Egregytől - Nádasdig

Mai bejegyzésem egy régebbi túrámról szól még 2013 nyaráról.

Egy jól ismert tájra mentünk ezúttal családostul túrázni.A Kelet-Mecsek amely amúgy is a szívem csücske újra magához vonzott.Tervünk szerint Magyaregregytől egészen Mecseknádasdig akartunk elmenni a Mecsek több látványos helyét érintve,olyanokat mint a Máré vár a Cigány-hegyi kilátó vagy a Ferde vízesés.Ez remekül sikerült is.Ennek a túrának a krónikája következik.

Startra készen

Ennek a túrának egyes szakaszain többször is jártam/jártunk már.Elég ha csak visszalapozzátok a blogomat a Mecsek címkénél,ott már sok leírás van ezekről.De magán ezen a túrán most voltunk elöször.Magyaregregy ekkoriban könnyebben elérhető volt tömegközlekedéssel Dunaújvárosból mint manapság,így 9 órára a startnál is találtuk magunkat.Magyaregregy után a Vár-völgyi beágazásnál található buszmegállótól indultunk.A piros sáv jelzésre álltunk rá.Mivel többször voltunk már itt,tudtuk ez visz el egészen a Máré várig.Ám a piros jelzés nyomvonala az évek alatt itt-ott módosult,de persze igy is elvitt a várig.Egy kicsit módosítottuk mi is az utat a Vár-völgyben a hegynek forduló piros jelzést magára hagytuk és mi a völgyben folytattuk az utat,erre is ellehetett érni a várat.Annyiban kellemetlenebb,hogy a várig itt aszfaltozott úton lehet menni,de persze maga a völgy gyönyörü.

Kedvenc váram sarkánál

Hamarosan elértük a 340 méteres magasságban található romjaiban is impozáns Máré várát.a várat amelyben már rengetegszer jártam,de ugyanúgy a kedvencem ma is mint mindig.A völgyből aztán egy kisebb meredekebb kaptató vezet fel a várhoz és itt újra egymásra találtunk a piros sáv jelzéssel.A vár mint írtam az egyik kedvenc helyem az országban,mindig örömmel jövök ide.Eszembe jutottak a régi túrák is ide,Sándorral az utolsó közös túránk is ide vezetett...erről itt olvashattok.Aztán jártunk itt a haverokkal,barátokkal is sokat.Szóval csupa-csupa kellemes emlék fűz ide.Most is öröm volt bemenni a várba ahol a csupaszív kis várkapitány Laci bácsi a szokásos kedvességével fogadott mindket is mint minden ide látogatót.

Gergő Laci bácsival és a kellékekkel

A várban szokás szerint körülnéztünk.Sokadszorra voltam itt,most is jó volt körülnézni.A fenti gyilokjáróról pompás a kilátás a Mecsek vonulataira és a Vár-völgyre.A várudvarra is jó lenézni.Imádom tényleg ezt a kis várat.Egy órát el is töltöttünk itt,még lementünk az alsó ciszternába is,írtunk a vendégkönyvbe és elbúcsúztunk Laci bácsitól is.

Sajnálatos,hogy ha jól tudom a várat 2015 környékén már valaki más münködteti/üzemelteti.És bár volt egy felújítás 14-ben,mára a vár bezárt és nem látogatható.

Nem igazán tudom az okát,de remélem ez csak átmeneti állapot.

Várudvar a gyilokjáróról

Folytattuk a túrát a piros jelzésen amely a hegygerincen futva folyamatos haladt lefelé a Vár-völgybe.Itt kerül útunkba a Mecsek legendás forrása a Gergely-Éva forrás.Amelynek csodás legendája úgy tartja: ha iszol a vízéből visszatérsz ide.Hogy ez mennyire igaz arról csak annyi,hogy ekkora már sokadszorra voltunk itt.Most is ittunk a vízből,ám azóta 2013 óta nem jártunk itt,úgyhogy érik egy idevezető túra újra...Leérve a völgybe az évekre elhallgatott Iharos-kútat is érintettük.Fura volt mert gyerek és ifjú éveimben amikor erre jártunk ez a forrás mindig ontotta bőségesen a vízet,ám ekkor mélyen hallgatott...Aztán később megtudtam 14 vagy 2015 táján újra "megszólalt".Nagyon örültem neki,hogy újra münködik a bliriáns szépségű forrás!Az út pedig kiért a völgybe és itt haladtunk egy-két kilométert míg elértük a Mecsek egyik legszebb rétjét...

A Delelő-rét

A Pásztor-forrásnál található rétnek a térkép nem jelzi,hogy lenne bármiféle neve.Ám Rockenbauer Pál csodás sorozatában Sinkó László Delelő rétnek nevezi.Én ezt elfogadom.Szóval a Delelő réten a csodás zöld környezetben egy esőbeállót találtunk,egy vadászházat és a mindig bőséges vízet ontó fantasztikus Pásztor-forrást.Esküszöm az embernek nem volt kedve továbbmenni innen.Egy varázsvilág volt ez itt,mérhetetlen nyugalommal és békével.Pihentünk itt is félórát aztán következett ennek a könnyü túrának a legnehezebb része.Egy kilométeres emelkedő vezetett a Dögkút-tetőre ahol búcsút vettünk a piros jelzéstől és rátértünk egy darabig a Nyárádi kunyhó felöl jövő és a Zengőre igyekvő sárgára.Ez vitt fel kedvenc kilátomhoz az 524 méter magas Cigány-hegyre ahol ott áll legkedvencebb kilátóm!

Cigány-hegyi kilátó

Ugye már volt róla szó korábbi blogbejegyzéseimben,hogy 2016-ban amikor itt jártunk olyan tömérdek nép volt itt,hogy félórát is várni kellett amig az ember feltudott menni a kilátóba.Ám amikor történetünk zajlik 2013-ban senki sem volt itt.Így maradéktalanul élvezni tudtuk a kilátó adta örömöket.Nagyon már nem volt időnk pihenni,hiszen buszhoz voltunk kötve és azt elkellett érni Mecseknádasdon,ezért rövid 10 perces itt tartozkodás után leereszkedtünk a kék jelzésre és egyúttal a festői Kisújbányára.

Megérkezés Kisújbányára

Kisújbányán is ekkor már vagy tizedszerre jártam,de a csodás kis falu szépsége mindig rabul ejtő.A ma már főleg üdülöfaluként funkciónáló kis település a fehér tornácos parasztházaival a dibes-dombaival a szépséges kis templomával mindig nyugtató hatással van az ide látogató turisták számára.Mivel nem volt már sok időnk a településen csak átgyalogoltunk,talán kicsit lassabb tempóban mint idejövet.A falu keleti végén a Béke-forásból ontottuk szomjunkat.Aztán beértünk a földkerekség legszebb völgyébe az Óbányai-völgybe.A völgyről már volt szó e blog keretein belül és lesz is még,hisz ez is az elsőszámú kedvenceim egyike.A csodás völgy 3,5km hosszan szeli át a Kelet-Mecseket nyugat-kelet írányban.A völgyön végigfutó kis patak sok helyen lenyügözően szép kisebb-nagyobb vízeséseket képez,ezek leglátványosabbja a Ferde.vízesés.

Ferde-vízesés

A völgy is az a hely ahol az ember nem akarja,hogy véget érjen az út.

A nagyszerü klima a látványos útszakaszok maradásra serkentik a vándort.Sajna azonban a völgy véget ért mi pedig beértünk a szintén szépséges Óbányára.Erről a helyről is volt már szó és lesz is még. csodás kis települést a magyar Svájcként is ismerik.Többnyire svábok lakják a völgyben végigfutó egyutcás falucskát.Ez is vendégmarasztaló egy hely!Átérve a falun a Réka-völgyi leágazásnál búcsút vettünk a kék jelzéstől majd rövid ideig a zöld kisért bennünket,hogy aztán Mecseknádasdra érve mégegyszer visszaköszönjön a Dögkút-tetőn elhagyott piros.Óbányától Mecseknádasdig már aszfaltozott úton haladtunk és fokoztuk a tempót is,hogy elérjük a Dunaújváros felé menő utolsó buszt.Így a végére alaposan elfáradtunk,de ennél nagyobb bajunk sose legyen!

Mecseknádasd legszebbik arca

Mecseknádasd a lassan estébe hajló délutánban a legszebbik arcát mutatta.Elég hosszú út vezetett be a központba a buszmegállóhoz.Sikerült behozni a lemaradást,volt még kis időnk a buszig,így megittunk egy közeli vendéglőben egy kis frissitőt.Aztán elértük a buszt amelyen a két órás hazaút alatt sikerült kipihenni a fáradalmakat.Csodás túra volt a Mecsek ezúttal sem okozott csalódást.Továbbra is és mindig is,ide jövök a legszivesebben!

Túránk útvonala