Szinte napra pontosan kerek öt éve,hogy a Holdvilág-árokba jártunk még Gergővel.Már akkor megfogott a hely nagyszerűsége és szépsége.Biztos voltam benne,hogy egy nap majd visszatérünk.Eljött ez a nap,de sajnos már Gergő nélkül.Vele a szívemben és Zolikával karöltve vágtunk neki az útnak ugyanazzal a hajnali vonattal mint Gergővel is egykor.Nem akartunk időt vesztegetni,így Pesten is a gyorsabb megoldást választottuk.Metróval mentünk át a Battyányi téri hévhez.Azzal pedig kizúgtunk Pomázra.Pomázról pedig ki Kiskovácsiba busszal.A busz tipikus turázójárat.Ezzel mennek ki a túrázók a Pilis vagy a Visegrádi-hegység csodáihoz.Ez meg is látszodótt,hiszen annyian voltak,mire mindenkit felszedett a busz,csak negyedóra késéssel tudott elindulni.Mindegy.A lényeg,hogy kilenc előtt megérkeztünk Kiskovácsiba.
 |
| Ködben úszik a Nagy-Kevély csúcsa Kiskovácsiból nézve |
Kiskovácsi a Pilist és a Viisegrádi-hegységet elválasztó számomra legendás országút mentén fekszik.Pomáznak egy külső településrésze,ahol kétszázan élnek,fő nevezetessége a kórház.Itt szálltunk le a buszról és remek rálátásunk volt a félig ködben úszó Pilisre,magára a Nagy-Kevélyre.Útnak indulva azonnal rossz fele mentünk,de hamar korrigáltuk a hibát és már hatoltunk is be a Visegrádi-hegységbe.Visegrádi hegység...az egyik nagy kedvencem,sőt úgy gondolom a Mecsek után a második kedvencem,hiszen gyönyörű és annyi minden érdekesség van itt.De...nem voltam itt már négy éve!Az utolsó túránk ide vezetett Gergővel,a szomszédos Salabasina-árokba...és azóta nem voltam itt...Hát éppen ideje volt,hogy a Visegrádi-hegység visszakerüljön túrázásaim látószögébe.Nem is bántuk meg,hiszen már a túra tizedik méterén csodák fogadtak!
 |
Így is lehet...
|
Rohadtul kivántunk már egy kávét,de erre útközben nem akartunk időt fecsérelni,hiszen a korai sötétedés és a hosszú táv miatt így is boritékolható volt,hogy a túra már sötétben ér majd véget.Ahogy elindultunk az egyik kert végében valaki egy asztalt tett ki.Rajta kávé,tea.Poharak mellette,cukor...és becsületkassza.Az Isten áldja meg érte!Hát így is lehet...örülök,hogy vannak ilyen emberek is!Olcsó volt minden,láthatóan nem a meggazdagodás volt a célja annak aki kitette és a becsületünkre bízta,hogy kifizessük-e,sőt még egy jókívánságot is kiírt a táblára!Le a kalappal!Így megittuk itt a hőn áhított kávét amit természetesen kifizettünk,két darab 200-ast dobtam a perselybe.Nem tudok mást mondani,mint azt,hogy nagyon szépen köszönjük!
 |
| Érdekes dőlésszögben a fák... |
 |
| Itt kajálunk! |
Amikor itt jártunk öt évvel ezelőtt szinte senki nem volt erre.Most azonban elég sok túrázó vette célba ugyanezt az útvonalat.Mindegy mentünk be a szurdokba.Ugye az volt a terv,hogy a túra elején nézzük meg a Holdvilág-árkot,majd onnan felkapaszkodunk a Bölcső-hegyre,onnan pedig le a Lajosforráshoz.A forrástól pedig eltúrázunk a Vasas-szakadékhoz.Ezután megmásszuk a Kőhegyet,onnan pedig leereszkedünk Pomázra.Ez testvérek között is 22 km-t jelentett.Még az elején voltunk.Ahogy öt éve is,most is méterről méterre lett egyre szebb és szebb és izgalmasabb a Holdvilág-árok.Érdekesek voltak a hegyoldalban álló fák dölésszögei...nem is értettük miért nem dőlnek el a fák.Az itt-ott beragyogó napsugár csak fokozta a völgy élvezet érzését.Ahogy öt éve egy erdei pihenőnél most is megálltunk.Itt reggeliztünk.Folyton folyvást jöttek közbe a túrázók.Akik ketten-hárman voltak azokkal nem volt gond,de akik többen azok olykor zavaró hangzavart produkáltak itt az erdő mélyén...
 |
| Forrás is akad! |
Egy forrásnál lecseréltük az otthonról hozott vízet,majd hatoltunk be immár a szurdok látványosabb részeire.Magas sziklafalak bontakoztak ki két oldalt,alul a talajnál pedig köves,sziklás lett az út.Aztán elértük a szurdok fő falát úgymond,a hosszú fehér sziklafalat,majd az árok leglátványosabb részét.Itt voltak a leglátványosabbak a falak,itt volt a meteorlétra az időszakos vízesés és a barlangok a sziklafalban.Csak kapkodtuk a fejünket a sok látnivalótól.Sajna itt sem voltunk egyedül.Körülnéztünk,fotózgattunk és ugye videóztam is.Majd behatoltunk az Y barlangba.Ez sajna Gergővel akkor kimaradt.Most viszont hoztam lámpát,így nem mondtam le a barlangról.
 |
| Megérkezés a legizgalmasabb részekhez |
 |
| A legfőbb rész |
 |
| A barlangban |
A barlangnak két ága volt,jobbra és balra egy-egy.Ezért is hívták Y barlangnak.Belépve a lámpa fényében megnéztem mindkét ágat.A jobboldali minössze kb.öt méter hosszú volt,a baloldali pedig nagyjából tíz méter.Ennyi volt mindössze a barlang,de így is szép volt.Felemelő érzés volt bent tartózkodniKözben odakinn szépen lassan óriási lett a tömeg.Legnagyobb örömünkre egy igen tekintélyes létszámú túracsoport érkezett meg.De úgy elvoltunk velük,néhányunkkal szóba is elegyedtünk.Aztán a létránál sorba is kellett állni.Úgy tűnt a létrát az évek alatt kicserélték,mintha egy vadonatúj létra lett volna itt.Nem is csúszott annyira mint a régi.Így előttem és utánam a farhát kommandóval végül is simán felmásztam,de így esélytelen volt filmet forgatni mászás közben.Zoli pedig már ellőttem felment..
 |
| Zoli az árok fő részén |
 |
| A létra felső részénél |
Odafenn ott volt az a kishíd amely mögött folytatódott az árok felső szakasza.De mielőtt belevágtunk volna követtük az eddigi is vezető piros+ jelzést,amely odafenn enyhe visszafelé irányt vett.Tehát magyarul a Holdvilág-árok felső részét ki tudja miért elkerüli!Pár méter után elértük a nagy sziklafalat,ahogy egykor Gergővel is.Ez egy lezárt terület.Papíron.Mert ahogy öt éve most is levolt amortizálva a kerítés,így könnyen belehetett menni.Semmi sem változott azóta,de nem baj.A sziklafal most is szép volt,egyes feltételezések szerint itt lehet Árpád sírja.De régészeti munkálatokat nem láttunk Árpád sírját pedig a mai napig nem találják.
 |
| A nagy sziklafal |
Ezt követően visszatértünk a piros+ jelzésre amely szintén visszatért az eredeti irányához,de mint mondtam a Holdvilág-árok felső részét kikerülte.A farhát kommandó arra is tartott,mi viszont visszamentünk a szurdok felső részéhez.Így legalább itt egyedül voltunk.A jelzés amúgy a szurdok végén visszatért ide,tehát értelmetlennek tűnt,hogy kihagyja az egyik legszebb részt...Mindegy mi erre mentünk és a Holdvilág-árok ezen szakasza nagyon hasonlított a Salabasina-árokra.Ez a rész olyan kétszáz méter hosszú volt az alacsony sziklafalak közt vezető víz vályta úton.Szép volt,ahogy öt éve!
 |
| A híd és a szurdok felső része |
 |
Salabasina-árok filling...
|
A szurdok végén pedig ott volt újra a piros+ jelzésű út.Itt kezdte meg az emelkedést a Bölcső-hegy felé.A túra jellege megváltozott.A sziklás szurdokos rész után kiértünk az aranyló erdőbe!Ez volt az az aranyló erdő amely elhúzodott nyugat felé egészen Pilisszentkeresztig,amelyet annyira szerettünk Gergővel is.Ez volt a mi utolsó erdőnk...Most azonban azt láttuk,hogy az erdőt alaposan megritkitották.Az emberi pusztítás elérte ezt a részt is.A természet igyekezett orvosolni a dolgokat,kisebb-nagyobb sikerrel.Így is szép volt ahogy haladtunk a Nagy-Csikóvár nevezetű hegy árnyékában.Egy vadászles kedvéért tettünk egy minimális kitérőt,ahova felmászva néztük meg a kilátást.Erős párában úszott a világ,de persze szép volt!
 |
| Nem sok maradt az aranyló erdőből... |
 |
| Fel a vadászlesre! |
 |
| A kilátás |
Visszatérve a piros+ -ra,nem soká becsatlakozott a zöld3 jelzés is.Ezen mentünk tovább mert ez vitt fel a Bölcső-hegyre.Egy darabig együtt ment a piros+ -al,majd levált róla.Követtük.Idáig jó kis kaptató volt felfelé az út,egy paraszthajszálnyit szelidült talán és már nem volt messze a Bölcső-hegy.Az utolsó pár méteren ugyan meredekre váltott,de ez már nem volt vészes.Megérkezvén a Bölcső-hegy csúcsára megdöntöttük az idei magassági csúcsunkat.Azt ugye a bakonyi Zörgő-hegy tartotta eddig a 494 méterével,itt viszont már 587 méteren voltunk.A csúcson pedig egy új kilátó állt.Ez mikor Gergővel jártam itt,még nem volt itt.Tavaly adták át.Sokan voltak fenn és sorba kellett állni a kilátóért!
 |
| Fel a Bölcső-hegyre! |
 |
| A kilátó |
A faszerkezetű szűk kilátó nem igazán nyerte el a tetszésünket.Voltak fenn és a kilátó kapacitása mindössze öt fő volt!Sorba kellett állnunk!Végül is feljutottunk.Elképesztően szűk volt maga a kilátószint,alig lehetett elférni.Hiába volt 360 fokos körpanorámánk,nem tudtam a jobb helyekhez odaférni... Így maga kilátó az egyik leggyengébb ilyen építmény volt túrázásaim történetében!Majd a kilátós sorozatomban egyszer részletesen foglalkozom vele,most legyen elég annyi,maga az építmény nem ér annyit,hogy az ember felkeresse!Azonban a kilátás onnan az igen!Jól lehetett látni a napos,de meglehetősen párás időben is a Visegrádi hegység háromnegyedét!Valamint a Pilis magasabb csúcsait és a környék települései közül is párat.Tiszta időben ez még élvezetesebb.lehet.Szóval a rút kilátó mégis szép élményt tud nyújtani.
 |
| A kilátás egy szelete |
Nem sok időt tudtunk fentlenni,hiszen mint mondtam a kilátó kapacitása öt fő!Persze akartak feljönni mások is,így teret adtunk nekik.Mi meg lementünk.Valahogy egészen más volt a Bölcső-hegy mint mikor Gergővel voltam itt...Indultunk tovább a zöld3 jelzésen,amely innen már lefelé vezetett.A lefelé út kicsit itt-ott csúszos volt,más érdekesség nem történt.Pár túrázó jött felfelé szembe.Nagyjából húsz perc járás után leértünk a Lajosforráshoz,ahol mint rég most is sorban álltak az emberek nagy flakonokkal a friss vízért...Itt mivel voltak padok leültünk és elfogyasztottuk az ebédünket.Majd Zolika odaférközött a forráshoz és megtöltötte a kulacsainkat friss vízzel.Eddig a pontig ugyanazt az útvonalat követtük mint öt éve Gergővel is.Innen azonban már másfelé mentünk.
 |
| Zoli vízet vesz a Lajosforrásból |
Az egykori itteni turistaszálló mellett haladtunk el,amely fénykorában fantasztikus építmény lehetett és csodás élet folyhatott itt.Ma már csak egy romhalmaz volt az egész.Nagyon sajnálatos... Ezután tértünk rá a sárga jelzésre amely egy romos lépcsőn vezetett le egy gyönyörű zöld rétre a Lajosforrás alá.Hogy a csudába nem vettük ezt észre akkor rég Gergővel?Értetlenül álltam régi faszságunk előtt,de nem volt idő ezen agyalgatni mert nem álltunk itt meg,hanem mentünk tovább.A sárga út betért egy erdőbe és itt szinten haladt pár kilométert.Nem ez volt az út leglátványosabb szakasza,viszont a legkönnyebb.
 |
| A zöld rét |
 |
| Mindig a sárga úton! |
Egy ponton aztán útkereszteződéshez értünk és innen már a sárga T jelzés kellett nekünk.Ez vitt a Vasas-szakadékhoz,amely közelebb volt mint gondoltam.Míg odaértünk az útról helyenként remek kilátásaink voltak a Visegrádi-hegységre.Hamar odaértünk a szakadékhoz ahol sajnos nem kis tömeg volt.Ez még hagyján,de a sok hülye a szakadék belső részén állt neki italozgatni,elzárva ezzel az utat a többi túrázó előtt.Megfordult a fejembe,hogy egyesével dobálom ki őket onnan,de jobb a békesség alapon megvártuk amíg hajlandóak voltak kifáradni.Ezután tudtunk bemenni a fantasztikus Vasas-szakadékba.Az egész jó ötven méter hosszú volt két hatalmas sziklafal közötti szűk járattal a végén egy húsz méter mélységben lévő barlanggal.Megint feltettem magamnak a kérdést.Annak idején miért nem erre jöttünk Gergővel is?Persze az az út is szép volt amerre vele mentünk és úgy voltunk vele,lesz még időnk erre jönni.Sajnos nem volt...
 |
| Kilátás a sárga T-ről! |
 |
| A Vasas-szakadék egy része |
 |
| Meg is vagyunk lepődve rendesen... |
Majd alkalom adtán részletesen kitérek a Vasas-szakadékra is amely azért nem a Vasas focicsapatáról kapta a nevét!Szép volt és esélyes,hogy jövünk mi még erre.A szakadék után folytattuk a túrát a sárga T-n,amely újra szép részeken és szinten haladt csodás őszi erdőben.Csodálatos volt az itteni erdő a sárga köntösében!Majd ereszkedni kezdett az út,de tudtuk vár ránk még a Kőhegy.Itt is voltak amúgy kilátásaink itt-ott,aztán egy ponton elértük a zöld jelzést.Ez több mindent is jelentett.Egyrészt ez már elvisz minket egészen Pomázig,másrészt innen újra felfelé kellett menni méghozzá a Kőhegyre.Hosszú unalmas egyhangú,ingerszegény emelkedő következett,több mint egy kilométeres.És bár nem volt halálosan meredek,hosszúsága miatt azért megfingatott minket rendesen.De végül felértünk!
 |
| Őszi erdő |
Odafenn 366 méteren még egy darabig az erdős részen ment az út,majd kiértünk egy újabb szép töld rétre ahol a Kőhegy menedékház állt és amelynek aljában egy büfé volt!Körös-körül padok asztalok és jó sok túrázó.Ám volt szabad pad és asztal.Hát akkor újra kifigyelt egy kávé és akkor már lenyomtunk fejenkét két-két palacsintát is.Fenséges volt egy fenséges helyen...Elmúlt már három óra,egy óra múlva sötétedett,de még nagyon sokan voltunk itt.Vajon hányan érjük el a célt még világosban?Negyedórát bohóckodtunk itt,aztán indultunk nem nagyon akartunk mi sem sötétben az erdőbe ragadni.Bár volt nálunk lámpa.Azonban indulás után is akadt még látnivaló.
 |
| A Kőhegyi büfé |
A hegy másik oldalán kilátópontokra akadtunk nem semmi kilátásokkal.Az elsőnél egy siklórepülő is szolgált látnivalóval,de a kilátás is csodás volt 360 méterről.Innen is látszódott a Visegrádi-hegység egy része,egy kicsit a Pilis is,alattunk Pomáz távolabb Budapest és sok egyéb település is.Klassz hely volt.Nézelődtünk volna még de vészesen közeledett a sötétedés.November van fél ötkor már sötét van.Aztán alig mentünk pár métert ott volt a Petőfi pihenő ahonnan szintén remek volt a kilátás.Nem tehettük meg,hogy nem állunk meg...
 |
| Kilátás mindenhol |
 |
| A Petőfi pihenő |
Kicsit nézelődtünk itt is,de indulni kellett.Innen már lefelé vezetett az út néhol kicsit meredeken és köves útakon ahol sötétben könnyen megbotolhattunk volna.De még nem volt sötét!Végre lassan leértünk szelidült a leejtésszög is.Ám annyira beszélgettünk,hogy nem vettük észre,hogy valahol elvesztettük a zöld jelzést.Mentünk mert az út bevitt Pomázra mégha az nem is a zöld jelzés volt.Pomázon már besötétedett,így magából az erdőből kiértünk sötétedés előtt még.Pomázon aztán szembesültünk vele,hogy elvesztettük a zöld jelzést.Kicsit kavartunk mire újra ráleltünk,aztán nem sokkal később újra elvesztetük.Az erdőben nem,de itt Pomázon szenvedtünk rendesen!Végül nagy nehezen leértünk a hév állomásra,nem kis küzdés után..Itt végződött a túra.
 |
| Pomázon már sötétben |
Hévvel visszamentünk Budapestre,majd a Battyányiról metróval a Délibe.Ott simán elértük a hétórási hazafelé induló vonatot amellyel fél kilencre itthon is voltunk.Nagyon jó buli volt ez a túra is.Telis tele fantasztikus látnivalókkal!Szuper utakkal,gyönyörű tájakkal.Ez volt az év húszonegyedik túrája!Most mentünk 25 kilométert mindennel együtt.Ez pedig azt jelenti,hogy 327,3 km-nél tartunk ami 15,58-as átlagot jelent.
