Nem nagyon reméltem,hogy júliusban tudunk még túrázni menni,de ez is összejött.Móni ugye súlyos orbáncos fertözést kapott június végén,úgy gondoltam ezzel oda is az egész nyár.Azonban szépen gyógyul azóta és olyan állapotban volt már a héten,amely lehetővé tette,hogy mi Zolikával túrázhassunk végre egyet.A kutyámra így már Móni vigyázott,persze ő levinni nem tudja,nem is mehet le átmenetileg az utcára még,így Zolika tesója ment át megsétáltatni még mi elvoltunk.Mivel nyár van ami nem igazán kedvez a túrázásoknak és egyre melegebb is,így elővettük a kánikulai időkre szánt túránkat a Balaton kört.Ugye ez arról szól,hogy a Balatont túrázzuk kötbe apró lépésenként.Oly apró,hogy tavaly egy ilyen túránk volt,közel egy éve,az volt ennek a körnek az első szakasza amely Siófoktól,Zamárdiig vezetett.Most került akkor sor a második szakaszra,ez pedig terveink szerint Zamárditól,Balatonföldvárig tart majd.
A Balaton Szíve szobor
Sima kényelmes utazásunk volt Zamárdiba és már negyed kilenckor ott is voltunk július utolsó szombatjának reggelén.Hamar kimentünk a Balatonhoz és a túra második szakaszát onnan inditottuk ahol az elsőt abbahagytuk.A már jól ismert Balaton szíve szombortól.Innen indultunk,lehetőség szerint amikor csak lehet a víz mellett,amikor meg nem lehet,akkor a lehető legközelebb hozzá.Zamárdi is mint minden Balaton parti település hosszan elnyúlt a tó mentén és az első két-három kilométerünk kifejezetten kellemes volt.A tó mellett a Morgó Ede sétányon haladtunk remek rálátásokkal a Balatonra a Tihanyi-félszigetre és a Balaton-felvidékre.A távolban feltűnt a Hegyestű majd a Badacsony is.Közben Szántódnál láttuk,hogy jönnek-mennek a kompok.El is határoztuk,hogy megyünk egy oda-vissza menetet velük majd ha odaérünk.A kellemes részen lassan haladtunk,semmi sem indokolta,hogy siessünk.Az idő is kellemes volt,még nem volt kánikulai meleg.
Balatoni vízivilág
Kellemes szakasz a túra első három kilométerén
Szántód felé közeledve,de még Zamárdi területén egy kisebb,de látványos hídon vezetett át a túránk.Az út amin mentünk jelzetlen volt,a Balaton vezetett minket.A hídon átkelve kellett ezen a túrán először elhagyni a Balatont.Magánterületek állták az utunkat... Kissé beljebb mentünk hát,vagyis kissé távolabb a magyar tengertől és a 7-es út mellett találtuk magunkat.Itt mentünk a következő kilométeren,az idő lassan kezdett melegedni.A bringaút is mellettünk haladt.Látványos szállodák meg a jó ég tudja mik mellett haladtunk el,Family park meg ilyesmik,míg végre elértük Szántódot.Itt kinn állt a hetes úton a kompra várakozó kocsisor.Gyalog most gyorsabban haladtunk mint az autók.Letérve a hetes út mellől,nem soká oda is értünk a szántódi komphoz.Óriási tömeg volt,de megvettük a retur jegyünket a kompra.
Sóhajók hídja Zamárdi módra
Elérjük Szántódot
A kompon
A tömeg ellenére hamar feljutottunk a hajóra.Négy komp közlekedett oda-vissza Szántód és Tihany között.Voltunk már ezen a kompon öt éve,de akkor csak oda mentünk.Most vissza is.Kicsit élveztük a balatoni hajózást ami élvezetes is volt.A csodás tájon áthaladó hajó a kellemes enyhe szélben kifejezetten kellemes volt.Jó húsz perc kb.az út.Úgy határoztunk nem jövünk egyből vissza,járunk egy kicsit a Tihanyi-félsziget ezen részén is.Egy szép napon majd ideér ez a körtúra,de ez még évek kérdése,akkor is majd csinálunk egy oda-vissza komputazást.Jártunk már itt akkor öt éve amikor a gejzírkúpokhoz túráztunk Zolikával meg Manóval.Most nem erre túráztunk csak egy kávézót kerestünk meg egy lángosost reggelire,de nem volt itt semmi (..) kicsit beljebb aztán egy piacra akadtunk,de itt olyan bunkó volt a lángosos,hogy letettünk róla,hogy itt eszünk.Átmentünk egy szálló strandjára.Erre vitt a turistaút is fel a gejzírekhez.Itt a kellemes hüvősben találtunk végre egy lángosost.
Ezzel jöttünk
Zoli pihen kicsit a Tihanyi-félszigeten
Bár a kiszolgálók itt kedvesek voltak mégis életem legszarabb lángosát fogyasztottam itt el.Nem volt jó és még drága is volt.Kicsit még jártunk itt egyet,de minden baszott drága volt,így visszamentünk a komphoz.A visszaútra a négy közül a legmodernebb hajót sikerült kifogni,így duplán élvezetes volt az út.Amíg Tihany felöl alig volt felszálló a kompra,addig Szántódon még mindig kilométeres kocsisor várakozott.Átérve folytattuk a túrát.Sajnos Balatonföldvárig már nem tudtunk kimenni a Balatonhoz,kivéve egy szűk kis helyet.Ott meg azt láttunk,hogy alaposan levan apadva a víz.Meleg lett az út a szűk helyi utcákon vezetett,majd kiért újra a hetes úthoz.Itt végre találtunk egy jó és olcsó büfét.Tudtunk inni egy kávét és hosszúlépést is.
Érkezünk vissza Szántódra
Leszállás,látható,hogy szemben kilométeres kocsisor várakozik
Balatonföldvár felé
Az útunk beljebb ment a hetes úttól,Szántód utcáin haladtunk,elhaladtunk a helyi vasútállomás mellett,majd Földvár felé haladva az volt kellemes,hogy egy hosszú platán sor vezetett végig,így árnyékban haladtunk már egészen Balatonföldvárig.Oda érve a már ismert vitorláskikötőnél lyukadtunk ki.Itt néztünk körül.Indultak már innen túráink az elmúlt években talán három is.Így ismerösként köszönt vissza ez a hely.Kimentünk a moló végéig,ott állt a Sárga kilátó.Nem emlékeztem rá és Zolika sem,pedig kurva ég,hogy itt volt amikor itt jártunk....Arra sem emlékeztünk,hogy felmentünk-e rá,így hát most betámadtuk a kis építményt.A neve Sárga kilátó volt,ám a színe az fehér.Nem volt magas,talán értelme sem volt,de beláttuk innen a kikötőt és szép kilátásunk volt a Balatonra.
A kikötő
A Sárga kilátó!
A kilátó után a legszebb kilátást biztosító vendéglátóhelyre ültünk be egy-egy limonádéra.Kishíján nem volt elég rá a fizetésünk...de kellemes hely volt.Majd a kikötő elején ráakadtunk a Csigaházra amely egy étterem volt.Mivel árultak gulyást tűrhető áron így itt megebédeltünk.Nagyon finom volt.Az ebéd amúgy már három és négy óra között volt.Utána folytattuk a túrát.Újra kitudtunk menni a vízhez és egy hosszú gyönyörű dupla platánsor között ment az út.Zolika közben a papírhajó mánia után új projektbe fogott és fahajót engedett üggyel-bajjal útnak a vízben.A parton szépszámú közönsége is akadt,amely dőlt a röhögéstől...Ezt letudva még mentünk kicsit a platánok árnyékába.Elértük a strandra kirakott hatalmas Balatonföldvár felíratot és akkor itt fejeztük be a második szakaszt.
A gulyás
Platánsor
Zolika készül az új projektre
Végállomás:Balatonföldvár
Innen még visszasétáltunk a közeli vasútállomásra.A hazaút sem volt vészes.Este 11-re voltam itthon.Hát hosszú idő után tudtunk újra túrázni.Kellett már,mert nagyon leült a nyár...A túra végül is kellemes volt és különösebben nehéz sem volt.Nehézséget az egyre melegebb idő okozott valamint a sok betonos rész.Így vízhólyagom is lett túra után,de a fene bánja.Július vége van és ez csupán az év hetedik túrája volt...Most 12 kilométert mentünk,összesítve így tartunk 104 kilométernél.Ez pedig 14,85 km/túra átlagot jelent.Most az volt a legfontosabb,hogy újra visszazökkenjünk.
Óriási vihart kavart szűkebb hazám Dunaújváros főutcáján lévő több évtizedes platán sor kivágása.Mi is vezetett idáig? A történet a város születésének idejére nyúlik vissza.Az időtájt telepitettek a fő utcára,ami Vasmű út névre hallgat egy hosszú platánfa sort.A fák szépen nőttek,fejlődtek.Hozzátartoztak a mindennapi városképhez és hát mondanom sem kell megszépítették a Vasmű útat.Aztán a 19-es év őszének egyik napján,pár nappal az önkormányzati választásokat követően az egyik fa kidőlt...Rá egy BMW-re.Szerencsére senki sem sérült meg. Ám a fasor az ádáz politikai csatározások áldozatává vált.
Vasmű út,jobbra még a platánsorral
Az elöző önkormányzat szó se róla sokat tett a városért.A kormánypárti vezetőség sokmindent felújított a városban.Az uszodát,a stadiont,a főteret.Kilátót építetett a felső Dunapartra.Új kórházi szárny épült és még sorolhatnám.A választások közeledtével a kormánypárti önkormányzat még az eddigieknél is jobban beleerősített.Elkezdték felújítani a város főutcáját,ami annak térkövezését jelentette,majd magát az utat is újraaszfaltozták.Gyúrtak rá rendesen,hogy megnyerjék az októberi választásokat.Ám elkövettek egy óriási hibát.A felső képen is látható,a fákat ölelő mellvédeket elbontották,a mellvéd magasságáig érő földet elhordták.Ezzel pedig jelentősen meggyengítették a talajt,hisz pont igy lazult fel a fák gyökerét is tartó földréteg.Ez okozta annak a bizonyos fának a kidőlését,a többi fa közül pedig jó néhány kezdett veszélyesen megdőlni...
Vasmű út napjainkban,már a platánok nélkül
A kormánypárt aztán a választásokat elveszitette,az új nem kormánypárti vezetés pedig megörökölte a veszélyes fasort. A kidőlés hírére az új polgármester azonnal elrendelte a fák biztonság kockázati vizsgálatát,az eredmény pedig az lett,hogy a fasor életveszélyessé vált.Nem volt más választásuk,mint a több évtizedes fasort kivágni... Persze ősztűz zúdult az új városvezetésre és nem kicsi volt a felháborodás a városban.Egymásra mutogattak az emberek politikai hovatartozástól függően.Úgy gondolom az elöző vezetés mindenképp hibázott,hogy nem végeztetett egy vizsgálatot/felmérést,hogy mit okozhatnak azzal,hogy elbontják a fák körüli mellvédeket.Az új vezetést meg ott érheti szemrehányás,hogy valóban minden fa életveszélyes volt-e?Valóban kikellett vágni mindet?
A platánok után...
Végig ez a kép fogad a város fő utcáján...
Én nem tartozom egyik politikai oldal táborába sem.Ugyanúgy utálom az összes politikai kutyát legyen az balos vagy jobbos.Utálom mert az emberekkel mindent letudnak nyeletni miközben ők jól megszedik magukat.Mindkét felet okolom,hogy ez lett a platánsorral és,hogy ilyen csúfosan fest jelenleg városunk fő utcája.Az új vezetés ígéretet tett arra,hogy a tuskókat eltávolítja és új fákat ültet a régiek helyére.Mindenesetre a történtek hű példája annak,hogy mikre képes a mocskos politika,ahelyett,hogy valóban az emberek és egy adott város érdekeit szolgálná inkább...
