Emberemlékezet óta nem voltunk hatan egy túrán.Öten párszor igen,de hatan...utoljára talán a 97-es Zengő túrán lehettünk.Akkor még Sándorral az élen és az akkori haverjaimmal.Most a jelenkor barátait sikerült úgy összeröffenteni,hogy hatan vágjunk neki a Vértes egyik gyönyörű tanösvényének.A megszokott brigádon kivül (én,Zolika,Manó és a Tizedes) most Pisti is eljött Budapestről,valamint új túratársunk is akadt:Judit.Őt ismerjük már 15 éve,de csak pár éve sikerült róla megtudni,hogy ő is nagy túrás.Végül is sikerült eljutni vele odáig,hogy eljöjjön velünk ő is túrázni,sőt mivel autója is volt,ő vitte el a társaságot Csákvárra,túránk kiindulópontjára.Pisti itt csatlakozott hozzánk.Ő Budapestről jött busszal.Mi az odaúton Zámoly után megálltunk egy templomromot megnézni.Negyed kilenc tájban érkeztünk aztán Csákvárra,ahol Pisti már várt minket.
Megyünk a templomromot megnézni
A Kerekszenttamási templomrom
Úgy döntöttünk túra előtt elmegyünk a közeli Esterházy-kastély parkját megnézni.Talán ismerősnek tűnhet a blog rendszeres olvasóinak ez a helyszín.Igen itt jártunk Gergővel 2016 november elején...emlékeztem,hogy a park nagyon szép,bár Tizedes mondta,hogy van azóta változás és nem éppen kedvező irányba.Oda érve kellemetlen meglepetés fogadott.Ahogy az online térkép is kiírta,a park átmenetileg zárva tart.Az ok.A kastély kórházként funkcionál és jelenleg bizony covid kórháznak van nyílvánitva.Így tehát kastélypark nélkül maradtunk.Az itt található emlékműveket néztük meg helyette.
Most csak ennyi jutott a kastélyból...
Az egyik emlékmű,itt található az a megkapó felírat,hogy:"légy bárki,bármely nemzet fia,béke poraidra"
Ezt követően meg ráálltunk a sárga jelzésre,ez vitt ki a városból a Haraszt-hegyi tanösvényhez.Meglehetősen hosszú utcán vitt ki a településről a jelzés.Szerencsére még itt belebotlottunk egy vályúba.Itt felfrissítettük magunkat,majd nem sokára kiértünk a tanösvény "bejáratához".Itt megreggeliztünk a kaland előtt.Az egész tanösvény egy kör és 3,5km hosszú.Azt nem gondoltuk még ekkor,hogy ennek szinte a dupláját fogjuk menni.Kaját követően pedig bevettünk egy bátorító pálinkát amelyet a Tizedes hozott.Pistinél is volt egy bátorító ital,de azt későbbre tartogattuk,ha esetleg valahol útközben nagyon félnénk..Indultunk!
Indulhatunk!
Enyhén emelkedett az út.Tizedes volt most a túravezető.Elvoltunk,beszélgettünk,nevetgéltünk.Némi hó maradványokat lehetett az erdőbe felfedezni itt-ott,de ez csak hírmondó volt.Köves volt az út az emelkedő,egy icipicit nehéz volt a járás.Az egyik elágazásnál a Tizedesre bíztam magunkat.Hiba volt.Öreg haverom ma nem volt a toppon és hát...a rossz utat választotta.Viszont ez csak jó egy kilométer múlva derült ki...Éppen hiányoltam a festések felfestését amikor rájött,hogy rossz felé jöttünk.Szarvashiba,de velem is előfordult már.Sajnos nem ez volt egyetlen betlije a mai túrán,de a fene bánta,elvoltunk.Visszamentünk az elágazáshoz.Ez akkora feszültséget okozott,hogy megkellett kóstolni Pisti bárorító italát is.Ez ütött keményen.A szabolcsi szilvától nem voltunk többé beszariak.
Mostmár elég bátran...
Indultunk immár a helyes úton.Pár méter után egy hatalmas dolomit tömbhöz értünk.Rendkivül szép volt a fehéres színű kőtömb.Ám ami mellette fogadott az nem volt olyan kecsegtető...ugyanis egy meredek emelkedőbe kezdett a turistaút.Elszokva az ilyen emelkedőktől végül is felkapaszkodtunk rajta.Odafenn sík terep fogadott.Majd pár méter múlva elérkeztünk túránk eddigi legszebb helyéhez.Egy szirten voltunk és egy csodás fensík bontakozott ki,ahonnan remek kilátásunk volt elsősorban keleti irányba,de dél és észak felé még feltűntek a Vértes szirtjei.Alattunk a Zámolyi-medence bontakozott ki,a távolban pedig látható volt a Velencei-hegység.
A dolomit tömb
A fensík egy része
Napos és viszonylag tiszta időnk volt.De a fensíkon természetesen ahogy ilyenkor lenni szokott erős szél volt.Ez persze nem szegte kedvünket.A szírt széléig elmentünk,onnan csodálva a fenséges kilátást.Ide-oda mentünk és Tizedes barátom ezen a túrán másodszor is elvesztette a fonalat.Nem talált vissza a turistaútra,ugye onnan eleve letértünk a fensík kedvéért.Szerencsére én meg Zolika képben voltunk,így aztán könnyen visszamentünk a jelzésre.Ez a hely nagyon szép volt,persze nem decemberben kell jönni erős szélben,hanem tavasszal vagy ősszel.Nyáron meg valószínűleg meglehet itt főni.Szóval érdemes eljönni ide megnézni a fantasztikus kilátást Fejér megyére.
A csapattal a fensíkon,a kamera mögött a Tizedes
Tovább haladva a tanösvényen az út egy erdőben cikázott,kicsit le,majd felfelé ment.Aztán kikötöttünk egy újabb szirten.Sziklásabb,kővesebb volt az előzőnél,de nem volt akkora területű,de innen már Csákvárra is lelehetett látni,valamint a Vértes észak-keleti részére és a távolban alighanem a Gerecsére.Ez is pazar hely volt,viszont a szél még a előzőnél is erősebb volt.Páran kimentünk a széléig.Remek volt a kilátás az óriási szélben.Pár év múlva jó időben ide visszakell jönni!
A másik szirten
Alattunk Csákvár
Innen már ereszkedés következett a két szirt közötti völgyben lefelé.Ez a "nyílás" amúgy Csákvárról remekül látszik!Közben Pisti és Judit remekül egymásra talált,kiderült könyvmolyok így akadt közös téma.Lefelé kissé meredek volt az út és aki ebbe az irányba indul el a tanösvényen az itt kemény kaptatóra számíthat.Haladva lefelé több érdekesség is akadt.Az egyik ilyen a Kőlik volt amely mutatott némi hasonlóságot a mecseki Nagy-Mély-völgyi Kőlyukkal,legalábbis a nyílás hasonló volt.A Kőlik fenn volt a szirt oldalában és avatott szem akár ezt is észre tudja venni Csákvárról is.
Lefelé a völgyben
A Kőlik
A Kőlikhoz nem másztunk fel,de benne van a pakliban,hogy egyszer visszajövünk megnézni közelebbről.Tovább lefelé menve egy barlangszerűségre lettünk figyelmesek.Ha jól tudom ez volt a Csákvári odu vagy valami ilyesmi névre hallgató hely.Ide viszont felmentünk,kivéve Juditot aki kezdett felhagyni az erejével.Az odut csak enyhe jó indulattal lehetett barlangnak nevezni.Valóban találóbb név volt az odú.De úgy jól mutatott a hegy oldalában.
Az odunál
Jómagam az odúnál
Az odút elhagyva leértünk a Haraszt-hegy oldalába.A turistaút itt ment tovább nagyjából már szinten.Manó és a Tizedes előrehúztak.Őket követték Pisti és Judit,mi meg Zolikával voltunk az utóvéd.Mi aztán beértük Pistiéket,Manóék meg egy kilátópontnál bevártak.Innen nyílt az utolsó kilátásunk.Fenn a szirten kb.328 méter magasan voltunk,itt ennél a kilátópontnál olyan 180-190-en lehettünk.Innen Csákvárra lehetett csak lelátni.Azonban a város szélén észrevettünk egy sörét tornyot.Tizedes tudta miről van szó,javasolta oda még menjünk el.Jó menjünk.
Az utolsó kilátás
Lassan leértünk a tanösvény "bejáratához" vissza.A kör teljessé vált.Még megittuk Pisti maradék szabolcsi szilváját és elindultunk a sörét toronyhoz.A tanösvény bejárata amúgy Csákvár déli vége után található pár méterre a gánti út mentén.Innen mentünk a toronyhoz amely nem volt különösebben messze.Útközben szép lovakat láttunk.A toronyhoz érve szembesültünk vele,hogy nem is sörét torony hanem löpor torony és egyedüli Európában!
A löpor toronynál
Érdekes építmény
Érdekes építmény volt és egy kiruccanást megért.Indultunk vissza a központba útközben érintve azt a csehót ahol reggel is ittunk.Most is betértünk,de most enni.Igazán jó hangulatú remek lakomát csaptunk a klassz kis helyen ami ráadásul túl drága sem volt!Vagy két órát benn ültünk.Indultunk vissza a kocsihoz.Megvártuk még Pistinek jön a busza,ez még 40 perc múlva volt esedékes,így a központba is beültünk egy italra addig.Mikor eljött az idő Judit kikisérte Pistit a buszhoz,mi elköszöntünk tőle és ittunk még egyet.
A Csehóban
Ennek végeztével kimentünk a parkolóhoz ahol Judit már beinditotta a motort.Beszálltunk és már sötétben elindultunk haza.Sima utunk volt,Judit jól nyomta a gázt.Remek nap volt,egy jó társasággal és egy jó túrával,lakomával,pálinkázással,borozással.Mindennel együtt 17 km-et mentünk!Úgy érzem mindenki jól érezte magát,reméljük lesz folytatás!
Ha minden összejön,akkor következő túránk a Vértes egyik látványosságához fog vezetni a hegység keleti részén található Haraszt-hegyi tanösvényhez.Ezt fogjuk körbejárni és ha Isten is megsegít még megnézzük a kastélyparkot,itt Gergővel jártam utoljára.Azonban az online térkép nekem azt írja ki,hogy átmenetileg zárva,így ez nem biztos,hogy összefog jönni.Addig is nézzük meg,hogy a tanösvényről mit találtam a net világába.
Izgalmasnak tűnik
A Vértes hegység dél-keleti oldalában meredek sziklaletörésekkel, mély völgyekkel és kopár dolomitlejtőkkel tagolt, változatos tájat találunk. A déli fekvésű, csapadékszegény hegyoldalakon mediterrán tájakra emlékeztető éghajlat alakult ki, s ennek megfelelően a növényzet is bővelkedik mediterrán, szubmediterrán elemekben. A tanösvényt bejárva ezeket a melegkedvelő növényeket ismerhetjük meg, tarkítva a dolomitra jellemző ritka növényekkel.
Bőven akad kilátás is
Így például utunk során láthatunk ősszel tűzvörösre színeződő cserszömörcét, az országban csak itt előforduló, eredetileg mediterrán elterjedésű keleti gyertyánt, szárazságkedvelő molyhos tölgyet. Megismerhetjük a dolomit kőzet sajátosságát, az ún, "dolomitjelenséget". A nyílt dolomit sziklagyepeken pedig megtalálhatjuk a dolomit alapkőzetén virító, illatos Szent István király szegfűt és a magyar gurgolyát is.
Kár,hogy Gergővel nem jutottam el ide...
A Kőlik-völgyi sziklahasadékok, üregek denevéreknek és egy énekesmadarunknak, a hollónak is biztosítanak élőhelyet. A tanösvényhez készült vezető füzet 7 állomáson keresztül mutatja be részletesen e csodálatos területet. A túra hossza 3500 m, mely 3 óra alatt járható be.
A Kőlik-völgy feletti sziklás gyepterületről lélegzetelállító kilátás fogad a Vértes törmelékes lejtőkkel és völgyekkel tagolt felszínére, Csákvárra, a Zámolyi-medence alföldi tájat idéző síkságára, valamint tiszta időben a Velencei-hegységre.
Durván ennyi a lényeg.Videókat látva a videómegosztókon,azt mondták videós társaim,hogy igazából a legjobb ide ősszel jönni,akkor a legszebb.Az ősz már elmúlt így erről lemaradtunk,de gondolom a többi évszakban is szép lehet,főleg ha megmaradt a Vértesben az elmúlt héten esett hó...
Amikor este elindultam aludni jó érzésekkel tettem.Hiszen másnap indult a karácsonyi szabim,úgy voltam vele,hogy semmi gondom nem lesz.Élem a világomat élvezem az életem és majd hétvégén elindulunk egy új kalandra Gergővel...De az új nap nem tartogatott semmi jót.Amikor az oldalamra fordultam nem tudhattam,hogy reggelre meghalunk... Reggel már nem voltunk az élők sorában,én sem... Az események persze úgy alakultak,hogy nekem kellett végigélnem ezt a szituációt,ezt a semmihez sem fogható tragédiát.Hiába élezgettem újra,hiába hívtam a segítséget,neki már mennie kellett.Így rendeltetett.Hiába a sok remek túra,a sok csodálatos élmény a szebbnél szebb és jobbnál jobb napok.Nem voltak olyan erősek,hogy itt tartsák,hogy maradásra bírják...Elment.És én meghaltam vele együtt.
Elment,mert várta a végtelen...
Elment,de neki volt könnyebb.Neki odaát jött a segítség,a megértés a szeretet.Én is meghaltam,de nem vitt át semmi és senki.Nem jött senki a segíthetett volna...na persze jöttek az emberek,a vigasztalások,az együttérzések,részvétek...de olyan segítség ami engem feltámaszhatott volna egyszerűen nem jöhetett,mert nem volt ilyen segítség.Ilyen nem létezett.Még nem találták fel.Azon a napon meghaltunk mind a ketten.Meghalni jó mondják.Pontosabban ami odaát vár az nagyon jó...de aki meghal és itt marad?Itt nem volt fény,nem volt szellemi segítő,nem voltak angyalok...Itt csak fájdalom volt,de olyan amiről nem gondoltam volna soha,hogy ilyen egyáltalán létezhet...
Már csak egy út volt ahová mehetett...(a kép illusztráció)
Gergő csak hazatért.Eleve nem szándékozott sok időt tölteni ebben az eldurvult,önmagából teljesen kifordult világban...Valahol ezt megértem,de...azok a túrák,azok az élmények...persze ezzel nem számolt.Nem gondolta,hogy lesznek azért itt jó dolgok is.Pedig voltak,de nem voltak eléggé erősek,hogy őt itt tartsák...Hazament és már boldog és vár rám.Vár ránk.De nekünk itt nem járt a fény,nem járt a mennyország.Nem jöttek angyalok,legfőképp nem vártak elhunyt hozzátartozóink a kapuban,mert még kapu sem volt...
A végsó állomás...(illusztráció)
A testet elvitték.Nem emlékszem arra sem milyen autóval,pedig lekisértem,ajtót nyitottam..Elvitték felboncolták,majd Tatabányára szállították ahol elhamvasztották,úgy került vissza haza a temetési szertartásra.Persze a lélek már hazatért.Kicsit talán fájlalta elhagyni erre az életre vállalt testét,de jobban fájt neki,hogy látta és átérezte a mi fájdalmainkat.Három éve van már otthon,még újra leszületnie nem kell,de az is eljön majd.Mai tudásommal viszont úgy tudom megvár majd és együtt közösen tervezzük el a szellemi segítőnkkel a következő életet,ami várhatóan sokkal jobb lesz a mostaninál.
Minderre természetesen semmi bizonyítékom sincs,csupán a hit és az a tudás amit a spirituális dolgokba való belemélyülés után szereztem meg.Azon a decemberi napon három éve meghaltunk mindketten.Gergő csak előre ment,otthon berendezni a dolgokat,hogy mire megyek minden klappoljon,,,Az ő mennyországa a fény a béke és a szeretet.Az enyém még itt a sötétség,a durvaság a megkülönböztetés,a szeretet, érzelem nélküli világ...Gergő három éve ezen a napon ment el.Azon a napon mindketten meghaltunk.
Talán ha jól emlékszem azon a decemberi délutánon elvileg látható volt a naplemente.Ám a sors nem adta meg,hogy megnézzük együtt,hogyan megy le utoljára a nap...Sajnos nekem dolgoznom kellett így nem tölthettük együtt azt a délutánt.Igazából talán sosem mentünk el kifejezetten azzal a céllal,hogy megnézzük a naplementét,mégis talán láttuk az összeset.Kivéve az utolsót.Mikor jöttünk hazafelé a túrákról a vonat vagy a busz ablakából mennyi,de mennyi naplemente suhant el a távolban...és a lenyugvó nap emléke mindig velünk volt.
Az utolsó naplemente Dunaújvárosban
Az utolsó naplemente nem tudhatta,hogy ő az utolsó naplemente.Miként én sem és ő sem tudhatta.Azon a decemberi délutánon lement a nap ahogy mindig szokott,de nem kelt fel többé.Elvitt magával oda ahol nincs szükség naplementékre.Elvitte az álmainkat és a reményeinket is.Én aki itt maradtam,számomra nem volt többé naplemente,hiszen a nap ha nem kelt fel többé akkor ugye le sem nyugodhatott...Engem itt felejtett és hiába kerestem,többé nem ragyogott a napsugár...
Az utolsó naplemente ragyogja be az emlékek tucatjait őrző hídat...
Az a nap még a miénk volt,ha a délutánt nem is tölthettük együtt.Úgy távozott a nap,hogy tudtuk majd reggel visszajön.De nem jött el többé...Máig tartó sötétség borult az én kis világomra amely így persze teljesen összeomlott.Néha még a jövőben itt-ott pislákolt némi fény,de a nap nem kelt fel többé...Pedig a lelkem fényben él,de a sötétben te eltűntél...Nem láthattuk többé a naplementét,nem suhant el a távolban ahogy a vonat ablakából bámulva robogtunk hazafelé..
Megy le a nap Révbérpusztán viszi magával az itteni emlékeket...
De vár még ránk ezernyi naplemente.Visszajövünk még és lesz folytatás.Ilyen remek dolgok mint amiken keresztülmentünk nem halhatnak el csak úgy...Lefogunk születni újra,újra felfog kelni a nap és te itt leszel mellettem.Új utakra indulunk majd és majd elmegyünk oda ahol megcsodálhatunk ezernyi naplementét...
E havi kedvenc kilátónk nagyszerűsége éppen az egyszerűségben rejlik.Persze a dolog azért jóval összetettebb ennél,hiszen a kilátó pazar élményt nyújt az erre tévedő vándoroknak és hiába az egyszerűsége az árában ez természetesen nem mutatkozik meg.Bátor szívvel ajánlom mindenkinek a Bodajk szomszédságában a Gaja-szurdok felett emelkedő Károlyi-kilátót.Ha felkeresed nem fogsz csalódni!
A sziklaszirten emelkedő Károlyi-kilátó
A Gaja-szurdok Magyarország legszebb kirándulóhelye. Aki egy kis mászástól sem riad vissza, az a szurdokot felülről is megcsodálhatja a 2016-ban átadott Károlyi-kilátóból. Nevét Károlyi Gyuláról kapta, aki a közeli Fehérvárcsurgón alapított vadasparkot. Körpanorámát ugyan nem kapunk, de a sziklaszirtre épített kilátóból látszik a Fehérvárcsurgói víztározó, Balinkától kezdve a lábunk alatt húzódik a Gaja-völgy, melynek látványa szemet gyönyörködtető.
Két szintes acél szerkezetű kilátó
A horganyzott acél szerkezet felhúzása 13 millió forintba került, amit a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ), a Földművelésügyi Minisztérium és a VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkofási Zrt. közösen finanszírozott. Elsősorban nem maga a kilátó szépsége miatt lett népszerű a kirándulók között, sokkal inkább a róla elénk táruló látvány vonzza ide a turistákat. A tájcentrum látogatói a túrák során a terület geológiai, természeti, régészeti egyediségével, sajátosságaival ismerkedhetnek. A terület fő útja, az országos kék túra egy szakaszaként a Gaja mentén a völgy fenekén halad. A Gaja-patak mely a régió legtisztább vízfolyása, vízminősége kiváló, halfaunája roppant gazdag: dévér keszeg, fehér busa, harcsa, pettyes busa, fogas, süllő, kínai razbóra, törpeharcsa és amúr a legelterjettebb fajták vizében.
Teljes,100%-ban acél szerkezetű kilátó
A kilátó két szintes acél szerkezetű (a szerkezet akár nálunk Dunaújvárosban is készülhetett,de maga az alapanyag mindenképpen).Nincs teteje,így az esetleges csapadék ellen nem véd meg.Padlórácsos szerekezeten járhatunk rajta a lépcső is ilyen.Megfelelő korlátok pedig a lezuhanástól védenek meg minket.Mi amikor ott jártunk a kilátót kifogástalan állapotban találtuk!Kilátásunk már az alsó szintről is van,de természetesen érdemes felmenni a felső szintre is.Kilátásunk főleg nyugat - dél-nyugat felé van,ám ez is bőven elég a kivételes élményhez.Fő látnivaló persze az alattunk húzódó Gaja-szurdok,de északi irányban felfedezhető Balinka település is,déli irányba pedig a Csurgói-víztározó is kitűnően látszik!A kilátóhoz a környező teleplésekről és a Gaja-szurdokból is kiváló turistautak vezetnek fel remekül ellátott turistajel felfestéssel!
Barátokkal ökörködés a kilátóban
A kilátóban mi eddig egyszer jártunk.Akkor Zolikával,Hédivel és Bányásszal jöttem el ide.Sajnos Gergővel nem sikerült ide eljutnom,pedig távlati terveinkben szerepelt a környék.Mindenképpen szeretnék még visszajönni majd!
Egy éve amikor a szokásos szezonvégi összefoglalót írtam,arról kellett beszámolnom,hogy az volt Rémálmaink szezonja.Most viszont örömmel jelentem be,hogy ez volt álmaink szezonja!A csapat minden előzetes várakozást felülmúlva a második helyen fejezte be az őszi évadot!Erre legmerészebb álmainkban sem gondoltunk.Az előző szezonban éppen,hogy sikerül kivívni a bentmaradást.Azt tudtam,hogy még egyszer idáig nem fog fajulni a dolog,de legszebb elképzeléseimben is az új szezonban maximum az 5-10.hely közé vártam a csapatot és ez a várakozás inkább volt közelebb a tizedik helyhez mint az ötödikhez.Nos másodikak lettünk!Nézzük át részletesen az őszi szezont.
Még mindig kivagyok tiltva...így azt már tudom kire nem fogok szavazni a választásokon...
Sajnos hála a jelenlegi mocskos hatalom vírus és oltásterrorjának amit az emberek ellen folytat,kilettem tiltva a stadionból.csupán mert egészséges vagyok és nem kívánom magam beoltatni egy olyan kísérleti stádiumban lévő vakcinával amiről még a kormány lefizetett egyik virológusa is azt mondta,hogy nem tudja mik lesznek a hosszú távú következményei...mindegy,ne menjünk ebbe jobban bele.Ki voltam tehát tiltva és nem mehettem ki akkor a meccsekre amikor a csapat ennyire jó volt...Ettől függetlenül kihoztam a dologból amit így lehetett így képbe voltam mindenről és figyelemmel kísértem mindent ami a csapattal és a bajnoksággal kapcsolatos dolog.Már a nyári holtszezonban sejteni lehetett valamit,hogy ez most más mint az eddigi holtszezonok...
Ugyan most is akadtak a játékosállományban távozók,de sorra jöttek érkezők,mégpedig olyan érkezők akikből egyértelműen arra lehetett következtetni,hogy erősödünk.Varga Balázs maradt az edző,vele sikerült kivívni előzőleg a bennmaradást miután Lőrincz és Jakab mester úgy mondd csődöt mondott a csapatnál...Már az edzőmeccsek is jól sikerültek.Úgy tűnt hosszú idő után végre egy olyan szezon köszönt ránk amikor nem gyengültünk hanem erősödtünk!Olyan igazolásunk is volt akik évekkel korábban játszottak már nálunk és most visszatértek.Tehát az előjelek biztatóak voltak és a bajnokság is szokatlanul jól indult!
Két 2-1-es győzelemmel kezdtük a szezont,idehaza a Szekszárd és idegenben a Hódmezővásárhely ellen.A harmadik fordulóban a év favoritjának kikiáltott Kozármisleny érkezett Dunaújvárosba és bár vezettek 1-0-ra ,sikerült egyenlíteni és ezután meg csak a vak szerencséjének köszönhette a vendégcsapat,hogy nem kapott ki.1-1 lett a rangadó,a játékunk meg több volt mint bíztató!
Sokan kilettünk tiltva,hiába a jó szereplés a nézőszám nem emelkedett...
A negyedik fordulóban 1-0-ra győztünk Mohácson,majd idehaza az ötödikben 3-0-ra a Cegléd ellen.Ekkor az élre álltunk a tabellán!A hatodik fordulóban rangadót nyertünk a Monor ellen idehaza (2-1),aztán a 7.-ben ikszeltünk Dabason (1-1),ezzel ugyan visszaestünk a tabellán,de már látható volt a csapat ereje és az,hogy ebben a szezonban igencsak számolni kell velünk!Újabb döntetlen a 8.fordulóban,1-1 idehaza a Honvéd II.ellen.Majd 3-0-ás győzelem a kilencedikben a Népligetben a Ferencváros II.-vel szemben.Ekkor a Makó és a Kozármisleny mögött a harmadik helyen álltunk.Ki gondolta volna az előző szezon után?Boldog voltam,örültem.A tízedik fordulóban 2-1-re vertük az ESMTK-t hazai pályán,Majd Gerjenen rendeztük erődemostrációt a 7-1-es győzelemmel!Aztán a 12.-ik fordulóban elszenvedtük az első és mindmáig tartó egyetlen vereségünket.
A csapat hazai pályán,az egyik edzésen
A csapatból többen betegséggel és sérüléssel bajlódtak,a vezetőedző Varga Balázs is kényszerpihenőre szorult.Ezt kissé megérezte a csapat mert a Balassagyarmat elvitte a három pontot Dunaújvárosból (1-2),igaz némi szerencsével,de megérdemelten.A 13.fordulóban aztán fontos rangadó várt ránk a táblázaton előttünk tanyázó Makó otthonában.A csapat talpra állt a kisebb hullámvölgy után és 1-0-ás diadalt aratott!Felzárkoztunk a Kozásmisleny mögé a második helyre!Aztán a következő körben újabb kisebb baki jött,2-2 a gyengélkedő Vác ellen itthon,de ennyi még belefért!Újabb iksz a 15.-ik körben Pakson a paksi tarcsi ellen.Majd fergeteges 5-0-ás diadal a 16.-ik fordulóban a Dabas-Gyón ellen idehaza.Következett a 17-ik forduló és a mezőföldi El-Classico!
A csapat az utolsó meccs előtt Szekszárdon
Mezőföldi El-Classiconak a két szomszédvár csatáját nevezzük,azaz az Iváncsa-Dunaújváros rangadókat.Ez a két csapat rendre preztízsmeccseket játszik egymással és rendre iváncsai sikerrel...Nehezítette dolgunkat,hogy a meccs Iváncsán volt,az Iváncsa KSE pedig a bajnoki címvédő volt,akik ugyan nem szerepelnek most olyan jól,de mindig veszélyesek bárkire.Fordult az előző évek tendenciája és ezúttal Iváncsán is győzni tudtunk!Mégpedig 1-0 arányban.Óriási diadalként éltem meg ezt a győzelmet,a szívem boldog volt.Kedvem a 18.fordulói hazai MTK II.elleni 2-2 sem tudta elrontani.Következett az idei utolsó két forduló.Két idegenbeli meccsel zártuk az évet.Szép álomnak tűnt két győzelemmel befejezni a szezont.Nos a szép álom valóra vált!
Így állunk most.Van egy-két csapatnak elmaradt meccse,de ezek a m helyezésünket nem befolyásolják már
Rákosmentére mentünk a 19.fordulóban.Óriási meccset játszottunk a kiesőjelölt ellen és végül 4-3 arányban sikerült győzni úgy,hogy az ellenfél 2-0-ra is vezetett!Jött a tavaszról előrehozott első forduló azaz a húszadik.Szekszárdra mentünk és simának tűnő 5-2-es diadalt arattunk.Így aztán beékelődtünk a Kozármisleny mögé a második helyre,hat pontos biztonságos távolságra a harmadik Makótól.Itt tartunk tehát most.Csapatunk lőtte a legtöbb gólt a mezőnyben és a második legtöbb győzelmet aratta.A szezon februárban folytatódik ha az időjárás és a koronavírus engedi.A második körben találkozunk majd a listavezető Kozármilsennyel.Sok függhet attól a mérkőzéstől.Bár a Kozármisleny a favorit,de ha ott győzni tudnánk,akkor még minden lehetne...de erről majd akkor.
Szólnom kell még pár kellemes dologról.A csapattól sok szeretet kaptam Gergő halálakor.Közelebbi kapcsolatba kerültem akkor pár játékossal.Dorogi Renátóval a mai napig jó a viszonyunk (a szüleivel is).a napokban pedig kapusunk Pokorni Peti jelölt ismerösnek a legismertebb közösségi oldalon.Vele is beszéltem mikor Gergő elment..Nagyon kedvelem a srácokat,a csapatot és szívből szurkolok nekik.
Aztán úgy mondd barátságba kerültem legnagyobb ellenfelünk a Kozármisleny vezetőedzőjével is Aczél Zolival.A szimpatikus szakember rendkívül közvetlen és jó fej ember.Mondanám,hogy szurkolok nekik,de nekünk most éppen ők a legnagyobb riválisaink.
Na és persze ott az NB3-as csoportunk amelynek az egyik moderátora vagyok.Onnan is nagyon sok kedves ember barátságára tettem szert.Ezek jó dolgok.Amikor a sport a foci összehoz és nem eltávolít...
Mert,hogy télapó túránk még sosem volt!Legalábbis nem emlékszem rá,hogy valaha is lett volna.Az év ezen hétvégéjén amúgy sok túra volt már.Például négy éve amikor Gergővel szakadó hóesésben mentünk a Csövek-völgyébe.Vagy tavaly Zolikával a Rácalmási-szigeten,amikor majdnem rövidgatyára vetkőztünk mert olyan meleg volt.Hát ma ilyesmitől nem kellett tartani,mert kora reggel már kemény fagy volt.A hőmérőm mínusz hatot mutatott.Ám mára terveztük a télapó túrát.Vagyis hát eredetileg egy közeli túrát,de tegnap a melóhelyen kiagyaltuk,hogy akkor legyen télapó túra ha már nyakunkon a Miklós nap.Zolikával vágtunk neki a mai kalandnak,nem akartunk most messze menni.Móni ápolását úgy,hogy nem vagyok ott,nem mindig könnyű megoldani.Tervünk az volt,hogy kitúrázunk a közeli Kisapostagra.Ugye a Pentele-hídig a megszokott útvonalon,onnan pedig tovább egy olyan szakaszon amelyen én eddig csak egyszer jártam.Nem akartunk századjára is ugyanarra menni a hídig,így beterveztem letérőket is a jelzésről.Ezek úgy érzem jól sikerültek.Na lássuk a részleteket.
Start a stadiontól
Ha már télapó túra,úgy gondoltuk,hogy akkor megkeressük magát a télapót is!Ki tudja miért, pont előttünk ment,de mindig egy lépéssel előttünk is járt.Már az agyafurcsaságára gondolok....Mindegy,a nyomába szegődtünk.Elindulva fél kilenckor már csak mínusz három fok volt és kezdett lassan melegedni,de a nap legmelegebb óráiban sem ment plusz kettő fölé.Ennek ellenére a nap sütött.Túránkat a dunaújvárosi stadiontól kezdtük meg.Be is hatoltunk a stadiontól és a jégcsarnoktól délre található erdőbe.Ugye kismilliószor jártunk már itt,hol Gergővel,hol Mónival vagy éppen Zolival.De most nem az elvarázsolt kastély felé vettük az irányt ahogy az utóbbi időkben szoktuk,hanem a Csövek-völgye felé,az egykori kisvasút nyomvonalát részben követve.
A tisztásra érve
A kilátó hely
Úgy gondoltam ha már erre jöttünk lemegyünk a Csövek-völgyébe,Zolika erre még ugysem járt.Mi viszont Gergővel nagyon sokat és vele is voltam erre utoljára,napra pontosan négy éve...Kicsit mintha másnak is tűnt volna a táj,de persze ugyanaz volt mint akkor...Az erdőn keresztülvágva egy fensíkra bukkantunk a Duna felett vagy száz méterre.Majd hamarosan elértük azt a kilátópontot ahol Gergővel is mindig megálltunk.Ahogy akkoriban most is párában úszott a láthatár így a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.A csövekre sem lehetett úgy lelátni mint régen,mert a susnyás benőtte a környéket.A kilátás megnézése után így elmentünk a csövekig.Jól ismert hely túrázásaim történetében.Itt jöttek fel a vagy egy méter átmérőjű csövek a szivattyúházból és mentek a völgybe szétágazva a szélrózsa minden irányába.A völgyet viaduktszerűen átszelve.Ezt szándékoztam megmutatni Zolikának.
A csövek is a szivattyúház
Szép emlékek kezdtek előjönni a mélyből...Fura mert az elmúlt túrák többségén nem érzem Gergő "jelenlétét" pedig úgy tudom a lelke mindig jön velem...és régebben éreztem is,de mostanság nem.De állítólag Zolika állandó csacsogása miatt nem tudok a túlvilági jelekre koncentrálni.... Persze Gergő is azt akarná,hogy érezzem jól magam.Szóval az egyik cső mellett lereszkedtünk a Csövek-völgyébe.Vagyis hát az egyik kisebb viadukton kötöttünk ki.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Csövek-völgyét alaposan benőtte a susnyás és alig-alig járható.Nem voltam itt négy éve,hát ennyi változás történt.Gergő halála után nem gondoltam volna,hogy még valaha eljutok ide...de ugye soha ne mondd,hogy soha...Nem mentünk le a völgybe maradtunk a viadukton.Onnan néztünk szerteszét.Szemben dél felé ott volt a legmagasabb viadukt.Úgy voltam vele,nem kisérletezem,Zolika oda ugysem mert feljönni.Mi ugye Gergővel nagyon sokat felmentünk.Ám ahogy nézte Zoli a legmagasabb viaduktot,azt mondta felmerne jönni.Na majd egyszer szaván fogom.
Zolika az egyik kisebb "viadukton"
Szemben a legmagasabb viadukt,alattunk a susnyásos Csövek-völgye
Ennyi volt most a Csövek-völgye.Jó volt visszajönni,de rossz volt,hogy Gergő nincs itt velem ahogy a múltban mindig...Visszamentünk a csövek mentén és a másik oldalon lereszkedtünk a szivattyúházig.Itt már jelzett turistaút volt,az a turistaút amelyen a történelemben a legtöbbet mentünk alighanem.Délnek vettük az irányt és hamarosan beértünk a Duna mellé ahol az út másik oldalán a tavak voltak.Öt tó,melyeknek leglátványosabbja a második tó.Hideg volt és a tó bizony be volt fagyva!Alig egy hónapja jártunk erre még Zolival és Rexivel,akkor szép sárga volt minden.Most a fák már kopaszok voltak alattunk a friss avar csúszos volt.Jelzéssel ellátott út vezetett a Duna és a tavak között.
Befagyva a tó
A tavakat magunk mögött tudva elértük a hütővíz csatornát.Most is mind egy hónapja Rexivel,nem a hagyományos oldalon mentünk le mellette ahol az út is,hanem a másikon.Csúszos út vitt le a Dunához,de simán leértünk.Itt a domboldalban még vadul száguldó csatorna szelíd kis érré változott át.Ennek magyarázata,hogy feljebb van egy "betonteknő" a víz abba csapódik bele,majd nagyrésze a víz alatti csöveken megy ki a Dunába.Ezen a napon amúgy szokatlanul nagy mennyiségű víz robogott le,így a csatorna a szokásosnál is vadabb volt.Na de még nem ott voltunk hanem lenn a Dunánál.Az erecskét itt azért nem tudtuk átugrani mert a talaj nagyon süppedős volt.Ha sikerül levágtunk volna vagy 500 métert,igaz pont a leglátványosabb ötszázat.
Iszonyatos nyomást kell elviselnie a betonteknőnek
A Dunánál
Visszamentünk hát és átkeltünk feljebb a hídon a csatorna felett.Itt már félelmetes látvány a csatorna,nehéz elképzelni,hogy lejebb pár száz méterrel már csak egy szelíd erecske lesz belőle.A jelzés is a hídon ment át és a csatorna másik oldalán vezetett le.A betonteknőnél alaposan kicsapott a víz.A gödör meg egyre mélyebb és nagyobb lett a betnépítmény mellett..mi okozhatta itt a föld ilyen fokú beomlását?A kicsapodó víz szabadon folyt el a gödörben már-már kisebb patakot képezve.A turistaút meg éppen elfért még a gödör mellett.Ha nem javítják meg ezt belátható időn belül,nem lehet majd itt eljárni mert beomlik.Most még ellehetett és lassan szelídült a víz óriási robogása.
Híd a folyón...
A csatorna
Egy darabig még nehezen volt járható a jelzett út,de aztán kiértünk a susnyásból és minden rendben lett.A meddőhányók mellett haladtunk az út új nyomvonalán.Aztán az út egy ponton visszafordult az ártér erdőbe,de most elöször úgy döntöttünk,hogy letérünk róla!Nem követjük a jelzést hanem megyünk egyenes tovább a jelzetlen úton.Arra még sosem jártunk.Több tábla is figyelmeztetett,hogy tilos erre jönni és életveszélyes!Nem értettük mi benne az életveszélyes,hiszen az úttal minden rendben volt.Arra a következtetésre jutottunk,hogy nem az út az életveszélyes hanem jobbra mellette a táj a földek.Hiszen itt-ott gőzölgött a talaj!Miféle környezet szennyezés lehet itt?Az út rendben volt,érthetetlen építmények tűntek fel a domboldalban,talán a papírgyári vízmű kútjai lehettek?Nem tudom... Távolabb feltűnt egy domb,kurvára hasonlított a Badacsonyra!El is neveztük a dunaújvárosi Badacsonynak.Távolabb őzek szaladgáltak ezen a valószínűleg szenyezett mezőkön...
Mi a baj ezzel az úttal?
A dunaújvárosi Badacsony
Mindegy egyszer erre is elkellett jönni,távolabb a jelzett turistautaktól.Végül is aztán ez a jelzetlen életveszélyes(?) út belevitt a jelzésbe.Így minden rendben volt és olyan helyre jutottunk el ahová még soha.A jelzésen haladva aztán már a megszokott utakon mentünk.Szép volt a téli hó nélküli erdő,ahogyan egy héttel ezelőtt a Vértesben is.Nem sokára elértük a Pentele-hídat.persze alulról kereszteztük annak felüljáróját.Mivel most nem Dunavecsére és nem Apostagra mentünk,semmi sem indokolta,hogy felmenjünk rá.Nem is mentünk.A mi utunk egyenesen vitt tovább.Ám előtte itt is lementünk a Dunához és megkajáltunk.
Újra a jelzésen
A hídtól a kék m jelzés vezetett tovább,a piros elment a felüljáróra.Elhaladtunk az egykori Schalbert-sziget mellett,majd egyszer kitérek a történetére mert igen érdekes.Az út jeges és saras volt,de a táj végül is szép volt!Valaha jártunk erre is Gergővel,de ennek emléke a homályba vész.Úgy terveztük majd felfedezzük egyszer az itteni erdőt is,de ez vele már nem válhatott valóra.Úgy emlékeztem ez az út sokkal-sokkal hosszabb,de most nem volt olyan hosszú ahogy az emlékeimben élt.Egy épülethez értünk.Mivel utána néztem előzőleg tudtam miről van szó.Ez volt az egykori Schalbert kúria.
A híd utáni út
Mielőtt megnéztük volna közelebbről lementünk a közeli Dunához.Innen még nem láttam a hídat.Most feltűnt immár pár száz méterrel mögöttünk.Imponáló volt a szépsége innen is.Visszamentünk a jelzésre és a kúriához.Valaha egy fantasztikus épület lehetett.Amennyire kitudtam venni,két lakás lehetett benne,jó nagy szobákkal,fürdővel,kamrával,konyhával.Sajnálatosan romló állapotba volt már.Persze nem volt itt már senki.Lelki szemeim előtt elképzeltem ide egy turistaházat.Rendbe lehetne hozni,hiszen itt van az erdőben a Duna mellett.Vajon hányszor önthette el az árvíz?Vagy tudtak védekezni az itt lakók?Ki tudja,lehet egyszer ennek is utána járok majd.Mos azonban itt volt üresen,romlóan,elhagyottan...
A Schalbert kúria
Állapota kritikus...
Talán egy szoba lehetett
A kúria mellett volt még egy kisház,hasonló állapotban,arább pedig egy pince.Na de mentünk tovább mert a mikulást kerestük és az még mindig nem volt sehol.Csak annyit tudtunk valahol előttünk kever.Az út déli irányból,nyugatira váltott.Hosszú egyenes következett majd egy hegy állta utunkat.Persze a hegy csak domb volt a löszösebb fajtából.Az út pedig mellette újra délnek fordult.De ez már Kisapostag volt.Sokkal-sokkal messzibbnek emlékeztem.Ez abszolút nem volt messze a hídtól.Be is értünk a településre.
A híd...
Rögtön egy kis hídba botlottunk.Újra szívet melengető emlékek jöttek elő....2018 január az év első túrája...Kisapostagról tartunk Dunaföldvárra.Öten vagyunk,Gergő is velünk...rámegyünk a hídra,ott ökörködünk és fotózkodunk....Most is ökörködtünk egy sort a hídon.Jött erősen a gyagyaságfaktor.Kicsivel arébb pedig az a játszótér volt amelyen Gergő is játszott egykor.Mellette szokatlan tábla: "Felnőtt játszótér"! Hát ilyen is létezik?Zoli mondta majd visszafele bejövünk és játszunk.Mondtam ide már nem lesz idő visszajönni.Majd egyszer máskor...Haladva elértük a falu utolsó buszmegállóját,ide viszont majd vissza kell jönni,mert úgy tudunk hazamenni.
Az utolsó buszmegálló
Most még elakartunk menni a csónakkikötőig,úgy tudtuk oda igyekezett a mikulás is.Ez viszont az utolsó buszmegállótól kicsit még messze volt és maradt másfél óránk.Van busz később is,de addigra besötétedik és egész biztos újra fagypont alá süllyed a hömérséklet.Nem akartunk addig maradni.Lementünk hát a kikötőig és annak szomszédságában a Duna mellett valóban megleltük végre a mikulást!
A csónakkikötő
Uszály a Dunán
Ott ült a szánján a parton.Előtte a szarvasai.Meleg szavakkal üdvözöltük,ő meg hálából adott nekünk csokikat.Megnéztük a szarvasait a szánját majd a szép piros ruháját.Ezek után bebasztuk a zsákba és vittük haza.Visszasétáltunk a buszmegállóhoz.Jött a busz pontosan és még világosban haza is értünk.Idehaza valahogy kikerült a zsákunkból a mikulás és sokkal nagyobb lett.Akkor jöttünk rá,hogy ez egy hőre táguló mikulás!Igen ám,de nem melegebb hanem hidegebb lett.Akkor pedig egy fagyra táguló mikulás.Végül is nagyobb lett mint mi.Ha tovább nőtt volna akkor az én mesém is tovább tartott volna.Így olyan 16km-t mentünk,hideg de szép időben,több látnivalóval mint az egy héttel ezelőtti vértesi túrán!
