Ezekben a napokban jubilálok,vagy úgy jobb,hogy jubilálunk Gergővel,mert őt most is egyenrangú túratársnak tekintem...Szóval valamkor 2016 szeptemberében túráztunk első alkalommal már a határ túloldalán elhelyezkedő Burda-hegységben.A napot már pontosan nem tudom melyik volt,talán tizenhetedike,de lehet,hogy hetedike.Mivel ez egy kerek évforduló és egy emlékezetes túra volt,úgy illik,hogy megemlékezem róla.Az évforduló tiszteletére a mesterséges intelligencia segítségével felújitottam az akkori nem igazán minőségi képeket,így most ezek sokkal jobbak lettek.A videót már pár éve felújítottam,de ahogy mondani szokás ott szarból várat nem tudtam már csinálni.Valamivel jobb lett mint az eredeti 2016-ban készült filmünk,de tényleg csak valamivel.
 |
| Elindultunk a hídon ott az országhatár |
Nem részletezem most az egész túrát,a fontosabb események kerülnek csak megemlítésre.Fontos,hogy az eredeti bejegyzést azt nem tíz éve írtam hanem kicsit később.Hiszen tíz éve ilyenkor még nem létezett ez a blog.2017 február elsején írtam ennek a túrának a teljes krónikáját ez pedig ide kattíntva elolvasható.A bejegyzés külön ablakban nyílik meg! Szóval már menetközben a vonaton láttuk,hogy esik az eső.Leszállva Szobon a vonatról agyaltunk Gergővel,hogy belevágjunk-e a túrába.Nagyon mentünk volna,de az eső visszatartott.Végül is felkészültünk,hoztunk esőköpenyt is,így végül úgy döntöttünk Gergővel,hogy nem azért utaztunk több mint száz kilométert,hogy feladjuk.Így aztán a zuhogó esőben elindultunk a túrára amelynek kilencven százaléka Szlovákiában tartott.
 |
| Gergő egyik ikonikus képe,haladunk az esőben a Burda delé |
Mire beértünk a pár kilométerre lévő első szlovák faluba Helembára,az eső még mindig esett,de itt már eszünkbe sem jutott,hogy visszaforduljunk.mentünk előre.A faluban bekuckóztak az emberek,mert egy teremtett lelket sem láttunk.Elhagyva Helembát értünk be a Burda-hegységbe,ahol lassan-lassan elállt az eső!A Nagy-völgyön mentünk végig,majd megkezdte az emelkedését az út ami jól kivolt jelezve turistajelekkel.A párában úszó Burda-hegység csodaszép volt,emlékszem egy csorda őzet is láttunk az erdőben.Felérve a hegyre egy turistaházat találtunk,ahol phentünk és megkajáltunk.Itt sem volt senki.
 |
| Párában a Burda-hegység |
 |
| A turistaháznál |
Ott a turistaháznál aztán tanakodtunk kicsit mert nagyon a levegőben lógott az eső és egy esetleges vihar lába.Végül is elindultunk.Aztán a ház után jó ötszáz méterre a semmiből megdörrent az ég és már ott is volt a vihar,amely aztán lecsapott ránk.Mi meg az erdő közepében voltunk már sehol egy esetleges menedék lehetősége.Hát nem mondom,hogy nem paráztunk.Elsősorban a lecsapó villámoktól féltünk,nehogy egy telibe találjon minket.Az eső nem számított,bár itt az is csak fokozódott.Nem volt semmi más lehetőségünk,csak menni előre és reménykedni,hogy nem csap belénk a villám...Ezen a napon úgy tűnt még vigyáztak ránk az istenek,mert nem ért baj minket,az ijedtségen kivül már probléma nem akadt.Keresztül menve a Király-réten egy állatetetőnél leltünk minimális menedékre.Persze a villám ide is becsaphatott volna,de legalább az eső nem ért úgy minket...
 |
| Az erdő és a vihar közepén,Gergő,de én is paráztunk |
Aztán egyszer csak kezdett lanyhulni a vihar és mi továbbindultunk.A vonat jelentős késése miatt amúgy is alapos késésben voltunk és ehhez még hozzájött az itt elvesztegetett idő,pedig Esztergomban elkellett érni az utolsó vonatot,de Esztergom még vagy 15 kilométerre volt...Mindegy mentünk tovább,kiértünk a hegység déli szélére a Kovácspataki sziklákhoz a Duna fölé.Szemben velünk már Magyarország volt.Ám a lassan-lassan továbbálló vihar óriási párát hagyott a környéken így szinte semmit nem láttunk,pedig innen nem akármilyen a kilátás!Ekkor el is határoztuk,hogy következő évben majd visszatérünk (így is lett).Az eső aztán elállt ahogy haladtunk a gerincen és kezdett egyre barátságosabb idő lenni.
 |
| Nem sok kilátásunk volt |
 |
| A gerincen haladva végleg elállt az eső és ezen a túrán már nem volt több gondunk vele |
Mire leértünk a hegy nyugati lábánál fekvő faluba Garamkövesdre már egészen jó idő volt.A faluban is nagyobb volt a mozgás mint Helembán.Egy vendéglőben pihentük ki az út eddigi izgalmait Gergővel,egy kólázás keretein belül.Ezt letudva indultunk tovább át a Garam folyó feletti hídon.Az országúton mentünk tovább Párkány felé,ekkor még nem tudtuk,hogy ha követtük volna a Garamot majd a Dunát sokkal kellemesebb útunk is lehetett volna.Az országúton elsősorban a magyar autósok voltak a gecibbek.Míg a szlovákok szépen belülre húzodta,addig a magyarok kishíján lelöktek az útról,pedig nagyon a szélén mentünk.Párkányba érva aztán a nap is kisütött.
 |
| Garamkövesden |
 |
| Párkányban |
Párkányban aztán a fő utcán újra kóláztunk és egy hamburgert is lenyomtunk.Majd kimentünk a fenséges Duna partra és végül átmentünk a Mária Valéria hídon Esztergomba.Ott alig-alig találtuk meg az állomást,de aztán sikerült azért és még a vonatot is elértük!Kemény 25 kilométert mentünk,ez ma már tíz évvel öregebben szinte hihetetlenül hangzik.Nem tudom kibírnám-e újra,pedig van egy olyan terv,hogy ezt a túrát még egyszer megcsinálom...Szóval ez volt dióhéjban a tíz évvel ezelőtti túra sztorija,a részletes krónika mondom ott van az eredetei nejegyzésben 2017 február 1.-én íródott.Az esőben is gyönyörű volt ez a túra,fantasztikus tájakon vezetett,de ott a viharban hacsak egy röpke tíz percre is,de nagyon féltünk.Alighanem ez volt túrázásaink történetének egyetlen félős tíz perce...
 |
| A háttrében a Burda,ott talált meg minket a vihar |
Ma már persze örök emlék.Itt is egyek voltunk Gergővel,együtt dobbant a szívünk,együtt féltünk és bátorítottuk egymást és együtt győztük le az akadályokat.Jó volt.Együtt voltunk még az élet szép volt és egy kellemes évünk volt.Hiszem,hogy ennek az emlékét is magával vitte Gergő és majd egy napon közösen elevenitjük fel az emlékeket és az élményeket.
Tíz éve már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése