasz következett.

Csodásak voltak a kövek és a táj is!

Attila sisakos feje

Újabb brutális lefelé menet következett,kb.ötszáz méter köves,sziklás meredek hegyoldal!Centiméterről,centiméterre tudtunk haladni.Itt jöhettünk fel Gergővel nyolc éve,nem volt más út.Elképzelhetetlennek tűnt,hogy egykor itt feljöttünk!Nagyon óvatosan és nagyon lassan értünk le biztonságos szakaszra.Olyan lassan,hogy fenállt a veszély,hogy ránk sötétedik!Persze tudtam,hogy ez lesz,hoztam lámpát arra az esetre ha ez megtörténne.Gyönyörű volt ahogy láttuk elbújni a napot a szemközti Dobogókő mögött.Már jól járható volt az út,de lefelé vitt helyenként meredeken.Ennek ellenére itt már gyorsan haladtunk.Végül még világosban leértünk a legendás Szentfa kápolnához!

Csodás,de nehéz és veszélyes utak!

Itt jöttünk most le és itt metünk fel Gergővel 2017-ben!

Bújik el a nap a Dobogókő mögé!

A Szentfa kápolna

A kápolnáról és a legendájáról már írtam ebben a blogban,ha érdekel keress rá.Sokadszorra voltam itt,lassan kezdett sötétedni.Annyi maradt a túrából,hogy besétáltunk a faluba Dömösre.Itt végződött a túra és az év.Busszal bementünk Esztergomba,onnan vonattal pesti átszállással haza.Fél kilencre voltunk itthon.Az év bevégeztetett.Nehéz,de pazar túrával zártuk az esztendőt.Ezzel a túrával húsz túra jött össze az idén,ez az utóbbi tíz év leggyengébb termése...Most 15 kilométert trappoltunk ezzel összesen idén 265 kilométert túráztunk,az átlagunk így 13,25 km/túra lett.Ez az én koromban már elfogadható.A kevés túra ellenére nem volt rossz év,de erről bővebben az év végi összefoglalóban!

Erről a túráról is készül film!Folyamatban! 1-3 nap és kész lesz!

2025. december 25., csütörtök

A Lussonium túrák története

 Karácsony van és ilyenkor mindig Gergőről szoktam írni valamit.Azonban oly sok bejegyzés van már róla (és lesz is),hogy nagyon nem jut eszembe,vagy nem jutott eszembe új.Azonban segítségemre volt valami,hiszen az első lussoniumi túrának most van a kilencedik éves évfordulója,így hát akkor gondoltam megírom a lussoniumi túráknak a történetét.Hozzá kell tennem nem volt sok,de ez mégis édes és kedves emlék,azok közül való amelyek melegítik a szívemet és karácsonykor erre van talán a legnagyobb szükségem.

Gergő első alkalommal Lussoniumnál

Ha emlékeim nem csalnak,a 6-os úton mehettünk busszal,de már nem tudom hova,feltehetőleg a Mecsekbe,amikor Dunakömlödnél a dombtetőn ahogy figyeltem ki a buszból,felfigyeltem valamire.Fogalmam sem volt,hogy mi az,de láttam,hogy valami,talán leginkább kilátóhoz hasonlító építmény áll ott.A busz gyorsan átviharzott Dunakömlödön,így alaposabban nem volt idő megfigyelni.Nem felejtettem el és odahaza leültem a net elé és kinyomoztam mi lehet ott fenn a dombon.Mint kiderült a rómaiak idején,itt a birodalom keleti határát őrző katonai kaszárnya volt és ennek a feltárásai vannak odafenn a dombon.Persze az építmény amit én látni véltem nem maradhatott fenn a római korból,hiszen eleve fából készült.Az most a feltárások idején készült és valami hasonló lehetett itt annak idején is.Ez nem más mint a kaszárnya,a határőrség kapuja amolyan őrtorony.Na több sem kellett,az infók és a képek alapján úgy ítéltük meg,ide el kell jönni!

Kilátás Lussoniumból,alattunk Dunakömlöd és a Szent Imre templom,valamint a hatos út

Először itt 2016 végén

Ez annak a 2016-os szuperévnek a végén,meg is valósult.Nehéz volt eldönteni melyik nap jöjjünk,mert az időjósok nem mondtak jó időt.Viszont annak az évnek a vége pompás időket tartogatott,végül is sikerült egy napot kiválasztani és nem bántuk meg,mert ragyogó időnk volt! Dunakömlödön leszálltunk a buszról Gergővel és láttuk,hogy a kaszárnyához jelzett turistaút visz fel.Azonban előtte úgy döntöttünk felmegyünk a közeli Szent Imre templomhoz,amelyet már gyerekkoromban akkor megcsodáltam az itt elrobogó vonatból,amikor fater először hozott el vonatozni! (nem ma volt) Ezt sem bántuk meg,remek lépcsősor vezetett fel a templomhoz,ahonnan már pompás volt a kilátás a Duna völgyére.Ezt követően mentünk fel a kaszárnyához.Jól járható jelzett turistaút vitt fel,de betobút volt.Felérve meg...zárva találtuk a helyet!Puff neki...

Minden jól ki volt jelezve!

Azonban a bejárat mellett a drótkerítés ki volt szakítva.Simán belehetett férni...Mondtam menjünk,max kizavarnak minket,de nehogy már ha eljöttünk ne menjünk be!Be is mentünk és nem zavart ki senki.Rajtunk kivül nem járt itt a kutya sem.Bent egy fensík fogadott a dombtetőn ami...hát lehetett olyan 250-300 méter észak--dél irányban és olyan 80 méter széles kelet-nyugati irányban.Az északi végén volt az őrtorony.Ide mentünk fel elsőnek.Pompás kilátás fogadott az építményről északi irányba,délre meg ott volt a fensík,annak végén meg az ásatások.Mindent megnéztünk,meg is kajáltunk mert asztalok és padok is voltak a fensíkon!Na és a jó időben le is ültünk mert hideg nem volt! Ezt követően meg egy nagyon kellemes,szép és könnyű túrán betúráztunk a közeli Paksra a dunakömlödi dombokon át.Innen véltük látni a messzeségben a Mecseket is.Jó túra volt!

Lussonium azon az áprilisi napon

A második alkalomra kevesebb mint két évet kellett várni.Tavasszal jöttünk a gigantikus pincefalu túra keretein belül.Gergővel és a két Mónival jöttem ekkor.Bölcskéről indult a 20 km-es túra mely Pakson végződött.Érintettük Lussoniumot is!Április volt,kellemes idő.Most nem volt zárva a terület.Ám már a túra 2/3-a után értünk ide,a társaságon már érezhető volt a fáradtság.Így csak leültünk a torony tövébe és pihentünk.Az ásatásokig nem mentünk el.Mi még Gergővel ekkor is felmentünk a toronyba.Nem a dombokon keresztül mentünk most aztán Paksra,hanem a 6-os út melletti erdőben.Itt is remek utak vannak,ám pechükre ekkor már szúnyogok is akadtak,amelyek megkeserítették áthaladásunkat az erdőn,de végül is elértük Paksot,ott meg még megnéztük a helyi pincefalut is.

A kilátás tavasszal
A harmadik alkalom már Gergő elvesztése után volt valamivel több mint két évvel.Zolika és Móni jött velem egy január végi szombaton.Ugyanazt az útvonalat jártuk be,mint Gergővel az első túrán.Ez egy látványos és könnyű túra,mindenkinek ajánlom aki esetleg ilyesmire vágyik.Dunakömlödtől a piros jelzésen kell menni.Most sem volt rossz idő és most is bevolt zárva a terület,de most is betudtunk bújni a résen ahogy egykor Gergővel is.Jól elvoltunk,de itt még nagyon éreztük Gergő hiányát,én főleg mert ugyanarra mentünk amerre vele is.Paksig mentünk most is a nagyon könnyű túrán a Mecseket most is láttuk.Pakson pedig még felmentünk a Gárdonyi kilátóba,úgy emlékszem itt túrán nem voltunk még,csak akkor amikor Gergővel meccstúrára jöttünk Paksra.Jó buli volt ez is és hamar lezavartuk.

Jómagam itt 2021 januárjában

Móni és Zolika ugyanekkor a toronyban

Ez a három alkalom volt tehát,hogy Lussoniumnál jártunk,mindhárom remek élmény volt,de főleg az első alkalom.Mostanában kezdtem el éppen agyalni rajta,hogy újra elkéne jönni,így nem elképzelhetetlen,hogy a közeljövőben összehozzuk,főleg ha itt is össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal,ami annyit jelent,ha Pakson jártszik legközelebb a csapat összekombinálhatjuk egy meccstúrával ahogy tettük Csóron vagy Balatonlellén is.Na,de ez még a jövő zenéje,az biztos,hogy szeretnék még újra eljönni,hiszen jó hely és talán majd az eddigieknél még alaposabban körül is nézni!

A három film ami itt készült.A másodikban csak érintjük a helyet!