Lassan-lassan immár öt éve lesz,hogy Gergővel a Tassi zsilipnél jártunk.Akkor a környék és az,hogy letudtunk menni a Csepel.sziget legdélibb pontjára is,magával ragadott minket.Valószinűnek tűnt,hogy jövünk még erre,hogy majd visszatérünk egyszer.A történtek ismertek,Gergővel már nem volt többé alkalmam visszatérni,de mivel a nyomában járok,valami most is erre vezérelt... A napokban agyalgattunk,hogy nem akarunk végig otthon ülni a március 15-i hosszú hétvégén.Nem akartunk most messze menni,de mégis akartunk valahova menni.Valahogy nem jöttek most az ötletek sem.Aztán mint egy hirtelen villámcsapás,egy megvilágosodás - eszembe jutott a Tassi zsilip.Viszont úgy gondoltam,hogy most ellenkező irányból,némi módosítással csináljuk meg a túrát.Tehát pont szembe megyünk azzal az iránnyal amelyről Gergővel jöttünk 16 őszén (az akkori túráról itt olvashatsz).Ez viszont azzal járt,hogy elkellett mennünk egészen Tassra és onnan inditani a túrát.Sebaj,ugysem jártunk még Tasson (az öt évvel ezelőtti túra a zsilipnél végződött) és így megtudjuk nézni a Kiskunsági főcsatornát is.A hosszú hétvége szombati napjára jósolták a legjobb időt,így ennek reggelén keltünk útra Tassra,Manó és Zoli barátommal közösen.
Tass temploma
Már fél nyolckor Tasson voltunk,ami légvonalban ugyan nagyon közel van Dunaújvároshoz,de csak kerülővel lehet elérni a Pentele -hídon átkelve.Így sem volt hosszú utazás mert 31 kilométerre volt a település központja.Tasson a szombat reggel és a koronavírus harmadik hulláma ellenére meglehetősen nagy élet volt.Szokatlanul nagy.Mielőtt belevágtunk volna a túrába,úgy döntöttünk megnézzük a település templomát és a parkot mögötte.Odáig sétálva láttuk,hogy a sünök is itt cikáznak egy rendőrautóval,mondtam többieknek maszkot fel (ez 2021 márciusában sajnos kötelező).Manónak nem tetszett,meg is találták a sünök,de szerencsére csak odaszóltak,nem büntettek.A templom és a park szép volt,telis tele szép emlékművekkel,melyek legláványosabbika egy koronás emlékmű volt,ami persze nem a koronavírus emlékműve volt,hanem Szulejmán szultán koronavisszaadáa a magyar királynak emlékműve.Ilyent sem láttam sehol még.
A koronás emlékmű
...és,hogy mit is ábrázol
A szép park után indultunk vissza,még megláttuk Charlie angyalainak a szobrát is,amely négy mezitelen női alakot ábrázolt,akik egymással háttal körben állnak négyen.Ha jól tudom ez a négy évszakot megtestesítő szobor akar lenni.Tetszett nekünk!Ezután aztán már ráálltunk a túra útvonalára.Nem vezettek erre jelzett turistautak mégis sokkal könnyebb dolgunk volt mint pl.a legutóbbi nagylóki túrán.Értelmezhetően vezettek az utak jelzések nélkül is.A településről kiérve azonnal levettük az egészségünkre rendkivül ártalmas maszkokat.Nem kellett sokat menni már ott is voltunk a Kiskunsági főcsatornánál,amely folyókat megszégyenitően széles és szép volt.Egy hattyú uszkált a túlpart közelében,de ahhoz messze volt,hogy normális képet lehessen róla készíteni.Mentünk a csatorna partján,a jobb helyeken közelebb meszészkedve a vízhez.
A szépséges Kiskunsági főcsatorna,elöször túrázásaim történetében!
Az út másik oldalán pedig,helyenként kitünő rálátásunk volt Dunaújvárosra!A Pentelei fensíkon elterülő várost ebből a szemszögből még sosem láttam és azt hell,hogy mondjam meglehetősen szép volt!Kellemes volt az útnak ez a szakasza.Közben a túlparton rendezett nyaralók tűntek fel,mindegyik előtt ápolt,tiszta stégekkel.Ezeket a nyaralókat valószinűleg horgászok hozták itt létre és így kialakult itt egy horgászparadicsom.Később már ezen a parton ahol mi mentünk is,nyaralók voltak.Ami feltűnt,hogy tiszta volt minden,sehol semmi szemét és ami még ennél is érdekesebb volt,hogy a csatorna víze is teljesen tiszta volt!A fene sem gondolta,hogy Dunaújvárostól alig pár kilométerre észak-keletre ilyen paradicsomi körülmények vannak...
Manó és Zolika fotóz az egyik stégen a csatornánál
Egy hídhoz értünk ami a csatornán át vezetett,alatta valami zsilip féle építmény volt,hajó,de még csónak sem nagyon fért ott át.Innen is megcsodáltuk a csatornát,aztán búcsút vettünk tőle.Furcsáltam,hogy ilyen közel van Dunaújvároshoz mégsem voltam eddig itt sosem.Lehet tervezünk majd még erre a jövőben.Egy pár száz méternyi betonutas szakasz következett,ez már erre kezdett ismerős lenni,hiszen itt végzödőtt a túránk öt éve,Kiértünk a Ráckevei Dunához,ahol már egyből ott is volt a Tassi zsilip.Öt kilométert jöttünk a falutól!Mivel itt voltak padok,asztalok az idő meg kezdett kellemessé válni,úgy döntöttünk megreggelizünk.A kellemes környezetben remekül elvoltunk.Alattunk a kék Duna ág nagyon szép volt.Löttünk pár fotót itt,majd megtámadtuk a zsilipet.Ahogy annak idején Gergővel is,most is a kis hídon mentünk át felette,persze máshol nem is lehetett.Innen volt a legjobb rálátás az építményre észak felé.Délre meg a szép Duna bontakozott ki.
A Tassi zsilip
A zsilip a hídról,most épp nem münködött
Kiltás a hídról a másik irányba
Manóval a daru alatt a zsilip hídján
A zsiliphez lementünk még a másik oldalon pár fotót lőni,majd terveink szerint elindultunk a sziget legdélibb pontjához.Itt egy félsziget akadályozott így felkellett mennünk az útra.Közben láttuk,hogy a félsziget másik oldalán épül egy új zsilip.Most is dolgoztak ott a munkások.Az útat ami a sziget végére vezetett munkagépek foglalták el.Gondoltam itt baj lesz.Mentünk,mondtam max majd kizavarnak.Ránk is szólt az egyik fószer,hogy menjünk innen ki.Mondtam,hogy dehát egy turistanevezetességhez való utat zárnak le,ezt nem tehetik.De menjünk innen,nekik ezt adták ki,nem ő találta ki,nem ő tehet róla.Jó visszafordultunk akkor,de meggondolta magát és szólt,hogy jólvan menjenek.Így letudtunk menni a Csepel-sziget legdélibb pontjára.Amúgy úgy emlékeztem,hogy ez a félsziget itt nem létezett,hiszen a zsiliptől simán lelehetett menni oda.Gondolom a mostani új zsilipnek hála,alakitották át így a tájat.Kicsit illúzió romboló volt,de végül is rendezettnek tűnt minden.
A Csepel-sziget déli végpontja az Életfával
A déli végen nem sok minden változott,talán semmi.Annyiból jó volt,hogy most nem volt itt senki.Gergővel mikor itt jártunk öt éve egy szerelmes pár nyalta-falta itt egymást nem nagyon lehetett itt fotózkodni akkor.Most nem zavart senki és semmi.Így jó sok fotót lőttünk itt is.Jobb volt az idő is mint öt évvel ezelőtt,gyakorlatilag minden jobb volt és semmi sem volt jobb.Nem lehetett jobb,hiszen nem volt itt Gergő... és sajnos ezen a túrán nem is éreztem a lelke jelenlétét,ez persze nem zárja ki,hogy ott volt.Szóval megcsodáltuk a déli véget,a többiek elöször jártak itt.Innen is látni lehetett Dunaújváros egy darabját,nem volt messze,talán 10km...sajna csak a város ipari része látszódott innen.Itt volt valahol amúgy Bács-Kiskun és Pest megye találkozási pontja is,noha a végpont maga már Bács.Kiskun megye volt.A nagy Duna ág túloldalán pedig egy kedves ismerös vigyorgott ránk: a Rácalmási-sziget.Alaposan kigyönyörködve magunkat indultunk vissza folytatni a túrát.
A legdélibb pont
Zolika és Manó is eljutott ide
Jómagam Manóval a déli sarkon
Visszamenve mégegyszer megköszöntük a fószernek,hogy beengedett,majd rátértünk a töltésre.Emlékeztem ez itt egy hosszú betonutas szakasz lesz.Noha jó rálátásaink voltak innen a Ráckevei Dunára az út hála a betonnak mégis kicsit kimerítő volt.A part mentén nem volt annyi lakókocsi mint öt éve,viszont pottyantós az akadt bőven,el is neveztünk a helyet Zolival a Pottyantósok-völgyének.Nagyon sokára ért véget a betonos szakasz.Emlékeztem itt Gergővel is megszenvedtünk öt éve.A Makádhoz tartozó gyálai szabadstrandon értek véget ezen írányú megpróbáltatásaink.A pirinyó strandon szerencsére voltak padok,így itt pihentünk egy jó negyedórát,nézve a kék meglepően tiszta vízet!
A batonutas szakasz
Pottyantósok-völgye
Pihi a gyálai strandon
A gyálai strand után visszatértünk a töltésre,amely belefutott a másik,az egész szigeten át futó töltésbe,erre tértünk le egyenlőre visszaíányba dél felé,de aztán az kezdett nyugat majd észak felé fordulni és ez már nem betonút volt!Az én lábam már kezdett alaposan fájni,nem csak a betonútas szakasz miatt,hanem a rendkivül kényelmetlen munkahelyi bakancs miatt is,amitől egész héten szenvedek amúgy is.Mivel most délutános műszak után érkeztünk a túrára másnap reggel,nem volt időm pihentetni sem,így esett meg,hogy kezdett piszkosul fájni már,de azért bírtam a tempót.Ahogy kanyarodott a töltés,szép rálátásunk volt dél felé a makádi halastavakra.Három tó volt a Csepel-sziget legdélibb részén,,persze lekerítve...magánterület.... Ettől aztán felment a pumpra mindhármunkban.Lassan ebben a tetves országban nem lehet sehova sem menni,mert mindent felvásárolnak a mókustojások.Sajnos nem volt nálunk pálinka ami megnyugtasson,így beletelt némi időbe mire lenyugodtunk...haladtunk a jól járható töltésen miközben nyugat felé a kulcsi szélmalom és dombok okoztak kis izgalmat.Persze ezek már a Duna túloldalán voltak.Magát a Duna fő ágát innen nem lehetett látni.
A szigetet körülölelő töltésre érve
Rálátás a makádi tavakra
Az út a töltés közben észak felé fordult.Lórévig szándékoztunk menni,mert ott tudtunk átmenni a Dunán vissza a Dunántúlra,komppal.Tudtuk ez még 7-8 km szinte egyenes útvonal.Remek rálátásunk volt innen a teljesen sík Csepel-sziget déli részére.A hatalmas sziget gyakorlatilag nem rejtett semmi érdemleges látnivalót,de mindig is szerettem erre túrázgatni,volt valami varázsa még ennek a sík tájnak is.Jókat beszélgetve én lábfájósan haladtunk észak felé a kellemes időben.Nem sokára erdők közé ért az út.Erre is emlékeztem,többször jártunk már erre.Ugye Gergővel is akkor öt éve,csak akkor letértünk a töltésről mert bementünk Makádra.Most nem tértünk le,mentünk az erdők között a töltésen,végre enyhe kanyarok is voltak az útban.Aztán elértük azt a részt ahol két éve Zolival és Mónival annyi hóvirágot láttunk.Most is volt ezernyi,de nem csak hóvirág hanem még ibolya is,meg valami kék és sárga virág is,amikről én már nem tudtam milyen virágok.
Erdők között
Virágok között
Megcsodáltuk a virágos erdei mezőt,majd visszamentünk a töltésre.Kiérve a mindkét oldalt erdős részből,már csak a nyugati oldalon volt ártéri erdő,keletnek ismét feltünt a végtelen sikság.Annyi külömbség volt,hogy pár kilométerre keletnek feltűnt maga Makád is,északi irányba pedig Lórév.Ezek ismerős részek voltak.Az egykori tanya ami itt volt a töltés mellett viszont teljesen eltűnt.Emlékszem itt gyöngytyúkok üdvözöltek mindig mikor erre túráztunk,most viszont nem maradt itt semmi,a tanya helyén pár autógumi volt csak.Közben a nyugati ártéri erdőn látszodott,hogy alaposan megkopaszították...itt is zajlott az erdőírtás...Láttuk Lórévet magunk előtt,de az csak nem akart közelebb kerülni.Úgy tűnt időtlen idők óta megyünk már,de mintha semmivel sem került volna közelebb a falu.
Lórév
Nagyon sokára értük el Lórévet.Lementünk a töltésről be a faluba,ahol rögtön a szerb ortodox templom szolgált látnivalóul.Majd végigmentünk az észak-dél irányban nem igazán hosszú településen.Itt él a legnagyobb szerb kisebbség,nem lehetnek sokan,hiszen minössze 300-an lakják a kicsiny falucskát és főleg magyar hangokat hallottunk csak kiszürödni mindenhonnan.A vízem viszont meglehetősen kifogyóban volt és csap az nem akadt a településen,se semmi ahol valamit vehettünk volna.Sebaj.A 300 méter amelyen végigmentünk a falun már nem merített ki.Visszatértünk a falu északi végén a töltésre,majd nem sokkal utána lementünk a nagyon kedvelt Zichy kápolnához amelynél már sokadszorra jártam.
A nagyon kedvelt Zichy kápolna
Mindig szívesen jövök ide
Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Meglehetősen sokan kezdtek el mozogni a környéken,ez erre a vidékre abszolúlt nem volt eddig jellemző.Akárhányszor jártam itt,rajtunk kivül nem járt erre senki sosem.Most rendesen ficeregtek erre nem mondom.Így nem akartunk zavarni,mert a kápolna előtt üldögéltünk és gondoltuk,hogy más is akar fotózkodni,elindultunk hát a komphoz.Nem volt messze,talán öt perc járás.A Dunánál már meglehetősen nagy szél fújt és itt is sokan voltak.Ide is eljutottak a sünök,gyorsan felvettük a maszkokat,de ezek nem foglalkoztak itt ezzel.Negyedórát kellett várnunk az indulásra és hivatalosan itt fejeztük be a túrát.Mivel mértük így pontosan tudom,hogy 22,2 km-t tettünk meg.
A lórévi rév
A nagy szél ellenére simán átkeltünk a Dunán.Odaát Adnyban még bekelett sétálnunk a buszmegállóig,ha ezt még ideveszem akkor volt kb. 1.8 km plusszunk.Itt útközben találtunk egy mobiltelefont egy régi tipusú münködőképes nokiát.Hiába hirdettem meg a közösségi oldalon eddig nem jelentkezett a gazdája,nekem meg erre nincs szükségem.A hazaút sima volt és gyors,így aztán öt óra előtt már itthon voltam.A lábfájásom ellenére ez is egy kitünő buli volt,egy szuper túra,amely nem volt előzetesen benne a tavaszi tervekben,hirtelen ötletből született.Megérte.
Kedvenc kilátóimat bemutató sorozatom márciusi részében a közelmúltban meglátogatott Körtvélyesi-kilátót mutatom be.Az elmúlt négy évtizedben számtalan kilátóban jártam és jártunk aktuális túratársaimmal.Számomra ezek csodás építmények amelyek minden alkalommal kivételes élménnyel ajándékozzák meg az arra tévedő vándort.Nincs ez másként a Körtvélyesi-kilátó esetében sem.
Így fogadja a kilátó a vándort
Az Országos Kéktúraútvonaláról a szépséges Mária-szakadék felső végén érdemes egy kis kitérőt tenni a Kis-Kopasz-hegy kilátójához.
A körtvélyesi erdei temetőnél a Kis-Kopasz-hegy csúcsának meghódítása előtt érdemes megállnunk. Még a múlt század derekán is temettek el itt embereket, de ma már csak egy szépen gondozott, körbekerített sírkert a Vértes keleti végében. Innen, vagy a csákányospusztai kulcsosháztól néhány perc alatt elérhetjük a 2015 tavaszán átadott Körtvélyesi-kilátót, melynek a neve kissé megtévesztő, hiszen bár Körtvélyespuszta közelében van, maga a 480 m magas Körtvélyes egy másik hegy pár kilométerrel arrébb, a Vértes legmagasabb csúcsától, a közeli Nagy-Csákánytól délre.
Ha erre jársz ne hagyd ki!
A Kis-Kopasz tetejére épített különleges, háromszög alakú fémszerkezetet vörösfenyővel borították, kialakítva 16 méteres magasságát. A legfelső kilátószintről főként a Tatai-medencét, az alattunk elterülő Tatabánya városát és a szemközt fekvő Gerecse magaslatait csodálhatjuk meg. Déli irányban látszik a Nagy-Csákány, észak illetve kelet felé pedig tiszta időben feltűnik a Pilis-tető, valamint a Nagy-Kopasz a Budai-hegységben. Hátrafordulva a Mészáros-hegy takarja ki a panorámát, a csúcsán az adótoronnyal. Ha tudjuk, mit kell keresni, Tatabánya fölött kivehetjük még a Turul kiterjesztett, innen nézve aprócska szárnyait is, míg azoktól jobb felé végigpásztázva a hegygerincet a tekintetünk a Ranzinger-kilátó 30 méteres fémszerkezetében akadhat meg.
A kilátószintről körpanoráma tárul elénk
Alattunk a végtelen...
A Körtvélyesi-kilátóról vélhetően rálátni a győztes bánhidai csata helyszínére is - a baj csak az, hogy maga a helyszín bizonytalan, sőt a csata időpontjáról, résztvevőiről is vitatkoznak a történészek. A legenda szerint 907-ben Szvatopluk és Árpád fejedelem seregei vívtak itt véres küzdelmet, amely a magyarok győzelmével végződött, és a szláv uralkodó még aznap a Dunába veszett menekülés közben. Más források szerint viszont a csata nem akkor, és nem is ezen a helyen játszódott le, hanem Pozsony mellett, sőt nem is Szvatopluk, hanem a gyermek német király, Lajos seregei ellen.
Fa szerkezetű kilátó megfelelő,jó állapotban
A kilátóba eddig egyszer jártam,e sorok írásakor nincs még két hete sem.Aktuális túratársaimmal Zolikával,Manóval és a Tizedessel tettünk ide egy kitérőt a Vitányváras túránkon.A kilátót mi jó állapotban találtuk 2021 februárjának végén.
Gergővel is jártunk a közelben 2017 márciusában,akkor sajnálatos módon kimaradt túránkból a kilátó,persze azt hozzá kell tennem,hogy akkor egy nagyobb kaliberű túrán voltunk amelybe nem nagyon fért bele egy kitérő a kilátóhoz.Most,hogy voltam ott,ezt már kicsit bánom.
Ajánlom mindenkinek,hiszen valóban kivételes az élmény amit ez a kilátó ad!
A Vitányvári túránkon a film vége felé forgattunk a kilátóban
Amikor a Mecsek felé mentem vagy jöttem onnan vonattal,a Dombóvár - Pusztaszabolcs vonal mentén a dombságokat elhagyva (vagy még oda nem érve) mindig feltünt egy táj a vonatból kinézve.Nagylók határában minden alkalommal szemeztem egy az átlag mezőföldi tájnál szebbel.Enyhén dombos-völgyes itt-ott erdős táj éreztem szólít magához és tudtam egyszer majd eljövök erre.Persze az első szemezéstől eltelt már vagy három és fél évtized vagy tán több is.Mindenesetre az év hetedik túrája erre a tájra vezetett.A túra ötlete ugyan már megvolt hónapokkal ezelőtt is,most elérkezettnek láttam az időt a megvalósítására.A táj Rexi kutyám szülőföldje volt,innen hoztam tavaly,de akkor persze nem túráztam erre,csak az utcába mentünk be ahonnan elhoztuk a kutyust.A szépséges tájon az Iringó tanösvény vezetett körbe.Ide érkeztünk ezúttal Zolival és Mónival.Már negyed kilenckor itt voltunk.Fél négykor volt vissza vonat,úgy gondoltam a nagyjából 18km-es túrát addigra bőven abszolváljuk.
A Nagylóki állomás
Nagylókon ugye többször is keresztülmentünk már,de elöször került fel túrázásaink térképére.Túránkat a vonatról leszállva természetesen a helyi vasútállomásról inditottuk.A falut minössze két utca erejéig érintettük csak,a központba nem szándékoztunk bemenni.Az egyik utca volt az ahonnan Rexi származott.Elméletileg már az állomásról jelzett turistaút vezetett ki,legalábbis így jelölte a netes térkép,de jeleknek nyoma sem volt.Aztán az egész túrán nem volt semmiféle turistajel és ebből származtak aztán a bajaink.Átkelve a vasúton végigmentünk Rexi utcáján és valamelyik hozzátartozóját láthattuk annál a háznál,ahonnan hoztuk.Egy ugyanolyan kutya volt mint az én Rexim,vagy a testvére vagy az apja lehetett.Az anyja nem mert arra emlékeztem,hogy kicsi volt.Az utca végén értünk ki a természetbe,innen indult az Iringó tanösvény.
Egy ütött-kopott tábla jelzi a tansövényt,aztán ez minden...
Már itt bliriáns szépségű táj köszönt szembe.Valóban olyan szép volt mint amelyet a vonatból láttam.Egy kopott tábla jelezte,hogy innen indul az Iringó tanösvény,rajta egy kopott térkép is volt.A leírások tíz állomásról írtak az ösvényen.Nos sem táblát,sem állomást nem láttunk egyet sem a túránk során aztán... pontosabban a legvégén a tízedik állomás még megvolt,de erről majd később.Nem voltak turistajelek sem semmi ami jelezte volna merre kell menni a tanösvényen.Az út nyomvonala vezetett egyenlőre,aztán voltak olyan helyek ahol nem volt ennyire egyszerű.Már az első métereken kezdett idegesíteni a jelzések hiánya,de egyenlőre sima volt az út,a táj pedig gyönyörű.
Az első méterek
Kiváló időnk volt.Ugyan már hét elején nagy dirrel és durral bejelentette a meterológia a pénteken érkező markáns hidegfrontot,ami mögött szinte majd megfagyunk...ehhez képest a kellemes napsütésben mindössze annyit éreztünk,hogy egy paraszthajszállal hüvősebb van az elmúlt napoknál,de ez messze nem vészes.Az út visszatért,vagy odaért a vasútvonal mellé,ugye innen láttam anno ezt a tájat.Sokáig ott is haladt mellette,néha kicsit elhagyva,de újra visszatérve hozzá.A jelzetlen tanösvény közben beért a Lóki-völgybe.Enyhe dombok határolták kelet felöl,ha jól tudom a legmagasabb pont itt 152 méter volt csupán,de így is csodaszép volt.A völgy aljában maga a Lóki patak folyt sokszor nádasokba beérve.Mi meg itt mentünk a nyugati oldalán a völgynek,felettünk vagy volt amikor mellettünk a vasútvonallal.
A Lóki patak és a nádasok
A gémeskút
Az út egy gémeskúthoz ért.Úgy gondoltuk ez lehet az első állomás.Tábla vagy jelzés persze itt sem volt.A kút érdekes volt,a táj továbbra is szép.Reggelizhetnékünk támadt,de úgy gondoltuk lesz még olyan állomás ahol majd padok is lesznek esetleg,így mentünk tovább,még mindig a szelíd dombok,a Lóki patak és a vasútvonal ölelésében.A leírásokban olvastam,hogy az út majd beér egy magánterületre is,ahol lesz egy zárt kapu és majd megkell kerülnünk azt valahogy.Egyenlőre ennek nyoma sem volt.Szép fák közé értünk ami még azért nem volt erdő,talán gesztenye fák lehetettek,de ez csak tipp volt.Itt egészségügyi szünetet tartottunk majd mentünk tovább.Itt adta magát az út hiszen csak a nyomvonalat kellett követnünk.
Ligetes,fás részre érve
Még mindig a vasútvonal mellett mentünk,a dombok combosodtak a másik oldalon és lettek egyre magasabbak.Persze ezt még dombságnak hívni azért nem lehetett.Egy ponton nyilvánvalóvá vált,hogy nincs és nem lesz több állomás.Agyaltam,hogy netes oldal jelölte ezeket,hát hova tűnhettek?A tanösvényt 2007-ben adták át,nincs 15 éves sem és semmi nem maradt az állomásokból?Miként azt sem értettem,hogy miért nincs egyetlen egy darab jelzés sem.Oké,hogy esetleg az állomások tönkrementek,megrongálodtak vagy megrongálták őket,de a jelzéseket?Ugyan kérem...Szóval egy ponton úgy döntöttünk megreggelizünk,ugyan leülni nem tudtunk,mert a föld azért hideg volt.Végre elhúzott egy vonat is a vasútvonalon,egy ágon meg egy szép mókus nézegette ahogy kajálgatunk.Jött csórni.
Mókus kémlel
Kaja után pár méterre az út úgy tünt végre eljön a vasútvonaltól.Pontosabban egy vízfolyás állta utunkat amely úgy ítéltem meg magába a Lóki patakba ömlik,talán egy másik patak volt.Átmenni rajta viszont nem lehetett.Csak úgy tudtunk,hogy felmentünk a vasútra és annak hídján mentünk át.Persze ez nem kicsit volt veszélyes,hisz több ága is volt a pataknak,a híd így hosszú is volt.Akármelyik percben jöhetett volna egy vonat erre...Hát miféle tanösvény ez?Se tábla,se jelzés de még fel is vezet egy életveszélyes szakaszra?Kezdtem átkozni azt akihez ez a tanösvény tartozott.Szerencsére nem jött vonat,nem ért baj.Eszembe jutott erről egy kedves emlék,amikor Gergővel Szlovákiában Garamkövesdnél ötszáz méter erejéig a nemzetközi vasútvonalra kényszerültünk,mert más választásunk nem volt.Óriási veszélyben voltunk akkor,a szitu hasonló volt tehát.Annyi,hogy itt azért ötszáz méter nem volt,csupán hatvan-hetven körüli.Azonban lejövet a vasútról sem vártak kellemesebb dolgok,habár a veszély elmúlt...
A jó út is jelzetlen...
Egy út keresztezte a vasútat,erre tértünk le.Aztán a baj az volt,hogy innen három felé is ment.Persze az égvilágon semmi sem jelezte,hogy melyik a tanösvény a három közül.Elövettem egy telefonos alkalmazást,ebből sikerült valahogy kiszűrni,hogy a baloldali a mi utunk.Persze olyan biztosra nem tudtuk,de reméltük ez az.Egy mellékvölgy jött be a Lóki-völgybe erre ment az út.Elképesztően szép volt ez is,kicsit olyan volt mint a Teletabik földje.Szép zöldek voltak a környező lankák,a Lóki patak is erre fordult és haladt ebben a mellékvölgyben.
Teletabi földön
Haladva a völgyben egy tanya tűnt fel velünk szemben egy kapuval.Ez lesz tehát az a bizonyos magánterület.Ez annyiból jó volt,hogy igazolta,hogy jó irányban jövünk.Közelebb érve láttuk,hogy a tanya valami gazdaság akar lenni.Odabenn emberek dolgoztak,a kapu meg nyitva volt.Hatalmas területen terült el a gazdaság,megkerülni nem tűnt jó ötletnek.Az alkalmazásunk is úgy mutatta,hogy bekell menni,arra vezet az út.Úgy döntöttünk bemegyünk és megkérdezzük az embereket melyik is erre a tanösvény.Legrosszabb esetben kizavarnak.Ám nem zavartak ki,készségesen segítettek ketten is.Át kellett mennünk itt a tanyán,itt-ott meglehetősen dagonyás részeken,de valóban erre ment a mi utunk is,hisz az a tanya után folytatódott is.Birkák üdvözőltek minket,majd kiértünk a tanyáról.Az út ismét járhatóvá vált.
Móni is hazaért...
Partszakadás a Lóki patak mentén
Egy gyönyörű szép rétre értünk,úgy tűnt egy pad van a közepén!Óhh hát akkor itt pihenünk egyet.Közelebb érve láttuk,hogy ez nem pad,hanem az itt kettétört gémeskút vízkieresztő vályúja...Itt most dél felöl voltak gyönyörűek a dombok.Mentünk egyenesen,arra mutatta az alkalmazás.A pataktól most délre voltunk és láttuk,arébb,hogy az északi oldalon birkákat terelnek autóval (!)....Közben ismét egy nyitott kapu volt,itt ért véget tehát a gazdaság területe.Kimentünk tovább egyenesen.Láttuk egy híd van a patak felett.Közben a terelő autóból elkezdett kiabálni a fószer,hogy menjünk át a hídon,mert az ott a tanösvény,az a jó út.Átmentünk hát és megköszöntük a segítséget.Mentünk tovább.
A tájra nem volt panaszunk
Újra olyan részek jöttek ahol az alkalmazásunk segítségére kellett hagyatkoznunk.Bosszantó volt ismét a jelzések hiánya.Elöször a túra során egy komolyabb emelkedő következett.Persze túlzás ezt komolynak nevezni,ahol csupán egy 150 méter magas dombra kell csak felmenni.A nagy kapaszkodás előtt újabb eü. szünetet tartottunk és pihentünk pár percet.Aztán felmentünk,természetesen különösebb problémát ez nem jelentett.Visszanézve láttuk alattunk a szépséges völgyet,amelynek nem tudom mi volt a neve,lehet maga a Lóki-völgy vett egy kanyart és az volt ez a mellékvölgy is.Mindegy,szép volt.A tájra egy szavunk nem lehetett.Felérve a dombra viszont egy hosszú egyenes szakasz következett.
Alattunk a völgy
Meglehetősen hosszú volt ez a szakasz.A réteken rengeteg őzet láttunk szaladgálni,aztán arébb feltünt Kislók település is.Mi azonban Nagylókra tartottunk vissza.Egy országutat kellett elérnünk,ott fordult visszafelé a túra.Közben láttam,hogy alaposan eltelt az idő.Három óránk volt még a fél négyes vonatig.Nincs nagy gond ha nem érjük el,mert van egy vonat negyed ötkor is,igaz azzal kicsit bonyolúltabb a hazajutás és van egy vonat fél hatkor is.Szóval a fél négyesre hajaztunk,de éreztem ez necces lesz.Nagynehezen elértük az országutat,visszafelé vettük tehát az irányt.Ez is egy hosszú szakasz volt,Móni aki nehezen bírja a betont most ügyesen jött.Elhaladtunk Erdőmajor mellett amely szintén egy gazdaság volt.Érezhető trágyaszag szürődött ki onnan.Aztán mivel továbbra sem volt jelzés,újra az alakalmazást hívtam segítségül hol is kell letérnünk a betonról.Az meg egy olyan helyen jelezte ami semmiképp sem olt nevezhető útnak.De letértünk.A nádasok,bukszosok közt evickéltünk,itt is volt egy patak,de kétszáz méter után ráeszméltünk,hogy itt nincs járható út...
Betonút...
Elkezdtem átkozni a tanösvény kezelőjét,üzemeltetőjét,tulajdonosát.Mindegy kit.Röhej volt,hogy egy több mint 15 km-es tanösvényen nincs turistajelzés,de az égvilágon semmi ami jelezné az irányt.Volt értelme létrehozni nem mondom.Kezdtem azt érezni,hogy ezt alaposan megszívtuk.Annál is inkább mert a lápos,mocsaras részen kullancsinvázió is volt.Nem győztük magunkról levakarni őket.Hála,hogy tél vége volt,annyira aktívak még nem voltak.Végül is visszaértünk a betonútra aztán jó kétszáz méter múlva ott volt egy jól járható út amire lelehetett térni...Persze ezt semmi sem jelezte.Aztán ezen az úton menve ez is elágazott.Persze a rossz irányt választottam.Meglepetésemre Móni eszmélt,hogy ez erre nem jó.Nézte az alkalmazást és szólt,hogy szerinte rossz fele megyünk.Megnéztem,igaza volt!Visszamentünk a másik útra.Ez újra szép tájakon vezetett át,itt is volt alattunk egy völgy és úgy tűnt valami fensíkon megyünk.
A fensíkos részen
Tudtam majd két tónak kell jönnie,ami már Nagylók közelségét jelzi.A Lóki és a Piroska tó már Nagylókhoz tartozott.Meglehetősen sokára értük el őket.Elöször a Lóki tavat,ami persze szép volt és ha több időnk van talán körbe is lehetett volna járni.Azonban engem inkább a Piroska tó érdekelt,tudtam van egy hely ahonnan fenséges a kilátás a tóra,azt szerettem volna elérni,Az út ment,így a vége felé is jelzések nélkül.Ismét kénytelenek voltunk az alkalmazásunkra hagyatkozni.Ám az mintha kezdett volna elvezetni a településtől.Újra Móni vette észre,hogy ez így nem jó,sőt ő vette észre a jó irányt is!Teljesen levoltam ettől döbbenve,nem megbántva de pont ő volt eddig a leghülyébb ezekhez a dolgokhoz most meg rendre ő terel jófelé minket.Ez meg,hogy lehet?Egyfolytába ezen agyalgattam és végül is arra jutottam,hogy talán Gergő küldhetett valami súgallatokat felé,jelezve,hogy merre is kell mennünk.Talán megmosolyogtató ez,de mondom Móni volt pont az aki sosem értett igazán ezekhez a dolgokhoz most meg... szinte ő volt az iánytűnk.Meg is dicsértem érte.
A völgyön át
Egy kisebb völgyön mentünk át újra és végre ott volt maga a Piroska tó!Láttam a dombon a padot,onnan volt az a leghengerlő kilátás.Egyben ez volt a tanösvény tizedik állomása,az egyetlen ami még megvolt.Felmentünk és elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Alig több mint egy óránk maradt a vonatig.Megérte feljönni,egyfelöl pihenni tudtunk másfelöl a kilátás valóban szép volt.Maga a tó is csodás volt,látható volt,hogy ellenben a tanösvénynel ezt bizony kezelik,karbantartják.Horgászparadicsom volt,padokkkal,pihenőkkel,wc-kel,stégekkel.Első osztályú volt valóban!Sokat nem időzhettünk a pompás helyen menni kellett a vonathoz.
A tízedik állomás
A Piroska tó
Mivel az út úgy vezetett,félig körbe is tudtuk járni a szépséges tavat,aztán odaértünk ahonnan indoltunk.Rexi utcájához.Teljes volt a kör,de még a vasútállomásig elkellett jutnunk.Fokoztuk a tempót és némi szerencsével na és a vonat ötperces késésnek köszönhetően elértük a vonatot!Hát ahhoz képest,hogy túra elején úgy gondoltam,hogy ráérünk sietni sem kell,ez nagyon kivolt számolva...Simán hazaértünk fél öt után.Alaposan elfáradtunk,de monjuk úgy,hogy kellemesen.A nagylóki Iringó tanösvény is kipipálva.Sikerült bejárni azt a szép részt amit a vonatból is láttam és valóban gyönyörű tájakon mentünk keresztül.Viszont némi észrevételem azét van:
Pottyantós búcsú a tanösvénytől
A nagylóki Iringó tanösvény bliriáns szépségű tájakon vezet keresztül,ha ezt nézem bátran ajánlom mindenkinek!De... Az egész tanösvényen nincs egyetlen turistajelzés sem,semmi ami azt jelezné,hogy ez itt egy tanösvény.Nincsenek állomások,ahogy az egy tanösvényen szokás.Az út bevezet életveszélyes valamint magánterületre is!A jelzések hiánya miatt rendkivül könnyű eltévedni az út több pontján is.Na már most ha létrehozok egy tanösvényt egy szépséges tájon,ami nagyszerű ötlet persze,akkor azt valamennyire karban is tartom.Ha nincs pénzem,vagy keretem rá,akkor nyilván akad egy-egy önkéntes,egy-egy turázó egyesület,szakkör stb.aki legalább egy minimálsian segít.Nyilván ellátom jelzésekkel,hiszen messze földről érkező turisták főleg azok akik nincsenek úgy képben könnyen eltévedhetenek.Ennek fényében hiába a szép táj,úgy gondolom a tanösvény jelenlegi állapota szégyenletes!Minket is alaposan megszopatott,de hála most Móni leleményességének,végig tudtuk azért járni.Nagylókra jövünk még,hiszen innen indul majd az Álmok tavához vezető túra is,de már az állomástól sincsenek jelek,hiába jelöli a térkép úgy,hogy vannak.Nem lesz tehát egyszerű dolgunk akkor sem...
Valami oknál fogva a Nélküled szól a háttérben a hangszórókon,persze azért mert nagyon is szeretem és mindig megdobogtatja a szívemet a jól ismert dal.Ki ne ismerné,ki ne hallotta volna legalább egyszer?Ki ne látta volna ahogy Dunaszerdahelyen a meccsek elején tízezer magyar üvölti egyszerre?A magyarság szimbóluma lett ez a dal és az életérzés amely dunaszerdahelyi stadionból árad.Az építmény alig nagyobb mint a mi dunaújvárosi stadionunk,de mégsem néhány száz szurkoló lézeng benne,hanem szinte minden meccsen telt ház van.Az arénát meg főleg a helyi magyarok és a szimpatizánsok tőltik meg.A helyi csapat a DAC a szlovák bajnokságban szerepel,de mindenki a felvidéki magyar csapatnak tartja.Népszerűsége a magyarság körében pedig nagyobb mint a Ferencvárosé.A DAC meccsei kezdődnek rendre úgy,hogy a kezdőrúgás előtt a több mint tízezer magyar elénekli a Nélküledet.A legtöbbször hívnak valakit,egy művészt,énekest,színészt vagy gyerekeket akik vezetésével szólal meg a nem mindennapi dallam.
Az életérzés itt ekkor egy magyarnak leírhatatlan...
A magyarság szimbóluma a dunaszerdahelyi stadion
Nem tudom mikor hallhattuk elöször a Nélküledet.Már jóval azelőtt,hogy a dunaszerdahelyi arénába betette a lábát.Tetszett persze,jó szám,jó dal mondtuk,de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki.Aztán az interneten szárnyra kelt egy videó.DAC - Slovan meccs,a legnagyobb szlovák rangadó,ahol a felvidéki magyarság küzd az ellenséges szlovákokkal.Ebben a videóban láttuk elöször ahogy a több ezernyi magyar énekli a Nélküledet és különös libabörös hatást kelltett...rajtam és Gergőn is.Nem győztük újra és újra megnézni a videót,egyszerűen szavakat nem találtunk,soha nem találkoztunk ilyennel korábban,sosem láttunk ilyent.Felemelő volt és megható.A mai napig nehéz ezt könnyek nélkül végignézni.Ott és akkor nagyon beleszerettünk ebbe az életérzésbe.
Nem huligánok,igaz magyarok akik a Nélküledet éneklik
Új videók jöttek,mindegyiken énekelt a tömeg.Fantasztikus volt.Valahol mélyen pedig elkezdtünk arról álmodozni,hogy egyszer ezt ott a helyszínen élőben is látni kellene...Közben 2017 májusában tiszteletét tette Dunaújvárosban is a tábor ( lásd: itt ).A Fradi II. jött bajnoki mérközést játszani hozzánk,amelyet elkísértek a legkeményebb szurkolóik vagy ötezren!Tudni kell,ekkor ők kivoltak tiltva az első számú csapatuk meccséről,ezért jöttek el egy-egy NB III.-as meccsre ahol szabadon szurkolhattak.Itt átélhettünk valami hasonlót.Persze ez fényévekre volt a dunaszerdahelyi énekléstől,de legalább nálunk is felhangzott a Nélküled úgy,hogy a stadionban legalább félház volt.Az élmény így is maradandó volt és újra és újra ott motoszkált bennünk a gondolat,hogy elkéne menni egyszer Dunaszerdahelyre...
A dunaszerdahelyi aréna belülről
2018-ban ez az álmunk egyre csak erősödött,mígnem végleg elhatároztuk,hogy az egyik következő évben majd kimegyünk,az sem fog érdekelni,ha éjszaka az utcákat kell róni,mert nem lesz mivel hazajönni.De ezt látni kell,ezt átkell egyszer élni!Teltek a hónapok és egyre inkább körvonalazódni látszodott egy terv.Kimegyünk Dunaszerdahelyre,úgy gondoltuk legjobb esetben majd 2019-ben,de ha akkor nem is,2020-ban már egész biztosan összehozzuk... Közben hírét vettük,hogy 2018 karácsonya előtt a dal eredeti előadója az Ismerős Arcok jön koncertezni Dunaújvárosba!Hát ezt látni kell,ezt nem fogjuk kihagyni.Gergő várta is nagyon a koncertet amely december 21-re volt hírdetve.Lázba jött tőle,elterveztük,hogy majd a koncerten üvöltjük a Nélküledet,mert egyértelmű volt,hogy azt majd eljátsza a zenekar.Nagyon készült Gergő a koncertre,amely megadta volna az alaphangot a követező (vagy azutáni) évi dunaszerdahelyi túránkhoz.
Az Ismerős Arcok koncert Dunaújvárosban
Gergő a koncert előtt tíz nappal ment el... Én pedig nem üvöltöttem a Nélküledet a zenekarral és a több ezres tömeggel,egyszerűen csak végigsírtam.Valószínűleg a dunaszerdahelyi arénában sem tudtam volna megállni azt az élményt sírás nélkül,de az más lett volna.Itt csak fájt a szívem rettenetesen...Ahogy felhangzott Gergő dala amit annyira vártunk és,hogy nem volt ott velem Gergő rettenetesen elviselhetetlen volt...úgy,hogy egy nappal előtte temettük el... Nem is tudok erről most mást mondani,most is fáj ha eszembe jut.Persze azzal,hogy Gergő elment a dunaszerdahelyi túra terve is mindörökre szertefoszlott.Annyi tervünk és álmunk megvalósult az évek alatt,de az álom nem válhatott már valóra...
Itt is van a március és indul a tavasz.Egy a túrázásoknak nagyon is kedvező évszak következik és én akár már holnap reggel indulnék is a következő túrára.Bőven vannak tervek a fejemben tavaszra is ám újra keresztül húzhatja számításaimat ez az istenverte koronavírus és a vele járó korlátozások,amik immár egy éve tartanak... Most jött el a járvány harmadik hulláma úgy,hogy a második gyakorlatilag le sem csengett.Mást sem hallani a hazug médiában,mint a soron következő korlátozásokról.,szigorításokról.Amint az elmúlt egy év is bizonyította,hogy ezek igazából az égvilágon semmitől sem védtek meg minket,ezek nem mások mint egy hazug világ hazug eszközei,hogy félelemben tudják tartani a népet.Ugye a félelemben tartott ember a legjobban kezelhető...Na de ne menjünk ebbe bele,a tavaszi tervek a téma most,de sajnos ettől függünk nem is kicsit.Két fajta tervet dolgoztam ki,az egyik ha mégis valami csoda folytán minden rendben menne ("A" terv).A másik pedig arra az esetre,ha a jelenlegi korlátozásokat nem is oldja fel,de legalább nem szigorít tovább.("B"terv)
Nagylók a Piroska tóval
Tavasszal a környékbeli túrákat illetően Nagylók környékére fókuszálnánk.Két túrát is szeretnék erre megvalósítani.Mindkettő használható az "A" és "B" tervnél is (persze ha lesz egy "C" terv amikor is mindent lezárnak,akkor persze semmi sem valósítható meg).Az egyik túrán az Iringó tanösvényt járnánk körbe egy körtúra keretében,a másikon pedig elmennénk Nagylókról egészen Dégre az Álmok tavához és kastélyhoz,ami jelenleg felújítás alatt van és nem látogatható,na persze a koronavírus miatt sem az.Persze kivülről legalább megcsodálhatnánk.Talán ez a túrát ellehetne tenni medvehagyma virágzás szezonra,hisz a kastélykertben állítólag bőven akad medvehagyma.Ez az időpont függ egy esetleges mecseki túrától is,de erről később.Környékbeli túráknál nem akarjuk kihagyni a lassan hagyománnyá váló repcés túránkat sem,erre valószínűleg május legelején kerülne sor.Valahova a közelbe ahol akad repce.A repcetúra szintén mindkét változatnál megvalósítható,benne van az "A" és a "B" tervben is.Ezzel a környékbeli túrákat illetően nincsenek is további tervek,de bármikor jöhet ugye egy hirtelen ötlen valahol a közelben,főleg ha tényleg bekeményitenek a korlátozásokkal.
A repcetúra nem marad el remélhetőleg
A nagyobb túrákat ugye úgy kellett megterveznünk,hogy este nyolcra hazaérjünk és még túrázzunk is előtte egyet.Ha minden rendben menne akkor áprilisban kétszer is célba vennénk a Mecseket,az első túrán a télen elmaradt Hidas - Ófalu - Mecseknádasd túrára mennénk a Mecsek peremvidékére.A másodikon pedig a medvehagymás Melegmányi-völgyet keresnénk fel.Ez a két túra csak az "A" tervnél valósítható meg.Itt jön képbe a Nagylók-Dégi túra a medvehagyma szezonban,ha nem sikerül a Mecsek,akkor ebben az időben célozhatnánk meg az Álmok tavát.Ha viszont sikerül,akkor ez a túra elmenne egy későbbi időpontra.Első nagy túránk a Bakonyba vezetne a tavasszal az Essegvárhoz Bándra.A Veszprémből induló túra most úgy tűnik mindkét tervben megvalósítható.
Essegvár
A Mecseki túrák amúgy csak az "A tervnél" valósíthatóak meg,ha nem oldja fel a korlátozásokat,a Mecsek tavasszal sajnos kimarad.Így ha nem sikerül eljutnunk áprilisban a Mecsekben,akkor a második nagyobb kaliberű túránk a Börzsönybe vezetne.Ugyan az éves terveknél még azt írtam,hogy idén az Északi-középhegység kimarad,de úgy fest mégsem.Ha nem lesz Mecsek,akkor áprilisban mennénk el Nagyorosziba és a Drégely vár lenne a fő célpontunk a Börzsöny egyik ormán,onnan pedig lemennénk Drégelypalánkra.Ha viszont lesz Mecsek áprilisban,akkor ez a túra májusra lehet esélyes.
Drégely vára
Manó barátom szervezkedik egy túrára a Tolnai-hegyhátban ahol Döbörközről mennénk Dombóvárra,ez a túra bármikor megvalósítható a tavasz folyamán.Így akár az esetlegesen elmaradó túrák valamelyikére is beugorhat majd.Tavasz végén pedig szeretnénk elkezdeni ebben az évben is a Balaton környéki túrákat.Eleve májustól,szeptemberig a Balaton környékét tervezzük,de ugye ez is sokmindentől függ,legfőképp a vírustól persze.Talán ebben a sorozatban az első lehetne a visszatérés a Köröshegyi-völgyhídhoz túra,hisz tavaly itt nem sikerült a filmünk és a túrán sem mentünk teljesen végig a nagy meleg miatt.Most pótolhatnánk,viszont ellenkező irányból,azaz Zamárdiból mennénk Balatonföldvárra.
Kilátó Zamárdiban,remélhetőleg eljutunk ide is
Hát ezek a mi terveink tavaszra.Ez ha jól számolok kilenc túra,abban az esetben ha nem lesznek korlátozások,ha meg lesznek akkor hat.Ebben az esetben viszont úgy is kitalálunk valamit.Természetesen a többiek is bármikor előjöhetnek egy-egy remek tervvel,ez úgy münködik,hogy megnézzük,megvizsgáljuk a dolgot és ha kivitelezhető akkor megyünk.
Tehát ha minden összejön akkor ez lehet a tavaszi túrák sorrendje (változhat).
- Mezőföld: Nagylóki Iringó tanösvény
- Bakony: Essegvár
- Mecsek: Hidas,Ófau,Mecseknádasd
- Mecsek: Melegmányi-völgy
- Mezőföld: Repcetúra
- Tolnai-hegyhát: Döbörköz - Dombóvár
- Börzsöny: Drégely vára
- Mezőföld: Álmok tava
- Balaton: Köröshegyi-völgyhíd
A blog jobb oldalán a következő túrák részben ott lesz végig az "A"és a "B" terv,amint javul a helyzet a "B"-t leveszem.Ha romlik annyira,hogy minden lezár és bezár,akkor mindent leveszem és ha javul a helyzet akkor kerül majd ki az aktuális terv.Sok mindentől függünk tehát a tavasszal,minden kétséges.A járvány csak az egyik dolog,de a munkahelyünk is veszélyben van,így ez is betehet a terveinknek.Meglátjuk,bízunk benne,hogy javul majd a helyzet.
