Nincs talán három hete sem,hogy Rebeka legendájáról írtam.Azóta sokat gondoltam erre,hiszen magával ragadott a történet és az,hogy Rebeka állítólagos sírja ma is látható.Hamar megszerveztem ide egy túrát mert úgy gondoltam,hogy ezt látni kell.A sztori ha eddig még nem olvastad volna ide kattíntva elolvasható.Mivel a történet és a sír a Dunaújvárostól nem messze található Enyinghez köthető,így nem került sok pénzbe és időbe sem egy ide vezető túra.Igen ám,de maga a sír felkeresése és Enying pár érdekességének megtekíntése mindössze pár órát vett volna csak igénybe,így valamit még ki kellett találni ez mellé.Természetesen egy túrát.Ez nem volt olyan egyszerű mivel a környéket a jelzett turistaútak messze elkerülik.Így nem volt egyszerű megtervezni a dolgot.Első megoldásként az merült fel,hogy Enyig körül járunk egyet.Ám hiába kutatgattam látnivaló nem igazán akadt.A második terv az volt,hogy eltúrázunk a közeli Dégre és megnézzük a híres kastélyt és annak parkját,ez amúgy is régóta tervbe van már véve.Ám itt visszatartott a 3500 forintos kastély és az 1200 forintos park belépő.Azért hol élünk már na...Harmadik variációnak a Balaton került képbe.Egy ide vezető túra ötlete lépett elő amely arra a magaspartra vezetne ami kimaradt a pár hete megejtett Balaton party túránkból.Ez volt a befutó,így tehát úgy voltunk vele,ha letudjuk Rebekát eltúrázunk Balatonvilágosra.
Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom
Enyingre régen tőlünk volt közvetlen buszjárat.Régen.Mert mára már ezt is sikerült elbaszni.Így úgy tudtunk legegyszerűbben eljutni,hogy Simontornyáig elmentünk vonattal,onnan pedig busszal tovább.Így is lett.Simontornyán volt még annyi időnk az átszállásra,hogy eltudtunk menni egy kávéra,végül aztán negyed 10 után értünk Enyingre úgy,hogy negyed 8-kor indultunk csak.Ez nem olyan rossz.Enyingen aztán kissé borús,felhős idő fogadott,de legalább nem volt az az elviselhetetlen még szeptember közepéig is kitartó kánikula.Enying amúgy Fejér megyei kisváros a megye dél-nyugati csücskében.Fájó,hogy a filmünkben ki tudja miért Fehér megyének neveztem Fejér megyét...Leszállva a buszról a városka központjában szinte azonnal ott voltunk az igen szép Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templomnál.Ezt már régóta megakartam nézni,mert hála az épület oszlopainak másnak tűnt mint egy átlagos templom.
A templomban
Mielőtt belevetettük volna magunkat a mai napba,a templom előtt egy padon megreggeliztünk.Ezt követően mentünk a templomhoz.Építészetileg lenyügőzött az épület.Be is tudtunk menni és láttuk,hogy csodaszép az 1840-ben épült templom.Milyen csodákat tudtak létrehozni elődeink...Talán majd egyszer egy bejegyzésemben részletesen foglalkozok ezzel a nagyon szép templommal.Ott benn nagyon megkapó volt a csend a meghittség... balra egy helységben meg gyertyák égtek a félhomályban,koszorúk és virágot társaságában.Valóban olyan érzése volt az embernek mintha Istennél járna...Nem tudom mi volt,én egy urnatemetőre gondoltam,bár úgy tudom azok a templom alagsorában szoktak lenni.Ezután kimentünk és körbe jártuk az épületet.Érdemes volt megnézni!
Az említett helység,mi lehet?
Nekem nagyon tetszik ez a templom
Hátulról az épület
Letudván a templomot elindultunk Zolikával Rebekához.Egy szép park volt a templom szomszédságában,emlékművekkel,virágokkal.Szemben pedig magával a Battyhányi kastéllyal.Maga Battyhányi Fülöp építette a templomot és valószínűleg jelentős szerepet válalhatott a település életében,hiszen a kastély is róla volt elnevezve.Majd róla is próbálok írni ha egyszer a templomról is fogok.A park gyönyörű volt,de a kastély a települést kettészelő 64-es út túloldalán meglehetősen lepukkadtnak tűnt.Nem láttunk függönyöket az ablakokon,ebből arra gondoltunk,hogy az épületet nem használják.Na,de mentünk tovább a helyi piacot és Lidl-t elhagyva ott voltunk a temetőbe vezető Temető köznél.
A Battyhányi kastély
Maga a temető a főutcától (64-es út) mindössze ha 150-200 méterre lehetett.Felvoltunk rá készülve,hogy Rebeka sírját lehet akár egy órán át is keresni kell majd a temetőben.Nem voltak róla infóim hol is van pontosan.Ehhez képest aztán az első percben megtaláltuk!Nem volt nehéz,mivel a hírhedt sír nem is a temetőben volt,hanem még előtte a bejárattól jobbra.Azonnal észrevettük és természetesen oda mentünk,hiszen ezért jöttünk.Rebeka sírja hát...nem emlékeztetett kifejezetten sírra.Mintha egy kőkoporsó lett volna.A legendát nem írom le,hiszen mondom foglalkoztam vele már (mégegyszer itt megtalálhatod ),de érdemes elolvasni,hogy megértsd a dolgokat.Ugye a legenda szerint ebbe a kőbe tette Enying népe Rebeka koporsóját,amit előzőleg a föld többször is kivetett magából.Így nem temették már újból el,hanem egyszerűen itt hagyták.Durván ez a sztori lényege,de ennél jóval összetettebb.Mondom olvasd el a korábbi bejegyzésem,hogy megértsd!
Rebeka sírja
Maga a kő valóban úgy nézett ki mint egy koporsó!Az,hogy belefért volna-e egy valódi koporsó egy emberrel már kétséges...De itt voltunk és megcsodáltuk.Rebeka vajon valóban a település fekete báránya volt-e,vagy ártatlan áldozat?A legenda érdekes mondom engem is magával sodort!De persze nem igaz.A kőben semmilyen koporsó nincs.Maga a kő Rebeka egykori síremlékének egy darabja.Rebeka meg úgy hírlik egy betegségben halt meg,nem a rá szórt átok végzett vele (mégegyszer ajánlom olvasd el a legendát,hogy megértsd).A kő egyik végén belevan vésve a neve:Tokaji Rebeka.Mindössze 15 évet élt.Van azonban a legendának még egy szelete.Nevezetesen a kőhöz nem szabad hozzáérni mert balszerencsét hoz.Rebeka pedig mindennap éjfékkor itt kísért,az egyik padnál síratja szerelmét...Jártak itt anno szellemvadászok az említett időpontba és észleltek szellemet... Szóval ki-ki döntse el valós-e a legenda vagy sem.
Valóban sír-e vagy csak egy kődarab?
Balszerencsét hoz ha hozzáérsz!Én itt hozzáértem,de ennél nagyobb balszerencsém már aligha lehet...
Na hát eljutottam ide.Nagyon-nagyon megfogott a legenda amelybe véletlenül botlottam bele és azóta elkartam ide jönni.Én úgy gondolom Rebeka egy ártatlan kislány lehetett a sztorit meg a nép szülte valamikor ki tudja milyen indítatásból.Nyugodj békében Rebeka!Mai tudásommal úgy gondolom,hogy ő már legalább egyszer újra születhetett.Itt felmerül a kérdés,vajon mi vezérelhetett ide engem (...) Egyébként azt beszéltük Zolival,hogy ha az enyingieknek lenne egy kis eszük e köré a legenda köré feépíthettek volna egy kis turizmust... Én bizony nyakra-főre hírdetném a sztorit Rebeka sírja köré felépíteném még a szellem megjelenést is,biztos másokat is megfogna ez a történet.Na,de ennyi volt.Búcsúztunk Rebekától.Indultunk visszafelé amerről jöttünk,ugyanis átkellett menni a városon,hogy megleljük a Balatonhoz vezető jelzetlen utat.
A városháza
A Trianoni emlékmű
Átvágva a városon nagyon sok látnivaló nem akadt.Még a városháza épületét csodáltuk meg,valamint egy trianoni emlékművet.Az emlékmű után volt a református templom,itt ágazott le a nekünk kellő út.Ezen aztán kibaktattunk a településről.Az út hosszan vezetett a város után megítélésem szerint déli irányba.Eleinte két oldalt fál voltak,majd mezők.Szépen jöttek azért a látnivalók sorban.Visszanézve Enyinget lehetett látni,a távoban feltűnt a Balaton-felvidék,később a Somogyi-dombság majd maga a Balaton is.Aztán nyugat felé fordultunk egy pontot,itt az út mellett több kilométeren át egy betonteknő (!) kisérte utunkat.Végül elértük a 7-es útat.Ez volt itt maga Fejér és Somogy megye határa.
Kiérve a természetbe
Vagy 2 km-en át kísért ez a betonteknő!Mi lehet ez?
A túra jellege megváltozott,egyre inkább érezni lehetett a Balaton fillinget.Átkelve a 7-es úton egy elég rozoga betonút vitt be minket Balatonvilágosra.Beérve a településre a vasútállomásnál lyukadtunk ki,ahol volt egy vendéglő.Mivel Rebeka sírjától jövet nem álltunk meg így tartottunk itt egy kis pihenőt.Egy sört és egy kávét nyomtunk le.Kissé drága volt és a szép kártyát nem fogadták el!Aztán sem a kávé,sem a sör nem volt valami ízletes.A vasút túloldalán volt egy kilátós terasz féle.Ugyanitt jártunk négy hete a Balaton party túrán.Zolika azt javasolta közben,hogy menjünk le az alsó utcára mert emlékezett itt egy büfére és palacsintázzunk be,Oké.Lementünk bepalacsintáztunk.A szép kártyát ott sem fogadták el (tetves balatoni vendéglátóhelyek!)a palacsinta meg olyan vékony volt,hogy alig volt vastagabb a hüvelykújjamnál...Fejenként hármat nyomtunk le,ízre nem volt rossz,de árra igen.
Sörözés
Visszamentünk fel az állomáshoz,majd még feljebb a sétányra amely a magaspartra vezetett.A magaspart ott volt a szeren!Egy több kilométeres park tele sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,emlékművekkel,szobrokkal...pazar volt.A kilátás pedig mindent vitt!Szenzációs kilátásaink voltak a Balatonra!Ezt hagytuk ki a múltkor.Szerencsére sikerült most pótolnunk.Lassítottunk a tempón,itt gyönyörködni kellett!Nagyon jó hely volt ez a magaspart.Akár egy egész napot,mit napot egy hetet is eltudtam volna itt képzelni.Lassan bandukoltunk előre.Szeptember közepén is nagyon jó idő volt még,26-27 fok lehetett.Aztán ráaladtunk a Sóhajók hídjára,amely itt egy kisebb árok felett vezetett,mellette lakatfalak.Ötletes volt.Ráakadtunk a szent korona szobrára is!Szóval nagyon klassz volt!
Kilátás a magaspartról
Jól nyomjuk Zolikával
A Sóhajok hídja
Aztán egy ponton a park a sétány véget ért,legnagyobb sajnálatunkra.Bekellett menni az utcákra.Ez már itt Balatonaliga volt (Balatonvilágoshoz tartózik ez is)Itt aztán az aligai vasútállomáson kötöttünk ki.Ez volt a túra végpontja.Mivel még bőven volt időnk Zoli javasolta,hogy menjünk le a Balatonhoz és kajáljunk meg valahol.Így is tettünk,könnyedén megtaláltuk a levezető utat.A Balatonba még fürödtek!A vendéglátóhelyek többsége azonban már zárva volt,végül ráakadtunk egyre.A szép kártyát itt sem fogadták (eszetlen idióták,hogy tudnának aratni ha elfogadnák...ezentúl meg se halljak egy balatoni vendéglátóst se hisztizni!)így aztán kikértük a lehető legolcsóbb kaját és egy sört.Katasztrófális volt mindekettő.Azt sem tudtam mit eszek a sör meg vízezett szar volt.Egyre inkább kezdenek elégtelenre vizsgázni előttem a balatoni vendéglátóhelyek...Egészen biztos,hogy ide soha többé nem ülünk be.
Inkább nem kommentálom
A kaja végeztével még sétáltunk egyet az aligai strandon (mert,hogy ott voltunk) és a parton.Sőt kicsit betettük a lábunkat is a vízbe.A Balaton még szeptember közepén is fürdésre alkalmas volt!Egy kicsit még elbohóckodtunk itt,aztán lassan indultunk vissza a vasútállomásra.Ugye itt megkellett mászni hozzá a dombot.Végül is rendbe odaértünk.A vonat pedig jött rendesen.Hazafelé végig vonattal jöttünk,fehérvári és pusztaszabolcsi átszállással.Így is mindössze két óra alatt hazaértünk!Így végződött a Rebeka legendájának nyomában túra.
Az aligai strandon,mi lehet ez?Talán szálloda?
Legalább a lábunkat beletettük
Hazafelé
Végül is jó buli volt ez a két részre osztható túra.Rebeka sírja és Enying nagyon jó volt,a Balaton is a magasparttal,viszont a vendéglátóhelyek hatalmas csalódást okoztak.Biztos,hogy ezekre a helyekre nem jövünk többé fogyasztani semmit.A táj sok helyen szép volt.Az idő pedig teljesen megfelelő lett.Voltak ugyan felhők,de nem volt zavaró.
Ez volt az év tizenhetedik túrája.Most mindennel együtt az aliga strandot is beleértve mentünk 15 kilométert.Ez összesen ebben az évben 233,1 kilométert jelent.Ez pedig túránként 13,71-es átlagot mutat.A mi korunkban ennél jobb már nem is kell.
Ahogy tavaly egy bejegyzésemben már jeleztem,idéntől kezdve egyre többet fókuszálunk Tapolcára és az országnak eme vidékére.Egy részt mert lebilincselően gyönyörű,másrészt mert relatíve könnyen elérhető lakóhelyünktől.Így aztán sorba tervbe is vannak véve a tanúhegyek végigjárásai.Ugye ezekből már megvalósult korábban a Badacsony és a Haláp is.A Csobánc volt soron erre az évre betervezve.A nyáron a már ismert okok miatt nem tudtunk eljönni.Most alakult úgy a dolog,hogy valóra válthassuk bakancslistánknak e tervét.Úgy voltam vele ez az év utolsó olyan hétvégéje amikor még viszonylag sokáig van világos,így csináljuk meg akkor,ne mást túrát találjunk ki erre a napra.Így aztán szeptember 9-én hajnalban útra keltünk Veszprémi átszállással Tapolcára.Veszprémben volt 35 percünk ezalatt a közeli piacon megittunk egy kávét és megettünk egy lángost.Ezt követően fél 10-re értünk Tapolcára.
Tapolca most is lenyűgözőtt!
Tapolcára most nem vesztegettünk annyi időt mint legutóbb amikor a Halápra mentünk.Ennek ellenére a Malom-tó éppen útba esett és ha már útba esett hát nem hagytuk ki most sem.Jobb idő volt mint májusi itt tartozkodásunkkor.A Malom-tó szökőkútja okádta a vízet és a napfényben különösen jó hangulata volt.Kicsit körbe jártunk most is tavat,fényképek sorát készítettük,majd elindultunk a Csobánc felé az innen kiinduló zöld m jelzésen.Legalábbis a térképen zöld m.volt,viszont itt a fára felfestve sárga volt az a zöld.Na,de ennyi belefért.
A Malom-tó
A Vízimalomnál
Elhaladva aztán a városi múzeum mellett a 77-es út tapolcai lejárójának a körforgójánál kötöttünk ki.Innen már látni lehetett a Csobáncot.Érdekes volt ez a hely,mert négy nagy multi is itt vert tanyát!Egymás valagába volt a Penny,a Lidl,az Aldi és a Tesco! Volt konkurencia,remélhetőleg ez az árakba is megmutatkozott.Mi a Pennybe mentünk be,mert nekem délutános műszak lévén nem volt időm felkészülni így kaját nem hoztam a túrára.Itt pótoltam.Vettem két gyümis sört is amit még a bolt előtt a hűvösön Zolikával el is fogyasztottunk.Ja,ha nem mondtam volna még Zolika jött most is velem.
A Csobánc az országútról
Ezt követően ráálltunk a Gyulakeszire vezető országútra.Ez volt maga a zöld m jelzés,bár itt Gyulakesziig nem voltak felfestve a jelzések.De a térképünk úgy mutatta,ez a jelzett út is egyben.Meglehetősen nagy volt itt a forgalom,oda kellett azért figyelni.Közben kezdett egyre melegebb is lenni.Útközben már csodálatos volt a látvány a környék tanúhegyeire.Gyulakeszi közelebb volt mint gondoltuk.Nagyjából 4 km-nek becsültük a távolságot Tapolcától a térkép alapján,de ez nem volt annyi.Inkább olyan három.Lényeg itt voltunk.Ugyanis innen vitt fel az út a Csobáncra.Vagyis hát ide jött a nem felfestett zöld m jelzés,ami a templomnál vett egy 90 fokos fordulatot.Itt még az árnyékban tartottunk egy kajaszünetet mielőtt nekivágtunk volna a hegynek.
Gyulakeszi és a Csobánc
A faluból kiérve pár méter után már ott is volt előttünk maga a Csobánc.Az eddig csak távolból látott hegy,közelre érve már tekintélyesen nagy volt,de gyönyörű.A Balaton-felvidék egyik leglátványosabb tanúhegye csak ránk várt!Maga a hegy 376 méter magas volt,tetején egy fensík és a Csobánci vár romjai.Felfelé az út részben az erdőben haladt,részben pedig kiért a csupasz,kopár részekre ahol cikk-cakkban haladt felfelé és ahonnan feltehetőleg pazar lehetett a kilátás.Néhány kép készítése után elindultunk a hegyre!Lényegébe még kánikula volt ezen a napon így kifejezetten jól jött az erdő hűse.A hegy harmadánál felfelé egy pincészetre akadtunk ahol egy tábla invitált be,hogy kóstoljuk meg a jó bort.Így is tettünk.Betértünk megpihenni és egy jó pohár bort inni,amiből kettő lett!
A fenséges Csobánc
A pincészetnél
Egy kedves bácsi volt a gazda akivel kicsit el is beszélgettünk.Ám jöttek mások is,minden túrázó aki erre járt betért ide!Nagyon helyesen!Nagyon kedvelem az ilyen helyeket jómagam is és az ilyen vendégszerető vidéki embereket is.Jó volt megpihenni a bor pedig kitünő volt és nagyon olcsó!Na,de minket még várt a hegy amelynek eddig csak egyharmadát tettük meg.Itt már aztán az OKT vezetett felfelé,az m jelzés lejebb másik irányba ment fel a hegyre,de ez a könnyebik út.Ezt azok számára írom akik még nem jártak itt és majd a választáson hezitálnak.Lassan kiértünk az erődből és még a hegy oldalában a kopár részre érve előbukkant a fantasztikus kilátás.Nagyon sok mindent lehetett innen látni!Többek között a Tapolcai-medencét és magát Tapolcát.A környék összes települését na és a tanúhegyeket,mint a Badacsonyt,a Gulácsot,a Szent-György-hegyet vagy a Halápot.Látni lehetett Szigliget ormát és a Keszthelyi-hegység vonulatát.A Balatont,Fonyód két csöcsre emlékeztető hegyével.Na és a távolban egy kúpon felfedeztük a Sümegi várat.Zoli szabadszemmel is kivette,nekem messzelátó kellett hozzá.A távolban még feltűnt a Somlyó is.Egészen fantasztikus,lebilincselő hely volt,olyan amire nehéz jelzőket találni...
A kilátás egy szelete még a hegy oldaláról:Gulács,Badacsony,Szigliget,Szent-György-hegy.
De még mindig nem voltunk fenn.Kövesre,nehezen járhatóvá vált az út,de a kilátás ezt feledtette velünk.Végül ha a kánikulában nem is oly könnyen,de felértünk.Természetesen egyből szembeköszönt a Csobánci vár és ha lehet még az eddigieknél is jobb kilátás.Mivel durva meleg volt én behúzodtam egy fa alá a hüvősbe kicsit megpihenni.Zolika nem bírt magával és ő egyből indult körülnézni.Sokan voltak fenn,de nem zavaróan sokan!Innen már látni lehetett a Tóti és az Ábrahám-hegyet is,valamint másik irányba a Hegyesdet.Avatott szem pedig észrevehetett egy-egy helyről a távolban a Hegyestűt is.Na és voltak olyan hegyek a környéken amiket még én sem ismertem.Jó húsz percet pihentem a hűvösön.Zoli közben ide-oda járkált,fotózgatott.A hely viszonylag nagy volt,lehetett botorkálni és a várfalakra felmászni.
A Csobánci vár
Jómagam és Zolika Csobánc várának fokán
Majd három órát nézelődtünk a Csobánc lapos csúcsán.Fenomenális,felejthetetlen volt minden!A sikló repülösök kedvenc helye is volt a hely,így őket is láttunk le-fel szállni és repkedni.Tették ezt úgy,hogy senkit nem zavartak.Aztán eljött az idő és búcsúzni kellett.A túra utolsó szakasza következett,amikor is a hegy másik oldalán ereszkedünk le egészen Káptalantótiba.A hegy másik oldaláról is leírhatatlan kilátásaink voltak.Az OKT vezetett le Káptalantótiba.Helyenként nagyon meredek volt lefelé az út,köves és csúszos is.Azonban jól figyeltünk és nem ért baj.Lejebb egy becsületkasszás büfé volt ahol tudtam inni egy hideg bodzaszörpöt,ez nagyon jól esett.De itt még mindig csak a hegy felénél voltunk lefelé menetben.
Lefelé a hegy másik oldaláról a kilátás
Szemben a Haláp,ahol májusban voltunk
Aztán azon kaptam magam egy ponton,hogy elhagytam a napszemüvegem...feltehetőleg a becsületkasszás büfénél.Hát így jártam,mivel már vagy 600 métert jöttünk azóta,úgy döntöttem nem megyek vissza.Nem borult az átlag,minden 20-25-ik túrán elhagyok egy napszemüveget...A messzeségben feltűnt Káptalantóti templomtornya.Egy tábla még a Csobáncon jelezte,hogy 4 kilométer a falu,én már most úgy éreztem jöttünk vagy ötöt...Úggyel-bajjal a melegtől már kissé szenvedve,de elértük végül is Káptalantótit.A meleg teljesen kitikasztott minket.Nem a terep,nem a táv,hanem a meleg vette ki erőnket...Így a falu érdekességeire már nem fecséreltük maradék energiánkat.Viszont a kocsmába még volt erőnk bemenni...
Lefelé jövet szemben feltűnik a Tóti-hegy,a Gulács és mögötte a Badacsony
Visszanézve: a Csobánc.Remélem még találkozunk!
Káptalantóti
A kocsmában nem volt csapolt sör (...),de....kaptunk dobozos sört amely életem legjobb dobozos sörének bizonyúlt.Nagyon-nagyon jólesett és ittunk még egy kávét is.Egy órát ültünk benn a kocsmában,majd eljött az idő menni kellett.A buszmegálló a kocsma mellett volt szerencsére,így nem kellett messze menni.A hazaút aztán annyiban volt kalandos,hogy négy busszal,háromszori átszállással kellett jönni és bizony több mint négy órát igénybe vett az utazás.Végül is este 11-re értem haza.Így végződött a Csobánc meghódítása.
A sikeres túrára!
Nem kecsegtet el ez az év minket túrákkal,hiszen mindössze a 16-ik túra volt ez az idén...Most mentünk 13 kilométert.Ez összesen 218,1 kilométert jelent ami pedig 13,63 km/túra átlagot jelent.Itt tartunk tehát most.
Felejthetetlen szép helyeken jártunk a Csobánc mesés,Tapolca pedig gyönyörű.Rövid idő alatt nagy kedvencünk lett az országnak ez a része,így boritékolható,hogy jövünk még erre,hiszen elképesztően sok a lehetőség ebben a környékben.Nagy valószínűséggel eljövünk még a Szent-György-hegyre a Gulácsra,a Hegyesdre.A Badacsonyba is visszaakarunk még térni,na és persze Sümegre is elmenni.Szóval ha minden klappol,jövünk még!
Csípázom amikor valamit keresek és egy teljesen más dolog került elő,amely nagyobb meglepetést okoz,vagy nagyobb hatással van rám,mint az amit éppen keresek.Most is így történt,kerestem valamit a szekrény és a fiókok mélyén és azt láttam,hogy jó néhány cd,dvd van a legalsó fiók,legmélyén.Ha már így alakult elkezdtem őket megvizsgálgatni,megnézegetni.Nem értettem mert két olyan cd is akadt amelyen német-magyar szótár volt.Talán ez még Gergő tanulmányaihoz kellett valaha...aztán a többi cd-t nézegettem,volt amelyen film volt,de aztán kettő olyanra akadtam amelyeken régen elfeledett képek sorakoztak.Az egyiken vagy 500 pár videóval is a 2009-es mecseki nyaralásunkról,a másikon pedig a 2010-es salgótarjáni nyaralásonkról Gergővel.Régen elfeledett képek...
Egy boldog nyári napon...valahol a Mecsekben
Nem kell ecsetelni mekkora hatással voltak rám,hiszen ezen képeket legalább 12 éve,hogy nem láttam,teljesen el is felejtettem őket.És hiába van már közel 25 ezer kép elmentve az albumaimban,ha ezek nincsenek köztük.Eddig.Mert most már köztük lesz természetesen!Nagyon sok régi kép került elő Gergőről,amikor még 10 év körüli volt és hát meg is dobogtatta a szívemet.Nagyon aranyos,nagyon szép kisfiú volt Gergő..
Ugye tudom,hogy nincsenek véletlenek.És azt is tudom,hogy ez sem volt véletlen és itt is leesett a dolog.Nem tartott soká,hogy rájöjjek miről is van szó igazából.
Gergő és Spike,ma már egyikük sem él..
Talán a blogból is kitűnt már itt-ott,hogy vagyok egyfajta egyre mélyülő gödörben mostanában és bizony néha mikor teljesen egyedül maradok,akkor van olyan,hogy teljesen magam alá kerülök.A spirituális dolgokkal úgy fest egy ideje teljesen felhagytam.Gergőtől sem fogtam jeleket már hónapok óta...Így a napokban amikor egy ilyen teljesen magam alás nap volt,gondolatban kértem Gergőt,hogy küldjön már egy jelet ahogy rég,hogy tudjam megvan,hogy tudjam,hogy nem felejtett el,még úgy sem,hogy már nem ugyanazon világ lakói vagyunk.Nos hát a jel megjött,mégpedig a rég elfelejtett képekkel.Ezt úgy is csak azok értik akik éltek már át hasonlót,akik vesztettek már el gyermeket... Ilyenkos szinte azonnal fogja a dologra fogékony ember a túlvilági jeleket.Így volt mos is,a jel megérkezett.
Gergő a mecseki kunyhónál egy nyári szép napon...2009-ben
Talán korai feladnom,talán Gergő lelke továbbra is itt van velem amikor itt tud lenni.Most amikor már-már teljesen elment a hitem a világban zajló aljasságok és mocskosságok miatt,talán így jelzett újra Gergő,hogy ne veszítsem el a hitem sosem.Hiszen a szeánszokon is erre kért mindig.Holnap újra útrakelünk.Remélem Gergő velem tart most is...!
A sorozat következő várát a Sió mentén Ozorán találjuk meg.Avatott szem már a Sión átívelő hídon is láthatja,de akár a Sió túlpartjáról is észrevehető.Mi is onnan láttuk meg először amikor a Simontornyáról jövő túrán éppen Ozorára tartottunk.A vár ellentétben a sok romos magyar várral szinte teljesen ép.Szinpompás környezete pedig a legunottabb szemet is rabul ejtheti.
A feljárat a bejárathoz
Ozora neve a Szent István által létrehozott pécsi püspökséget megalapító és határait megállapító 1009.08.23-án kiállított oklevelében már szerepel. A XI-XIII. században az Árpád-kori Ozora életéből kevés írott emlék maradt. Ozora első földesura Sólyági Sándor ispán volt. 1325-ben már Ozora néven szerepel, s ezt az előnevet a család mindvégig meg is tartotta.
Ozorát "Azara" néven egy 1315-ben kelt oklevél említi mint az Ozorai család birtokát.
A várkastély építtetője Filippo Scolari (Ozorai Pipo) 1369-ben született Firenze mellett, de már 13 évesen Budára került 1390-től Kanizsai Miklós tárnokmester segédje, majd Simontornyán várnagy. 1399-ben veszi feleségül Ozorai András lányát, Borbálát. 1401-től a királyi sókamrák ispánja. 1404-ben pedig már temesi ispán, így lesz Luxemburgi Zsigmond egyik legsikeresebb hadvezére, a déli határvidék védője. 1416-ban kap engedélyt kő vagy favár építésére Ozorán, melyet elkészülte után, 1423-ban Zsigmond is meglátogat. Ekkor már feltehetőleg befejeződtek az építkezések. A külső falakat övező árokba a Sió vizét vezették. Scolari 1426-as haláláig keveset tartózkodik a várban, amelynek irányítását felesége, Borbála végzi. Borbála asszony 1438-ban kelt végrendeletében a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta.
A fő homlokzat és a bejárat
Érdekesség, hogy Pipo temesi főispánként az előterjesztője annak az okiratnak, amely alapján Zsigmond király hűséges szolgálataiért Serbe fia Woyk (Vajk) királyi udvari vitéznek, János nevű fiának valamint Woyk két testvérének: Magasnak és Radulnak, továbbá szintén Radul nevű unokatestvérének a Fehér megyei Hunyad várát (Vajdahunyad) adományozza. Ozorai Pipo így lett a Hunyadiak protektora.
1491-ben - Mátyás halála után - a trónkövetelő Habsburg Miksa foglalta el a várat rövid időre. Vélhetően 1510-ben kezdődött meg reneszánsz stílusban történő átépítés, amely során bábos korlátos folyosóvá építették át az udvari loggiát, az ablakok kereteit pedig reneszánsz faragott kövekre cserélték ki. A boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel. Ezekkel az átalakításokkal vált Filippo Scolari várkastélya reneszánsz rezidenciává.
1521-ben Hédervári Ferenc bán 18.000 ft-ért zálogként kötötte le Tamási várával egyetemben "Castra sua Ozora et Thamasy vocata in Tholmensi". A nándorfehérvári vár 1521-ben történő elvesztése miatt II. Lajos elkobozza a bántól Ozozra várát és 1524-ben Thurzó Elek kincstartónak adományozta. Szapolyai János 1526. november 27-én kelt oklevelében ezt érvénytelenítette és a bán nejének adományozza. 1537-ben Török Bálint foglalja el, aki újjáépíttette.
Ahmed szandzsákbég 1544 tavaszán megkísérelte elfoglalni Ozora várát. A kísérlet sikertelennek bizonyult, magát a béget is leváltották a kudarc miatt.
A vár környezet csodás és rendkívül rendezett!
A szultán 1545. ápr. 4-i dátummal megparancsolta a budai pasának és mohácsi szandzsákbégnek, hogy a fehérvári szandzsákbéggel együttesen indítsanak támadást Ozora és Simontornya ellen ("...most az gyaurok várai közül az Azor [Ozora] és Simontor [Simontornya] várak gyaurjai nem nyugszanak , és állandóan lemennek a Tula [Duna] irányába, elvágják az utakat... Elrendelem, hogy az említett váraknak az nyomorult gyauroktól Allah segítségével történő meghódításáért és felszabadításáért tegyék meg az előkészületeket..."). A támadás sikeres volt, Ozora a török hódoltság része lett, és csak 1686-ban került ismét magyar kézre kemény ostrom után, nagyon leromlott állapotban. Ekkor csak három oldala állt, a negyediket az ágyútűz lerombolta. Ezután Esterházy Pál nádoré lett. Az Esterházyak 1727 és 1733 között helyreállították a romos középkori várat, és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. A külső várfalakat lebontották, a leomlott délnyugati szárnyból csak a földszintet építették újjá, középen az új kőkeretes barokk kapuzattal. A XIX.század elején megyei börtön, később magtár lett.
A belső udvar (ez nem saját kép, forrás:varlexikon.hu)
Reneszánsz hangulatot idéz az Ozorán álló várkastély, amit a firenzei kereskedőcsalád sarja Filippo Scolari, vagy ahogy Magyarországon nevezték, Ozorai Pipo építtetett. A kívülről puritán épület hajdan szabályos négyzet alakú alaprajzával, reprezentatív megjelenésével és lakályosságával tűnt ki a magyar várak közül. A felújított reneszánsz várkastélyban minden évszakban színes programok és élmények sora várja az ide látogatót. Bebarangolható a belső udvar és az emeleti történeti termek, ahol Pipo hitvesének hálószobája, a díszes trónterem, a reneszánsz ebédlő, valamint a vár felszentelt kápolnája is látható. Megtekinthető a fegyvergyűjtemény, a gótikus páncélzatú életnagyságú lovaskatonával és a XVII. századi főúri konyha. A földszinti helyiségekben különleges vártörténeti kiállítás, 3D filmvetítés és az ásatások során előkerült eredeti régészeti leletek bemutatása mind abban segítenek, hogy a látogató egy dicsőséges letűnt korban érezhesse magát. A várkastélyban öt vendégszoba foglalható. Az ódon falak között valóságos várkapitánynak érezheti magát a szállóvendég és a látogató.
Érdemes körbejárni a várat a négy sarkon felújított bástyák is vannak
A vár nyitvatartása (2023)
tavasz-nyár: 10-18h (hétfőn zárva)
ősz-tél 10-17h (hétfőn zárva)
A belépőjegy 2023-ban 2900Ft/fő
A várnál mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk,mégpedig 2021 nyarának utolsó napján.Zolikával tartottunk a Sió mentén Simontornyáról a Kapos torkolat érintésével Ozorára.A rendkivül kellemes túra végállomása volt Ozora Pipó vára.A várat körbejártuk és annak környezete nagyon is tetszett.Azonban magába a várba nem mentünk be a már akkor is földönkivülieknek szánó magas jegyárak miatt..
Elképzelhető,hogy jövünk még ide,de ilyen horror jegyárak mellett valószinűleg legközelebb sem fogunk bemenni...
Egy kritikán aluli nyáron vagyunk túl és a mai nappal megkezdődik a túrázós ősz.Személy szerint a kedvenc évszakom,igyekeztem minden évben úgy tervezni a dolgokat,hogy bőven jusson túra erre a három hónapra.Ez túrázásilag a legjobb időszak!Igen ám,de mint írtam is,súlyos problémákkal küzdöttünk a nyáron és még most sem vagyunk kinn a gödörből.Ennek ellenére mégegyszer nem engedhetünk meg magunknak ilyen évszakot mint amilyen a nyár volt,mert ez mentálisan teljesen felemésztett... Terveink pedig vannak bőven a kérdés az,hogy mit sikerül majd ezekből megvalósítani.Mindenképp minimálisan hat túrát szeretnék összehozni az ősszel,de lehetőség szerint többet is.Ha nem jutnak anyagiak a nagyobb túrákra akkor itt a környékünkön trappolunk majd.De megyünk mert ez mindenképp kell,hogy agyilag,fizikailag meg mindenhogy feltöltödjünk kicsit.Szóval nézzük a terveket.Most próbálom úgy leírni amilyen sorrendben elképzeljük a túrákat,de persze ez változhat.Ez csak itt egy előzetes vázlat.
A Csobánc
Az őszt a már régóta megálmodott,de nyáron elmaradt csobánci túrával kezdenénk.A túra Tapolcáról indulna fel a Csobáncra és Káptalantótiban végződne.A baj vele az,hogy az őszi menetrend életbelépésével lesz-e úgy hazafelé tömegközlekedésünk,csatlakozásunk,hogy haza tudunk-e jönni.Ha nem,akkor ez a túra elmegy jövő nyárra és helyére lép a Balaton party túra 2. Pár hete voltunk a Siófok - Balatonakarattya túrán amely klassz volt,csak éppen a legjobb helyeket hagytuk ki.Most ezt pótolnánk és a túrát ellenkező irányból tennénk meg,érintve a Balatonfőkajári új forma 1-es pályát is.Ha a Csobánc túra összejön,akkor sem vessük el még ennek a túrának a tervét az ősz folyamán.Meglátjuk..
Csittényhegy Balatonakarattyán
Tervbe van véve Rebeka sírjának megkeresése Enyingen.A közelmúltban írtam Rebeka legendájáról és az érdekes sírjáról.Ezen az őszön szeretnénk felkeresni ezt a helyet is és a legenda nyomába eredni.Enying nincs elérhetetlenül messze,így összehozható a túra még az idén,talán jó lenne ha erre még nem a hidegekben kerülne sor.Aztán visszaszeretnék térni még a Kapos torkolatához is,több okból is.Ugye erről is írtam a közelmúltban és az írásomból kiderült,hogy igazából itt a Kapos a fő folyás és nem a Sió.Ezt szeretném közelebbről is megvizsgálni,na meg a két éve itt készült film nem igazán sikerült,ezt szeretném kijavítani.Azonban nem esküszöm meg rá,hogy ez a túra most összejön,ha nem akkor elmegy tavaszra.
Rebeka sírja Enyingen
A Kapos és a Sió találkozási pontja
Régen túráztunk már Manó és Tizedes barátommal,most ők hívtak,hogy kezdjük meg ősszel bejárni a balatoni kéket.Zolikával igent mondtunk az invitálásra,a túra mostani terv szerint október hetedikén kerülne sorra.Persze ez még változhat.Amúgy Pétfürdőről kezdenénk a bulit.Erre az időpontra volt amúgy betervezve a Balatonparty 2 túra,de azt eltudjuk tenni bárhová máshová.Októberben még mindenképp sorra fog kerülni Gergő emléktúrája a szokásos útvonalon.
A Balatoni kék egy szakasza
Gergő emléktúrájának egy szakasza
Novemberre van megálmodva a mecseki kilátós túra Pécsen.Ennek megrendezése még jelenleg kérdéses,a túra mindenképp meglesz csinálva,a kérdés mikor.Én most a november elejét néztem ki.Erre a hónapra van még elképzelve egy kis költségvetésű túra a Tolnai-hegyhátban.Ennek a túrának az útvonala megegyezne a 2016 márciusában megtett túrával amit Gergővel csináltunk itt meg.Körtúra lenne Simontornyai indulással és érkezéssel.Itt a baj a távolság ami 24 km lenne,így november derekán már nem borítékolható,hogy ezt a túrát világosban megtudjuk csinálni.
A mecseki kilátós túra egy darabja:a Nagy Tubesi kilátó
Kisszékely,Barátok tava a Tolnai-hegyhátban
Ezek a fő tervek,dolgozunk minél többnek a megvalósításán.Ezen kivül is összejöhet akármi még.Kiakarok nézni az őszi finálé idején a Rácalmási-szigetre megnézni mi lett végül is a felújitás alatt álló tanösvénnyel és a Bürühíddal,amely júniusban víz alá került.Ide könnyen elképzelhető,hogy Móni tartana velem.Aztán vannak még tartaléktúrák is a keretben igaz ezek már télre vannak megálmodva,de ha úgy adódik előre jöhetnek őszre is akár.Pl.az új nevetségesnek tünő kunszentmiklósi kilátó felkeresése (erről majd bővebben ha eljutunk oda) és kitúrázni Csabonyba az Indul a bakterház forgatási színhelyére.
Valószínűleg most is java részt Zolikával trappolom majd a kilométereket.Egész biztosnak tűnik,hogy lesz legalább egy túránk Manóval és a Tizedessel.Móni pedig a Rácalmási-szigetre tartana velem,meg esetleg az emkéltúrára.Viki és Tomi hónapok óta nem jelentkezett,természetesen szívesen látjuk őket bármikor ha kedvük van jönni.Más túratársak az őszre jelenleg nincsenek képben.
Ezek az ősz tervei tehát,nagyon remélem,hogy sokkal jobb lesz mint a nyár...
