Világosan kiderülhetett már ebből a blogból is,hogy bizony a Mecsek a kedvenc magyar hegységem.Sőt Gergőnek is ez volt a kedvence,de túratársaim közül Manónak és Móninak is.Nagyon sok helyen jártam már a hegységben,ám a lekeletibb részén még nem.Magyarul a hatos főút vonalától keletre eső területeken még nem voltam.Ideje volt erre is körülnézni.Manó már a tél folyamán megálmodott ide egy túrát,de folytonos covid miatti korlátozások nem tették lehetővé,hogy ide tervezzünk.Ám a túra folyamatosan napirenden volt,gondoltuk amint lehetőség lesz rá megvalósítjuk.Ez a nap június 12-én érkezett el.Utólag azt kell mondjam,jobb is,hogy nyáron csináltuk meg ezt a túrát mint télen.Így nyitva találtuk a vendéglátóhelyeket és az a veszély sem fenyegetett,hogy,ránk sötétedne.Szombat reggel a fél hetes Pécsre menő busszal érkeztünk a Baranya megyei Hidasra én,Zoli és Manó barátom.Átszállás nélkül lehetett jönni,így aztán kilenc előtt már a kiindulóponton is voltunk.Bár Hidassal már többször is szemeztünk és szemeztem,de a történelem folyamán elöször indult innen túra,remélhetőleg nem utoljára.Az út átvezetett a rendezett településen ahol akkor egy kávéval kezdtük a napot.
Elöször Hidason
Kiváló időnk volt,de tudtuk meleg lesz ma.Hamar találtunk egy kávézásra alkalmas helyet.Ahogy Baranya megyében álltalában,most is kedves emberekre akadtunk.A vendéglő teraszán szóba elegyedtem egy helybélivel.Miután vázoltam neki a túratervet,mondta lesz majd Ófaluban is kocsma ne idegeskedjünk ezen.Meg is nyugtatott ezzel nem is kicsit.Amúgy a terveink szerint innen a hegyeken át elmegyünk Ófaluba,onnan pedig majd Mecseknádasdra.Ez lesz a mai túra. A túratervezőben megszerkeztettem az útvonalat ami azt írta ki,hogy közel 19km vár ránk.Hidas amúgy a 6-os út mellett fekszik Bonyhádtól délre már Baranya megyében.Több turistaút indul innen,ezért is gondoltuk,hogy a jövő egyik túrakiindulópontja lehet majd.Kellemes benyomásaink voltak a településről.Elöször is csak fehér embereket láttuk.Voltak vendéglátóhelyek már szombat reggel is nyitva,aztán meglehetősen rendezettnek tűnt a település sok látnivalóval.Ha egészségünk engedi egész biztosan jövünk még ide.
A reggeli kávézás,Zoli és Manó
Sok látnivaló akadt Hidason
A napindító kávé után átmentünk a településen a sok látnivalót megcsodálva,majd átkeltünk a hatos úton és kezdetét is vehette a kaland.A jelzések egyenlőre megfelelően felvoltak festve.Látszódott a Mecsek legkeletibb vonulata.Azaz... az út folyamán többször is nem tudtuk,hogy a Mecsekben járunk-e vagy a Geresdi-dombságban.Mindkettő lehetett.A talajt nézve inkább még a dombságban lehettünk,viszont az erdők jellege már a Mecseket idézte.Lehetett ez is,az is.Nem tudom pontosan hol van a hegység és a dombság határa,de valahol itt.Utána fogok járni és majd egy külön bejegyzést szentelek neki.Végül is tökmindegy volt a túra szempontjából,hogy ez most a Mecsek vagy a Geresdi-dombság-e.A táj az erdő na és a levegő teljesen rendben volt.Odakinn már kezdett kis kánikula kialakulni,de az erdőben kellemes hűvős volt.
Út az erdőben
Ám ahogy beértünk az erdőbe az út felfelé vezetett.Nem is volt rövid ez a szakasz,hisz majd egy kilométernyi biztos volt.Szerencsére azért nem a durvább fajta kapaszkodó volt ez.Túra elején is voltunk,jól bírtuk.Egy őz szaladt el nem sokkal elöttünk.Sajna az ilyen helyzetekre nehéz felkészülni túra közben.Ott kell lenni a szeren,ha ilyenkor akarunk képet csinálni.Természetesen ez most sem sikerül.Végre egy ponton szintre váltott az út.Becsléseink szerint valahol 250-300 méter közötti magasságban lehettünk.Egy ponton elvesztettük a jelzést,de hamar sikerült a hibát korrigálni.Az út ezután meg ereszkedésbe kezdett.Lefelé mentünk immár.Nem is olyan sokára lejutottunk egy völgybe ahol egy hosszú hatalmas rét fogadott minket.Szép volt!Sajnos a Mecsek térképek pont ezt a részt már nem mutatják,így a völgy neve nincs meg...próbálok majd ennek is utána eredni.A turistaút a frissen kaszált völgyi mezőn ugyan elveszett,de némi nyomvonal azért maradt.Ezt követtünk,szerencsére itt-ott jelzések is megerősítettek benne,hogy jó irányban haladunk.Egy kisebb kunyhót találtunk meglehetősen lepukkadt állapotban,de előtte hűs volt.Úgy döntöttünk itt megkajálunk.
Haladunk a völgyben
A kunyhó vagy ha úgy jobban tetszik a viskó
Reggeli szünet
A reggeli szünet után még jó darabig a völgyben haladtunk.Igazán szép volt.Mögöttünk és előttünk hegyek.Éreztem az előttünk lévőt meg kell majd másznunk...Itt a völgyben nem nagyon volt semmi ami árnyékot adjon,így erősen tűzött ránk a nap.A baloldali dombon szép részek köszöntek szembe,de elvolt kerítve a kapun egy tábla: magánterület.Ezen megint kellően kiakadtunk.Lassan nem lesz egy darabka föld sem széles e hazában ha mindent eladnak a sok büdös bugris ganéjának...A völgy meglehetősen hosszan terült el.Manó szerint volt 2km is,szerintem azért annyi nem volt,de egy biztosan.Úgy tűnt keletnek megyünk,aztán a völgy végén az út délnek fordult.Újra be egy erdőbe.Végre újra hűs volt.
Magánterület...
Ám sok ok örülni nem volt.Ugyanis ahogy azt sejtettem megkellett mászni az újabb hegyet.Tehát újabb kapaszkodó következett,amely szintén nem volt rövid.Alighanem ez is volt egy kilométeres,szerencsére ez sem a durvábbik fajtából.Sokára értünk fel.Odafenn egy csodaszép fensík fogadott ez lehetett a Széplaki magaslat.Csak becsléseink lehettek milyen magasan járunk.Manó szerint közel 400 méter,de szerintem nem volt annyi.Talán 320 körüli.Reménykedtünk,hogy lesz valahol kilátásunk,de csak egy ponton volt ott sem sok.Messze alattunk egy települést véltünk látni.Agyaltunk rajta mi lehet.Manó Bonyhádra tippelt én nem.Elővéve a távcsővet láttam,hogy valóban Bonyhád az.Pár száz méteren haladt csak a fensíkon az út.Újabb szerencsére kicsi és rövid emelkedő következett.
Odalenn a távolban Bonyhád
Egy hatos útkereszteződéshez értünk! Hat út ment különböző irányokba!A jelzések viszont nem voltak egyértelműek,sőt gyengék voltak és sehol sem volt egy tábla ami tájékoztatott volna róla,hogy melyik út hova visz...Mit ad isten kroszmotorosok érkeztek az egyik úton.Megállítottuk őket,A jó irány felől érdeklődtünk,ugye Ófaluba akartunk eljutni.Útba is igazítottak így elindultunk a hat út egyikén.Később már akadtak jelzések is,ezek megerősítettek benne,hogy jó felé jövünk.Egy vadászlesbe felmásztunk,de onnan sem volt nagyon kilátásunk.Hiába voltunk tehát 300 méter körüli magasságon,kilátás szinte semmi nem volt.
Vadászlesből a világ
Megkezdtük az ereszkedést lefelé Ófaluba,hiszen az alattunk található völgyben volt.Ez már itt minden valószínűség szerint a Mecsek volt,de továbbra sem tudtuk biztosra,hol lehet a hegység és a dombság határa.A lefelé tartó útról sem akadt kilátás.Ez kicsi hiányérzettel töltött el minket,de azért nem könnyeztünk.Az ereszkedős szakasz is majd egy kilométer hosszú volt.Aztán végre leértünk az ófalusi völgybe.Maga Ófalu még kicsit odébb volt.Itt már nyugatnak mentünk.Alakult és ez a völgy is egyre szebb és szebb lett.Mielőtt beértünk volna Ófaluba egy templomrom köszönt szembe.Ez volt maga az Eszterpusztai templomrom.Közelebb mentünk hozzá.
Völgyet érve egy templomrom köszönt szembe...
Eszterpusztai templomrom
Mondjuk ilyen helyen eltudnék képzelni valami tájékoztató táblát,hogy mit is látunk,mi ez itt...de itt hiába kerestünk nem volt ilyesmi.A rom ugyan szép volt,de sok mindent nem tudtunk meg róla.A magam részéről amúgy nagyon csipázom az ilyen romokat.Tovább haladva a völgyben hamar elértük Ófalut.Első pillantásra látszódott,hogy nem akármilyen hely ez.A völgyben elnyúló település nagyon szép volt.Utcáján sétálva felemelő érzés volt járni.Bár egy-két autó ugyan ment erre,de a nyugodtság a béke kézzelfogható volt.Valamilyen állatsimogatóra lettünk figyelmesek az út mellett.Különféle állatok voltak a kerítés túloldalán.Talán...lámák és pávák főleg!Szokatlan volt,de érdekes így kicsit el is időztünk itt.
Először Ófalun
Ófalu már amúgy egészen biztosan a Mecsek.A hegység legkeletibb települése.Beérve a központba valóban ott voltak a kocsmák ahogy a reggeli fószer mondta még Hidason.Csak az egyik volt nyitva,de ez elég volt.Árnyékos terasz,pazar kiszolgálás igazán elfogadható árak.Nyakra-főre be is nyomtuk a söröket és igazán jól is esett.Vendéglátóink meg igazán jó fejek voltak.Negyed kettő magasságában értük oda,nekik el kellett menniük.Mondták a kocsmát be is kell zárniuk egy időre,de maradjunk nyugodtan a teraszon és sörözgessünk,sőt mielőtt elmentek megkérdezték kérünk-e még valamit.Persze,rendeltünk még egy kört és nyugodtan elsörözgettünk.Na többek között ezért is szeretem a Mecsek aprófalvait,udvarias emberbarát kiszolgálás.Ha erre járok még valaha,ide egyértelmű betérek majd.Jó egy órát megpihentünk itt és némileg spiccesen indultunk a túra utolsó szakaszára.
Ófalu temploma
Kellemes sörözés
Egy macival és egy turulmadárral találkoztunk még a faluban.Majd jó hangulatban a sörözéstől búcsút vettünk a szimpatikus Ófalutól.Szeretnék majd még ide visszatérni.Viszont az előttünk lévő 4-5 kilométerre tekintve már nem volt ennyire jó a kedvünk.Ugyanis majd végig betonutas szakasz várt ránk...Ez meg ugye a túrázók halála.Nem kellemes erdei utak után betonon menni,ezt mindenki tudja.Nem volt más választásunk mentünk hát.A táj ugyan szép volt,de kezdtek fájni a lábak és a sör hatása is kezdett elmúlni.Vagy négy kilométer után szakadt el végre a jelzés az országúttól és tért be a hegyek közé.Ez már végleg a túra utolsó szakasza volt.A Schlossberget a Várhegyet másztuk meg a végére.
Betonos szakasz
Szerencsére annyira azért nem kellett felfelé haladni.Itt-ott már szép kilátásaink voltak Mecseknádasdra és a közeli hatalmas mecseki csúcsokra.Pazar szépségű hely volt.Hamar elértük a Várhegyi-kilátót.Ez már ismerősként köszönt vissza.Voltam már itt néhányszor és legutoljára éppen Gergővel 2014 áprilisának végén...itt tehát újra Gergő nyomában jártam szó szerint.Kicsit pihentünk a kilátó előtt,majd felmentünk.Régi ismerősként üdvözöltem tehát a kilátót.Örültem,hogy még mindig jó állapotban van.Felérve láttam,hogy a környékbeli fák megnőttek a hét év alatt,mióta utoljára kitekintettem innen.Részben így ezek eltakarták a kilátást,de azért az így is élvezhető volt.A sokadik kilátónk márt az idén.Nem is emlékszem rá,hogy mikor volt ilyen évadunk amikor ennyi kilátót érintünk,ha ugyan volt egyáltalán ilyen.
A Várhegyi-kilátó
Kilátás I.
Kilátás II.
A kilátó után lementünk a Schlossbergi romokhoz.Ugyanazt tudom elmondani mint a kilátó esetében,nem először voltam itt sem és utoljára Gergővel azon a 2014-es napon... A többieknek az újdonság erejével hatottak a romok.Fel is másztak a falakra.Én most ezt többnyire kihagytam,hiszen jártam már ezeken a falakon fenn.Vagy csak már fáradt voltam itt.Azért egy kisebb falra felmásztam én is.Szép emlékek fűznek ide is,hisz Gergőn kívül még pl.jártam itt a régi haverjaimmal is 2008-ban a Kelet-Mecseket megkerülő autós túrán is.Fura viszont,hogy Sándorral már nem jutottam el idáig.
Hét év múltán újra a romoknál
Újra itt - Gergő nyomában!
Zolika magasra tör
Még annyi maradt,hogy le ereszkedtünk a hatos úthoz.Majd azon átmenve a túloldali Schlossberg vendéglőbe ültünk be.Védettségi kártya híján persze csak a teraszára.Persze kellemes idő volt,jobb is volt a terasz.Újra csak felsőfokon tudok erről beszélni.Hiszen elképesztően jó árakon alaposan bekajáltunk,ittunk,kávéztunk.Fantasztikus volt.Végre lenyomhattam egy szuper babgulyást.Zoli is.Manó rántott valamit evett.Majd palacsintáztunk és kávéztunk.Na és persze ittunk.Rendkívül udvarias kiszolgálásban volt részünk egy rendkívül szép női pincér kíséretében.Az árak is csúcs szuperek voltak.Egészen biztosan jövünk még majd ide!Na és mindenkinek ajánlom a Mecsek aprófalvainak vendéglátó helyeit.Nyugodtan térjetek be akármelyikbe,nem fogtok csalódni!
Végre ízletes elképesztően finom babgulyás!
A mecseknádasdi Schlosberg vendéglő.Ne hagyjátok ki!
Itt végződött a túra.Annyi maradt,hogy átmentünk az út túloldalán lévő buszmegállóba.Jött is a buszunk,átszállás nélkül,kevesebb mint két óra alatt hazaértünk!Úgy gondolom,kellemes és látványos túra volt.Jól írhatta a túratervező valóban olyan közel 19km-et mehettünk.Nem volt túl nehéz,kicsit ugyan meleg volt,de az elfogyasztott italok és ételek mindenért kárpótoltak!Véletlenek meg ugye nincsenek tudjuk már egy ideje.Így valami úgy rendezte,hogy ezt az amúgy télre megálmodott túrát nyáron csináljuk meg.Télen valószínűleg lemaradtunk volna ezekről az ízletes dolgokról és alighanem ránk is sötétedett volna.Így azonban szuper volt!Folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése