Alighanem ez a túránk kiérdemelheti a 2016-os esztendő legizgalmasabb túrája címet.
Nem is volt hiány kalandban...Szeptember 17.-ét mutatott a naptár amikor a hajnali órákban elindultunk túránk kiindulópontjára Szobra a határ mellé.Már az előjelek sem voltak igazán biztatóak...a meterológia egész héten pont erre a szombati napra jósolt esőket,viharokat,de...annyit szivattak már a múltban,hogy nem hittem már nekik.Aztán a vonatunk Vác után...Verőcén 40 percet vesztegelt áramkimaradás miatt,na aztán amikor nagynehezen megérkeztünk Szobra,szakadt az eső...
Mi tévők legyünk? -ezen tanakodtunk Gergővel.Úgy döntöttünk várunk kicsit aztán megpróbálunk nekivágni az útnak.Nem szeretem feladni a dolgokat,nem azért utaztam több mint 100km-et,hogy visszaforduljunk... Na de félóra várakozás után sem akart csitulni az eső.A szobi kisvasút állomásán találtunk menedéket a szakadó eső elöl,ám az idő meg telt...ha teljesíteni akarjuk a túrát estig akkor ideje elindulni,több mint 20km várt ránk..
Végül a szakadó eső ellenére úgy döntöttünk nekivágunk.Megnézzük mi a helyzet a már szlovákiai oldalon található Helembán,ha reménytelen akkor ott visszafordulunk.
Nekivágtunk hát...
 |
| Indulás Szobról,a hídon az államhatár |
Jelzett turistaút hiányában a nemzetközi vasútvonal mentén értük el az Ipolyi-hídat itt tudtunk átmenni nem csak a folyón hanem Szlovákiába is.A határ a folyó közepén van.A hidon a sínek mellett jól járható járda szerüség van,biztosítva ezzel a gyalogos átkelés lehetőségét.Átérve még mindig nem akart lanyhulni a csapadék.Helemba pár kilométerre arébb volt még.A hídtól egy jelzetlen de jól járható út visz be Helembára.Persze most sáros és vízes volt.Jó időben már ez a szakasz is hatalmas élmény lehet,hisz kelet felöl a Börzsöny,délről a Visegrádi-hegység,északnyugat felé pedig a Burda vigyorog a vándorra.Az elképeztő párában láttuk ugyan a hegységek körvonalait,de értékelhető rálátásunk nem volt,de az út minden negatívum ellenére hangulatos volt.
 |
| Nehéz körülmények útban Helemba felé |
Hamarosan beértünk a szlovákiai kis faluba Helembára.Mintha...kicsit lanyhult volna az eső...A településen gyakorlatilag senkit nem láttunk.Az első útba eső dolog a templom volt,felmentünk hát közelebbről megnézni.Alattunk az úton pedig elhúzott egy traktor.Tehár mégis élnek erre emberek...Szép kegyhely volt a templomnál,de mentünk befelé a faluba.Hatalmas késésben voltunk már a tervhez képest a vonatveszteglés és a szobi várakozás miatt.A faluból kiinduló kék jelzést akartuk elérni,ez vitt fel a Burda-hegységbe.És lőn csoda...a falu közepén egyszer csak...elállt az eső!Így semmi sem tartott immár vissza,hogy nekivágjunk a Burdának.Nem sejtettük,hogy lesznek még megpróbáltatásaink...Ahogy elállt az eső egyre több ember ficergett elő odújából és ami meginditóan szép volt,azok a csodás felvidéki tájszólásban beszélő ékes magyar hangok amiket hallottunk innen-onnan a faluban sétálva.Csodálatos volt...
Na,de a szintén csodás helembai pincék mellett elhaladva hamarosan elértük a kék jelzést.
 |
| Út a Nagy-völgyben |
Voltak útbaigazitó táblák is,de sajnos minden szlovák nyelven volt írva.Kár volt,mert ez a környék inkább még magyarok lakta régió.A jelek...érdekes volt,sokkal kisebb mezőben voltak felfestve mint Magyarországon,kis fehér mezőben a kék csík.Ott kellett,hogy legyen az ember esze,de leginkább a szeme,hogy lássuk és követni tudjuk őket.Persze aztán egy idő után megszoktuk.Észak felé vezetett az út be a Burda belsejébe a Nagy-völgyön át.Ez a szakasz jól járható volt a felszálló párában a hegység pedig nagyon szép volt.Több kilométeren át vezetett az út,míg elkezdett emelkedni fel a hegyre,ekkor enyhén észak-kelet felé fordult,de várható volt,hogy majd valahol elfordul nyugatnak.Nem volt túl nehéz emelkedő és....csodákat láttunk!Tőlünk kb.80 méterre őzek tucatjai futottak el.Fantasztikus látvány volt!Valamennyire sikerült őket lefilmeznem,ez a videónk második részében látható!
 |
| Párában a Burda-hegység |
A Burda-hegységet amúgy van aki inkább Helembai-hegységnek ismeri,de a Kovácspataki-hegyek elnevezés is jó.Mi maradtunk a Burdánál.A hegység lényegében a Börzsöny nyugatra elnyuló része,tehát akár a Börzsöny név is megfelelő lehetne.Átlagmagasságát tekintve leginkább valahol a magyar Velencei-hegység és a Vértes közé tudnám beilleszteni,tehát nem különösebben magas,legmagasabb pontja a Keserős-hegy is csak 395 méter.Mi itt 300 méterre kapaszkodtunk fel és találtunk egy kulcsosházat.Zöld-fehérre volt festve és nem volt itt senki.A bejárat felett nagy betűkkel volt kiírva,hogy "IPEL".Magyarul Ipoly.Tehát ez volt az Ipoly kulcsosház.Mivel senki sem volt itt,úgy döntöttünk itt kajálunk.Voltak padok,asztalok,de eső után nem tűnt jó ötletnek leülni...
 |
| Érdekes dolgokra lel az ember a szlovákiai Burda-hegység mélyén... |
A pihenő után folytattuk a túrát a kék jelzésen.A távolban mintha az ég dörgött volna...itt még voltak helyek ahol egy esetleges eső elöl betudtunk volna menekülni,de...már így is hatalmas késésben voltunk.További késések veszélyeztették volna,hogy elérjük az utolsó hazamenő vonatot,hisz nekünk még haza is kellett érni Dunaújvárosba.Mivel nem körtúra volt,kocsival eleve nem lett volna értelme jönni.Szóval itt még voltak biztonságot nyújtó helyek a ház terasza késöbb meg valami pajta féle ami nyitva volt.De mentünk tovább,itt az aszfaltozott úttá változott kéken és valóban elfordultunk már nyugat felé.Még nem írtam a célunk Esztergom elérése volt,Garamkövesd és Párkány érintésével.Ám abban a pillanatban amikor a jelzés letért dél felé a betonútról lecsapott ránk a vihar...
 |
| Gergő beszarás közeli állapotban a viharban a Burda mélyén...én is így nézhettem ki... |
Itt már nem volt menedék...ráadásul az útunk bevitt az erdőbe...dörgés és villámok közepette beszarás közeli állapotban,de folytattuk az túrát.Az amúgy szép erdei szakasz itt valóságos rémálomnak tünt...ha ide bebasz egy villám akkor végünk...Égvilágon senkit nem láttunk a hegységben,sehol egy embert sem...Nem tudtunk mást tenni haladtunk előre.Biztunk benne túléljük...egy-két kilométer után a betonúttól számítva elértünk egy szép rétre.Itt találtunk nem is tudom mi volt az,leginkább valami vadetetőnek tünt.Volt teteje...a villámcsapástól ugyan nem véd meg,de az esőtöl igen.Bebújtunk hát alá némi menedéket lelve.Tovább nővelve ezzel az amúgy is jelentős késésünket.
Jó félóra várakozás után elvonult a vihar és az eső is elkezdett csendesedni.Így a nem éppen veszélytelen helyzetet túlélve folytattuk a túrát.Hamarosan elértük a már Garamkövesdre levezető piros jelzést.
 |
| A Burda déli szélén,alattunk a Duna |
Ám Garamkövesdig is voltak még csodák.Kiértünk a hegység déli pontjához a Kovácspataki-sziklás részhez.Itt optimális időben fantasztikus kilátás nyilik dél felé Magyarországra és jól látni Esztergomot is.Ám nem volt optimális idő,bár az eső itt már elállt,a felszálló párában szinte élvezhetetlen volt a kilátás.Pedig ezért jöttünk..Amúgy ezt a részt láttunk amikor a Vaskapuról lejövet megláttuk szemben a Burda-hegységet amibe ott akkor rögtön beleszerettem (erről itt olvashattok).A piros jelzés itt egy darabig a sziklák felett haladt és néhol egy kicsit megmutatta magát a kilátás,de nem volt olyan mint tiszta időben.Ekkor döntöttük el Gergővel,hogy majd visszajövünk és bevesszük ugyanezt a túrát a 2017-es bakancslistánkba is,ügyelve majd arra,hogy jó legyen az idő amikor jövünk.Terveink szerint 17 júliusában visszatérünk majd.Minden nehézség ellenére szép szakasza volt ez a túrának,aztán az út elkezdett ereszkedni lefelé Garamkövesdre.Itt bolondját járatta velünk az idő,hol esett az eső,hol nem,de a vihar már nem tért vissza.Rövidesen nagy-nagy késéssel,de elértük Garamkövesdet.Délután három óra volt.Elözetes terveink szerint legrosszabb esetben is fél kettő felé ide kellett volna érnünk.Akkor ezekszerint a legrosszabb esetnél is volt rosszabb eset.
 |
| Garamkövesd még a hegyről |
 |
| Garamkövesd |
Garamkövesden már volt mozgás,de itt is halhatóak voltak azok a gyönyörü magyar hangok..bementünk egy presszóba meginni egy kólát.A kiszolgáló kiscsaj amelett,hogy gyönyörü volt még kedves is volt és szintén ebben a szép tájszólásban beszélt - magyarul.A kóla számunkra furcsa citromos ízű volt,de iható.Mentünk tovább ezután.Átkeltünk a Garam folyón majd már sík területen a Párkányt Garamkövesddel összekötő országút mentén haladva értük el Párkány ahol - kisütött a nap...Bementünk a belvárosba kikötöttünk azon a sétáló utcán ahol alig két hónappal ezelőtt is voltunk,ám úgy döntöttünk késés ide vagy oda megeszünk egy hamburgert.Ugyanaz a kedvességet mint Garamkövesden itt is megtapasztaltuk ugyanazokkal a szép hangokkal.A hamburger pedig...
utoljára 1990-ben ettem ezen a környéken hamburgert akkor az ehetetlen volt,ez most valami fenomenálisan finom volt!Egész Magyarországon nem ettem még ilyen finomat.Na majd ide is visszatérünk még!
 |
| Az a bizonyos utca Párkányban |
Öt körül mentünk át a Mária-Valéria hídon Magyarországra,de a vasútállomás még messze volt.El is tévedtünk rendesen előjött rajtam a csak itt tapasztalható átok.Az itt mindig eltévedek átok.Aztán valami isteni csodának köszönhetöen az utolsó utáni pillanatban mégis elértük azt a vonatot amivel még elérhetö volt Budapesten az utolsó hazainduló vonat.Hát így ért véget ez a kalandos túra.Mindennel együtt mehettünk 25 km-et.Voltak pillanatok amikor azt éreztük az életünkért megyünk...de minden egybetéve minden negatívum ellenére egy egészen fantasztikus kaland volt!
Nem nehéz a terep tehát nezebb útakat nem bíró,de túrázásra vágyó emberkéknek nagyon ajánlom a Burda-hegységet!A Kovácspataki-szikláknál pedig jó időben fenetikus az élmény!
Mi is visszafogunk jönni!
 |
| Magunk mögött a Burda |
 |
| Elöttünk Esztergom |
 |
| Túránk utvonala Szobról indulva |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése