Spontán túra Rácalmásra

Tombol a félelem ezekben a napokban a világban a koronavírusnak hála,amely kezd egyre durvább formákat ölteni.Gondolatam biztos ami biztos,egy kicsit bespájzolok én is.Mivel a környékünkön csak Rácalmáson van olyan bolt ahol elfogadják a szép kártyát,így gondoltam kinézek akkor oda.Éjjel műszakban találtam ki,hogy kitúrázom Rácalmásra,aztán majd busszal hazjövök.Persze hiába van közel ez éjszakás műszak után nem olyan egyszerű,Na de ki tudja mit hoznak a következő hetek,a vészhelyzet miatt alighanem a megtervezett túráim is elmaradhatnak és hát mivel születésnapom is van,megünneplem hát egy túrával.Méghozzá ezzel az ősklasszikussal.Helyijárattal mentem ki a városi víztoronyhoz.Innen inditottam ezt a cseppet sem nehéz kis túrát.Hátamon a nagy túrákra használt hátizsákkal.Ebbe teszem majd az árut.

Start a víztoronytól

Jók a jelzések!

A piros jelzést szándékoztam követni és úgy döntöttem,erről most nem is térek le.Ismerös terep köszöntött rám,hiszen kismilliószor jártunk erre Gergővel,maga ez a túra is ugye ősklasszikusnak számított ami annyit tesz,párszor már megcsináltuk.Mindenképp dicséretes,hogy erre végig kifogástalanul voltak/vannak felfestve a jelek.Jó pár hely az országban tanulhatna tőlünk...!A Pentelei fensik legészakibb részén haladtam,ahol aztán megkezdtem az ereszkedésemet magára Dunapentelére,ami persze még Dunaújváros része.Igazán kellemes jó túraidő volt.Eseményt csak a kutyák ugatása jelentett.

A jobboldali a piros,itt éppen a csónakház mellett

Még a fensikról,de lefelé menet onnan is,több helyen remek a kilátás Pentelére.Uralja a látványt a szemközti kis dombon álló Rác templom,amely szintén sokat szerepelt már ebben a túranaplóban.Dunapentelén is a pirost követtem,amely a egykori horgászbüfé után a csónakház mellett is elhaladt.Az jutott eszemben itt bandukolva,hogy milyen kegyetlenül sokat jártunk erre Gergővel... ezen gondolkodva már jött is a bizonyos simogató érzés,amely nem volt más,mint Gergő jelzése a túlvilágról...Tehát megint velem volt.Ez az érzés mondhatni feldobott...Mentem tovább és hamarosan elértem a Szabadstrand-öbölt.

A Szabadstran-öbölnél

A piroson haladva a Szabadstrand-öbölre egyre nehezebb a rálátás a megnövekvő fák és bokrok miatt,de azért vannak helyek ahonnan rálátni.Láttam szemben a Szalki-szigeten ahogy éppen újítják fel a strandot és a kiszolgáló létesitményeket,azonban a fő látnivaló itt most az irdatlan mennyiségű horgász volt.Soha nem láttam még itt ennyi horgászt.Hát mi történhetett?Oké,hogy jó idő meg minden,de ennyien...Egy mellettem eltekerő fószer adta meg a választ.aki ahogy elment mellettem elvakantotta magát,hogy biztosan telepítés volt.Na persze nem az új operációs rendszert telepitették,hanem halakat az öbölbe.Hát akkor biztos ez volt az oka a szokatlan tömegnek.

Aki úgy gondolja itt megpihenhet

Én mentem tovább és beértem az üdülőövezeti részbe.Itt volt a vízesésekkel teli hankook ipari víz leeresztő csatorna.Itt anno Gergővel mindig megálltam.Most nem,mert tudtam csak a szívem szakadna meg...A piros jelzéshez közben csatlakozott a Mária zarándokút jelzés is.Kifogástalanok voltak továbbra is a jelzések felfestései.Leérve az ártéri erdőhöz egy kanapé köszönt szembe.Aki esetleg úgy gondolja itt megpihenhet,ezen a tájba cseppet sem illő csodán.Én nem gondoltam így,de megörökitettem a nem mindennapi szépséget az utókor számára.Aztán odaértem az erdőbe vezető első leágazáshoz.Ez vezetett a Macskalyukhoz.Sokat mentünk ezen is Gergővel.Agyalgattam,hogy lemegyek oda,hisz most is biztosan nagyon szép a környék legszebb helyének számító Macskalyuk,de aztán valahogy letettem róla.Majd legközelebb.

A piros jelzés az üdülősor és az ártéri erdő között

A piros az üdülősor és az ártéri erdő között haladt.Nehéz elképzelni,hogy itt a 2013-as nagy árvízkor kerités magasságig ért a víz.Az erdő úgy ahogy most is szép volt.Sok helyen vezettek be utak a pirosról,ám most kihagytam.Az én utamról is belehetett látni.Sajnos,hogy egyes részeit már megkopaszitották az erdőnek.Kezdtem azt érezni,hogy fáradt vagyok.Hiába a könnyű túra,éjszakás műszak után voltam,alvás nélkül.Úgy tűnt mintha az utat is meghosszabították volna,mert csak nem akartam Rácalmásra érni.Mentem tovább,sehol sem álltam meg idáig.

A jelzések végig kifogástalanok voltak

Aztán csak odaértem Rácalmás-Ófaluhoz.Itt is rengeteget voltunk.Gergővel.Megrohantak az emlékek,de továbbra sem álltam meg.Itt némi emelkedést kezdett az út,amely szintén úgy tűnt mintha meghosszabitották volna...persze ezt csak az éjszakás műszak utóhatásainak tudtam be.Elértem a Deák teret,ahol emlékmű állt,majd továbbmenve annál a kilátóterasznál kötöttem ki,ahonnan remek rálátás volt a helyi Rác templomra.Ikonikus hely volt túrázásaink történelmében.Itt végre megálltam...Ittam egyet,és megcsodáltam a templomot innen fentről mint annyiszor a múltban....Valahogy mindig is imádtam ezt a helyet.

Elérve Ófalut

A Rác templom

Pár képet lőtem itt is,mint mindig amikor erre járok.Aztán mentem tovább.A helyi emlékművek mellett haladtam el.Nem sokára aztán befordultam a célegyenesbe.Itt volt közel az a bolt ahol elfogadják a szép kártyát.Odaérve bementem hát és alaposan bevásároltam.Ha karanténig fajul a dolog,legyen odahaza némi élelem...Telepakoltam az eddig üres zsákom.Azonban a hazainduló buszt éppen lekéstem.Nagyon nem idegeskedtem miatta,hisz tudtam alig egy óra múlva jön majd a következő.Gondoltam elnézek a közeli Milleniumi parkba.

A természetet nem érdekli a koronavírus,egyszerűen csak teszi a megszokott dolgát

A helyi temető mellett mentem el.Sok odabenn a látványosság.Kápolna,óriási síremlékek,emlékművek,de nem mentem be.A jelzéseket elhagytam,azok mentek tovább Kulcs felé.Én pedig odaértem a szépséges parkhoz.Szépen sütött a nap és a buszig még bőven volt idő,így leültem az egyik padra.Jólesett ahogy melegített a napsugár.Csináltam itt is pár fotót és egyszerűen csak ültem a kellemes helyen.Aztán már nem volt mitcsinálni odasétáltam a közeli buszmegállóhoz.Az jött is rendesen,így hazajöttem vele.

A világ szünetet tart

Millenium park

Kellett egy kis mozgás,így bár fáradt voltam az éjszakázás után,a túra jólesett.Nem mentem sokat,talán 8km-et.Túráztam mert ki a fene tudja mit hoznak a következő hetek.Lesz-e rá lehetőség majd elmenni,vagy életünk egyik legsötétebb időszaka köszönt ránk?

Majd kiderül.

Zárodó negyvenes túrák

Ezen sorok írásakor egy picike nap választ el attól,hogy belépjek az ötödik ikszbe...Nincs kapuzárási pánikom,főleg ha arra gondolok,hogy Gergő a másodikat sem érhette meg,viszont itt az idő,hogy kicsit megforduljak és visszanézzek az elmúlt évtizedre.Arra az évtizedre amely aztán adott mindent bőségesen.Jártam a mennyekben és a pokol legmélyebb bugyraiban is.Rengeteg csodában volt részem,de ugyanakkor elvesztettem mindenkit aki a legközelebb állt hozzám.A mai bejegyzés amolyan összefoglaló,mérföldkő.Nem térnék ki életem minden zerdülésére,próbálom csak túrailag átnézni az elmúlt tíz esztendőt.

Pihenés a Remeteréten a Mecsekben,talán....2012-ben

Tíz éve 2010-ben léptem be a negyedik ikszbe.Akkoriban én főleg északra a Karancs-Medves vidékein túrázgattam.Gergővel az idő tájt,főleg még itt a környékünkön bontogattuk szárnyainkat.Nagyon sok volt a Dunavecsére vezető túra,vagy éppen a Rácalmási-szigeti túrák.Persze minden évre jutott néhány nagyobb kalberű túra.Ekkor vittem el elöször Gergőt pl.a Somoskői várhoz,ekkor lépte át elöször a magyar határt.Ám túrázásaink az évtized első éveiben nem voltak rendszeresek,nem voltak még bakancslistáink.Nagyjából átlag évi tíz túrát tettünk,tettem.Fontos mérföldkőnek számított a 2013-as év.

A váci meccstúrán,amely a legfontosabb mérföldkő volt az évtizedben

Ekkor vittem ki Gergőt elöször focimeccsre.Én sok év után mentem ki újra.A dolog annyira magával ragadott minket,hogy ezután nem hiányoztunk szinte egy mérközésről sem.Sőt lassan-lassan rendszeressé váltak az idegenbeli mérközésekre való eljárások is.Ezeket aztán rendszeresen ötvöztük egy-egy remek kirándulással azon a településen amelyen a csapatunk játszott.Fontos mérföldkő volt a 2015-ös váci meccstúra,15 augusztusában.Ez időpontra teszem annak a csodának a kezdetét amelyeket átéltünk Gergővel.Innetől kezdve ugyanis ugymondd mindennapossá váltak a túrázásaink.Itt született meg az újkori bakancslista.A 15-ös év hátralévő részében már egy gondosan megtervezett bakancslista alapján túrázgattunk,legalább havi szinten kétszer.

Útban a Máré várhoz 13 nyarán

Visszatérve még a 13-as évre.Érdekes egy év volt...Mindenki emlékszik még a március 15-i hatalmas havazásra,arra is,hogy még április első hetében is volt hó.Aztán jött az évtized árhulláma a Dunán júniusban.Engem pedig a bank csinált ki és hosszú évekbe telt míg talpra tudtam állni.Mire teljesen sikerült elvesztettem Gergőt....Ám minden gond és probléma ellenére mi mindig mentünk.Kimondthatatlan érzés volt a gyermekem arcán látni az örömöt és a boldogságot a szívében amit egy-egy kirándulás-túra okozott.Az izgalmat ahogy erre készült.Életem legszebb évei voltak ezek és senki sem tudott kicsinálni,mert az a mosoly Gergő arcán minden problémán átsegitett és álltam a sarat ebben a mocsok világban.

A Mecsekbe minden évben eljöttünk legalább egyszer

2014 már jó kis év volt,ekkor a meccsek kerültek nagyon érdeklödéseink középpontjába,hiszen ekkor volt a legjobb csapatunk az évtizedben.Aztán ahogy írtam a 15-ös váci meccstúrától köszöntött ránk a legcsodálatosabb időszak.Minden év karácsonya után elkészítettük a következő évi bakancslistát amit mindig sikerült nagyjából 90%-os arányban meg is valósítani.Valamivel több mint három csodálatos évünk volt Gergővel.Ekkor váltunk ugymondd profikká,ezekben az időkben jutottam el olyan helyekre amelyekről álmomban sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Rendkivül élveztük ezeket az éveket.Voltak gondjaink persze,de egy-egy túra mindig felemelt a legmélyebb gödörből is.

Gergővel mindig mindenhol ökörködtünk

Ezekben az időkben legalább havi két alakalommal túrázgattunk,de volt,hogy négyszer is.Egy idő után már szinte semmi más nem érdekelt csak a soron következő túra megtervezése,megszervezése.Egyre jobb és fantasztikusabbnál,fantasztikusabb helyre jutottunk el úgy,hogy közben idehaza a környék minden érdekességeit is felfedeztük.Nagyon készültünk már nyáron a 2019-es évre amelyben minden eddiginél jobb túrákat tervezgettünk és még az eddigieknél is szuperebb helyekre akartunk elmenni.A 18-as Salabasina-ároki túra volt a legnagyobb csoda amit átéltem túrázásaim történetében.

Aztán mindennek vége lett.A csodáknak is.

A Salabasina varázsa végigkiséri  maradék életemet

Gergő 2018 decemberében ment el.Vele elvesztettem mindent,hiszen ő volt a másik felem,a jobb kezem.A Nagy-Kopaszi túrára készültünk,amikor egy reggel nem ébredt fel többé.Bár azóta megtanultam élni ezzel az űrrel amit hagyott maga után,a fájdalom soha egy pillanatra sem enyhült és valószinűleg nem is fog.Úgy gondoltam akkor feladom,hisz nélküle már nem láttam értelmét semminek.A 18-as év utolsó két túrája emléktúra volt Gergőért.Soha nem gondoltam volna,hogy túrák ilyen fokú fájdalmat tudnak okozni mint amilyet azokon éreztem...Aztán tudtam,hogy Gergő azt akarja,hogy folytassam,hogy ne adjam fel bármi is van.Nem adhatom azt fel ami az életem volt.Túráim így a 19-es évben folytatódtak.

A rendszeressé váló meccstúrák egyikén 18-ban Dunaharasztiban

Bár már nem volt bennem akkora tűz és akkora kedv,de magam is tudtam ha abbahagyom az a halált jelenti számomra.Spirituális utakra is léptem ami aztán arra tanitott meg,hogy higyjek.Hiszem és tudom és sok-sok bizonyságát is adta....hogy Gergő lelke ott van velem minden túrán azóta is.Velem van mindig.Bár ez így nem ugyanaz mint  a korábbi években,de legalább tudom ma már,hogy nem veszett el minden és lesz majd folytatás!Az a másfél év mint korábban többször is írtam sok tragédiát hozott az életemben és a túrázások tartottak gyakorlatilag életben és persze a meccsek,mert tudtam Gergő azoknál is azt akarta,hogy ne hagyjam abba,Így Gergő elvesztése után folytattam mindent.
Mi mást tehettem volna.

Negyvenes éveim utolsó túráján a Ferihegyi repülőtérnél

A meccsek és a túrázások Gergő elvesztését követően is folytatódtak,de semmi sem volt olyan mint régen.Szerencsére az esetek többségében akadtak társak akik sokat segítettek,de voltak már olyan túrák is amelyekre egyedül mentem.Hát semmi sem rosszabb mint egy túrára egyedül menni...Az elmúlt vasárnap a ferihegyi túrával zárodtak negyvenes éveim túrázásai.Gergő halála meghatározta ezt az évtizedet,de olyan emlékeim és élményeim vannak amik miatt mégis szívesen gondolok vissza erre az évtizedre.

Hogy mit hozhat a jövő?Jelenleg ugye tombol a pánik a koronavírus miatt ami elképzelhető,hogy majd korlátozza a mozgásaimat sőt még az is benne van a pakliban,hogy én is elkapom.De ameddig tudom és lehetőségem van rá,amig mozgok és visz a lábam addig menni fogok.Tudom Gergő ezt hagyta rám örökségül és velem lesz mindig ezután is.

Hát ezek voltak negyvenes éveim most csak nagyon dióhéjban.

Holnap már ötven éves leszek....

Betesz a vírus

Az úr 2020-ik évének márciusának közepére úgy néz ki beigazolodik a legvadabb forgatókönyv.A koronavírus immár világjárvány lett és elérkezett Magyarországra is, elrendelték a vészhelyzetet.

Ami abból áll,hogy minden rendezvényt lefújjnak.Így egyenlőre búcsút mondhatunk a Fed kupának amire annyira készültünk,de kedvenc focicsapatom meccseire sem mehetek ki,mivel azok zártkapusak lesznek... Ami még jöhet,hogy maga a városunk és az országunk is karantén alá kerül és onnantól kezdve aztán se ki,se be...Ez alapjaiban rázza meg a terveimet,hisz ez esetben a túrázásoknak is lőttek...Nem vagyok éppen derűlátó....

Talán veszélyes,igen az.Nem tisztem ezt megítélni,de ez a hiszti ami megy a világban az már több mint szánalmas.Hiszen az influenzának sokkal nagyobb a halálozási aránya mint ennek a szarnak.Valaki(k)nek nyilván valami érdekét szolgálja ez az egész.

Na de erről én most nem akarok beszélni,mindenki tudja mi folyik a világban jelenleg.

Minden korábbi járvány pl.H1N1,madárinfluenza stb. érdekes módon a hiszti után hamar feledésbe merült és azóta sem hallani róluk.Reménykedek benne itt is ez lesz.

Sokszor jósoltak már világvégét,lehet most jön el?

Túra Ferihegy körül

Hát elérkezett a nap,hogy meghódítsuk Ferihegyet is.A túra amelyet még Gergő talált ki 2018 novemberében,pár héttel a távozása előtt...Lelkes is volt az ötlettől,ami engem is belelkesített,olyannyira,hogy a túrát bevettük a 2019-as bakancslista naptárunkba.Aztán Gergő 2018 decemberében sajnos elment...az ötlet és a túra lehetősége pedig elveszni látszott...Ám sok máshoz hasonlóan megfogadtam,hogy egy szép napon feltámasztom ezt az ötletet és megcsinálom a túrát,hiszen ez is Gergő ötlete volt.Én meg szerettem őt annyira,hogy nem hagyom elveszni az ötleteit...Így bízva abban,hogyha már fizikai valójában nem lehetett velünk,a lelke most is elkisért a túrára,amelyre a 2020-as év Zoltán napjának reggelén vágtunk neki Zoli barátommal.

Végre eljutottam a Cargodombra!

Cargodomb,Spotterdomb....ugye a túra tervéről volt egy korábbi bejegyzésem amely a mai napig az egyik legnépszerűbb a blogban.Ideje volt ezekre eljutni.Az utazás sima volt,vonattal jöttünk,Kelenföldi és Köbánya-Kispesti átszállással.A második vonaton jófej volt a kalauz,kellemesen elbeszélgettünk vele,annélkül,hogy a jegyünket kérte volna.Kilenc óra magasságában érkeztünk meg a Szemeretelepi vasúti megállóhoz.Innen indult ez a túra.Nem volt éppen rossz idő,de nem volt olyan jó mint amilyennek jósolták.Rögtön a közelben már láttuk,hogy száll fel egy repülő.Megkapó látvány volt és nem semmi zaj.Elindultunk hát mindezt közelebbről is megnézni.Az Ingló utcán mentünk végig,ez egy az egyben odavisz a már emlitett Cargodombra.Innen lehet a legjobban látni a felszálló gépeket.Legalábbis azthittük,mert aztán sok helyen a továbbiakban remekül láttuk ugyanezt.

Remek szórakozás volt nézni a felszálló gépeket

Maga a domb egy picinyke bucka volt inkább mint domb,de valóban jó innen a rálátás a repülötér felszálló pályájára.Úgy tűnt azonban kifogtunk egy "adás szünetet",mert nem akaródzott felszállni egy gépnek sem hosszú percekig.Szerencsére aztán beindultak!Lenyügőzöen izgalmas látvány volt a felszálló gépek látványa.Csodáltuk is vagy félórán át.Ekkor gondoltuk úgy,hogy akkor nekiállunk körbejárni a repülőteret.A terv szerint észak felé indulunk el,majd követjük az utat a reptéri kerités mellett amig van út.Majd letérünk valahol a közeli Merzse mocsarat megnézni és onnan jövünk vissza a reptérhez.Majd a déli végében megcsodáljuk a leszálló gépeket is és elnézünk a Spotterdombra természetesen.Ha jut idő akkor meg még benézünk az Aero parkba a repülőmúzeumba.Indultunk hát északnak.

Jól járható út a kerités mellett

Úgy tűnt a repülöteret körülölelő kerités mellett végig jól járható út van.Ám mivel még nem jártunk itt azt sem tudtuk lehet-e erre menni.Autók-rendészek járöröztek odabenn a reptéri utakon és kivolt írva vagy száz méterenként,hogy fegyverrel és kamerával őrzött terület...De gondoltam azért van a kerités,hogy addig lehet menni,azon belül nem.Aztán láttuk,hogy mások is járnak erre,így akkor mentünk mi is.Egy erdőbe ért be a kerités és az út is amely valóban körül ölelte a repülőteret.Ugye bár én a Ferihegy címet adtam a bejegyzésnek,de tudom én is,hogy már Liszt Ferenc repülőtérnek nevezik.Ferihegy a régi neve volt,de bennem inkább ez maradt meg,Sima jól járható volt az út.

Tovább a kerítés mentén

A reptér északi végébe érve láttuk,hogy a fejünk felett húznak el a felszálló gépek.Örületes,félelmetes,izgalmas látvány volt!Rendkivül élveztük!Továbbra is jól járható volt az út a kerités mellett.Egy ponton közelebb jött hozzánk a rendész autóval a kerités túloldalán.Nagyon nézett,de nem szólt.Aztán ment tovább.A reptér keleti oldalán bandukoltunk már még mindig a kerités mellett.Lovasok jöttek szembe,egy lovarda volt itt,alighanem onnan jöhettek.Annak udvarán pedig egy fürdökádat(!) véltünk felfedezni.

Egy fotó a keritésnél

Fürdökádak keresztezik utunkat...

Eljött az idő,hogy kicsit eljöjjünk a keritéstől.A Ferihegyi útra majd az Orgovány dülőre tértünk le.Ugye elözöleg én felmértem a dolgokat,hogyan és merre kell majd menni.Aztán az Orgovány dülő visszavitt a kerités mellé és egy darabig ez volt az az út éppen amely a kerités mellett haladt.Persze aztán kissé már eltávolodott onnan és egy nagy rétre értünk ki.Itt főleg kutyások voltak és arébb szintén egy lovardát láttunk.Közben csak-csak visszatértünk a keritéshez,ahol kicsit távolabb a reptér radarjára lettünk figyelmesek amely persze éppen üzemelt is.

A radarnál

Itt kajáltunk (állva) mert már meglehetősen éhesek voltunk.Ezután aztán tényleg magára hagytuk a keritést és eltávolodtunk onnan.Be jó egy kilométerre a reptértől a Merzse mocsár erdejébe vitt az utunk.Itt ha nagy nehezen is,de feltűntek az első turistajelzések ezen a túrán.A piros+ kellett nekünk,ez visz el a mocsárhoz és a kilátóhoz.Délnek tartottunk immár.Előzetes felméréseim szerint a kilátóhoz egy balra tartó leágazás vezetett.Igy rögtön az elsőnél letértünk.Ám kilátónak nyoma sem volt.Bár a táj szép volt,most nem ez volt a célunk.Útba igazitottak ketten is,de csak nem leltük meg a kilátót.

A Merzse mocsár erdejében

Rájöttünk nem itt kellett volna letérnünk.Visszamentünk hát a piros+-ra és mentünk tovább dél felé.Egyszer csak valóban ott volt a kilátó.A fából készült épíitmény szerencsére meglehetősen jó állapotban volt.Ugye utolsó kilátós élményünk döbbenetes volt (a Szent László kilátó a Gödöllöi-dombságban),ez azonban kiváló állapotúnak bizonyúlt.Ennek örültem.Felmentünk persze és körbenéztük milyen is ez a mocsár.Némileg a Kolon-tóra emlékeztetett,mintha annak egy kicsinyitett mása lenne.Ettől függetlenül igen szép volt,gazdag élővilággal.

A kilátó

A Merzse mocsár

Kigyönyörködtük magunkat itt,majd indultunk vissza a reptérhez.Nem azon az uton amelyen jöttünk hanem egy másikon.Sokkal egyszerűbb volt visszatalálni,mint ide.Így hamar ott voltunk újra szeretett keritésünknél.Itt már a leszálló gépeket lehetett látni,de még kicsit odébb voltak.Ismét a kerités mellett haladtunk.Egy végtelennek tünő egyenesnek tűnt az út.Ahogy haladtunk előre egyre jobban lehetett látni a leszállásokat is.Nagyon jó látvány volt ez is.Láttuk,hogy minden gép szépen rendben leszáll.

Végtelennek tünő egyenes

Mielőtt a déli végpontra értünk volna,egy elkeritett rész akadályozott a további haladásban.Így elkellett jönnünk a keritéstől és rálelni egy megkerülő lehetőségre.Szerencsére ez pofon egyszerű volt.Jól járható út kerülte meg a lezárt,elkeritett részt.Azt megkerülve egy gömbre lettünk figyelmesek.Nem tudtuk ez milyen építmény lehet,mi célt szolgálhat.Én valami víztorony félének gondoltam itt a leszálló pálya szomszédságában.Ha valamelyik gép esetleg bajba keveredne,akkor innen (is?) nyerhetnek vízet a tűzoltók.

A gömb

Elértük a déli véget.Itt kezdtek izgalmassá válni a dolgok.Ugyanis a leszálló gépek közvetlenül a fejünk felett húztak el.Meglehetősen sokan voltak itt!Sokakat érdekelt ez a látvány.Roppant izgalmas volt,látványos és félelmetes.De minden gép rendben leszállt!Egy kerek órát elnézelödtünk itt.Ezalatt nagyjából tizenöt gép biztosan leszállt.Sokat videóztunk és fotóztunk itt.Talán ez a hely jobb volt mint a Cargo meg a Spotterdomb!Ekkor már benne voltunk a délutánba,gondoltam a repülőgépmúzeumra nem fog idő jutni,de a fene bánta.Remekül elvoltunk itt.Istenem Gergő mennyire élvezte volna...

Jönnek a gépek

Zolika is fotózza

Repülő show

Tovább menve egy csatorna okozott kellemetlenséget,pontosabban kettő.Az út a csatorna azon oldalán ment amelyről átkellett volna mennünk a túlpartra,hisz arra volt a Spotterdomb.Ám sehol sem volt átjáró és egy kicsit széles volt ahhoz,hogy csak úgy átugorjunk.Mivel sokadjára sem találtunk átkelőt,úgy döntöttünk átmászunk.Az egyik helyen voltak benne különféle úszadékok,azokon átlehetett menni.Üggyel-bajjal,de sikerült is átkelni.Az öröm azonban nem tartott sokáig mert a túlparton erre a csatornára merőlegesen folyó vízhozam újra az utunkat állta.Ezen sem volt átkelő és ezen mivel szélesebb volt az átmászás is esélytelen volt.

Zolika ül a fűben helyett a padon a Spotterdombon

Végül aztán akadt egy átkelő,pont az az út amely a Spotterdombhoz vezetett.Mindenképp elakartam érni ezt a helyet,hiszen Gergő álma volt ide eljutni.Most vele a szívemben sikerült egy megvalósítani.Némi tömeg volt a Spotterdombon,de azért kitünően lehetett látni innen is a leszállásokat.Sőt itt padok is akadtak.Mivel már rendgeteg leszállást láttunk a déli végben és kissé sokan voltak itt,nem időztünk sok időt.A látvány persze innen is klassz volt.Nagyjából azért 15 percet itt is elidőztünk,majd mentünk a végkifejlet felé a terminárhoz.Persze oda nem aakrtunk bemenni.

Az út a Spotterdombtól észak...

...és dél felé

Egy kissé sáros út vezetett a sztyeppén át a terminál felé.Kezdett a nap lemenni.Nem gondoltuk,hogy szinte egész nap betart ez a túra.Jó persze egy órát elbohóckodtunk a déli végben és máshol is el-el időztünk.Végül is odaértünk a terminálokhoz.Óriási forgalom volt erre...elképesztő mennyiségű taxival.Mivel már messziről viritott,a lemenő nap fényében odaértünk az Aero parkhoz ami ekkor már természetesen zárva volt.Kivülről csodáltuk meg a repülőgép csodákat.No sebaj,majd egyszer talán még visszatérünk.Itt fejeztük be a túrát.

Az Aero park

Megvártuk a 200E jelzésű buszt,ezzel visszatudtunk menni a Népligeti buszállomásra,onnan pedig egy gyorsjárattal simán és könnyen hazaértünk.Hát mit mondjak?Klassz volt.Remélem Gergőkém lelke velem volt,mert ez az ő túrája volt.Remélem,hogy hozzá méltó módon tudtuk teljesiteni.Jól éreztük magunkat.

Kedvenc kilátóinknál (2.) - Julianus-kilátó

Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.

A sorozat második részében a Julianus-kilátóval ismerkedhetünk meg.

A Julianus-kilátó a Börzsöny déli részén

A Hegyes-tető 482 méter magas csúcsán álló Julianus-kilátóból a Dunára, a Visegrádi-hegységre és a Börzsönyre is páratlan panoráma nyílik.

Akár Zebegényből, akár Nagymarosról kapaszkodunk fel a Hegyes-tető emelkedőjén, nagyjából négy kilométernyi sétával jutunk fel a kilátóhoz. Aki először jár itt, garantáltan meglepő élményben lesz része, hiszen a panorámát 270 fokban a Duna látványa uralja. Nyugatra Szlovákia, délre Dömös és a Visegrádi-hegység, keletre Visegrád és Vác irányába láthatunk el. Előttünk magasodik a túlparti Prédikálószékről nézve a folyó felett méltóságteljesen terpeszkedő, szomszédos Szent Mihály-hegy csúcsa is.  A szemközti oldalon a Salamon-torony és Visegrád fellegvárának látványa vonzza a tekintetünket. Északi irányba a Börzsöny legmagasabb csúcsai mellett a Csóványos megmagasított kilátója is kivehető a távolban, ha tiszta az idő.

Ilyennek láttuk a kilátót életünkben elöször 2016 május 15-én

Az épület középső szintjén egy fedett helyiséget alakítottak ki, ahová behúzódhatunk a szél és az eső elől. Egy kerek asztalka csábít minket az elemózsiánk elfogyasztására vagy egy baráti csevejre, miközben tovább gyönyörködünk a kilátásban az ablakon keresztül. Ha jó az idő, akár a kilátó melletti padokhoz is letelepedhetünk piknikezni.

Tábla a kilátó falán

Az eleink után Ázsiában kutató szerzetesről elnevezett, bástyára emlékeztető, kétemeletes kilátót a nagy múltú Encián Turista Egyesület építtette 1939-ben a 482 méter magas Hegyes-tető legmagasabb pontjára. 2011-ben az Ipoly Erdő Zrt. szépen felújította, azóta ismét biztonságosan látogatható. Csigalépcsője igen meredek és keskeny.

Gergővel a kilátón 2016 május 15-én

A kilátót Törökmezővel a Törökmező tanösvény köti össze. Ha szeretnénk megismerni a Dél-Börzsöny élővilágát, belepillantani az erdészek munkájába, időutazást tenni a múltba, érdemes végigjárni a kényelmes terepen haladó, látványos, informatív útvonalat a zöld tanösvény jelzéseken. A kilátó egész évben szabadon látogatható!Az építmény közkedveltségére utaló dolog,hogy 2016-ban elnyerte a év kilátója címet.

Ez a csoda fogad odafenn

Nekünk Gergővel egyetlen egy alkalommal sikerült ide eljutnunk.Még 2016 májusában a Nagymaros - Remetebarlang - Szent Mihály hegy - Julianus-kilátó - Zebegény túra keretében.Nem volt éppen akkor a legjobb időnk,de mégis maradandó élménynek bizonyúlt a dolog és ma már jó érzésekkel tölt el a dolog,hogy jártam itt is.A jövőt tekintve benne lehet a pakliban az évtizedben egy új ide vezető túra.

Igy magasodik ki a rengetegből a kilátó

Ilyen volt amikor utoljára láttuk...

Természetesen ebben a sorozatomban csak olyan kilátók szerepelnek amelyeknél már jártam!

Egy új barát

Még csak az első lépéseket tanuljuk,de napról napra kicsivel többet.Bízom benne,nemsokára elérkezik az idő amikor a közeli erdőbe vagy a völgybe is letudunk már menni.Egy kicsit talán fájó lesz,mert nem lesz itt Gergő és az elöző kutyusom.De mindenképpen kellett valaki,aki kis színt,kis életet hoz elárvult lelkemnek.A napokban találtam rá új kiskutyámra,a közeli Nagylókra kellett elmenni érte,ezt meg is szerveztem a minap így aztán a kutyus hozzám került.Kilenc hetes fiúcska.Fajtája megállapíthatatlan,tacskó anya és keverék apa.

Hazaérve kicsit még megszeppenve

Mint írtam Nagylókra kellett kimenni érte ami hozzánk nagyjából 30-35km-re van.A település legtávolabbi utcájába kellett mennünk a vasút mellé.Hamar megkaptam a kutyát amit mint ingyen elvihetőként hírdettek.Visszafelé indulva a kocsi megfeneklett a csatornában,némi időbe telt rendezni a sorokat.A kiskutyus elöször megvolt alaposan szeppenve,de az utat csöndben nyugodtan türte.Persze simogattam,nyugtatgattam.Aztán megnyalta a kezem,így kezdödött a kapcsolatunk.

Nagylók,a tó melletti erdőben tanösvény is van,érdemes lehet erre egy túrára beruházni...

Hazaérve is megvolt szeppenve,nem értette még mi történt vele,hogy került ide.Nyugodt volt az első délután,de estefelé már kicsit játszott.Egy kicsit még sírt is,talán elveszett anyjáért és testvéreiért.Őket is elajándékozzák amúgy.Sajnáltam,de igyekeztem a szívem összes szeretetét rá zúdítani.Így este már nyugodtan aludt el.Nagyjából végig aludta az éjszakát.

Pihi két játék között

Reggelre mintha kicserélték volna.Megnyugodott és lett egyre magabiztosabb.Innentől kezdve aztán a játéké lett a főszerep.A napba előre haladva lett egyre szeleburdibb,egyre játékosabb.Két játék között szünetben pedig pihent kicsit.Enni evett,mindent elfogadott és megevett amit adtam neki.Nem válogatott.Hangját még nem hallottam,még nem ugatott.

Estére már tudott odalenn is kakilni,a pisiléssel még vannak némi gondok.

A következő éjszaka még nyugodtabb volt,bár fél négykor kelt.Mivel Gergő sajnos már nincs itt fizikai valójában,így az ő édesanyja segít,ő vigyázott aztán rá amikor nekem munkába kelett mennem.Ma délután pedig már nem lehetett vele bírni.
A szende megszeppent kiskutyus már a múlté.Elképesztő játékot lerendezett.Szóval alakulunk.

Rexi pihen

Hát ő az új barát.Már most nagyon szeretem,bízom benne lesz olyan jó barátom mint az elöző kutyusom volt.Remélhetőleg megfelelően fejlödik és majd mehetünk a nagy sétákra is.Természetesen a megfelelő orvosi ellátást a napokban megkapja.Ja és a neve Rexi.Gergő akarata alapján...

Merészebben - Tavaszi tervek

A sikeres tél után már indul is a tavaszi szezon.Tavasz az egyik legjobb évszak túrázni,persze csak addig amig be nem esik a nagy meleg,amire már májusban is komoly esély lehet.Gergő szlogenje volt,hogy merjünk nagyot álmodni.Így miután a tél folyamán minden előzetes tervem megvalósult,úgy gondoltam tavasszal megpróbálok egy kicsit merészebb terveket szövögetni.Persze semmi olyant ami az én/mi "szerényebb képességeinkkel" meg ne lenne valósítható.Ám úgy tűnik minden eddiginél több tényező akadályozhat meg egy csodás tavasz megvalósításában.Magam is kiváncsi leszek mi az ami majd ezekből meg tud valósulni.Mielőtt belevágnánk vegyük sorra azokat a dolgokat amik hátrálthatatnak.

Cargodomb Ferihegyen.Sikerül-e végre eljutni ide?

Ezen sorok írásakor tombol és egyre "népszerűbb" a koronavírus a világban,amely már itt van a szomszédban és úgy fest bármelyik percben betörhet Magyarországra is.Ezerrel megy a félelemkeltés egyre másra hoznak olyan intézkedéseket amely az ember szabad mozgását is korlátozhatja.Jelenleg el sem tudom ugyan képzelni,de még az is előfordulhat,hogy akár egy-egy várost,köztük az enyémet is karanténba zárnak,azt akkor onnan se ki,se be... Képtelenségnek tűnik,de nincs kizárva és ez nagyon rossz érzésekkel tölt el.Aztán a másik ami a ballibsik szerint ugyan semmi veszélyt nem jelent,de....Törökország megnyitotta a kapuit és ontja rá a menekülteket Európára.Vajon meddig lehetnek a határaink biztonságban?Itt is előfordulhat olyan forgatókönyv ami majd korlátozhat a szabad mozgásban is.Ez sem tölt el éppen jó érzésekkel.

Árpád-kilátó.Gergővel jártunk már itt.Eljutok-e újra?

Gergő elvesztése után a túráim sem úgy jönnek létre,hogy csak csettintek egyet azt indulunk.Komoly megszervezés kell,hogy valaki ráérjen,eltudjon jönni.Összegegyeztetni,hogy ki mikor ér rá.Előfordulhat,hogy majd ez miatt sem sikerül minden tervet megvalósitani.Olyan túrák jönnek ahová azért ha lehet nem akarok egyedül menni.Aztán úgy fest egy új kis társat kapok egy kis kutyus személyében hamarosan.Ő rá is kell majd vigyázni ha én útra indulok.Ezt is majd megkell terveznem.Szóval nem lesz egyszerű ez a tavasz,pedig most tényleg sok csodás terv összeállt a fejemben.Meglátjuk,hogy alakul.Nézzük akkor mik is ezek.

Baja városa gyönyörű,elszeretnék jönni ide is

Gergő utolsó heteiben szervezgettük a Ferihegyi repülőteret megkerülő túrát.Nagyon lelkes volt ettől és tavaly tavasszal akartuk megcsinálni.Gergő elment és nekem eddig nem volt lelkierőm ezt megvalósítani,de megfogadtam,hogy az ő emlékének is adózva majd megcsinálom.Nos ezzel a túrával indulna a tavasz.A reptér megkerülése mellett,elmennénk egy közeli mocsárhoz is,amit talán a Kolon-tóhoz tudnék hasonlítani csak sokkal kisebb formában persze.Gergővel a le és felszálló repülőket akartuk elsősorban megnézni a Cargo és a Spotterdombról.Ehhez lehetőleg jó idő is kéne.Március elején ez még kockázatos,de ha egy mód van belevágunk persze.

Gergő a Csepegő-árokban,követném nyomát itt is...

Még márciusban szeretnék megvalósítani spirituális segítőmmel Julcsival egy Budai-hegységi túrát amely olyan látnivalókkal szolgálna,mint pl.az Árpád kilátó vagy az Apáthy szikla.Ezeknél ugyan jártam egy másik túra keretében,de sok új hely is szembe köszönhetne...Manó barátomékkal szeretnénk a Gerecse legmagasabb csúcsára feljutni.Ez elképzelhető,hogy összejön majd.Talán még márciusban vagy talán nagypénteken.Ők benne vannak,én igyekszem ezt megszervezni jól.

Ha isten is megsegít,kétszer is szeretnék eljutni a tavasz folyamán a Mecsekbe.Talán ezt a legnehezebb összehozni,hisz a tömegközlekedésnek hála,erre inkább a hétköznapok lennének jók.Az egyik mecseki túra a Zengőre való visszatérésem lenne.Új kilátó épül és amit hírét veszem,hogy elkészült már indulnék is megnézni.A másik mecseki túra pedig a Kelet-Mecseket szelné át.Ugye pár éve átszeltük a Kelet-Mecseket kelet-nyugat irányban.Most szeretném észak-dél irányban megcsinálni.A túra Vékényből indulhatna olyan helyeket érintene,mint a Csepegő-árok,a Nyárádi kunyhó a Cigány.hegy és Püspökszentlászló.Hosszúhetényben egy kellemes babgulyás kiséretében fejeznénk be.

A Gerecse csúcsa

Áprilisban ugye menni akarunk a tenisz csapat világbajnokságra a Fed kupára.Erre a jegyünk már megvan.Ha nem marad el valami miatt akkor jövünk,mert már a szabadságunk is kivan kérve.Talán itt nem ütközünk semmi akadályba.

Megszeretném csinálni a tavasszal a tavalyi Németkérre menő túrát,ugye ezen tévedtünk el és bár a túra így lett szép,de Németkérre nem sikerült eljutni.Ezt szeretném összehozni.Ez nincs messze,így elképzelhető,hogy ez összejöhet.

Spirituális segítőm Julcsi álma a Dobogókőre feljutni.Ide is esélyes lehet egy túra Dömösről indulva a Rám-szakadékon át.Itt az lehet a gond,hogy mi olyan kutya-macska barátságban vagyunk,hol minden oké,hol hónapókig nem beszélünk.Így kérdés milyen időszakunkban találhat ránk ennek a túrának a megvalósítása.

Cseszneki vár

Májusban (vagy júniusban) szertnék végre valahára eljutni a Cseszneki várhoz.Ugye ez Gergő földöntúli kérése,hogy ide menjek el,hiszen ezt szántuk még a tavalyi év fő túrájának.Nem egyszerű ide autó nélkül eljutni.Valószinüleg még éjszaka elkell indulnunk és éjfél lehet mire hazatérünk.Próbálom megvalósítani ezt a projektet.

Visszaszeretnék menni lehetőleg még a tavasz folyamán a szépséges Bajára.A város olyannyira gyönyörű,hogy belopta magát a szívembe.Ráadásul a helyi szigeten még remek túra lehetőség is van,egy kisebb túrára.Próbálom ezt is összehozni...

A tavaszt a tavaly a betegségem miatt elmaradt révbérpusztai túrával zárnánk (kivéve ha éppen az nap jön össze a cseszneki buli) pünkösd vasárnap.Ez könnyen magvalósítható,hiszen nincs messze.

Révbérpuszta

Még egy túra tervem van tavaszra,ami már nem oly nagy baj ha átnyúlik a nyárba vagy az őszbe,de ha összejön akkor szeretnék eljutni még a Köröshegyi völgyhídhoz is.A túra Balatonföldvárról indulhatna és Zamárdiban végződne.Itt talán az lenne jó,ha elkerülnénk a balatoni főszezont,ezért lenne jobb a tavasz mint a nyár.De meglátjuk.

Hát ezek a tavaszi álmaim.Mint írtam nagyon sok mindentől függ ezek megvalósítása.Ha csak a 60-70% -a összejönne már annak is örülnék.Ezeken kivül persze mindig benne van más egyéb dolgoknak is a lehetősége.Menetközben is kitalálhatunk bármit,Manó barátom is folyton szervezkedik,ő is elinvitálhat bármikor valahova.Én leginkább Zoli barátommal és Mónival tudok túrázni.Esélyes lehet egy-két új túratárs,ebben Zoli próbál szervezkedni.Rajtuk kivül Manóval és a Tizedessel tudok elmenni és remélem Julcsi is velem tart arra a két tervezett túrára amit vele képzelek el.

A Köröshegyi völgyhíd

Ezek a tavasz tervei.Jómagam is kiváncsian várom mi tud majd megvalósulni belőlük.