2018. március 16., péntek

Kaotikus túra a Vértesben

Úgy tűnik elmúltak azok az idők amikor ketten jártunk túrázni Gergővel.A közösségi oldalon létrehozott csoportból mindig akadnak olyanok akik velünk tartanak,persze legnagyobb örömünkre.A csoport márciusi nagy túrája a Vértesbe vezetett.A Csókakői várat akartuk megnézni és a környékén túrázni egyet.A terv az volt,hogy majd egy körtúrát teszünk és visszatérünk Csókakőre.Azonban nem így alakult.Hála a környék túristaútjainak nyomvonal vezetéseinek,olyan tervet sikerült kitalálni amely több ponton is lehetőséget ad arra,hogy változtassunk a túraútvonalunkon akár menetközben is.Ez végül is így is lett.Ne de lássunk a részleteket.Nemzeti ünnepünkkor,március 15.-én keltünk útra a Fejér megyei Csókakőre.A meterológia hozta szokásos faszságait,hisz egész héten képtelen volt egy pontos prognózist felállítani erre a napra...Útközben úgy tünt nem lesz vészes az idő.Ám megérkezve Csókakőre esett az eső...

Esősben indultunk a túrára
Szerencsére nem abban a vészes formában esett,így neki tudtunk vágni a túrának,persze némi védekezéssel.Volt nálunk esőköpeny meg minden ami lehetővé tette esős körülmények között is a túrázást.A bajt inkább az jelentette,hogy a fotós,videós eszközeink is áztak.Hamar a falu északi végéhez értünk.Az addig látottak alapján Csókakő kellemes helynek tűnt.A falu végén egy parkoló volt és egy óriási hatalmas rét.Jó ki,vagy is inkább fellátásokkal.Keleti irányban a hegyből lenyuló hatalmas sziklafal vigyorgott ránk,amelynek vöröses színe volt.Nem tudtunk mi az,de talán gránit lehetett,de nem tudom,remélem nem mondtam ezzel faszságot...Észak-nyugat felé pedig a hegyen ott volt a vár.Impozáns látványnak tűnt.

A vár a rétről
A réten még voltak emlékművek és szobrok.Szerencsére észrevettem egy nagyon szép trianoni emlékművet.Mellette pedig egy Horthy szobor volt...Elindultunk a jelzett úton ami jelen esetben éppen az országos kék volt.Tudtuk hamarosan lesz majd egy leágazás fel a várhoz.Gyönyörü völgyben találtuk magunkat a rét után amely telis tele volt a hegyoldalakon sziklák tucatjaival.A völgy a Vár-völgy volt.Úgy tünik ilyen nevezetű völgy is majd minden hegységünkben akad.A jelzések hozták azt a színvonalat mint tavalyi vértesi túránkon,azaz kifogástalanul voltak felfestve.Hamar elértünk a leágazáshoz.

Sziklák a hegyoldalon
Egy hosszú lépcsősor vezetett fel a várhoz amelynek fokai fából voltak kialakítva.Nem mindenhol volt jó állapotban és a még mindig hulló esőben csúszott is.Kicsit hiányoltunk itt egy korlátot.Haladva felfelé pompás rálátásunk volt a völgyre.A leágazás volt maga a piros L jelzés.Ezen megyünk majd tovább ha lejövünk a várból.A lépcső egy ponton már meglehetősen magasan véget ért és itt némi sziklamászást igényelt a dolog ha tovább akartunk menni.Nem volt egyszerű mert az esőben ezek még jobban csúsztak mint a lépcső.Bénáztunk is egy sort mire sikeresen átevickéltük magunkat rajta.De persze óriási élmény volt ez is.

Lépcsősor fel a várba
A siker után már a várnál találtuk magunkat.Közelről is impozánsnak tűnt a nem rég felújított építmény.Ami még örvendetes volt az az,hogy a vár látogatása ingyenes volt!Nagyon klassz volt belülről is a vár mely elhelyezkedésének hála több szintes volt.Adta magát a dolog az út szépen vezetett felfelé,másfelé menni sem lehetett.Persze minden szinten akadt látnivaló és kilátás is ami persze az esőben nem volt maradéktalanul élvezhető,de még így is csúcs volt.Igyekeztünk mindent megnézni és minél több fotót készíteni és jómagam videót is,az eszközeink továbbra is áztak,ez így nem volt egyszerű.

A vár egyik szintjén esős körülmények között
Voltam már pár várban életemben,ez semelyik másikhoz nem tudtam hasonlítani a különféle szintjeivel.Nekem nagyon tetszett és úgy éreztem a többieknek is.Fel is mentünk minden szintre,persze a legjobb a legfelső szinten volt.Az is jó volt,hogy rajtunk kivül senki nem volt a várban,legalábbis eleinte,mert aztán azért jöttek,de ez nem volt zavaró.Kilátásunk persze elsősorban Csókakőre volt és a környező tájra.Szemben velünk már a Bakony vonulatai húzodtak,de az esőben a párában alig-alig lehetett látni.

Kilátás a várból,nem éppen ideális körülmények között

Itt látszódnak valamelyest a szintek.Alattunk Csókakő
Az eső ellenére jó háromnegyed órát eltöltöttünk a pompás várban.Valószinüleg jó időben ez még több is lehetett volna,de így is hatalmas élmény volt.Az év végén majd az év várra címre ez a vár komoly esélyekkel pályázhat!A vár után visszaereszkedtünk a völgybe és folytattuk a túrát.Az eső pedig végre elállt és a túra folyamán többé már nem is esett.A szép völgyben haldva együtt ment a piros L és a kék jelzés egy darabon még.Hamar elértünk egy pihenős részt ahol asztalkák voltak.Úgy döntöttünk akkor itt megreggelizünk.Leülni a vízes padokra persze nem lehetett,így állva ettünk.A reggeli után folytatva a túrát a piros L jelzés hamar levált a kéktől és elindult fel a Csóka gerincre.Ezen mentünk tovább.

Emelkedés a gerincre
Emelkedő következett,de nem mondhatnám vészesnek.Kerek négyszáz méterre emelkedtünk fel,itt az út kacskaringósan,de szinten ment tovább.Átszelve az erdőt a gerinc déli oldalában ment tovább nagyjából négyszáz méteres magasságban,helyenként remek kilátásokkal tarkítva.Mondhatni pompás volt!Az út persze nem tudta végig a szintet tartani hol ereszkedett kicsit,hol emelkedett,cikk-cakkban kacskaringósan haladt.A térkép ezt a szakaszt úgy jelezte,hogy nehezen járható,de eleinte én semmi nehézséget nem találtam benne.Aztán persze ez változott..

Itt szinten megy még az út
Nehézséget aztán az egyre szaporodó kövek,az út féloldalas nyomvonala és a kidőlt fákon való átmászsás vagy átbújás jelentette.Akkor még nem éreztük,de később kiderült ezek alaposan ki is vették az erőnket.Ráadásul én amúgy sem voltam százszázalékos állapotban hisz éppen lábadozóban voltam egy betegségből.Persze hősiesen haladtunk előre rendületlenül.Legnagyobb sajnálatomra az út nem vitt fel a csúcsra a Csóka-hegyre hanem alatta a gerincen haladt.Kérdeztem a többieket felmenjünk-e egy ösvényen,de nem akarták.Végül is a kilátások itt is remekek voltak több ponton is.Egyre több és több hóvirágot is láttunk,sőt itt-ott már ibolyát is.

Voltak szép kilátások
Az út aztán elkezdett ereszkedni lefelé a gerincről,tudtuk majd valahol becsatlakozik a zöld jelzésbe,azon szándékoztunk visszafele menni Csókakő irányába.Ám a piros L nem akart véget érni.Beértünk egy fantasztikusan szép erdőbe és itt egy széles kanyon szerűségben haladtunk lefelé.Egyre több és több az útra dőlt fa akadályozott a tovább haladásban,újfent vesztettünk az erőnkből ahogy ezeken átmásztunk,vagy átbújtunk alatta.Leérve egy völgybe ugyanez volt a helyzet és a piros L még mindig nem érte el a zöld jelzést.Kezdtem kissé kilenni...meg szerintem a többiek is.Egy némi emelkedő jött,majd egy kőves mező,ahol én azthiszem már jártam 29 éve,aztán nagy nehezen elértük a zöld jelzést.

Akadályok tucatjai kisérték a túránkat
A zöld és a piros L találkozása volt az első olyan pont ahol akár változthattatunk volna a túra eredeti útvonalán.Itt lehetőség lett volna a közeli Mórra lemenni,de úgy az egész túra nem lett volna 10km sem.Nem ennyiért jöttünk,mentünk hát tovább a zöldön.Nem volt több útra dölt fa,megszüntek az ilyen akadályok,de jött helyette más...A zöld sáv jelzésű út rendkivül sáros volt és folyamatosan enyhén ugyan,de emelkedett.A dagonyázásban úgy éreztem elfogy minden erőm,rendkivül nehezen haladtam előre.Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig.Elértünk egy leágazást amely maga a piros+ jelzés volt.Itt az utak találkozásánál ebédeltünk.

Tanácskodás az ebédszünetben a hogyan továbbról
Ez volt egy újabb pont ahol lehetett változtatni a túrán.Össze is röffentünk mi legyen a továbbiakban.Gyuri már előre jelezte,hogy ő itt majd mindenképp a zöldön fog tovább haladni,mert ő Pestről jött és így éri majd el legkönyebben a hazafelé induló járatokat...ebben tudtam volna vele vitatkozni,de lelke rajta.Türelmetlenné is kezdett válni,hisz két órája volt még a buszig,azt mindenképpen elszerette volna érni Csókakőn.(volt még busz bőven...)Elöször úgy döntöttünk vele tartunk a zöldön,de láthatóan ő sietett így útnak engedtük,mondtuk mi is megyünk majd akkor a zöldön tovább de lassabb tempóban...

Szép erdőben halad a piros+ jelzés
Itt ugye még volt az a lehetőség a zöldön való haladás mellett,hogy akkor a piros+ -ra térünk le,az majd belefut a kék+ -ba,amelyen ugyan némi kerülövel,de szintén elérhetjük Csókakőt.Nem siettünk választhattuk ezt is,de kivoltunk,fáradtak voltunk.Akkor hát maradjunk a zöldnél?De erre meg túlságosan hamar odaérünk Csókakőre és a buszig majd várhatunk vagy három órát...mi legyen hát?Ekkor egy hirtelen ötlettöl vezérelve az az ötletem támadt,hogy megyünk akkor a piros+ -on,aztán majd a kék+ -ba belefutva nem Csókakő felé fordulunk le,hanem ellenkező irányba Mórra!Oda megyünk le,így azért a 17-18km-ünk meglesz és Móron jobbak az esélyek a buszokra is.Valószinüleg több jár erre mint Csókakőn.Így is lett.Elindultunk tehát a zöld helyett a piros+ -on.

A kék+ jelzés
Jó választásnak tűnt mert csodás erdőben ment az út,szünöben volt a sár,ráadásul hála az ebédszüneti pihenőnek újra erőre kaptunk így most küszködés nélkül tudtunk haladni.Még őzeket is láttunk!Aztán egy ponton a combomnál begörcsölt a lábam.Ilyen velem nagyon ritkán fordul elő,de most minden elözetes jel nélkül megtörtént a dolog.Percekig nem tudtam tovább haladni,de aztán amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Nem soká elértük a kék+ jelzést ahol tehár nem Csókakő,hanem Mór felé fordultunk le.Rögtön belebotlottunk a Vértes táborba,ahol úgy tűnt éppen rengeteg a cserkész.A tábor mellett Szent Bernát szobra volt és egy kisebbecske tavacska.Ahogy ezeket csodáltuk a cserkészcsapat útra kelt,mellettünk haladtak el.Kérdeztem őket hová tartanak,mondták Mórra ők is.

A tavacskánál
A kék+ ezekután aztán különösebb látnivalóval nem szolgált.Szép erdőn ment át ez is,itt-ott sáros is volt,de azért tudtunk jól haladni.Nem soká elértük a piros sáv jelzést amely Mórt kötötte össze Oroszlánnyal.Ez volt az a piros jelzés amelyen 29 éve éppen Oroszlány felé túráztunk...furcsa volt végig aztán a piros jelzés,mert sehol sem olyannak tűnt mint amilyenre emlékeztem...Ahogy ráléptünk a piros jelzésre egy hatalmasat estem..Több szempontból is szerencsém volt.Egyrészt puhára estem,egy sáros részre éppen így semmilyen sérülés nem ért.Másrészt ha sáros részre is estem,mindössze a nadrágom egy kis része lett csak sáros.Jót nevettünk,azt mentünk tovább.

Itt fut bele a kék+  a piros jelzésba
A piros jelzés aztán teljesen jól járható volt,megszüntek a saras részek is és szinte végig enyhén lefelé vezetett.Teljesen másnak tűnt mint 29 éve...A lényegen ez nem változtatott hamar leértünk Mór közelébe ahol volt egy hely ahonnan még csodás rálátásunk volt a Csóka hegyre.Fura érzés volt úgy látni,hogy tudtuk ott jártunk fenn a gerincen.Innen már csak egy köpet volt Mór városa.Persze itt is teljesen más volt szinte minden mint amire emlékeztem.Talán ez így természetes is,majd három évtized távlatából,hisz azóta sem jártam erre.

A Csóka-hegy
Mór úgy maradt meg emlékeimben mint egy jelentéktelen nem éppen szép város.Ezzel szemben most egy nagyon szép kisváros köszönt be nekünk.Nagyon szépnek tűnt az egykor lesajnált kisváros.Haladva szép házak,kápolnák árnyékában,beértünk egy szépséges parkba,mint kideritettük ez volt a Szent István park.A parkot körülölelték a szebbnél szebb épületek,a parkban meg volt minden...játszóterek,szobrok,kis tavacskák kis hídacskákkal,padok,szerelmesek lakatjai falak...szóval ott volt a szeren ezt elkell ismernek.Mór így aztán kellemes meglepetés volt,cseppet sem bántuk,hogy változtattunk a túra útvonalán.

A park egy része
Úgy döntöttünk akkor itt fejezzük be ezt a kissé kaotikus,de kellemesen klassz túrát.Hazaérve megszámoltam,átnéztem,a túránk így 18km-es volt.Még megnéztük itt a közeli templomot meg elmentünk kiengedni a felesleges vízet magunkból,aztán kerestünk egy megfelelő buszmegállót a hazainduláshoz.Igazam volt,erre valóban több busz járt,de még volt 35percünk a következöig,hát lófráltunk még kicsit a környéken.Be estünk Landberg kastély udvarára amely szintén lenyügöző volt,itt sikerült egy vadmalackával fotózkodni,aztán valóban nem maradt más elmenni a buszhoz.

Mór fő temploma

Fotó a malackával
A busz Fehérvárra ment természetesen ahol átszálltunk egy Dunaújvárosba induló járatra.Közben sikerült megtudni,hogy Gyuri is rendben hazaért Budapestre.Kicsit aggódtunk érte amikor levált a csoporttól,de akkor szerencsére nem történt semmi baj.Újabb remek élménnyel lettünk gazdagabbak,amelyek rövidesen folytatódnak!



Végül is így alakult tehát a túra útvonala

2018. március 13., kedd

Segítségkérés - A párkányi emlékmű

2017 júlusában túráztunk a szlovákiai Burda-hegységben vagy ha úgy jobban ismerős a Kovácspataki-hegyekben.Onnan lejövet átszelve Garamkövesdet a Garam majd a Duna mellett a töltésen haladva lettünk figyelmesek egy kis emlékműre.A felíratnak hála ami magyarul is kivolt írva tudtuk meg,hogy itt a II.világháború idején egy légi szerencsétlenség történt.A téma elkezdett érdekelni gondoltam majd utánanézek és írok róla.Ám itt történt meg a baj...

A töltés a Duna mellett háttérben a Kovácspataki-hegyek
Keresgettem kutatgattam az interneten,de a témáról finoman fogalmazva sem találtam semmit.Jegeltem a témát majd egy-két hónap múlva újra megpróbáltam.Az eredmény ekkor is a semmi volt.Újabb téma jegelés következett.Most jutott eszembe,hogy megkérem a kedves olvasót,hogy bárki akinek van valami infója az ossza meg velem,vagy ha tud olyan lehetőleg magyar nyelvű oldalról ahol a témáról lehet bármit találni azt is ossza meg velem.Hátha akad az elkövetkezendő időkben majd ilyesvalaki...Ide is írhat kommentben az illető,vagy akár megkereshet a zolee.dpase@onbox.hu e-mail címen is.
Elöre is köszönöm!

Maga a bizonyos emlékmű

2018. március 11., vasárnap

Istenáldás-völgy

A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk nagyon -nagyon sok dolog van amihez valamilyen mecseki népmonda kötödik.A Mecseki népmondák sorozatom márciusi részében a gyönyörü nevű Istenáldás-völgyről esik szó.

Nem igazán monda ez a mai rész,inkább csak egy rövidke leírás,de a mecseki források mégis népmondaként kezelik.Ám legyen.

Istenáldás-völgy télen
Pécsbányától északnyugatra, az Aligvárom nevű erdős rész közelében fekszik az Istenáldás-völgy. A hely neve bizonyára azzal van kapcsolatban, hogy itt nyitották meg a 19. század közepén az első pécsi szénbányákat. A bányaterület tulajdonosai és a bányabérlők nagy haszonra tettek szert.Gyakorlatilag ugyanígy ír róla a Mecsek lexikon is.

Így tehát ez aligha nevezhető mondának,nem is értem miért került be a népmondák közé.

Istenáldása-völgy nyáron /képek forrása:google/
Nem emlékszem,hogy jártunk volna valaha itt,bár előfordulhat.A közeljövőben sem tervezzük e hely felkeresését,viszont közeledik az időpont egy újabb mecseki túrához,amely azonban az innen kicsit távolabbi Réka-völgybe fog vezetni.

2018. március 7., szerda

A kamuvár

Nem voltak szerencsések eddig idén a várlátogatásaink,hiszen mind a földvári,mind a solymári várat zárva találtuk így télvíz idején.Ám a Pilisben a Kevélyek lábánál meghúzodó Egri várba szabadon besétálhattunk a napokban.Azonban ez a vár nem igazi!
A Gyalog-galoppból való idézetet használva: csak egy makett.Pontosabban egy díszlet.
Nézzük meg a történetét!

Csupán néhány évtizedesek a falak...
Az egri vár másolata a Pilisben, a Nagy-Kevély délnyugati lejtőjén, Pilisborosjenő határában fekszik, közel a Teve-sziklához és az Országos Kéktúra útvonalához.
A várat az Egri csillagok című film forgatásához építették az 1960-as években. Várkonyi Zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a Pilisborosjenő és Csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül.
A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, de rögtön újjá is építették. A film elkészülte óta magára hagyatva pusztul.

A bástya
A forgatás 40. évfordulójára 2008 nyarán a vár környékét a Pilisborosjenői Önkormányzat rendbe hozatta.

A várat az Egri csillagok forgatása után még számos magyar filmhez használták forgatási helyszínül, pl.: Mennyei seregek,Gyula vitéz télen-nyáron,Rab ember fiai,Angyalbőrben,Magyar vándor,stb.

Emléktábla
Szóval a vár a szó szoros értelmében nem igazi,mondhatnánk kamu.Ám mégis látványosság,mégis érdemes ide elkirándulgatni ahogy mi is tettük.
Persze érdemes egybekötni a kirándulást a közeli Teve sziklával,vagy akár a Kevélyek megmászásával.


A hátsó bejárat

2018. március 5., hétfő

Végig a Kevélyeken

Nahát ,csak összejött végre.Már-már kezdtem valóban azt gondolni,hogy valami átok ül a Pilisen és ez a hegység valamiért nem kedvel minket.Hiszen jellemzően csak pilisi túráink maradtak el az utóbbi időkben ilyen vagy olyan okok miatt.A Kevélyek végigjárását már tavaly is terveztük,többször is,aztán úgy alakult,hogy ezt szántuk ide februrái bakancslistás túránknak.Ám február végén amikor jönni akartunk extrém hideg volt és tovább toltuk magunk elött ennek a túrának a lehetőségét.Úgy voltam vele,ha ezen a hétvégén sem sikerül akkor újra hosszabb időre elrakjuk ezt a túrát és majd elővesszük egyszer...Ám végül is összejött.Március 4.-én hajnalban négyen indulva elindultunk Pilisborosjenőre,túránk kiinduló pontjára.

Pilisborosjenő
Mondhatom az extrém hidegből erre a napra is maradt.Nem volt éppen kellemes a höérzetem,de pl.Zoli haverom kifejezetten ilyen körülmények között szeret túrázni.Pilisborosjenő kedves kis falucskának tűnt megbújva a Kevélyek árnyékában.Sajnos a nekünk kellő kék jelzést csak némi nehézségek árán találtuk meg és mikor megtaláltuk elsőre rossz irányba is indultunk el rajta,de szerencsére hamar észrevettük a bakit.Kissé érthetetlennek tűnt a számomra,hogy a buszmegállótól miért nem lehetett egy jelzést felfesteni ami felvitt volna az országos kékre.Mondjuk egy kék keresztet vagy négyzetet akár...Szóval a kis baki után már a helyes irányba mentünk.Fenségesen nézett le ránk a falu fölé magasodó Kevélyek,amelynek ugye hármom kúpja(csúcsa) van,kissé idézve ezzel a mecseki Hármashegyet.A Kiskevély ahová tartottunk 461 méter magas,a Nagy-Kevély amely uralta az előttünk lévő panorámát 535 méteres és az Ezüst-Kevély amely innen nem látszodott 416 méter magas volt.Ám a Kevélyek elött is akadt még bőven látnivalónk!

Elöttünk a Kis-Kevély
Elöször a falucska kálváriája került utunkba.A kék jelzésről ennek megtekintése minimális letérést jelentett csak így letértünk megnézni.A Kálvária egy kisebb dombon volt,két oldalt a stációkkal,fent a keresztekkel.Tél és hó révén a kálvária dombja kitünő szánkópályának szolgált az itt élők számára,akik ki is használták ezt.Kicsit irigykedve néztük a szánkozókat,bizony jó lett volna egyet lecsúszni nekünk is.A táj a Kálváriáról is fenséges volt.Még mindig a Kevélyek uralták a látóhatár java részét.

A Kálvária szánkópálya
Sokan voltak a környéken,de csupa-csupa kedves ember.Ez szinte végig jellemző volt a túránkra,hisz csupa kedves segitőkész emberekbe botlottunk.A Kálvária után visszatértünk a kék jelzésre amely egy lovarda mellett haladt el,majd beért egy kisebb de szép fenyő erdőbe.Itt a lovardánál is egy kedves ember segitségével,tudtunk egy olyan képet is csinálni amelyen mindannyian rajta voltunk.E nélkül ez ugye nem sikerülhetett volna,hisz valamelyikünknek fogni kellett volna a fényképezőt.

Velük csapattuk ezen a túrán
A fenyőerdő után hamar elértünk a Teve sziklához.Fenséges látvány volt,de abból a szemszögből ahonnan érkeztünk inkább nyúlhoz hasonlított mint tevéhez.Köröskörül pedig függöleges dolomítfalak emelkedtek amelyek kb. 20-30 méter magasak voltak.Fenséges látvány volt a környék.Mint megtudtunk ezek itt 220 millió éves csodák voltak!Itt a Teve sziklánál aztán persze ereszd el a hajam módjára mindenhogy fotózkodtunk,körbejártuk azt.Mi Gergővel fel is mentün rá.Nagyon klassz hely volt!Az ilyen helyekről nem szeretek elmenni,de a túrának folytatódnia kellett.

Innen nézve inkább egy fekvő nyuszi mint teve...

A Teve sziklánál
A szikla után valahogy lekeveredtünk a kék jelzésről,de így jártunk jól,mert a jelzés nélküli út egyenesen az Egri várhoz vezetett!Talán aki nem ismeri ezt a környéket azt gondolhatja,hogy megörültem.Hogy jön a képbe az Egri vár a Pilisben? A magyarázat egyszerűbb mint gondolnád: itt forgatták 1968 táján a híres Egri csillagok c. filmet.A várat pedig diszletként húzták fel és miután a forgartás befejezödött azt nem bontották le.Így aztán csakugyan olyan mint egy igazi vár és Egri vár a neve.Noha én elneveztem kamu Egri várnak,de ez a lényegen nem változtat.A lényeg az,hogy ez is érdekes látnivaló volt!

Az Egri  vár a Pilisben
Valóban azt a hatást keltette a vár,hogy valamikor a középkorban épülhetett,pedig csak ötven éves falak között járkáltunk.Természetesen itt is jól megnéztünk mindent,körbejártuk meg keresztül kasul.Végül is remek volt!A bástyán pedig elfogyasztottuk reggelinket is,valamint Zoli hozott termoszban egy liter forralt bort,amellyel óriási sikert is aratott.Az ízletes forró nedű felmelegitette a lelkünket a fagyos márciusi télben.Rendkivül kellemes volt!Még Gergő is élvezte.Ökörködtünk még egy sort,vicces képeket csináltunk itt-ott a várban,aztán folytattuk a fagyos idő ellenére is egyre kellemesebbé váló túrát.

Bizonyság,hogy itt forgatták az Egri csillagokat

Ökörködés
Könnyen visszataláltunk a kék jelzésre,de a java csak most következett.Elvégre még mindig a Kevélyek lábainál voltunk és hát fel kellett menni oda.Nekivágtunk.Nem volt persze egyszerű felfelé,de olyan vészes sem volt.Négyszáz méteres magasságban bontakozott ki az első kilátásunk.Csodás volt fentről a környék.Hamar felértünk aztán a Kevély-nyeregre ahol egy kisebb esőbeállós pihenőre akadunk.Nosza akkor itt meg megkávéztunk.Hasonlóan kellemes volt mint a forralt bor.Úgy gondoltam itt fenn a Kis-Kevélyeken megyünk egy 2km-es kört mielött nekivágnánk a Nagy-Kevélynek,megnézve a Mackó barlangot is.Továbbra is a kéken haladtunk,amely kezdett lefelé vinni...ez azért volt gáz,mert tudtuk,hogy majd vissza fel is kell jönni.Ám egy csodás erdőben hatalmas hóval egybekötve vezetett a kék.Helyenként tán 30cm hó is volt,szerencsére az út kivolt taposva,így nem okozott nehézséget a haladás.

Kávézás

Gergő a hó mélységét méri
Aztán eljött a pont amikor búcsút kellett venni a kék jelzéstől amely idáig vezetett minket.A sárga jelzés fodult vissza a nyeregre.Itt következett a túra legnehezebb szakasza.A Kis-Kevélyek meredek megmászása nem volt egyszerü,de mindenki ügyes volt,így jól haladtunk felfelé.Néhány száz méter után elértük a Mackó barlangot.Bementünk hát megnézni.Némileg idézte a tatabányai Szelim-barlangot,de csak némileg.Egy 11 méter széles és 4 méter körüli magasságú terembe értünk be,majd egy hosszabb folyosó vezetett be a barlang gyomrába,amely olyan 25 méter után véget ért.Illetve volt egy apró nyílás lentebb,de azon már nem fértünk be.Fenségesen szép volt a barlang is!

A barlangban
A barlang után a sárgán kevésbé meredek úton hamar visszaértünk a nyeregre.Itt búcsút vettünk a sárga jelzéstől és örvendtünk vala a pirosnak,amely innen fog minket vezetni mostmár végig.A Kis.Kevély után megkellett mászni a Nagy-Kevélyt.Ám ez nem volt már olyan vészes.Hamar fel is értünk a Kevélyek legmagasabb ponjára,ahonnan csodás kilátás nyílt dél felé.Látni lehetett fentről a Budai-hegység vonulatát,alattunk Pilisborosjenőt az Egri várat is.Nyugat felé is volt némi kilátás,alattunk feltünt a Kis-Kevély,távolabb viszont elveszett a párában a Pilis-tető.Újabb csodás helyen voltunk!

Alattunk a Kis-Kevély

Odalenn Pilisborosjenő
A Nagy-Kevély másik oldalán feltünt az Ezüst-Kevély.Pompás kilátás volt innen is.Elidöztünk még kis időt a hegyen aztán mentünk tovább.Kicsit elvesztettük a piros jelzést a sziklák között,de egy újabb arra járó kedves túrázó útbaigazitott minket.Itt ugyan jeges volt az út,de azért jól járható.Útközben újabb pihenőre bukkantunk,itt megettük maradék kajánkat.Meglehetősen hideg volt már itt,így sok időt nem vesztegettük mentünk tovább.Innen szinte már teljesen jól járható volt az út végig.Az Ezüst-Kevély is klassz volt,itt-ott bontakozott ki némi kilátás,az út másik oldalán pedig hatalmas kövek-sziklák vigyorogtak ránk.Itt már nem álltunk meg.Hideg volt.

Erszkedés a Ezüst-Kevélyeken

A Kis-Kevély után még volt a Kőhegy,itt valahol is volt egy barlang,de ezt már nem kerestük fel.Kezdett fáradni a társaság.A Kőhegyen egy ponton az úton szép kilátás nyílt Békásmegyerre.Majd a leérő út Budapestre még keresztezte a Budakalász-Üröm országutat,majd a Puszta-hegyen talátuk magunkat már Budapesten a Békahát utcában.Felháborító dolog fogadott itt minket.Az út mellett vagy kétszáz méteren rendkivül sok volt az ide kidobott szemét...Gratula ezúton is az itt élőknek!
Ezután beértünk újra egy kellemes erdős részbe,azthiszem ez volt a Róka-hegy és még mindig 200 méter körüli magasságban jártunk.

Érdekesen növő fa a Róka-hegy erdejében
A Róka-hegy kellemes erdeje után hamar leértünk a városba,innen már gyerekjáték volt elérni túránk végpontját a Csillaghegyi HÉV megállót.Itt fejeztük be a túrát.Amely úgy számoltam a kisebb eltévedéssel nagyjából 21 km lehetett.Kellemes volt,sok-sok csodát láttunk,sok szép helyen voltunk.Nekem ez a hideg ugyan nem igazán jött be,de a havas hegyek és erdők fenséges hangulatot árasztottak.Valóra vált tehát végre egy Pilisi túra is,így talán mégsem haragszik ránk ez a hegység...
Ha minden jól alakul,folytatás két héten belül a Vértesben!



Túránk útvonala

2018. március 2., péntek

Tavaszi tervek

Jelenleg 2018 március 2.-án egyenlőre semmi jele annak,hogy beköszöntött volna a tavasz.Bőséges hó lepi mindenfelé a tájat és hideg is van.Ennek ellenére mi úgy vesszük,hogy a tavasz március 1.-én elkezdödött,legalábbis túranaptárunk szerint.Tavaszra is vannak terveink bőven,ezeken próbálok meg most végig zongorázni.
Sajnos időközben beleköpött a levesünkbe egy nem várt esemény:
Az Érd felső - Budapest vasútvonalat felújítják,ezmiatt jelentős káosz alakult ki a Dunántúlon elsősorban Fejér,Tolna,Baranya megye vonatközlekedésében.Több vonat nem úgy jár ahogy korábban,vagy egyáltalán nem jár,vagy vonatpotló buszok járnak amik nem állnak meg mindenhol...Ez óriási kihatással van tavaszi terveinkre,jelentősen átkell tervezni az egész tavaszi programunkat.Remélhetőleg azért így is sikerülni fognak azon túráink amiket beterveztünk tavaszra.

Kevélyek ahol még tél van
A vonat káosz közel egy évig fog tartani(...)
Tavaszra pedig hét túra megtételét tűztem ki célul.Ezek közül négy bakancslistás és három környékbeli túra megvalósulása a cél.Rögtön,még ezen a hétvégén fogjuk bepotólni a februárban elmaradt Pilisi Kevélyek túránkat.Így nem veszik el az év második bakancslistás túrája.A Kevélyek után nem sokkal tervezzük,hogy elmegyünk a Vértesbe a Csókaköi várba,majd a környéken fogunk egyet túrázni.Ha sikerül közben elmegyünk Szekszárdra egy meccstúrára,ez azonban olyan napra esik amikor elvileg dolgozni kell,így ez nem biztos,hogy sikerül.Március végén szeretnénk még a Mezőföld déli részén járni egyet a Tájvédelmi körzetben.

A Vértes gerincén
Áprilisban folytatni szeretnénk a Tolnai-hegyhát felfedezését,vagy Kisszékelyre megyünk a Négyszögletú kerekerdő tanösvényt bejárni,vagy Keszőhidegkút környékén folytatnánk a dombság megismerését.A hónap végén szeretnénk a mecseki Réka-völgyön végigjárni.Ez az az egyik túra amely nagyban függ a vonatközlekedéstől,próbálom addig kiagyalni hogyan lehet.Ha szerencsénk lesz akkor megyünk autóval és akkor semmi gond.Remélhetőleg most időben érkezünk a medvehagyma virágzást megnézni.Tavaly kicsit korán jöttünk.

Mezőföldi tájvédelmi körzet
Májusban valószinüleg Pünkösdkor mennék el a Balaton-felvidékre ahol a Badacsonyt akarjuk megmászni majd átakarunk ruccanni a Szigligeti várba.
Egy meccstúrát szeretnénk még beiktatni,alighanem Rákosmentére.
Na és még akkor egy év kihagyás után újra átruccannánk a fantasztikus Csepel-szigetre,ám ezúttal Ercsinél,ahonnan majd a sziget északi részén szeretnénk bóklászni kicsit.
Tehát a terv: 4bakancslistás túra,3 környékbeli túra 1 vagy 2 mecstúra.

Réka kunyhó a mecseki Réka-völgyben
Természetesen történhetnek nem várt események akár pozitív akár negatív értelemben.
Titkos pozítiv lehet,egy esetleges vár túra Somoskőre és Fülekre,vagy esetleg egy városnéző túra Pozsonyba.Persze ezek nagyon képlékenyek.
Meglátjuk mi lesz.
A fő cél persze a bakancslistás túrák teljesitése.
A tél nem sikerült rosszul,remélhetőleg legalább ugyanilyen lesz a tavasz is,de remélem jobb!Hát akkor túrára és tavaszra fel!Remélem az időjárás is meghallotta ezt!

Badacsony