Eljött az idő Mónit is elkellett vinni valahova újra,mert lassan beposhad a városba.Betegsége miatt nem tud úgy eljönni velünk,mert ez sokmindenben gátolja,azonban néha el kell vinni egy-egy könnyebb kirándulásra.Megint agyaltam,hogy akkor hova lehetne vinni ami tetszik is neki,jól is érzi magát és nem kell erején felül teljesítenie.Na meg ne legyen túl messze sem,mert felesleges 2-3 órákért száz kilométereket utazni.Először a fehérvári sástói tanösvényre gondoltam,de aztán úgy ítéltem meg az nehéz lenne neki,főleg a korlát nélküli hídakon a víz felett.Utána jutott eszembe a martonvásári kastélypark.Nincs messze sem,a park sincs messze a vasútállomástól és én is beakartam már menn tavaly amikor itt voltunk meccstúrán,de akkor nem sikerült.Így úgy gondoltam ez megfelelő lesz.
Most sem volt egyszerű az út
Pünkösdvasárnap vágtunk neki,nem túl korán.A fél kilences vonattal indultunk,úgy gondoltam fél három-három felé hazaérünk hiszen a kutyát sem akartam sokáig egyedül hagyni a lakásban.Úgy gondoltam tíz előtt már ott lehetünk,egy után meg jövünk vissza.Ennyi elég lesz Móninak,kb.ennyit bír. Ám Lézer Jancsi hagyatéka kísértett minket,a vonatközlekedés mint szinte mindenhol az országban erre is kataszrófális volt.A dunaújvárosi vonat ugyan rendben felért Érd felsőre.Itt kellett átszállnunk,hogya két megállónyira lévő Martonvásárt elérhessük.Ám a vonat közel egy órát késett (...) meg aztán dúgig volt emberekkel,szinte elférni sem lehetett.Üggyel-bajjal végül is elértük Martonvásárt.
A külső park egy szelete
Könnyed sétával elértük a nem túl távoli kastélyt.A Brunszvik kastély elő parkjában már jártunk ugye egy éve és akkor azért nem mentünk be a belsőbe,mert drágáltuk a belépőt.Hiba volt.Egyrészt odabenn csodavilág van,másrészt utána jártam és ha csak a parki belépőt vesszük meg akkor az egyáltalán nem drága!Így miután a külső parkban kigyönyörködtük magunkat bementünk a belsőbe.Nagyon szép zöld volt minden és sokan mozogtak a kastély körül,de nem volt zavaró.Bementünk hát a belső parkba.
Szőkőkút a kastély előtt
Itt lehet bemenni
Gyönyörű zöld park fogadott odabenn amelynek központjában egy (valószínűleg) mesterséges tó volt.A park innenső szélén ott volt a kastély,annak oldalában a Bethoveen múzeum.Úgy döntöttük körbejárjuk a tavat,a kellemes árnyas sétányon amely tele volt paddal is.Így ha Móni elfárad tud pihenni is.Sokan voltak,de voltak szabad padok is.Lenyügőzött a park szépsége én akár egész nap is ellennék itt.Lassan mentünk,Móni eleve nem tud gyorsan jönni.Neki is tetszett a kastélypark és remekül elvolt.Itt-ott ugyan lekellett ülni,de jól bírta.A stroke után ez is nagy szó.Gyönyörű híd vezetett be a tó közepén lévő szigetre.A hídra rámentünk ugyan,de a szigetre most nem mentünk be.
Csodás zöld pázsit
A tó egy szelete
A híd
Szép lassan körbeértünk ezen a csodálatos helyen,egy újabb pihenővel.Kényelmesen mentünk,de a nagy meleg is közrejátszhatott talán,Móni kezdett elkészülni az erejével,így szépen lassan visszasétáltunk a kastély felé.Közben persze én nagyon sok képet csináltam,mert nagyon tetszett a hely.Arra gondoltam ősszel lombhullás idején újra elkéne jönni.Vajon akkor milyen lehet,egészen biztosan nagyon szép. Rengeteg szék volt a tó mellett a pázsiton,mint a filmekben mikor ilyen szabadég alatti esküvöket szoktak rendezni.Itt is szoktak. Sok ember volt a parkban,de ez egyáltalán nem volt zavaró,pedig köztudott rólam nem szeretem az olyan szitukat ahol sok ember van.Lassan visszaértünk a beléptető helyhez.Itt volt egy kávézó,ezt nem hagytuk ki.
A tó a hídról
Talán látni a székeket
A kávézás után még a külső parkban jártunk kicsit majd visszaindultunk a vasútállomára.A hazaút sem volt egyszerű,hiszen olyan vonatot fogtunk ki amely Érd alsóra ment és így átkellett sétálnunk Érd felsőre,ami nem egy nagy távolság,de a beteges Móninak nem volt egyszerű,de megcsinálta.Itt 45 percet kellett várni a dunaújvárosi vonatra.Ez jött rendesen,így kényelmesen hazaértünk.A reggeli késésnek hála egy órával később mint terveztem,de a kutyus gond nélkül kibírta a távollétünk.Kellemes volt és Móninak is járt egy ilyan kimozdulás már.Jó ötlet volt,hogy a kastélyparkot választottam.
Nem először szembesülök azzal,hogy évek elteltével szerzekvalaki távozásáról tudomást.Pedig itt van előttem az a kurva fészbúk és az illető amúgy is az ismerőseim között van.És mégis.Nem igazán járkálok be mások oldalára,lehet be kéne?Előbb szembejönne a valóság? Ma ahogy átnéztem az ismerőseim listáját,hirtelen ötlettöl vezérelve,szembesültem a dologgal.
Volt nekünk egy kispályás focicsapatunk a kilencvenes években amely a helyi városi bajnokságba tudott benevezni a C azaz a harmadik csoportba,ide nevezhetnek be az új csapatok.Talán 91-ben,de lehet 92-ben történt ez meg.Haverok jöttünk össze és alapitottuk meg a kis focicsapatunkat.Persze nem voltunk elegen,be kellett szervezni a haver haverját stb...Így került a csapatunkba Losa is,aki aztán a kapusunk lett.Lehet voltak olyan mérkőzések amikor mezőnyjátékosként számítottunk rá,de az emlékek már nem olyan tiszták.
Talán hét vagy nyolc évet élt meg ez a csapat,legnagyobb sikerünk pedig az volt,hogy megnyertük a C ligát és feljutottunk a B csoportba,a bajnoki döntőre valamennyire emlékszem,nyertünk 3-1-re. Más kérdés,hogy aztán a B-ből egy év múlva kiestünk.De nem is ez a lényeg.
A kispályás focikapus,a kép csak illúsztráció és nem Losa van rajta!
Ma ahogy nézegettem az ismeröseim,hogy legalább képbe legyek ki ismerösöm és ki nem az,felfedeztem,hogy Losa profilképjén egy kutya van és egy évszám: 2018. Aztán leesett,hogy elég régóta nem osztott meg semmit.Mondom ideje akkor benézni hozzá.Az első ami fogadott,egy gyászjelentés volt amit a felesége tett ki borítóképnek.Ezekszerint Losa 2018 december másodikán hunyt el.Kilenc nappal Gergő előtt... Na és december 14-én helyezték nyugalomra Dunaharasztiban. Puff neki.Ismét szembejött a kegyetlen valóság! Losa mint Gergő is,már lassan nyolc éve nincs köztünk!
Itt döbbentem rá,amire már másoknál is,hogy néha nem árt benézni egy-egy ismerös profiljára.Ez nem kémkedés vagy ilyesmi,egyszerűen csak nem árt tudni róla,mégha az minimális dolog is.Ha meg olyan a helyzet egy üzenet megeresztése sincs tiltva...
Losával igazából a kilencvenes évek vége óta nem beszéltem és talán nem is találkoztam,bár ez nem biztos,lehet csak nem emlékszem rá.De él bennem a kép ahogy őrzi a csapatunk kapuját.Jó kapus volt! Sajnálom Losa,hogy ilyen messze kerültünk egymástól bár ezekszerint nem is volt egyikünknek sem rá szüksége,hogy ez a kötelék szorosabb legyen.Ettől függetlenül jó érzéssel gondolok rád és köszönöm amit értünk tettél.Remélem békére leltél.
Timiékkel 2024 tavaszán ismerkedtünk meg,amikor eljöttek a Dunaújváros-Érd bajnoki labdarúgó mérkőzésre,megnézni egyik kedvenc játékosukat,aki ekkor (és azóta is) a Dunaújvárosban játszott.Anti bával jöttek,akit már ismertem pár éve a focicsoportból.Ő írt rám,hogy van kedvem jöjjek ki a meccsre mert itt lesznek.Ebben az idényben annyit nem jártam meccsre mivel a csapatunk a kiesés ellen játszott,de most persze igent mondtam az invitálásra.Itt ismertem meg tehát Timit és Ferit a testvérpárt akik nagy PMFC drukkerek voltak és innen indult ki a ma is tartó barátság.Eljöttek nekünk szurkolni az osztályozóra is egy éve Dunaújvárosba is,meg a visszavágóra Szombathelyre. Timivel aztán napi kapcsolatban vagyok,vele beszéltük meg,hogy ha majd egyszer a Dunaújváros Pécsen játszik akkor eljövünk.
Hangolodás Simontornyán egy kávéval,az átszállásra várva
Bár a meccs csak este hatkor kezdődött és Timiékkel a találkozó is délután egy órára volt megbeszélve a pécsi buszállomáson,mi már Zolikával reggel ötkor nekivágtunk az útnak vonattal.Úgy terveztük a tali előtt kicsit sétálunk Komlón,majd elmegyünk Hosszúheténybe újra egy jó gulyásra.Már fél kilenckor Komlón voltunk,két órát csavarogtunk-Felmentünk abba a bányászparkba amelynél Gergővel jártam utoljára 2018 nyarán...Itt nézelődtünk kicsit,majd fél 11 után már Hosszúhetényben is voltunk,ahol beültünk arra a fenséges gulyásra amit csak itt készítenek.Tíz napja voltunk itt amúgy a Zengő túrán.Most is fenséges volt a gulyás,majd kicsit jártunk egyet a faluban is.Fél egykor indult a busz Pécsre.
Komlói bányászpark,fenn az emlékmű
A finom gulyás
Timiék rajtuk kivül álló okok miatt késtek egy picit,de fél kettő előtt így is sor került a találkozóra.Timi javaslatára mivel még bőven volt időnk a meccsig,elindultunk egy sétára a pécsi belvárosba.A főtéren aztá neki álltunk fotózkodni ezerrel a csapatunk sáljaival.A járó-kelők csak néztek,de mintha mindenkit jó érzéssel töltött volna el a dolog.A főtér után egy olyan kilátóhelyre vitt el minket Timi,amit még nem ismertem,mert amúgy jól ismerem Pécsnek ezt a részét.Az alagút és a kálvária felett voltunk és valóban pompás kilátásunk volt a városra és a távoli Villányi-hegységre.Áldtam Timit,hogy megmutatta nekünk ezt a jó helyet.Itt is készültek a képek ezerrel.
Timivel a pécsi főtéren.A sálak szerint ellenfelek vagyunk,de mégis barátok
Zolikával és Ferivel
A kilátóhelyen amit nem ismertem korábban
Innen lementünk aztán a Babarkánhoz és felmentünk a bástyára.Feri tériszonyos volt így alaposan szenvedett,de a lépcsőn lefelé Timinek sem ment jól a dolog.De itt is jól éreztük magunkat és persze kép itt is készült.Besétáltunk a székesegyházhoz,megnéztük alatta a szőkőkútat,majd a híres lakatfalat is.Ismerős helyek voltak,sokat jártam már erre.Újra a főtéren kötöttünk ki,majd a Király utcában beültünk fagyizni egyet.Végül is remekül elvoltunk,jó társaság volt.Közben az idő telt,így lassan elindultunk a meccsre.A pálya elég messze volt,de mindenki egyetértett abban,hogy menjünk gyalog.
A Barbakánon ökörködünk
A szőkőkútnál
Útközben csatlakozott hozzánk Timiék egyik haverja Béla.Hát köztudott,hogy Zolika szereti fosni a szót,de még ő is levolt maradva Bélához képest.Sebaj,jól elvoltunk.Timi amúgy adott egy PMFC sálat ajándékba,én meg adtam nekik még egy DPASE sálat és egy válogatott mezt.Hosszú séta vezetett ki a pécsi stadionhoz,sokára értünk ki.A nézőtéren aztán újabb ismerösökbe botlottunk.Anti bát üdvözöltük és rögtön közös fotóra kértük.Majd Niki köszöntött minket egy puszival.Őt is a csoportból illetve Timiék és Anti bá álltal ismertük,na és még Tibivel is aki eljött Timivel a tavalyi osztályozóra.A hazai szektorba mentünk Timiékkel,de senkit nem zavart a jelenlétünk.
Zolika,én,Anti bá,a szürke polós Béla,Feri és Timi.A fekete polósokat nem ismertem.
Szurkolás
Az ajándék sálak
A meccshez nem sok közünk volt,simán kikaptunk 2-0-ra,de békésen jó hangulatban szurkoltunk egymás mellett a pécsiekkel,jól elvoltunk.Meccs után helyijáratos busszal mentünk vissza a vasútállomás közeléig.Ott elbúcsúztunk Bélától,Timiék még kikisértek minket a vonathoz.Érzékeny búcsút vettünk egymástól és fél tíz előtt már indult is a Tenkes IC,amely szerencsére megállat Pusztaszabolcson,ott negyedórát kellett várni a dunaújvárosi vonatra.Sima út volt és fél egykor értünk haza.A vereség ellenére jó buli volt,jó volt barátok között lenni,akik végtelen szeretettel fogadtak minket!
Nagyon sokáig toltuk magunk előtt egy a Naplás-tóhoz vezető és annak környékén való túrát.Végül aztán idén februárban összejött a túra.Természetesen a tó és környéke nagyon szép és érdekes volt,ám a fő látnivalót mégsem ez,hanem a kis dombon álló impozáns kilátó adta.Valóban egy remek építményt ismertünk meg a toronyban.Lássuk mi tudható róla.
Az érdekes kilátó
Az alapja háromszög, a belseje hatszög, messziről nézve téglalap. A szokatlan formavilágú kilátótorony a Naplás-tó partjának közelében nyitja meg a környék körpanorámáját. A helyszín számtalan programot kínál, így akár egy egész napot is eltölthetünk a közelben.
A főváros peremén, a 16. kerületben a Rákos-patak felduzzasztott vizéből kialakult Naplás-tó 1997 óta védettséget élvez. A partjáról nagyjából 10 perces sétával kapaszkodhatunk fel közepesen meredek emelkedőn a cinkotai kiserdő egyik kiemelkedésén strázsáló, szokatlan formavilágú kilátóhoz. A 2021-ben épített torony belsejében jóval a fák lombkoronaszintje fölé kapaszkodva, 21 méteres magasságból élvezhetjük a takarás nélküli körpanorámát minden irányba.
Torony a cinkotai erdőben
Kilátás a Naplás-tóra
A legszembetűnőbb a közeli Naplás-tó látványa a háttérben a Gödöllői-dombság lankás hullámaival. Végigvezethetjük tekintetünket a lábunk alatti tó vizét tápláló Rákos-patak völgyén, ami a Gödöllői-dombságból indul, majd a Dunába torkollik. A torony minden oldalán a cinkotai erdő fái színezik a tájképet. Nyugat felé a főváros terpeszkedik, mögötte a Budai-hegység emelkedik. Ha mázlink van, és tiszta az idő, északnyugat felé a Visegrádi-hegység, a Pilis, sőt tőlük jobbra a Börzsöny is kirajzolódik. Ebben az irányban a házak közül kitűnik egy sárga épület, ami a fóti Szeplőtelen Fogantatás katolikus templom.
Kilátás észak-nyugat felé
Amikor elsőre, még messzebbről rápillantunk a 27 méter magas, beton alapú, fából ácsolt, oszlopszerű toronyra, talán csak arra figyelünk fel, hogy valami furcsaság van a kinézetében. Aztán, ahogy a dombra kapaszkodunk, és a puha faforgáccsal behintett talajon elindulva több oldalról is szemügyre vesszük az építményt, az az érzés támadhat bennünk, hogy „mintha az előbb nem így nézett volna ki…” Távolról még egyszerű hasábnak tűnik, de a közelebbről már látszik, hogy a lentről felfelé futó oldalvonalak nem párhuzamosak.
A zseniális forma a Robert Gutowski Architects építésziroda alkotása. Legkönnyebben úgy képzelhetjük el, hogy az alját alkotó, egyenlő oldalú háromszöget elforgatjuk 60 fokkal, így kapjuk meg a tetejét. Ezt a két vízszintes síkot enyhe negatív és pozitív dőléssszögű, szintén háromszög alakú falak kötik össze. Ha megnézzük az épületet, megfigyelhetjük, hogy az éleknél a gerendák a vízszintes háromszögek csúcsaiba futnak bele. Ez az egyedi megoldás kelti azt az illúziót az oldalán futó gerendák mintázatával, mintha minden szögből nézve más és más alakú lenne az építmény.
A kilátóban
Fel vagy le? A kilátó belsejébe ferde, bélletes nyíláson keresztül jutunk, ahol szintén szerepet kapott a háromszög forma. A belső térben kialakított, hatszög alaprajzú pihenőket öblösödő, váltakozó szélességű falépcsők kötik össze. A fedett, fenyővel burkolt épület belseje zárt hatású, de mégis nyitott. A keresztben futó faléceknek köszönhetően nemcsak a tériszonyosok érezhetik magukat nagyobb biztonságban, de a kisebb gyerekek is kikukucskálhatnak az elemek között. A biztonságot beépített drótháló is fokozza.A kilátó népszerűségét beépített látogatószámláló méri.
A helyszín nagyszerű adottságainál fogva méltán népszerű a kikapcsolódni, kirándulni, sportolni és pihenni vágyók körében. A tóban fürdeni, a jégen korizni ugyan nem lehet, de pecázhatunk, a parton pedig kedvünkre napfürdőzhetünk a jó levegőn. A környező élővilágot és a tó történetét a tanösvénnyé alakított sétaúton ismerhetjük meg. A kacskaringós, változatos útvonal kiadós családi sétához, de akár futáshoz is ideális. A parkolókkal szegélyezett autóút mellett csúcsminőségű kerékpárút halad, ami tökéletes görkorizáshoz, rollerezéshez is. A bringásoknak több helyen kerékpártárolókat alakítottak ki.A tó egyik csücskében büfé üzemel mosdóval. Az általunk hozott ételt a víz és az út közé ékelődő „panorámapadok” egyikén, vagy az erdei pad-asztal garnitúráknál is elfogyaszthatjuk – sőt akár bográcsozhatunk is a kiépített sütögető helyek valamelyikén.
A kilátószint
Remek kilátó!
A kilátóban eddig egyszer jártam,Zolikával 2026 februárjában.Egy hosszú túránk érintette a tavat és a kilátót.Magát a kilátót ekkor mi tökéletes állapotban találtuk,bár már a sok hülye,sok helyen belevésett a fába...Fiatal kilátó,így nem láttuk,hogy lenne bármi baja.Bár ugye Magyarországon manapság egy kilátó átlagéletkora 10 év. Csak remélni tudjuk,hogy ez jóval több ideig fog állni.Most nincs tervben,de nincs kizárva,hogy valamikor még eljövünk ide.
Ha jól emlékszem 1989 júniusában jártam első alkalommal a Zengőn,még Sándorral.Már akkor beleszerettem a hegybe,volt valami varázsa.Ha Sándor két hónappal korábban a medvehagyma szezon közepén hozott volna el,valószínű sosem mentem volna haza innen.Így is jó volt persze.Azóta igyekszem lehetőség szerint pár éve visszatérni.Gergővel is voltunk már itt nem egyszer.Legutóbb 2020 őszén jöttünk el,megnézni az akkor új kilátót,ami a régi geodéziai mérőtorony köré épült.Ennek már hat éve.Ideje volt hát újra eljönni.Elővettem a régi ősklasszikus túra útvonalát újra,így nekivágtunk Zolikával.Sajna egy héttel később mint terveztem.Ez azért volt mert kínzó hasmenés kapott el mindkettőnket az elmúlt héten.Így viszont félő volt,hogy túlleszünk már azon időszakon amikor a medvehagymák a legszebbek.
Hetény vezérnél,már sokadszorra
Fél tíz körül érkeztünk Hosszúheténybe.Innen indult a túra a klasszikus útvonalon.Nevezetesen innen kapaszkodunk majd fel a Zengőre a híres kék3 turistaúton.Ez szeli át a csodás medvehagyma tengert.Majd felérve a csúcsra a kilátó megtekintése után a meredek sárgán jövünk le,letérve róla a Mária kápolna és a Zarándok-kút kedvéért,na meg a püspökszentlászlói arborétumot sem akarjuk kihagyni.Átmenve aztán Püspökszentlászlón érkezünk majd vissza Hosszúhetényben ahol egy kellemes gulyással zárjuk majd a túrát.Egy abszolút ösklasszikus túra tehát.Indultunk is,most Hosszúhetényre nem sok időt fecséreltünk.Az idő gyakorlatilag teljesen tökéletes volt.17 fok,szélcsend,napos idő.
Kőmorzsoló
Kiérve a Püspökszentlászlói-völgybe most is a Kömorzsoló szobra volt az első ami fogadott.Ezután néhány méterre vált ki a kék3 út a zöld4-ből ami a völgyön vezetett végig.Mi pedig megkezdük kapaszkodásunkat felfelé.Valahogy semmi sem volt az ami régen,de mégis megmaradt valami a régi dolgokból is.Egy erdőgazdasági széles kijárt út vitt felfelé,ez korábban nem volt itt.Vele párhúzamosan még ott volt a régi szűk nyomvonal is.Egy emlékmű féle oszlop ami szintén nem volt itt régebben,figyelt ránk az út felett,de a meredek oldalban oda képtelenség volt felmenni.Mentünk tovább,egy ponton pedig a régi nyomvonal belejött ebbe az erdőgazdasági útba.
Lelket nyugtató út visz felfelé
Az emlékmű
Végre feltűntek a medvehagymák is,alakult a medvehagyma tenger.Azonban valóban nem volt olyan szép mintha csúcsidőben jöttünk volt,ráadásul kisebbnek tűnt a terület mint amire emlékeztem.Persze azért így is szép volt.Végre lejött az út nyomvonala az erdőgazdasági útról és újra a régi formában haladt felfelé.Lassan a medvehagymákat csodálva értünk fel a sárga3 úthoz a Paraszik-tetőre.Innen visszanézve is pazar volt az erdő,plusz kis kilátásunk is akadt a Misinára.Meredekebbé vált az út a medvehagymák már eltűntek ezen a magasságon.Viszont szembe köszönt egy csodás bazsarózsa bokor.Természetesen itt megálltunk.
Feltűnnek a medvehagymák
Szép,de nem annyira mint a korábbi években
Egy darabka földi mennyország
Bármikor amikor erre jártam a múltban az év ezen szakaszán,mindig szembeköszönt legalább egy bazsarózsa.Ez most sem volt másképp.Magasabbra érve a hegyen ott volt az út mellett egy gyönyörű bokor.Ezt körbejártuk és meg is szagoltuk.Mindig csodálatos látvány egy-egy feltünő bánáti bazsarózsa,amely elképesztő ritkaság és amelynek a világon fellelhető összállományának kilencven százaléka itt él a Zengő környékén! El is határoztuk,hogy jövő ilyenkor akkor már nyolc év után megpróbáljuk megtalálni a fő lelőhelyüket.2019-ben majdnem sikerült már,de csak majdnem...A csodás virágok után az út meredekebbé vált,de szerencsére nem volt hosszú szakasz.Majd a gyönyörű májusi zöldben immár szinten haladt a Bocz keresztig.
Pompás illata volt!
A Bocz kereszt
A híres néphagyományt a Báránylest szokták itt megtartani húsvét vasárnap napfelkeltekor.Régebben innen lelehetett látni Püspökszentlászlóra,most azonban a növényzet már benőtte a kilátást.Innen a kilátóg újra emelkedett az út,de olyan durva formába.Végül aztán felértünk a hegység és a Dél-Dunántúl legmagasabb csúcsára a Zengőre.A Zengővár maradványai fogadtak és a kilátó.Május elseje révén úgy gondoltam tömeg lesz majd itt,de szerencsére nem volt senki!Mielőtt betámadtuk volna a kilátót a mellette lévő asztalkánál megreggeliztünk ami inkább már ebéd volt,hiszen pontosan délre értünk ide.Fenomenálisan jó volt a levegő!
A Zengő kilátó
A régiben sokszor,de ebben az újban most voltam másodszor
A kilátóról az újról és a régiről is már nagyon sokszor volt szó itt a blogban.Elég annyi,hogy a régi kilátó köré,ami egy geódéziai mérőtorony volt,építettek egy acélvázat,ezt látták el szintekkel,lépcsőkkel,lábrácsokkal,korláttal és így alakult meg az új kilátó,ami az egyik legjobb az országban.A kilátó úk lett,de megmaradt benne a régi.22 méter magas és teljes körpanorámánk van odafenn.A 2025-ös évben az év kilátója lett Magyarországon,úgy gondolom méltán!Itt volt a híres Zengő-hegyi csata 2004-ben,erről is volt már szó bőven a blogom 10 éves történetében.Mindig jó szívvel jövök ide,mert imádom ezt a helyet.Azon kevés helyek egyike,ahol jártam az álltalam tisztelt két legnagyobb túrázóval is,Sándorral és Gergővel.Most sem okozott csalódást.
Az év kilátója 2025-ben
A régi kilátó az újban
Zolikát elkapta a tériszony,vagy csak hülyéskedik?
Csodás mesevilág fogad fenn
A gyönyörű kilátást nem első alkalommal volt szerencsém látni,de most is rácsodálkoztam.A fél világ láthaó innen!A teljes Mecsek valamint a Dél-Dunántúl a Dunáig és a Dráváig látható,sőt azon túl.Szerencsés időben a Badacsony is kivehető,ahogy észak felé Paks is.Szóval fenomenális az élmény! Jó negyven percet nézelődtünk Zolikával,mire észrevettük,hogy lassan elkezd gyűlni a tömeg.Nem nagyon volt érdemes tovább maradni.Lementünk,búcsút vettünk a kilátótól és megindultunk lefelé a sárga jelzésen.Nem vagyok már fiatal,de ide még majd szeretnék egyszer még eljönni,hiszen ikonkus helyszíne túrázásaimnak.
A sárga út
Emlékeztem,hiszen mentem itt már le és jött itt már fel,hogy a sárga jelzésű út a Zengő északi oldalában nem egyszerű.Nagyon meredek.Lefelé nem kis erőfeszítést igényel,hogy az ember megtartsa magát.Esés és különösebb gond nélkül leereszkedtünk.Meglepő volt,hogy nagyon sokan jöttek felfelé velünk szemben.Mondtam egyeseknek,hogy kék3-on feljönni sokkal könnyebb.Meg is lepődtek,de mindenki dicséretet érdemel,mert családok,magányos nők,gyerekek jöttek fel hősiesen.Ezek nem a mümájer túrázók voltak.Le a kalappal előttük!Mi leértünk szintre és hamarosan elértük a sárga kör jelzést.Erre jöttünk Gergővel nem is egyszer..
Szinten megy az út
Kissé elfáradtam már a kezdödő tikkasztó melegben mire a Mária kápolnához értünk.Az épület egyre rosszabb állapotban volt szemmel láthatóan.Amikor még Gergővel jártunk erre szinte ragyogott!Mellette ot volt még a Máriai kép és a kis gyermeksír...Kicsit megpihentünk ezen a szenthelyen,majd tovább indulva,elkezdődtek a viszontagságaink.Nem találtuk a Zarándok-kútat,pedig az olyan helyen volt,hogy könnyen észrevenni.Legaábbis régen...Most úgy tűnt benőtte a növényzet így nem láttuk,de víznek nyomát sem láttunk,így alighanem ha meg is találtuk volna a forrást,az vízet valószínűleg nem adott.Aztán innen a magyar zarándokút jelzés vitt tovább,ez persze kritikán alulian volt felfestve,elágazásoknál semmi nem jelezte melyik a jó út.Fák voltak az útra dőlve,nem volt egyszerű az átkelés,de a legnagyobb pofont akkor kaptuk amikor elértük a püspökszentlászlói arborétumot.
A Mária kép
A kápolna
A gyermek sír
Az út belevitt az arborétumba és itt volt a hátsó kapu.Mindig ezen mentünk be anno Gergővel,mert az út odabenn ment tovább.Most azonban a kapu zárva volt (...),szépen elküldtem mindenkit a halál jó büdös faszára,ez a videóban hallható is,ha nem is ennyire durva formában.Hát ez meg,hogy lehet?Megint egy jelzett turistaút volt lezárva...Ilyenkor én már a plafonon vagyok.Ment az arborétum kerítése mellett egy ösvény,mivel nem volt más alternatíva,erre mentünk.Meglehet az évek folyamán változott a nyomvonal és ez volt a zarándokút,de jelzések nem segítettek,mert nem voltak! A magyar zarándokút amúgy is a hazai turizmus legnagyobb szégyene.Jobb lenne megszüntetni és normális jelzésekkel ellátni,mert ennek a felfestése mindenhol ahol eddig szembeköszönt,egyszerűen az elégséges szinten sem üti meg!
Szentlászlón
A szentlászlói főutcára vezetett az ösvény,de már kicsivel arébb az arborétumtól.Mivel zárva volt a hátsó kapu,úgy döntöttük nem érdemli meg az arborétum,hogy ingyen reklámot csináljunk neki,így nem mentünk már vissza.Készült már ott videóm amúgy.A haranglábnál pihentünk kicsit,majd mentünk Hosszúheténybe vissza.Püspökszentlászló most felidegesített és eszembe jutott a covid időszak,amikor a falu határában tábla figyelmeztetett rá,hogy a túrázók itt most nem kívánatos vendgek...így aztán sok időt most nem fecséreltünk az amúgy szívemhez közel álló falucskára.Mentünk Heténybe.
Vissza Heténybe!
Heténybe érve elkezdett fájni a lábam a bakancsomban alig vártam már,hogy elérük a vendéglőt.Végül üggyel-bajjal,de odaértünk.Ott pedig ismét befaltuk a világ legjobb gulyását.Na meg sört meg kávét.Imádom a hetényi gulyást,hatalmas élmény egy ilyen enni itt!Elvoltunk két órát az étteremben,majd indultunk haza.Busszal bementünk Pécsre,onnan pedig vonattal indultunk haza tovább.Este fél 11-re értünk haza kellemesen elfáradva.Jó túra volt,de a Mária kápolna után mintha elátkozták volna az egészet.Utána csak szenvedés volt,főleg a lezárt hátsó kapuval...Az összekép azért jó volt, nagyon élvezetes volt visszatérni a Zengőre,amely az egyik kedvenc hegyem a világon.
A világ legjobb gulyása
Ez volt az év ötödik túrája és most 12 kilométert gyalogoltunk.Ez azt jelenti,hogy összesítésben 76 kilométernél,ez pedig 15.2 km/túra átlagot jelent.
Nem kifejezetten jó az idei teljesítmény,elsősorban mennyiségre.Május elsején csak az ötödik túránk volt úgy,hogy most anyagi problémák nem hátráltatnak,viszont egészségügyiek igen.Hát ez van.Folytatjuk!
