Túra a Bürühídhoz

Nem is olyan régen írtam a megátkozott hídról ( ide kattíntva ) amely éppen felújítása után került víz alá.Izgatott a dolog mert a híd szerves része túrázásaink történetének és nagyon meg örültünk amikor egy éve hírét vettük a felújításának,hiszen már-már elképesztően ramaty állapotban volt és semmiképp sem szerettem volna,hogy esetleg összedőljön vagy bármi hasonló.Így aztán tavaly májusban húztunk is kifelé a Rácalmási-szigetre,hogy megnézzük és kipróbáljuk az újjá varázsolt hídat.Ám akkor kellemetlen meglepetésként ért,hogy a hídat szinte teljesen ellepte a víz.Erősen megvoltam döbbenve,mert mióta én a szigeten túrázom (kb.2005 óta) soha nem láttam a hídnál vízet.Az egy kisebb árok (mocsár) felett vezet ugyan át,de mindig is csontszáraz volt ott a híd alatt minden.A tavalyi áradáskor viszont ellepte a víz azt a környéket.Kiváncsi voltam rá mi történt tavaly óta,visszahúzodott-e onnan a Duna és,hogy mennyire sínylette meg az új híd a víz nyomását.Eljött az idő,hogy kimenjek oda és megnézzem.

Rácalmásra érve a szigeti hídig még volt majd egy kilométerünk

A túrára ezúttal Móni kisért el.Tavaly is vele voltam itt.Móni majd három évvel van a stroke után és igazából sosem épült fel teljesen azóta sem,de az állapota azért lehetővé teszi,hogy ilyen kisebb (4-7 km) túrákra eltudjon jönni.Persze a tempó így eleve sokkal lassúbb a megszokottnál,de hát ez legyen a legnagyobb baj.Mindenesetre Zolika azért nem jött el,mert ilyen lassú tempóban ő nem tud túrázni.Mi busszal mentünk ki Mónival Rácalmásra,kicsit aggódtam mert nem az alacsonypadlós busz jött,így nem tudtam Móni hogyan tud majd fel és le szállni,de ügyesen megoldotta a dolgot.Rácalmásra érve szinte tökéletes túraidő fogadott.A szigetre bevezető hídhoz viszont lekellett gyalogolnunk a buszmegállótól ez végig lefelé vezető út volt és végül is különösebb gond nélkül le is mentünk Mónival.A híd közelében lévő ártézi kútnál pihentünk is egyet,majd következhetett a behatolás a szigetre.

Ez még nem a Bürühíd,hanem a szigetre bevezető kis Duna hídja

Idén korán jött a tavasz és már itt a hídnál is észre lehetett venni,hogy ébredezik a természet.Egyből az jutott eszembe,hogy a sziget most biztos egészen szép lesz.Így is lett.A Rácalmási-szigetre bevezető hídon átkelve értünk be a zöldelő szigetre.Többször is írtam már,hogy túrázásilag a sziget két részre osztható.Észak és dél,a déli rész jóval nagyobb és a választóvonal éppen a hídnál van.A híd meg nem a sziget közepénél vezet be a szigetre,így fordulhat elő,hogy az északi rész a kisebb.A Bürühíd a sziget északi részén van.A szigeten pedig egy tanösvény fut körbe.A teljes kör jó 10-11 kilométer lehet,de a kört meglehet szakítani több helyen (mondhatni kiszállni a körből) a mellékútakkal.Csak az északi részen két ilyen mellékút is van.Mi is megakartuk szakitani,de a nagyobb távot bitosító mellékúttal most.Így mindent megtudunk nézni ami érdekel a felújított tanösvényen,az alamházat a szigeti kilátót a madárlest és persze a bürühídat is.

A híd a szigetre

Móni felkészülve a túrára

A szigetre beérve pár méter után így balra azaz észak felé forudltunk.Ez az út már maga volt a tanösvény amely piros kör jelzéssel végig tökéletesen fel van festve!Valóban kezdett gyönyörű zöld lenni a sziget.Az út száraz volt (tavaly ugye dagonyás és sáros volt) így Móni lassabb tempója ellenére is jól tudtunk haladni.A hídtól nincs messze az Almaház,így hamar megtettük ezt a 200-250 méteres távolságot.Egyből feltűnt,hogy az Almaház rendben van!Tavaly mikor itt jártunk körbe volt állványozva,éppen akkor újították fel a korábban már állapotában egyre jobban romló házat.Örömmel töltött el a dolog,hogy ez sem lett az enyészeté.Tovább fokozta jó érzéseinket,hogy a ház körül padok,asztalok voltak,ahogy benn a házban is.Minden rendben volt és bízom benne nem vet erre gyökér embereket a sors akik ezeket esetleg majd megrongálják...Itt az egyik asztalkánál megpihentünk és megreggeliztünk a kellemes környezetben.Szerintem Móni állapotára is jó hatással volt a rendkivül kellemes környezet.

Kellemes környezet az Almaháznál

Régen írhattam ez le,de most minden rendben vele!

Míg Móni pihent kaja után ezen a nagyszerű helyen és körbejártam a házat és mindent megnéztem,be is mentem.Minden tökéletesnek tűnt.Ilyent nagyon régen éreztem ezen a helyen.Eztán folytattuk a túrán a tanösvényen amely továbbra is jól járható volt.Tervben van amúgy az Almaház történetének megírása,de sajna nem nagyon találok róla infókat sehol sem.A következő tanösvényi állomás a Nádkunyhó volt.Ez is megvolt már régebben,csak akkor erdő vette körül,most hála a tarvágásoknak ez hiányzott.Bár folyik az újratelepítés és a közelben a körtefák azért szépen virágoztak.Maga a nádkunyhó nagyon rossz állapotban volt...nem értettem,ezt miért nem lehetett felújítani ha már az egész tanösvényt fellehetett.Szerencsére ez volt egész túránk egyetlen negatívuma a tanösvénnyel kapcsolatosan és remélem majd ezt a kis kunyhót is rendbe teszik idővel.

A Nádkunyhó

Haladva tovább a tanösvényen az beért a fás részekre és a sziget elkezdte régen látott legszebbik arcát mutatni!A gyönyörű zöld és a sárga virágok körös körül....minden nagyon szép volt!Elértük azt a rész ahol az út az eddigi északi irányból visszafordul dél-kelet - dél felé.De éppen itt volt a kis tavacska és a madárles amit átkereszteltek Szigeti kilátóra.Ezt persze nem hagytuk ki,hiszen a tanösvénytől jó hatvan méternyire van csupán.Odaérve láttuk,hogy ezt is rendbehozták.Móni nem tudott rá feljönni,így megpihent kicsit a kilátó lépcsőjén,addig én persze felmentem és szétnéztem ahogy a régi szép időkben Gergővel is valahányszor erre jártunk.A madárles vagy immár kilátó rendben volt,Amit lehetett itt is megjavítottak.A kilátás a kis tavacskára a régi volt,talán annyi,hogy most valamivel több volt benne a víz.Innen még vezetett jelzetlen út a sziget legészakibb pontjára,de a lábadozó Mónival oda most nem mentünk el.

A Szigeti kilátó

Ez is úgy tűnik rendben

A kilátás

A kilátó után folytattuk a tanösvényen lassan-lassan déli irányt véve.Végre erdőben haladtunk egyre zöldülő erdőben.Amúgy nagyon sokan voltak a szigeten,sokan sétáltak,túráztak.Sok emberrel találkoztunk.Pár száz méter után elértük azt amiért jöttünk: a Bürühídat!Ami örvendetes volt,hogy most nem volt víz alatt.Volt ugyan a híd alatt víz,de ez most szinte százszázalékosan mocsárra emlékeztetett.Így elöször a történelem folyamán szó szerint a mocsár felett vezetett át a híd.Természetesen megcsodáltuk és kipróbáltuk.Nagyon-nagyon úgy tűnt,hogy a tavalyi árvíz szerencsére nem tett kárt benne.Nem volt anno egy kellemes dolog,hogy három héttel a felújítása után lepte el a víz...Maga a híd jó 70-80 méter hosszú lehetett,majd folytatodott némi szárazföld után egy 15-20 méteres szakaszon még.Két oldalán cölöpök amelyeket kötéllel kötöttek össze így bíztositottak némi biztonságérzetet a hídon közlekedőknek.Régen csak az egyik oldalon volt ilyen.Átmentünk.

A Bürühíd a Rácalmási-szigeten

Úgy tűnt teljesen rendben!

Jól járható volt a híd,úgy tűnt egy kicsivel szűkebb mint a régi.A 20 méteres szakaszán már csak az egyik oldalán volt cölöp és kötél,de ott már nagy mélység sem volt.Hát örültem,hogy rendben van.Tavaly óta izgatott a dolog,hogy mennyire sínylette meg a híd az árvízet,most úgy tűnt semennyire.Mondjuk évek múlva derül ki okozott e strapabírósági problémákat a víz a híd faszerkezetében.Mindenesetre most rendben volt ez is!A "túlparton" volt az az öserdő ahol október végén fantasztikusan szép ruhába öltöznek az itteni fák.Az út amúgy kivezetett a nagy Dunához,úgy tűnt ezt is rendbe hozták,hiszen kitünően járható volt.Ám Mónival aki ekkora már kezdett kicsit fáradni oda most nem mentünk ki.Visszafordultunk és visszafelé is átmentünk a hídon a mocsár felett.Fantasztikus volt!

Jómagam a hídon,alighanem én aggódhattam legjobban érte...

A másik végénél

A másik oldalról

Kimondhatatlan elégedettséggel töltött el,hogy a híd rendben van.Így folytathattuk a túrát.Eljövet onnan szembe találkoztunk Gergő volt iskola igazgatójával aki egy nagyon jó fej és kedves ember.Váltottunk is pár szót.Fotózni jöttek ki,mert nagy fotós az öreg.Aztán egy autóba botlottunk...ezt nem értettem és dühített a dolog.Nem is értettem,hogyan jöhet ide be autó,hiszen kivannak innen tiltva.Valószínű a gazdája valahol itt kevert a szigeten,de könyörgöm ha Móni ebben az állapotában képes itt túrázni akkor másnak miért kell autó,hogy ide bejöjjön?Elmegy a picsába az ilyen!Na,de folytattuk a túrát és alighanem a legszebb szakasz következett,gyönyörű zöldellő erdővel és sárga virágokkal.Kifejezetten kellemes volt itt sétálni.Hát olyan négyszáz méternyire lehetett a madárles,addig az út pazar volt!

Nagyon élvezetes volt most a sziget!

Elérve a madárleshez az kisértetiesen hasonlított a Szigeti kilátóra,persze hiszen az is madárles végül is.Ez valamivel alacsonyabb volt.Itt csak a lépcsőt hozták rendbe,hiszen az építmény ezenkivül eleve rendben volt.Itt is pihent egyet Móni a lépcsőn,addig én felmentem.Innen egy beugró öbölre van elvileg kilátás,án a bozótos erősen ront a felhasználói élményen úgy mondd...Talán ha kivágnák vagy megritkitanák a madárles is ellátná azt a feladatát amiért épült...Gyönyörű zöld volt minden körös-körül,friss zöld,az ébredő tavasz zöldje.A madárles után tértünk le a tanösvényről.Az ment tovább a déli részre,mi pedig mentünk vissza azon az úton a kis Duna hídhoz amelyen kilehet szállni a körböl.Itt egy mókus szolgált látnivalóval ahogy a fán szaladgált magabiztosan.Szerencsére sikerült lefilmezni,így a filmünkben látható a jelenet!

Távozóban

Aztán elértük a hídat és rendben kimentünk a szigetről.Móni odarendelte az anyját így kocsival hazavittek minket.Rövid,de nagyon kellemes túra volt és Móninak is jót tett a mogás.Nagyon-nagyon régen láttam ilyen szépnek a szigetet.Mindez és a bürühíd állapota kellemes érzésekkel töltött el!Rendben hazaértünk aztán.

Ez volt az év hatodik túrája.Most mindössze hét kilométert mentünk.Ez mondjuk jelentősen ront az átlagon,de a jó túrákat nem a minél több kilométerben mérik!Szóval így az átlag az 16.93 km/túra.Nagyon szép túra volt,megérte kijönni!

A megátkozott híd

 Nem tudom megmondani mikor járhattam első alkalommal a Rácalmási-szigeten,de ha emlékezetem nem csal,akkor talán 1993-ban.A szigetre vezető híd még nem volt meg és mi a Rácalmási Duna alacsony vízállását kihasználva mentünk rá a szigetre.De ez nem túra volt.Itt dolgoztunk a közelben és az uzsonnaszünetet kihasználva merészkedtünk be a szigetre.Azon kb.száz métert ha járhattunk.Valószínű ekkor még nem lehetett meg a szigetet körbeölelő tanösvény sem,bár annak pontos létrejöttének időpontjáról nincs infórmáciom.A szigeten a redszeres túrázást talán 2005 tájékán kezdtük el természetesen Gergővel karöltve.Valóságos földi paradicsomba csöppentünk ekkor.Jól kiépített tanösvény,különféle látnivalókkal - madárlesekkel,gémeskúttal,almaházzal,nádkúnyhóval,benyuló holtágakkal,jól járható utakkal és történetem főszereplőjével a bürühíddal.Azóta szinte minden évben eljöttünk ide legalább egy alkalommal,de volt,hogy többször is.A sziget október végi őszi színpompája a mai napig az egyik legszebb dolog amit láttam az életemben.

A 2017-es őszön a szigeten

Telt múlt az idő és ahogy erre túrázgattunk évről évre láttuk,hogy a sziget a tanösvény állapota ha lassan is,de fokról fokra romlik.Az utakat egyre inkább benőtte a növényzet a tanösvény fából készült eszközeit pedig fokozatosan kezdte megenni az idő és olykor vandalizmus nyomát is fel lehetett fedezni.Mindezek ellenére a sziget állta az idők vasfogát és azért mindig is jó volt itt túrázgatni.Látványos romlás következett be 2019 körül amikor rengeteg erdőt kivágtak a szigeten a fából készült madárlesek,az almaház és a bürühíd is kezdett egyre inkább tönkremenni.A bürühíd amig lehetett állta a sarat.A bürü a Dél-Dunántúlon használatos tájszó.A kisebb folyókon,patakokon átívelő fa pallókból készült egyszerű hídakat nevezik így.A Rácalmás-szigeti bürühíd a mocsár felett vezetett át és vitt be a tanösvényről a szigeti őserdőbe a mocsáron túlra,de maga is a tanösvény része volt.Az alatta elnevezett területet persze botorság mocsárnak nevezni,hiszen csontszáraz volt valahányszor erre jártunk,sokszor lementünk a talajra Gergővel.A bürühíd e mocsár felett vezetett jó egy méterrel a talajtól.Két részből állt,az első rész olyan 70-80 méter hosszú lehetett,a másik 40 körül vagy annyi sem.

A híd már eldeformálódva

A híd aztán évről évre került egyre rosszabb és rosszabb állapotba.Kezdett eldeformálódni egyre jobban,kezdett inogni.Míg megítélésem szerint már balesetveszélyes is volt.A gyávábbak pedig már át sem mertek menni rajta.Mi persze mindig átmentünk rajta.Soha nem is ért semmi baj.Itt víz sem volt soha.Soha nem láttunk itt vízet,nem is értettük miért hívják ezt a területet mocsárnak.Gergő távozása után 11 hónappal jöttem ki újra a szigetre,soha annyira leromlottnak,elhanyagoltnak mint akkor nem láttam még.Odamentem persze a hídhoz.Kétségbeejtő állapotban volt,de átmentem ezúttal is rajta.Ezt követően kicsivel több mint egy évre jöttem ki Zolikával.Egy paraszthajszállal jobb állapotban volt a sziget mint legutóbb,de a híd állapota tovább romlott.Arra már nem emlékszem,hogy ekkor átjöttünk-e rajta.

Kétségbeejtő állaptok...

Telt múlt az idő és 2023 tavaszán jutott el hozzám egy örvendetes hír,hogy a Rácalmási-szigeti tanösvényt felújítják!Kapóra jött mert a lábadozó Móni valami könnyű túrára szeretett volna elmenni,így javaslatomra kimentünk a szigetre.Kiváncsi voltam,hogy állnak a felújítási munkálatok.Májusban esős időszakot követően mentünk ki.Sok volt a szúnyog,de még elviselhető mennyiségben.Azt láttuk,hogy az almaház bevan állványozva,tehát csinálták.Móni állapota miatt sokat nem tudtunk menni a távolabbi madárles így kimaradt nem tudtam milyen állapotban van.Így a közelebbi bürühíd felé vettük az irányt.Odaérve leesett az állam a látványtól.A hídat ugyan már felújították,feltehetően jó állapotban is volt,de ebből nem sokat láttam.Ugyanis szinte teljes egészében víz alatt volt!

Folynak a felújítási munkálatok

Víz alatt a híd!

Teljesen ledöbbentem.Soha,de soha nem látunk itt vízet!Most meg amikor végre megcsinálták a hídat,azt ellepi a víz...Áááá ilyen nincs!És nem kevés víz volt itt! A talaj a híd alatt volt egy méter körül,mig a híd oszlopainak teteje a hídtól lehetett egy méterre,tehát testvérek között is két méteres volt a víz!Na és igen nagy területre tört be a Duna...  Egyszerűen nem tértem magamhoz.Mert ha árvíz is volt,itt akkor sem láttam vízet az elmúlt húsz évben!Mondjuk hozzáteszem a 2013-as nagy árvízkor nem voltam itt.Gondoltam ez nagyon nem használhat a frissen felújított hídnak.Mondtam Móninak majd ősszel visszajövünk és megnézzük mi a helyzet.Ám ez az őszi túra elmaradt.Reménykedtem,hogy a víz visszahúzodott.Egészen az elmúlt hétig...

A híd 2023 májusában

A híd 2023 decemberében

Egy dunaújvárosi csoportban láttam friss képeket.Lehet ősszel vissza volt már húzódva a víz,de év végére újra víz alatt volt a híd...Mintha valaki megátkozta volna...Az időközben a híd elé helyezett tájékoztató tábla és két harmadig biztos vízben volt.A helyzet tehát tovább romlott ha volt is évközben javulás.Azért érdekes,mert míg nem nyúltak hozzá a hídhoz amíg fokozatosan ment tönkre,addig szinte egy vízcseppet sem lehetett itt látni.Miután rendbehozták,felújították szinte folyamatosan víz alatt van.Ez pedig nem használ az állapotának.Jómagam attól tartok,hogy ennek így az lesz a vége,hogy a felújítás hiábavaló volt...

Így kellene kinéznie,tehát valószínű volt ilyen is 2023-ban

Megmondom az őszintét erősen foglakoztat az elátkozott híd sorsa,hiszen nagyon sok szép élményem van innen.Nem szeretném,hogy tönkremenjen.Így most aztán kivárom majd az első komolyabb száraz időszakot az évben és húzok majd ki a szigetre,mert kiváncsi vagyok rá mi a helyzet.Ha kell Mónival,ha kell Zolikával,de akár egyedül is.Nyugtalanít viszont,hogy ahány árhullám csak erre jár,az betör ide.Nem értem mert régebben nem jött be idáig a víz árhullám esetén sem.

A bürühíd része túrázási történelmünknek,annak egy fontos helyszíne.Nagyon remélem,hogy még sok örömünk lehet majd benne!

Minitúra a Rácalmási-szigeten

Mivel a felújítás hírére úgy is kiakartam menni adta magát a dolog.Móninak is megígértem egy rövidke túrát már hetekkel ezelőtt,így jó ötletnek tűnt egy minitúra a Rácalmási-szigeten a betegségéből lábadozó Mónival.Hatalmas esőzések voltak a napokban ami nem sok jót ígért,de nem akartam már sajtot csinálni a számból,így kinéztünk Rácalmásra.Móni anyja vitt ki minket a Rácalmási-szigethez.Zolika most nem tartott velünk.Ameddig mi bementünk a szigetre addig Móni anyukája elment a keresztlányához,aki ott lakott Rácalmáson.Mielőtt belevetettük volna magunkat a sziget rejtelmeibe az új Ártézi kútnál (ahol a februári teljesítménytúrán is pihentünk) vízet vételeztünk és leültünk kicsit.Már itt látszott a közeli Kis Dunán,hogy igen magas a vízállás.Az ivószünet után megkezdtük támadásunkat a szigetre.A közeli kis Duna hídról csodáltuk a kilátást,majd battyogtunk be a szentélybe.

Nincs még árvíz,de egy pöppet több a víz a mederbe a kelleténél...

Kilátás a Rácalmási hídról

Mindig jól jóleső érzés a szigetre bejönni.Hiszen annyi,de annyi szép túránk volt már itt az elmúlt húsz évben...Most azonban ja jól számolok már két és fél éve nem voltam itt,Móni pedig már vagy hat-hét éve.Még bottal járva vállalkozott a túrára,aztán már későn kapcsolt,hogy elkérhettük volna Zolikától a túrabotját,hátha azzal még könnyebb lett volna neki.Mindegy jött a tőle telhető legnormálisabb "üzemmódban".Apró bibi volt a szigetre való belépéskor a sok szúnyog...Valahol ez várható volt a sok csapadék és az áradás után.Mindez nem szegte kedvüket,mint a dagonyák sem az úton...ez is várható volt.Attól féltem ha Móni megcsúszik,hogy szedem majd ki?Hiszen amúgy sem egy nádszáll vékony teremtés volt a beregség és a kevés mozgás következtében még mentek rá kilók...de Móni hősiesen gyűrte a métereket.

21 hónap és egy súlyos betegség után Móni újra a pályán!

A dagonya végül is nem volt olyan vészes és itt-ott a szúnyog invázió is alább hagytott.Nem soká elértük az Almaházat.Kismilliószor megfordultunk már itt a múltban és mindig azt tapasztaltuk,hogy a ház rendre veszít állagából,megy tönkre folyamatosan.Egyszer majd részletesen kitérek a történetére,mert arról még úgy nem volt szó a blogban.Most odaérve láttuk,hogy újítják fel!Vagyis éppen nem volt itt senki,ami gondolom a szombatnak szólt,De felvolt állványozva a ház déli oldala!Már ez több volt mint amit az elmúlt húsz évben tettek érte!Sajnos a felújítási munkálatok azzal jártak,hogy eltakarították a ház körül a padokat és az asztalokat,így nem volt hova leülni.Móninak nem ártott volna egy kis pihenő.

Újítják az Almaházat!

Móni a pihenő nélkül is hősiesen tette a dolgát,annyit kért csupán,hogy az Almaház utáni elágazásnál ne a tanösvényen menjünk tovább,hanem vágjuk le a másik úton azt a részt.Ez az út belemegy a sziget keleti oldalán futó ugyanezen tanösvénybe (mi most a nyugati oldalon voltunk),igy megsprórolva vagy 2 kilométert,de kihagyva az északi részt,pedig ott is akad látnivaló.Na,de jó hagyjuk most ki és vágjuk le az északi részt.Hagytam,hogy most Móni akarata érvényesüljön.Ez az út jól járható volt,megszüntek a dagonyák.Közben kis táblák figyelmeztettek vaddisznó veszélyre,ugyanis megszülettek a kis vadmalacok,így azt kérték az utakról ne térjünk le,ha kutyát hoztunk akkor azt pórázunk vigyük és sötétedés előtt hagyjuk el a szigetet.Mi mindhárom kritériumnak megfeleltünk most.Ez az út mint írtam belefut az északi részről visszafele tartó tanösvénybe,de ha egyenesen megyünk rajta elérjük a cölöphídat amely kegyetlen klassz,de az időjárás tönkretette az elmúlt évekbe,de az elmúlt hetekben felújították.Erre voltunk elsősorban kiváncsiak!

Jómagam a jól járható jelzés nélküli mellékúton...

Oda érve kellemetlen meglepetés fogadott!A Bürühíd víz alatt állt!Hát ezen nem kicsit döbbentem le... Oké,hogy a híd alatt elméletileg egy holtág medre van...de az elmúlt húsz évben nem láttam itt vízet!Most meg...az egész híd vízalatt volt,a cölöpök teteje látszódott ki!Teljesen elvoltam képedve!Itt kb.olyan ritka vendég volt itt a víz,mint a sivatagban.Most meg...esélytelen volt természetesen így a hídra felmenni és átmenni az őserdőbe..na és a felújított hídat így alighanem újíthatják fel mégegyszer!Na,úgy is visszakartam térni majd az őszi finálé idejekor,így legalább már találtam is rá okot.Addigra valószínűleg elvonul az áradás és én kiváncsi leszek maradt-e a hídból valami,vagy újra helyrehozzák,ha lett valami kár.Majd meglátjuk,most így mentünk tovább,már vissza irányba,de a tanösvényen.

Erre nehéz szavakat találni...itt még sosem láttam vízet,most vízalatt a Bürühíd!

Visszajövök majd,kiváncsi vagyok a fejleményekre!

A tanösvény ezen a szakaszon is jól járható volt.Móni állta a sarat.Nem soká elértük az egyik madárlest amelynek lépcsőjére Móni letudott ülni.Nem nagyon akart,én javasoltam neki,hogy pihenjen,addig én felmegyek a lesbe meg lemegyek a vízhez.A madárles még felújításra várt,itt csak annyi történt,hogy a két alsó lépcsőfokot megcsinálták,mert az volt tönkremenve.A lesből elvileg az egyik benyuló holtágra/öbölre lehetett volna kilátni,de a fák ágai már annyira benőtték a kilátást,hogy ez így esélytelen volt.Lereszedtem a vízhez ezután,nem kellett messze menni,itt is igen magas volt a vízállás!

Pihi a madárlesnél

Lassan indulunk az utolsó szakaszra!

Itt még falatoztunk kicsit meg ittunk,majd belevágtunk az utolsó szakaszba!Itt ugye a tanösvény ment tovább a sziget déli részére és tett még egy hét kilométeres kört,viszont itt is akadt egy mellékút amely szinte egyenesen kivitt a hídhoz.Mónira való tekintettel természetesen ezt választottuk.Na nem volt egy telitalálat ez a választás.Ha bár szúnyog itt jóval kevesebb volt a sarak és dagonyák viszont egyre több és több lett.Iszonyatos lassan haladtunk csak,az út rendkivül csúszott helyenként,Oda kellett figyelnem Mónira,ha itt megcsúszik és egy pocsolyában landol az isten sem tudja kivenni onnan...Azonban rendkivül ügyesen masírozott a sártengerek között a veszélyes helyeken pedig belém kapaszkodott,így ha lassan is,de sikeresen abszolváltuk ezt a szakaszt is!

Már csak egy tovatűnő emlék a madárles,de a dagonya meg itt van!

Végül ha döcögve is,de visszaértünk a hídhoz!Átmenve pedig már ott várt ránk Móni anyja az autóval.Na a lábbelink kissé saras lett,de a fene bánta.Nem volt egy nagy túra én szinte meg sem erőltettem magam,de örültem mert ezzel boldogságot tudtam szerezni egy súlyos betegségéből lábadozó embernek aki hősiesen végigcsinálta a túrát.Neki most ez volt a világ!Kicsit a padon pihentünk még az autónál,majd elindultunk és rendben haza is értünk.Ez egy be nem tervezett minitúra volt tehát csak,de beleveszem természetesen a sorba a többi mellé,ami így azt jelenti,hogy ez volt a szezon tízedik túrája.Most négy kilométert mentünk amely jelentősen ront az átlagon,de a fene bánja!Így összesen tartunk 139,6 km-nél ami így 13,96 km/túra átlagot jelent!Örülök,hogy Móni visszatért talán így esélyes,hogy az októberi emléktúra felére eljöjjön legalább,mert ez a vágya...!

 

Megújul a Rácalmási-sziget!

Ínséges szar idők köszöntöttek ránk az utóbbi hetekben,így valóságos felüdülés ha eljut hozzánk valami ami jó.Egy igazán örvendetes dolgot olvastam a minap a DUOL weboldalán (DUOL=Dunaújvárosi Hírlap).Mégpedig azt,hogy helyrehozzák a Rácalmási-szigeten a tanösvényt!Hát ennek aztán most tényleg igazán örülök,hiszen a közvetlen környékünk legjobb helye a Rácalmási-sziget ahol már rengeteget túráztunk mi is az elmúlt 20-25 évben.Az itteni túrák akkor indultak be igazán amikor Gergő cseperedett felfelé és eljöttünk felfedezni a szigetet,amely akkor lenyűgőzött minket!Innentől kezdve rendszeressé váltak a szigeten megtett túrák,igazán kellemes kikapcsolódást jelentett amikor másra nem telett,vagy nem volt másra idő,de volt,hogy kimondottan ide akartunk jönni mégha volt másra is keret meg idő.Örökre emélkezetes marad a sziget déli végpontjára menő túránk Gergővel 2015 decemberéből.De rengeteget tudnék még sorolni.Évente egy biztosan,de volt,hogy három-négy túránk volt itt.Ahogy teltek az évek,azonban egyre inkább azt láttuk,hogy a sziget megy tönkre,a szépen megcsinált tanösvény és annak kellékei sorozatosan romlanak.Szerencse a szerencsétlenségben,hogy legalább vandalizmusra mutató dolgokat nem találtunk.Legutóbb még 2020 decemberében jártunk azon a szigeten amely október utolsó és november első hetében a legeslegszebb.Ekkor már elképesztően lepusztult szigetet láttunk Zolikával,olyannyira,hogy el is ment a kedvünk további itteni túráktól,mert azóta bizony nem voltunk...

Az akkori túráról készült film:

A szigetet ekkor már kiméletlen erdőírtás és a tanösvény teljes tönkremenetele jellemezte.Nem hittem benne,hogy itt történik valaha is bármiféle javulás ez ügyben.Azonban a jó hír megérkezett.A DUOL írását most változtatás nélkül közlöm:

Rácalmás Város Önkormányzata a közelmúltban kezdte meg a Nagy-szigeten található tanösvény létesítményeinek felújítási munkálatait, amelyek közül a Bürühíd már el is készült.

A településnél található szigetcsoport legnagyobbja a Nagy-sziget nevet kapta. Ezen a 380 hektáron elnyúló és mintegy 4,5 kilométer hosszú földterületen alakították ki a rácalmási ártéri tanösvényt. A Rácalmási-szigetek ma már természetvédelmi terület. A dús, változatos növényzethez gazdag állatvilág társul. A Nagy-szigeten jelenleg is kilencvenkét különböző madárfajta fészkel, és további több mint ötven látogatja rendszeresen. Az épített ökoturisztikai környezet 17 állomáson keresztül kalauzoló tanösvényt jelent, ahol a séta során nádkunyhóval, fűzkunyhóval, fogadószínnel, több madármegfigyelő toronnyal és a vízen átvezető pallósorral is találkozunk. A felújításról kértünk tájékoztatást a rácalmásiak polgármesterétől, Schrick Istvántól.

A Bürühíd (legalább végre a nevét is megtudtam) még 2020 decemberében,elképesztően lepusztulóban...

– A Jankovich-kúria felújítása során a kétezres évek közepén, uniós pályázati forrásból hoztuk létre a Nagy-szigeten a tanösvényt és a hozzá tartozó épületeket. Sajnos azonban elsősorban az időjárási hatások, a rendszeres áradások következtében ezek a fából készült objektumok tönkrementek, megbillentek, némely esetben életveszélyessé is váltak. A felújítás jelentős forrást igényel, ezért amíg tudtuk, halasztottuk, de eljött az idő, amikor már nem lehetett.

A felújítási munkálatok a Bürühídnál

Ezért úgy döntött az önkormányzat, hogy felújítja a tanösvényt, mert nagyon sokan látogatják. Én magam is nagyon örülök ennek, hogy felújíthatjuk a szigeten található létesítményeket, hiszen a sziget a városunk tüdeje. Az ökoturisztikai jelentőségű beruházás finanszírozásának alapját a Fejér Vármegyei Közgyűlés támogatásával a különleges gazdasági övezetből befolyt bevételek és a város önkormányzatának saját adóbevételei képezik. A tervezett munkák közül a Nagy-Dunára kivezető Bürühíd már elkészült. 

Végre történik valami!

Alakul...

Az elkövetkező időszakban megújul majd a két madárles, a nagy fogadószín, újratelepítjük a tanösvény mentén a tizenhét információs táblát is. A Nagy-szigeten található tanösvény létesítményeinek megújulására építve a túraprogramok tematikáit is felfrissítették a kollégáim. Így igazi élménytúrán vehetnek részt majd a jelentkezők a Duna árterének gyönyörű természeti környezetében – mondta el Schrick István polgármester. 

Elkészült a Bürühíd!Ez még a DUOL képe,de hamarosan majd jönnek az enyémek is!

Mit lehet erre mondani?Köszönjük!Egy olyannak mint én,vagy mi,vagy mint Gergő is volt ez öszintén örömteli dolog!Egy kicsit ami fáj és ez tényleg csak az én problémám,vagyis nem is probléma,hanem amolyan rákfeném az,hogy mivel minden változik,semmi sem marad olyan mint amikor Gergőkémmel itt jártam...mert úgy szeretek emlékezni rá,hogy minden olyan mint akkor volt....de persze ettől nehogy abbahagyják a sziget rendbehozatalát,a világért sem!

Remélhetőleg az Almaházat is rendbehozzák!

Mint írtam a szigeten számtalan sokszor túráztunk már,de közel három éve nem voltunk itt.Így valószinű,hogy a közeljövőben kijövök,kijövünk ide,na és folyamatosan figyelemel kísérem innetől kezdve a dolgokat a szigetet illetően.Ide talán Mónit is kitudom vinni,aki már nagyon menne egyet túrázni a stroke-ja után,de eddig úgy ítéltem meg,hogy annyira nem jött rendbe,hogy egy komolyabb túrára ellehessen vinni,de ide erre a 4km-es körre bevállalható a dolog.Zolikával meg valószinű úgy is jövünk még párszor majd.Na és ezek után gondolkodom egy újabb őszi finálés túrán majd ide október végén,november elején!

A Madárlesekre is jobb sors vár!

A szigeten tehát újra érdemes lesz túrázni!

A Rácalmási-sziget