Nem volt rossz,de jobbat vártam - Őszi összefoglaló

 Nagyon hamar elérkeztünk az ősz végéhez.Hiába pörögtek az események keményen,de persze sok buktató is akadt,így bár nem volt rossz az ősz,de egy fokkal azért jobbat vártam.Az őszi terveknél írtam,hogy nem tudni mi várható,hiszen úgyállt a dolog,hogy a lábam rottyon van.Valóban így is volt és amikor már nem bírtam tovább akkor elmentem orvoshoz.Utána javulás állt be ami tartott négy-öt hétig,majd újra kezdtem visszaesni.Szerencsére ez a visszaesés nem olyan fokú,hogy visszakerültem volna a korábbi fájós állapotba,de azért akadnak napok amikor igen-igen fáj a lábam.Ez az egész nagyban befolyásolta a túrázásainkat is,hiszen így pont a javulós időszakra sikerült több túrát beiktatni,de számszerűleg csak így is négyet.Az ősz legvégén volt az ötödik.Így a megálmodott minimális hatot nem sikerült összehozni.Viszont arattak a meccstúrák az ősszel és volt olyan is,amikor összekötöttük ezt a hagyományos túrákkal is,sőt a szekszárdi meccstúra akár hagyománys túrának is tekinthető,mert feltúráztunk a közeli kilátóhoz.

A Kishegyi kilátó

Az ősz legelején kerültem a legrosszabb állapotba és mire sikerült valahogy kijönni belőle már szeptember húszadika környékét írtunk.Ekkor kerülhetett sor az első ősz túrára még meglehetős nyári melegben.Balatonlellére mentünk meccstúrára,de a meccs csak négykor kezdődött addig bőven volt időnk,hiszen már nyolc után ot voltunk.Így eltúráztunk Zolikával a Kishegyi kilátóhoz.Nagyban betonutas túra volt,de nem volt különösebben nehéz.Jó volt a túra,bírtam is remekül és utána a meccsen is elvoltunk.Ám szeptemberben semmi más nem történt így túrázásilag.

Kihalt Kaposvári főtér

Az október más sokkal jobban alakult.Egy kaposvári meccstúrával nyitottunk és egy hatalmas kaposvári sétával az esőben.Jó volt itt is visszatérni azokra a helyekre,ahol egykor Gergővel is trappoltunk.Némi hiányérzet volt,hogy egész Kaposváron nem találtunk egy használható éttermet,úgy tűnt az őszi vasárnapra meghalt a város.A meccs itt is jó volt,elvoltunk.Rá egy hétre tértem vissza a Réka-völgybe.Itt is Gergővel túráztunk 2018-ban.Most ellenkező irányból mentünk mint akkor.Hosszúhetényből tartottunk Püspökszentlászlón keresztül Mecseknádasdra Zolikával.Remek túra volt amely különösebb nehézséget nem jelentett.

Túra a Réka-völgyben

A szokásos Gergő emléktúra következett immár a szokásos,eredeti útvonalon október közepe után kicsivel.Különösebb esemény nem történt a túrán,ahogy szokott,helyenként nagy szél volt ami az erdőbe érve csendesült le.De mint mindig,most is elvoltunk a nehézséget nem okozó túrán.Közben volt a szekszárdi meccstúra,ahol fementünk a Szőlőfürtös kiátóba a meccs előtt és a városban is sétálgattunk.A meccset könnyedén megnyertük,így egy újabb remek napot élhettünk át.

Gergő emléktúráján

A szekszárdi kilátó

Következett a nagy buli.Az Apátkúti-völgybe tértünk vissza.Laci barátunkkal és az ú bandájával akik közül már Nikit és Marcsit is barátunknak mondhatjuk.Ha jól emlékszem tizenketten gyűltünk össze a remek hangulatú csodás őszi túrára.Az ősszel ezen a napon tapasztaltuk legjobban a természet őszi szépségeit.Sajna Laciék kicsit siettek,mivel sokan máshol laktak és nekik haza kellett érniük.Viszonylag így hamar lezavartuk a túrát,melynek végén komppal mentünk át Visegrádról Nagymarosra a gyorsabb (vonattal való) hazajutás érdekében.Végül is jó buli volt!

Az Apátkúti-völgyben

A novemberre tervezett Prédikálószék túra sajnos elmaradt,ezt megpróbáljuk a tél folyamán pótolni.Nem is sikerült valami jóra a november.Két pesti meccstúrát tudtunk felmutatni,az egyik a Népligetbe,a másik Pasarétre vezetett.A hónap legvégén aztán összejött még egy túra.Ezt ugyan a télre terveztük,de mivel a Prédikálószék túrához nem volt jó idő előre hoztuk novemberre a Szivárványhídhoz vezető túrát.Így nem maradt végül is túra nélkül az ősz egyik hónapja sem.

Valahol a Népligetben

A pasaréti pálya

Így alakult ki az őszre az öt túra és az öt meccstúra.Így végül ez tíz,de mégis,legalább eggyel több túrát szerettem volna,a meccstúrákat illetően az öt viszont elfogadható szám.Mind az öt túrára eljött Zoli.Egy túrán pedig ott volt velünk Laci,Niki,Marcsi és a többiek.Voltak élményeink ősszel is nem mondom,de mégis egy csöppnyi hiányérzet maradt bennem.Ez volt az ősz,jövök majd a tél elképzelésekkel a decemberi első bejegyzésemben.

A szivárványhíd Dorogon

Az ősz filmjei ezek voltak:

Túra a Szivárványhídhoz

Szeptemberben értesültem a létezéséről és már akkor megfogadtam ide eljövök.Nem hiszem,hogy bárkinek be kell mutatni azt a szivárványhídat amelyen házi kedvenceink kelnek át az örökkévalóságba haláluk után.Így hát mivel megtudtam,hogy van Magyarországon egy hely,ahol létezik egy ilyen híd,már nem volt nehéz megtervezni egy ide vezető túrát.A hídat Dorogon találjuk meg és mivel van itt egy kilátó is amelyet megakartunk nézni,hát össze kötöttem a kellemest a hasznossal.Zolikával egy körtúra keretein belül érintettük a két nevezetességet.Nagyon nem szövegelek most erről a túráról,beszéljenek helyettem a képek,na és majd a film (amelynek gyártása e sorok írásakor még zajlik).

A dorogi vasútállomástól kezdtük ezt a körtúrát,így hát ide is tértünk vissza

 

Már a városból látni az Aknatorony kilátót!

Úton a kilátóhoz egy kegyhelyet is érintünk!

A kálvária,fenn a kilátó

Az Aknatorony kilátó

Kilátószint

Kilátás,sajna nem volt jó az időnk

A szivárványhíd amelyen áthalad az Országos kéktúra útvonala!

A hídnál különös meghittség tapasztalható!

Szóval,ezt is megvalósítottam!

Minden amit tudni kell!

Ez volt az év tizennyolcadik túrája amin most csak tíz kilométert mentünk.Összegezve ez 240 kilométer ami pedig 13,33 km-es túraátlagot jelent.

Végetérő szezon - Ez teljesen rendben volt!

 A szezonváró bejegyzésben azt írtam,hogy a 8-12.hely közé várom vagy várjuk a harmadosztályba frissen feljutott csapatunkat,ami azt jelentette volna,hogy nem lesznek kiesési gondjaink.Hiszen 16 csapatos a mezőny és csak az utolsó három esik ki.Nos ezt az általam vizionált célt messze felülmúltuk,hiszen az ötödik helyen végeztünk az őszi idényben úgy,hogy volt már,hogy a második helyen is álltunk.Újonc csapattól az ötödik helyezés teljesen rendben van úgy gondolom,még akkor is,ha bár nagyon szépen alakult az ősz,itt-ott maradtak némi hiányérzeteink vagy voltak apróbb gondjaink.A csapat szerethető és egy-két játékos nagyon a szívünkhöz is nőtt.Jó volt újra az ősszel a Dunaújvárosnak szurkolni!

Kezdődik a meccs Dombóváron

A feljutás után az első két fordulót győzelemmel inditottuk és az első vereségünkre is csak a tizenharmadik fordulóban került sor! Ez több mint bíztató és elégedettséggel töltött el minket.Látványosak,izgalmasak voltak a hazai meccsek és sok-sok élménnyel dúsítottak az idegenbeliek.Az összes hazai meccsen ott voltunk és csak a PMFC-től kaptunk ki.Idegenben pedig Paks és Iváncsa kivételével voltunk ott mindenhol.Nagyon jó volt többek között Dombóvárra elmenni.Bár itt döntetleneztünk,de meccs előtt tudtuk itt is egy jót túrázni.Ekkor a Konda-völgyet jártuk be.De nagyon jó volt Balatonlellén is.Itt is ikszeltünk,a derbi előtt pedig eltúráztunk a kishegyi kilátóhoz.Szekszárd is pazar volt ahol győztünk.Itt a helyi kilátóra jutott idő meccs előtt.Jó volt visszatérni Kaposvárra is,végigmenni arra amerre Gergővel is jártunk.Szakadt az eső egész nap amely pont a meccs idejére állt el.Itt amúgy az utolsó pillanatban egyenlítettünk egy nagyon jó meccsen.

Jancsi a kapusunk (aki ül) lett a legnagyobb kedvencünk,mind emberileg,mint sportolóként példakép lehet!

A budapesti meccsek is tele voltak élményekkel,itt ugyan lett egy vereségünk és egy döntetlenünk,de azért jó volt ezekre is elmenni.Ahogy eltévedtünk a Népligetben,ahogy mindenki milyen köcsög volt a Fradi pályán...a kis mosolyangyalka a Lurdy házban.A kajálda a Budagyöngye bevásárlóközpontban ahol ingyen kávét és kakaót adtak.Pasarét ahol ellentétben a Fradi pályával,mindenki normális volt.Na és a nagyon jó meccsek szinte mindenhol.Hogy érdemes volt szurkolni,hogy sehova sem úgy kellett elmenni,hogy itt majd jól kikapunk.A játékosok,hogy már ismerösként intettek ki,vagy mint Balatonlellén le is kezeltek velünk.Nagyon sok jó és kellemes és szép élmény összegyűlt,hála annak,hogy van egy szerethető csapatunk!

Drukkolok Balatonlellén!

Ivószünet Lellén,szürkében egyes mezben Jancsi a kedvencünk!

A hazai meccsek is számtalan élménnyel szolgáltak.Ahogy összejöttünk a haverokkal a stadion melletti kocsmában minden meccs előtt,nagyon hangulatos volt.Én főleg a két Zolival jártam a meccsekre,bár az idegenbeliekre csak Zolika jött velem.De volt,hogy mások is csatlakoztak hozzánk,pl.a Tizedes haverom aki a túrákról lehet ismerös,vagy Szaki aki szintén Zoli,vagy Attila,aki csak a szezon feléig jött meccsekre,aztán sajna eltűnedezett.Jókat ittunk a majosi szurkolókkal,haverok voltak a nagykanizsai és a pécsi szurkolók,ráadásul a pécsiek közül főleg két lány haverkodott velünk.Mind,mind megannyi szuper élmény!

Feri bár a róla elnevezett szektor névadó avatásán

Szepi a másik nagy kedvenc,igazi újvárosi legenda már!

A játékosok lekezelése a lelátón,aki épp nem játszott és meglátott azok köszöntek és lekezeltek.Például Godslove a színesbörű legendánk,aki sajna úgy néz ki befejezte a pályafutását,de mindig lekezeltünk vele.Ákos a csatárunk,vele is többször lekezeltünk,még a Fradi pályán is a vesztes meccs után! A közös fotó Szepivel az élő legendánkkal a csapatkapitánnyal.Sok-sok élmény! Amikor Barna a klubigazgató személyesen telefonált és hívott meg az egyik szektor névadó ünnepségére...Vagy amikor elküldtem az edzőt a büdös francba,mert rosszul cserélt és erre ráment a meccs.Kishíján kivezettek a stadionból,de mégis minden annyira jó volt,miközben a csapat nagyon szépen teljesített!

Két fő szurkolótársam a két Zoli

Bocsi,de magára a meccsekre most nem térek ki részletesen,inkább az élmények szemszögéből tekintek vissza erre a szezonra.Jó érzéssel tölt még el,hogy a közösségi oldalamon rendszeresen tudósítok a meccsekről,beharangozom azokat,élő eredménykövetést tartok és egyre jobban hallom vissza,hogy már fél Dunaújváros nézi vagy olvassa,mivel maga a klub oldala nem nagyon számol be ezekről.Ennek köszönhetően ismerkedtem meg jó pár játékos hozzátartozójával is immár.Szóval nem semmi ahogy történnek a dolgok,de Gergő elvesztését követően ennyit talán már én is megérdemlek.Apropó Gergő! Alighanem nagyon élvezte volna ő is ezt a szezont,amúgy meg egy szezánszon megjósolta nekem a dolgokat amik nagyon úgy fest be is váltak...amúgy a legvégén ő a negyedik helyre várja a csapatot.Meglátjuk...

Az aréna ahogy Gergő is szerette...

Itt tartunk tehát most egy nagyon jó szezon,egy nagyon jó év volt a futballt illetően,regeteg meccstúrával fűszerezve.Hogy mit hoz a jövő,most még nem tudhatjuk.Ugye volt hasonló szitu és akkor a bajnokság felekor kishíján csődbe ment a klub a játékosok elmentek..Nagyon remélem,hogy a történelem nem ismétli önmagát! Megmarad ez a szerethető csapatunk,ezek a szerethető játékosok itt maradnak és még nagyon sok meccsélmény vár ránk!A felkészülés a tavaszi idényre majd januárban kezdődik,a tavaszi szezon pedig március első hétvégéjén.Ha nem történik rendkivüli,akkor a tavaszi beharangozóval február legvége felé jelentkezem!

Pasaréti döntetlen

 Úgy áll a dolog,hogy a november túra nélkül telik el.A következő túra terveink a Prédikálószék,a dorogi kilátó és a szivárványhíd és a pokoli stadion lenne.Szinte mindháromhoz,de az első kettőhöz mindenképp napos idő kell az élmény kellő megélése érdekében.Nyilván kilátókba nem jó menni borús,szürke vagy ködös időben.A novemberi hétvégék nem kényeztetnek el minket ebben,így ezek a túrák fokozatosan halasztódnak.El nem maradnak,mert majd ezekkel folytatjuk akár decemberben vagy alkalom adtán!Viszont ha túra nincs is jelenleg a meccstúrák aratnak idén.Alighanem úgy vonul majd be ez az év a történelembe mint a meccstúrák éve.Hiszen soha ennyi meccstúrán nem voltunk mint az idén.Viszont ebből is eljött az utolsó.A bajnokságnak rövidesen vége és az utolsó meccs már idehaza lesz.Az év utolsó meccstúráján Pasarét felé vettük az irányt!

Pasaréti Kolotkó szobrok

Ismét Zolikával vágtunk neki a bulinak.Érdekes,hogy a másik meccsre járó haverom aki szintén Zoli,nem tart velünk az idegenbeli mérkőzésekre.Közben az egyik játékos keresztanyja is bejelentkezett,hogy eljönne velünk,de mikor hívtam akkor már visszakozott.Na mindegy,mi mentünk ketten is.Kicsit túlbonyolították a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonatok útját,így azok nem mennek már be a Déli pályudvarra.Így Kelenföldön átkellett szállnunk és úgy jutottunk be a Délibe.Innen pedig gyalog vágtunk neki a II.kerületi Pasarétnek,szépen kényelmesen.Tudtam merre kell menni (én ne tudnám),jártunk már erre kisilliószor,Gergővel talán gyalog is.

Pasaréti templom

Nem volt jó idő.Dunaújvárosban még köd volt és hideg.Fél kilenckor indultunk,tízre a Déliben voltunk alaposan beöltözve.Ám Pesten nem volt köd,el volt ugyan borúlva,de különösebben hideg sem volt...Átmentünk a Városmajoron,majd a Szilágyi Erzsébet fasoron folytattuk tovább.Eldumáltuk az időt így nem tűnt fel a távolság.A Budagyöngye bevásárlóközponthoz érve úgy döntöttünk itt megkajálunk.Találtunk is egy remek vendéglátóhelyet az alagsorban ahol viszonylag olcsón kitünő kaját kaptunk és kedvesek is voltak mert megajándékoztak ingyen kávéval és kakaóval! Így meg is van az itteni törzshelyünk,ha majd újra erre járunk.Ezután vettük az irányt a pálya és Pasarét központja felé.

Sétány a pálya mellett

A központban egy-két Kolotko szobor és a templom szolgált látnivalóval,valamit az észak felé tornyosuló Budai-hegység.Itt volt valahol az Apáthy szikla is amit a házak takarásától nem láttunk.Hamar oda értünk a helyi csapat a Pénzügyőr SE pályájához még bőven volt idő,így mentünk még egy dupla 2km-es kört a kerületben.A pályára belépve sokkal rendesebbek és segítőkészebbek voltak a rendezők mint egy héttel korábban a Fradi sportközpontban...Így aztán hamar el is foglaltuk helyünket a vendégszektorban ahol az égvilágon kivül senki nem zavart.Később megérkeztek a "mieink" egy-két sportvezető eltiltott játékos és egy-két vendégszurkoló még.A csapatok melegítettek,sajna a mi csapatunk a tőlünk távolabbi térfélen melegített,esélyünk sem volt köszönni a játékosoknak.

A pasatéti pálya

Kezdünk!A piros-fehérek a mieink.

Elkezdődött a meccs,mindkét oldalon voltak helyzetek,támadások,akciók,de különösebb esemény nélkül telt el az első félidő.Nem született gól.A második félidőben hasonló ütemben folytatódott a mérkőzés,aztán a semmiből egy távoli lövéssel vezetést szerzett a hazai csapat.Egy null oda.Szaladhattunk az eredmény után.Szerencsére a mieink nem adták fel.Kapuja elé szegeztük a hazaiakat és kilenc perccel a vezető találat után sikerült is egyenlíteni.Innentől már a győzelemért mentünk.Továbbra is mi támadtunk többet.Egykapuztunk szinte,de nem sikerült bevinni a győztes gólt,így maradt az 1-1-es döntetlen,ami jó is meg nem is.Mindegy,ez van.Sajna a játékoskijáró is messze volt a vendégszektortól így most nem tudtunk senkivel sem lekezelni,úgy mint múltkor Ákossal a csatárunkkal.A végén még bementünk a helyi büféhez ahol hagymás zsíroskenyereket vettünk.Jó volt mert itt mindenki normális volt,nem úgy mint egy hete a Népligetben..

Zajlik a meccs

Nem volt más hátra most nem gyalog,hanem a 61-es villamossal visszamentünk a Délibe,onnan vonattal Kelenföldre majd ott tudtunk rászállni a mi vonatunkra.Sima volt a hazaút és fél hat után már itthon is voltunk.Mint mondtam nem igazán volt jó idő,ezért nem kombináltuk a meccset most semmi mással.A túra így is meg volt,mert a Déliből kimenni a pályáig meg ott két nagy kört menni az majd 8 kilométer volt.A meccstúrák ezzel az idei évre bezárultak.Valóban soha nem voltunk még ennyit meccstúrázni,de ezekkel is összegyűlt ezernyi élmény és végre olyan csapatunk volt amiért érdemes elmenni idegenbe is!A bajnokságból még egy meccs van hátra,írtam,hogy az már itthon lesz.Majd aztán lesz egy végződő szezon összefoglalom.A nem túl jó idő ellenére most is elvoltunk!

Kelenföldi pályaudvar

Újabb kilátó halál...

 Építsünk kilátót, hagyjuk sorra, megrohadni, aztán döntsük le és jó pénzért építsünk újat, amit pár év múlva ismét csak ledönthetünk!Ez megy ebben a végtelenségig lebutitott tetves országba.Valaki majd ezzel is jól jár,építhet újat,nem igaz?

A Napszentély kilátót Magyarhertelend közelében találtuk meg.Sajnos soha nem jártunk ott,de mindig felmerült mint egy lehetséges opció egy következő túrára.Attól persze mert nem jártunk ott még nem esik jól,hogy egyszerűen nem is lebontották,hanem ledöntőtték szó szerint!

Ilyen volt...

A Napszentély-kilátó egy négyszintes torony volt, és onnan kapta a nevét, hogy az eredeti tervek szerint napóraként is funkcionált volna. Ez azonban nem valósult meg, ráadásul a 2007-ben felépített kilátóba 2016-ban villám csapott, és azóta látogatni sem lehetett.

A bontás közben azonban kiderült, hogy maga a fa tartószerkezet is annyira korhadt volt, hogy amúgy is meg kellett volna semmisíteni a 23 méter magas kilátót, ahonnan a Mecsek lankáira nyílt panoráma.

Érdekesség, hogy a tornyot a szó szoros értelmében ledöntötték, de előbb elvágták a tartóoszlopokat – ez volt a legegyszerűbb megoldás. A művelet így nézett ki:

Ha minden jól megy, tavaszra új, fémvázas, faborítású kilátó várja majd itt a turistákat, ami már gyártás alatt áll. A polgármester, Bakó Norbert a település favebook oldalán azt is megosztotta a lakosokkal, hogy a területen kerékpártárolót, nyársalási lehetőséget, esőbeállót, esetleg egy kis büfét is szeretnének kialakítani.

Mit lehet erre mondani? Magyarorszáh ahol a kilátók átlagosan tíz évet élnek!Ez már a sokadik tönkrement,lezárt vagy lebontott kilátó...

Így hát ha egy kilátó látogatást tervezel,gyorsan valósítsd meg,mert lehet legközelebb már nem lesz ott! Több kilátóról tudok amik még állnak,de a végső stádium előtt vannak,nem beszélve már a sok lebontottal...

Hát ez Magyarország ahol minden pénzt inkább a gyülőlet propagandára költünk,nehogy is bármi másra...

A halál pillanata...

Tervek szerint ilyen lesz az új kilátó,de hiszem ha látom...

Eltévedés a Népligetben

Nem mondom,hogy nem szoktunk eltévedni egy-egy túra közben.Előfordul,de ezek mindegyike apró jelentéktelen eltévedésekről van szó és szinte minden esetben korrágáljuk a hibát.Mondhatni tehát,hogy a hegyekben,erdőkben jól kiismerjük magunkat.Ehhez képest az,hogy a város közepén egy ligetben tévedünk el,az azért nem mindennapi...

Még nem tudtuk mi vár ránk a Népligetben...

 Újabb meccstúrára készültünk.Most a főváros felé vettük az irányt a Fradi II.-vel mérkőztünk a Népligeti Fradi központban.Hála a vonat eltereléseknek,a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonat,már nem a Déli pályaudvarra megy,hanem Kőbánya-Kispestre...Így érintjük a ferencvárosi pályaudvart is,ez pedig azt jelentette,hogy nem kell semmilyen tömegközlekedési eszközre felszállnuk miután leszálltunk a vonatról,hanem a közeli Népligeten át elérhetjük gyalogosan a Fradi sportközpontját.Meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés már délelőtt 11-kor,így korán kellett elindulni.Nyolc körül értünk a ferencvárosi pályaudvarra.Úgy döntöttünk mivel még van három óra a mérkőzésig elsétálunk a közeli Lurdy házba egy kávéra.Hamar oda is értünk és a Spar büféjében sikerült is kávézni.Megérte mert a kiszolgáló kis csajszi egy valóságos kis angyalka volt.Nem volt a legszebb,nem az a plázacica minőség,de mégis tök arika volt.Ezt a típust sokkal jobban kedveljük mint a maguktól elszálló ki ha én nem nőket.Szóval így jól telt a kávézás,sokat mosolygott ránk a csajszi meg amikor váltottunk vele pár szót,egyszerűen jópofa volt.

Úgy érzem soha nem leszek Fradi drukker...

Elindultunk ezt követően a Népliget felé.útközben érintettük a Fradi stadionját a Grupama Arénát.Ha már ott mentünk el megnéztük.Persze csak kivülről,mert ide bejutni egyszerű földi halandó számára nem lehet.A Puskás Aréna után ez az ország No.1 stadionja.Megmondom az őszintét a tetszésemet annyira nem nyerte el...Szerintem például a Fehérvári az szebb stadion,na meg a mienk odahaza,valahogy sokkal emberbarátibb...Na mindegy ezt is láttuk.Bár Gergővel mi még 2015-ben is szemügyre vettük.Bent még soha nem voltam és valószínű csak akkor leszek ha a mi csapatunk valaha is játszik itt.Tényleg amúgy lehetett volna itt is a mérkőzés,hiszen a Fradi II.-vel készültünk játszani,de úgy látszik itt a Fradi II.az mostohagyerek.Na mindegy,most is megállapítottam,hogy soha nem leszek Fradi drukker.

Csodás ősz a Népligetben

Innen az aluljárón át mentünk át a Népligetbe.Az aluljárói állapotokat inkább hagyjuk....katasztrófális...A Népligetbe érve elsőnek a planetárium tűnt fel.Oda mentünk Zolikával.A ligetben amúgy az ősz a legszebbik arcát mutatta,még úgy is,hogy nem volt éppen napos idő.A planetárium is katasztrófális állapotban volt...Vajon üzemelhet-e még?Azért nem semmi,hogy ebben a szutyok országban minden így tönkremegy...Letudva a jobb sorsra érdemes épületet elkezdtünk sétálgatni a Népligetben.Annyira belemerültünk a beszélgetésbe a fotózásokba,hogy egy ponton már halvány lila fogalmunk sem volt róla hol vagyunk.Pedig hát...voltunk már itt,máskor is mentünk már át a ligeten a focipályához...és mégis,valahogy teljesen elkeveredtünk.

A liget szép fája

Mivel még volt idő a meccsig,Zoli javasolta csavarogjunk még a ligetben azt majd kilyukadunk valahol.Csavarogtunk,de nem lyukadtunk ki sehol,mintha visszatértünk volna oda,ahol már voltunk egyszer,de lehet már kétszer is.Keveregtünk mint gólyafos a levegőben.Kezdett közeledni a meccs kezdési időpontja,mondtam Zolikának valahogy keressük meg azt a Fradi központot lassan.Mentünk arra amerre érzésem szerint menni kellett,de továbbra is vakon tapogatoztunk csak.Közben lassan kezdett kisütni a nap is.Nem estünk pánikba,elővettem a telefonos segítséget és a megfelelő alkalmazással végül elértük a focipályát.De jót keveregtünk az tény!

Lehet már voltunk itt?

Rengeteg repülő elhúzott felettünk amelyek a közeli repülőtérről szálltak fel.A focipályához érve a mieink már melegítettek,a kapusunk és a csapatkapitányunk most is köszönt amikor meglátott minket.Aztán elkeződött a meccs.Hát mit mondjak.Elég sok idegenbeli mérkőzésen jártam már,az idén is,meg a múltban is.Sehol sem voltak olyan tirpákok a hazai nézők és rendezők mint itt...Voltak még vendégszurkolók rajtunk kivül is és ment a szócsata a két tábor között és a rendezők is belénkálltak,mondva,hogy nem a vendégszektorba mentünk..Azt sem tudtuk melyik az és senki nem igazított útba...Szóval nem voltak valami barátságosak a körülmények..A meccs elkezdődött és a Fradi egy ajándék tizenegyessel megszerezte a vezetést.

Aztán a nap is kisütött

Kezdődik a meccs

A mieink nem adták fel,nem sokkal ezután sikerült egyenlíteni,majd pár perc után egy szépségdíjas szabadrúgás góllal már mi vezettünk 2-1-re! Úgy tűnt meglesz ez a meccs is.Főleg,hogy az első félidő utolsó percében kaptunk mi is egy tizenegyest,amit aztán...kihagytunk.A második félidőben összeszedte magát a Fradi II. és előbb szabadrúgásból egyenlített,majd egy újabb tizenegyesből már ők vezetettek 3-2-re.Kapaszkodhatunk az egyenlítésért,de egy rossz kapuscsere megpecsételte a sorsunkat.A végén találtak még egy újabb gólt a hazaiak így aztán nyertek 4-2-re.Ez volt a második vereségünk a bajnokságban.Mondjuk úgy belefért.

Félidőben még vezettünk...

Meccs után úgy döntöttünk,hogy visszamegyünk a Lurdy házba ebédelni egyet,meg megnézzük mégegyszer a kiscsajszit a Spar büfénél.Érdekes,hogy vissza irányban már nem tévedtünk el a Népligetben,aztán nem sokára elértük a Lurdy házat.Nagyon ízletes finom kaját tudtunk ebédelni,majd lementünk a büféhez.Kiscsaj ott volt,láthatóan meglepődött,hogy ott vagyunk,de azért örült nekünk.Ennek a napnak ő volt a fénypontja.Mindenezek végeztével visszamentünk a ferencvárosi pályaudvarra,amely mellett ott volt még egy valami érdekes gulág emlékmű.Ezt még megnéztük.

Érdekes emlékmű..

Hm..

Eztután megvártuk a vonatunkat,az jött rendesen és különösebb probléma nélkül rendben hazaértünk,valamikor öt körül.Ennyi volt ez a nap,amelyen most sajnos kikaptunk,de érdekes volt,hogy eltévedtem ott ahol már vagy ötödszörre jártam.A nap fénypontja pedig a kedves kis jópofa büféslány volt.Már ezért megérte.

Fényjáték a ferencvárosi pályaudvar felett