Mindig öröm ilyen híreket olvasni,főleg amikor ennyire jelentéktelennek tűnő építmény újul meg.Tizedes barátom posztolta a minap ezt a hírt,ő jóval gyakrabban jár erre mint én.Sőt még Zolika is gyakrabban járt erre nálam.Én mindössze egyszer voltam itt,még a 2020-as évzáró túránkon.A Vértesben túráztunk a Panoráma tanösvényen,majd onnan jöttük át a hegyeken Csókakőre a Csókakői várhoz.Útközben haladtunk el a Maurer kunyhó mellett.Pontosabban meg is álltunk itt,Tizedes és Zolika is mesélt az itteni élményeiről én meg hallgattam.Ritka volt,hogy én voltam az újonc egy helyen.De ez mellékes.A kunyhót akkor jó indulattal sem lehetett kunyhónak nevezni,de persze ettől függetlenül lelehetett volna itt forgatni a jól ismert "A viskó" c. film folytatását is akár.Zoliékat ez nem zavarta mert mindkettőjüket édes emlék fűzte ide.Én meg elneveztem a Cartoon Netwoorkon futó ismert sorozat után Muriel kunyhójának,de csak a poén kedvéért.Egy szó mint száz a kunyhó nem volt jó állapotban,fel sem merült bennünk,hogy ezt valaki valaha is rendbehozza...
Ilyen volt Maurer kunyhója
Tizedest és Zolika barátaimat édes emlékek fűzik ide
De rendbehozták!Korábbi állapotához képest elég klassz lett.A poszt eredeti megosztója azt írta,hogy akár még bivakolni is jó lehet a kunyhó!Valószínűleg nincs zárva a kunyhó,csupán egy rekesszel van lezárva,hogy az ajtó ne nyíljon ki.Amennyire tudom Maurer Ágoston egy erdész volt és ő építette az eredeti kunyhót,amely aztán az évek alatt már-már az enyészeté lett.Most mégis újjászületett és innen is köszönet azoknak akik időt,pénzt és munkát áldoztak rá!Tizedes és Zolika ahogy én is nagyon elégedett volt és nagyon jó dolog,hogy ilyesmik is történnek ebben a teljesen elkorcsosult világban...
Emlékezetem szerint 1986-ban jártam először Óbányán,de lehet 87-ben,a jó ég tudja már pontosan.Sándorral túramentorommal voltam itt első alkalommal.A csendes nyugodt falu belopta magát a szívembe.A nyugalom és a béke szigete volt ez itt és bevallom sokat álmodoztam róla,hogy egy szép napon a Mecsekbe költözöm és ha már Mecsek akkor valószínűleg Óbányára.Imádtam a kis csendes települést ahová mindig jó volt visszajárni.Mert visszajártam,átlag három évente és ez tart a mai napig is.Ahogy telt múlt az idő úgy lassan-lassan kezdtek egyre többen lenni Óbányán.Kirándulók,túrázók,turisták.De ez sosem volt zavaró,nem voltak annyian,hogy ez még elérje a zavaró szintet.Tudni kell,hogy én nem szeretem a nagy tömeget,főleg ilyen helyen,vagy erdőben a hegyek mélyén.Szerintem egy túra az max 10 fő,azon felül én úgy érzem,hogy már zavaró.De jobb a 2-6 fő,szerintem ez az egészséges létszám egy túrához.Mondom ez csak szerintem és lehet ez nem is így van,ez kizárólag az én véleményem az én érzésvilágomat tükrözi.
Zavaró tömeg Óbányánál (képek forrása:Meteo Mecsek)
Teltek az évek és mi rendszeresen jöttünk továbbra is átlag három évente.2021-i itt jártunkkor is azt tapasztaltuk,hogy egyre nő a település népszerűsége,ekkor már-már zavaró volt az embertömeg,de még elviselhető szinten volt.Aztán most ebben a hónapban (2024 október) voltunk itt újra.Na ekkor már nagyon zavaró volt a rengeteg ember mind a településen,mind az Óbányai-völgyben.Amikor pl. kiértünk Óbányáról azt láttuk,hogy az út mentén kilométereken át parkolnak az autók (a településre nem mehetnek be)...de az Óbányai-völgyi túrázás is már nagyon zavaró volt,olyan sokan voltak!Persze mindenkinek joga van itt lenni és ezzel egészen addig nincs is baj,amig nem kezd üvöltözni,fenhangon nevetni és szemetelni az erdőben...Óbányán négyszer annyi vendéglátóhelyet láttunk közben mint három évvel ezelőtt!A településen amikor először itt jártam közel 200-an laktak,a legfrissebb adatok szerint meg már csak 88-an.Mi történhetett?
Nagy siker volt a szervezett túra
A minap az egyik álltalam is követett mecseki oldal szervezett ide egy túrát.Valószinűleg a szervezők sem számítottak ekkora sikerre,hiszen a túrára közel ezren jöttek el!Ez a nagy tömeg aztán átment a településen be az Óbányai-völgybe.Na most ha te egy szembejövő túrázó vagy és ezren jönnek szembe mitcsinálsz?Megvárni a tömeget míg elhalad melletted az sem semmi,félreállni meg nem mindenhol lehet ahogy elférni egymás mellett sem..Természetesen a szervezők és a résztvevők óriási sikerként ünnepelték az eseményt.A fórumokat olvasva szembesültem néhány helybéli véleményével is,akik már az élhetetlenségről írtak.Ez persze senkit nem érdekelt.Én gondolkodtam el rajta és igen,igazat adok nekik.Ekkora rendszeres tömegtől már valóban élhetetlen a korábban még csendes kis falu.
Mindenki jól érzi magát ekkora tömegben?
Vajon mit hagyott maga után ez az óriási tömeg a völgyben?Mert azt nem tudom elképzelni,hogy minden rendben volt és semmilyen szemét nem maradt ott.És vajon mi szükség volt ekkora létszámú szervezett túrára.Múltkor ahogy mentünk a Hidasi-völgyben,előttünk egy kb. hetven fős csoport csapott elképesztő zajt.Rendkivül zavaró volt és illuzió romboló.Vajon miért nem tudnak az emberek saját maguk szervezni túrákat és miért vannak oda ennyire a nagy fős szervezett túrákért?Szóval lehet én látom rosszul ezt az egészet és biztos sokak szerint nincs is igazam.Csak hangosan gondolkodom.Mivé vált a korábban csendes és békés Óbánya?Mennyit képes elviselni az Óbányai-völgy az ekkora embertömegből?Miért csökkent le ilyen drasztikusan a település lakossága?Gondolom a kevés környéki munkalehetőség is közrejátszott ebben,de az egyre inkább élhetetlen falu is közrejátszhatott ebben.
Embertömeg az Óbányai-völgyben
Szembejövöként hol férni el?
Így vagy úgy.A kezdeményezés valahol persze dicséretes,az embertelen tömeg már ki tudja.Óbánya valószínűleg már soha nem lesz olyan mint régen és így már nem olyan szívesen jövünk erre mi sem,de persze fogunk még.Mindenképp úgy látom,hogy egy ilyen szervezett túra létszámát valahol maximálni kellene,mondjuk egy regisztráció,egy regisztrációs díj ebben sokat segíthetne talán.Vagy nem tudom.Én úgy érzem ez így elment rossz irányba,de mondom lehet nekem nincs igazam.Az biztos ha a Mecsekbe költőznék akkor már nem Óbányára....
Három évvel ezelőti képemen még nem volt ilyen durva a helyzet
Azaz a hatodik Egyenesen át emléktúra,amelyet most átkereszteltem Gergő memorial tour-ra.Az,hogy ez végleges elnevezés-e,vagy visszatérek a jól megszokott Egyenes át elnevezésre majd jövőre kiderül.Nagyon sok újat erről a túráról már nem tudok elmondani,hiszen minden évben ez Gergő emléktúrája.Most annyiban módosult az egész,hogy ahogy tavaly,úgy most is hozzáadtunk plussz kilenc kilométert az eredeti túrához.Tavaly így ellenkező irányból csináltuk meg a túrát,azaz Perkátáról mentünk Nagyvenyimre és a plussz kilenc kilométert hozzáadva egészen Dunaújvárosig.Most is tehát ezt a plussz kilences verziót választottuk,csak most fordítva mint tavaly és így lényegébe az eredetei irányt tartva.Dunaújvárosból indultunk,Nagyvenyimen keresztül mentünk egészen Perkátáig.Más újat nem tudok mondani erről a sokadszorra megtett túráról,így ez most egy képes beszámoló lesz.Beszéljenek helyettem a képek!
A túrát most Dunaújvárosból kezdtük
Hamar kiértünk a mezőkre és haladtunk nyugat,azaz Nagyvenyim felé
Nem soká elértük az M6-os sztráda felett átívelő hídat
A sztráda feletti hídon
Továbbhaladva a mezőkön régi ismerős fákkal találkoztunk
Végre feltűnt Nagyvenyim!
Átmenve Nagyvenyimen,annak másik részén értük el a Szent Bernát arborétumot
Gergő emléktúráján,Gergő is ott volt velünk és nem csak a képen!
A szokásosnál jobban szétnéztünk a csendes arborétumban
Innen,erről a helyről indultak az eredeti Egyenesen át túrák és az eredetei emléktúrák is
Kiérve Nagyvenyimről haladtunk egyenesen át!
Megálltunk ott ahol Gergővel is megszoktunk állni kicsit
Aztán elértük az erdős részt,ez ennek a túrának a legkellemesebb szakasza
Jó erre járni mindig!
Itt mindig készült kép Gergőről,most is....
Szívemben hordalak
Ahogy mindig,Zolika most is eljött velem,Móni a betegsége miatt ekkora távra nem válalkozhatott
Az erdő után még átmentünk a nagy réten,majd elértük Perkátát,most is itt végződött a túra
Ez volt tehát immár a hatodik emléktúra Gergő tiszteletére.Nem részletezem tehát,az előző években levan írva minden,ha érdekel bárkit megtalálja minden év októberi bejegyzésekben az Egynesen át címszavakat kell keresni.Nagyjából most is ilyen volt a túra mint a korábbi években.Jól éreztük magunkat és most nagyon szuper időnk is volt.
Ez volt az év húszadik túrája és most mentünk 23 kilométert!Ez összesen idén már azt jelenti,hogy tartunk 309 kilométernél,ez pedig 15,45 km/túra átlagot jelent.Most is méltó emléket állítottunk a kis túrakirályunknak Gergőnek!
Ma került sor Gergő 2024-es emléktúrájára,erről bejegyzés pár napon belül várható.Hazafelé a buszon azonban egy igen rossz hír fogadott.Egy újabb régi haver távozott az élők sorából.Kezd sajnos növekedni ez a névsor.Tudom,hogy rövidesen nekünk is elfog jönni az időnk,de ez akkor is szívszorító.Tomival együtt nevelkedtünk abban az udvarban ahol papáék kártyáztak azoknál a bizonyos padoknál is asztaloknál.Sokat fociztunk.Aztán Tominak volt egy hülye szokása,mikor megunta a játékot mindig elvette tőlünk a labdát.Nem gonoszságból,hanem mert ő ilyen volt.Nevetve vitte a labdát mi meg futottunk mindig utána,de persze mindig visszaadta.Nagyjából egy idősek voltunk.Katonaként Sárbogárdon sokat segített nekem,ő már idősebb katona volt,mikor én bevonultam.Aztán az évek alatt szétszéledt a gyerekkori banda,keveset találkoztunk.Tomival emlékezetem szerint a pár évvel ezelőtti (talán három vagy négy éve) repcetúrán találkoztunk utoljára Nagyvenyimen.Zolikával pihentünk egy padon egy-egy dobozos sörrel a kezünkben mikor odalépett hozzánk.Persze megismertem és váltottunk pár szót,meg is hívott ide Nagyvenyimre minket egy főzéssel egybekötött ebédre amiből persze nem lett aztán semmi.Sajnos láttam rajta,hogy alkoholista lett,nyilván ennek is megvolta az okai.Nem ítéltem el ezért.Így alakult valamiért.
Gyűlik az eltávozott régi barátok sora,ami elszomorít.De mivel hiszek benne,hogy a lét a halállal nem ér véget,így bízok benne,hogy Tomival is összefutunk egy szebb világban majd a jók ünnepén.Nyugodj békében barátom!
Az új sorozatomba túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A negyedik ilyen hely a nagyvenyimi Szent Bernát arborétum.
Ilyen az ősz at arborétumban
Igazából a nagyvenyimi Szent Bernát arborétum kivül esik a túrázás világától,noha jelzett turistaút érinti,mégis valahogy nem került bele a köztudatba.Nem egy felkapott hely,csak kevesen tudnak a puszta létezéséről is.A Nagyvenyim szívében található romantikus kertet mi nagyjából a 10-es évek elején fedezhettük fel,hogy mi segített ebben nem tudom...De azzal,hogy akkor felfedeztük,örökre beírta magát túrázásaim történetébe.Rendszeressé váltak az ide vezető túrák,álltalában Gergő őszi szünetei alatt tettünk ide egy-egy túrát,de persze volt olyan is,hogy tavasszal.A csendes nem túl nagy,de nem túl kicsi arborétumban ellehet bújni a világ elől.Aztán telt múlt az idő és 2017-ben egy kulcsfontosságú túrát tettünk innen.
Minden évszakban hangulatos,télen is!
Hiánypótlásként dobtuk be 2017-ben az Egyenesen át-ra keresztelt túrát Gergővel.Egy olyan túra amely közel van az otthonunkhoz,így lényegébe pénzbe nem kerül,mégis lehet egy jót túrázni.A túra Nagyvenyimről vezet Perkátára főleg egyenesen előre.Innen származik a neve.A túra felülmúlta elképzeléseinket,piszok jól sikerült és remekül elvoltunk a Szent Bernát arborétumból kiinduló túrán.Annyira jól sikerült,hogy elhatároztuk Gergővel,hogy ezt minden év októberében megcsináljuk.A következő évben elhívtuk Mónit és Zolikát is erre a túrára és ez megszülte minden idők legvidámabb túráját!Ezt követően Gergő elment...és amikor azon gondolkodtunk,hogy emléktúrát szervezünk neki,akkor nem kellett sokat gondolkodni,hogy melyik legyen az emléktúra...
Innen indulnak Gergő emléktúrái
Természetesen az Egyenesen át túra lett Gergő emléktúrája,így megmaradt az amit Gergővel megfogadtunk,hogy ezt a túrát minden évben megcsináljuk.Így is lett,immár hagyomány minden év októberében az emléktúra amelyet Gergő iránti tiszteletből és szeretetből csinálunk meg évről évre.Ezek a túrák pedig a Szent Bernát arborétumból indulnak!Busszal kijövünk ide és innen van a start.A tavalyi és mostani évben viszont tettünk egy kivételt.Tavaly Perkátától egészen Dunaújvárosig tartott a túra hozzáadva még kilenc kilométert az eredeti távhoz és ugye ellenkező irányból tettük meg a kilométereket.Most viszont majd Dunaújvárosból megyünk majd Perkátára az eredeti irányhoz ragaszkodva.Mindkét túra érinti illetve érintette a Szent Bernát arborétumot!Jövőre pedig visszatérünk majd teljes egészében az eredeti szakaszhoz.Amúgy azon a plusz kilenc kilométeren is sokat járt Gergő,sőt pont ez a kilenc kilométer vezet ki az arborétumba,tehát jogosan csaptuk hozzá az emléktúrához!
A rét és a rendház
Az oldalsó bejárat
Az arborétumban remek sétányok vannak padokkal,asztalokkal és persze növényritkaságok tucatjai.A központi részen pedig egy kis rét van.Innen látunk rá a ciszterci rendházra,kicsivel odébb meg a templomra.Mindkettő az arborétum területén van.A kertnek két bejárata van,egy a templom előtt,egy pedig oldalt amit akkor használunk mikor busszal jövünk,hiszen a megállóból jövet ezt érintjük hamarabb.Az arborétumban lenni kifejezetten kellemes érzés,van valami megmagyarázhatatlan varázsa!Nekem meg a szívemhez nőtt,hiszen sok túránk érintette,vagy indult innen,sok olyan amelyen még Gergővel vándoroltam a csodák birodalmában....Mindig szívesen jövök ide,mert szeretek itt lenni és éppen az a legnagyobb értéke az arborétumnak,hogy nem annyira felkapott.És még nem említettem,hogy a látogatása természetesen ingyenes!
Igen újra.Ugyanis már kétszer is keresztül mentünk a Kelet-Mecseken a történelben.Az első alkalom 2016 augusztusában volt,amikor is kelet-nyugat irányban tettük meg ezt a fantasztikus tájakon átvezető túrát,Mecseknádasdról,Zobákpusztára egy pusztabányai kitérővel fűszerezve a dolgot.Ekkor Gergővel és Mónival tettem meg a túrát.A második alkalom 2020 júniusában volt és ez alkalommal észak-dél irányban szeltük át a csodás hegység keleti felét,Vékénytől - Hosszúhetényig.Ekkor Zolikával,Manóval és a Tizedessel nyomtuk a bulit.Mindkettő fantasztikusan jó túra volt.Most újabb négy év elteltével ismét egy Kelet-Mecsek átszelő túra volt a szinpadon.Most nyugat-kelet irányba mentünk,Zobákpusztától - Mecseknádadra,kitérő nélkül.Most Zolikával trappoltuk végig a kilométereket.
Rajt Zobákpusztáról
Zobákpusztára negyed tízre értünk,háromszori átszállással,mentünk vonattal és busszal is.Leszállva a buszról rögtön ráálltunk a dél-dunántúli kékre.Túránk 80%-án ez vezetett.Pechkünkre rögtön belebotlottunk egy kb.70 fős turistacsoportba,ugyanarra tartottak amerre mi.Az agyfasz kerülgetett.Ilyen helyen nem szeretem a sok embert...óriási zajt csaptak persze és ez engem zavart.Persze nekik is joguk volt itt lenni.Megelőztük őket,de aztán előrengedtük a zajos emberekből álló csoportot.Úgy maradtunk le,hogy addig megkajáltunk.Így jó 20 perc előnyt kaptak.A kék csodás erdőkön és réteken ment keresztül az Egregyi-völgyben,pár száz méter után betért a Hidasi-völgybe.
Talán a Mézes rét?
Zolika szabázik a Hidasi-völgyben
Esők után voltunk,az út kicsit csúszott.Ennek főleg Zolika látta kárát.Üggyel-bajjal kelt át a patakon és itt-ott csúszkált kicsit.A völgy fenséges volt.Sokak szerint ez a Mecsek második legszebb völgye,de vannak akik szerint az első.Szerintem is mindenképp dobogós,de komoly vetélytársai vannak az tény.A kék vezet végig a völgyön.Közben újabb,de kisebb csoport került el minket.Ezek is zajosak voltak.Nem értem meg soha,miért kell ordibálni egy erdőben?Ezektől is igyeksztünk lemaradni,ami nekünk persze kicsi időveszteséget okozott.De aztán csend lett és ez megérte.Ez tartott jó két kilométeren keresztül.Közben a völgy mutogatta legszebb arcát,amely a Csurgónál combosodott ki.A völgy vízesése ahol a víz nem folyik,hanem csurog,innen a neve.
A Csurgónál
Hidasi-völgyi hangulat
Szépen bontakozott ki az ősz a völgyben,helyenkét már zajlott az őszi színjáték,de azért még a zöld volt az uralkodó szín.Csodás erdők és rétek váltogatták egymást a szépséges majd 5 km hosszú völgyben.Közben az egyik réten beértük a nagyobb turistacsoportot,de épp pihentek,így elkerültük őket és egyre jobban távoldotunk a zajtól.Elhaladtunk a völgy névadó forrásánál is a Hidasi-forrásnál.Ebből ivott Gergő 2016-ban.Sokára ért véget a völgy amit egy cseppet sem bántunk.Egy betonútra értünk ki,itt végződött a völgy és ez ment déli irányban Pusztabányára.Arra mentünk 16-ban,erre tök emlékesztem.Itt becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.A betonon nem kellett sokat menni,magára hagytuk a zöld jelzéssel együtt,mi a kékkel pedig letértünk egy csodás erdei-völgyes szakaszra.Itt is volt patak,de ennek a völgynek nincs neve.Kár.Nem is volt hosszú,mert aztán megkezdte emelkedését az út.
Egy szép rétre érve
Újabb szép rét és előttünk ott a csoport
Itt végződik a Hidasi-völgy,arra pedig Pusztabánya van
Emelkedésbe kezdünk
A Lakkeri fenyveshez kapaszkodtunk fel 478 méterre.Itt újra egy rövid betonutas szakasz következett.Helyenként innen remek kilátásunk volt a Hármashegyre déli irányba,majd elértük a kereszteződést,ahol a két kelet-mecseki átszelő túra metszi egymást.A mi kékünk ami megy tovább Mecseknádasd felé és a sárga ami Kárász felöl jön többek között a Nyárádi kunyhó érintésével és megy a Zengőre majd le Pécsváradra.Tehát itt találkozik a kelet-nyugat és az észak-dél Kelet-Mecseket átszelő túrák.A sárga jelzés itt amúgy túrázásaim történetének meghatározó útvonala,akár bekerülhetne az ikonikus helyek sorozatomba.Nagyon sokat túráztam rajta és most is tettük rá egy kitérőt északi irányba!Ugyanis felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba.Nagyon sok volt a túrázó a Mecsekben,fenn a kilátónál is gyakorlatilag teltház volt!
Az első számú kedvencem a Cigány-hegyi kilátó
Óriási volt a tömeg a kilátónál,voltak akik itt főztek a padoknál.Mégis egész könnyen feljutottunk a kilátóba,amely óriási örömömre remek állapotban volt!Talán történt egy felújítás mióta utoljára itt láttam,de így vagy úgy a kilátó csodás állapotnak örvendett és ez rendkivül jó érzéssel töltött el....ez volt életem első kilátója és ebben vagy ennél jártam legtöbbször,többek között Sándorral és Gergővel is.Közel áll a szívemhez...Felérve a csodás kilátóban pedig szembeköszön az egyik legcsodálatosabb kilátás amelyben valaha is részem volt.Innen a Mecsek 2/3-a látható a legremekebb helyek a hegységben,persze nem árt tudni mi hol és merre van,de ez nekem megy.Volt már szó erről a kilátásról a blogban több helyen is,a teljesség igénye nélkül: jól látható a Dögkút-tető a Szószék tömbje,a Vár-völgy a Misina,a Hármashegy és a Zengő is.Fantasztikus hely,de emlékszem a 80-as években alig-alig járt erre valaki,most meg...vagy százan voltak itt...
A kilátóban,balra a háttérben a Hármashegy
Kilátás a Vár-völgyre
Hál isten a kilátót remek állapotban találtuk!
Jó félórát mi is eltöltöttünk itt.Sokat voltam már itt és remélem még sokat leszek.Gergő halála után azt hittem nem jövök többet ide,de szerencsére jöttem,immár másodszor azóta...és remélem ez még folytatódik majd. Lementünk és visszamentünk a kereszteződésig,ahol újra ráfordultunk a mi útunkra a kékre.Kisújbányára ereszkedtünk ismét betonúton jól ismert helyeken át.Hamarosan elértünk a Mecsek kis gyöngyszemét Kisújbányát.Itt a helységnév táblánál és Szent Márton szobránál fotózkodtunk,majd behatoltunk a faluba!
Kisújbányára érve
Szent Márton szobra
A "főtérről" vezetett fel a lépcsősor a templomhoz.Ahogy mindig most is felmentünk ha erre jártunk,de most fordult elő másodszor,hogy a templom nyitva volt! Az első alkalom még 2007-ben volt,amikor a régi haverjaimmal nyaraltunk a környéken... A külsőre szép templom,belülről is szép volt.Az egész 2010-ben esett át egy felújításon.A templomot letudván indultunk a közeli Terike büféjéhez,azaz Mamókához.Tudtuk itt kapható a világ legjobb kávéja.Ezt most sem akartuk kihagyni.Ám odaérve kellemetlen meglepetés ért.Mamóka büféje zárva volt.Pedig két éve mióta utoljára itt jártunk erre a kávéra készültem.Érthetetlennek tűnt a túrázók álltal is kedvelt büfé zárvatartása.Mint később kiderült miért is....Az történt,hogy Mamóka férje elhalálozott és mamókának nem volt lelkiereje egyedül tovább üzemeltetni a büfét.Őszintén sajnáltuk ezt,de megértettük.Ha esetleg ismeri valaki mamókát azok közül akik olvassák ezt,adják neki át ezt,hogy messze földön az ő kávéja volt a legjobb,a legeslegjobb!
Lépcső a teplomhoz
A templom belülről
Mamóka büféje már csak emlék
Ha már így alakult a falu egy csendes helyén tartottunk egy kajaszünetet.Közben a helyiektől kaptunk szilvát!Mindig örömmel töltött el a baranyai emberek vendégszeretete,ennek újabb bízonyitéka volt ez.A szilva ugyanolyan jó volt mint a mamóka kávéja.Szinte soha sehol máshol nem ettem még ennél finomabb szilvát!Ezektől a helyiektől tudtuk meg miért zárt be mamóka büféje.Indultunk aztán tovább a fenséges Kisújbányán,ahol jól esik keresztülmenni.Jöttek-mentek a túrázók,de ez itt nem volt zavarólA falu majdnem végénél értük el az Óbányai-völgy bejáratát.A Mecsek legszebb völgye most is tárt karokkal fogadott!
Kisújbánya utcáin
Ott balra kezdődik az Óbányai-völgy
Ahogy haldtunk a fenséges völgyben úgy lett egyre több és több a túrázó és egy idő után azt vettük észre,hogy nyugodtan kitehettünk volna a megtelt táblát!Ez helyenként már zavaró volt!Elhaladtunk az ismert részeken.A pihenőnél teltház volt.Ahogy meg keltünk át a patakon Zolika megcsúszott a köveken és kishíján belesett a vízbe...A Ferde.vízeséshez odafértünk,de a csúszos kövek miatt le most nem mentünk.A Csepegő szikla közelében meg kidőlt egy fa,kicsit ez is zavarta a képet.Aztán a szikla és Óbánya között volt igazán tele a völgy kirándulókkal.A zubogókhoz nem lehetett odaférni és volt,hogy az úton is alig lehetett elférni...A nyolcvanas években nyugodt csendes völgyre napjainkban már rá sem lehet ismerni...Óbányára érve a két kis pisztrángos tó meg még mindig elvolt kerítve,ezzel jelentősen csökkentve a völgy komfort érzetét...
Zoli kishíján a patakban kötött ki
Kép a Ferde vízeséssel
Egyre több és több a túrázó a völgyben
A Pisztángos tó Óbányánál
Óbánya szintén dugig volt túrázókkal,kirándulókkal.Itt egy vendéglátóhelyre beültünk kávézni,de a kávé drágább,kevesebb és íztelenebb volt mint egykor mamókánál...A tömeg miatt nem nagyon tudtunk aztán Óbányán bármire időt szakítani,mentünk tovább.Kiérve a faluból az út mentén kilométereken át autók parkoltak...ugye a faluba nem jöhetnek be.Itt mondanom sem kell újra betonúton haladtunk.Elérve a Réka-völgyi leágazást búcsút mondtunk a dél-dunántúli kéknek,mi mentünk tovább a zöldön.De csak Mecseknádasd határáig,itt már a pirosra tértünk rá.Erős tempót diktáltunk a Schlossberg vendéglőbe még időt akartunk szakítani egy babgulyásra.Átszelve Mecseknádasdot ez sikerült is.
Óbánya
Mecseknádasd
Ötre értünk a Schlossberg vendéglőbe,hatkor volt buszunk.Volt tehát egy óránk,így rendeltünk egy babgulyást.Tudtam,hogy ez az étterem jó hely,hiszen voltunk már itt.Viszont a babgulyás minden várakozásunkat felülmúlta!Életemben nem ettem még ennyire finom,ennyire ízletes babgulyást,ráadásul bőséges adag volt tele mindennel amivel kell.Szavak nincsenek rá,hogy mennyire jó volt!Aztán lement még egy gesztenyepüré,erről ugyanezt tudom elmondani.Rendkivül finom volt.Ittuk is és mondhatni nevetséges összeget fizettünk.Plussz egy igen kedves kiszolgálásban volt részünk!Ez a no1.top kedvenc éttermünk széles e hazában az biztos! Közvetlen a 6-os út mellett van Mecseknádasdon a jelzőlámpáknál,csak ajánlani tudom mindenkinek,hogy térjen be!Szuper hely!Mindent letudván az étterem szomszédságában volt a buszmegálló.Itt végződött egy a szuper túra.
Minden eddigi idők legjobb babgulyása!
A Top éttermünk!
A busz jött időben,de Szekszárdon átkellett szállni.De az jött rendesen és fél kilencre haza is értünk!Nyugodt út volt a kellemes túra nagyszerű élményeivel.A Mecsek most is hozta magát!
Ez volt az év 19-ik túrája.Most mentünk 18 kilométert így összesítésben tartunk idén 286 kilométernél,ez pedig azt jelenti,hogy a túránkénti átlag az 15,05 kilométer!
Jó kis túra,jó kis nap volt,minden eddigi idők legjobb babgulyásával a végén!
