Hamar elérkeztünk a tél végéhez,persze ez menetközben nem tűnt mindig ilyen gyorsnak.Mielőtt belevágnék az összefoglalóba,leírom,hogy ma is a téli túraidény utolsó napján is volt egy túra,de erről értelemszerűen beszámoló még nem került fel.Ezt majd a következő bejegyzésem témája lesz,de ez a túra is még a télhez tartózik.Hat túrát próbáltam megálmodni a télre,ez nem jött össze.Öt sikerült ez nem mondható azért olyan rossznak,annál is inkább mert szó szerint egy köcsög télen vagyunk túl.Na persze ez enyhe túlzás,hiszen most az egyszer a tél teljesen tél volt,olyan amilyennek egy télnek lennie kell.Nem sok túrára alkalmas idő volt,vagy lehet,hogy mi nem láttuk csak annak.A december első három hete,ködös,nyirkos,esős volt és némileg hideg is.Az egész január fagyosan hideg volt tele hóval.Nahát milyen fura ugye,tél van és hó is volt.Február meg főleg esősen telt kellemetlen szelekkel és némi faggyal.Nem mindig volt kedvünk túrázni és volt,hogy nem is az idő,hanem a lábam miatt.
Az árva kutyák karácsonyán
A hat buli azért összejött,mert a túrák előtt december közepén újra elmentünk az árva kutyák karácsonyára Ercsibe.Az esemény azonban feledhető volt,megint csak arról nem szólt amiről kellett volna: a kutyákról.Csak Móni kedvéért jöttünk el,minket ez már úgy nem hoz lázba ahogy első alkalommal amikor itt voltunk.A túrák csak karácsony előtt indultak be.Ködös szürke idő járta ekkor,előre is hoztuk az ennek az időnek kedvező Beneváras túrát.A karácsony előtt megtett túra szenzációsan jó volt a ködös,misztikus Mátrába,olyannyira,hogy ez lett a tavalyi év legjobb túrája.Rövid,de látványos és nagyon misztikus volt,élveztem minden percét!
A Benevárnál
December végére lett jó idő.Sor kerülhetett a visszatérés a Prédikálószékre túrára.Ám a jó idő a Visegrádi-hegységben csalóka volt.Hiába volt napos idő,a hegység magasabb részein erős,fagyos szél fújt.Ez néha kifújta a szúszt a lelkünkből,de maga a túra látványos volt.Jó kilátások voltak a magas részeken a Prédikálószékről a Dunakanyar gyönyörű volt.A vadállóköveknél pedig óriási kaland volt lejönni a cseppet sem veszélytelen helyeken.Jó volt itt lenni nyolc évvel azután,hogy Gergővel itt jártam...Ezzel a túrával zárult a tavalyi esztendő.
Zolika nehezen boldogul a vadállóköveknél
A új év nem indult könnyen.Hatalmas havazás uralta az országot hetekig,na meg igen fagyos,hideg idő.Az én koromban ilyenkor már nem esett jól kimozdulni.Nem is mentünk.Aztán január végére némileg enyhült az idő,így útnak indultunk meghódítani a korábban megálmodott pokoli stadiont a Szentendrei-szigeten.Ezen a napon sem volt maradéktalanul jó idő,de megtaláltuk az erdő mélyén a természet álltal teljesen magáévá tett egykori építményt.Kalandos jó túra volt.Ekkor jártunk életünkben első alkalommal a Szentendrei-szigeten.
A pokoli stadion
Februárban akadt egy-egy nap jó idő,az egyik szombaton nekivághattuk a már szintén korábban tervezett Naplás-tónak.A tó és környéke klassz volt,valamint a később útunkba kerülő Keresztúri erdő is,de a közbenső szakaszok unalmasak,ingerszegények és csúnyák voltak.Hosszú túrát tettünk nyolcban százalékban betonon,de azért jó buli volt,főleg a Keresztúri erdő felett alacsonyan elszálló repülőkkel.A hónap java része aztán kellemetlenül esős és némileg hideg volt.Csapatunk felkészülési mérkőzéseire jártunk főleg ekkor,de csak a hazaiakra.Aztán a hónap utolsó napjára jutott a Dunán innen Dunán túl idei túrája.(ez volt ma,erről lesz majd a következő bejegyzés).
A Naplás-tó
Végre minden igényt kielégítő tavaszi túraidő volt.Ez pedig rengeteg hóvirággal járt a Szent Mihály erdőben.csodálatos volt a milliónyi hóvirág között túrázni.Aztán a túra többi része kicsit már nehézkes volt,de legyűrtük ezt is és összeségében jó volt.Ezzel zárult a téli túraidény a maga öt túrájával.Végül is megállapítható,hogy a tervek nagyrésze megvalósult mégis valami megmagyarázhatatlan hiányérzetem van.Nem tudom,talán valóban köcsög egy tél volt,vagy csak az elmaradt hatodik túra miatt.A túrák végül is jók voltak.Minden túrát Zolikával nyomtam végig,más most nem tartott velünk.Reméljük a tavalyihoz hasonló kelemes tavasz következik!
Hóvirág erdő
A télen is készült mindegyik túráról film,ezek sorrendben ezek voltak.
Az ötödik film pár napon belül elkészül,akkor majd beteszem ide.
Három hónap holtidény után,ezen a hétvégén újra elindul a bajnokság!Jelentkezem az ilyenkor szokásos kezdödő szezon bejegyzésemmel,mivel a túrázáson kivül a meccsek a másik hobbim és Gergőnek is a mindene volt.Egy nagyon pazar évet hagytunk magunk mögött a futballt illetően,már ami a mi csapatunkat illeti.Rengeteg meccsen voltunk,rengeteg meccstúránk volt és hát gyűltek is az élmények szépen sorban.Természetesen a holtszezon sem telt el eseménytelenül,de mielőtt belevágnánk nézzük meg honnan folytatjuk.
Innen folytatjuk
Látható,hogy az én csapatom az ötödik helyen áll,ami elfogadható teljesítmény,azt követően,hogy a megyei bajnokságból jutottunk vissza az NB III.-ba.Tizenhét forduló ment le,még tizenhárom van hátra.Harminchárom pontot gyűjtöttünk a gólkülömbségünk pedig +21.Mi ezzel teljesen elégedettek voltunk,de úgy tűnt a vezetés nem maximálisan.Talán ennek tudható be,hogy a téli holtszezonban jelentős játékosmozgás volt a csapatnál.Öten távoztak,ebből négy olyan játékos akiket nagyon kedveltünk,sőt maga a kapusunk nagyon a szívünkhöz nőtt,de ő is elment más csapathoz.Mert tavasszal csak tartalék kapusként számoltak volna vele,mivel igazoltak egy új kapust,ezt meg ő nem vállalta,elment inkább más csapathoz védeni...De a többi játákost is kedveltük,jó volt aki már nem nagyon tudott hozzátenni a dolgokhoz,de fájó volt a távozásuk.
A jelenlegi csapatunk
Bőven volt érkező is,öt ami biztos,de lehet ebből még hat vagy több is.Minden posztra érkezett legalább egy új játékos,de volt amire több is.A kapus mellett érkzetek védők,középpályás és csatár is.Ez viszont ismét az összeszokás hiányát vetíti elő.Ez be is bizonyosodott a felkészülési mérkőzéseken,amelyeken nem igazán sziporkázott a csapat.Hét felkészülési meccs volt,amelyekből csak hármat nyertünk meg,egy döntetlen és három vereség mellett.Ez 50%-os mérleg.Ezzel nem is lenne gond,de tőlünk gyengébb csapatokat tudtunk csak legyőzni,míg a velünk egy szinten vagy kicsivel erősebbek ellen elfogyott a tudomány.Mivel kint voltam három mérkőzésen is ,egyértelműen az összeszokottság hiányára vezethető ez vissza,na meg rengeteg a sérültünk is,ez meg annak fényében érthetetlen,hogy el sem kezdődött még az idény...
Az egyik edzőmeccsen
Persze a helyzet cseppet sem reménytelen,de az edzőknek azért lesz még munkája bőven.A vezetőség múlt héten meghívott egy kötetlen beszélgetésre engem és még pár törzsszurkolót és újságírót,de magáról a csapatról kevés szó esett.Inkább a stadion fentartásról és az anyagiakról volt szó,na meg az utánpótlásról.A helyzet jelenleg jó,de ismerve az itteni történelmet ez lehet nem lesz mindig így.
Érden kezdjük majd vagy folytatjuk a bajnokságot.Nem lesz könnyű dolgunk,de benne van a pakliban a győzelem,de persze a vereség is.Ők még rosszabbul igazoltak mint mi és ez a mi esélyeinket növelheti.Persze elfogunk most is menni megnézni a mérkőzést.
Egy másik felkészülési meccsen
Tervezünk tavaszra is meccstúrákat.Kicsit bajban leszünk az olyan távoli helyszínekkel ahol ötkor vagy annál később kezdődik a mérkőzés,mert onnan akkor nem tudunk visszajönni tömegközlekedéssel.Így ezek a helyek lehet kimaradnak.De Érd mellett,egészen biztosan elmegyünk majd Siófokra és Budapestre.Pécsen kétszer is játszik a csapat,az elsőnek van esélye,hogy megtudjuk nézni.Nagykanizsa és Majos meg még kérdéses,a késői kezdés miatt.Meg fogjuk nézni addig,hogy lehetséges-e a biztonságos hazatérés még a meccs után.Rövid lesz a tavaszi szezon a tizenhárom forduló alatt hatszor játszunk itthon és hétszer idegenben.
Bízunk a jó folytatásban
Az esélyekről,hogy mégis hol végezhetünk.Úgy tűnik a jelenleg az első három helyen álló csapat (Nagykanizsa,Kaposvár,PMFC) jobb nálunk.Bravúr lenne bármelyiküket is megelőzni,persze nem lehetetlen.Sokkal inkább benne van az a pakliban,hogy a 4-8.hely valamelyikén fogunk végezni,annál rosszabb helyezés viszont már csalódás lenne.Ha a mostani ötödiket megtudjuk tartani mi azzal elégedettek leszünk.Valószínű a Majossal az FTC és az MTK II.-vel leszünk harcban ezekért a helyekért.Ha sikerül összeszokni bárki ellen eséllyel vehetjük fel a harcot,akkor van para ha ez az összeszokás minél későbbre forrja ki magát,mert bizony így még sebezhetőek vagyunk.
Az arénán nem fog múlni!
Tehát a három-négy meccstúrán kivül amit tervezünk,szeretnénk még egy alkalommal elmeni a volt kapusunk új csapatának egyik mérkőzésére is.Valószínű Budakalász vagy Szentendre az esélyes erre.Majd meglátjuk.Akkor indul a mandula,ha valami renkivüli történik az helyet kap itt,ha nem akkor szezon után jön egy összefoglaló majd.Hajrá sokadszorra is Újváros!
Menni kell… és indulni muszáj. De én nem azért indultam el, mert elfáradtunk egymásban. Nem azért, mert a szívem máshová húzott. Hanem azért, mert a te szíved egyszer csak megállt, és az enyém tovább vert.
Az út, ami régen egy volt, nem döntésből szakadt ketté. Nem vita, nem harag, nem kimondott szavak választottak el minket. A halál volt az, ami közénk állt. Egy pillanat, ami kettévágta az életet: előtted és utánad.
Azóta két irány létezik.
Te ott, ahol már nincs fájdalom.
Én itt, ahol minden lépés nélküled történik.
Én itt,ahol minden lépés nélküled történik
A közös ösvényünk poros lett. A régi nyomokat belepte az idő, de én még látom őket. Látom, hol nevettünk, hol kapaszkodtunk egymásba, hol hittük el, hogy ez az út végtelen lesz. Nem tudtuk, hogy egyszer csak elfogy alólunk.
Ha a szív a másik szívtől messze jár – mondják –, akkor könnyebb az elválás. De mi nem messze jártunk. Mi egymásban éltünk. És mégis, egyik pillanatról a másikra olyan távol lettél, amekkorát ember nem tud áthidalni.
Szó sincs több, ami vigasztal.
Nincsenek szavak, amelyek visszahoznának. Nincsen mondat, amely enyhítené azt a csendet, amit magad után hagytál. Csak hulló könnyek vannak, és bennük felejthetetlen pillanatok.
Ott van bennük az utolsó mosolyod.
Az utolsó érintésed.
Az a tekintet, ami még az enyém volt.
Az út kettévált,de a szívem fele veled ment....
Nem tudtam, hogy az az utolsó. Ha tudom, talán tovább ölellek. Talán nem engedem el a kezed. Talán hangosabban mondom, hogy maradj. De az élet nem figyelmeztet. Csak elvesz.
És itt maradtam.
Menni kell – mert az idő nem áll meg annak sem, aki gyászol. Indulni muszáj – mert a világ tovább forog akkor is, ha bennem minden megállt. De minden lépésemben ott vagy. Minden döntésem mögött ott dobogsz. Az út kettévált, de a szívem fele veled ment.
A por belepi a régi nyomokat, de az emlékeinket nem tudja eltakarni. A közös nevetéseinket. Az estéket, amikor csak egymás mellett létezni is elég volt. Azokat a pillanatokat, amelyek most már örökké bennem élnek.
Nem azért váltunk ketté, mert akartuk.
Hanem mert neked menned kellett.
És nekem maradnom.
És ebben a maradásban hordozlak tovább – minden könnycseppben, minden csendben, minden lélegzetben.
Legutóbbi túránkon mikor már elhagytuk a Naplás-tó környékét és bejutottunk a Keresztúri erdőbe,nem csak a ferihegyi repülőtérhez voltunk közel,hanem a budapesti új köztemető szóróparcellájához is.Itt vannak elszórva egykori nagyon kedves jóbarátom Judit hamvai is,aki 2019 augusztusában hunyt el.Ígéretet tettem neki,hogy egyszer tiszteletemet teszem végső nyughelyénél,de ez mind a mai napig nem történt meg.Most szombaton voltam a legközelebb hozzá,de sajnos nem jutott már rá idő.A túra nagyjából tizenötödik kilométerénél járhattunk és eszembe jutott a dolog,de kezdtünk fáradni és nem volt kidolgozva arra sem terv,hogy a temetőtől hogyan jussunk el a Kőbánya-Kispest vasútállomásig.Na és valószínűleg ránk is sötétedett volna már,ami egy temetőben lehet nem a legjobb dolog.Persze mindez csak kifogás.
Ahol ez a repülő elhúzott,talán itt voltunk legközelebb...
Ahol a repülők elhúztak közvetlen a fejünk felett ott lehettünk a legközelebb Judithoz.Ha jól nézem a térképen akkor légvonalban nagyjából 450 méterre,persze a bejárat arébb lehetett.De akkor is.Most kissé meg lelkifurdalásom van,hogy amikor ilyen közel voltunk hozzá,akkor nem valósítottam meg az ígéretemet.Na,de persze nincs elfelejtve előbb-utóbb eljövök,de az is igaz,hogy hét év távlatából már illene ezt megejteni...Judit akinek mit ad isten éppen ma e sorok írásakor van a szülinapja,most lenne 60 éves kereken,jóbarátom volt aki úgy 42 éves kora környékén egy baleset következtében bénult le részlegesen.Tizenegy évig húzta és valószínűleg úgy megsérülhetetett,hogy a szervezete 53 éves korában adta fel a harcot.Késve értesültem a haláláról sajnos.Ezért is ígértem meg,hogy egyszer elmegyek ahhoz a szóróparcellához...Jó ember volt és életem egy nehéz szakaszában segített is nekem.
A szóróparcella,vajon hol lehet Judit neve?
Ha az egészségem engedi,mert én is nyüglödöm már,akkor mindenképp tervezem még bejárni ezt a keresztúri erdőt és mivel az közvetlen a temető mellett van,akkor megfogom ejteni a dolgot.Bár nem lesz egyszerű megtalálni Judit nevét valamelyik oszlopon,de megfogom találni!Nem akarok úgy elmenni ebből a világból,hogy ezt az ígéretet nem váltom valóra,ennyivel tartozom neki...
Hát bizony már nagyon régóta lógott a levegőben ez a túra,de valami oknál fogva mindig csak egyre halasztódott.Úgy voltam vele,ezen a télen ha törik ha szakad mindenképp megcsináljuk.Igen ám,de ez sem akart olyan könnyen összejönni,de aztán már nem várhattam tovább,hiszen pár nap és vége a téli túraidénynek.Tavasszal meg másfelé szeretnék menni.Végül is Valentin nap reggelén nekivágtunk.Mondjuk nem életem szerelmével,hanem csak Zolikával.A reggeli fél hetes vonattal indultunk.Külömböző módon érhettük volna el túránk kiindulópontját a Mátyásföld alsó hév megállót,ezeket felvázoltam Zolikának és rábíztam a döntést.Nem döntött jól...
Mátyásföld és a hév amivel jöttünk.Ja nem,ez már egy másik.
Úgy volt vele,szálljunk le a vonatról Ferencváros vasútállomáson és menjünk be a Lurdyba.Aztán majd ott valahol veszünk BKK jegyeket.Különös oka volt ennek.A Lurdy egyik büféjében Zolika szimpatizál egy lánnyal és szerette volna újra látni.Igen ám,de ezen a napon a hölgy nem dolgozott vagy később kezdett és hát így nem találkoztunk vele.Elindultunk aztán BKK jegy vadászatra,de gyakorlatilag az egész Ferencvárosban nem kaptunk!Nem volt egy hely se közel se távol ahol betudtuk volna szerezni a nekünk kellő jegyeket.Na,de még automata sem volt.Nem is értem a villamos megállókban pl.miért nincs?Szidtuk az egész fővárost és azon tanakodtunk mi legyen.Végül is egy öngólt bevive jutottunk előbbre.Visszamentünk vonattal (arra volt napijegyünk) Kelenföldre,onnan pedig újra vonattal bementünk a Délibe.Itt már kaptunk nekünk kellő jegyeket.Metróval így kihúztunk az Örs vezér térre,majd hévvel ki Mátyásföldre.Másfélóra elveszett.Na,de indulhatott végre a túra!
Hosszú egyenes bringaút
A Szilas-patak mentén jelzett turistaút ugyan nem volt,de egy jól járható hosszú bicikliút viszont igen.Ezen kellett mennünk.Óriási volt rajta a forgalom.Biciklisek,futók,korcsolyások és persze gyalogosok.Hatalmas népszerűségnek örvendett ez az út.Ennek ellenére jól haladtunk rajta és nem volt olyan zavaró a nagy tömeg.A patak nem a legszebb volt amit életemben láttam,de a környék a hatalmas rétekkel nem volt rossz.Az út nagyjából 2,5 kilométeren át vezetett,majd átmenve egy autóúton végre normális erdei földúton folytattuk a túrát.Ez már a Naplás-tavi tanösvény része lehetett,mert voltak tájékoztató táblák minden állomáson.Olyan lápvidéknek tűnt ez a rész,de nem volt rossz.Végül jó fél kilométer után elértük a Naplás tavat!
Voltak pihenők a bringaút mentén is!
Már a lápon
A tó túlfolyójához értünk.Egy töltésen ment itt az út,jó rálátás volt innen a magunk mögött hagyott lápvidékre a tóra és szemben a kis dombon álló kilátóra.Ezen az úton is rengetegen jártak.A jó idő kihozta az embereket a szabadba.Mielőtt nekivágtunk volna a kilátónak,elindultunk ellenkező irányba körbejárni a tavat.Maga a tó nagyon szép volt és hát olyan....kb.300x300 méteres majdnem négyzet alakú.Hivatalosan a Szilas-patak vízgyűjtője volt,de itt mindenki csak Naplás-tóként ismerte.Körbejárva a töltési betonút ismért földúttá avanzsált,ezen ment a tanösvény.A bentonútról még volt rálátás a tóra,de a földúton egy darabig már nem.Ennek ellenére ez a rész nagyon szép volt.
Mögöttünk a lápvidék
A túlfolyó
A tó és a kilátó
Csodás zöld mezők és egy parányi ártéri erdő,vagy inkább léperdő között ment az út amely aztán be tért az erdőbe.Itt is sokan sétáltak.Átkeltünk a patakon itt volt némi dagonya,majd kivitt újra az út a tóhoz.A szemközti oldalon jutottunk ki mint ahova érkeztünk ahol a túlfolyó volt.Szép volt innen is a tó.Tovább mentünk az úton amely itt az erdőben ment.Kijutottunk a Naplás útra,az itteni autóútra.Sok-sok autó parkolt itt.Jól járható sétány volt itt a tó mellett és sok-sok pad és kilátóhely ahonnan a tavat lehetett csodálni.Az egyik padnál ideje volt megpihenni.Megkajáltunk.A lábam ugye nincs a legjobb állapotban jól jött a pihenés,bár eddig kitűnöen bírtam a túrát,de még előttünk volt a teljes táv több mint kétharmada!Kőbánya-Kispest vasútállomásig szándékoztunk ugyanis elmenni.
A tanösvény a mező és az erdő között
Átkelés a patakon
A szépséges tó
Végül úgy döntöttünk elhagyjuk a tavat és nekivágunk a dombnak fel a kilátóhoz.Itt is erdőbe értünk,nagyon szép volt ez a rész.Nagyon sok út volt az erdőben,sajna egyik sem volt jelzett.A kilátóhoz vezetőt így úgy kellett kisilabizálni melyik is az.Mondjuk nem volt egy nehéz feladat.Némi kis emelkedő után fel is értünk a Naplás-tavi kilátóhoz amely nagyon jól nézett ki.Amúgy ez a Cinkotai erdő volt a kilátót pedig cinkótai ferdetoronyként is becézték,mert messziről nézve ferdének tűnt.De ez olyan mérnöki csoda volt amelyről közel érve hozzá megbizonyoshadtunk róla,hogy nem ferde.Indultunk hát betámadni a remek építményt!
Klassz volt itt az erdő
Elérjük a kilátót!
A 175 méteren álló kilátó egy három méteres betontalapzaton állt.Erős faszerkezet/váz-ból készült jól járható széles lépcső vezetett fel pihenő és kilátószintekkel.Felérve körbe lehetett járni a tágas kilátószintet és persze teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Már most odaadtunk volna a kilátónak az év kilátója címet.Remek építmény volt! Na és biztonságos is.Úgy volt kialakítva,hogy derékig érő korlát volt,kiesés veszély nem fenyegetett.Sokan voltak itt is.Kilátásilag is remek volt.Alattunk kelet felé ráláttunk a Naplás-tóra és Mátyásföldre távolabb a Gödőllöi-dombságra.Északra is Mátyásföld bontakozott ki,a távolban a hegyekkel.Nyugatra alattunk a Cinkótai erdő volt a távolban pedig ráláttunk a Budai-hegységre a Pilisre és a Visegrádi-hegységre.Délre ipartelepek rajzólodtak ki.Távolabb lehetett látni a Ferihegyi repülőtérre leszálló gépeket.Jó volt!
A kilátó
Alattunk a tó
Észak-nyugat felé...
Ide is eljutottam végre...
Itt is sokan voltak.Mi jó 20 percet voltunk fenn,indulni kellett mert a reggeli másfélóra jelentős kését okozott és előttünk volt még a túra kétharmada! A kilátóról természetesen majd még részletesen írok a kedvenc kilátós sorozatomban! Búcsút vettünk a csodás kilátótól majd étvágtunk a cinkótai erdőn.Itt már olyan semmilyen volt.Jól járható jelzetlen utakkal volt teli ide is kellett némi hozzáértés,hogy ne tévedjünk el,de ez megvolt.Kissé ingerszegény volt,de mégis kellemes.Végül kiértünk a Cinkótai útra,ahol óriási forgalom volt,járda meg nem...Betonutas szakasz következett a következő 4-5 kilométeren kevés látnivalóval.Ezen a szakaszon nem is fotóztam!
A Rákos-patak
A Rákos-patakot kereszteztük,ez adott végre valami számottevő látnivalót,majd két fő vasútvonalon is átmentünk és az 526-os soron kötöttünk ki.Itt tudtunk inni egy kávét is egy dohányboltnál.Végül bejutottunk a Keresztúri erdőbe.Hosszú egyenes út vitt minket,amelyről sok helyen volt letérési alkalom.Nem volt rossz,de a legfőbb látnivalót a fejünk felett leszálláshoz készülő repülők szolgáltatták.Így jöttem rá,hogy ez végül is az az erdő amely túlsó szélén akkor jártunk amikor a repülőteret jártuk körbe 2020-ban.Izgalmas volt ahogy jöttek a gépek és közvetlen a fák felett húztak el.Az erdőben egy katonai létesitmény volt még mert őrtornyokat és katonai járműveket láttunk.Végül elértük a túlsó végén található határkő emlékművet.
A Keresztúri erdőben
Őrtorony a sűrűben...
Repülők felettünk
Nem a trianoni határokhoz volt köze ennek az emlékműnek,hanem a helyi egykori birtokviszonyokhoz.Talán majd egyszer részletesen kitérek rá és írok róla.Beértünk a XVIII.kerület kertes házakkal teli utcáira.Látnivaló itt már nem akadt.Mi a Tünde utcán haladtunk keresztezve az Álmos utcát is.Majd a Ferihegyre vezető útba torkolott ez az utca.Itt elfordultunk Kőbánya-Kispest vasútállomás felé,de addig még volt jó három kilométer és hát...egy valóságos lepratelepen keresztül vitt az út.Meglepődtünk,hogy a városba bevezető út ennyire semmilyen...Elhanyagolt,lepusztult házat mindkét oldalon,óriási forgalom,majd egy elfogyó járda ás átkelés a túloldalra itt már sehol...így aztán nem is tudtunk egy ponton az eredeti terv szerint haladni,de hála leleménységemnek ezt is megoldottuk!
A határkő emlékmű
Zolika kedvenc ucájánál
A Győmröi út felé mentünk.Utólag megnézve a térképet,lehet még így jártunk jobban.Végül elértük a kőbánya-kispesti vasútállomást,előtte a felüljárón haladtunk át,majd a Kökin keresztülmenve értük el az állomást.Már nem sok erőnk maradt így le is mentünk a vonathoz.Az jött így hamar be is szálltunk és leülhettünk végre.Lézer Jancsi újabb csoda vonata aztán csalódást okozott.Nem münködött a vécé és úgy fütöttek,hogy majdnem elégtünk.Érdekes,hogy minusz tíz fokban meg alig fütenek.Most plusz tíz volt.Végül is rendben és a késés ellenére időben hazaértünk. Háromnegyed hétkor már itthon voltam.A kilátó utáni szakaszt aztán alaposan megnyomtuk Zolikával és sikerült majdnem teljesen behozni a lemaradást.Azt kell mondjam jó buli volt.
Végállomás
A Cinkótai útig látványos volt a túra.A tó és a kilátó hozta amit elvártunk tőle.Aztán a négy kilométeres betonutas szakasz hosszú,unalmas és nehéz volt.A Keresztúri erdő aztán megint jó volt,de a végén a lepratelep nem volt kellemes.Azért remekül elvoltunk.Most mentünk húsz kilométert.Ez volt az év második túrája.Összesítésben harminc kilométernél vagyunk.Ez pedig jelenleg 15 kilométer/túra átlagot jelent. Végül is jó buli volt,remélhetőleg jön majd a folytatás!
Nagyon régóra tolunk magunk előtt egy a Naplás-tóhoz vezető és annak környékét bejáró túrát.Már több mint egy éve halasztódik,más-más okok miatt,de az istennek sem akar összejönni ez a túra a főváros keleti részén.Most végre úgy tűnik eljött az idő és megpróbálkozunk ezzel a túrával,újra bizonyítva azt,hogy Budapest,pesti oldalán is lehet jókat túrázni.Bár nem vagyok teljesen rendben továbbra sem,ráadásul tegnap este körömvágás közben be is durrant a lábam,nem kicsi fájdalmakat okozva,de mégis megpróbálkozom a túrával.Ha nem megy akkor majd félbeszakítjuk.Na,de inkább nézzük át dióhéjban amit a Naplás-tóról tudni érdemes.
Jó helynek tűnik
Budapest egyik legnagyobb állóvize, a helyi védettségű természeti értekként számon tartott Naplás-tó, Pest keleti peremén, a XVI. kerületben, Cinkotától délre fekszik. Az 1970-es években, a Szilas-patak felduzzasztásával létrehozott víztározó és környéke az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött, az 1997 óta védettséget élvező tó és környéke számos védett és ritka növényfaj otthona, mintegy 200 különböző vízimadárfajt figyeltek meg már itt és nem utolsósorban egyetlen vadon élő teknősfajunk, a mocsári teknős kedvelt élettere is. A jelenleg horgásztóként is üzemelő Naplás-tó a környékbelieken kívül egyre több kirándulót vonz, partján és a mellette fekvő hangulatos Cinkotai kiserdőben gondozott tanösvények futnak, 2021-ben pedig átadták az extravagáns formájú, 21 méter magas kilátótornyot is.
Túlfolyó a tóban
A patak és ártere a védett területen belül több kilométer hosszú, zavarásnak már kevésbé kitett, ugyanis a laikus szemnek rendezetlennek tűnő rész nem vonzza ide az embereket, pedig a sok kúszónövény, öreg fűzfa és bokros vegetáció trópusi képet idéz. A tó déli része feletti nagyméretű, körülbelül negyven éves telepített erdő (Cinkotai-kiserdő) zömmel fehér akácból (Robiniapseudoacacia), fenyőkből (Pinusspp.) és tölgyekből (Quercus spp.) áll. Ezt a mozaikszerű változatos élőhelyegyüttest kertvárosok és mezőgazdasági területek veszik körül, melyek további izgalmas élőhelyeket teremtenek főként a madarak számára.
A tó és környezete botanikailag régebben igen értékes volt, mivel a Szilas-patak a vízrendezések előtt rendszeresen elöntötte környezetét, ezáltal hatalmas területű lápréteket alakított ki maga körül. Ebből napjainkra csak kisméretű maradványok találhatók a tó alatt. Degradáltsága ellenére jelenleg több mint négyszáz növényfaj ismert a területről!
Kilátó a tó melletti dombon
Állatvilágára igen nagy fajgazdagság jellemző. A tó mocsári teknős (Emys orbicularis)állományával kapcsolatban a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Fővárosi Önkormányzat és a WWF több évvel ezelőtt közös programot indított. Jelenleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya a Rákosmenti Mezei Őrszolgálattal együttműködve végzi a tájidegen teknősfajok tóból történő begyűjtését és az állatkertben történő elhelyezését.
A terület legfőbb értéke a Budapesten egyedülálló gazdagságú madárvilága. Több mint kétszáz madárfaj jelenlétét mutatták ki eddig a szakemberek, melyben igen nagy a védett és fokozottan védett fajok aránya.
Túrázni is lehet a tó körül
Autóval könnyedén elérhető Rákoskeresztúr és Cinkota felől is. Parkolásra a Naplás út két oldalán biztosítanak helyet. Közösségi közlekedéssel kissé körülményesebb eljutni a tóhoz, a 46-os busszal Rákoskeresztúr, Városközpont felől, illetve Újpalota, Nyírpalota út (Pólus Center) felől lehet megközelíteni a tavat. Az Erdei bekötőút megállótól tíz perc séta az tó.
A kerékpáros út elég jól ki van építve a patak partján, 5 kilométer hosszan, a gyalogosok miatt kellően szélesítve is van.Jelzéssel elátott turistaút ide nem vezet!Túrázva esetleg érdemes a gödöllői hévvel Mátyásföld alsó megállóig kijönni és onnan a Szilas patakot követve juthatunk el legkönyebben a tóhoz.Ott már vannak jelzett utak,tanösvények.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mit ad a tó és környéke az idelátogatóknak? Az egyébként budapesti szemmel ritkaságnak számító tavi látképen túl a szomszédos erdőben több kiépített komfortos tűzrakó hely van, amelyek társaságoknak megfelelő kikapcsolódást nyújtanak.
Csodás környezet
Dióhéjban talán ezek a legfontosabb tudnivalók a helyről.Remélhetőleg e sorok írásakor holnap sikerül eljutnunk ide és alaposan bejárni a környéket és megnézni a kilátót is,valamint felmenni rá.Ha így lesz természetesen jön majd a beszámoló és a film is.Ha meg nem sikerül akkor is beszámolok az eseményekről.
Pontosabban több is volt,rengeteg.De ezt most valamiért állandóan felajánlja a you tube.Rányomtam és kiderült,ez a leggyengébb nézetségű videóm.Nem is csoda,nem egy extra alkotás,de 2015 őszén örültem,hogy ezt is össze tudtam hozni.Így beteszem most ide,hátha javít ha csak minimálisan is a nézettségen...
Jelenleg nem dúskálunk túrában,sajnos nem vagyok teljesen jól,de ha szerencsénk lesz,akkor ebben a hónapban lesz még minimum egy túránk,ha nagyobb szerencsénk van akkor meg kettő is.Ez a jelenlegi állás.
Már megszámolni sem lehet...a sokadik kilátó megy a levesbe.Le kell zárni,le kell bontani.Felelős persze továbbra sincs....Vajon mi is ennek az orbitálisan sok kilátó halálnak az oka?Milyen pénzeket lophattak ezekből is ki a sok pöcsfejű ganék?
A Kossuth kilátónak még ideje sem maradt,hogy bekerüljön a kedvenc kilátóink sorozatomba.Alighanem ez lett volna a következő versenyző,de persze attól,hogy lebontják a sorozatba még bekerülhet...Tavaly nyáron a balatoni kék hatodik szakaszán jártunk itt.Még éppen időben,mert idén alighanem már csak a hűlt helyét találtuk volna meg...
A Kossuth kilátó
„..a Halom-hegyi (Kossuth)-kilátó valamint a hozzá kapcsolódó Vulkán tanösvény faszerkezetű műtárgyai közvetlen életveszélyt jelentenek” – hívja fel a figyelmet a mencshelyi önkormányzat közleményében.
A közkedvelt kilátó és a tanösvény faszerkezetei súlyosan korhadtak, olyannyira, hogy helyreállításuk és javításuk már nem lenne gazdaságos. Az önkormányzat a kilátó környékét bontási területté nyilvánította és megkezdte a bontás előkészítését. A lezárt területre belépni tilos és életveszélyes – hívja fel az önkormányzat a kirándulók figyelmét.
Teljesen faszerkezetű volt a kilátó
A Balaton-felvidék egyik legszebb panorámáját nyújtó kilátót 1962-ben építették Dörgicse és Mencshely között félúton, a Halom-hegyre. 399 méterével ez a környék legmagasabb pontja, így az egész Déli-Bakonyt is belátható volt innen.
A kilátót 2015-ben teljesen újjáépítették, és közelében kialakították a 2 km hosszú Vulkán tanösvényt, amely a Halom-hegy kialudt vulkáni kúpjának történetét, geológiai sajátosságait és élővilágát mutatta be.
A kilátószint
Nem tudom,hogy az illetékesek nem tudják,hogy az ilyen és akármilyen típusú kilátókat karban kell tartani?Lehet ha rendszeres karbantartást végeznek ezeken az építményeken sok megmenthető lett volna? Miért nem végeznek karbantartást?
Tavaly amikor ott jártunk már észrevettük,hogy ez a kilátó nincs rendben.A nyikorgás már szinte fel sem tűnt,de odafenn a kilátószinten egyszerűen halálfélelmem volt!Olyan fokon hintázott,kilengett a kilátó,hogy attól féltem eldől.Tudtam,hogy sokáig már nem fog állni...Hát így is lett.
Ennyi volt Kossuth kilátó...
Arról nincs infóm,hogy mior történik meg a bontás,vagy meg történt-e már.Így vagy úgy ez egy újabb szomorú esemény,borzasztó,hogy ebben az országban semmi sem szent,hogy ennyire nem tudunk vigyázni az értékeinkre.
Remélhetőleg épül majd egy új kilátó ennek helyére,mert a kilátás az megérné...
