A minap jártam az "Őshazában" ott azon a helyen ahol felnőttem.Az előző bejegyzésemben olvasható.A padokért jöttem,lefotózni.De azok a padok már nem voltak sehol.Ahogy a régi játszótér is fokról-fokra kezd megsemmisülni és egyre kevesebb dolog marad abból az időből amikor én itt gyerek voltam.Ezen kevés dolgok egyike a homokozó volt.Bár mondom nem ezért jöttem,mégis megakadt a szemem rajta ohatatlanul is.Ahogy álltam jöttek elő az emlékek is.Az itt megélt emlékek amik már elég régiek,hiszen lassan ötven éve is,hogy én ebben a homokozóban játszottam...de egyre világosabban törtek elő az emlékek....Homokvárak,utak,autópályák,homokgolyók,homokfoci,régi cimborák...minden amit ezen a parányi helyen éltem meg.Hál istennek a homokozó még megvolt tehát.Egyfelől nyugtáztam ezt és ez jó érzéssel is töltött el.Aztán jó érzéssel töltött el az is,hogy a homokozó melletti fák már úgy megnőttek,hogy árnyékot adnak az itt játszadozó kis lurkókra.Azaz csak adnának,mert itt bizony egy nyári szombat délután nem játszott senki...
A gyermekkor fellegvára a homokozó
Ez már nem töltött el annyira jóérzéssel,hiszen a mi időkben itt pezsgett az élet,de a negatív csúcspont mégis az maga a homokozó állapota volt.Sokminden volt benne csak éppen úgy tűnt,hogy homok nem...és a közepén már a fű (gaz?) nőt.Vajon miért nem törödik már ezzel senki sem.A mi időkben ez sem így volt,hiszen évente kétszer is érkezett egy dömper friss homokkal... amikor a friss homokat pár hónap alatt "lelaktuk" jött a következő...Mennyire más világ volt....Régi haverok,vajon kit hova sódort a szél...vajon hányan gondoltak az elmúlt évtizedekben akár egy másodpercre is a homokozóra?Mert mindenki lelkének a mélyén egész biztos,hogy ott van ma is,csak valószínű el is van ott,nem tőr most elő.Nekem is ott volt,eszembe sem jutott a homokozó,de most,hogy több év után tévedtem ide,egyszer csak ott volt előttem....és előjött a lelkem legmélyéről is az emlékekkel.
A homokozó és a gyermekkor emléke létezik ma is,ezt semmi el nem törölheti,mint az itt élő emberek emlékét sem.Mindannyiunk lelke mélyén ott van egy homokozó az édes emlékeivel.Örülök,hogy a mienk ha ilyen állapotban is,de még megvan két oldalt a két kis betonszegéllyel.Őrzi a varázst a játékokat a gyermekkor emlékét.
Már év elején készültem,hogy majd eljövök.Eljövök és majd írok a padokról.A padokról amelyeknél a hatalmas kártyacsaták folytak.A padokról ahová kiültek a közvetlen környék asszonyai pletyizni.A padokról amelyek árnyékában felnőttem.A padokról amelyek észrevétlenül is az életem részévé váltak.Úgy gondoltam majd ez a bejegyzés lesz az "ajándék" papának a századik születésnapjára amely e sorok írásakor éppen holnapután lesz.Telt,múlt az idő,csak nem jutottam el a térre a játszótérre ahol gyerekként játszottam.Toltam magam előtt a dolgot,de úgy voltam vele a papa születésnapjáig mindenképp elkéne jönni és lekéne fotózni a padokat.Hiába lakom innen minössze talán két kilométerre,nem akart sehogyan sem erre hozni a lábam....Úgy gondoltam ma van az utolsó lehetőség még a születésnap előtt,hogy eljöjjek és lefotózzam azokat a padokat a papa számára amelynél évtizedeken át kikapcsolódott a fantasztikus kártyacsaták közepette.Eljöttem hát ma,de a padok nem voltak már sehol...
Az egykori homokozó,szemben a zöld keritéstől jobbra voltak a padok...
Teljesen ledöbbentem.Hova tűntek a régmúlt padjai?Kit vagy kiket zavart,hogy még álltak a helyükön?Hat pad...párokra osztva egymással szemben,köztük kis asztalka amelyeken többek között kártyázni is lehetett.Nem voltak már sehol...A padok amelyeknél a játszótért ölelő házak lakói kapcsolódtak ki egykor,mert akkor rég tele volt élettel a tér...Az egyik padoknál ment a kártyacsata,a másiknál az asszonyok pletyiztek,a harmadiknál fiatalok mulatták az időt,még mi a gyerekek,vagy hintáztunk,vagy fociztunk,vagy éppen háborúztunk,még a legkisebbek a homokozóban játszottak...Hova tűntek a padok?Életünk padjai..csak mert a régi hagyományos tipusú padok voltak megkellett őket szüntetni?Nekünk és mindenkinek aki akkor itt élt,kényelmesek voltak.Eltűntek,nincsenek...nem tudok neked most mit adni papa...a padok meghaltak.
A padok újak és új helyen vannak,az asztal talán a régi...
Hoztak ugyan új padokat a térre,köztük ott van feltehetőleg az egykor három kártyaasztal közül az egyik...Papa nincs más,ezt adom most akkor neked,az egykori kártyaasztalt.Tulajdonképpen mindegy melyik a három közül,mert mind a háromnál játszottatok egykor...ezen talán valahol ott mélyen ott van a nyomotok,a kártyáitok nyomai...De minden oly más és egyedül vagyok itt.Itt ahol életem legfelszabadultabb és alighanem legboldogabb szakaszát töltöttem.Üres a játszótér,senki nincs lenn,pedig nyár van egy nyári szombat,süt a nap és nincs itt senki..Ilyen a mi időnkben egyszerűen nem fordulhatott elő.Az új padok máshol vannak,nem ott ahol a régiek.Valahogy ez nem illik bele a képbe.És a hinta a mászókák,semmi sem a régi...de semmi sem fáj úgy mint a padok hiánya...
A fák legalább a régiek
Hol vannak a régi öregek?Él-e még bárki is közülük?Nem valószínű,de nem tudhatom,hiszen már az én generációmból is van aki elment...Hol vannak a régi asszonyok?Akik bár pletyiztek,jelenlétük mégis óriási biztonságérzetet adott...Talán a fák...a fák a régiek és megvannak!Jelenetősen megöregedve,persze fáknál 40-45 év nem olyan nagy kor,szóval legalább ők megvannak,a fák amelyek akkor is itt voltak amikor én gyerek voltam és amikor mentek a padoknál a kártyacsaták.Így nézd csak papa,nem csak az asztalt,de a fákat is oda tudom adni ajándékba!De azok a padok akkor is hiányoznak!Papa,boldog századik születésnapot odafenn!Nem vagyok mostanában jóban az égiekkel,de a többieknek add át,hogy mindenkit nagyon szeretek (legfőképp Gergőt) és majd jövök!És mondd meg a régi nagy öregeknek és az asszonyoknak is,hogy ők is hiányoznak,ahogy a padok is....!
Ahogy minden évben,idén sem maradhat el,hogy megemlékezzek az egyik valaha volt legjobb barátomról,halálának ötödik évfordulóján.
Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.
Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?
A kutyus és a Gergő a 17.szülinapon (Gergőén),sajnos,hogy a 19.-en már egyikük sem élt...
Az igazság az,hogy már nem nagyon tudok mit írni a témával kapcsolatosan,hiszen az elmúlt években minden megírtam már.Igazából csak emlékezem az egykori hű társamra és jóbarátomra és nagyon bízom benne,hogy valahol ő is van,ő is él most is.Csak éppen nem látom.Úgy is mondhatnám,hogy ha a mennyországban nincsenek kutyák, én inkább oda akarok menni, ahová ők kerülnek.
Ma öt éve,hogy jobb sorsra szenderült ,ide temettem el a közeli erdőbe ahol a legjobban szeretett lenni.Sírját az őzek kitaposták,de persze még megvan,egy kisebb felújítás azért nem ártana neki.Majd az ősszel ha levonulnak a hőhullámok.Teszek majd rá vagy két réteg földet.Ugye földet is szórtam rá amikor eltemettük,majd,hogy az őzek vagy különféle állatok kitaposták köveket tettem a földre és azt egy újabb föld réteggel húztam be.Most mivel újfent kitaposták az állatok,így kénytelen leszek egy újabb karbantartást végezni a síron.Azon a síron amiről senki emberfia meg nem mondja,hogy egy kutyasír,csak én tudom.És elég ha én tudom.Mostani kutyámmal rendre elmegyünk mellette így látom,hogy a helyzet azért nem kritikus még.
Remélem boldog vagy drága barátom akárhogy is vagy,de nagyon-nagyon remélem,hogy éppen Gergővel vagy odaát.Jövök majd!
A következő mecseki forrásnak az az érdekessége,hogy minden valószínűség szerint nem vettem észre.Ugyanis a dolog úgy áll,hogy háromszor is elmehettünk mellette és én leszoktam fényképezni a forrásokat,nézve a képeim gyűjteményét ami immár közel 30 ezer fotó,nem találok a forrásról saját készítésű képet.Csak arra tudok gondolni,hogy nem vettük észre.Mondom háromszor is járhattunk már erre,de itt annyi a látnivaló,hogy alighanem elkerülhette a figyelmemet a forrás.Nagy kár.
Egyszerűen nem értem,hogy nem vehettük észre,vagy észrevettük,de a Kőlyuk lefoglalta figyelmünket...
A Kőlyuki-barlang előtt, a piros sáv és a zöld sáv jelzésű turistaútvonal mellett található forrás.
Korábban szabad elfolyású merítős forrás volt. Manapság a forrást három oldalról mészkőből, betonos kötéssel vették körbe. Általában bővizű, de hóolvadáskor vízhozama eléri a több száz litert percenként, ilyenkor özönvíz-szerű áradás önti el a forrást, hatalmas károkat okozva a környezetében.
A Pusztaszeri 275. számú Cserkészcsapat ittjártakor építették 1930-ban. A csapat Szentesről jött és itt táboroztak a Kőlyuknál. Innen ered a Cserkész név, mely a forrás kifolyócsöve feletti gránittáblán olvasható. A Mecsek Egyesület 1930-as évkönyvére hivatkozik a szerző ám ebben az évkönyvben forrásépítésről szó sincs.
-Egy másik teória szerint, a Szegedi 550-es számú Cserkészcsapat ittjártakor (1930. julius 14-én) építették a forrást. Az 550-es számú Cserkészcsapat jogutódját megkerestük, de Ők sem tudták megerősíteni a tényt, hogy csapatuk építette a forrást.
Ezért egyenlőre nyitott mindkét kérdés.
A Nagy-Mély völgy
Az elnevezésről is két elmélet létezik:
- 1.) Az 1950-es években Beleznay József cserkészparancsnok feleségéről (akinek leánykori neve Szekeres Eta volt) nevezték el Etának a forrást (Csokonay Sándor szerint). Ez a felirat nagy mészkőbe vésve a forrás tetején ma is olvasható.
- 2.) Hellényi Miksa szerint: Ozanich Gyula (1887–1940) bányamérnök feleségéről lett elnevezve akit Etának hívtak.
Az biztos, hogy az eredeti neve ETA-forrás volt, majd később lett cserkész-forrás, mivel a cserkészek foglalták(?).
Mivel mind a két név szerepel a forráson, ezért Cserkész(Eta)-forrásként jelöljük.
2005-ben felújították és kifolyós, zárt rendszerűvé alakították, így vizéből a kirándulók is tudnak vizet venni.
- Majd 2013-ban az összetört Cserkész-forrás táblát kicserélték.
Látható,hogy jártunk már itt.A Kőlyuk előtt állunk...
Tehát mint írtam jártunk itt többször is,továbbra sem értem,hogy kerülhette el figyelmünket a forrás?Így vagy úgy,megígérem,ha legközelebb erre járunk jobban odafigyelek még erre.
Érdekesség,hogy 2018 márciusában a forrást elöntötte a víz a forrást.Erről van is egy videó!
Mivel alapból mezőföldi gyerek vagyok,mi sem természetesebb,hogy magán a Mezőföldön túrázok talán a legtöbbet.Na persze,gondolhatja a nagyérdemű vagy a nem annyira képben lévő ember,hát itt is lehet túrázni?Miért ne lehetne?
A Mezőföld nem kicsi!
A Mezőföld Magyarország egyik földrajzi középtája a Dunától nyugatra, a Sió és a Duna között, a Duna menti síkság, a Dunántúli-középhegység, a Dunántúli-dombság és a Balaton között. Földrajzilag az Alföldhöz tartozik, bár a köznapi felfogás nem tekinti a nagy táj részének, mivel Alföld névvel elsősorban csak a síkság Dunától keletre fekvő részeit szokás nevezni. Közigazgatásilag jobbára Fejér vármegye, kis részben Veszprém,Somogy és Tolna vármegye területére esik. Tengerszint feletti magassága 100–180 m. Földje hol homokos, hol kőzetlisztes (ezt az anyagot a Dunántőli-középhegység patakjai rakták le), de területein nagy kiterjedésben jellemző a legjobb minőségű termőföld, az úgynevezett csernozjom is. A Duna felől nagyobb szintkülönbség (tereplépcső) választja el az Alföld többi részétől. Eredetileg füves puszta volt, ma jó minőségű mezőgazdasági terület. Legnépesebb települése Székesfehérvár.
Iváncsánál már combosodik a táj!
Bár a Mezőföld az egy síkság,mégsem kell teljesen sík területre gondolni,hiszen a tájegység java része,hullámos,kissé dombos.Éppen ez adja a varázserejét a dolognak,de a teljesen sík területen is sok a meglepetés.A mezőföldi túrákat eleinte mindig hiánypotló túráknak szántuk.Jól jött az olyan esetekre amikor valamilyen okból nem tudtunk máshová,vagy éppen a hegyekbe menni túrázni.Aztán fokról-fokra jöttek a meglepetések,amikor az ember nem számít semmi különösre,mégis egy csodás tájon találja magát.Na így jár a túrázó ha a Mezőföldön túrázik.
A Mezőföld akkora,hogy a mai napig nem jártuk be,csak egy töredékét.Ám persze ez a nagy Mezőföld eltörpül az Alföld nagysága mellett,de alapterületre bármelyik magyar hegységgel felveszi a versenyt!
Tavak Dunaújváros környékén
Bármerre megyünk érnek a meglepetések.Kezdetben Gergővel túrázgattunk a Mezőföldön,sokszor a Duna völgyébe,ami alapból szép és érdekes.Aztán fokról-fokra haladtunk beljebb a tájegységbe.Dunaújváros környékén a tavak varázsoltak el,majd a dunai szigetek és szigetvilág szolgált páratlan látnivalóval.Később a Cikolai (Lívia) tavak környezetére csodálkoztunk rá,majd Iváncsa környékén a dombságokat meghazudtoló tájakban gyönyörködtünk.Jött az Egyenesen át túra és az a csodás erdő Mélykútpusztánál,Gergővel aztán a Dinnyési fertőn tettük fel a koronát mezőföldi túráinkra.Valóban nagyon jó volt mind!
A Kapos torkolata ahogy a Sióba ömlik
A Gergő utáni éra folyamán már többnyire Zolikával jártuk a Mezőföldet (is).Olyan csodákat láttunk mint a Kapos torkolata Tolnanémedi közelében.Nagyon elvarázsoló volt a Gyűrűs-árok Dunaföldvártól nyugatra.Szenzációsak voltak a Rétszilasi tórendszer tavai.Pazar volt a bölcskei pincefalu és a dunakömlödi dombok (ezeknél Gergővel is jártunk).Alap környéke is szenzációs volt az egészen Paksig húzodó csodálatos erdőségekkel.De legutóbb az Előszállás és Nagykarácsony közötti táj sem volt mindennapi.Sorolhatnám még a mezőföldi csodákat,pl.a Sárpentelei parkerdő,vagy a Bolondvár környéke Mezőfalvánál,de a Lóki-völgy is Nagylóknál.A kis semmitmondó tájnak is megvannak tehát a maga szépségei.Akármerre is megyünk egyre több kellemes meglepetésben van részünk.
A Sárvíz a Mezőföld egyik fő "folyója"
Rengeteg a tó a Mezőföldön.Vízfolyások is akadnak bőven,ezek legnagyobbika a Kapos,a Sió és a Sárvíz.Jelzett turistaútak is akadnak a tájon,de ezen a vidéken számos helyen érdemes jelzetlen utakat is választani.Sok szép település várja a vándorokat sok-sok látnivalóval és ne feledjük,hogy lényegében még a Velencei-tó is a Mezőföldön van.A Mezőföld tehát egy kevésbé felkapott része az országnak ahová érdemes kirándulásokat tervezni,hiszen számtalan csodákban lehet része az erre tévedt vándoroknak.Érdemes persze előre eltervezni ezeket sok-sok infó van már mndenről az interneten,de talán még ez a blog is segít ebben-abban.Ez tehát szűkebb hazám amelyen borítékolható,hogy lesznek még túráink a jövőben is,hiszen még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik számunkra is ebben a tájban!
Nem tudom már mikor hallottam először a Tündérkertről,azt tudom,hogy valamikor év elején már írtam róla és azt boncolgattam,hogy május-június táján majd eljövünk.Nos elérkezett a nap,hogy nekivágjunk.A Levendulás Tündérkert Nagykarácsonyban található Fejér megyében.Nagykarácsonyba már vezettek túráink,de eddig minden egyes alkalommal Mezőfalváról indultak ezek a túráink.Úgy ítéltük meg,hogy ideje lenne valahonnan máshonnan megközelíteni Nagykarácsonyt.A dolog nem volt olyan egyszerű,mert a falucskát egy kivételével elkerülik a jelzett turistaútak.Az az egy meg pont a Mezőfalva felöl jövő út.Szerencsére rendelkezem olyan online térképpel,amelyen a jelzetlen útakon zajló túrák is megtervezhetők.Két opció merült fel.Vagy Dunaföldvárról vagy Előszállásról kezdőthetett a túra.Mi az utóbbit választottuk és mint kiderült jó döntés volt!Ám hiába vezetett a túra rendkivül szép tájakon keresztül voltak az útnak árnyoldalai is.Na,de menjünk sorjában:
A ciszterci kastély Előszálláson
Előszállás Fejér megye legdélibb részén található.Dunaújvárostól 25 km-re dél-nyugatra,Dunaföldvártól 8-ra nyugatra.Így kényelmesen már reggel fél nyolcra oda is értünk.Ez volt az első alkalom,hogy Előszállás bekerült túrázásaink látószögébe.A terv az volt,hogy átmegyünk a falu azon részén amelyet érint a túránk,majd nyugati irány után északnak fordulunk,az az út meg már egyenesen elvisz Nagykarácsonyba amely így olyan 9-10 km-es túrát ígért.Elindulás után rögtön egy remek kis kocsmára akadtunk ahol kezdésként lenyomtunk egy-egy sört Zolikával és egy kávét.Már így a reggeli órákban kezdett nagyon meleg lenni.Ez volt a nyár első túrája.A kocsma után egy szép parkba értünk,itt volt a ciszterci kastély és a templom.A hűs fák árnyékában egy padnál megreggeliztünk és indulhatott a túra érdemi része!
Előszállási park
Nem volt túl nehéz kitalálni a faluból,kb.800 méteres trappolás után értünk a falu nyugati szélén található kis horgásztóhoz.Maga a tó szép volt és még szebb volt a mögötte kibontakozó táj.Szerencsére pont arra mentünk nyugat felé.Jelzetlen föld úton mentünk amely kitünő állapotnak örvendett és jól járható volt.A Mezőföldre jellemző hullámosság volt jellemző a tájra,helyenként egy-egy kisebb magaslatról a kilátás is szép volt.Már ez jó volt,mert nem számítottunk erre ilyen szépségű tájra!Balra kisebb dombok és erdőségek,jobbra kukoricások,búzamezők és virágok tucatjai jellemezték a tájat.Az egyre melegedő időben is kellemes volt erre járni.Egy szép rétet kereszteztünk majd egy hűs erdőn át mentünk bele az északra vivő útba.A falutól az idáig tartó szakasz kb.2 kilométer volt!
A kis tó Előszállás nyugati szélén
Pipacsmező
Nekem tetszett ez a szakasz!
Itt egy kukorica föld mellett kicsit kacskaringózva haladtunk észak felé.Jó ötszáz méter után kereszteztük az Előszálláson is átmenő 61-es főútat.Átmenve egy kisebb dombon egy szép kőkereszt állt.Olvastam,hogy a környéken rengeteg a kőkereszt.Én felmentem oda megnéztem közelebbről is.Nem a kereszt volt meglepő,hanem mögötte egy olyan széksor amely leginkább moziban található székekre emlékeztetett.Ugyanolyan lehajhatósak voltak középen pedig egy asztal állt.A természet persze már kezdte magáévá tenni.Talán valami pihenő lehetett egykor.Mindenesetre érdekes volt.Ezt követően betonúttá avanzsált az út amin mentünk.Noha régen aszfaltozhatták már és szinte semmi forgalommal nem bírt.Balra erdő volt,jobbra kukoricás.Aztán olyasmit láttunk amit nem nagyon felejtünk el...
A kőkereszt a 61-es mellett
Az érdekes székek
A távolban valami gazdaság tűnt fel,de ahogy mentünk az út mellett Zolika felfedezett valamit..Közelebb mentünk és egy hatalmas szarvasmarha tetem terült el közvetlen az út mentén...a hátán feküdt és lábai ha nem is az égnek,de felfelé álltak.Valahogy döbbenetes látvány volt!A legyek kezdték belepni és hát a szag ami terjengett az sem volt éppen kellemes.Képet nem csináltam róla,de a filmünkben látható a jelenet.Csak erős idegzetűeknek ajánlom!Kissé a döbbenettől lebénulva mentünk tovább.Hogy került ide a szerencsétlen jószág,mi okozhatta a halálát és legfőképp miért nem takarítják el az út mellől,főleg ha ehhez a gazdasághoz tartozik ami éppen előttünk terült el...?Nem tűnt régi tetemnek talán pár napos lehetett.Folytattuk a túrát és pár méter múlva gondosan elkerítve marhák legelésztek.Lehet innen szökhetett meg szegény pára?Mentünk tovább és láttuk,hogy ez a gazdaság egy húsfeldolgozó üzem...No comment..
Bár itt a tó a látvány a másik oldalon döbbenetes!
A másik oldalt ugyan feltűnt egy tó,de újabb döbbenetes látványba volt részünk.Az egyik épület előtt szintén az út mentén most meg egy bárány tetemét fedeztük fel.Fiatalkának tűnt és ez már több napos tetem lehetett.Kezdett szétporhadni gondolom az eső is verhette itt a napokban...Te jó ég hova keveredtünk?Mi történik itt,mi ez a horror amibe csöppentünk?Ez a Tündérkertbe vezető túra akart lenni,hát miért elpusztult állatok tetemei kerülnek útunkba?Szerencsére a következő kilométerek sok mindenért kárpotóltak,mert egy gyönyörű zöld mesevilágba csöppentünk bele!
Lementünk a tóhoz az út pedig átvitt annak túlpartjára.Ugyan még ezen az oldalon próbálkoztunk,de levolt aztán zárva az út.Aztán meg láttuk,hogy egy csoport a túloldalon túrázik.Úgy döntöttünk akkor mi is arra megyünk,főleg,hogy ránézve a telefonos alkalmazásra az jelezte is,hogy az a jó út!A tó nagyon szép volt és nagyobb mint amit még Előszálláson láttunk.Pihentünk kicsit a hüvősbe mert nagyon meleg volt már.Aztán indultunk tovább és a következő 2-3 kilométer hozta a túra legszebb szakaszát!
Szép tavak sora kezdődött itt...
Ez egyre kellemesebb!
Egy kisebb magaslatra vitt az út ahol gyönyörű zöld ligetes táj fogadott alattunk egy újabb tóval.Közben a szél is lengedezni kezdett így aztán kifejezetten kellemes volt itt menni.Csak lestem mert nem számítottam ilyen fokú szép tájra erre!Közben utolértük a csoportot akik egy vadkacsa röptetőnél pihentek egyet.Kicsit beszélgettünk is velük.Pár felnőtt és gyerekek voltak.Nagyjából 15-en,de teljesen normálisan viselkedtek a természetbe (nem úgy mint pl.az a hangoskodó csoport a Jakab-hegyen).Innentől kezdve aztán ide-oda előzgettük egymást,hol ők maradtak le,hol pedig mi.Újabb tó következett alattunk,de ez kivolt száradva és a közepén ott volt egy újabb állat teteme...Messze volt,így távcső kellett,hogy kivegyük mi az.Kiderült egy őz lelte itt halálát...Feltehetőleg a nagy szaladásba beleszaladt a kiszáradt tóba amely annyira éppen nem lehetett száraz...valószinűleg a nagy sárba ragadhatott bele...Három elhullott állat teteme egy túrán! Van,hogy tíz év alatt nem látunk ennyit!Most meg...és szürreálisnak hatott,hogy ez egy Tündérkertbe vezető túrán történik meg...
Egész jó...
Nagyon nagy a meleg,izzadtságot törlök..
A kiszáradt tó,szerencsére a tetem nem látszik ezen a képen,pedig ott van!
Visszatért az eredeti oldalra az út amely nyugodtan kaphatna egy jelzést,hiszen alighanem a Mezőföld legszebb táján megy keresztül..Innentől már nem volt több tó,de az út egy szép völgyben haladt.Jó egy kilométer múlva elértünk Nagykarácsonyt,annak is a szőlőhegyi részét.Na,de pont itt volt a Tündérkert!Persze addig még volt pár méter.A Kossuth utcába értünk,amelynek egyik oldalán erdő volt.Ja és közben egy vasúti alagúton is átkellett menni.Szóval továbbra is szép és érdekes volt az út.Az alagút után végre élő állatokat is láttunk.Kecskék és bárányok szaladgáltak az út és az erdő közötti réteken.Aztán elértük a Kossuth utca 53-at.Ez volt a Tündérkert!
Zolika az alagútnál
A Tündérkert háza
Ahová a belépő csupán egy mosoly volt.A csoport is akikkel oda-vissza előzgettük egymást ide tartott.Beérve takaros kis udvar fogadott.Tábla jelezte,hogy nyugodtan lehet fotózkodni,videózni,hozzá lehet érni mindenhez,csak ingyen semmi sem elvihető.Nos hát így is lehet...!Az udvaron kis nyári konyha jellegű épület volt még,amelyben készültek a limonádék és minden levendulával kapcsolatos dolog.A házba pedig belehetett menni,volt fotószoba,levendula szoba,régi jellegű szoba valamint wc és ölöző is!Lenyügöző volt minden.A ház végében meg ott volt a relax terasz egy vízesés és egy hüvős pince.Mintha a paradicsomba csöppentünk volna!
Az udvar,balra a nyári konyha jellegű épület
A fő ház
A levendulaszoba,hát ez nem mindennapi...
Persze megnéztünk mindent,pihentünk a relax teraszon,ittunk limonádét,majd indultunk fel a Tündérkertbe!Lépcső vitt fel a dombra.Felérve egy nagy tér fogadott ahol mezítlábas ösvényt fedeztem fel,valamint játszóteret.Függőágyat,nádakból készített sátrakat,padokat,hintát...azon túl pedig ott volt a levendulás!Földöntúli helynek tűnt!Átvágva rajta ott voltunk a levendulásban.Itt is sok minden volt.Pl.angyalszárnyak,nyugágy,keret amelynél jókat lehetett fotózni,pad esernyővel,több tucatnyi pillangó na és persze a levendulás...Talán kicsit korán jöttünk még nem volt igazi lila színe a levendulának,arra feltehetőleg még egy-két hetet várni kell,de így is szép volt.Végigjártuk a levendulást mindenhol megálltunk fényképezkedni.Majd visszaérve a játszóteres részre a hintát is kipróbáltuk,na meg függőágyat,de abból Zolika kiesett!
Angyalszárnyakon!
A keretnél
A hinta a Tündérkertben
Majdnem két órát töltöttünk el a Tündérkertben.Nagyon kellemes volt!Letudva a Tündérkertet mentünk tovább be Nagykarácsony központjába.Itt a Kossuth utca másik oldalán az erdő volt az Élmények erdeje.Erről még sokat nem tudok mondani,próbálunk utánajárni,hogy érdemes-e megcélozni majd a jövőben.A bejáratát láttuk ahol hídacska volt egy kapu rajta a felírat,hogy Élmények erdeje és egy térkép...Meglehetősen ápolatlan gazos volt a környék,tehát ez még itt kérdéses,hogy tulajdonképpen mi is ez?Hőségben értünk be Nagykarácsony központjába,itt megkerestük a falu egyetlen éttermét.Mivel még több mint két óránk volt a vonatig,így ettünk egy jót és söröztünk egy még jobbat!
Kaja és sör
Végül aztán nem maradt más kisétáltunk a vonathoz ami az étteremtől majd két kilométerre volt.Az jött pontosan és fél hatra már itthon is voltunk!
Meglehetőse kontrasztos túrán vagyunk túl.Egyfelöl a vártnál sokkal szebb tájakon keresztül vezetett a túra és a Tündérkert is lenyügöző volt!Ugyanakkor az elhullott állatok tetemei kissé drámaivá tették a történetet,főleg az első,a hatalmas szarvasmarha teteme volt megdöbbentő.
Mindenttől függetlenül persze remek buli volt,látványos és érdekes.Hatalmas volt a hőség,de mindig jutottunk ideg italhoz útközben!
Ez volt az év 12.túrája,stílszerűen most 12 km-t mentünk.Az összesítésben tartunk 184,6 km-nél,ez pedig túránkénti 15,38 km/túra átlagot jelent.
A nyár jól kezdődött,de az,hogy a folytatás milyen lesz az majd kiderül!
Kétezer nap...Kétezer egy napja még itt voltál,tervezgettük a következő túrát.Ám eljött a kegyetlen másnap és minden álmunk véget ért.Már kétezer nap....kétezer nap az annyi mint öt és félév.Nem gondoltam,hogy újra tudom kezdeni.Nem goldoltam,hogy erős vagyok.De nem is vagyok az.Bár úgy tartja a mondás,nem tudhatod mennyire vagy erős amíg erősnek lenned az egyetlen lehetőséged...Kétezer nap és újrakezdés.Nem számoltam meg,de alighanem száz körül lehet a túrák száma azóta.Száz túra.Nélküled.Hogy voltam képes erre?Hogy lehetettem képes erre?Száz túra,ezernyi csoda...nélküled.Én ezt veled akartam átélni,megmutatni neked.Valószinű ha maradsz még ennél is többre lettünk volna képesek,mert ketten együtt voltunk igazán erősek.
Kétezer nap.Valószínű sokkal több meccsre mentünk volna.De látod a meccsek is véget értek,a csapat kiesett...de tudom veled ott lettünk volna még a legnagyobb vereségnél is.Annyi minden így elmaradt...már biztos felmentünk volna egy válogatott meccsre is...de veled ugyanúgy megmásztuk volna a Kékestetőt,eljutottunk volna a Megyer-hegyi tengerszemhez,visszatértünk volna Somoskőre,hajókáztunk volna a Balatonon és bejártuk volna a nagyobb városokat.De nincs ha,nincs olyan,hogy mi lett volna.Elmentél mert valamiért így rendetetett és írhatok én ide bármit attól már nem fog változni semmi.Talán igaz lesz az ami eljutott hozzám,hogy következő életünkben folytatjuk majd és sokkal több időt kapunk!
Kétezer napja,hogy elmentél kisfiam.A szívem és a lelkem azóta is vérzik...
Az idei nyár is eljött,a sokadik Gergő elvesztése óta....és még mindig itt vagyok,itt vagyunk...Álltalában a nyár szokott a legkevésbé sikerülni,ha túrázásokról van szó.Na nem azért mert nincs hova menni,nincs mit megnézni.Egyszerűen 30-35 fok környékén már nem esnek jól a túrák.A 2021-es nyarat kivéve talán mindig is a nyár volt a leggyengébb.Így aztán túl sok túrát most sem tervezek be,ha több lesz mint amennyit megálmodtam az csak jó.Vannak nagyra törő terveink idén nyárra.Legalábbis a mi lehetőségeinkhez képest nagyobb terveink,viszont persze függünk ettől-attól.Köztudottan a megyei és az országos napijegyek bevezetésével nagyobb lehetőségek nyíltak meg az eddigieknél.Aztán most úgy fest a dolog,hogy visszatér hozzánk majd egy régi túratársunk Judit pár túrára,neki pedig van autója és fel is kínálta már,hogy ha kell akkor autóval megyünk majd.Persze ezt hiszem ha látom,Judittal nincs gond,csak nekem még nem tűnik annyira megbízhatónak,vagy inkább még nem vagyunk olyan kapcsolatban,hogy feltétel nélkül megtudjak benne bízni.Három olyan túra van a pakliban amelyhez jó lenne a kocsi.Ha mégsem jönne el velünk Judit,akkor a három közül egyet azért összefogunk hozni kocsi nélkül is.Na,de akkor menjünk sorjában.Természetesen semmi nincs kőbe vésve,a tervek bármikor változhatnak,illetve változtathatók!
Újra összejöhet Gergő emléktúrájának pótlása is!
A nyarat a már egyik téli bejegyzésemben beharangózott Tündérketi levendulással kezdenénk ami Nagykarácsonyban található.Nagykarácsonyba már túráztunk kétszer is,mindkét alkalommal Mezőfalváról indult a túra.Most azonban máshonnan szeretnénk inditani ezt a túrát,két opció van.Vagy Dunaföldvárról,vagy Előszállásról fogunk indulni.Az utóbbi a valószínűbb,hisz annak környékén még nem jártunk.A Tündérkert meglátogatása után a túra Nagykarácsonyban végződne,ahol találtunk egy korábbi túránkon egy jó éttermet,így ha megvan még akkor ott kajálnánk egy jót.Meglátjuk.
A nagykarácsonyi Tündérkert
Ezt követően jönne egy nagyobb kaliberű buli,amire jelezte részvételét Judit is.Év elején ugyan nem volt betervezve,de autóval már könnyebben elérhető Somoskő.Ide térnék vissza hét év elteltével.Ha összejön az autó akkor a Salgó várhoz is elfogunk menni.Mindkét vár környékén teszünk egy kisebb túrát.És ha már autó...akkor ráveszem Juditot,hogy nézzük majd be a közeli kishartyányi kőlyukhoz is,hiszen azzal is szemezek már évek óta.Viszont ha mégsem jönne össze,akkor ez egy olyan célpont lehet amit autó nélkül is megtudnánk csinálni.Ha így lesz akkor viszont csak Somoskő környékén fogunk túrázni.Most úgy van,hogy ez a túra még júniusban összejöhet.
Somoskő,benne van a pakliban,hogy utoljára jövök ide...
Talán még júniusban folytatható a Balatoni kék menetelésünk,a harmadik szakasz következik,feltehetőleg Balatonalmáditól Csopakig mennénk.Lehetnek kitérők,mint például alighanem felmennénk az Óvári messzelátóba is és valószínűleg az alsóörsi kilátóba is.Érintenénk a Csere.hegyi kilátót is.Ha júniusban nem is jön össze ez a túra a nyáron valamikor mindenképp megejtjük majd!Aztán van még egy olyan elképzelés,hogy még a nyáron folytatnánk a negyedik szakasszal is az útvonalat.Én erre most túl sok esélyt nem látok,de persze nem elképzelhetetlen a dolog.
Csere-hegyi kilátó
Júliusban jönne a WTA tenisztorna (ha lesz),ide szokásunkhoz híven szeretnénk elmenni,hát majd meglátjuk összejön-e.Jó buli szokott lenni az biztos.A nyár másik nagyobb kaliberű túrája lenne aztán a Kőszegi-hegységbe vezető túra amely fevezetne az Írott-kőre.Ez is olyan túra amihez jó lenne az autó.Judit ígéretet tett rá,hogy megyünk,de mondom hiszem ha látom.Viszont ha mégsem,akkor ez is egy olyan túra amit autó nélkül is megtudnánk tenni,igaz nem kevés utazással.Viszont ez esetben ha sehol sem lesz kocsi kérdés,hogy melyik túrára menjünk tömegközlekedéssel,erre vagy a somoskőire.Ha így lesz akkor ezt majd elkell döntetni.Reméljük jön Judit majd velünk...Az útvonal megtervezése itt nem egyszerű,mert 30 fokban 800 méteres hegyek között egy 20-25 km-es túra,hát....elég necces.Na,de majd meglátjuk.
Kilátó az Írott-kőn amelyet átszel az országhatár!
Júliusra aztán nem tudjuk mire jut még keret.Meglátjuk.Egy mecseki túra jönne,de ez elmehet akár augusztusra is.A 2016-os keresztül a Kelet-Mecseken túrát ismételném meg,szinte ugyanazon az útvonalon mint akkor,azaz Mecseknádasdról - Zobákpusztáig érintve a Mecsek két legszebb völgyét.De az is benne van a pakliban,hogy visszafele irányból csináljuk meg a túrát.Szeretném mindenképp,hogy ez a túra összejöjjön mert az álltalam legjobban kedvelt tájakon vezet át.
Ideje visszatérni az Óbányai-völgybe három év után!
Augusztusra maradna a harmadik fő attrakció.A Bolodogkőváraljai várhoz mennénk el.Ide viszont mindenképp autó kell!Ezt tömegközlekedéssel oda-vissza egy nap alatt úgy ítélem meg nem tudjuk megcsinálni.Tehát csak akkor megyünk ha lesz kocsi!Itt valószínűleg csak a várat fogjuk megnézni,aztán mellé még próbálunk valami programot beilleszteni.Meglátjuk én kicsit képlékenynek érzem a dolgot,de jöjjön össze!
Boldogkőváralja,na erre én is kiváncsi vagyok,hogy összejön-e...
Több kisebb közeli túra is összejöhet,ezek elsősorban Mónira vannak kihegyezve,hiszen írtam már,hogy betegsége végett nagyobb kaliberű dolgokat nem lehet vele összehozni.Könnyen előfordulhat,hogy idén is csinálunk egy Gergő emléktúra pótlást.Aztán van egy terv,hogy Ercsiben megnézzük a Szent Donát kápolnát.Ezek kisebb távolságú túrák amelyekkel még Móni is elbirkózhat.
Számolnom kell azzal is,hogy Judit mégsem tart velünk,ebben az esetben a három nagyobb kaliberű túrából csak egyet fogunk megcsinálni.Vagy a Somoskőit,vagy az Írott kőit.Meglátjuk.Az esetlegesen elmaradó túrák helyébe pedig bejöhet a Balatoni kék a negyedik szakasszal,vagy akár az előzetesen szeptemberre megálmodott Szent György hegyi túra,esetleg a Mecsek a pécsi kilátók túrával.
Mint mindig bármelyik túratársam okozhat meglepetést és előjöhet egy saját ötlettel amire azt mondom,hogy jó akkor legyen.Hat túrát remélek a nyártól,nagyon remélem ez sikerülni fog.
Donát kápolna Ercsiben
Akkor hát nyárra fel!Természetesen minden túráról lesz részletes beszámoló!
