A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túrázó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túrázó. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 25., szombat

Rockenbauer emlékére és az Országos Kéktúra története

Már sokszor írtam ebben a blogban Rockenbauer Pálról,meg is emlékeztem róla tavaly halála és idén születése napján.Most kerek évforduló van.Alap,hogy most is megemlékezem,hiszen tisztelői közé tartozom.Tavalyi bejegyzésem egy éven keresztül vezette a nézettségi listámat,ez persze nem az én,hanem az ő érdeme.
Bizony már harminc éve,hogy elment,azon szoktam gondolkodni merre lehettem amikor ő az örök túramezőkre távozott.A hideg nyirkos 87-es novemberben valószinüleg otthon lehettem 17 évesen...de abban az évben sokfelé jártunk és valahol mi is pont a Mecsekben lehettünk akkor amikor a Kelet-Mecseki részt forgatták,persze mit tudtam én akkor ki az a Rockenbauer,pedig összefutni vele,velük a Máré várában egészen fantasztikus élmény lehetett volna...

Emléktábla Kiskunfélegyházán
Rockenbauer Pálra legtöbben valószínűleg a Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozatból emlékeznek: 1978 júliusában az Országos Kéktúra útvonalát bejárva mutatta be a lelkes filmes csapat a hazai tájak és nemzetünk rejtett értékeit. Az út során neves magyar szakemberek segítették az egyes tájak kialakulásának és egy-egy természeti képződménynek a bemutatását. Az adott területet az ott élő emberek hozták a nézők szívéhez közelebb, akik őszintén meséltek otthonukról, környezetükről, munkájukról. A sorozat népszerűségét emelte, hogy Sinkó László Kossuth- és Jászai-díjas színész, a sorozat narrátora is részt vett a túrán.
1987-ben már javarészt megvolt a sorozat folytatása – „…és még egymillió lépés” címmel –, de a befejezését már nem érhette meg. A halál váratlanul ragadta el, a kopjafa az ő emlékére áll ezen a helyen a Naszályon. A zengővárkonyi szelídgesztenyésben nyerte el végső nyugalmát, ahol annyi kellemes órát töltött el.
Sírja Zengővárkonyban a Szelídgesztenyésben

Amikor erre járok mindig tiszteletemet teszem 

Gergő fiam amikor elöször járt itt
A magyar televíziós természetfilmezés egyik legkiemelkedőbb alakja 1933. január 14-én született Budapesten, és 1987. november 26-án Katalinpuszta mellett hunyt el. Biológusként diplomázott, de széles körű irodalmi, természettudományos, szociográfiai és kultúrtörténeti műveltségre tett szert, amit már a Magyar Televízió 1956-os indulásától, a köz érdekében tudott kamatoztatni. A televízió volt első és egyben utolsó munkahelye. Szerkesztőként és rendezőként főleg ismeretterjesztő és természetfilmek készítésében vállalt szerepet, amelynek során mind az öt kontinenst bejárta, és sokat tett a magyar hegymászás népszerűsítéséért is.
A gyermekosztály rovatvezetőjeként neve hamar ismertté vált, népszerűségét latba vetve küzdött, hogy a televíziónézők minél több ismeretet szerezhessenek a Föld országairól és hazájukról. A mediterráneumtól az Antarktiszig bejárta a világot, és olyan tudást adott át, amit akkoriban másképp nem lehetett volna megszerezni. Tudós volt, ugyanakkor kiváló sportember is, aki nem ismert munkája elé gördülő akadályt, legyen az barlang, hegy vagy sivatag. Erről tanúskodik 1976-ban készült Kilimandzsáró című filmje a fekete kontinens legtetejére vezető expedícióiról. „A napsugár nyomában” 13 részen keresztül vezet körbe Földünkön, s bár Rockenbauer legnagyobb fájdalmára a képek minősége hagy kivánnivalót maga után, mégis csoda, hogy mindössze hatezer dollárból készült el.
Kopjafája a Naszályon ahol elhunyt...
Az Országos Kéktúra nemcsak hazánk, de Európa első hosszútávú turistaútja is. Útvonalának végső kialakulása szervesen összefügg Rockenbauer Pál életével és munkásságával. 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el az akkor még 910 kilométeres út dr. Cholnoky Jenő kezdeményezésére. Tíz év alatt, 1928 és 1938 között Sümegtől a Nagy-Milicig festették fel a kék jelzést, és az 1938-as, ünnepi nyitótúrát Szent István-vándorlásnak keresztelték el. A háborút követően 1952-ben keltették új életre a mozgalmat, és ebben az évben adták át az első jelvényt a kéktúra teljesítéséért, amit mára több mint háromezren birtokolnak.
Mindig jóleső érzéssel tölt el a kék jelzés látványa...
Később, a hetvenes években meghosszabbították az utat az osztrák határ menti Velem községig. Az évtized végén Rockenbauer Pál a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak, és Másfélmillió lépés Magyarországon címmel forgatott útifilmjük mérföldkővé vált az Országos Kéktúra történetében. Hét évvel később ismét útra keltek, és az akkori nyugati végpontból elindultak dél felé, hogy a maguk választotta úton előbb a Dél-dunántúli Kéktúra nyugati végpontját, Kaposvárt, majd onnan ezen az úton haladva érjék el Szekszárdot „még egymillió lépés” megtétele után. Ez a szakasz 1989-től vált az útvonal szerves részévé „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” néven. Ezzel egy időben, a filmsorozat Rockenbauer Pál emlékének dedikált folytatása, a Kerekek és lépések kapcsán megszületett a terv az út további bővítésére. 1992-ben felfestették az Alföldi Kéktúra első szakaszát is. A keleti megyék egymás után csatlakoztak saját útvonalukkal, míg a millecentenárium évére, 1996-ra elkészült a hatalmas kör, összeért a kék út nyugati és keleti vége, teljes egésszé formálva ezzel az Országos Kéktúrát.
Emlékfája a Vértesben

Gergővel itt

Tisztelet itt is a legnagyobbnak!
Fiammal már mindhárom fő helyen jártunk ahol kellően örzik emlékét.Ugye a zengővárkonyi sírhoz mindenkinek aki kicsit is benne van a túrázás világában alap,hogy legalább egyszer életében eljöjjön ide.Jártunk a Naszályon a kopjafánál ahol meghalt és jártunk a Vértesben a Rockenbauer emlékfánál is.Jó lenne egyszer még eljutni a Nagy Milicre is ahonnan kiindult az egész történet...
Rockenbauer emléke örök.Sorozata pedig végig kiséri életünket.
Isten adjon neki szép utat!
Rockenbauer Pál 1933 január 14 - 1987 november 26.

2017. május 5., péntek

A ballagás

Bár nem teljesen túra bejegyzés következik,de egyetlen fiam és állandó túratársam Gergő ballagásáról úgy illik,hogy megemlékezzek néhány sorban a blogomban is.A ballagást az elöre tervezethez képest egy nappal korábbra hozták,a döntéskor még nem tudhattam,de ez egy nyerő ötlet volt.Úgyanis pompás,ragyogó időt fogtunk ki.Ha az eredeti időpontban került volna sor a ballagásra bizony elvert volna minket az eső.

Az utca felöl érkezett meg az osztály
Szép számú embertömeg gyült össza a ballagásra ahogy az lenni szokott.A ballagó osztályok az utca felöl érkeztek az udvarra ahol az esemény zajlott.A mi osztályunk volt pont az első.Meglepő volt,hogy bár nagyjából egyforma volt az osztályban a fiúk-lányok aránya mégsem egymás mellett álltak úgy,hogy fiú-lánnyal (egy-kettő kivétellel).Mindegy a lényegen ez nem változtatott,így is szépek voltak a gyerekek.A kezükben mindenkinek egy-egy narancssárga lufi volt.Ezek a lufik minden osztálynál más és más szinű volt amúgy.Nyolc osztály ballagott egyszerre el.

Felállt az osztály a ceremóniához
Minden osztály felállt az elöre meghatározott helyére és kezdödhetett a ceremónia,amelyen kezdésként természetesen a himnusz hangzott el.Ezután következtek az ünnepi beszédek.Diákok búcsúztatták a végzősöket,majd az iskola elöljárói tették ugyanezt.Ezután két diák elöadásában elhangzott Demjén Ferenc Felnőtt gyermekek c. dala meglehetősen rossz előadásban.Sajnos elképesztően hamisan énekeltek az előadó gyerekek,így az kicsit sem volt élvezhető.Kár érte.

Lufieregetés
A dal után következtek a jutalmak átadásai azoknak akik kiérdemelték azokat.Majd az ünnepség vége felé felhangott a szózat is.Ezután pedig következett a lufieregetés.Kezdtek felszállni a színes lufik,ám egyvalamivel nem számoltak.Pár osztály (a mienk is) éppen egy fa alatt állt,így néhány lufi bizony elakadt a fák ágaiban.Jókat derültünk ezen.

Elakadás
Ezzel véget is ért a ballagás,mindenki ment amerre látott,ki hazafelé,ki valamely vendéglátóhelyre.A rosszul elsült dal ellenére úgy érzem maga az egész szép volt.Bizony felnőttek a gyermekeink és ez a gondolat kicsit megható is volt.Az osztály szétszéledt,nem lesznek több közös órák,foglalkozások.Jönnek a vizsgák,amelyekre alaposan felkell készülni,azok letudtával pedig megy mindenki amerre lát.Már semmi sem lesz olyan amilyen volt,de ez az élet rendje.Ezeken mi is átmentünk egykor.

Elballagott a túrázó
A ballagáson jó néhány gyerek arcán láttam,hogy már kurvára unják a ceremóniát,ám ahogy távolodnak majd ettől a naptól,úgy lesz ez szép és maradandó emlék.
Remélem Gergő szívében is kellemes emlékek maradtak.

A nagy túrázó elballagott.
Holnap új utak várnak rá.
Már a Mecsekben :-)