Hirtelen ötlettől vezérelve vágtunk neki a Pest megyei Biatorbágynak.Sajnos engem a héten újabb tragédia ért,a testvérem távozott közülünk.Na és mindennek a tetejébe most úgy tűnik a kutyám is az utolsókat rúgja...mindez már túl sok nekem.Kellett valami kimozdulás,hogy kiszellőztessem a fejem.Tetézte a gondokat,hogy iszonyatós kánikula tombolt ezekben a napokban,így eleve nem akartam nagy túrát választani.Véletlen találtam rá Biatorbágyra és szemre vételezvén a dolgokat úgy láttam,hogy egy rövidke túrát lehet itt tenni a környéken.Így mégis sikerül kicsit kimozdulni és nem megyünk sokat sem a kánikulában.
Vasárnap reggel Zoli barátommal vágtunk neki Biatorbágynak.
 |
| A templom |
Már kilenc óra előtt odaértünk.Adta magát a dolog merre kell menni,a jelzések ha jól nem is,de viszonylag elfogadhatóan voltak felfestve.Az első látnivaló egy katolikus templom volt.Ott vigyorgott a biatorbágyi domboldalban.Leérve egy kisebb fajta völgyben útunk bevezetett egy szép és gondosan ápolt zöld parkba,amely igen kellemes volt.Innen már a híres viaduktot is lehetett látni.Jómagam kifejezetten a viaduktot jöttem megnézni ez érdekelt leginkább,hiszen tudva tudni,hogy itt esett meg országunk egyik legnagyobb merénylete vagy ha úgy jobban tetszik terrortámadása (előző bejegyzésemben elolvasható a sztori).Így aztán érdekelt egy ilyen különös hely.A parkon átvágva hamar oda is értünk a viadukthoz,pontosabban kettő volt belőle.Egymás mellett voltak,de két különálló viadukt volt.
 |
| A parkból már látni a viaduktot |
 |
| Közelebb érve ez a kép fogad |
Impozáns építmény volt a két viadukt lenyügöző méretekkel.Valaha ugye ezeken ment át a Budapest-Bécs nemzetközi vasútvonal.Ma már persze nincs így,a vasútvonalat északabbra helyezték,a viadukton pedig átlehet sétálni,de csak az északin.Ezen kilett alakitva egy jól járható járda.A másik viadukt levan zárva,rámenni nem lehet.Fura érzés volt itt lenni,ahol lezuhant a vonat és 22 embert temetett maga alá.Matuska Szilveszter robbantotta fel a hídat 1931-ben amely épp a Budapest-Bécs nemzetközi gyorsvonat alatt robbant fel és annak mozdonyát valamint két első vagonját a detonáció a mélybe rántotta...Tehát elég nagy borzalmakat rejt az északi viadukt....
 |
| A két híd |
 |
| Lépcső felfelé |
A két viadukt között egy jó állapotú lépcső vezetett felfelé.Úgy döntöttünk akkor felmegyünk az északi viaduktra.Nem igényelt a kánikulában sem nagy erőfeszítést a lépcsősor megmászása.Hamar felértünk.Minden lépcsőfokról gyönyörü rálátásunk nyílt a két hídra.Felérve pedig valóban látható volt,hogy jó minűségű járda vezet át a viadukton.Bemerészkedtünk hát oda ahol a tragédia történt,ahonnan lezúgott a vonat.Persze az egykori sínek már eltüntek,ebből mementó sem maradt.A hídról amúgy a kilátás is impozáns volt.Északra a település északi része látszodott,délre pedig lehetett látni a Budai-hegység legdélibb vonulatát.Persze a tragédi pontos helyét nem tudtuk hol volt,de valahol ott járhattunk ahol történt a merénylet.Furcsa érzés volt,mintha emberek lelkei sírnának azon a helyen ott...
 |
| Fent a viaduktnál |
 |
| Itt zúghatott le a vonat.... |
Elindőztünk itt egy kicsit,majd lementünk és folytattuk a túrát a piros jelzésen.Az rövidesen beért a heyi focipálya mellé,amit éppen locsoltak.A nagy melegben beálltunk a locsoló berendezés vízének útjába,így ért némi zuhany és felfissülés.Tovább haladva a piroson beértünk a bliriáns szépségű Iharos-völgybe,amely egy ponton a mecseki Lámpás-völgyet idéztem.Tűzött a nap a fák nem nagyon adtak árnyékot a szép völgyben,de hamarosan beértünk az erdőbe ahol már kellemesebb volt a klima.
 |
| Iharos-völgy |
Aztán egy ponton a piros jelzés megkezdte az emelkedést.Nagyon idézte a hely a Vár-völgyet a Mecsekből,ahogy az Iharos-kúttól emelkedik az út a Máré várhoz.Ez a hely nagyon hasonlított ahhoz.Nem durva,de folyamatos emelkedés.Az út végén itt azonban nem a Máré vár állt hanem a Szily kápolna amely 1817-ben épült.Hát itt tartottuk első nagy pihenönket.A kápolna körül a hüvősben padok és asztalkák tálcán kínálták a pihenést.Meg is kajáltunk itt,megvártuk míg elillan rólunk az izzadtság,mikor ez megtörtént akkor jártuk csak körbe a káplnát amelybe aztán be is lehetett menni.
 |
| Szily kápolna |
A felíratok ahol voltak már meglehetősen kopottak voltak,így sok dolgot nem tudtunk meg a kápolnáról,azt viszont igen,hogy a kápolna talapzatában van eltemetve Szily Antal strázsamester.Hogy neki mi köze volt a kápolnához azt nem sikerült kideriteni,mert úgy tudjuk azt Sziy József építette.A kápolnában néhány mécses volt és egy hölgynek a fényképe,akiről nem tudtuk,hogy kicsoda.Innen a piros+ jelzésen mentünk tovább,amely nem soká majd újra belefutott a piros sávba.A hegy aljából motokrosszosok zaja hallasztott,reménykedtünk benne nem erre eszi őket a fene ahol mi jártunk.Mindenesetre idegesítő,hogy ezek a szarháziak lassan minden hegységben,minden erdőben bravúroskodnak elég balesetveszélyesen...
Az út levezetett egy völgybe aminek az lett az átka,hogy szemben meg elég meredeken vezetett fel a Kő-hegyre.A túra legnehezebb szakasza volt ez,szinte kiköptük a tüdönket,pedig maga a hegy a 301 méteres magasságával nem volt vészes.Felérve egy peremre,újra olyan érzésem volt mintha a Mecsekben járnánk - a Jakab-hegy oldalában a Sasfészeknél.Nagyon hasonított arra ez a hely.De még nem volt vége.Menni kellett tovább fel.Felérve elérhettük túránk csúcspontját.Minden értelemben.
 |
| Kilátás Keletnek... |
 |
| ...és nyugatnak |
A szikla ormokról csodás kilátásunk volt,eleinte csak kelet,mad nyugat felé is,ahol feltűnt Biatorbágy a viadukttal.Nagyon meleg volt itt a sziklaperemek meg veszélyesnek tűntek.Zoli ki sem mert jönni rájuk.Én persze kimentem ahogy Gergővel is mindig kiszoktunk menni az ilyen helyekre.Közben a szomszédos sziklaperemen két lány tette ugyanezt.Ők voltak az egyetlen túrázók akikkel utunk során találkoztunk.Fenimenálisan szép hely volt,de kegyetlen melegen oda tűzött a nap,sokáig nem maradtam tehát kinn.A lányok arra mentek amerről mi jöttünk,mi meg arra ahonnan ők jöttek.Itt az erdő fái alatt a csúcson helyenként kellemesen befújt a szél,áldott jó levegőt hozva...Megkezdtük az ereszkedést lefelé a Kő-hegyről.Zolika pedig megcsúszott lefelé a meredek hegyoldalon és oltári nagyot esett... Kissé megütötte ugyan magát,de hösiesen folytatta tovább az utat.Közben elkezdett dörögni az ég és mintha egy kicsivel hüvősebb lett volna...
 |
| Esőcseppek az utcán |
Hosszú erdei dzsungelszerű szakasz vezetett le aztán vissza Biatorbágyra.Visszaérve pedig elkezdett esni az eső.Úgy,hogy közben a nap meg sütött.Viszont a szivárványt nem láttuk.Meleg eső volt,így frissitőnek hatott ahogy esett ránk.Hamarosan visszaértünk a vidaukthoz.A kör tehát teljes lett.Valóban nem volt egy nagy túra,legjobb esetben is ha tíz kilométer volt,de lehet annyi sem.Itt a viaduktnál még felfedeztünk egy emléktáblát amely a merénylet 22 áldozatáról emlékezett meg.
 |
| Visszaérkezés - teljes a kör |
A túra tehát teljesítve lett.Úgy döntöttünk keresünk egy kocsmát és leöblitjük az út fáradalmait.Bejártuk a települést keresztül-kasul,de kocsmát nem találtunk...Pontosabban egyet igen,de az meg zárva volt.Igy frissitő ital nélkül maradtunk.Ezen aztán fel is basztuk magunkat kellően és igyekeztünk minél előbb magunk mögött hagyni Biatorbágyot.Visszaérve a Kelenföldi pályaudvar mellett sikerült felfrissülnünk,majd eztán indultunk haza.A túra és a látnivalók klasszak voltak a kocsma hiány viszont dühitő.Hát ez volt biatorbágyi kalandunk.
