Balatonalmádi kör

 A nyár első túrája következett.Elöször idén rövidnadrágra váltottam én is,boritékolható volt a meleg erre a napra.Ahogy a régi szép időkben Gergővel most hosszú idő után mi is a kora reggeli fél hatos vonattal indultunk el Balatonalmádiba.Zoli és Móni jött el ezúttal a túrára.Kétszeri átszállással viszonylag simán fél kilenc után meg is érkeztünk túránk kiinduló helyéhez.Egy kör szándékoztunk menni Balatonalmádi körül.Nem ígérkezett hosszúnak a túra,testvérek között is nem számoltam többnek 14km-nél.Mielőtt azonban belevágtunk volna,lementünk a vasútállomáshoz közeli Kézfogás Európai szoborparkba,ahol becslésem szerint legalább száz jobbnál jobb szobor arra várt,hogy megnézzük őket.Hejj Gergő de örült volna ennek,imádta a szobrokat...bíztam benne most is,hogy velünk van.A park megcsodálása után átmentünk a Sóhajok hídján,amelynek itt valóban ez a neve,majd kinéztünk ha már itt voltunk a Balatonhoz.A szép táj mellett leginkább a közeli móló tűnt fel,ahonnan újra szép emlékek köszöntek szembe,A 2003-as veszprémi chattalálkozó keretében,lejöttünk akkor ide.Még Gergő is velem volt,mert elhoztam.Szóval egy kicsit ismét Gergő nyomában voltam.A mólóra most nem mentünk ki,gondoltam majd visszafelé,hiszen ahogy innen indult a túra,szándékaim szerint majd itt is fog végződni.

Egy páciens a szoborparkból

Sóhajok hídja

Ezekután belevetettük magunkat a túra rengetegébe.Az út egy részen még bőven Balatonalmádiban haladt.Mivel korán indultunk nem kávéztunk.Szerencsére utunkba került egy remek hely ahol ez sikerült.Olcsón bő adag jó minőségű kávét kaptunk.Megjegyeztük a ezt a helyet,ha úgy adódik ide bármikor visszatérünk majd.Meglehetősen nagy volt az élet Balatonalmádi ezen részén.Ez csak azért meglepő mert kinn a szoborparknál is a Balatonnál még alig ficeregtek.Ezután a jelzésekre kellett figyelni merre is halad.Ebben Móni járt az élen,ügyesen mindig figyelte és észrevette merre kell mennünk.Már korábban a nagylóki és a kula tornyos túrán is remekelt ebben.Ez meg azért meglepő mert még amikor Gergővel jártunk túrázni és eljött velünk ez az egész ilyenformában nem érdekelte.Gergő elvesztését követően jeleskedik e téren.Vajon odaáti segítséget kap?Csak erre tudok gondolni...Az út közben emelkedőre fogta az egyik utcában a 8600 lakosú településen,amely szép arcát mutatta a kezdödő nyárban.

Erdei szakasz

Kiérve az utcákról már fenn a hegyen végre egy kis erdei szakasz következett.Majd lassan-lassan elértük az első kilátót amelyért jöttünk.A hivatalos nevén az Óvári messzelátó szép kis építmény volt.Na és nem úgy kell elképzelni mint egy magasba nyuló kilátót.Egy egyszintes épület volt a maga kis kilátó részével.Mivel nem volt magas az amúgy tériszonyos Móni is felmert jönni.Az Óvári nevet a kilátó természetesen nem Mosonmagyaróvár településről kapta.Hanem,ha jól tudom akkor egy Óvári Jenő nevezetű úriemberről aki többek között valamikor a múlt század elején országgyűlési képviselő is volt és sokat tett az itteni vasútvonalakért és magáért a kilátóért is.Na de majd jobban kivessézzük a kilátót alkalom adtán a kedvenc kilátóink sorozatomban egyszer.Most itt voltunk és nem bántuk meg,hogy ide terveztünk túrát.

Első találkozás az Óvári messzelátóval

Közelebbről a csodás építmény

Elöször is odafenn lelehetett ülni,voltak kőből készült padok.Mielőtt megcsodáltuk a kilátást,meg is tartottuk itt a reggeli szünetet.Ennek végeztével pedig akkor körbenéztünk.Gyakorlatilag teljes körpanorámánk volt,amerre nem láttunk ki jól,ott is csak a közeli fák takarták el a kilátást.Nyugat és észak-nyugat felé a Bakony vonulatai látszódtak.Északra Balatonalmádi,távolabb Balatonfűzfő és maga a Balaton észak-nyugati csücske az ide benyuló öble.Na és persze a Balaton-felvidék ottani csúcsai,gerincei.Keletnek és délnek pedig maga a Balaton uralta a tájat amelyet akárhányadszorra is látok nem tudok betelni vele.Hát itt elbóhóckodtunk majd egy órát.Nehéz volt ennyi szépséget befogadnia a mi iparvároshoz szokott szemeinknek.Balatonalmádiról amúgy még tudni kell,hogy gyakorlatilag az Öreg-hegy nyugati leejtőjén és lábánál terül el,így az uralkodó széljárástól lényegében védve van.Ha észak - észak-nyugati szél fúj,a településen nem sok mindent éreznek belőle.

Zolik bóhóckodása a kilátóban

Alattunk Almádi és a Balaton észak-nyugati öble

Móni a kilátóban

A kilátó közelében volt egy csap,így mikor távozóra fogtuk frissitettük a vízkészleteinket is.Búcsút vettünk az ide felvezető kék3 jelzéstől és folytattuk a sárga3 jelzésen.Tudtam ez elvisz a másik kilátóhoz.Addig volt pár kilométerünk.Az út a kertek alatt vitt.Hétvégi nyaralók és kertek között mentünk pár kilométernyit.Végül is ennek is megvolt a maga fillingje.Nem lehetett nem észrevenni sok háznál a vörös sziklákat,köveket vörös homokot.Ez ennek a tájnak a sajátossága a vörös homokkő amit építkezésekre használnak fel.Vagy két-három kilométer múlva értük el az újabb erdei szakaszt a gerincen.

Az erdőbe érve Zoli és Móni leginkább annak örül,hogy két fülük van mégsem fazekak

Enyhén de abszolúlt nem vészesen emelkedett az út az erdőben.Itt nem volt más semmi csak fák.Minő meglepő.A jelzések amúgy hááát...olyan közepesen voltak felfestve.Főleg akkor voltak bajaink velük amikor útelágazások kerültek elénk.Ilyenkor persze nem voltak felfestve,de Móni továbbra is jeleskedett ebben,így nem tévedtünk el.Mondhatni ingerszegény szakasz volt,de mégis valahogy kellemes.Na és nagyon jó volt a levegő és hűs volt.Mert odakinn lassan érezni lehetett a meleget.Haladva az erdőben egy geódéziai mérőtorony került elénk!Pontosan olyan mint pl.a Naszály kilátója vagy mint a régi Zengő-kilátó.Ami még meglepő,hogy nyitva volt!Akkor úgy döntöttem benézek,ha alkalmas rá a dolog akkor pedig felmegyünk rá.

A geódéziai mérőtorony

Benézve a toronyba több dolog is történt.Elöször is láttam,hogy van létra ami fel vezet.Azt is láttam,hogy a szintek hiányosak.Fellehet ugyan menni,de némileg kockázatos.Én Zolikával nem mertem ebbe belevágni.Gergővel alighanem felmentünk volna.Móni pedig itt eleve esélytelen volt.Így tehát ezt kihagytuk.Na de nem elsősorban ezért.Benézve a toronyba ugyanis furcsa dolog történt.Mikor elsönek bekukkantottam mintha egy levegőzetető berendezés indult volna el.Hát ez meg,hogy lehet?A dologban az volt az érdekes,hogy félelmetes volt!Ki is jöttem azonnal,de nem hagyott nyugodni a dolog.Mondtam a többieknek mi a szitu,de mintha nem értették volna.Zoli tán a széljárásnak vélte a dolgot,furának tűnt amikor éppen nem volt szél.Háát mondom én benézek újra.Ekkor már nem hallottam a "levegőztető berendezést",de hallottam mást.Mintha a felső szinteken járt volna valaki és olyan....huhh...mintha valami túlvilági zajok szűrödtek volna le...Ijesztő volt,szó szerint ijesztő!Mintha valami gonosz szellemek laknák a tornyot akinek nem tetszenek a betolakodók...Lehet nevetsz kedves olvasó,talán nevetséges is,de teljesen ez volt érezhető a toronyba bekukkantva.Jobbnak láttuk továbbmenni...

Haladunk az erdőben

Haladtunk tovább az erdőben,engem sokáig még nem hagyott nyugodni ami a toronynál történt.Mi lehetett ez?Szellemek?Szél ami nem volt?Tán volt fenn valaki?Mi lehetett az a levegőztető hang?Hát elég rejtélyes volt az biztos és szívem szerint visszatérnék és utána is járnék,de nincs kivel.Egyedül már én is beszari vagyok hozzá,Zolika meg velem sem bátor.Talán Manó barátom ha megemlíteném neki,vagy ha olvassa e sorokat (szokta).De nem tudom.Érdekelnek az ilyen rejtélyek.Még egy kis erdei szakasz volt,majd újra a kertek alatt voltunk.Feltűnt egy ponton a szomszédos hegy és annak tetején a kilátó ahová tartottunk.Előtte még leértünk a Malom-völgybe és egy buszmegállónál tartottunk egy kisebb pihenőt.

Oda megyünk igen

Mivel a Csere-hegyi kilátóhoz tartottunk a szomszédos hegy nem lehetett más mint a Csere-hegy.Valóban az volt.Hiába nem volt magas a maga 295 méterével a Malom-völgyi buszmegállótól úgy tűnt ez kemény dió lesz...Szerencsére nem az volt.Emelkedett ugyan az út,de teljesen vállalható módon.Itt egy lepke szegődött mellénk és jött velünk több száz méteren át...Helyenként ránk szállt és hagyta,hogy kicsit megsimogassuk...Na ez is mi volt már?Spirituális dolgokban jártasoknak szerintem nem kell ecsetelnünk mi is volt ez,a többieknek meg legyen elég annyi,egy lepke.Vagy ha úgy jobban tetszik egy pillangó.A sárga3 jelzés mellé itt a Csere-hegyen közben meg becsatlakozott az országos kék is.Együtt jöttek velünk a kilátóig.Nem soká oda is értünk és megpillantottuk a Csere-hegyi kilátót is.

Első találkozás a Csere-hegyi kilátóval

Első pillanatra a Csere-hegyi kilátó leginkább egy templomnak tűnt mint kilátónak.Némileg idézte a mecseki Jakab-hegyi kilátót.Annál éreztem hasonlót.Közelebb érve egy szép réten találtuk magunkat.Többen is mozogtak erre,de nem volt zavaró.Egy másik kis épület volt még itt és a kilátónak a hátsó része,mint a templomoké.Valóban olyan volt.Padok is voltak,így megettük a maradék kajánkat is mielőtt felmentünk volna.Autó (...) jött,abból pedig két fószer és egy nő szállt ki szoknyában...A nagy kirándulók...sosem szívlelem amikor valaki autóval jön ilyen helyre,aztán meg előadja magát,hogy ő mekkora kiránduló.A három muskétás éppen a kilátóba ment fel,így mi még vártunk kicsit.Jól jött amúgy a pihenő annak ellenére is,hogy nem volt egy nagyon megerőltető túra.

Közelebbről a kilátó.Valóban tempomot ídéz...

Nagy nehezen lejöttek aztán,bár az egyik jóképességű még fennmaradt.Leszartuk,úgy döntöttünk felmegyünk.Móni ide már nem mert feljönni.A toronyban egy faszerkezetű állványszerűségen egy lépcső vezetett felfelé.Úgy tűnt most jó állapotban van,de úgy ítéltem meg lesznek még ezzel gondok.A torony legmagasabb pontjától maga a faszerkezet kiemelkedett még vagy három-négy méternyit,így amit a képen láttok a kőtorony tetején az a faszerkezet az a kilátó maga.Tehát magához a kőtoronyhoz nem sok köze van,éppen csak abban áll.Persze ennyi is elég.Természetesen felmentünk.

A faszerkezet alul nézetből

A fószer még fenn tartozkódott és mivel a kilátószint nem volt nagy,így zavaró volt.Sokára jött csak le,sokára tudtunk körülnézni.Innen is majdnem teljes volt a körpanoráma,az erdő magas fái akadályoztak annak teljes élvezésében.Ugyanúgy látszodott szinte teljes Balatonalmádi és a Balatonból is nagyon sok minden.Innen már kivehető volt Balatonfüred is és a Tihanyi-félsziget.Reményeink szerint mindkét helyre érkezünk még a nyáron.Egy jó félórát itt is elnézelődtünk.Eszembe jutott a geódéziai mérőtorony.Magasabb volt ennél,tuti jobb lehetett még ennél is onnan a kilátás.Na,de ne legyünk tehetetlenek.Innen is pazar volt!

Fentről a faszerkezet

A kilátás egy szelete

Búcsút vettünk a kilátótól,majd utána már nem kellett többet felfelé menni.Megkezdtük ereszkedésünket le vissza Balatonalmádiba,innen már az országos kéken.Lefelé helyenként nehezen járható köves volt az út.Elágazásoknál persze megint nem kellően kijelzve...de Móni szokásosan hozta magát az ilyen helyeken így egy olyan túra volt ez amelyen nem is tévedtünk el.Lefelé is amúgy kellemesen hűvös volt az erdő.Onnantól vált kellemetlenebbé a dolog amikor kiértünk belőle.A hűs erdő után ismét a kertek alatt voltunk,de ekkor már nagyon meleg volt és erre fa sem volt nagyon ami árnyékot adott volna.

Köves az út lefelé

Beérve a településre pedig mondanom sem kell betonutasra váltott a túra.Mire úgy átcammogtunk fél Balatonalmádin a lábunk kezdte ezt megérezni.Nem gondoltam amúgy,hogy területre ekkora nagy ez a város.Itt is volt az egyik utcában egy csap.Nagy szükségünk itt már nem volt rá,de ismét frissitettük a vízkészletet.Még egy templom ami látnivalóul szolgált.Visszanézve meg láttuk a távolban a Csere-hegyet amin fenn voltunk.Nagy sokára pedig visszaérkeztünk oda ahonnan indultunk a szoborparkba.Egy kis pihenő után,beültünk az egyik étterem teraszára ahol ettünk egyet és söröztük egy jót.Móni kifáradt,úgy döntött ennek végeztével,hogy ő leül a szoborparkban egy padra.Mi addig kimentünk még a Balatonhoz és a reggel említett mólóra.

Egy kis Balaton

A szép emlékű móló

Ellentétben a reggellel már rengeteg ember volt a könyéken.A mólóra teljesen nem tudtunk sajnos kimenni,mert valami felújítás zajlott a végén,levolt zárva.Egy papírhajót engedtünk útnak,de az nem nagyon akart eltávolodni a parttól.Szerencsésebb lett volna inkább valami folyóba tenni.Még jártunk egyet a környéken,majd visszamentünk Mónihoz.Még volt idő a vonatig.Így újra beültünk egy helyre sörözni.Na és itt ellentétben az előbbi hellyel már volt gulyás is.Én ezt nem hagyhattam ki!Kérdeztem a többieket is,de ők már tele voltak nem akartak enni.Inkább egy kávét kértek.Itt fejeztük be hivatalosan ezt a körtúrát.

A nap méltó zárása

Annyi maradt,hogy elmentünk a közeli vasútállomásra és két és fél óra alatt hazaértünk ami teljesen vállalható szerintem.Van,hogy a Mecsekből nem érünk haza ennyi idő alatt.A túra remek volt,nem volt túl nehéz és olyan 12km körülit mehettünk.Sok szép és érdekes helyet érintettünk,a végén a gulyás pedig isteni volt.Engem meg nem hagy nyugodni ami a geódéziai mérőtoronyban történt... Ez volt tehát a Balatonalmádi körtúra.Reményeim szerint idén nyáron még visszatérünk a Balaton-felvidékre.