Legutóbbi túránkon a Bakonyi Csatárhegyre érve kellemetlen meglepetés ért minket.A kilátónak aminek itt kellett volna állnia,csak a hűlt helyét találtuk.Egyszerűen nem volt sehol.Hát ez meg,hogy fordulhatott elő?Hiszen térképeink és az online térkép is jelezte.Ezért aztán bátran terveztük ide a túrát.Az Essegvárig menő túránk egyik állomása lett volna a Csatárhegyi Cholnoky Jenő kilátó.Persze így is az egyik állomása volt,csak a kilátót nem láttuk sehol.Arra is gondoltunk tán rossz helyre jöttünk.Ám ezt a gondolatot hamar elhessegettük.A piros3 jelzés ide vezetett.Azon jöttünk és itt állt a tábla amely a kilátót jelezte és egy emlékkő is Cholnoky úr tiszteletére.A pihenő is megvolt,padok,asztalok.Csak kilátó nem volt sehol.Egy betonplaccon a földből kiálló négy vasat láttunk,alighanem ezek tartották a kilátót.De mi történt,mi történhetett és mikor?Ha nincs itt a kilátó,legalább az online térkép miért nem frissült?
A Csatárhegyi kilátó,most csak a szelleme volt itt...
A filmünkben megígértem,hogy megpróbálok utána járni a dolgoknak.Sokra ugyan nem jutottam,de valamire azért igen. A fejünkben az is megfordult.hogy tán leégett a kilátó,de semmi tűzre utaló nyomot nem találtunk.Aztán nyilvánvalóvá vált,hogy valamiért lebontották.Na,de miért?A helyen állt egy kilátó,de meglehetősen katasztrófális állapota miatt lebontották.Helyére épült 2003-ban az a kilátó amelyet mi is látni szerettünk volna.Ám ezt is lebontották 2019-ben...ugye lefelé tartva a hegyről jött szemben egy túrázó,őt kérdezve mondta,hogy két éve bontották le a kilátót.Valóban így történt.De miért?Ez a hely eszi a kilátókat talán?Mert az okokról csak annyit találtam,hogy veszélyes volt (...)
Élt 16 évet...
Vajon mi lehet veszélyes egy 16 éves kilátóban?Ha veszélyes vajon milyen technikával,milyen biztonsági előírások betartásával építették meg?Emlékeimben felsejlett a fonyódi Vár-hegyi kilátó ahol tavaly jártunk.Az állt még,de levolt zárva mert veszélyes.Aztán még egy kilátó előjött emlékeimből,szintén a tavalyi évből.A mogyórodi kilátó a Hungaroring felett,amelyhez fogható katasztrófális állapotú kilátót még nem láttam.Hogyan csinálják ezeket az építményeket ha csak ennyit bírnak ki?Mi az oka,hogy tönkremennek,hogy veszélyesek?Vandalizmus?Fonyódon ennek nyomát nem láttuk.Mogyórodon talán igen,de lehet csak azután történt miután tönkrement a kilátó?És itt?A környéken minden rendezett,még szemét sincs,nehéz elképzelni,hogy vandalizmus áldozata lett a kilátó..
A kilátó hűlt helye 2021 május 8-án
Akkor az időjárás viszontágsait nem bírják?Miért készítik akkor fából?Hozzáteszem a mogyórodik kilátó kőből épült.Mennyi pénzt ölhettek bele,ki járt jól vele?Mit hagytak ki az egészből ha 16 év múltán lekellett bontani?Megannyi kérdés egy ilyen érthetetlen dologhoz.Ha meg már nincs itt kilátó miért nem lehet frissiteni erről az aktuális oldalakat amelyeket felkeres az ember amikor ide tervez kirádulást?Tudom,hogy ez az ország Gyurcsányia és Orbánia alatt hatalmas visszafejlődésen megy keresztül,de ez akkor is dühítő.
Persze sajnálatos is,hiszen alighanem kivételes élménnyel ajándékozott volna meg a kilátó,hiszen innen jól lehetett látni Veszprémet és a környékbeli falvakat is.Na meg persze a Bakony vonulatát.Hozzáteszem sem a képeken,sem a videón nem venni észre olyasmit ami a lebontást indokolta volna...Persze könnyebb lebontani,mint felújítani...Reménykedünk benne,hogy hamarosan épül ide egy új kilátó.Amikor ennek hírét vesszük újra eljövünk majd.
Elérkezett az Essegvári túra napja.Ezt a túrát márciusra terveztük eredetileg,de járványügyi intézkedések,korlátozások miatt halasztanunk kellett.Vártunk vele a megfelelő időpontra.Ez elkérkezett és végül is nem bántuk meg a halasztást,hiszen elképesztően szép,gyönyörű arcát mutatta a természet május elején.Ráadásul remek időt is fogtunk ki.A túrára úgy volt,hogy négyen jövünk a megszokott csapattal.Ám a megbeszélt találkozón csak hárman gyűltünk össze.Tízedes barátunk nem volt sehol.Ez nem kicsit tűnt furának,hiszen négyünk közül,talán ő tűnt a legmegbízhatóbbnak és egész héten készült is a túrára.A nap folyamán megpróbáltuk utolérni,de nem értük el és ez aggasztó.Rosszat sejtünk,de ne legyen igazunk.Előző este még posztolt a facebookra is.Nem értjük mi történhetett...Így tehár Zolikával és Manóval vágtunk neki az útnak.Már reggel nyolcra elértük a álmok napfényes városát:Veszprémet.Innen indult a túra.Terveink szerint Veszprém ismert és látványos részein áthaladva elmegyünk Csatárhegyre.Majd onnan tovább Bándra az Essegvárhoz.Úgy terveztük három kilátót is érintünk,a már ismert és kedvelt Gizella királyné kilátón kivül felmegyünk a Csatárhegyibe is valamint a Bánd fölé emelkedő hegy csúcsán található Mayer Antal kilátóba is.Azán az élet némiképpen átírta a forgatókönyvet.Na,de haladjunk szépen sorjában.
Veszprémi főutca,jó ide visszatérni
Fura érzés mindig olyan helyekre visszatérni ahol egykor boldog voltam.Egyfelől kellemes,de ott van az érzés,hogy jó lenne itt lenni abban az időben és azokkal akikkel ezt megéltem.Veszprém városához nagyon sok csodás élmény fűz és így vagy úgy,de jó ide mindig visszatérni.Na és rosszul most sem éreztük magunkat,de egyre jobban aggasztott minket,hogy nem tudtuk,hogy Tizedes barátunkkal mi történhetett.A napot egy kávéval kezdtük egy a buszállomáshoz közeli csehóban.Innen aztán felkapaszkodtunk a várba,ami különösebb nehézséget nem jelentett.Ismertük ezeket a részeket és ugye én már többször is jártam itt,de itt voltunk kilenc hónapja is a Veszprém várfokán nevezetű túránkon.Akkor halál nyugi volt itt,most viszont valami rendezvényre készültek,így volt némi zaj és sok ember.A Tűztoronyhoz most sem tudtunk felmenni,a korai időpontnak hála az még zárva volt.Így úgy ahogy szeptemberben is,most is Gizella erkélyénél kötöttünk ki,ahonnan pompás kilátás volt a város északi részére és a Bakony vonulataira.
A Tűztorony most is kimaradt
Gizella erkélye
Gizella erkélyénél azonban igen élénk és kellemetlen szél fújt.A többiek és a hétköznapi szleng ezt már "cúg"-nak nevezi (szerintem elég fos egy elnevezés,amikor ott a szép magyar nyelvünk).Sokat így nem időztünk most itt,lereszkedtünk a várnegyed alatti Benedek-hegyre.Itt már egy fokkal jobb volt a helyzet,nem volt olyan kellemetlen szél.Meglepetés volt,hogy a hegy közepén álló kereszt környékén most nem volt szemét.Szeptemberben amikor legutóbb erre jártunk,gyakorlatilag itt volt az egész McDonalds árúkészlet...de most örvedtünk neki vala,hogy tiszta a környék.Manó itt még nem járt és nagyon teszett neki az egész hely varázsa.Valóban egy szép hely amúgy.Visszanézve innen a várnegyedre az fenséges.Nyugat felé látni a viaduktot,minden más irányba meg a várost.Észak felé távolabb pedig a Bakony uralja a látképet.Én már sokat jártam itt,megannyi szép emléket őrzök innen is.
Ez a lépcső vezet le a várból a Benedek-hegyre
A vár a Benedek-hegyről
Miután kigyönyörködtük magunkat,leereszkedtünk a Séd-patakhoz.Itt már a piros jelzésen voltunk ami túránkon szinte végig fog vezetni majd.Nem volt messze a híres viadukt,hamar elértünk alá.Zolika egy új kedves havercsaja is idevaló Veszprémbe,ám most nem idehaza dolgozik,így nem volt itt,de mivel találtak valami közös témát,így lereszkedtünk a patakhoz és útnak engedett egy papírhajót!A buszon hajtogatta még össze.A kis hajó rendületlenül szelte a habokat és elindult a Balaton felé.Ezután figyelmünk már a viadukt felé terelődött.Manónak nagyon tetszett és mivel nem járt még itt,úgy döntöttünk felmegyünk.Vezetett fel egy lépcső a domboldalban,azon kapaszkodtunk fel.Természetesen a kilátás odafentről most is lenyügöző volt!Én ugye itt is jártam már sokszor,Zolika is volt már itt egyszer,Manónak viszont minden új volt.Élvezte is.Persze mi is.
A viadukt
Szemben a vár,alattunk a Séd
A kilátás megcsodálása után visszamentünk a völgyhíd alá,majd ráálltunk immár a piros turistajelzésre.Ez hamarosan megkezdte emelkedését a Gulya-dombra.Ugye ez az a domb (hegy?) ami a veszprémi állatkert fölé emelkedik.Sőt az állatkert felújítását követően,annak egy része már magán a dombon van.A turistaút éppen az állatkert mellett a gerincen kacskázott végig.Erre jöttünk Zolikával szeptemberben és erre járhattam egykori régi exemmel is,aki annak idején ide szoknyában kapaszkodott fel és járta végig velem a dombot!Szóval szép emlékek innen is.Hamarosan elértük egy eredei pihenős részhez,ez is ismerős volt.Mivel voltak padok,asztalok úgy ítéltük meg ez a hely jó lesz megreggelizni.
A reggeli színhelye
Reggeli után folytattuk a túrát,nagyon szép zöld volt erre az erdő.Friss zöld ami még kellemesebbé tette.Az erdőben több helyen is voltak pihenők,jobbak mint ahol reggeliztünk.Furcsa mert ezekre nem emlékeztünk.Lehet,hogy tavaly még nem is voltak itt.Egy letérést eszközöltünk a piros3 jelzésre,mert tudtam ez visz el a Gizella királyné kilátóhoz.Meg is találtuk könnyen.Ugye a kilátóról már volt szó a blogban.Nem mindennapi remekmű!Úgy van megépítve,hogy a vándor aki erre jár,úgy látja,hogy görbe,alul és felül széles a közepén keskeny.Miközben a valóságban tök egyenes!A nem mindennapi érdekességről részletesen írtam a Kedvenc kilátóink sorozatomban.Ha érdekel,keresd meg a Gizella királynő kilátós részt!Most viszont itt voltunk,csodáltuk a kilátót majd megtámadtuk.
Az emberi szemet becsapó kilátó
A kilátó belülről
Természetesen teljes körpanorámánk van odafönn.Nagyjából 20 km-es körzetbe mindenhova ellátni.Azért csak nem tovább,mert a hegyek útját állják a kilátásnak.Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt a nem mindennapi kilátót.Nagyszerű élményt nyújt,nem mindennapi érdekességű és Veszprém minden részéről rendkivül könnyen elérhető!A kilátó után folytattuk a túrát.Még a Gulyadombon voltunk.Nem egyértelmű amúgy hogyan írják helyesen: Gulyadomb,vagy Gulya-domb.Ilyent is,olyant is láttam az internet világában.A külső nyugati szirtről még remek kilátásunk volt.Látni véltük a szemközti Csatárhegyet és az az mögötti,de föléje magasodó Bándnál lévő hegyet,amelynek a csúcsán állt a Mayer Antal kilátó.Ekkor még úgy gondoltuk,hogy a soron következő célpontjaink...
Szemben a két csöcs a Csatárhegy,oda tartottunk
Közben megpróbáltuk felhívni Tizedes barátunkat,de nem vette fel.Ez már nagyon aggasztónak tűnt és ez nem töltött el jó érzésekkel bennünket.Tuti valami baj van...ő nem ilyen aki nem reagál ilyesmire,nem olyan aki nem szól,hogy ha nem jön,főleg ha négyünk közül talán ő várta legjobban ezt a túrát... Szóval nincsenek éppen jó gondolataink ezzel kapcsolatban...Megkezdtük ereszkedésünket a csodás Gulyadombról.Odalenn pedig hamarosan elértük a Laczkó-forrást.Ám az nem folyt.Kellemetlen meglepetés volt,hiszen emlékeztünk szeptemberben ontotta a vízet.Így most különösebben nem is pihentünk itt,mentünk tovább.A 8-as utat kereszteztük,itt meg egy motoros banda tartott éppen pihenőt,de nem voltak zavaróak.Átérve pedig lényegében kiértünk Veszprém területéről.
A Laczkó-forrás
A 8-as út túloldalán egy erdős részbe ért az út,majd ezen átkelve csodás zöld rétek köszöntek szembe.Egy rész hasonlított a vékényi Csepegő-árok előtti részhez.Ezen átmenve újra erdős rész jött,majd azon átkelve újra zöld rétek.Erre jöttünk Zolikával szeptemberben és ennél a pontnál fordultunk vissza Veszprém felé.Most azonban mentünk tovább.Tehát idáig a túránk lényegébe megegyezett a szeptemberivel.Egy kövekből kirakott írás víritott az egyik domboldalban "csak veled" hm...érdekes.Biztos látta akinek szólt.Mentünk tovább,hatalmassá nőtt a rét,immár nem is rét volt hanem mező.Ám úgy tűnt a piros jelzést valahol elvesztettük.Térkép nélkül voltunk ugye,ahogy újabban mindig.Ám egy idő után bebizonyosodott,hogy mégis jól jövünk,ez a piros jelzés ahol vagyunk.Egyre közelebbinek tűnt már a Csatárhegy.
Csak veled
Éppen egy vidám parkot rakosgattak össze a cigányok a Csatárhegy előtt.Hát itt biztos nagy forgalomra számíthatnak majd... Beérve Csatárhegyre az nem falu volt hanem Veszprémnek a szőlőhegy része.Noha maga a hegy is Csatárhegy névre hallgatott.Takaros és rendezett telkek sora köszönt szembe.Némelyiknél szép házak is voltak.Aztán feltünk egy kis kápolna,majd egy nagyobb.Szép zöld volt minden és a nagyobb kápolnánál már kilátásunk is volt ha jól speklizek akkor kelet felé,Veszprémre és a mögöttünk hagyott mezőkre.Mindkét kápolna nagyon szép volt és beleillett ebbe a milliőbe ami itt a Csatárhegyen érezhető volt.
A kis kápolna
A nagy kápolna,ami lehet már inkább templom
A kápolnák után újra magára hagytuk a piros jelzést és a piros3-ön kapaszkodtuk fel a hegy csúcsára,hiszen újabb kilátó várt ránk,mégpedig a Csatárhegyi-kilátó!Ám odaérve jött a feketeleves.A kilátót lebontották!Nem volt sehol,csak a négy tartó vas,ami tarhatta egykor.Hát ez meg mi?Minek bontanak le egy kilátó?Miért?Ennek majd megpróbálok utánajárni és ha jutok valamire akkor majd megírom a blogban.A kilátó hiány ellenére is volt némi kilátásunk innen,főleg kelet és észak felé.Csodásnak tűntek innen a Bakony nyúlványai.Mivel itt voltak padok és asztalkák,megpihentünk kicsit.Egy-egy almát majszolgatva.Kissé csalódottak voltunk,de a hely így is szép volt.Nem tudom miért lett a kilátónak ilyen szomorú sorsa...
Kilátó nincs,pad van
A hegy túloldalán már erdőben ereszkedtünk le a hegyről.Itt szembesültünk vele,hogy ez nem is volt olyan kicsi hegy.Aztán Manó mondta,hogy 375 méter magasságú volt.Egy túrázó jött szembe velünk,beszélgettünk vele pár szót.Ő mondta,hogy a kilátót már két éve lebontották.Fura mert az online térkép a mai napig jelzi,hogy ott van.Leérve is csodás zöld erdőben haladtunk.Feltűnt mellettünk a kristálytiszta Séd patak és egy-két kilométeren nem is tágított mellölünk.Egy rétre értünk,ahonnan csodás rálátásunk volt a magunk mögött hagyott Csatárhegyre.Ha még nem mondtam volna,természetesen visszatértünk a piros jelzésre.
Mögöttünk a Csatárhegy
Még egy darabig ilyen erdős,patakos jellegű volt az út.Majd belefutottunk a piros+ jelzésbe.Azthittem már Bánd településnél járunk,de még csak Márkónál voltunk.Ez megtévesztett bennünket és rossz útra tértünk le.Belefutottunk egy lezárt magánterületbe.Szerencsére sikerült korrigálni a bakit és újra a piros jelzésen voltunk.A táj jellege viszont megváltozott.Szép zöld rétes szakaszok köszöntek szemben arébb a csodásan emelkedő hegyekkel.Rendkivüli szépségű táj volt!Tartott is pár kilométeren keresztül,cseppet sem bántuk.Viszont kezdett egyértelművé válni ha felakarunk menni a Mayer Antal kilátóba akkor alighanem kevés időnk marad az Essegvárra.Pedig túránk elsődleges célja maga az Essegvár volt.Némi tanácskozás után úgy döntöttünk a kilátóba akkor nem megyünk fel.Így lett tehát a három kilátót ígérő túrából egy kilátós túra.Viszont így bőven fog maradni időnk az Essegvárra.Azt beszéltük majd alkalom adtán visszatérünk megnézni a kilátót,egy más túrával ötvőzve.Hiszen az ország legnagyobb tiszafás területe is itt van!
Csodás tájakon keresztül
Elértük az alá a hegy alá amelyen a Mayer Antal kilátó állt.Mint kiderült ez a Miklós,Pál-hegy.Az út egy patakon vitt át,ezt már nem a Séd pataknak véltük.Egy jó kis hídon mentünk át amelyet szokásunkhoz híven elneveztünk Sóhajok-hídjának.Nagyonak is sóhajtottunk ráérve.Újra elértünk egy piros+ jelzést.Ez már eljött a hegy lábától és Bánd falu irányába fordult.Kissé kezdtünk fáradni.Mi lett volna ha megmásszuk ezt a hegyet?Már innen feltűnt a dombon az Essegvár megmaradt tornya.Jól nézett ki távolról is.A falu a hegytől egy kilométernyire lehetett.Már meleg volt.Én és Manó nekivetköztünk,de Zolika is levett egy réteg ruhát.A faluba érve láttuk,hogy valami rendezvényközpont épül.Talán időben jöttünk.Lehet a jövőben belépős lesz az Essegvár is?Most azonban ingyenesen látogatható volt.Megkezdtük a kapaszkodást a piros L jelzésen.
Elöször túrázásaim történetében: az Essegvár!
Az Essegvárból nem sok maradt meg,de így is klassz volt.Egy torony úgy ahogy még ép volt és néhány falmaradvány volt még itt.A területen ásatások is folytak.Valamint volt itt egy kettőskereszt és egy kálvária is,amiből viszont csak a három kereszt volt meg.A stációkat nem láttuk.Egy fensíkon voltunk a dombtetőn ahonnan remek kilátásunk,mondhatni körpanorámánk volt.Szép tájon voltunk,semmi kétség nem volt felőle.Elöször bementünk a toronyba és felmentünk rá.Egy létraszerűség vezetett fel,ráadásul szűk volt a feljáró.Éppen,hogy felfértem.Odafent az északi és a nyugati toronyfal magas volt így onnan ezekbe az irányokba nem lehetett kilátni.Dél és kelet felé viszont igen.
A torony
A feljáró
Fent
A torony után még a várudvart jártuk végig,a kereszteket és a kilátást néztük meg.Bánd szinte összeér Herenddel,így a híres települést is láthattam életemben elöször.Meglepően sokan mozogtak itt.Ahhoz képest,hogy egy kis vár és nem sok dolog maradt meg belőle,elég sokan voltak itt.A kálvária keresztnél ez zavaró is volt,mert nem tudtam úgy fényképezni,hogy ne lógtak volna be a képbe.Egy jó órát eltöltöttünk a várban és mondom,annak ellenére,hogy nem sok maradt meg belőle,kivételes élmény volt!Örülök,hogy ide is sikerült eljutni.Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nélkül... Még felmásztunk egy falra,majd lassan búcsút vettünk ez Essegvártól,amelynek történetéről elöző bejegyzésemben írtam.Most erre nem térek ki.
Pihi a várnál
Essegvár
Leereszkedtünk a faluba,ahol találtunk egy éttermet.Nem volt olcsó,de elfogadták a szép kártyát.Így befaltunk egy jó sört (Manó fröccsöt) és kajáltunk egy hatalmasat.Jó volt.Ezzel fejeztük be a mai túrát.Elindultunk a közeli buszmegállóba.Kétszeri átszállással tudtuk hazajönni.Veszprémben és Székesfehérváron kellett átszállni.Ennek ellenére az út kellemes volt,a kényelmes és gyors buszokon.Kilenc előtt értünk haza.Az elmaradt kilátók ellenére is jó kis túra volt,jól éreztük magunkat.Viszont aggaszt minket,hogy semmi hír Tizedes barátunkról.Most e sorok írásakor sincs semmi mozgás a facebook oldalán,félő valami nagyon nagy baj történt vele....de ne legyen igazam.
utó írat: Jó hír.Tizedes barátunk jólvan.Persze azért kis baj van,de ahhoz képest,hogy mi már rémképeket láttunk elenyésző.Kiújult neki a lágyéksérve ezmiatt nem tudott velünk jönni.Ez oké,de a mai világban egy rövidke üzike (...) Büntiből jön egy körrel és a legmegbízhatóbb jelzőt innentől fogva egy másik versenyzőnk kapja meg.
Holnapi túránk a Bakonyban található Essegvárhoz vezet,amit nagyjából a hegység közepe táján találhatjuk meg,méghozzá Bándon,ahol a falu fölé emelkedő dombon áll.Remélhetőleg sikerül majd elérnünk,ha meg nem és eltévedünk akkor így járunk.Na,de bízom a tudásunkban,annál is inkább mivel négyen leszünk és négyünk közül mindig akad egy valaki aki képben van.Maga a célpont Zolika barátom agyából pattant ki,de a túra útvonalát inkább rám bízta.Ebből kifolyólag Veszprémből fogunk indulni,Csatárhegy érintésével érjük majd el Bándot.Ha úgy ítéljük meg,hogy lesz még idő,kedv és erő akkor átmegyünk a szomszédos Herendre is,de ez nem biztos.Túránk további érdekessége lesz,hogy várhatóan három kilátót is érintünk majd.Na,de a fő látványosság az maga az Essegvár lesz.Több oldalt is megtöltene a vár bemutatása,így csak most a lényegre térnék ki.
Vár az Essegvár
Essegvár, vagy másik nevén a bándi vár története az 1200-as évekig nyúlik vissza, feltehetően 1279 és 1309 között építették, eleinte nagyrészt fából, majd az 1300-as években átépítették kővárrá. A falut eleinte, az Árpád-korban az Atyusz nemzetségbírta Terra Seg sive Band néven, ekkor még vára nem ismert. A falu már egyházas hely, 1333-ban Sing, 1335-ben peding Band néven szerepel a pápai tizedjegyzékben.
A falu az Igmándi, majd a Lőrinte nemzetség kezébe kerül. Utóbbiak felveszik az Essegvári vezetéknevet is. Lőrintét, a Károly Róbert párti nemest a nyugati országrész oligarchája, Kőszegi Iván megtámadta, elfoglalta várát, és lófarokra kötve végeztette ki. Hamarosan a királypártiak felülkerekedtével a vár visszakerül Lőrinte fiához, Tamáshoz. A XV. században már állt a várban egy lovagterem, ciszterna és a Szent György kápolna, szóval itt is egy templomromba botolhatnánk, de sajnos nyomai nem kivehetők.
Ezt látni kell
Közben a vár királyi kézbe is kerül, majd vissza az Essegváriakhoz. Essegvári Ferenc feleségül veszi 1499-ben Himfy Orsolyát, ezzel birtokába került egy másik Veszprém megyei vár, a döbröntei. Ezután a szerényebb méretű Essegvárat elhagyták, az lassan, de folyamatosan lepusztult. Valószínűleg az 1552-es veszprémi ostrom idején egy portyázó török lovascsapat okozta végső pusztulását. Az 1600-as években Bándot pusztaként írjál le. A Habsburg uralom idején telepítik újra, főként németajkúakkal. A várat és a II. világégésben elpusztított kálváriát lelkes helyiek újították, újítják fel, szívderítő módon. Plusz érdekesség, hogy a falu szülötte Mádl Ferenc, hajdani magyar államfő is.
Folytatom 2021 májusában is a kedvenc kilátóinkat bemutató sorozatomat.Ebbe természetesen csak és kizárólag olyan kilátók kerülhetnek bele,amelynél már legalább egyszer jártam.A mostani részben a Budai-hegységben a Kis-Hárs hegyen található Makovecz-kilátót vesézzük ki.
A neves építész, Makovecz Imre volt a tervezője a Gyermekvasút vonalától alig száz méterre, a Kis-Hárs-hegy tetején, 362 méteres tengerszint feletti magasságban található, különleges alakú fakilátónak.
Jellegzetes alakú kilátó
A tekervényes megjelenésű kilátót a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság az 1970-es években építtette Makovecz Imre tervei alapján. 2008-ban teljes felújításon esett át, majd egy átmeneti lezárást követően 2018-ban statikailag ismét megerősítették. A kis erdei tisztáson épült kilátóból körpanoráma nyílik Buda északi részére, valamint a budapesti belvárosra a Várhegy és a Citadella irányába. Északnyugat felé, a Nagy-Hárs-hegy tetején kiszúrhatjuk a közeli Kaán Károly-kilátót, távolabb, északkeletre pedig a Hármashatár-hegyet, rajta a jellegzetes tornyokkal.
Kilátás egy szelete
Az egyedi alakú kilátó vázát egy lebetonozott vascső adja, amelyen harminc akácrönkből két, egymásba fonódó csigalépcsőt alakítottak ki. A tetején kisebb teraszról szemlélhetjük a panorámát, odalent pedig az erdei pihenőt vehetjük igénybe tűzrakóhellyel, padokkal, asztalkával.
A Gyermekvasút megnyitásakor a Kis-Hárs-hegy oldalában megállóhelyet létesítettek. A vonal igen kedvezőtlen lejtésviszonyai miatt ezt néhány hónapon belül megszüntették.
A kilátó statitkai problémák miatt évekig zárva volt, de 2018 szeptemberétől, a felújítást követően újra látogatható.
Közeli
Még közelebbi
A kilátónál eddig egyszer jártunk,emlékezetem szerint 2015-ben.Mi akkor nyitva és rendben találtuk.Gergővel és Mónival jöttem a fogaskerekű felső állomása felöl és Hüvősvölgybe tartottunk.A túra során számos kilátót érintettünk,köztük ezt a Makovecz-kilátót is.
Könnyen előfordulhat,hogy jövünk még erre,sajnos ugye már Gergő nélkül...
A kilátó ingyenes és egész évben szabadon látogatható.
Megérkezett a május ami a repce szezonja.Sajnos csak Gergő elvesztése utáni évben kezdtük el a repcetúrákat,amely mára már hagyomány lett.Bízom benne,hogy az is marad.Szép sárgába öltöznek ilyenkor a mezők,érdemes kimozdulni és megnézni a természet eme csodáját is.Repcetúrákhoz nem kell messze mennünk,hiszen itt a városunk környékén is bőven akad repce.Így ilyenkorra nem is tervezünk messzire,hiszen elég kijönni a környékbeli mezőkre,rétekre.A 2021-es repcetúrát Pálhalma környékén gondoltuk megtenni.Egy kör szándékoztunk itt menni,egy kicsit kibővítve az eddig ismert útvonalat.Nem tudtuk előre merre lesznek repcék,így mentünk arra amerre sárgultak a mezők,majd elmentünk Bernátkút felé némi kerülővel és érintve azt,mivel még nem jártunk ott csak a közelébe.Ezt a kerülőt leszámítva a szokásos útvonalat követtük.Ugye több túrát is tettük már amúgy a környéken.Aztán a túrának akadt egy kis kellemetlensége.Na,de nézzük a részletes krónikát.
Indulás Pálhalmáról
Nem kellett korán indulni,hiszen csak a szomszédba mentünk.Helyijárattal mentünk ki a még Dunaújvároshoz tartozó Pálhalmára.Innen indítottuk a túrát.Május elseje lévén Pálhalmán az a kevés dolog sem volt nyitva ami még volt itt (bolt,kocsma).Pálhalmára most sok ídőt nem vesztegettünk,milliószor voltunk már itt,milliónyi kép is készült.A víztoronynál balra letérve hagytuk el most is a településrészt.Már az első métereken repcék sokasága köszönt be.Gyakorlatilag az első száz méteren több repcét láttunk,mint a tavalyi repcetúrán összesen.Eső után voltunk.Nagyjából egy órával ezelőtt verte el az eső Dunaújvárost és a környéket.A nap azóta kisütött és kezdett nagyon meleg lenni.Ami persze egyre nagyobb fülledtséget eredményezett.Ez persze nem gátolt semmiben,max annyi történt csak,hogy kezdtünk kicsit izzadni.
Már az első métereken repcék!
Áthaladva a sztárda alatti alagúton azon túl is hatalmas repcemezők fogadtak.Természetesen eszembe jutott Gergő is.Sokat jártunk erre vele.Tehát most is a nyomában jártam... Sajnáltam,hogy vele ezekre a repcékre nem nagyon csodálkoztunk rá akkoriban.Szép volt az útnak ez a Pálhalmáról nyugat felé kivezető szakasza.Föld út volt,de jelzetlen.Nyugodtan létre lehetne hozni erre is jelzett turistaútakat,hiszen a tájak erre is szépek.Még talán nem írtam,hogy Zolika jött el velem erre a túrára.Ökörködtünk sokat útközben a repcékben pózolva.Elvoltunk a fülledt tavaszi időben.
A repcésben
Rövidesen elértük a környék legszebb helyét a Csiprik-rétet.Ugye itt található Gergő három fája is.Ideérve azonban kellemetlen meglepetés fogadott.Egy tábla fehérlett az út mellett: "vigyázz méhek". Lejebb érve a rétre,pont Gergő fái köré telepítettek jó sok kaptárat... Kurvára nem örültem neki.Annyi hely van a világban,miért pont ide kellett ezt?De még mindig ez volt a kisebbik baj.Emberek beöltőzve tettek-vettek ott.Mi maradtunk az úton,gondoltuk itt nem lesz baj.A kaptárak az úttól 60-70 méterre voltak amúgy.Ám haladva az úton,méhek támadtak meg!Egyenlőre csak Zolikát ízlelgették,az persze hesegette őket,közben már mondta,hogy inkább visszafordul és elmegy haza.Ám ezzel elkésett,visszafordulni ezen a ponton már nagyobb kockázat volt mint továbbmenni.Mentünk hát tovább.A méhek itt nem csíptek meg és egy idő után elmaradtak.Én átkozottam,hogy pont a legszebb helyre telepítették be őket.
A Csiprik-rét békésebb része
Így tehát úgy fest megfosztottak már a Csiprik-réttől is...Rohadtul nem örültem neki,mert mindezt azt jelentheti,hogy a közeljövőben nem jövünk erre.A Csiprik-rét békésebb részén átmenve annak végén újabb hatalmas repcemező fogadott.A támadástól ugyan még kicsit sokkosan,de mentünk tovább.A repcék erre is szépek voltak,valóban különleges szépséget adtak a tájnak.Kisebb felfelé menet volt itt az út.A dombról pedig jó rálátás volt a Csiprik-rét nyugati részére.Már Nagyvenyimtől voltunk északra.Itt viszont úgy tűnt egyenlőre véget értek a repcések.Más szántóföldek köszöntek szembe az út pedig arra ment.
Elmenőben a Csiprik-rét felől
Itt most nem volt úgy semmi.A napon mentünk fülledt hőségben,de mégis mindezek ellenére valahogy kellemes volt.Elértünk egy kereszteződést.Ugye itt is jártunk már sokszor.Balra azaz délnek ment az út Nagyvenyimre.Jobbra azaz északnak Bernátkút felé.De mi most egyenesen nyugatnak mentünk.Itt arra még sosem mentünk el,eljött ennek is az ideje.Erre is Bernátkút felé szándékoztunk menni,csak egy kis kerülővel.Repce erre már nem volt,vagy erre sem volt.A távolban ugyan sárgultak a mezők,de itt erre csak barna és fekete föld fogadott.Igaz az út mentén a fák viszont szépek voltak és adtak némi árnyékot.
Szép utakon
Az út ezen szakasza (is) kellemes volt.Kicsivel arébb valamit arattak.Fogalmam sem volt,hogy mit aratnak május elsején.Nem akarok hülyeséget mondani,de talán árpát?Az út amúgy itt a nyugati irány után északnak fordult.Majd egy ponton vissza keletnek.Mentünk visszafelé Bernátkút irányába.Végül is szép rész volt ez is.Ám egy kis darabig aztán ez volt az utolsó szép rész.Az út ahogy keletnek fordult,el is hagyta a szépnek nevezhető részeket.Újra kiért a fekete,barna szántóföldek közé.Feltűnt közbe a közeli Bernátkút,ahol lényegében egy börtön volt.A térkép szerint ezenkivül volt még pár utca is itt.Ezt ekkor még nem tudtuk valóban így van-e.
Vajon mit aratnak?
Keletnek fordulva
A fekete földek után újra fás részekhez értünk,majd valami patak féle húzott át alattunk.Fogalmam sem volt róla,hogy ez milyen vízfolyás lehetett és a turistaterkep.com-on sem látok erről adatot.A patak után egyre erősödő trágyaszag érződött a levegőben.Közelebb érve egy kis sorompó zárta el az utunkat,de ezen könnyen átmentünk.Beljebb láttuk,hogy valami trágyatároló lehet itt.Több kömbméter trágya is volt benne,ez okozta tehát a büdöset.Az út másik oldalán pedig már ott volt maga Bernátkút,a börtön.A mendemonda szerint ez női börtön,de ezt nem tudom most bizonyítani,hogy valóban így van-e.Nem nagyon mertünk itt fotózkodni,nehogy valami smasszer szóljon érte.
Patak
Sorompó
Börtön
Utána pedig ott voltunk Bernátkút utcáin,ami alatt nem a szokásos városi,de még csak nem is falusi utcákat tessék érteni.Mentek az utcák a börtön,istállók,tanyák,gazdaságok között.Nem is találtuk nagyon merre is kell menni,csak azt tudtam keletnek.Így az első keletnek forduló utcába letértünk és mentünk azon.Ez aztán visszafordult dél felé,majd egy helyen egy alaposan lepusztult gazdaság mellett újra keletnek ment.Itt azonban a földön valami nagy döglött állatot láttunk.Zoli aztmondta ló.Mondom akkora azért nincs.Talán kutya,vagy egy kisebb szarvasmarha.Nem mentünk közelebb,nem szeretünk ilyesmit látni.Inkább kimentünk a szántóföldre és ott mentünk keletnek.Szerencsére visszatudtunk menni az útra aztán.Közben a gazdaságban legelésző marhák megindultak felénk.Szerencsére a kerítés megállította őket,de egy röpke másodpercre félelmetesnek tűnt...
Elöször túrázásaim történetében:Bernátkúton (többször ugyan már elmentünk mellette)
Még elmentünk megnézni a közeli víztornyot ami ugyanolyan volt mint a pálhalmai.Ezeken kivül még két ugyanilyen torony volt a környéken.Az egyik Újgalamboson (arra mentünk tovább) a másik meg Hangoson (ezt meg mintha láttuk volna később az útról).Nem tudtunk egészen közel menni a bernátkútihoz mert levolt kerítve a terület.Zoli mondta jó lenne ezeket kilátónak átalakitani.na igen,de rajtunk kivül ki túrázgat amúgy erre?
Bernátkúti víztorony
Nem soká elértük a kereszteződést ahol négy út találkozott.Itt már többször is jártunk,Zolival is,Gergővel is,de egyedül is voltam már itt.Szóval ismerős volt erre már a terep.Újgalambos felé vettük az irányt itt ahogy szoktuk.Végre újra repceföldek köszöntek ránk.És innen Pálhalmáig vissza már végig volt repce,de az út nem volt ennyire azért kellemes... Erre is rácsodálkoztunk a csodás sárga mezőkre.Egy lány jött biciklivel szemből,szép volt.A lány is.Újgalambost elérve ami egy rabgazdaság volt az őrtoronyból kijött a smasszer és illedelmesen köszönt.Persze vissza is köszöntünk.Amúgy ő is nő volt.Ezután újabb szép sárga mezők között vezetett az út.Amikor Gergővel jártam erre akkor kukoricás volt itt.
A kemény percek előtt...
Már Újgalambos után jó másfél kilométerre kb. újabb támadás ért minket.Légvonalban kb.200-250 méterre voltunk innen a Csiprik-réttől,ugye már visszafelé tartottunk Pálhalmára.Nem gondoltuk,hogy a 200 méterről is idetalálnak a méhek.Hát...idetaláltak.Kíméletlen támadásban volt részünk a repcék között az úton...Engem hat méh támadott meg,de Zolikát is szekálták.A baseball sapkáinkkal hajkurásztuk őket,kevés sikerrel.Kettő engem meg is csipett,egy a fejemen,egy meg a jobb szemem mellett oldalt.Már futottunk aztán,holott állítólag nem szabad ilyenkor futni...Nagy sokára sikerült csak őket lerázni.Meleg percek voltak...A két csípés fájt ugyan,de nem nagyon.Zoli azt mondta lehet csak karcoltak.Nem tudom lehet.Nyilván hasznosak ezek a méhek,de ezzel elbaszták ezt a környéket túrázásilag alaposan.Nem jövünk erre újra amíg nem szerzünk tudomást a méhek eltávolításáról...
Ezután kb.30 méter múlva jött a feketeleves...
Befordulva a célegyenesbe némileg bekakilva elértük lassan Pálhalmát.Itt élő munkatársaim mondták,hogy van nyitva tartó kocsma.Ohh hát akkor irány oda,leöblitjük magunkat a támadás után.Két óra volt délután.Odaérve a kocsmához,láttuk,hogy az háromkor nyit.Nem volt kedvünk várakozni.Szomjasak voltunk,a vízeink meg megmelegedtek.Így elmentünk a buszmegállóhoz és helyijárattal bejöttünk a városba.Elöször itt is egy zárva tartó kocsmába botlottunk,pedig hát hála az enyhítéseknek már kinyithattak...Mindegy a következő kocsma már nyitva volt.
Azért nem vették el a kedvünket a repcetúráktól...
Finish...
Hosszú idő után tudtunk végre újra sörözéssel zárni egy túrát.Összegezve: nagyjából 15km-t mentünk.Körtúra volt Pálhalmai indulással és érkezéssel.A repcések nagyon szépek volt az út sok helyen kellemes.Ami kellemetlen volt,a fülledt hőséghez hasonlító idő és a méhek kétszeri támadása,amelyből a második már kifejezetten fizikai erőszakos volt.Ezt természetesen csak két korsó sörrel tudtam orvosolni.Hát ezek voltunk mára,ez volt a 21-es repcetúra.Igyekszünk folytatni a hagyományokat,de jövőre valamerre más felé...
